Interjúsorozat - Dana

Interjúsorozatunkat egy igazán kedves, barátságos, könyv- és közösségbarát hölgy vallatásával folytatjuk. Ismerjétek meg közelebbről Danát!

Szólnál néhány szót magadról?

Trükkös kérdés, rögtön kiderül, tudok-e magamról öt értelmes mondatot mondani. Lehet, hogy nem, és akkor ez egy rövid interjú lesz. A polgári nevemet inkább nem dobom be a köztudatba, de nem vagyok sem híres, sem hírhedt. Tizenhatodik éve dolgozom ugyanazon a munkahelyen, szeretem az állandóságot. Diplomát nem érettségi után, hanem munka mellett szereztem angol nyelv- és irodalomtanári, valamint kommunikáció szakokon (erre mondják röviden, hogy büfészak). Külön büszke vagyok rá, hogy angolból már azelőtt tudtam, miről fog szólni a szakdolgozatom, mielőtt még akár csak egy órán is részt vettem volna. (Ha bárkit érdekel: a XIX. századi nőírók megjelenéséről írtam az angol irodalomban, különös tekintettel Charlotte Brontë-ra.) Csendesen éldegélek a párommal egy dunántúli kis faluban. A házban a macska, a házon kívül a kutya uralkodik rajtunk. Szeretek főzni, társasjátékozni, olvasni.

Hogyan találtál a Karcolatra?

Hú, ez nehéz kérdés! Azt hiszem, egy kedves, rendkívül széles látókörű és olvasott barátnőm ajánlotta, hogy tegyem próbára itt magam.

Miért pont a horror-thiller, a dolgok sötét oldala?

Talán azért, mert olvasni is ilyesmiket szeretek. Írnék én nagyon szívesen történelmi regényeket is, de sajnos nem rendelkezem a hozzá szükséges ismeretekkel. A horror, az őrület meg igazából nincs olyan messze a normálistól: ott lappang a felszín alatt, várva, hogy kitörhessen. A másik az, hogy amikor eszembe jut egy összefüggés; valami, amit érdemes lenne átgondolni, megírni, sosem tudok elrugaszkodni a valóságtól, és mondjuk futurisztikus vagy fantasztikus környezetbe helyezni azt. Pedig rengeteg fantasztikus és sci-fi könyvet is olvastam, mégis a horror maradt a legmeghatározóbb az évek alatt.

Miért épp Dana Blair?

Azt hiszem, egy lexikont nyitogatva kreáltam magamnak ezt a nevet. Talán lehetne jobb is, de most már a szívemhez nőtt.

Mik a terveid az írással? Keresel lehetőségeket a megjelenésre, vagy „csak úgy”, szerelemből írsz?

Nincsenek terveim. Még nagyon az elején próbálkoztam pályázatokkal, egyszer nyertem is egy könyvet. Aztán pár éve a Karcon kaptam egy üzenetet Kentaurtól, „hozzájáruló nyilatkozat” címmel. Fogalmam sem volt róla, hogy mi az. Értetlenkedtem egy sort, mire kiderült, hogy az egyik novellám bekerült a második Karcolat antológiába. Azt hiszem, háromszor körberohantam a házban, illetve hajnalban sms-eztem minden ismerősömnek a hírt. Nagyon jó érzés volt. Persze nem bánnám, ha lenne még ilyenben részem, de nem ez hajt. Inkább az, hogy ami eszembe jut, azt jól megvalósítva adjam át másoknak. Amúgy világ életemben hajtottam az elismerésnek bármilyen formájára, így végül is nyilván jól esik, ha egy írásomra négy vagy öt csillagot kapok.

Mi a véleményed a mai amatőr írókról, írásokról?

Egyrészt a fiatalabbaknál azt látom, hogy egy olyan felgyorsult világban tanultak írni és olvasni, amelynek a magyar nyelv látja kárát, azáltal pedig a magyar prózaírás is. Másrészt néha nem értem az író szándékát a művével, és ilyenkor csak remélni merem, hogy legalább ő maga tisztában volt vele, miközben dolgozott. Szeretném, ha az „amatőr” megmaradna a „nem hivatásos” jelentésében, és nem fordulna át a szó pejoratív értelmébe, de ehhez az kell, hogy aki írásra adja a fejét, az fogadja meg a kapott kritikákat és próbáljon az útmutatások szerint fejlődni. (Különben, ha nem tesz így, minek vesztegeti a maga és mások idejét is?) Én magam rengetegszer, nagyjából minden megnyitáskor újraolvasom, amit addig leírtam, javításokat eszközölök, illetve feltöltés előtt átolvastatom egy-két „előolvasóval”, hogy kiderüljenek a rejtett, fel nem fedezett hibák, logikai buktatók.

Nemrégiben a felkérésünket elfogadva szerkesztő lettél az oldalon. Mik a tapasztalataid a kulisszák mögött?

A felkérés annyiban változtatta meg az életemet, hogy mindent muszáj elolvasnom, különben nem tudok véleményt alkotni egy adott műről. Az igazat megvallva ez nem mindig könnyű, de nagyon igyekszem lelkiismeretesen végezni a munkámat. A kulisszák mögött embereket látok, akik a munkájuk, családjuk mellett időt és energiát áldoznak arra, hogy másokat a fejlődés útjára tereljenek, segítsék az ő kiteljesedésüket. Szerintem ez dicséretes.

Mit jelent neked a Karc?

Amíg csak írtam, addig a Karc volt a hely, ahol írói szenvedélyemnek hódolhattam. Amióta szerkesztő vagyok, a felelősségem megnőtt, hiszen az írásaimmal és a hozzászólásaimmal képviselnem kell az oldalt, annak hitvallását. Egyébként a Karc olyan, mint egy iskola, ahol egyszerre lehetsz tanár és tanuló is. Miért? Mert a társaság, aki látogatja, nagyon vegyes: végzettség, kor stb. szempontjából is egy „olvasztótégely” vagyunk, sok-sok ember különböző élettapasztalatokkal, véleménnyel a világról. Ezért is nagyon érdemes minden véleményre, kritikára odafigyelni, mert sokat profitálhatunk belőlük olyan témákban, amelyekben egyébként nem vagyunk jártasak.

Ezt megelőzően jelentős aktivitás után nagyon hosszú ideig nem láttunk. Miért?

Lecsuktak pár évre, miután az egyik szörnyem életre kelt, és randalírozni kezdett. Elég sok volt a vér, húscafatok mindenütt – csúnya egy ügy volt. Nem olvastátok az újságban? Amúgy a magánéletemben volt egy olyan jellegű változás, aminek eredményeképp minden hétvégén vonatoztam az ország egyik feléből a másikba. Először azt hittem, az öt órás vonatutat kihasználva majd rengeteg novellát megírok, de annyira fáradt voltam, hogy többnyire aludtam. Késztetést sem igazán éreztem az írásra, ami eleinte ijesztő volt, de aztán úgy fogtam fel, hogy életem egy szakasza lezárult. Ilyen mindig van, ahogy öregszik az ember. Körülbelül tizenöt novellakezdeményem pihent egy pendrive-on három éven át befejezetlenül, ebből öttel készültem el a „visszatérésem” óta. A másik hét – és ennek nagyon örülök – alapjául teljesen új ötletek szolgáltak.

Mik a terveid a közeljövőben? És hosszabb távra?

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem szeretném viszontlátni a műveimet nyomtatásban, de ha tervekről beszélünk, akkor ilyen konkrétan nincs. Azt hiszem, ez inkább az „ember tervez, Isten végez” kategória, vagyis majd jön, ahogy jönnie kell. Jó lenne fejlődni az itt kapott útmutatások alapján, de nagyon nehéz tudatosan írni – más kérdés, hogy tudatosan olvasni és javítani a hibákat kevésbé. Bármilyen távról beszélünk is, elsősorban a jó, az olvasó számára élvezetes írásra törekszem, ezen túl pedig szeretnék kitekinteni a horroron túlra, és más műfajban is írni egy-két novellát.

Mit üzensz az Olvasónak?

Az attól függ, hogy éppen mit olvasnak. Ha SmileZolikát, akkor készítsenek ki zsebkendőt, hogy legyen mivel törölgetni a könnyeiket. Ha Kelvint, hagyják égve a villanyt... Ráadásként pedig azt, hogy ha valaki még csak kacérkodik a gondolattal, hogy a Karc közösségéhez csatlakozzon, ide írásokat töltsön fel véleményezésre, akkor bátran tegye meg, itt tényleg megkapja a fejlődéshez szükséges segítséget!

Köszönjük a válaszokat, további sikeres munkát, rengeteg ihletet kívánunk!


Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2016-01-11 17:48 Roah

Roah képe

A sittes rész tetszik a legjobban! :D Vérbeli Danás! ;) :)))

Nagyon örülök neki, hogy visszatértél, alig vagyunk, maradtunk csajok a Karcon. (És itt most nem a szerkesztőkre gondolok - hanem a felhasználókra. Szóval külön örülök neki, hogy neked sincs prosztatád, mégis bírod a strapát a portálon. :)))

Bárki-bármit mond, legyél az akár te is, nem izgat, nekem örökre az az írónő maradsz, aki a novelláiban kimondja a frankót, tökös, és nem fél kimondani a kimondhatatlant. :)))

Egy pepita magyar gádzsi vagyok, aki ha örül, általában táncban mondja el, zenézik, szóval most sem lesz másként.
Szerintem nem a te világod a következő dal videója, dallama - képzeld, annyira az enyém sem. ;) Viszont imádom a koreográfiát, és a táncosok jelmezeit. :)) Megaztán...táncolni bárhol-bármikor! :D Egy-két-há'! :))));)

Pacsi, Dana, nagy pacsi! :)))

https://www.youtube.com/watch?v=2xMWrKhLJq4

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

k, 2016-01-12 16:08 Dana

Dana képe

Köszi.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

k, 2016-01-12 16:02 Smilezolika

Smilezolika képe

Őszintén gratulálok. Bátor húzás volt belevágni.
Az biztos, hogy a jövőben nem nagyon kell majd olyan mondatok hangoztatásával bajlódnod, mint: "jaj, de nincs mit olvasnom már megint!", vagy "vajon mihez kezdjek ezzel az üres délutánnal?"
Respekt ezért mindannyiunk nevében.

k, 2016-01-12 16:08 Dana

Dana képe

Köszönöm.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen