Karcolat kérdezz-felelek, 1. rész: Sren

Úgy döntöttünk, indítunk egy interjúsorozatot, melyben elsőként a jelenlegi szerkesztők kerülnek a "boncasztalra", majd pedig következnek a régi Karcolók és persze az aktív újakról sem fogunk megfeledkezni. A széria jó eséllyel legalább egy évig tart, de inkább még tovább, hiszen két kérdezz-felelek közt hagyunk időt arra, hogy megvitassuk az áldozat gondolatait, helyeslően bólogassunk vagy esetleg bölcs tanácsokkal lássuk el, hogy tulajdonképpen mit is kellene kezdenie az életével. Az alábbi kérdéseket craz komponálta, az első delikvens pedig Sren!

 

Mit lehet tudni rólad?

Láng Zsuzsának hívnak. Könyvmoly vagyok, az a típus, aki az asztalnál is olvas, és közben képes citromos teát meríteni a cérnametéltre húsleves helyett. Századmilliméteres pontossággal fel tudnám rajzolni egy dinamikai ív görbéjét; betéve vágom a dramaturgiát, húsz évre visszamenőleg tudom, kedvenc regényeim főszereplői mikor mit csináltak… De a számlák befizetési határidejét – no meg sok más egyebet, ami mások szerint fontos – rendre elfelejtem. Azt sem érdemes megkérdezni, mit volt tegnap az ebéd, mert nem tudom. Ha belépsz a szobámba, ezt láthatod: rengeteg könyv, egy laptop, körülötte pedig számtalan cetli határidőkkel, felkiáltójelekkel. Ha olvasás közben megszólítasz, esetleg percekig bámulok nagy szemekkel, hogy miféle lény vagy, mely bolygóról csöppentél ide, aztán háromszor visszakérdezek, hogy mit akarsz tőlem? Hogy hány óra van? Mi az, hogy óra? És így tovább…

Mesélj a kezdetekről!

Azóta írogatok, mióta először jegyeztem le az éveim számát dupla számjeggyel; de ha most megkérdeznél, melyik korai zsengém fér bele a novella műfajába, elbizonytalanodnék. Régebben egyszerűen csak „meséltem”, írtam, ahogy jött, kiöntöttem a betűlevest, ez pedig nem meríti ki a novellaírás mibenlétét. A nyelvtani, műfaji és írástechnikai elemek tudatos figyelembe vételével mindössze négy éve írok. Nem sok idő, gondolhatnád; ám ha figyelembe vesszük, hogy a szakmában az ember minden egyes nap közreműködve mennyit olvas, mennyit ír, mennyit tapasztal… Azután egyszer csak jön egy spontán vélemény egy országosan elismert, népszerű írónktól: „Te profi vagy, Téged nem kímélünk!” Az ember csak ül nagy szemekkel, és nem hiszi el, hogy ezt egy igazi Nagy Öreg mondta neki. Kanyarodjunk vissza a múlthoz. A „szakmában” különös bakugrásokat tesz az idő; olykor úgy érzem, mintha csak tegnap lett volna, amikor még a Fantasyán bolyongtam, olvasgattam és a Karcolatot hírből sem ismertem… Néha viszont a felgyülemlett tapasztalatoknak köszönhetően mintha már ezer éve lennék a szeren. Tehát ugrás az időgépbe, a cél: a Fantasya, cirka négy évvel ezelőtt. Mint sokan mások, én is szerettem ott olvasgatni; egy idő után azonban legalább ekkora figyelmet fordítottam a hozzászólásokra is. Akkori publikációs helyeimtől eltérően ott bizony nem kispályáztak, nem ajnároztak senkit, megmondták a frankót; én pedig egyszerűen tudtam, éreztem: egy írónak ez kell. „A Fantasya Farkasai”, így neveztem őket magamban – vagyis hát Titeket, mert a régi jó „véres szájú” banda nyomán a Karcolatra kerülvén itt ugyanazt tapasztaltam, és ennek szerfölött felörvendve itt is ragadtam.

Feltöltöttem az oldalra a Lélekalja Kávézót, ami a Kimte megalakulásakor az Egyesület első antológiájában meg is jelent. Mély vízbe kerültem ezzel, mert innen nem lehetett gyengébbet nyújtani – igaz, nem is akartam volna soha. Így szerencsésen elkerültem a „sztárírók” tengelyakasztó kísértését: tudod, amikor mindenki éljenzi őket, ők meg elhiszik, hogy ennyi elég is. Nekem ezt a Fantasya-Karcolat színvonal sohasem engedte meg, és ez így volt jó.

(Zárójelben jegyzem: nem mintha akkora „szám” lenne a Lélekalja, noha ügyes kis írás, de tudok jobbat is; ám tény, hogy sok százan szerették, jegyezték, és olyan írók kapták fel rá a fejüket, akiket évtizedekkel ezelőtt – amikor errefelé még a madár se járt, nemhogy Internet – csak könyvben olvasva, távolról csodáltam. Hatalmas megtiszteltetés volt ez nekem, ennél jobban már csak az rendített meg, amikor jó néhány olvasóm beismerte: ő bizony elsírta magát a novella végén. Mindezt őszintén és álszerénység nélkül mondom, mert holmi intrikákban kaptam olyat is, hogy a Lélekalja csak EGY novella. Igen, csak egy, sosem vitattam. De amit ez az elsőre hozott „emelt szint” rám rótt, azt – nos, azt kívánom minden amatőr írónak jóban-rosszban, sikerben, tapasztalatban, értékítéletben és sok minden másban is. Őszintén? Jónak lenni egy dolog. Jónak maradni, az a titok nyitja.)

A Karcolatra több mint 3 éve regisztráltál, mostanság már mint szerkesztő működsz közre az oldalon.

Sokáig haboztam elvállalni ezt a tisztet; egész embert kívánó munka. Hónapokig vonakodtam, azután rájöttem: az irodalom szeretete, az amatőr írók segítésének vágya sosem fog kikopni belőlem. A Karcolat pedig mégis „A” Karcolat: az anyaoldal; sok öröm, sok munka, jó barátok, bosszúságok, jókedvű huzakodások, sok jó írás, emlékek színhelye, ahová, mint sokan mások, magam is úgy járok, mintha hazamennék. Jó érzés, amikor felbukkan egy-egy kivételesen jó írás, néhány régen látott ismerős, és jó, amikor rájönnek a hozzánk kerülő írók, hogy nem „szigorkodni” akarunk, hanem segíteni nekik. Remek érzés ismerős neveket meglátni újonnan megjelent antológiákban, magazinokban. Nagyon sok amatőr író sokra vitte már a Karcolaton keresztül, olyanok is, akik sosem gondolták volna, hogy valaha is sikerül megjelenniük. Büszke vagyok mindannyiukra! Manapság ugyan vannak gondjaink az oldallal, amiket bizony nem öt perc lesz megoldani, de nagyon remélem, hogy még az idén átadhatunk íróinknak, olvasóinknak egy megújult Karcolatot.

Hány novellát írtál idáig, ezek közül melyik jelent meg?

Nem siettem „mindenáron megjelenni” soha, sosem ez volt a célom, ezért az évek során a sok közül csak három novellát nyújtottam be pályázatra. A KIMTE gondozásában megjelent a Lélekalja Kávézó, az Önismeret Művészei antológiáiban pedig két másik írásom, a Hagymácska és a Csalók. A többi írásom már a SpiritArté lesz. Tudod, a „termelős” írásmód sosem volt nekem való. Azért írok, mert szeretek írni, és ezt kizárólag akkor teszem, ha nyugodtan, szerelemből tehetem. Nálam az, hogy „eddig és eddig be kell adni, ennyi és ennyi példányban”, már kényszerítő szerkezet. Ha nem írhatok tisztán ihletből, örömből, akkor nem írok egyáltalán. Nehéz eset tud ez lenni sokszor. Jön egy mail telve szakmai kérdésekkel, vagy csak annyival, hogy „szükségem van rád”, és aznapra lőttek az ihletnek.

SpiritArt? Mit lehet erről tudni?

Bejárva az utat, amit minden amatőr író megtesz – a kezdetektől a nyomtatásban megjelent művekig –, még mindig nem találtam a helyem. Egyfajta határponthoz érkeztem. Komoly irodalmi munka, megtisztelő felkérések, ajánlatok követték egymást… én azonban sehogy sem találtam bennük meg önmagamat. Párhuzamosan be kell látnunk azt is, hogy a mai könyvpiac sem kifejezetten ezt preferálja… Jó néhány társam is hasonló cipőben járt. Velük alapítottuk az Egyesületet, azoknak a tehetséges művészeknek, akiknek ismerős ez a „cipő”, és hozzánk hasonlóan szintén nem lennének képesek megalkudni soha. Tudom, kívülről úgy tűnik, alig haladunk, de a háttérben gőzerővel folyik a munka, hogy mind a weboldalt, mind az Egyesületet komolyan beindítsuk. Nagyon sok pozitív visszajelzést kapunk, rengeteg az új regisztráció. Nagyon örülünk ennek, és biztatunk mindenkit: írjanak cikkeket, kritikákat, segítsenek tágabb panorámában figyelni, véleményezni, átélni az irodalmat, művészeteket!

Mennyi energia megírni egy-egy novellát?

Számomra rengeteg. Nem vagyok sem felületes, sem zseni gyorsíró – őszintén szólva kissé mindig irigyeltem azokat, akik gyorsan, ujjgyakorlat-szinten meg tudnak írni egy-egy novellát. Ehhez én túl alapos, túl aprólékos vagyok, ami persze nem hátrány, azonban sok időt, energiát elvesz. De lévén hogy ez az egyetlen, amit igazán szívesen csinálok, cseppet sem bánom.
– Mi a helyzet az olvasással? Milyen szerkesztőként figyelni a Karcolatot?

Olvasás: mint fent… Ha olvasok, egy másik világban vagyok. Ez pontosan úgy áll a klasszikusokra, jobb kortársakra és némi szórakoztató irodalomra, mint a Karcon az amatőr írók műveire. Nincs különbség, a hajdan sokat emlegetett „korrektor: OFF” üzemmód valójában nem létezik. Szégyen, gyalázat, de egy Stephen King könyvben pont úgy észreveszem a hibákat, elütéseket, logikátlanságot és minden egyebet, mint egy korrektúrára átküldött novellában… És egy bombajó amatőr műbe, aminek esetleg esélye sincs megjelenni, pontosan ugyanúgy beleélem magam, mint egy százéves klasszikusba, amely előtt a legkeményebb kritikusok is kalaplekapva hajlonganak. Bár az igazat megvallva az utóbbi másfél-két évben javításra csak kiadáskész korrektúrát vállalok, „lazább” lektori hajlamaimat kiélem a Karcolaton. Döbbenetes józanságot ad a szerkesztés. Teljesen más, mint amikor korrektorként segített be az ember a szerkesztőknek. A másokért végzett munka letöri az írói ego szarvát, a rengeteg olvasás segít az elfogulatlan értékelésben. Így jobban tudok segíteni, rövidebb kommentekben többet mondani, és így tovább. Persze többen vétózták ezt is, akik szerint semmi keresnivalóm ezekben a berkekben. Ők nem győztek meg, ezzel szemben az írók hálája, öröme, sok hálás üzenet, sőt kézzel írt köszönőlevél igen.

Min dolgozol most?

Négy, novellánál jóval hosszabb, kisregénynél azonban rövidebb elbeszélést szövögetek a hátsó szobában. Egyikük, a Szélkerék csaknem készen van már; első fejezetei olvashatók a Karcolaton. Sötétes, misztikus, akciós írás sci-fi elemekkel. A másik része egy komolyabb történetnek, és egyben hatalmas írói kihívás, mert a Violet Doll – a seblila kísértetház – történetét hárman szőjük egyszerre. A maradék kettő legyen meglepetés. Ezen kívül régóta folyamatban van egy történelmi korokon átívelő kaland-dark fantasy regény Mészáros Andrással; remélem, hamarosan folytatni tudjuk a történetet. Nekünk élmény megírni, az olvasónak pedig remélhetőleg szintén élmény lesz olvasni – mi egyebet kívánhatnánk? Párhuzamosan szerkesztem a Karcolatot, igyekszem segítségére lenni a hozzám forduló íróknak, valamint segédkezni a SpiritArt születése, beindulása körüli munkálatokban. Akad jó néhány félkész novellám is, kevésnyi szabadidőmben ezeket folytatgatom. 

 

Köszönjük a válaszokat!

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

sze, 2012-10-31 09:37 Liliana

Liliana képe

Nekem nagyon tetszik ez a kezdeményezés, így közelebb hozzátok a tagokat egymáshoz, mert néhány dolgot csak egy-egy hozzászólásból, elszólásból ismerünk a másikról, de hogy így csokorba lesz szedve, jó ötlet!

Sren, nagyon sok dolog volt, amire te hívtad fel a figyelmemet, türelmesen végigmagyaráztad, hogy mi miért nem jó úgy, ahogy megírtam, ezért nagyon sok köszönettel tartozom neked! Kívánok neked a további munkáidhoz minden jót! (Avagy: Tündérboszi áldása kísérjen utadon! ;) )

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

sze, 2012-10-31 16:35 Sren

Sren képe

Ó, a nosztalgia… Hogy’ összekaptunk már az estélyi ruha alján, amely az utca sarában kígyózott, tekergett, vagy mit csinált! Meg a halántékot csákányozó törpéken (vagy mik voltak). :D Boszi akartál lenni, „veszekedtél”, nem hagytad magad, de kezdettől éreztem: elég rugalmas vagy ahhoz, hogy elbírj velem. És elbírtál, simán, a szíveddel.
Ékes példájául mindazoknak, akikről beszéltem: a „kezdő” íróknak, akik rájönnek, hogy nem bántani akarjuk őket. A játékhoz kettő kell, mindig; nem elég, ha én megmondom a frankót, kell a másik empátiája is, hogy el tudja fogadni. Simán túltetted magad rajtam, pajzsot – izé, klaviatúrát – ragadtál és juszt is folytattad; legnagyobb örömömre. És lám, mi mindent tudsz már felmutatni.:) Nálad idősebb, megfontoltabb emberek sem dicsekedhetnek ezzel…
Nem az én érdemem, Tündérboszi. De jól esik, hogy így gondolsz rám.:) Remélem, egyszer, egy valós Karcos bulin érdemben is meg tudom köszönni Neked.:)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

sze, 2012-10-31 23:26 Liliana

Liliana képe

Törpék nálam nem voltak, vagy csak nem rémlik. :)
De igen, az estélyi ruha... És pont ezért maradt fent az az írás, mert másnak is lecke lehet nemcsak nekem.
Nem hagytam magam, tény, na, én ilyen vagyok! De általában elismerem a dolgokat, főleg, ha egy nálam tapasztaltabb mondja.
Én is bízok abban, hogy egyszer élőben megköszönhetem neked és persze a többieknek is!

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

sze, 2012-10-31 15:03 Smilezolika

Smilezolika képe

Zsuzsi drága!

Akkor az van, hogy lenne itt néhány csekk, ezeket holnap délig el kellene vinni a postára, de fontos, különben kikapcsolják az áramot a nyugati országrészben. Azután lenne itt egy épülő családi ház. Egyeztetni kellene a fűtésszerelővel, hogy milyen cirkót tegyen a fürdőbe, de előtte segíteni kellene a mérnöknek a radiátorok méretezésében. Végül valahogy fel kellene idézni, hogy hány köbméter beton kellett a pincéhez, mert kábé ugyanennyire lesz még szükség.

Jó fej csajszi lehetsz, bár ezt eddig is lehetett sejteni.

sze, 2012-10-31 16:36 Sren

Sren képe

Zolikám, de háta zisten megáldjon, nem megmondtam, hogy bontott csirkét – izé, hogy ünnepen nem tudok csekket befizetni? Holnap ünnepnap van, hát hun jár az eszed, ember? Jó’van, nem lesz áram, lesz mécs… Fűtésszerelőt nemrég szereztem, nem emlékszel? Nem hát, épp a gyereket hoztad haza oviból, közben meg a Karcra írtál valamit, szegénykém… Na, mondom. A cirkót nem ajánlja, hanem a falikazánt, de még az is sokkal jobb, mint a mostani földgázzabáló szörnyeteg, úgyhogy az lesz, és kész! A radiátort hagyjuk, ahhoz értenek a mérnökök, azért fizessük őket, lényeg, hogy termosztátos legyen, de az alapbetonból nem engedek, egy kocsi, aztán kész! Mi az, hogy kevés? Nem kevés! A Pista az beáll a böszme Tátrával akkora udvarba is, ahová beköpök! A betonvasra se legyen gondod, szerez a Józsi féláron használtat, csak tudnám, hol van a cetli, amékre fölírtam… Ott van e’, hát nem fölszívattad a porszívóval?!

Zoli… Ismeretlenül is nagyon köszönöm. Az elmúlt éveket és – remélem – az elkövetkezőket is. Csak hogy ezerrel tudjam továbbra is linkelni a (többnyire legendássá avanzsált) írásaidat a barátaimnak, ismerősöknek, mint eddig. Nehogy már csak én köpködjem a monitort mindég. :D Csak ne lépj le túl hosszú időkre, kérlek. A sötét börleszked nélküli világ maga a pokol.

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

sze, 2012-10-31 16:52 Smilezolika

Smilezolika képe

Akkor ennyit az építkezésről.
A többit meg én köszönöm (azt nem tudtam, hogy a műfaji besorolásom a sötét börleszk, de jól hangzik). Ölellek.

sze, 2012-10-31 17:09 Sren

Sren képe

:D Tizen-éve építkeztem, már akkor is több volt az elégnél.

Mit köszönsz? Veszett jó vagy, ember. (A besorolás egyéni, nem félreérteni!) És az is tény, hogy amikor megjelensz egy-egy új írással, felkészülök a legjobbakra és indulok a fürdőszobába, szegény öregapám régi haskötőjéért. :) (Most is van itt egy új SmileZoli írás, látom ám! .D)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

sze, 2012-10-31 17:24 Smilezolika

Smilezolika képe

Nem értettem félre, sőt kifejezetten tetszik, mivel soha nem próbáltam nevesíteni a tevékenységemet. Egyszerűen marhaságok firkálásának tekintem.
A "veszett jót" pedig inkább ne, mert megint csak zavarba hozol. Én ezt nem gondolom. Szórakoztat, ha leírhatok valami hülyeséget, de kábé ennyi.
Különben is, ez itt most rólad szól és nem rólam, úgyhogy inkább ünnepeljünk téged, és ki-ki igyon, amit bír. Részemről már megyek is.
Egészségedre!

cs, 2012-11-01 01:11 Ndy

Ndy képe

Zsuzsi, a Fantasya farkasai bizony még most is jókorát harapnának a lágyrészeidbe - nem azért, mert nem vagy profi, kiforrott író, inkább szakmai megfontolásokból. De a falka szétszéledt, és néhány magányos farkas nem akarja megváltani a világot. Főleg, hogy olvasható és élvezhető írásokat teszel le virtuális asztalunkra... És ez egy amatőr oldal. Bunkó és elvtelen dolog lenne belekötni nagyságrenddel jobb művekbe, mint amelyek mostanában megjelennek itt.
(Ha most ennek kapcsán azt kérdezitek, én miért publikálok olykor az oldalon: szeretem a site-ot, és valakinek emelnie kell a színvonalát is, mert jelenleg igencsak... - na ezt gondoljátok úgy, ahogy akarjátok :) )

P.S: szerintem holnap eszem egy pizzát, bár ennek semmi köze az itt leírtakhoz.

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

cs, 2012-11-01 10:17 Sren

Sren képe

Beletörne a foguk.:) Valamit félreértesz, András, ezek itt nem kemény szakmai dolgok, hanem hozzászólások. Amint azt jeleztem is. Az érintettek tisztában vannak vele, hogy ha mondjuk lektorkodnék valamely írásukon, simán darabokra szedném azt; tisztában vannak önnön értékeikkel és határaikkal is, bármit is mondok.
A szétszéledt falkát csak sajnálni tudom, ez olyan dolog, hogy nem tehetek sem érte, sem ellene semmit. Ugye?
A kommented többi részét nem igazán értem. Nem nagyságrendekkel jobb művekbe kell belekötni, hanem a kevésbé jókat segíteni.
Vannak dolgok, amik a néha gyenge látszat ellenére is magukért beszélnek. A színvonal lehet, hogy nem a régi, de azért rendre becsúsznak jó írások tapasztalt öregektől, sőt a falkatársaktól is. Rendre visszalátogatnak még kemény profik is… Meg-megjelennek, beszólnak, hírt hoznak, kommentelnek, besegítenek kicsinyég, sosem adják fel teljesen. Ők is szeretik a lapot, ők is úgy gondolkodnak, hogy azért ez is egyfajta asztal, aminek nem kéne kirúgni a lábát, sőt.
Áh… Egyél pizzát, öreg.

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

cs, 2012-11-01 11:32 Zora

Zora képe

"Nem nagyságrendekkel jobb művekbe kell belekötni, hanem a kevésbé jókat segíteni." Éppen ez jutott nekem is az eszembe, mert az interjúban meg úgy emlegeted a Karcolatot, mintha az a Fantázia színvonalát képviselné, holott ugyan már. Még nekem is szemet szúrt, hát még a szürkebundásoknak. Az az igazság, hogy nem is emlékszem már mikor olvastam itt novella alatt szakmailag erős és helytálló kritikát, olyat, amilyet te kaptál a Fantázián anno, és ami így elindított az irodalmi pályán. Ha mindenki ezt várná el, abba beletörne a szerkesztők meg az idetévedő Farkasok bicskája, igaz a létszám is kevés hozzá, meg milliókat sem fizet az állás, bár alább Blade emleget valamit erről...:)

------------------------------------------

cs, 2012-11-01 11:44 Blade

Blade képe

Sztem semmi különbség a két oldal közt. Az idő sokmindent megszépít.

cs, 2012-11-01 14:13 Tim

Szerintem meg: de! :)
Ahogy egy másik kommentedben Te is megjegyzed:
"Egyébként a Karc azért is alakult, mert anno a fantasya-val nem voltunk megelégedve."
A legnagyobb különbség eleinte a szűrő bevezetése volt.
A Fantára bárki bármit feltehetett. A "bármi" szó szerint értendő! És ezzel rengetegen vissza is éltek.
Itt minimum egy szerkesztőnek jóvá kell hagynia a beküldött anyagot.
Igaz, még ez sem garancia, mert vannak a szerkesztők közt korruptak is, akik pár sörrel megvesztegethetők. :D

cs, 2012-11-01 14:27 craz

craz képe

Én fantasyás összehasonlítást nem tudok nyújtani, mert csak az azutáni idők óta zavarom köreiteket. :)
Viszont szerintem a szűrés még így sem megfelelő, mivel olyan emberek is simán hozzászólhatnak, akik csak kötekednek a legújabb szergesztővel, és így szétoffolják a témát. ;)
A téma itt pedig Sren Tilesh.
Tehát majd adok én neked garanciát, meg mindjárt hipp-hopp kertvárosi novellát a népnek, ha nem cselekszel belátásom szerint.
Tudtad, hogy nemrég nyílt egy új söröző itt a Petőfi tér mellett? :) :) :)

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

cs, 2012-11-01 15:00 Tim

Akkor valaki alaposan visszaélt a neveddel a Fantás időkben, mert nekem rémlik onnan egy Craz nevű felhasználó, aki mindenféle halottas témájú verssel zsenírozta a jónépet.
Abban viszont igazad van, hogy illetlenség szétoffolni a témát.
Tehát térjünk a lényegre: nem tudtam, de mindenképp meglesem azt a sörözőt, ha arra járok.

cs, 2012-11-01 17:08 Blade

Blade képe

Úgy értettem, ott is voltak gyenge és erős írások, ahogy itt is. Senki nincs, aki átlátná ezeket, így marad az egyenlőségjel. A szűrés viszont itt tényleg más alapokon nyugszik...(a sört a szokott helyre kérem, ablak kinyitva, fény. post.)

cs, 2012-11-01 18:02 Tim

Blade:
Rekesz sör ment.
De valaki manipulálhatta a rendszereteket, mert olyan visszaigazolás jött, hogy címzett ismeretlen, és ezért a küldemény továbbítva valami VTJ-nek.
Te ismersz ilyen f@szit?
A helyedben átgondolnám, ki férhetett hozzá mostanában a fényposta kódokhoz.

szo, 2012-11-03 02:38 Ndy

Ndy képe

Nono. A Fantasya Magyarország második legnagyobb irodalmi oldala volt... Ne hasonlítgassuk ezzel a Karcolatot. A Karcolat az, ami. Egy nagyon jó amatőr írástechnikai oldal. Slussz.A szerkesztőket - főleg most, és rajtad kívül, Blade - nagyra értékelem, de az ottani profikkal egyikük sem akarná felvenni a versenyt. Lehet, később még jobbak, szebbek lesznek. Reménykedek is benne, mind haverok: de az csak a reményteli jövő.
Az pedig, hogy bezárt az a bazár mutatja, mikor kell valakinek (valaminek) lehúzni a redőnyt, hogy utat engedjen a nála energikusabb, fejlődőképesebb nemzedéknek. Megtette a magáét mindenki itt, aki "valaki", de mindenki onnan jött. A személyes véleményem, hogy ahhoz: "valaki maradhass", nap nap után tenned kell. Nem szégyen, ha nem megy, vannak más dolgok is az életben, más prioritások. Méltóság kérdése, hogy tudsz-e időben kalapot emelni, és mosolyogva elköszönni.
Előszűrés: ugyan már. Az itt megjelent írások tizedét sem engedném ki, viszont a kiváló írások elvesznek. A Fantasyán azért volt tétje ennek. A kiadók gyakran onnan választottak új tehetségeket egy-egy tervezett kötetükbe. Itt van ilyen?

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

szo, 2012-11-03 11:32 Könyvsárkány

Könyvsárkány képe

Aláírom, az én látóköröm a magyar írói oldalakra elég szűkös, szóval mindaz, amit itt megfogalmazok, lehet, csak egy kis része az egésznek, és az is hibás.

Átadni a stafétabotot a következő generációnak. Hát az a generáció mi vagyunk, és elég elkeserítő. A magam részéről azt tudom mondani, eljutottam arra a pontra, hogy semmi kedvem sehova se felpakolni semmit. Persze ebben közrejátszik az is, hogy elég lassan készül el bármi is tőlem.
Ami a legfontosabb azonban, azok az oldalak, amiket ismerek, sorra csalódást okoznak. Minek tegyek fel írást, ha alatta nem szakmai segítséget fogok kapni, hanem a szerkesztői ellenérdekek egymásnak feszülését? Minek tegyek fel írást, ha a szerkesztők elvárják, hogy azonosuljak az ő ideáikhoz, különben mehetek a fenébe? És akkor a generációm többi tagja? Azok akik blogregényeket írnak, teli hibákkal, és nincs, ki megmondja nekik, hogy ha komolyabban akarsz vele foglalkozni, akkor babám tegyél bele apait, anyait, és esetleg egy helyesírási hibamentes blogger lehetsz? A generáció, akik egy adott körben egymás hátsóját fényesítik, és nem mondják a másik szemébe a hibáit, (max a háta mögött), mert kebelbarátnők és az a szent, amit a másik írt? A generáció, aminek csak az számít, hogy a polcon legyen a könyve, nem pedig az, hogy érdemi művet alkosson? A generáció, akik fizetnek azért, hogy „megtanítsák” őket írni, vagyis mi kell ahhoz, hogy piacképes legyen a technikája, a története?
Ennek a generációnak kellene átadni a stafétabotot?
Aki pedig próbálna ebből kitörni, mit lát azokon a helyeken, amikben hitt, hogy ott még igenis értékekkel foglalkoznak, segítik a kezdőket, azokon a szigeteken, amin még az értékekkel foglalkoztak, hogy elinduljanak a saját útjukon? Egymás piti kis baszogatása megy.
Van ennek értelme?

szo, 2012-11-03 19:13 Borika

Borika képe

Ej, de szomorút írtál. :( Van, amivel egyetértek, de kedves Könyvsárkány, az, hogy ne lenne önzetlen segítség a szakmában szerintem kicsit sarkított. Való igaz, hogy létezik egy olyan réteg, akiknek fogalmuk sincs, mi az igazi szakmaiság (mert hát egymást ajnározzák az amatőr blogokon), de hát én erre azt mondom, aki igazán fejlődni akar, az úgyis megtalálja a módját.
„Aki pedig próbálna ebből kitörni, mit lát azokon a helyeken, amikben hitt, hogy ott még igenis értékekkel foglalkoznak, segítik a kezdőket, azokon a szigeteken, amin még az értékekkel foglalkoztak, hogy elinduljanak a saját útjukon? Egymás piti kis baszogatása megy.” –Úgy szeretném, ha ezt kifejtenéd. Mert szerintem: aki az értéket keresi, az megtalálja. Aki valóban segítséget kér, az megkapja. Aki igazán írni akar, azt nem töri le néhány „érdek egymásnak feszülése”. Na és akkor mi van? Fel kell szívni azt, ami a fejlődés szempontjából hasznos tudás, a többit meg elereszteni. A csesztetésekkel nem törődni. Aztán a tehetség előbb utóbb utat tör magának (egy barátom szokta ezt hajtogatni, és én hiszek neki, mert az ő példáján, és a sajátomon is látom, hogy igenis vannak eredmények)
„A generáció, akik fizetnek azért, hogy „megtanítsák” őket írni, vagyis mi kell ahhoz, hogy piacképes legyen a technikája, a története?” – Értelek, de nem gondolom, hogy ez olyan nagy baj lenne. Ne érts félre, én is helytelenítem, de egészen más okokból.

"Járt utat a járatlanért el ne hagyj!"

http://hetedhetorszag.blogspot.com/

szo, 2012-11-03 21:50 Könyvsárkány

Könyvsárkány képe

Teljesen igazad van, sarkított példa. Az ember, amikor kiborul, hajlamos csak a hibákat látni.

Magam részéről rengeteget köszönhetek ennek az oldalnak és itteni embereknek. Mind a feltöltött történetemmel kapcsolatban, mind a szemléletmódom formálásban: hogyan álljak egy másik ember írásához, mit kell észrevenni benne, és ezeket megpróbálni a saját dolgaimba beleültetni. Tehát ténylegesen létezik ez a segítés.
Viszont én nem tudok elmenni a mellett, hogy ilyen civódásokat látok. Hiszen ha az ember lobogtatja a papírt, hogy: „Jöttem, mert hallottam, tőletek lehet tanulni, és én tanulni is szeretnék”, azzal találja szembe magát, hogy a tanárai sörösüvegekkel csapkodják egymást, az elkeserítő.
Ami lehet, hogy jó célt szolgál, és csak én, mint kívülálló, nem veszem észre a baráti oldalát, az egymás piszkálást, vagyis a jobbra, többre való ösztönzést, de emellett nem tudok elmenni egy vállrándítással.
Viták kellenek. Szakmaiak. Azok segítenek, de veszekedés, az semmire sem jó, az csak rombol.
Vagy az ilyenfajta, a szintbelövés. Mindenki azt tudja, amit, annyit tud fejlődni, amennyit.
Nézzünk hangszereket, és akkor az emberi faktor ki van csukva.
Vannak gitárok harmincezerért, meg milliókért. Hallottam olyanokat, hogy akiknek jobb hangszerük van, pocskondiázzák a T. gazdaságos gitárt, mert, hogy az csak tűzifának jó. De annak a kölöknek, akinek az lesz az első hangszere, és azzal fogja megszeretni a zenét, annak tökéletes. Miért kelljen neki egy több százezer forintos hangszert vennie? A funkcióját tökéletesen betölti.
Persze ezen is lehet fogást találni, mert versenyhangszernek tényleg nem jó, meg minden baja van, de arra, amire csinálták, arra jó.
Viszont azt hülyeségnek, tartom, amikor emberek nyáladznak a többmillás hangszerre, mert az az istencsászár és netovább. Zeneszerzőkkel is volt ilyen, hallottam tanárt, aki folyton Lisztről, Kocsisról és még egy csomó nagy emberről beszélt. És a többiek? Talán egy filmben hallottam, nem pontos idézet: „Én akarok lenni a középszerűség Beethovenje”. Őket miért kell lenézni? Ha ő abban jó? Vannak nagyon jó zeneművek, amiket nem a nagy mesterek szereztek. Őket akkor dobjuk ki a kukába? Vagy ha nem zeneszerzőket nézünk, hanem írópalántákat? Szemétre a nem mestermunkákkal, a kezdő szárnypróbálgatásokkal, és vele együtt a szerzőjével?
Közben az is lehet, hogy iszonyatosan eltértem a témától, és hagytam, hadd panaszkodjon az agyam.

Ez a szintezés már korábban is előjött az oldalon, már akkor fogalmazódott bennem egy vaskosabb hozzászólás, mostanra ért meg.

De lehet, az egésznek az a legnagyobb baja, hogy rossz szemmel nézem a világot. A tanárom egyszer megjegyezte, hogy az emberek őrültnek fognak nézni a világszemléletem miatt.
Talán ezt kellene kikapcsolnom. De az nem én vagyok.

v, 2012-11-04 08:14 Blade

Blade képe

"De lehet, az egésznek az a legnagyobb baja, hogy rossz szemmel nézem a világot." - ezt nem tudhatjuk, de a Karcot sztem nem jól ítéled meg, annál is inkább, mert túl kevés információ alapján döntesz, ami öreg hiba. ;)

v, 2012-11-04 09:09 Borika

Borika képe

Könyvsárkány, a gitáros példád nagyon jó, megint csak azért kapok a szón, mert konkrétan átlátom ezt a helyzetet. Mármint a hangszereset, mert édesapám hangszerkészítéssel foglalkozik.
No, akkor maradjunk csak ennél a példánál. Édesapám tapasztalatából és elmondásából tudom, hogy amikor valaki elkezd hegedülni tanulni, akkor ugyebár az olcsó kínai hegedűt veszi meg, mert tanulni, nyúzni tökéletesen megfelel, viszont az valóban egy szemétre való, tűzifa minőség. Ám ahogy telik az idő, és a nebuló egyre jobb, egyre ügyesebb, igényli a jobb hangszert, hiszen már bántja a fülét a gyakorló hegedű kornyikálása. Természetes, hogy megnőnek az igényei. Ha teljesen komolyan gondolja a hegedülést (pl. konziba készül), akkor igenis befektet egy drágább, minőségibb hangszerre, mert a jó eszköz(tár) elengedhetetlen a művész fejlődéséhez. Persze, aki nem akarja továbbfolytatni, megrekedhet a mezei hegedűs szintjén, és akkor a rossz kínai vackon néha el-eljátszik egy dalt, mondjuk a család szórakoztatására Karácsonykor.
Megkockáztatom – apám szokta mindig ezt mondogatni – az sem mindegy, a művészpalánta mivel kezdi el a tanulást. Mert egészen más kedvvel gyakorol, ha már kezdettől fogva minőségi koncerthegedűt tart a kezében, és nem a tűzifa vackot, amely folyton javításra, beállítgatásokra szorul, és nagyon gyakran menthetetlenül elromlik. Persze, nem mindenki engedheti meg magának, hogy egyből mesterhegedűt vásároljon, szóval itt az akadály leginkább anyagi természetű. Az írásnál azonban ez nem lehet hátrány, hiszen a tudás mindenütt ott van (sokszor teljesen ingyen), csak kitartóan kell keresni, tanulni, gyakorolni. És most jutottunk el az emberi faktorhoz: lehet akármilyen jó az a hangszer, ha a tanuló lusta gyakorolni. Ez ugyanúgy egy szakma, mint bármelyik másik. Áldozatokat követel, sok idő, és energiaráfordítást, ami aztán legnagyobb fájdalmunkra nem mindig térül meg.
„Vannak nagyon jó zeneművek, amiket nem a nagy mesterek szereztek. Őket akkor dobjuk ki a kukába? Vagy ha nem zeneszerzőket nézünk, hanem írópalántákat? Szemétre a nem mestermunkákkal, a kezdő szárnypróbálgatásokkal, és vele együtt a szerzőjével?” – Nos, azt hiszem, itt tisztáznunk kell néhány dolgot. Tegyünk már különbséget író és írásmű között, könyörgöm! A rossz alkotásokat (nem az alkotót!!!) igenis a szemétre kell vetni, nincs ebben semmi különös. Én is ezt tettem sok korábbi „remekművemmel”. Az a baj, hogy sokan nem tudnak elvonatkoztatni, és ha az írásuk alá kapnak egy keményebb kritikát, azt rögtön személyes sértésnek veszik, holott az csak a szövegről szól, és nem az író személyéről. Igen, dédelgetjük a novellánkat, gyermekünknek tekintjük, és rosszul esik, ha valaki nem éppen kesztyűs kézzel nyúl hozzá. Az íróvá válás első lépése: szétválasztani magamat a művemtől, és objektíven, érzelemmentesen nézni újra arra a szövegre. Ez a legnehezebb, elismerem. Persze, most mondhatnád, hogy a kritikáknál ténylegesen be-becsúszik egy-egy személyeskedés, ami a szerző személye ellen irányul, de hát erre meg csak azt tudom mondani, hogy ez a kritikust minősíti, a szerző pedig majd megtanul elegánsan elsiklani fölötte.

"Járt utat a járatlanért el ne hagyj!"

http://hetedhetorszag.blogspot.com/

v, 2012-11-04 09:25 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Nem hülyeség, amit írtál. De régen nem így mentek itt a dolgok. Nem szaroztuk csak úgy le egymás írásait, sokkal szorosabb volt az együttműködés, barátibb a segítségnyújtás. Aztán jöttek a trollok. Őket véleményem szerint egy konkrét, eredetileg jó célt szolgáló, de később elhatalmasodott és önkényeskedő kezdeményezés vonzotta ide. Ez a kezdeményezés előbb megosztotta az oldalt, aztán a trollok szétbombázták. A régi felhasználók, akik azelőtt mindig udvarosan és lelkesen próbáltak segíteni elfásultak, miután többször leoltották őket a kedves, általában cseppet sem tehetséges írók, akik felháborodottan reagáltak, ha nem értéktelen buksisimit kaptak. A trollok persze egymás buksiját simizték, és kárhoztattak mindenkit, aki rávilágított egy-egy írásuk hibáira. Na, ezek után a régi, korábban segítőkész felhasználóknak elment mindentől a kedve. Feleslegesnek érezték az időt pocsékolni hibalistákra, javaslatokra, mert nemhogy nem köszönték meg, hanem egyenesen támadták őket miatta. Így aztán vagy meg sem szólaltak, vagy csak annyit vágtak oda, hogy "szar", "elégtelen", stb. Felesleges volt többet mondani, mert így is, úgy is beléjük kötöttek. Voltak persze próbálkozások, de a sokadik "Ki a franc vagy te, hogy bírálni mered az írásomat?!" stílusú beszólás egyre ritkábbak lettek.
Mostanra a trollok száma szerencsére csökkent, de a régi idők már nem jönnek vissza.

__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

v, 2012-11-04 16:47 Crystalheart

Amatőr filmek véleményezésénél nagyon gyakran belefutok ilyenekbe, és sokszor oda lyukadnak ki, hogy ki vagyok én, egyetlen filmem sincs fent az oldalon, mit szólok be. Hát banyek.

De akkor ezek szerint sikeresen átugrottam egy ilyen válságos korszakot?

h, 2012-11-05 11:05 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Azt hiszem, igen. Egy jó darabig nem voltál. (Én sem 2 évig, de az más történet.)

__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

v, 2012-11-04 23:25 Zora

Zora képe

Igazad van Süti, csak a szerkesztőknek itt lett volna hatalmas jelentősége akkoriban az oldal színvonalának megőrzésében. A hibalistákat összeírni ezredszerre, nem hiszem, hogy hatalmas kihívás akár egy gyakorlottabb novellistának is. De egy trollt szakmailag alátámasztott érveléssel elűzni, az már profit kíván. Mindannyian tudjuk a trollok nevét, és azt is, hogy sok mindent nem tettek le az asztalra, amire verhették volna a nyálukat. Nade azon túl, hogy ki lettek tiltva, esetleg eloldalogtak maguktól, vagy egyszerűen ki lettek moderálva, én nem emlékszem komolyabb szakmai összecsapásra velük. Nem konfrontálódott vele a főszerkesztő, nem érveltek a szerkesztők, csupán küldtek egy "ejnye-bejnyét", vagy az író próbálta védeni a művét, maximum néhány profi író, aki még akkoriban idejárt, vette a fáradságot, és úgy írta meg a frankót, hogy mindenki érezte kinél az igazság. Aztán, ahogy írod is, ebbe belefáradtak a szerkesztők is, az írók is, és utóbbiak szépen megléptek.
A másik probléma pedig a továbblépési lehetőség. A kezdő a hibalistákból megtanulhatja a legalapvetőbb dolgokat, de hogy tanulja meg a dinamikát például? Hogyan tanulja meg a dramaturgiát? Hogyan tanulja meg a karaktereket felépíteni? A voltozásokat ki lehet szűrni a szövegszerkesztővel, a helyesírást úgyszintén, de hogyan tanulja meg a többit? Mert ezeket még meg lehet. A fantázia és a mondanivaló hiánya, aláírom: vagy van hozzá érzék, vagy nincs. De a többi is kell ahhoz, hogy valaki művészi alkotást produkáljon, ne csak valami steril izét, ami nyelvtanilag rendben van, de semmi művészi megvalósítást nem tartalmaz.

------------------------------------------

v, 2012-11-04 07:33 Crystalheart

Mi volt az első legnagyobb? :D (Ezek olyan idők, melyek számomra a bitek és matektételek ködén kívül helyezkedtek el, olyan fiatalon alig érzékeltem valamit az egészből. :) )

v, 2012-11-04 11:29 Révész

Révész képe

Elhiszem amit mondasz, régen jártam a Fantasyara. De akkor mit kezdjen magával az egyszeri gyerek, aki írni akar, és komoly kritikát akar kapni?

cs, 2012-11-01 13:50 Sren

Sren képe

Szintúgy félreértesz, Anna, de hát nyilván félreérthető voltam… A Fantán a Lélekalja egyetlen buksisimi-jellegű kommentet kapott, semmi többet. Én az akkori Karcolatról beszéltem, ahová a Fanta-tagok akkor már igencsak „átigazoltak”, és ahová Dóri egy megjegyzése „átcsalt” engem is. És ahová Dóri fel is töltötte a már hét hónapja (!) megfogalmazott kritikáját az írásról, amit a Fantára nem.
De mindegy, az akkor volt, most meg most van. Mi több, nem kívánok párhuzamot vonni a kettő között, mert nem is lehet. De kontrasztokat sem állítok. Elmondtam, honnan indultam, miféle emlékek kötnek oda és ide, és ennyi.

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

p, 2012-11-02 11:17 Zora

Zora képe

Akkor bocs, a hiba az én vevőkészülékemben van, tényleg félreértettelek.

------------------------------------------

v, 2012-11-04 07:26 Crystalheart

Ennyit esett volna az új írások átlag színvonala, vagy a rá érkező vélemények hatékonysága, amióta csak keveset nézek fel? Az én emlékeimben még kicsit más van.

cs, 2012-11-01 11:50 Blade

Blade képe

Ez is egy vélemény, mindenki eldöntheti, egyetért-e vagy sem. Én egyáltalán nem, az általánosítás sosem jó.
Mindenesetre alapvető különbség, hogy a Fantasya sehol sincs, a Karc pedig még mindig itt van. És itt is lesz még egy darabig.
Egyébként a Karc azért is alakult, mert anno a fantasya-val nem voltunk megelégedve. De majd jól elmondjuk Dórával az igazat...aztán mindenki eldöntheti, egyetért-e vagy sem...

cs, 2012-11-01 09:57 Blade

Blade képe

Kedves Könyvmoly, remélem, még legalább 3 évig a Karcon maradsz szerkesztőként, sőt...! ;)

cs, 2012-11-01 10:15 Sren

Sren képe

Ha ilyen lelkesen gürizel helyettem, mint pl ma is, akkor boldogan. :D

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

cs, 2012-11-01 10:26 Blade

Blade képe

Ez nem gürizés, milliókat keresek vele..! Na de..........................egy pillanatra elhittétek, ugye? ;)

szo, 2012-11-03 19:21 Borika

Borika képe

Ó, hogy az interjúhoz is szóljak: kedves Sren, igen érdekes dolgokat tudhattam meg rólad, köszönöm szépen! :D Nagyon tetszett, és el is képzeltem, ahogy olvasás közben megzavar valaki, és azt sem tudod, milyen világon vagy, hehe, mintha magamat látnám!
Khm, azért megnézném, azt a pikk-pakk felvázolt dinamikai görbét. :)
Jól hangzik ez a Violet Doll. Jól értettem, harmadmagaddal írod? Hm, erről esetleg pár szót mondanál? Milyen ez, hogy érzitek egymást a többiekkel? Érdekel a téma, éppen most társszerzősködtem valakivel egy novella kapcsán, számomra egy új, izgalmas tapasztalat volt.

"Járt utat a járatlanért el ne hagyj!"

http://hetedhetorszag.blogspot.com/

v, 2012-11-04 10:21 Sren

Sren képe

Szia, Borika! Én is köszi, hogy benéztél.:) Azért én már Passuth óta sejtem, hogy akad néhány közös vonásunk. :D
A dinamika (számomra) olyan, mint a biciklizés, vagy a tánc. De nehogy félreértődjek: nem azt állítottam, hogy ha nekiállok egy írásnak, akkor abban holtpontos lesz a dinamika, mert én úgy akarom. Dehogy! Az ember nem komputer, ugyebár. Csak azt mondtam, hogy kész művön érzem-látom a dolgot. Valahogy úgy, mint ahogy a zenében is meghallod, ha botlik a ritmus.:)
Igen, a Violetet hárman írjuk Ndyvel meg Zorával. Zora által komponált része (ami afféle előhang lesz a történethez) fent is van itt az oldalon.
Társszerzővel dolgozni tényleg jópofa, izgalmas, de kényes dolog; vagy nagyon nehéz, és szinte lehetetlen a stíluskülönbség miatt kihozni belőle valamit, vagy nagyon könnyű, szinte játék, és akkor könnyű elveszni az erdőben ketten. Mindkettőre van példám. A ritka középútra is, amikor társaddal annyira érzitek egymást, hogy szinte tökéleteset alkottok együtt. A stílusjegyek persze abban is élnek, de mivel direkt „rátartottunk”, a történetben külön stílust, külön jelleget alkotnak. Ez volt a legszebb dolog, amit valaha társszerzővel csináltam – a Remény című horror Kelvinnel. Sajnos befejezetlen maradt. Nagy merészen átvállaltam, hogy megírom Kelvin részeit is. Ő hozzá is járult, és menne is a dolog – ez azonban már tényleg irtózatosan nehéz, hatalmas beleérzést, sebészi pontosságot kíván, hogy ne változzon egy ponton túl olcsó koppintássá, társam stílusának röhejes karikatúrájává; ilyen „szívműtétre” pedig ritkán van időm.
A stílusbeli különbségek (és a történet jellege) miatt a Violet Doll külön részekből fog állni, hasonlóan ahhoz, mint amikor megadott világhoz írsz, megadott karakterekkel. Hiba lenne tovább nyújtózni, mint a takaró ér. Azonban így is kihívás, nem is kicsi. Hosszabb történet, nem csak novella, a részekre tagolás pedig új feladatot ad: a részeknek külön-külön is élni kell, de a történetnek egészben is. Érdekes munka.:)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

v, 2012-11-04 17:47 Liliana

Liliana képe

Nem tudom, más hogy van vele, mindenesetre az én érdeklődésemet mindenképpen felkeltetted, mind a Violettel, mind a Reménnyel. Megvallom, hogy arra a horrorra különösen kíváncsi vagyok. Egyrészt, mert az írásban az egyik kedvenc műfajom, ugyanakkor Kelvin és te is nagyon értetek a hangulatkeltéshez, szóval nagyon bízom benne, hogy egyszer azért olvashatom azt a sztorit.

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

h, 2012-11-05 09:05 Obb

Jaj, téged se vennélek feleségül, ki enne szívesen teás húslevest, mondjuk csekkek határidejét nyugodtan elfelejthetnéd, úgysem tudnánk befizetni azokat :)))
Remélem sokáig itt leszel :)

sze, 2012-11-07 07:08 Dana

Dana képe

Jó beszélgetés, jó kezdeményezés. Köszönjük.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

v, 2012-11-11 08:21 Blade

Blade képe

Ha mindenki átérezte egy kicsit, milyen "Srennek lenni", akkor következzék a második fogás, Véresen...;)

v, 2012-11-11 14:45 craz

craz képe

Lássuk, lássuk! :)

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

v, 2012-11-11 14:56 Sren

Sren képe

Látod, milyen? Beígéri a cuccot reggelében, az embernek majd' kilukad az oldala, és délután háromkor még semmi! :D Pedig "Srennek lenni" egy dolog, de nekem már nagyon piszkálja a csőrömet, milyen lehet Bloody Dorának lenni. :D

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

v, 2012-11-11 16:23 craz

craz képe

:D

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

v, 2012-11-11 18:18 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Én Sren akarok lenni, azt lehet?

_____________________
Dr. Bloody Dora

v, 2012-11-11 18:24 Sren

Sren képe

Huszonkettedszerre. ;)
Na menjél szépen a Bloody Dorás cikk alá, nem fognak bántani, ígérem. Senki nem fogja leharapni az orrodat. :) Aki meg mégis, annak én harapom le valamijét. :D

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

h, 2012-11-12 08:43 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Én leharapom az orrát! :D De akkor most te jössz, Sren. Kap...khm...izé...harapd le a... :D

__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!