Álljunk meg egy versre!

Rövid hír következik: április tizenegyedike van, József Attila születésnapja. Ma ünnepeljük a magyar költészet napját, ezért a sok próza közt tartsunk egy kis szünetet, álljunk meg, és mindenki mondjon egy verset. A végén írjátok le, melyiket választottátok és miért. (Akik csak holnap válaszolnak, azok nem adták alább Az ember tragédiájánál.)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2013-04-11 18:46 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Elöl járok a jó példával: Radnóti Miklós: Erőltetett menet. Nem tudom, miért pont ezt választottam, utána elmondtam a Nem tudhatom...-ot. Ezt még régen, ötödikes koromban szavaltam egy szavalóversenyen (ez volt a kötelező darab), azóta egyszer mondtam el, mikor Lisszabonban jártam. Úgy alakult, hogy a buszra egy órát kellett várnom, hideg volt, fújt a szél, féltem, a hold is olyan furcsán, sajka alakban állt az égen, valamibe kapaszkodnom kellett. Felrémlett az évek távlatából. Lehet, hogy bolondnak néztek, hogy valami érthetetlen nyelven motyogok magam elé és közben szomorúan mosolygok, de nem bántam. Honvágy.

De legyen valami vidám is... József Attilától a Születésnapomra... illik ide.
(Nekem előnyöm volt veletek szemben, én hamarabb mondtam verset, mint kitettem volna a hírt. :) )

_____________________
Dr. Bloody Dora

cs, 2013-04-11 18:57 Frostler (nem ellenőrzött)

Ha vers, akkor Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról.

Abszolút a kedvencem, benne van minden, ami egy emlékezetes versbe kell, a megfogalmazása pedig egész egyszerűen körülírhatatlanul zseniális!

cs, 2013-04-11 19:11 Ovidius

Ovidius képe

Nálam elsősorban József Attila versei, közülük is első helyen: A Dunánál.
Aztán azért másoké is, mert a vers a szépség egyik legfőbb forrása...

Egy példa a költészet napjára:

(William Blake)
Szabó Lőrinc: A tigris

Tigris! Tigris! éjszakánk
erdejében sárga láng,
mely örök kéz szabta rád
rettentő szimmetriád?

Milyen katlan, mily egek
mélyén gyúlt ki a szemed?
Szárnyra mily harc hőse kelt,
aki e tűzhöz nyúlni mert?

Milyen váll és mily müvész
fonta szíved izmait? És
mikor elsőt vert szived,
milyen kar s láb bírt veled?

Milyen pöröly? Mily vasak?
Mily kohóban forrt agyad?
Mily üllőre mily marok
törte gyilkos terrorod?

S amikor befejezett,
mosolygott rád a mestered?
Te voltál, amire várt?
Aki a Bárányt, az csinált?

Tigris! Tigris! éjszakánk
erdejében sárga láng,
mely örök kéz szabta rád
rettentő szimmetriád?

Semmi másért, csak a ritmus és harmónia gyönyörű hullámaiért szeretem annyira ezt a verset...

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

cs, 2013-04-11 19:30 Obb

Zelk Zoltán: Ákombákom

Én is nyertem ám valamikor régen szavalóversenyt, méghozzá ezzel, és most elszavaltam újra.

cs, 2013-04-11 20:02 craz

craz képe

Na jó, akkor még egyszer:

François Villon (Faludy György): Haláltánc-ballada

Ott ült a császár. Dús hajában
hét csillag volt a diadém.
Rabszolganépek térden állva
imádták, barna köldökén
a Göncöl forgott, válla balján
lámpásnak állt a holdkorong:
de a bohóc sírt trónja alján:
"Mit sírsz" - rivalt reá - "bolond,
nincs szív, mit kardom át ne járna,
enyém a föld!"…S hogy este lett,
egy csontváz tántorgott eléje
s elfújta, mint a porszemet.
- Kényúrként éltünk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nekünk, Jézus Herceg!

Gót ablakokban sírt az Orvos:
"Uram, nektárod merre nő,
amely ír minden kínra s melytől
meggyógyul minden szenvedő?"
S az ajtó nyílt: keszeg magiszter
táncolta végig a szobát,
kezében mély ólomkehelyből
kínálva színtelen borát:
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."
- Kontárok voltunk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

A kútkávánál állt a Gyermek,
szakadt gyolcsingecskében, s rőt
topánban, s nézte lenn a vízben
képét, mely játszni hívta őt:
…"Ha jössz: a holdleánytól este
a cukrot süvegszám kapod,
s minden pirosló reggelente
békákon ugrálunk bakot."
"Jövök már!" - szólt, s a víz lenn nyálas
siklót dagasztott zöld hasán,
míg a Halál vihogva vitte
anyjához a zöld topánt.
- Balgán játszottunk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Repedt tükrénél állt a Céda:
"Hajamnak árja még veres,
miért, hogy már a régi léha
seregből senki sem keres?
Ölem még izzó csókra éhes,
mellem rózsája még kemény…"
S az ablakon röhögve lépett
be az utolsó vőlegény:
"Hopp, Sára, hopp, gyerünk a táncra,
ma: holt szerelmeid torán
hadd üljön nászlakomát a lárva
ágyékod hervadt bíborán!"
Buján fetrengtünk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Éjfél borult a háztetőkre,
s kuvikhang szólt a berken át,
midőn a Bankár útnak indult,
elásni véres aranyát.
Az útkereszten vasdoronggal
Hét ördög várta s a Halál;
s mikor kardot rántott, a csontváz
fülébe súgta: "Mondd, szamár,
szamár, mit véded még a pénzed?
Meghalsz s a kincset elviszem,
s a kincs helyett eláslak téged,
akit nem ás ki senki sem."
- Kufárok voltunk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nekünk, Jézus Herceg!

Aranypárnáin ült a Dáma,
s üvöltve sírt: "ne még, ne még",
de ő már átkarolta drága
csípői karcsú, gót ívét,
"engedj csak még egy lanyha csókot,
meg egy gyönggyel kivarrt ruhát,
engedj csak még egy buja csókot,
még egy szerelmes éjszakát" -
de ő, rút foltot festve mellén,
mely, mint a rákseb, egyre nőtt,
fehér testét nyakába vette
és vitte, vitte, vitte őt.
- Tunyán henyéltünk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Tüzénél állt az Alkimista,
s óráját nézte, mely lejárt.
"Isten vagy ördög: egy napot még,
amíg megoldom a talányt,
a végső, nagy talányt, amerre
görebjeimnek ezre vitt,
csak egy napot még, mert megfejtem,
megfejtem holnap alkonyig."
"Nem fejted" - szólt a hang - "nem fejted"
s vállára tette jéghideg
kezét, míg felrobbant a lombik:
"Aludni mégy most, mint a többiek."
- A Titkot űztük mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Pestis-csengőkkel jött a dögvész,
s a reimsi szentegyház előtt
húsvétvasárnapján derékon
kapta a hájas Püspököt:
"Néked szereztem ezt a nótát,
gyerünk, nagyúr! Csengőm csörög -
légy pápa, vagy próféta, rózsás
hajnalködökbe öltözött,
légy szent püspök, vagy rút eretnek,
ki ég a máglya kormain,
misézhetsz lenn - én fenn nevetlek
a dómok csonka tornyain!
- Álszentek voltunk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

A vén Paraszt már tudta s várta
alkonytájt kinn az udvaron:
"Görnyedt testünknek nincsen ára,
s úgy halunk meg, mint a barom.
Kaszás testvér! Sovány a földünk!
könyörgöm: egyet tégy nekem:
ha elviszel, szórd szét trágyának
testemet kinn a réteken!"
Ő rábólintott s vitte lassan,
s úgy szórta, szórta, szórta szét,
mint magvető keze a búzát,
vagy pipacsot az őszi szél.
- A földbe térünk mindahányan,
s az évek szállnak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

http://www.youtube.com/watch?v=xOzgft37uGY - Hobo előadásában

De ez se rossz:

Hell István: Hajnali ének
Jeszenyin Szergej Alekszandrovicsnak

Elkártyáztam a gyenge szivem,
suhogasd le a szoknyád, hajnal!
Pálinkát lehelek rád szeliden,
megháglak nehezen, halkan.

Jöjj, Oroszország, vodka-virág,
nevetés nékem a véred!
Pince-fehérek a volgai fák,
tejszínű, szűz ez az ének.

Lebukik fejem és úgy zokogok,
haloványul bennem a bánat,
veretik körülöttem az ősi dobot,
szaladok, hajnal, utánad.

Ez a csont-pufogás, ez a hanti-rege
hitemet hirdeti híven,
kataton bálvány, légy fekete,
hiszen elkártyáztam a szívem.

(Vlagyimir, 1973)

http://www.youtube.com/watch?v=d0AqAHjy6aY - a Maradék előadásában

Na, kezdek belelendülni...

Petőfi Sándor: A borozó

Gondüző borocska mellett
Vígan illan életem;
Gondüző borocska mellett,
Sors, hatalmad nevetem.

És mit ámultok? ha mondom,
Hogy csak a bor istene,
Akit én imádok, aki
E kebelnek mindene.

És a bor vidám hevében
Füttyentek rád, zord világ!
Szívemet hol annyi kínnak
Skorpiói szaggaták.

Bor taníta húrjaimra
Csalni nyájas éneket;
Bor taníta elfeledni,
Csalfa lyányok, titeket.

Egykor majd borocska mellől
A halál ha űzni jő:
Még egy korty s nevetve dűlök
Jégöledbe, temető!

(Pápa, 1842. április.)

De most jut szembe, hogy én is írtam pár - alig több, mint ezer - verset. Akkor most engedjétek meg, hogy....
- - - - szerencsére a továbbiakat a Karcolat egyik szergesztője cenzúrázta - - - -

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

cs, 2013-04-11 20:19 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Pedig megnéztem volna azokat is, ilyen társaságban ugyan mit szégyenkeznének?

_____________________
Dr. Bloody Dora

cs, 2013-04-11 20:06 polgarveronika

polgarveronika képe

Szabó Lőrinc: Semmiért egészen

A magyar irodalom legkegyetlenebb szerelmesverse. Mert én egy ilyen kegyetlen nőszemély vagyok:))

Hogy rettenetes, elhiszem,
De így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
Öngyilkosság, vagy majdnem az.
Mit bánom én, hogy a modernek
Vagy a törvény mit követelnek;
Bent maga ura, aki rab
Volt odakint,
Én nem tudok örülni csak
A magam törvénye szerint.

Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
Még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
Szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku; nékem
Más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
Minden egyéb;
Én többet kérek: azt, hogy a
Sorsomnak alkatrésze légy.

Félek mindenkitől, beteg
S fáradt vagyok;
Kívánlak így is, meglehet,
De a hitem rég elhagyott.
Hogy minden irtózó gyanakvást
Elcsittithass, már nem tudok mást:
Mutasd meg a teljes alázat
És áldozat
Örömét és hogy a világnak
Kedvemért ellentéte vagy.

Mert míg kell csak egy árva perc,
Külön; neked,
Míg magadra gondolni mersz,
Míg sajnálod az életed,
Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
Halott és akarattalan:
Addig nem vagy a többieknél
Se jobb, se több,
Addig idegen is lehetnél,
Addig énhozzám nincs közöd.

Kit törvény véd, felebarátnak
Még jó lehet;
Törvényen kívűl, mint az állat,
Olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
Ne élj, mikor nem akarom;
Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
Börtönt ne lásd;
És én majd elvégzem magamban,
Hogy zsarnokságom megbocsásd.

 

_______Tertium non datur ______

cs, 2013-04-11 20:33 paralel

paralel képe

Lehet, hogy javíthatatlanul romantikus vagyok, de egyik kedvencem, még amatőr színjátszós tinikoromból, és persze bányász gyökereimből eredően.

Petőfi Sándor

BÁNYÁBAN

Ezer ölre vagyok idelenn a
Föld ölében,
Hol az ősi örök éj tanyázik
Vadsötéten.
A kis lámpa reszkető sugára
Félve néz a zordon éj arcára,
Mint a sasra a galamb.

Ezer ölre a virágoktól s a
Napvilágtól,
Ezer ölre! tán már a pokol sincs
Innen távol;
Vagy már benn is vagyok a pokolban?
Benne, mert a sátán háza ott van,
Ahol az arany terem.

Bányaszellem, sátán, kincs királya,
Mit adsz értem?
Mennyit adsz, ha szívemet tenéked
Eligérem?
Alkudjunk meg, jöszte, bányaszellem,
Most ez egyszer volt lejőni kedvem,
Vagy látsz többé vagy soha. -

Vártam, vártam, és hiába, mert a
Kincs királya
Bennmaradt a sziklák tömegében,
Ki nem álla.
S mért nem állt ki? miért nem jelent meg?
Csak azért, mert tudta, hogy enyelgek,
Hogy szívem nem eladó.

Nem, szivem nem eladó, e szívnek
Nincsen ára,
Nem megy az be a hatalmasoknak
Kincstárába...
Széjjelosztom én a szegénységnek,
Kik kunyóban és útfélen élnek,
Köztök ingyen osztom szét.

Nagybánya, 1847. május 25.

 

Egyetlen mű sem lett jobb attól, hogy dicsérték, sem rosszabb, ha szidták.

Lukács György

cs, 2013-04-11 20:40 Ovidius

Ovidius képe

Öööö...gyorsan spuri a Duna tv-re, mert ott megyen A helység kalapácsa... DDD

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

cs, 2013-04-11 20:50 Obb

Megpróbáltam gyorsan spurizni a Dunára
hiszen ott A helység kalapácsa
de közölte az asszony és két leánya
ha megpróbálom, fejemen koppan majd az kalapácsa

cs, 2013-04-11 20:55 Ovidius

Ovidius képe

Látom az nagy magyar költő szelleme szállta meg lelked, s ihlette meg elméd ó Obb, czifra magyar szavak nemes ura...

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

p, 2013-04-12 13:48 paralel

paralel képe

Drága Obb! És persze mindenki más, aki szép szóra szomjazik!
Nem viselném el, hogy Petőfi nélkül maradjatok!
Tessék, egy másik kedvencem, még a "kiscsoportból"! :-D

JÖVENDÖLÉS

"Mondád, anyám, hogy álmainkat
Éjente festi égi kéz;
Az álom ablak, melyen által
Lelkünk szeme jövőbe néz.

Anyám, álmodtam én is egyet,
Nem fejtenéd meg, mit jelent?
Szárnyim növének, s átröpűltem
A levegőt, a végtelent."

,Fiacskám, lelkem drága napja,
Napomnak fénye! örvendezz;
Hosszúra nyujtja élted isten,
Álmodnak boldog titka ez.' -

És nőtt a gyermek, lángra lobbant
Meleg keblén az ifjukor,
S a dal malasztos enyh a szívnek,
Midőn hullámzó vére forr.

Lantot ragadt az ifju karja,
Lantjának adta érzetét,
S dalszárnyon a lángérzemények
Madárként szálltak szerteszét.

Égig röpűlt a bűvös ének,
Lehozta a hír csillagát,
És a költőnek, súgarából
Font homlokára koronát.

De méreg a dal édes méze;
S mit a költő a lantnak ad,
Szivének mindenik virága,
Éltéből egy-egy drága nap.

Pokollá lett az érzelemláng.
És ő a lángban martalék;
A földön őt az életfának
Csak egy kis ága tartja még.

Ott fekszik ő halálos ágyon,
Sok szenvedésnek gyermeke,
S hallá, mit a szülő bus ajka
Kínjának hangján rebege:

,Halál ne vidd el őt karomból,
Ne vidd korán el a fiut;
Soká igérte őt éltetni
Az ég... vagy álmunk is hazud?...'

"Anyám, az álmok nem hazudnak;
Takarjon bár a szemfödél:
Dicső neve költő-fiadnak,
Anyám, soká, örökkön él."

 

Egyetlen mű sem lett jobb attól, hogy dicsérték, sem rosszabb, ha szidták.

Lukács György

cs, 2013-04-11 21:01 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Békésen megfért ember és tündér,
Úszó lápok, szigetek,
Míg aztán jöttek idegen urak
Elcsalták a vizeket

Tavakból völgylett, örvényből vad szél;
Elitta a föld a tündéreket.
Sok szegény ember magára maradt,
S most először éhezett.

A kifordult kapukon vad hadak jöttek,
Máig átokkal ünnepelt seregek
Égő házakat könny és vér oltott...
A szomjas föld itta az embereket.

Megkövült halak között nyugodnak békén,
Mint ki feltámadást remél
Csak az inzsellér bolyong a vízparton éjjel,
Szintez, számol, újra mér.

Mára az emberek elitták a földet,
Ő mér, mér az elmért létért és vízért
Mikor csendül az éjben a tündérek hangja
S a rég halott erek köde kísért

Jegyezd meg a sötétet, mert
Így ezer év múlva nem lesz éj,
A sivatagban ezernyi lámpást
Lóbál ezer inzsellér!

Pásztor Attila: Intés új inzsellérekhez

Szíveinkre, ha eljön az éj, a világ beleroppan
Ahogy a boglya gyufára válaszul égni ha késik
Majd hamvadnak az álmok a hajnali égremegésben
S estre a munka oltja el újra az új verítékkel

De minden reggelre kevesebb marad már a kazalból
S egyre kevesebb aki hőn melegedni szeretne
Mosolyt vigyorrá cserez a szél, amit a gépsivatag küld
Papírkeselyűk kémlelik légyköpte érzeteinket

A látás virágaiból már nem szakíthat a távol
Mosásban összement létünk a kényelem kötelén leng
Majd e tér új urai e ronggyal lovuk csutakolják
Kik körbeállják de nem értik soha templomainkat

Pásztor Attila: Új sivatagi népek

Még esttől várandós a hajnal
Lámpák, arcukba lógó hajjal
A madarak a széllel mennek
Adós vagyok a végtelennek

Keleten kisírt szemű a nap
Fejemre ködbôl kerül kalap
Hópelyhekkel nekem üzennek
Adós vagyok a végtelennek

Most megélem a nyomdafesték
Letépett ingű porbaestét
Műanyagból művek teremnek
Adós vagyok a végtelennek

Lucskos hold kel fel egy reklámon
Tudom, hogy mi kell, de nem látom
Nem a múltnak, nem a jelennek
Adós vagyok a végtelennek

PÁSZTOR ATTILA: TÖRLESZTÉS

cs, 2013-04-11 23:05 Kristálysólyom

Kristálysólyom képe

Bármikor, bárhol.

József Attila: Eszmélet

1

Földtől eloldja az eget
a hajnal s tiszta, lágy szavára
a bogarak, a gyerekek
kipörögnek a napvilágra;
a levegőben semmi pára,
a csilló könnyűség lebeg!
Az éjjel rászálltak a fákra,
mint kis lepkék, a levelek.

2

Kék, piros, sárga, összekent
képeket láttam álmaimban
és úgy éreztem, ez a rend -
egy szálló porszem el nem hibbant.
Most homályként száll tagjaimban
álmom s a vas világ a rend.
Nappal hold kél bennem s ha kinn van
az éj - egy nap süt idebent.

3

Sovány vagyok, csak kenyeret
eszem néha, e léha, locska
lelkek közt ingyen keresek
bizonyosabbat, mint a kocka.
Nem dörgölődzik sült lapocka
számhoz s szívemhez kisgyerek -
ügyeskedhet, nem fog a macska
egyszerre kint s bent egeret.

4

Akár egy halom hasított fa,
hever egymáson a világ,
szorítja, nyomja, összefogja
egyik dolog a másikát
s így mindenik determinált.
Csak ami nincs, annak van bokra,
csak ami lesz, az a virág,
ami van, széthull darabokra.

5

A teherpályaudvaron
úgy lapultam a fa tövéhez,
mint egy darab csönd; szürke gyom
ért számhoz, nyers, különös-édes.
Holtan lestem az őrt, mit érez,
s a hallgatag vagónokon
árnyát, mely ráugrott a fényes,
harmatos szénre konokon.

6

Im itt a szenvedés belül,
ám ott kívül a magyarázat.
Sebed a világ - ég, hevül
s te lelkedet érzed, a lázat.
Rab vagy, amíg a szíved lázad -
úgy szabadulsz, ha kényedül
nem raksz magadnak olyan házat,
melybe háziúr települ.

7

Én fölnéztem az est alól
az egek fogaskerekére -
csilló véletlen szálaiból
törvényt szőtt a mult szövőszéke
és megint fölnéztem az égre
álmaim gőzei alól
s láttam, a törvény szövedéke
mindíg fölfeslik valahol.

8

Fülelt a csend - egyet ütött.
Fölkereshetnéd ifjúságod;
nyirkos cementfalak között
képzelhetsz egy kis szabadságot -
gondoltam. S hát amint fölállok,
a csillagok, a Göncölök
úgy fénylenek fönt, mint a rácsok
a hallgatag cella fölött.

9

Hallottam sírni a vasat,
hallottam az esőt nevetni.
Láttam, hogy a mult meghasadt
s csak képzetet lehet feledni;
s hogy nem tudok mást, mint szeretni,
görnyedve terheim alatt -
minek is kell fegyvert veretni
belőled, arany öntudat!

10

Az meglett ember, akinek
szívében nincs se anyja, apja,
ki tudja, hogy az életet
halálra ráadásul kapja
s mint talált tárgyat visszaadja
bármikor - ezért őrzi meg,
ki nem istene és nem papja
se magának, sem senkinek.

11

Láttam a boldogságot én,
lágy volt, szőke és másfél mázsa.
Az udvar szigorú gyöpén
imbolygott göndör mosolygása.
Ledőlt a puha, langy tócsába,
hunyorgott, röffent még felém -
ma is látom, mily tétovázva
babrált pihéi közt a fény.

12

Vasútnál lakom. Erre sok
vonat jön-megy és el-elnézem,
hogy’ szállnak fényes ablakok
a lengedező szösz-sötétben.
Igy iramlanak örök éjben
kivilágított nappalok
s én állok minden fülke-fényben,
én könyöklök és hallgatok.

Robbanni készül az Isten labora,
mert senkinek nem fekszik az ora et labora.

p, 2013-04-12 00:59 craz

craz képe

A tiéd már nem ér, Sólyom, késtél öt percet. :P

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

p, 2013-04-12 05:42 Sren

Sren képe

Besegítek Sólyomnak, én is lekéstem a randit, de azért hoztam egy nagy kedvencet - nem a "komolyak" közül, mert abból túl sok van, hanem egy kis könnyedet. Mert imádom a nyelvet, azért, és ebből a rengeteg szinonima okán ki is világlik, mire képes a magyar. :)

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke
Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Európába hogy került?
Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,
És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?
Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.
Miért mondom, hogy botorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?
A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet – és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?
Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, miért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.
Aki tipeg, miért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, –
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!
Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.
Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér. . .
Más nyelven, hogy mondjam el?
Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó – egy kép – egy zamat!
Aki „slattyog”, miért nem „lófrál”?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, miért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?
Bandukoló miért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?
Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.
Aki cselleng, nem csatangol,
Ki „beslisszol” elinal,
Nem „battyog” az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!
Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?
Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?
Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.
Ám egy másik itt tekereg,
– Elárulja kósza nesz –
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?
S hogy a tömeg miért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s még sem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?
Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!
Firenze 1984. X. 12.

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

p, 2013-04-12 13:41 paralel

paralel képe

Na, ezért csudálatos/an nehéz/ magyarul írni! :-D De milyen jó!

 

Egyetlen mű sem lett jobb attól, hogy dicsérték, sem rosszabb, ha szidták.

Lukács György

p, 2013-04-12 14:33 Sren

Sren képe

De mennyire, Paralel, ímé egy újabb (szintén nagykedvenc) bizonyíték:
http://www.youtube.com/watch?v=vPHZuYg2K6o
Imádom! :D

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

p, 2013-04-12 14:42 paralel

paralel képe

Hasonló srófra jár az agyunk! Pár órája osztottam meg ugyanezt a felvételt a facen :-D
És persze az előadó sem mindegy!

 

Egyetlen mű sem lett jobb attól, hogy dicsérték, sem rosszabb, ha szidták.

Lukács György

p, 2013-04-12 14:55 Sren

Sren képe

Úgy tűnik. :) És ha már rímelgetünk, magyarozunk, bűn volna Romhányit, a Rímhányót kihagyni... :)

Romhányi József: A teve fohásza

Monoton
üget a süppedő homokon
a sivatag lova,
a tétova teve tova.
Hátán rezegve mozog a
rozoga
kúp
alakú púp.
A helyzete nem szerencsés.
Apró szemcsés
homokkal telve
a füle, a nyelve.
Sóvár szeme kutat
kutat.

Még öt-hat nap
kullog, baktat.
Az itató tava távol,
s oly rettentő messze még az oázis.
Erre utal az alábbi fohász is:
Tevék ura!
Te tevél tevévé engem eleve,
Teveled nem ér fel tevefej tétova veleje.
Te terved veté a tevevedelő tavat tavaly távol,
de tévedvén, vélvén,
vén híved neved feledve
elvetemedve
vádol.

Nem! Vidd te tevelelkem hovatovább tova,
mivel levet
vert vederbe
feltekerve
nem vedelve
lett betelve
a te tevéd szenvedelme.
Te nevedbe
legyen eme
neveletlen tevetetem
eltemetve!
S evezzevel ava teve
levelkévét kivilevelhevelteve.

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

p, 2013-04-12 13:36 craz

craz képe

Egyik kedvenc rímpárom egy Fürgerókalábak dalban található. A szerző költői nagyságát hűen jelzi, hogy a rím hat szótagos: kegyetlen nagy hibát / cseresznyepaprikát.

Fürgerókalábak - Cseresznyepaprika

Fájt, szörnyen fájt

Horgászlevest ebédeztünk múlt hét szombaton
Igen-igen ízletes volt, bátran mondhatom
Csak ott követtem el a kegyetlen nagy hibát
Hogy nem sajnáltam belőle a cseresznyepaprikát

Másnap meglátogatván a mellékhelyiséget
Végbélrózsám néhány szirma enyhén le is égett
Azt hiszem, még soha sem szenvedtem annyira
Mert kifele is dolgozott a cseresznyepaprika

És eldöntöttem eztán
Görnyedve a deszkán:
Csípős ételek -- ég veletek!

Mert fájt, szörnyen fájt

http://www.youtube.com/watch?v=8l1V9DqBu5A

Aztán itt van a torkán / orkán páros, ami azért bosszantó, mert ezt már én évekkel a Tankcsapda szám előtt megírtam - érthetetlen módon az utóbbi alkotást többen ismerik.

Tankcsapda - A rock and roll rugója

Mekkora bálvány, előtte az állvány, fogja a mikrofonját,
Remeg a drága, az alsónadrág a sarokba dobva rég.
Jó ez a lány, semmiben nincs hiány, gyere a karjaiddal fonj át!
Meleg a nyála, jó vagyok nála, pedig nagyon korcs keverék.

Nyitva az ajtó, bennem a hajtómű a fordulatszámot elérte.
Mondom a helyet, de most a múltkori helyett máshova menj el érte!
Aztán a cuccot hozd el, de rendesen oszd el, szemetet ne én szívjak!
Befogom a számat, csak mond a számot, ha kell, máskor is hívjam.

Ne félj, a torta meg lesz fűszerezve,
Csak legyen hozzá elég, fű szerezve!
Hiába is mondanék neked mást.

Mekkora bálvány, előtte az állvány, fogja a mikrofonját.
Remeg a drága, az alsónadrág a sarokba dobva rég.
Nagyon léha, valami lé ha néha lecsúszik a torkán,
És úgy ragad magával, mint a legpusztítóbb orkán.

A torta meg lesz fűszerezve,
Csak legyen hozzá elég, fű szerezve!
Hiába is mondanék neked mást.

R. Hidd el, én nem tehetek róla,
Így rakott le az a nyomorult gólya.
Hidd el, én nem tehetek róla,
Szétfeszít belül a rock'n'roll rugója.

R. Hidd el, én nem tehetek róla,
Így rakott le az a nyomorult gólya.
Hidd el, én nem tehetek róla,
Szétfeszít belül a rock'n'roll rugója.

R'. Hidd el, én nem tehetek róla,
Így rakott le az a nyomorult gólya.
Hidd el, én nem tehetek róla,
Szétfeszít a rock 'n' roll roll rúgója,
Hidd el, én nem tehetek róla,
Így rakott le az a nyomorult gólya.
Hidd el, én nem tehetek róla,
Szétfeszít belül a rock'n'roll,
Szétfeszít belül a rock'n'roll rugója.

http://www.youtube.com/watch?v=VF3nrJliT9I

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

p, 2013-04-12 14:38 Sren

Sren képe

Tanksapka: Laci verseléséről láttam már egész komoly, szaknyelves elemzést is. :D A verssorok végén végig kiírt, ám gyakorlatban a következő sor elején ejtett formuláról volt szó, aminek a becsületes szakzsargonja most nem jut eszembe. Ilyenek, hogy
"remeg a drága
az alsónadrága
fotelbedobvarég"

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

p, 2013-04-12 15:55 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Enjambement, más néven soráthajlás (Wiki szerint csak áthajlás). Szép francia szó, Lukács nagyon kedveli a szövegeiben.

_____________________
Dr. Bloody Dora

p, 2013-04-12 16:42 Sren

Sren képe

Aki tud (franciázni :D), az tud... :))))

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

p, 2013-04-12 15:04 Sren

Sren képe

Kicsit komolyabb kedvencek (mert csak).

Ady Endre: Beszélgetés a boszorkánnyal

(Édes boszorkányom
Láttál angyalt holtan?)
"Láttam szép-magamat
Mikor még nem voltam."

(A Holdat a Nappal
Láttad összebujni?)
"Láttam fehér szivet
Pirosra fakulni."

(Láttál napnyugatról
Napot kelni este?)
"Láttam Ujév napját
Szilvesztert keresve."

(Leszitálni láttál
Égből eső-márványt?)
"Láttam az egeken
Fekete szivárványt."

(Láttál már busongást
Csali, büszke kedvvel?)
"Láttam már sirgödröt
Tele szerelemmel."

(Láttál visszafordult
Óra-mutatókat?)
"Láttam perzselését
Sohse-kapott csóknak."

(Láttál már tengeren
Fogant őserdőket?)
"Láttam, ki sohse lesz,
A holnapi nődet."

(És bolondot láttál,
Ki szerethet téged?)
"Láttam a szivedet,
Szivemen van s véged."

*

Borisz Paszternak: Téli éjszaka

A hó, a hó befujta már
a mord vidéket.
Az asztalon egy gyertyaszál,
egy gyertya égett.
Ahogy muslincaraj cikáz
nyáron a lángba,
rajzott a hópehely a ház
nagy ablakára.
Hagyott, ahova odaszállt,
kört, nyilat, éket.
Az asztalon egy gyertyaszál,
egy gyertya égett.
A lángja árnyakat vetett
falra, plafonra.
Lábak, karok és életek
egymásba fonva.
Halk koppanással leesett
egy pár topánka.
A gyertya viaszkönnyeket
ejtett ruhánkra.
Minden fehér, ősz hóhomály
mélyén sötétlett.
Az asztalon egy gyertyaszál,
egy gyertya égett.
Szél tört a lángra, libegett,
párállt, akárha
egy angyal ott keresztbetett
szárnyakkal állna.
Nem láttuk végét február
veszett telének,
az asztalon egy gyertyaszál,
egy gyertya égett.

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

szo, 2013-04-13 10:01 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk

_____________________________________________________________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."