A jó novella titka

Szeretjük a jó novellákat.
Az élelmes olvasó a Karcolaton is rábukkanhat a műfaj néhány kiváló képviselőjére. Olyanokra, amelyeken tisztán látszik: a szerző szívét-lelkét beletette, hogy élete legjobb novelláját adja át az olvasónak – még akkor is, ha amúgy egy kötetre valót meg tudna tölteni hasonlóan jó írásokkal.

De mi tesz naggyá egy novellát?

Rögtön az elején mindenképp fontos megemlíteni az időt: kevés van, hogy elolvassunk egy novellát, ám annál több kell, ha olyat akarunk alkotni, amely hosszú ideig, ha nem épp örökre emlékezetes marad az olvasó számára. Ki ne tudná felidézni Roald Dahl „Jámbor Örömök” vagy Örkény István „Gondolatok a pincében” című írását, ha valaha olvasta? Utóbbi egyperces, a gondolat tökéletes kidolgozása nyilván ennek sokszorosát vette igénybe.

A novella angolul short story, vagyis rövid történet.
Az online Kulturális Enciklopédia szócikkét összegezve, a novella rövid, tömören előadott, többnyire csattanóval záródó történet, amely egy fiktív vagy a tényleges valóság kis darabkáját bemutatva, kevés szereplő részvételével ábrázol egy egyenes vonalú, egy szálon futó, általában rövid idő alatt lezajló, sorsdöntő eseményt. Fontos eleme a fordulat, amely megváltoztatja a cselekmény logikáját, felgyorsítja az elbeszélés menetét, a végkifejlet kibontakozását.

Mindenképp legyen a novellánknak főszereplője (lehetőleg egy), aki jellemfejlődésen megy keresztül a történet során.
Ha a novellánk elején lefestettük, hogyan hallgatja napról napra Kovács Béla, a nőtlen, kopaszodó könyvelő anyja véget nem érő kárálását arról, milyen haszontalan és unalmas is Béla – szemben a szomszéd Szabó Pistával, aki most készül nősülni, nyert a lottón, befizeti az anyját egy világ-körüli útra és elő is léptetik, ne átalljunk beszúrni egy kellőképp ütős mondatot a novella végére, valami ilyesmit: „Anyuka, hát nem olvasta a híreket? Pistát holtan találták a lakásában, meggyilkolták” – vetette oda Béla mintegy mellékesen az anyjának, miközben merengve méregetett egy vérfoltot szürkésfehér tornacipője gumírozott orrán.

Ne bonyolítsuk túl a történetet.
Ha nincs jelentősége, nem kell kerülőutakat tennünk olyan események vagy szereplők bemutatásával, akiknek a történet végkifejlete szempontjából abszolút nincs jelentősége. Ennek megfelelő legyen a történet felépítése is, körülbelül, mint az általános iskolai fogalmazásnak; legyen eleje, közepe, vége.

Néhány további általános jó tanács, amelyet érdemes megfontolnunk, megfogadnunk:

• Olyan dologról írjunk, amihez értünk

http://karcolat.hu/irasok/fantasy/nimretil/inasok

• Ahhoz, hogy jó főszereplőt, hangulatot teremtsünk, abszolút bele kell tudjuk magunkat élni helyzetekbe

http://karcolat.hu/irasok/egyeb/kovacs_gabor/dieselphetamine

• Teremtsünk legalább egy olyan karaktert a novellában, akivel az olvasónk együtt tud érezni

http://karcolat.hu/irasok/horror/kelvin/akarod

• Ha valamiben nem vagyunk biztosak, vagy olvassunk (alaposan) utána, vagy kérjük ki szakértő véleményét, esetleg egyszerűen ne használjuk fel a bizonytalan információt.

http://karcolat.hu/irasok/egyeb/kentaur/megvaltas

• Ne legyünk szájbarágósak a cselekményt illetően – hagyjuk, hogy a karakter(ek) irányítsanak

http://karcolat.hu/irasok/egyeb/decran/tagulas

• A főszereplőről viszont pontosan tudnunk kell, honnan hová akarunk vele eljutni és miért

http://karcolat.hu/irasok/sci_fi/carmen_sanchez/az_utolso_isten

• A fordulat, a konfliktus vagy feszültségkeltés irányítja a cselekményt. Ha jól megragadjuk ezt a tényezőt a novellánkban, az olvasó alig várja, hogy a következő mondat végére érjen, hátha kiderül, mi történik legközelebb, mi motiválja a főhőst, milyen események láncolata vezetett a jelen pillanatáig

http://karcolat.hu/irasok/fantasy/fyra/szerezd_meg_hat_mind

Az utolsó tanács mára: publikáljuk az írásunkat – a visszajelzés ugyanis az az eszköz, ami segíthet kihozni a novellánkból a lehető legtöbbet.

Nektek mi a véleményetek erről? Mi a jó novella titka? Hozzatok bátran – világirodalmi vagy karcos – példákat, ötleteket!

***
(Összeállította: Roah & Dana.)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2020-02-27 19:40 Roah

Roah képe

Mit találtam itten? :)))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2020-02-27 20:24 Dana

Dana képe

Remélem, más is megtalálja. :-)))

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

cs, 2020-02-27 21:05 Ovidius

Ovidius képe

Örömmel hozok világirodalmi példát... Edgar Allan Poe: Rejtélyes történetek. Karcolatos is van, de azt etikai okokból kihagyom....

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

cs, 2020-02-27 21:12 Dana

Dana képe

Miért pont ezt a novellát?

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

cs, 2020-02-27 21:35 Ovidius

Ovidius képe

Gyűjtemény. Ha jól emlékszem..., várj megnézem. Nos a magyar cím pontosan: Rejtelmes történetek, és harmincnyolc novella.

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

p, 2020-02-28 05:12 Dana

Dana képe

Oksa, úgy látszik, nem fogott már az agyam. Miért pont ezek képviselik számodra a jó novella lényegét?

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

p, 2020-02-28 08:58 Roah

Roah képe

Ovidius, Drága! :)))

Ne hagyd ki a Karcosokat sem - etika? Ó, csupán példákkal szolgáltunk Danával, segítségként, hogy miként festenek ezek a tanácsok a gyakorlatban. :)))
Nem szerettünk volna a levegőbe beszélni. :)))
Segíteni szeretnénk. :)))

Az első novella az ajánlott helyi, vagyis Karcos műben, amit Nimretil követett el, a hitelességet volt hivatott bemutatni. A novella publikálást követően az olvasók meg is kérdezték a szerzőtől, hogy kovács-e.

A második história Kovács Gábortól ered, akinek egyik erőssége a bombasztikus címekkel karöltve a hangulat-teremtés. Az író szerintem rendkívül jó hangulatból - és jól tudjuk, mennyi minden múlik egy novella hangulatán. Ha van hangulat, akkor érzés is lesz, ha érzés van, abból emlék születik. Vagyis az olvasó emlékezni fog az alkotásra. Mert az érzések nem törlődnek. Mennyi minden múlik egy novella hangulatán, igaz? :)))

A harmadik novella, Chris 'Sokkoló' Kelvin egyik örök klasszikusa, az Akarod?, pillanatnyilag minden idők legtöbbet kommentált és olvasott alkotása a Karcolat pont hun. A novella gyakorlatilag kinyúl az olvasó lelkéért, kissé megmarkolja-megszorítja, mondjuk itt-ott kipréseli belőle a szuszt, de nem öli meg, elmarad a kivégzés - a mű csak fojtogatja és az utolsó pillanatban visszadobja az olvasónak a meggyötört lelkét egy "Ezt itt ne hagyd!' kísérőérzéssel.
A cikk tanácsának ezen pontja az együttérzésről szól, arról, hogy az olvasó együtt-érez a karakterrel.

A negyedik alkotásban Red Kentaur azt prezentálja egy ragyogó novellán át, miként kell utánajárni, kutatni-keresni egy bizonyos tematikában, lehetőség szerint gondosan, alaposan, úgy, hogy funkciót tölt be a történetben. Az információ szerepe és fontossága hasonló nyomatékot képvisel a karakterekkel. A mű második erőssége a megátalkodott Kentaur-Világon felül a párbeszéd, ami számomra élő, hallom a karakter(ek) hangját is.

Az ötödik mű a karakter-orientációt adja át - rendkívüli módon, az egy karakter lényegében kettő. Két külön jellem és külön személyiség, két külön gondolkodás, két külön élet, önálló döntés, a szerző hagyta őket a saját világukban, és az olvasót engedte be, belülről mozizhatunk, és bekapcsolódhatunk a két karakter filozófiájába. A szerző egyik legnagyobb adottsága az élő karakterei mellett az író-szem, ami nem tanulható, az szerintem vagy van, vagy nincs. Csoda adottságnak tartom az irodalmi világban.
Az ötödik tanács a karakter (ek) önállóságáról és irányításáról szól, erre mutat gyakorlatot a Tágulás.

A hatodik javaslathoz mellékelt novella főszereplője egy olyan karakter, akinek végigkísérheti az olvasó létének egy kis részét, szeletét. Előzmény, tragikomédia, bonyodalom, fantázia, és a végére egy feloldás. Sok minden adott egy helyen, egy műben. Zsáner, hangulat, karakter, dramaturgia, érzelmi ív, bonyodalom, párbeszédek, társadalom-kritika és a végére egy pozitív üzenet, a remény klasszikusa.
Vagyis úgy véltem, a novella eléggé összetett ahhoz, eléggé sokrétű, hogy kölcsönvegyük a hatodik tanács bemutatásához, ahhoz, hogy a főszereplő honnan hova tart, miért és legfőként eljut-e oda.

A hetedik tanács sok mindent magába foglal; humor és lazaság, fordulatok, cselekmény, izgalom, szórakoztatás, a stílus illik a műfajhoz, és szerintem jól is áll neki. Érzéseket vált ki, az olvasó csak pörgeti, pörgeti, szó szerint nem veszi észre, hogy pusztán csak...olvas. Benne van a sztoriban.
Fyra egyik klasszikusán át lehet példát hozni a hetedik tanácsra.

Ez minden, Drága Ovidius.

Példák, tulajdonképpen a Karcos írók segítséget adtak ahhoz, hogy az említett javaslatokat gyakorlatban is bemutassa a cikk.
Ha van még, vagy neked - akár másoknak is -, más példáid lennének, arra baromi kíváncsi vagyok ám. :))) Az okokra. Imádom a sok féle látásmódot, a felismerést, a címek cseréjét, illetve miért ne lehetne, hogy több novella is kiváló, vagy alkalmas lehet példának.

Ajánlj csak bátran és a többiek is - a Karcolat Világából és azon túl. :))))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2020-02-27 21:14 Tim

Azt nem tudom, mitől lesz jó egy novella, csak azt, hogy mitől nem. ;)

cs, 2020-02-27 21:35 Dana

Dana képe

Mondjad! :-))

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

p, 2020-02-28 11:32 Blade

Blade képe

"De mi tesz naggyá egy novellát?"

Szerintem ez erősen szubjektív. Nekem bejönnek a filozófiai és történelmi-tanulságos témájú írások, ezekből a Karcon nagyon kevés van (bár én már öreg vagyok).

Nem jönnek be a hentelős, belezős, rószaszínű, szerelmetes, nagyotmondós és önsajnálos izémizék. DE tudom, hogy sokaknak igen.

Vegyük a horrort: azon belül is van többfajta, lásd ez a belezős-vérontós, ami szerintem túl egyszerű, túlságosan magától értetődő, illetve van például az a fajta, ami az őrületet ábrázolja, de úgy, hogy a negatív hős egyes jellemvonásait akaratlanul is felfedezzük magunkon...na ilyenre nem emlékszem, hátha ti igen.

A tech / scifi vonal is lehet jó, de ott meg általában az a baj, hogy másokat majmolunk. Végy egy szuper űrhajót, egy Han solo típusú karaktert, utazz más világokba, harcolj lézerrel, stb. Ez uncsi már. Ez '77-ben volt nagy szám.

Nehéz olyan novellát írni, ami nagy tömegnek bejön.
Lehet, hogy úgy kellene kezdeni az írást, hogy feltesszük a kérdést: kinek akarok írni?

p, 2020-02-28 12:20 Kelvin

Kelvin képe

Véletlenül hagytad ki a törpés-harcos-varázslós-királylányos fantasy novellákat, vagy ezeket szereted? Néha több aposztróf van a nevekben, mint betű, és a törpe morcos, de jólelkű, a harcos csendes és vérprofi, a varázsló öreg és szakállas (helló), a királylány csöcsös, de ezt nem így írjuk, hanem a keblei ringatóznak, vagy ilyesmi. Feltűnhet még egy tolvaj, jellemzően nő, tenyérbemászó jellemét fárasztó párbeszédek formájában lehet jól kibontani, lehet egy titkos szerelme, akivel ezt a világ minden kincséért sem közölné, és ha a csapathoz tartozik, akkor folyamatosan basztatják egymást a harcossal, de a végén azért segítenek egymáson, és ebből az a tanulság, hogy ha összefogunk, akkor legyőzzük a gonoszt, stb.
A gonosz is varázsló, rossz esetben már eleve halott, fekete ruhát hord, esetleg páncélt, néha ordít, és még a sajátjait is simán megöli, de ennél nem mélyebb a karaktere. Ritkán vámpír, de akkor biztosan nem olvasom el.
Hogy okosat is mondjak: fogalmam sincs, mitől lesz jó egy novella, mert ha tudnám, nem írnék rosszat, viszont a rosszat általában felismerem. Az lehet a baj, hogy sokan célnak tekintik a zsánert, nem eszköznek. Így persze, hogy lapos hülyeségeket fognak írni, mert a lényeg, hogy belezés legyen benne, vagy királylány, vagy kibelezett királylány, ki mire pörög. Ha valaki el akar mondani valamit, akkor mindegy, milyen környezetben teszi, feltéve, hogy nem szerelmes a saját szavaiba, mert akkor úgyis minimum unalmas lesz.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

p, 2020-02-28 19:51 Dana

Dana képe

Basszus. A legközelebbi cikket Te írod. Röhögök itt hangosan. :-))

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

p, 2020-02-28 20:55 Kelvin

Kelvin képe

Lehet, hogy én írom, szeretnék visszatérni.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

szo, 2020-02-29 08:30 Roah

Roah képe

Uraim, ott van az! :D

"A novella angolul short story, vagyis rövid történet.
Az online Kulturális Enciklopédia szócikkét összegezve, a novella rövid, tömören előadott, többnyire csattanóval záródó történet, amely egy fiktív vagy a tényleges valóság kis darabkáját bemutatva, kevés szereplő részvételével ábrázol egy egyenes vonalú, egy szálon futó, általában rövid idő alatt lezajló, sorsdöntő eseményt."

Fiktív vagy a tényleges valóság...

Műfajokra egyesével emiatt sem tért ki a cikk - általánosságban összesít, pont a szubjektivitása miatt.

Egyébként Martin a Trónok harcában pont ezt a kettőt ötvözte, a történelmet és a fentezit. Utóbbi nélkül nem is tudta volna elmesélni a mestermunkáját, a fentezi eszköz volt, de az események - még a nevek is, hol kozmetikázva, hol nem -, a múltban, történelemben megtalálhatóak, még a Vörös Nász is. A Trónok harcában* visszaköszönnek a Borgiák, a Tudorok, a rómaiak, Spartacus, meg egy csomó minden a történelemből.

*Az említett példák (Tudorok, Borgiák, Róma, Spartacus) sorozatok is voltak, és az egész egyben profin van átültetve a Trónok harcába, ott egy helyen minden, még széria-gyártás szempontjából is. A belezéstől a csatákig, az árulástól a humorig, a szereplők, ruhák, fordulatok, minden egy történetben van. Még egy rendkívül durva csonkításos kínzás is, ahol eszköz volt és nem cél - ettől még gyomorforgató marad. (A Valós történelem sokszor még Martinnál is mocskosabb, megalázóbb és szadistább volt. Nem csak az intrikák és árulások, hanem a mindennapi piactéri, akkori általánosságban, már-már a népet szórakoztató bevált kerékbe-törés, ahol a közösség programjába tartozott ez a brutális, nyilvános kínzás, amit tömegek hesszöltek, ujjongva, de a többi eszköz (Júdás-Bölcsője) is borzalmas volt.)

Magam is imádom a történelmi sztorikat (különleges darab a Da Vinci kód, vagy a Katedrális szerintem), az átírt történelmi, vagy kiegészített, esetleg szerző feltételezése szerint megtörtént múltbéli esemény feldolgozása(i), de novellában ez...?
Kevés a hely, szerintem a Karcon egy novira emlékszem, ami nem sikerült jól (szívesen mutatok linket, ha kell) A Karcon szerintem a terjedelem okán hiánycikk.

A fentezire Martin munkássága kiváló hatással volt/van, kissé másként dolgozik az eszközökkel.

A sci-fit pedig Mr. Chiang novellái - nem véletlenül mantrázom örökké -, reformálják.

Szóval hiány van jó fentezi novikból és történelmi művekből, jó sci-fiből?

Egyetértek.

A magam részéről a mondavilágot is említeném, mítoszokat, akár az indiai, akár a skandináv, akár az egyiptomi vagy sumér, szláv kultúrából, amikről szívesen olvasnák átdolgozásokat, rövid novellákat.

Hát, akár történelem, akár nem, olykor-olykor találkozhatunk olyan eseménnyel a valóságban, amiről, ha itt olvasnánk, vagy csak egy regény, elbeszélés formájában, azt vágnám rá kapásból, írói túlkapás, közben meg...?
Az élet rendre rácáfol - a valóság sokkal durvább.

Szerintem alig van már új a nap alatt - pont ezért a megírásán van a hangsúly. Mert maga a megírás az, ami újdonság lehet. Az írás, a megírás maga viszont végtelen lehetőséggel szolgál - és ha ez megvan, szerintem még a zsáner is mindegy.
A jó novella titkát én vastagon a megírásban látom - ha egy szögről, van egy citromról, egy lyukas zokniról is ír valaki, ha azt jól csinálja, akkor nyert.
Szerintem.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2020-03-04 14:55 Dokesz

Dokesz képe

Nekem nagyon fontos, hogy egy novellának legyen sajátos, megkapó hangulata. Mondjuk egy esős nap, vagy egy szívfájdítan gyönyörű tavaszi verőfény. Egy jó szerző tud ilyet érzékeltetni, aztán az olvasó meg tudat alatt bekapcsolja a sajàt hasonló emlékét, és már el is van adva a sztori. Egy jó hangulat, kellemes stílussal vegyítve bármilyen közepes történetet elvisz a hátán. Sokak szerint hiba időjárásjelentéssel kezdeni egy történetet. Nem is kell! Finoman bele lehet szőni a szövegbe egy falevelet, néhány ködpamacsot, zizegő nádszálat a feltámadó szélben. De nagyon kell vigyázni a jelzőkkel, nehogy az egész átforduljon egy cukorszirupos gagyi cseresznyefavirágzásba.

"Vihar hátán, sasok szárnyán
Hangunk messze elszáll"

cs, 2020-03-05 07:00 Tim

Szerintem is fontos a jó hangulat. Ha egy regényt egynél többször olvasnak el, annak szinte mindig a hangulat az oka. Hiszen másodszorra már ismerjük a történetet, tudjuk, mi lesz a szereplőkkel, már nem lepődünk meg a csavarokon, csak egyszerűen újra át akarjuk élni az élményt, amit első olvasásnál kaptunk.

Az időjárásos kezdéseknél nem magával az időjárás leírásával szokott gond lenni, hanem a helyével. A nyitás kiemelten fontos szakasz, amit kár ilyen célra elpazarolni. Nem beszélve arról, hogy a kezdő íróknál többnyire a „bemelegítésre” szolgál az időjárás bemutatása. Nem a történet lényeges eleme, csupán azért kerül oda, mert a tapasztalatlan szerzők nem igazán tudják elkapni a megfelelő belépési pontot.
Szóval én sem támogatom az ilyen nyitást. Annak ellenére, hogy legalább két megjelent novellámat is időjárással kezdtem – tudatosan! De mindkettőnél jó okom volt erre, és nélkülözhetetlen eleme volt a történetnek, nem csak hangulati.

cs, 2020-03-05 10:30 Dana

Dana képe

Ez milyen igaz.

Amúgy én magamon akkor érzem, hogy a novella, amin dolgozom, nem igazán jó, amikor görcsösen igyekszem leírásokat adni hozzá, hangulatot teremteni, és nem maga a szöveg, automatikusan, írás közben hozzá elő ezeket az elemeket.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen