Novák Gábor interjú

Örömmel fedeztem fel a Libellus magazin oldalán a nemrég lezajlott pályázat utáni interjút Novák Gáborral - aki nem más, mint a mi kedvenc Paránk: Para Celsus néven csípős nyelvű régi motorosunk.

Forrás: természetesen a Libellus magazin. Köszönjük, és gratulálunk, Para!

Novák Gábor interjú

− A Libellus Magazin novella pályázatán első helyezést értél el a „Sánta sárkány, vak isten” című novelláddal. Hogy élted meg ezt?
− Mikor elkezdtem az írással komolyan foglalkozni – úgy nyolc-kilenc éve – igyekeztem, hogy megalkossam a saját stílusomat. Úgy vélem, a jó íróvá váláshoz szükséges, hogy megtaláljuk a saját, egyéni hangunkat. (A kedvenc íróim, Jack Kerouac, Murakami Haruki, Vladimir Nabokov vagy épp Krúdy Gyula mind-mind ilyen stílusteremtő írók voltak.) Nos, a saját elbeszélésmódom kialakult, és az évek folyamán sok, gyakran egymásnak ellentmondó visszajelzést kaptam miatta. Volt, akinek nagyon tetszett, más képtelen volt megemészteni. Épp ezért örültem nagyon a pályázaton elért eredményemnek – fontos visszajelzés volt, amely megerősített abban, hogy annak, amit csinálok, van létjogosultsága.
− Elégedett vagy a pályázat menetével? Milyennek tapasztaltad meg pályázóként?
− Kellemes meglepetésként éltem meg, hogy a pályázók betekinthettek a műveik részletes, szakmai értékelésébe, olvashatták a zsűritagok véleményét. Sok pályázatnál nemhogy részletes, de még pás soros indokolást vagy értékelést sem kapnak a résztvevők. Érdekes volt látni, hogy milyen különbségek voltak egyes zsűritagok értékelésében – ez is hasznos támpont a jövőre nézve.
− Mesélj egy kicsit erről a nyertes novelláról!
− Mint a legtöbb művemnél, itt is először a hangulat formálódott a fejemben, és csak később állt össze a hozzá tartozó történet. A legelső bevillanások a novella helyszínét adó, pusztuló, melankolikus városhoz köthetők - a kihalt amfiteátrumok, könyvtárak, az óriás fém rovarszörnyek képe jelent meg először a lelki szemeim előtt. A hangulat köré kerített történetet pedig áttételesen Jorge Luis Borges egy novellájának lábjegyzete inspirálta, de úgy érzem, sikerült teljesen a saját ízlésem szerint átformálni.
− A Karcolat írói műhely oszlopos tagja vagy. Mesélnél arról, mikét folyik nálatok a munka és hogyan segítitek egymást?
− Mostanában már kevesebb időt szakítok az oldalra, de azért néha odaszúrok egy véleményt vagy beküldök egy-egy könyvkritikát. A kezdő szerzőknek viszont ajánlom az oldalt. Nem csak részletes elemzést kaphatnak az írótanoncok, de ami legalább ilyen fontos, megtanulhatnak szelektálni a vélemények között. Sok felhasználó látogatja az oldalt, van, aki a sci-fi zsáner felől érkezett, más szépirodalmi vizekről evezett át, van, aki a színes, csillogós stílust preferálja, más a minimálstíl híve. Épp ezért más és más aspektusból értékelik a novellákat, világítanak rá az írások erényeire vagy hibáira. Az írótanoncnak pedig csak annyi a dolga, hogy eldöntse, melyik tanács válik leginkább az ő és a műve hasznára.
− Novellistának vagy regényírónak tartod magad?
Rövidtávon tudom a legjobbat nyújtani, úgyhogy novellák mindenek felett. A hangulatközpontú, szubjektív narrátor elbeszélte történeteim és úgy általában a stílusom a rövidebb műfajokban érvényesülnek igazán. Ám mostanában egyre gyakrabban kapom meg a kérdést, hogy miért nem írok végre egy regényt – egyelőre csak játszom a gondolattal, de egyre kevésbé érzem ördögtől valónak az ötletet.
− Van írói álneved? Egyre többen írnak saját néven, te mit gondolsz az álnevekről?
− Dolgozik bennem annyi egészséges egoizmus, hogy a saját nevemen jelentessem meg a novelláimat – így valahogy személyesebbnek, inkább nekem szólónak érzem a kritikákat is. Az álnevekhez egyébként is kapcsolódik nálunk egyfajta negatív felhang a ’90-es évek óta, mikor kaotikus körülmények között, kérészéletű kiadóknál kétes értékű kötetek jelentek meg magyar szerzők tollából, szigorúan angolszász álnevekkel.
− Mit csinálsz, amikor nem írsz? Hogyan találsz időt az alkotásra?
− Négy éve nagyot fordult az életem, Budapestre költöztem, az Országgyűlés Hivatalában dolgozom. Pesten az irodalmi élet fősodrához is közelebb vagyok, és ebben a városban mindig akad valami felfedeznivaló, sosem lehet a végére érni. Ha pedig nem könyvekkel foglalkozom, gitározom – éljen a négyujjas pengetési technika! –, rajzolok, vagy épp a kedvenc origamifiguráimmal népesítem be a lakásomat és az engem körülvevő teret. Ha tehetem, moziba járok és kritikát írok – a koreai filmek a kedvenceim. Na és a zene – jazzrajongó vagyok, ami az írásaimban is visszaköszön.
Ha ihletet kapok, mindig tudok időt szakítani az írásra – ha kell éjjel egykor, pályázati határidő lejárta előtt állok neki letisztázni a művemet. Nálam inkább az a gond, hogy ha nincs inspiráció, nagyon lusta tudok lenni.
− Melyik a legkedvesebb, a hozzád legközelebb álló írásod és miért?
− Tavaly decemberben egy pályázaton második helyezést értem el egy mesémmel – a szigorúan korhatáros írásaim után remek érzés volt egy ennyire más, ártatlan és kedves művet alkotni. Ez a mese még kiadásra vár, de remélem, hamarosan olvasható lesz. A másik kedvencem a Chess and jazz című novella. Sokan mondják, hogy érezni a zenét az írásaimban – ez talán ebben a rövid műben érhető leginkább tetten:
http://www.napkut.hu/naput_2010/2010_08/116.htm

− Min dolgozol most? Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
− Az évek folyamán összegyűlt két kötetre való novellám – egy részük fikciós, egy részük szépirodalmi jellegű. Lassan szeretném kötetbe rendezni őket. Hosszú távú terveim nincsenek – írok, ha a múzsa homlokon csókol, és akkor vagyok a legelégedettebb, ha élvezem az alkotói folyamatot.
− Köszönöm a válaszokat, és ismételten gratulálunk a szerzőnek! Novák Gábor novellája holnaptól olvasható lesz a Libellus Magazin oldalán.
Addig is neten elérhető felületek, ahol olvashattok tőle:
http://liget.org/szerzo.php?szerzo_id=246
https://ligetmuhely.com/szerzo/novakgabor/
http://karcolat.hu/user/2308/irasok

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

szo, 2018-07-07 15:59 Ekibacsi

Ekibacsi képe

Gratula!

Ha regény nem is lesz a közeljövőben, szerintem a novelláskötetnek is örülni fogunk. :)

k, 2018-07-10 14:41 Para Celsus

Para Celsus képe

Kösz :D Gondolkodom rajta, rendezgetem a kész műveket, aztán majd meglátjuk...


"The Rainmakeeeer!"

k, 2018-07-10 17:17 Kentaur

Kentaur képe

Tudod, hol találsz grafikust a borítohoz. ;-)

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

h, 2018-07-09 09:00 Kentaur

Kentaur képe

Már az eredeti helyén is olvastam. Jó interjú lett, és gratula. A művet is el alkarom persze olvasni.

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

k, 2018-07-10 14:43 Para Celsus

Para Celsus képe

Kösz, közben a mű is kijött - meglepő módon hosszú mondatokkal és gondolatjelekkel teletűzdelve. :D
https://www.facebook.com/notes/libellus-magazin/nov%C3%A1k-g%C3%A1bor-s%...


"The Rainmakeeeer!"

h, 2018-07-16 19:10 Kentaur

Kentaur képe

Végre oda jutottam, hogy elolvashattam. Inkább itt mondom el a véleményem. Szerintem egyik legjobbad lett, minden a helyén van, és a hangulat mellett (ami eddig is az erősséged volt) mondanivaló is akad. A stílusnál is azt érzem, amit kevés írásodnál: könnyed. Néha szoktam azt érezni nálad, hogy a stílus felvett, nem a sajátod. Most mintha a helyére kattant volna ez is, talán kiforrt, nem tudom.
Egyedül az orchideaágyásoknál meresztettem a szemem. :-D Négy orchideát nevelek, lassan kis hobbivá növi ki magát (meg a kaspókat), és nehezen tudom elképzelni, hogyan lehet egy alapvetően élősködő növénynek ágyása. Az egyik trükk éppen az az orchideákkal, hogy áttetsző kaspóban-cserépben kell tartani, mert különben megdöglik, ugyanis a gyökereivel is vesz fel fényt és párát. Ha sima földbe teszed, szintén tuti megnyiffan. Leginkább ott érzi jól magát, ahol a természetben is lenne: fellógatva félárnyékos helyen, némi kéregktörmelék között, magas páratartalom mellett. Szóval virágágyás abszolút kilőve. :-D

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

h, 2018-07-16 20:13 craz

craz képe

Lógatott fakéregágyban? :D

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

h, 2018-07-16 20:22 Kentaur

Kentaur képe

Hja, olyan fellógatott kaspó, nem láttál még olyat? A la naturisztikusan a famélyedésben, ághajlatban összegyűlt hullott levél, kéregtörmelék közt nő, ami mitnemondjak, sokkal könnyebb arrafelé, mint mifelénk. Marad a kaspó.

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

cs, 2018-07-26 16:20 Para Celsus

Para Celsus képe

Öööö... na igen, szóval, izé, ha a sárkány sánta, ha az isten vak, akkor mutáns orchideák is tenyészhetnek ágyásba'... vagy nem? :D
Amúgy ez sokáig érlelődött bennem, aztán mint Pallasz Athéné Zeusz fejéből, kipattant egy az egyben. Az ilyenek ált'lába jól sikerülnek, azt hiszem.


"The Rainmakeeeer!"