Karcolat kérdezz-felelek, 3. rész: Blade

 

Vörös köpönyeg, csúcsos mágussipka, szakáll… Interjúsorozatunk harmadik részében nem mást fogunk vallatóra, mint magát Blade-et, a Karcolat másik olyan alapító-szerkesztőjét, aki a homályba vesző kezdetektől igazgatja a portál életét.

 

 

Hogyan kezdődött? Kinek a fejében született meg a Karcolat ötlete, hogyan állt össze az alapítógárda?

 

Kevés emlékem maradt meg erről az időszakról, sajnos... arra emlékszem, hogy a 2004-es évben sokat beszélgettem Katával, azaz Mesével (impresszum, alapítók listája), gondolom, értekeztünk a világ súlyos és akkoriban számunkra szuperfontos dolgairól, illetve az írásról... és hogy a többiekkel (Rem, Styra, Dóra és mások) főleg a Fantasya.hu-ra felkerült novellák kommentvilágában találkoztunk. Felelgettünk egymásnak, élveztük a társaságot, lestük, ki mikor mit ír. Sokan voltunk először, akik hasonlóképpen gondolkodtunk. Rem akkor még nagyon fiatal volt, helyesírni se tudott ;), de roppant lelkesen állt a dolgokhoz, ami tetszett nekem. Dóra és Styra még alig bújt ki a tojáshéjból (bocs :)). A külön portál ötletét nem tudom már, ki vetette fel először, de ez nem is fontos, a lényeg, hogy előbb-utóbb mindenkinek eszébe jutott volna, mert a Fantasya.hu szűkre szabott világ volt nekünk. Arra világosan emlékszem, hogy amikor a többiek megszavazták, hogy én legyek a főszerkesztő, nem értettem, hogy miért engem választottak körülbelül öt szedett-vedett irománnyal a hátam mögött (“A medál” c. sorozatom akkor kezdődött és a mai napig a kedvencem). Akkoriban ez nagy ösztönző volt, ma már máshogy látom a dolgokat, szerintem nincs szükség ilyen titulusra, ilyen posztra és pár év után el is vetettük a dolgot (illetve én vetettem el, önkényesen). Rem egyik ismerőse összedobta az oldal 0.1-es verzióját és ahogy megláttuk, onnan már nem volt visszaút. Tervekkel eltelve vágtunk neki a saját utunknak.

 

 

 

Korai évek és a mozgalmas virágévek: milyen volt, hogyan emlékszel vissza rá?

 

Az internet akkor még máshogy működött. Kevesebben ismerték, kevesebben keresték az online publikáció lehetőségét. De már éledezett a dolog...mi is lelkesebbek voltunk, megítélésem szerint, és hát tapasztalat híján mindent naivan fogadtunk. Ma már sokkal óvatosabban állunk a dolgokhoz.

 

 

Rengeteg íróval és művel találkoztál. Milyen típusú írókat, írásokat kedvelsz legjobban? Milyen művek azok, amelyek a legmélyebb nyomot hagyták benned?

 

Rem még az első évben egyszer azt mondta, nekem a szórakoztatás az ars poetica-m. Akkor valamiért meglepett ez az állítás, de belegondolva igaza volt - és ez nem csak az általam kedvelt írásokban nyilvánult meg, hanem abban is, amit én írtam. Aztán ez persze valamelyest változott, de manapság is szeretem a pörgősebb sztorikat és itt most nem a verekedős, hentelős mesékre gondolok. Inkább az olyanokra, melyekben sodródnak az események, történik valami, valamint sok a titokzatosság, a rejtély és a rejtvény, ami elgondolkodtat; a homályos utalások, a megdöbbentő fordulatok a kedvenceim. A horrort nem sorolnám ide, más a félelemkeltés és más a misztérium.

 

 

Egy ötös Blade-től nagy elismerésnek számít. Vannak „örökzöld” kedvenceid a Karcos novellák között?

 

Vannak, igen, de most nem sorolom fel őket. Amúgy is nehéz észben tartani az írásokat, annyit olvastam már. Öt csillagot akkor szoktam adni, ha a mű véleményem szerint kiadható... minden szempontból. Ez elsőre keveseknek sikerül, de így van ez jól.

 

 

Nyolc év nagy idő ebben a rohanó, változó világban. Írói műhelyek, blogok születnek, emelkednek fel és szűnnek meg… Ti valahogy mégis mindig itt voltatok. Milyen érzés ilyen sokáig kitartani, miben áll a Karcolat erőssége?

 

Nyolc év néha valóban túl hosszú időnek tűnik...sokszor olyan érzésem van, hogy már több generációt túléltem itt a Karcon és azt kérdezgetem magamtól, hogy mit is keresek még mindig itt, amikor az első-második-harmadik évben érkezők már réges-régen elfelejtették az egészet? A Karcolat erőssége véleményem szerint egy szóval kifejezhető (a nyolc év távlatából): Dóra. Aki immár nem Dóri.

 

 

Szerkesztőnek lenni egy Karc kaliberű oldalon nem kis munka, felelősség. Mennyire vesz igénybe, mennyire „teszed bele magad”?

 

Az elején nagyon, aztán ahogy törvényszerűen csökkent a csapat és a lelkesedés, kevésbé; volt olyan időszak, amikor főleg egyedül dolgoztam az oldalon. Aztán ismét felpörgött a munka, jöttek tucatjával az írások, majd megint elcsitult... így eléggé hullámzó élményben lehetett részünk a szerkesztői oldalról nézve is. A felelősséget valahogy nem éreztem nyomasztónak, igyekeztem mindenkivel korrektül bánni és sokszor a humor eszközével levezetni a feszültséget. Persze nem mindig sikerült. Manapság élem meg talán a legnagyobb változást, amióta elindultunk: egy lépést visszafelé tettem meg és figyelem a fejleményeket. Hogy ebből mi sül ki, az majd kiderül.

 

 

Sok olyan, mára már rendszeresen nagyközönség előtt publikáló író „nevelkedett fel” a Karcolaton, akik egykor itt voltak kezdők. Milyen érzés ez, milyennek látod őket?

 

Nehéz kérdés. A publikációkat, bevallom, nem követem, általában csak az abszolút kezdőkkel foglalkoztam. Ha valakinek már beindult a szekere, azt már nem kell löködni. Még zokon venné. Így nehéz véleményt formálnom róluk, talán egy gondolatot mondanék: fejlődni mindig lehet és kell is.

 

 

A mai szórakoztató irodalom felhígulása, állandóan hullámzó, gyakran mélyrepülésbe váltó színvonal, szétforgácsolódás, tinivarázslók és hősszerelmes vámpírok, klisék… Mi a véleményed erről? Tartható-e ennek tükrében egy bizonyos nívó, van-e jövője a Karcolatnak?

 

A válaszom egyértelmű igen, sosem voltam az a pesszimista, borúlátó típus. A napi divat sok embert vonz, így volt ez régen is. Akik jobban a dolgok mögé látnak, akik nem ugranak fel az első vonatra, azok mindig is tudni fogják, mi a lényeg. Ugyanakkor véleményem szerint egy vámpírsztori is lehet jó.

 

 

Mely műveid jelentek meg? Láthatunk-e még Tőled nyomtatásban írásokat?

 

Két novellám jelent meg, mindkettő a Karcolat antológiákban. A második talán nem rossz, az elsőre csak én emlékszem. ;) Nem terveztem, hogy valaha is publikálok, de ha valaki botor módon ki akarja adni a Blade összes-t, állok elébe.

 

 

Szólnál néhány szót magadról? Ki rejtőzik a köpönyeg alatt?

 

Egy kívülálló. Szeretem magamat olyannak gondolni, aki nem megy a tömeggel, aki másként lát vagy másként szeretne látni. Ennek minden hátrányával és előnyével. Szeretek egyedül lenni, sosem voltam az a magányos, unatkozós típus. Ugyanakkor, kissé ellentmondásosan, a család a legfontosabb számomra. Imádom a könyveket és a magas színvonalú újságokat, egészen pontosan az új információt, a tanulást - szinte bármilyen témakörben, legyen az matematika, kémia, fizika, filozófia, magyar nyelvtan, irodalom, pszichológia, informatika, sport vagy kertészet. Nem szeretem a vallásokat, a politikát, a mai társadalmat, az úgynevezett demokráciát, ugyanakkor nem vagyok “anarchista”, bármit is jelentsen ez a szó pontosan... csak máshogy csinálnám.

 

 

Kiváló természetfotós vagy. Vannak terveid ezzel kapcsolatban, vagy hobbi marad?

 

Köszönöm! Úgy gondoltam, hogy ha sok esetben másként látom a dolgokat, mint az emberek, és ugyanakkor szeretek fényképezni, akkor talán egy kamera keresőjén keresztül is tudok mást mutatni... Egyelőre ezzel még csak próbálkozom, de hiszem, hogy a sok kattintgatás egyszer meghozza az eredményt. Hogy mi ez az “eredmény”? Például ha egyszer csak csörög a telefon és egy profi természetfotós beleszól, hogy “Indulunk az Andokba keselyűket fotózni, pakolj össze, tíz perc múlva ott vagyunk érted!”

 

 

Szabad tudni valamit távolabbi terveidről?

 

Kis családommal vidékre fogunk költözni (1-2 éven belül) és ott próbálunk megélni. A nagyváros nem nekem való. A fotózás immár örökre az életem része lesz, a masina szinte mindig velem van. Szeretném lefotózni a rétisast és a fekete gólyát. Szeretnék egy új, modern, de természetbarát házat építeni. Szeretnék saját kertet saját gyümölcsfákkal, hogy ne a boltban kelljen megvenni az almát, körtét, fügét. Saját bort és saját pálinkát készíteni. Biciklivel körbetekerni minden nagy tavunkat minden egyes évben, körbetúrázni és lefényképezni az egész országot (külföldre nem nagyon vágyom), elsősorban a kis falvakat, eldugott, szép helyeket. És hogy a Karcolattal mi lesz? Szerencsémre vannak, akik továbbvigyék (két harcos amazon és egy kis kobold), de azért néha a körmükre nézek... És végül, de nem utolsósorban: “A medál” c. sorozatot szeretném felújítani és folytatni - majd egyszer, egy távoli jövőben...

 

 Köszönjük a válaszokat!

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2013-02-22 18:19 Liliana

Liliana képe

"Szeretnék saját kertet saját gyümölcsfákkal, hogy ne a boltban kelljen megvenni az almát, körtét, fügét. Saját bort és saját pálinkát készíteni." - Ehhez nagyon sok sikert kívánok neked!
"“A medál” c. sorozatot szeretném felújítani és folytatni - majd egyszer, egy távoli jövőben..." - Ihletet vagy időt kívánjak hozzá? Tudod mit? Mindkettőből jó sokat!
"A fotózás immár örökre az életem része lesz, a masina szinte mindig velem van. Szeretném lefotózni a rétisast és a fekete gólyát." - Erre pedig hadd mutassak egy képet:
https://fbcdn-sphotos-f-a.akamaihd.net/hphotos-ak-ash3/558358_4638634803...
Nem sasok, még csak nem is gólyák, de szörnyen aranyos ördögfiókák, akiket mi neveltünk fel, és ma már kicsi gazdáiknál rosszalkodnak tovább. Nem a legjobb példák a papagájok, hiszen őket szobában neveljük, de hidd el nekem, hogy annál szebb nincs, amikor magad "keltetett" csibék, libák követnek, mintha te lennél a "tyúkanyó", még ha csak a családod számára tenyészted őket!
(Persze azért megvannak a "falusi-élet" hátrányai is, pl.: a humán térfigyelő rendszer. Na, de minek nincs negatív oldala?)

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

p, 2013-02-22 19:35 Blade

Blade képe
Küldd be ide a fotót, ha van kedved: facebook.com/likemybirds Humán térfigyelő? Mi messze fogunk lakni a humánoktól. ;)

p, 2013-02-22 20:53 Liliana

Liliana képe

Küldtem egy egész albumot. ;)

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

szo, 2013-02-23 03:40 Ndy

Ndy képe

Ezt akár én is írhattam volna, csak az a kérdés, hogy miért utáljuk mi egymást? (nem, mintha azt a sokat emlegetett öt csillagot néhányszor nem kaptam volna meg tőled.)
Gondolkozom, és rájövök, hogy talán jobb is, ha nincs kölcsönös szimpátia: talán húzzuk egymást, talán próbálunk egy jobb online felületet létrehozni. Vagy lebokszoljuk. (én fogok nyerni, nyúl vagy.)
Egyébként: mi a véleményed a más médiumokhoz pártolókról? Szerinted személyesnek tekintik a lépésüket, vagy több lehetőséget látnak más, internetes megjelenési formákban? Terveztek-e más online publikálási lehetőséget az általatok jónak ítélt szerzőknek?

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

v, 2013-02-24 16:10 Blade

Blade képe

Utálkozni? Arra nekem se időm, se kedvem. ;)

Más médiumok alatt mit értesz?

A Karc jövőjéről és szándékairól inkább a hölgyek tudnak nyilatkozni.

p, 2013-03-01 23:59 Ndy

Ndy képe

A kedv a lényeg, nekem olykor van, de én gonosz ember vagyok :)
Más, gombamód szaporodó netes médiumokra gondoltam, de oké, rosszul fogalmaztam. A karcolatnak annak idején volt egyfajta vezető szerepe az online publikációkban. Most ez háttérbe szorul. (-ni látszik.) Ha én lennék ennek az egyik ötletgazdája, engem bántana a dolog. Téged ez nem zavar, vagy számodra mindegy? Hogyan éled meg? (Esetleg túlléptél rajta, és úgy érzed, hogy az életed más szakaszát kell erősítened, tehát ami elmúlt, az elmúlt? ...és ez nem önfeladás?) Esetleg van még nyúl abban a csúcsos kalapban?

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

h, 2013-03-04 13:09 Blade

Blade képe

Engem ez nem zavar, sose törtem vezető szerepre a Karccal...ha nyernék a lottón és nem kellene igát vonni, akkor talán igen, de az még nem következett be. Még.

Sokkal inkább az egyediség az, ami fontos, és még egy olyan oldal nincs, mint a Karcolat.

A pszichológusok azt mondják, az ember arra törekszik, hogy átadja a génjeit és a mémjeit, aztán önmegvalósítson, ha lehetősége adódik rá. Nálam most nem a mémeken van a hangsúly. ;)

sze, 2013-03-06 23:53 Ndy

Ndy képe

Szerintem ez az állatvilágban így van, de az embereknél azért nem feltétlenül. (Mindettől függetlenül, szerintem az egész Karcolat drukkol a kicsi Bladeknek.) Viszont mi három-négy generációt is megélünk - legalábbis bennem megvan az elhatározás, hogy megkeserítsem az ükunokáim sorsát... :D De addig is, érett fejjel, lassan ragaszkodni kéne ahhoz, amit megalkottunk, nem? Mert valahogy mindig mások aratnak.

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

v, 2013-02-24 09:29 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Ha mész az Andokba, szólj nekem is! Míg te keselyűt fotózol, addig én hegyet mászok. :)
Az első borodból és pálinkádból szeretnék kóstolót! :) De az sem baj, ha nem az elsőből, az a családé.

__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

v, 2013-02-24 16:06 Blade

Blade képe

Biztos, h az elsőből akarsz? ;)

v, 2013-02-24 20:13 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Az első korty a tied. Ha túléled, megkóstolom én is. :D

__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

sze, 2013-02-27 09:44 Blade

Blade képe

Lehet, h nyitok egy borozót. A környezet megvan hozzá, a szőlő is, a szakértelem csak megjön...de adózni nem fogok. ;)

p, 2013-03-01 19:59 craz

craz képe

Nem úgy a borissza vendégek e nemes gondolatodnak. ;)

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

szo, 2013-03-02 08:40 Blade

Blade képe