Üdv, Karcostársak!

Amint a címből látható, szeretnénk ezentúl rendszeresen faggatni Titeket mindenféléről, mert ilyen kíváncsi természetűek vagyunk, és mert továbbra is roppantul érdekel minket a véleményetek bizonyos felmerülő témák, kérdések, érdeklődési területek és egyebek kapcsán.

A „Heti Kérdés – a szerkesztő kérdez” blog formájában fog működni, és a blog szabályai vonatkoznak rá. Tehát ez egy személyesebb-közösségi beszélgetés lesz, remélhetőleg valóban heti rendszerességgel, lehetőség szerint kerülve azokat a témákat, amelyekre van külön fórumunk.

Természetesen mindez nem zárja ki a további blogolást, tehát továbbra is bárki ugyanúgy megoszthatja blogban a felmerülő gondolatait, véleményét, hozhat érdekességet, felvethet témákat ugyanúgy, mint eddig. Ezzel kapcsolatos feltételünk is maradt, ami volt: blogban írásmű és versek közlése nem megengedett.

Reméljük, sokatoknak tetszeni fog ez a lehetőség, és minél többen éltek vele, hogy elmondjátok nekünk a véleményeteket!

Karc. Szerk.

Kedves Karcostársak, Írók, Olvasók, Barátaink!

Kedves Karcostársak, Írók, Olvasók!

Úgy tűnik, az öreg puttonyos az ajándékok szétosztásának fárasztó művelete után észbe kapván rájött, hogy a Karcolat kimaradt a szórásból. Mivel pedig igenis jók voltunk egész évben, hozott nekünk is gyorsan ajándékba egy új szerkesztőt.

Fogadjátok szeretettel Danát!

Kedves Karcosok, Írók, Olvasók!

Ezúton értesítünk Benneteket, hogy a Karcolaton életbe lép a blogok szűrése.

Az öblön túl, ahol a Lélekalja Kávézó áll, és egy vörös szemű, kárhozott félisten vigyázza a kietlen partvidéket, végeláthatatlan, sötét erdőség húzódik a szárazföld belseje felé. Az erdő mélyén, a Fantáziaföld felé vezető, ezer veszéllyel szegett ösvény mellett egy titkos átjáró áll, ami egy fogadóhoz vezet, ahová betérhet a fáradt vándor, mielőtt folytatná útját. A Nyakonöntött Próbagoblin Szolgáltatóház termeiben mindig víg a hangulat, nevetés és poharak koccanása hallik… De odafent, a könyvtárszobában gyertyafényes csend honol. Nem léphet be oda csak úgy akárki: a fogadós és különös őrei életük árán is védik azon ritkaságokat, melyeket hosszú évek alatt ajándékba kaptak az arra tévedő tollforgatóktól egy szívből jövő mosolyért, egy pohár jó borért, őszinte elismerésért és a kivételes nyugalomért, amit e hely áraszt.
Hogy e ritkaságokból igazi könyv készülhetett, talán annak köszönhető, hogy a tollforgatók szeretnének visszaadni valamit az ajándék nyugalomból, mely ritka vendég zűrös életükben… Talán annak, hogy valami szemtelen könyvrajongó sok fáradsággal, sörrel és kedveskedéssel kicsalta az írásokat valahogy az örökéber fogadóstól. Akárhogy is: érezd magad megtisztelve, Vándor, hogy olvashatod e becses gyűjteményt. Ezen írásoknak sorsuk van, akárcsak tenmagadnak, és csakis méltó kézbe kerülhetnek.

Interjúsorozatunk folytatódik! Ezúttal olyasvalakit fogtunk vallatóra, aki miatt hangosan felröhögünk némely barkácsáruházban, és félős mosollyal tekintünk a piacon csirkeaprólékot válogató idős nénikékre…

(Rózsi néni, tessék szíves lenni kicsit hátrébb húzódni, felkonferálnám az írót… Nem, ez nem alcím, felcím, ne tessék már vitatkozni…!)

A célkeresztben: SmileZolika!