I. M. Brod interjú

– Mondj magadról pár szót! 

– Kocsis Tamás vagyok, 36 éves és alkoholista. Vagy ilyesmi.

– Kezdő lépésed a szakadék felé, avagy mikor írtad első novelládat? 

– Pfff, talán hetedikes lehettem, indítottunk egy szamizdat kiadványt, kockás spirálfüzetekben jelent meg Telehere néven. Akkor már Moldova-rajongó voltam, ha jól emlékszem, egy Magyar Atom stílusú valamit követtem el benne. Innen egyenes út vezetett a Martfűi Cipőgyár szalagkörére…

– A Tüske a köröm alatt az egyik kedvenc Mysterious Universe regényem. Jelenleg mennyire állsz mesze egy esetleges folytatástól? 

– Beláthatatlanul messze. Visszavonultam, még mielőtt igazán elindultam volna. Egyesek azt mondják, a csúcson kell abbahagyni, de szerintem az semmi, nudli. Az igazán menő, ha az ember félúton abbahagyja, mert rájön, hogy semmi értelme a csúcsra felmászni. Ha már félúton tudja, mi van a csúcson – néhány toldozott-foltozott, széltépte zászló, és nincs kedve odaszúrni a sajátját. Ráadásul a csúcson túl csak egy másik hegy van…A magyar irodalom – pláne a magyar sci-fi – csúcsait csak a teljesen hülye vagy a végtelenségig naiv fanatikusok ostromolják – és rájöttem, legfeljebb félhülye vagyok és a fanatizmusomnak inkább más céltáblát kerestem.

– Amikor először találkoztam veled az egyik Átjáró rendezvényen, még olyan terveid voltak, hogy írsz néhány magánnyomozós regény, melyek napjainkban játszódnának. Ez az ötlet füstbe ment? 

– Majd ha megengedhetem magamnak, hogy teljesen hülye legyek, talán visszatérek és megnézem a csúcson megfagyottak tetemeit.

– Az írói álnevedben szereplő I. M. rövidítés jelentését talán páran még nem ismerik. Felhomályosítanál önmagad elnevezéséről? 

– Ennek ma már nincs jelentősége, elég annyi, hogy anno Fonyódi Tibor mesterem és örök példaképem kijelentette, hogy nem lehet Sci-Fit megjelentetni magyar név alatt (egy Kovács Bálint ne írjon SF-et, ugyanúgy igaz, hogy a Markovics Botond névvel viszonylag nehéz hiteles és jó SF műveket elhitetni az olvasókkal), hanem angolszász nevet kell választani. Mondjuk, az adott művek attól sem lesznek jobbak, hogy Brandon Hackett írta őket, viszont ezt legalább az olvasó is megtudja, mert legalább leemeli a könyveket a bolt polcairól.

– Tehát? 

– Kellett valami név, én meg szeretem az orosz irodalmat, főleg a romantikus kommunista irodalmat, így juszt se angolszász, hanem inkább szlávosabb nevet választottam. 

– Mit jelent az I.M.? 

– Ilyen Marhát.

– Mennyi energia megírni egy-egy novellát, egy-egy regényt? 

– Túl sok, túl kevés haszonnal. Aki magának ír, az rendben van. Hobbinak jó. Ha meg akarja váltani vele a világot, akkor soha nem lesz igazi és pláne professzionális író. A profi író nem világmegváltásból ír, nem azért, hogy a gondolatai friss és tiszta szellőként, sőt, egyenesen szélrohamként szaggassák fel a szürke szmogot a fejekben. Az ilyen idealisták (teljesen hülyék és fanatikusok) lehet, hogy a haláluk után ötven évvel tananyagok lesznek, amit senki nem tanul meg vagy olvas el, de profi írók biztosan nem lesznek. A profi író pontosan ugyanolyan, mint a profi bérgyilkos. Nem élvezetből öl, hanem pénzért. Pontosan, precízen, átgondoltan, hideg fejjel, határidőre teljesítve a megbízást. Mellesleg persze a tettével meg is válthatja a világot, de az különösebben nem érdekli. Jó érzés persze, számolgatom a pénzt és arra gondolok, hogy a tengeri jachtomon mennyire kellemesen fogom az időmet eltölteni hat playmate modell társaságában, emellett nemigen számít a világmegváltás.

Az is igaz, hogy a magyar írók esetében a jachtot a sárga csekkek, vállalkozói adók, járulékok, hitelek befizetése jelenti. A playmatekből meg az asszony meg a purdék lesznek, de hát ez a magyar valóság. A profi író azért ír, mert pénzt akar keresni a munkájával. Ha nem tud megélni ebből a munkából (mert az írás kőkemény munka, ha jól csinálják), akkor keres valami hasznosabb és kifizetődőbb elfoglaltságot. 

– Szóval az írásból ma nem lehet megélni? 

- Ha nem vagy celebkurva, leszokott/rászokott drogos színész, valósághős vagy Fejős Éva, akkor nem. SF-ből pláne nem. Az írás rosszul fizet itthon, vérlázítóan keveset, ráadásul a kiadók nem fizetnek ki – mert őket a terjesztők és bolthálózatok nem fizetik ki, szóval, aki épeszű volt, az mind elment forgatókönyveket írni – azt se nagyon fizetik ki, de legalább kevesebb melóval jár. 

– Min dolgozol most, mi lesz a következő írásod, mert ugye lesz előbb-utóbb? 

– Alighanem a legközelebbi írásom a „802.11ac nagysebességű Wi-Fi felhasználása vállalati környezetben” vagy az „Ethernet bridging over Internet ” címmel fog napvilágot látni. Most a munkám és a magánéletem a legfontosabb, ha egyszer visszavonulok, talán újra lesz időm a hobbira. Vagy akkor már megengedhetem magamnak, hogy olyan bérgyilkos legyek, aki eltűri, hogy ne fizessék ki a munkáját – és nem indul el azonnal megölni a megbízót. 

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2012-09-14 13:53 Blade

Blade képe

Azt hiszem, ideje bezárni a Karcot is. 25 év múlva újra nyitunk, meglátjuk, változik-e a helyzet addig. 

p, 2012-09-28 21:29 Creideiki

Creideiki képe

Ez milyen lehangoló...

Nem volt aranykor.

p, 2012-09-28 22:10 craz

craz képe

Á, nem is, csak Brod helyet ad a következő hullámnak, hogy nekicsapódjon a hegynek. ;)
A Tüske a köröm alatt-at, vagy az Aranyösvényen-t meg bármikor elő tudom venni, újra elolvasni. :)

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

p, 2012-09-28 22:29 Zora

Zora képe

Szerintem egyáltalán nem lehangoló. A zene, az irodalom, bármilyen művészeti ág hol fenn, hol lenn. Most lenn. De mi láthatjuk majd felívelni, mert nagyon sok igazi tehetség van, akik rejtve maradnak. Őket elő kell csalogatni, és igen, ki kell tanítani. (De én hiszek a hitehagyott öreg motorosokban is, hogy előjönnek, ha van értelme.) Ha valaki csak azért ír, hogy sikeres vagy gazdag legyen, az örökké falakba ütközik. És ez nem lehet perspektíva. Akit csak a pénz motivál, annak akadnak jövedelmezőbb szakmák is. A nyugati minta Magyarországon soha nem fog működni, és erre most kezdünk rájönni. De nincs ezzel gond, mindig jön egy megújulás, egy kulturális forradalom. Csak ki kell várni, és ha megérkezik, nyitottan kell fogadni.

------------------------------------------

szo, 2012-09-29 11:58 Nimretil

Nimretil képe

Van olyan magyar író, aki nem alkoholista? Vagy a "nem alkoholista író" ugyanolyan paradoxon, mint a "női logika"?

szo, 2012-09-29 17:20 Szörcs

Szörcs képe

Ez tetszett. Az amatőr írók befutnak, aztán rájönnek, hogy semmi értelme, mert nem éri meg, a profik félúton hagyják abba, de a legprofibbak el se kezdik - na, ennyit a pénzről. Ez elég siralmasnak tűnik, de valószínűleg tényleg ez a helyzet a könyvpiacon.

v, 2012-10-14 19:45 édeN

édeN képe

Amikor ez a cikk kijött, azonnal nekiugrottam. Lehangoló? Az nem kifejezés. De azt hiszem, ez egy jó lecke minden írópalántának. Ekkor el kell gondolkodni, hogy miért is ülünk le az írógép elé. Pénzt akarunk csinálni? Vagy valóban művészekké akarunk válni? Számomra világos a válasz, hogy az itt jelenlévők többsége miért is ír. De szörnyű látni, hogy sokan csak a pénzcsinálás kedvéért adatnak ki egy - sokszor a szerkesztést frappánsan kikerülő - könyvet.

Ha nagyon radikális akarok lenni: ilyen cikkekkel kellene elárasztani az Internetet, mert a bejáratott írók efféle megnyilvánulásaira sokakban megfordulna a kérdés: biztos akarom én ezt? És szerintem sokan lennének, akik elhagynák az "írói pályát". Ebből lehetne következtetni: ki volt az, aki csak pénzt remélt, és ki volt az, aki valóban küzdeni, alkotni vágyik.

v, 2012-10-14 20:17 Ovidius

Ovidius képe

Nem nagyon akartam hozzászólni, mert Tamás mondanivalója meglehetősen érthető... :)

A legutolsó hozzászólás miatt viszont kell...

Az az ember aki csak EGYSZER is komolyan megkérdi magától, hogy kell-e nekem ezt csinálnom, abból úgysem lesz művész, soha.. Profi, szakmunkás szinten működő tollnokká sokan válhatnak, mert írásuk elér egy adott szintet (ami tanulható), intelligenciájuk pedig megsúgja, hogy most éppen (korszellem, korízlés, korpénz...) nyerő lehet az ilyen mű. Lásd Rowling Janka, Májer Stefánia, stb...

Nos, érzésem szerint Tamás pontosan ilyen NEM akart lenni.

Természetesen van ennek még pár más aspektusa is, köztük honi könyvkiadásunk fraktálvilága, de ez már egy egészen másik történet...

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

v, 2012-10-14 20:25 édeN

édeN képe

Sajnos(?) nemigen tudok belekötni az elhangzottakba. Nem is nagyon akarnék. Az egyetlen, amit bánok, hogy azok a "tollnokok", akik gyakorlatilag nem is írók, de üzletemberek, sokkal nagyobb a sikerük, mint az igazi művészeknek. Mint ahogyan azt te is mondtad, ezeknek az embereknek szimatuk van a korízléshez, korszellemhez, no meg természetesen a pénzhez. Ami ebben az aggasztó, hogy pillanatnyilag teljesen nyilvánvaló, hogy olyan korban élünk, melyben ezt a gusztustalan viselkedést nagyra becsülik, csodálják, az igazi művészeket, alkotókat pedig, akik ténylegesen szeretnének valamit letenni az asztalra, nemigen támogatják.

Persze, jöhetnénk itt, hogy nem a pénz a lényeg, mert az a kiadó sikere. A díjak azok, amik az írót megilletik, és azok jelképezik, hogy mit is tud. Ezzel az az egyetlen bajság van, hogy néha az alkotónak lehetősége sincs megmutatkozni a publikum előtt, mert a kiadó nem az írónak akar sikereket, hanem saját magának. Ebből következik, hogy a kiadó a gyártósorról frissen, ropogósan lekerült tömegszennyet fogja előnyben részesíteni, nem pedig az igazi értéket.

Ha közhellyel akarnék élni, azt mondanám: ez most a külsőségek kora, ez van. De persze nem akarom magamat égetni, és ezért nem fogok közhelyekkel élni.

h, 2012-10-15 10:54 Vist

Vist képe

Egy kicsit talán túlzott a reakciód. Vannak olyan írók, akik nagyon értékes dolgokat tesznek le az asztalra, és meg is élnek abból, amit csinálnak, és vannak olyanok, akik szintén jók, de nem tudnak belőle tisztességesen megélni. És vannak persze olyanok, akik divathullámokon szörfözve közepes művekkel futnak be. Az élet nem fekete-fehér. Még azt sem mondanám, hogy ez csak manapság van így. Majdnem biztosra venném, hogy a múlt században is így volt, vagy még régebben is.
A kiadókat sem támadnám ennyire. Hisz a jó könyveket is ők adják ki, meg a rosszakat is. És hiába jó egy könyv, ha csak a polcokon porosodik. Nyílván olyat akarnak kiadni, amit meg is vesznek az emberek. És lássuk be, magyarul sokkal nehezebb érvényesülni, mint az elterjedtebb nyelveken. Nem mindegy, hogy pár millió, vagy pár száz millió ember veheti le azt a könyvet. Ez a realitás, szerintem. Aztán persze lehet, hogy nincs igazam.

Persze az mindig szomorú, ha egy tehetség elvész.

(Egyébként nem olvastam I. M. Brod könyveit.)

h, 2012-10-15 13:06 Ndy

Ndy képe

Ez az, amit vitatok. A kiadókról mindenki azt hiszi, hogy ízlés követőek, pedig valójában ízlés formálóak. Ráadásul a túlzott törekvésük a költséghatékonyságra, rontja a színvonalat. Persze, az rövidesen a múlté. Jön a Google és az Amazon, tehát mostantól egyénileg is lehet vitézkedni. Meglátjuk mi sül ki belőle.

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

h, 2012-10-15 14:48 édeN

édeN képe

"A kiadókról mindenki azt hiszi, hogy ízlés követőek, pedig valójában ízlés formálóak. Ráadásul a túlzott törekvésük a költséghatékonyságra, rontja a színvonalat."

Ez nagyon tetszik. Nem tudom miért, de azt hiszem, hogy ezzel a két mondattal megfogtad a dolog egy olyan lényegét, amit nem biztos, hogy ilyen hatékonysággal tudtam volna megfogalmazni. Köszi Ndy! :)

h, 2012-10-15 11:06 sgtGiggsy

sgtGiggsy képe

Van igazság abban, amit mondasz, de annyit azért hozzátennék, hogy ez máskor sem volt így. Mindig is a széles körben eladható dolgoknak volt sikere, ez nem a művészvilág sajájta, hanem az emberiségé. Ha jól megnézzük, a művészeket többynire nem a saját koruk értékelte igazán.
Mindazonáltal azzal nem értek egyet, hogy csak tömegcikkek íróinak van megadva a megjelenés lehetősége. Egyrészt egy profitból élő cégtől (egy Könyvmolyképzőtől, Tuantól, Fumaxtól) őrültség lenne elvárni, hogy kiadjon valamit, amiről azt tartja, hogy nem lenne sikeres. Ezek nem jótékonysági intézményként működnek. De igenis vannak kiadók, akik foglalkoznak a kevésbé széles közönség számára írt művekkel is(pl Kossuth Kiadó) Tény, hogy populárisabb íróként a kor slágertémájában több lehetőség van megjelentetni valamit (viszont SOKKAL nagyobb a konkurenciaharc) és esetleg művészibb beállítottságúként az ember csak néhány helyre fordulhat, de aki igazán jó, még így is megtalálhatja a számítását. Azért ne felejtsük el, hogy amíg 100-200 évvel ezelőtt kevesebb volt az írástudó és az adott időben nem értékelt szerzők nagy részének nagyon küzdelmes élete volt és csak a legkitartóbbak tudtak megmaradni a pálya mellett, addig manapság ez a dolog rettenetesen felhígult és már az összes első szerelmet követő szakítás miatt siránkozó 16 éves lány meg nem értett művésznek képzeli magát aki a megjelenés lehetőségét keresi. Régen 1000 emberből tudott mondjuk 400 írni-olvasni, abból mondjuk 40-nek volt valami írói vénája, mondjuk 10 jutott el odáig, hogy néha hobbiból is írogasson valamit és talán egynek jutott eszébe olyasmi, hogy talán el kellene küldeni az írást egy megfelelő helyre (természetesen nem valós statisztikán alapuló számok, csak hasraütés) Ma 1000-ből 980 tud írni-olvasni, abból mondjuk 100-nak van írói vénája és úgy 70-80 írogat is az asztalfiókjának hébe-hóba (az 1000-ből többen írogatnak, a 70-80 az azokra vonatkozik, akik valamelyest tehetségesek is hozzá), 10 megpróbálkozik ki is adatni a szerzeményét. Lényegesen nagyobb lett a kínálat az évek során, és bár a kereslet is megnőtt, de nem olyan mértékben ahogy a területen valamilyen szinten érvényesülni próbálók száma. A tehetség önmagában nem elég, a művészi értékeket sugárzó stílus manapság keveseket érdekel, így egyszerűen nem várható el, hogy mindenki megkapja a maga lehetőségét nagy nyilvánosság előtt.
Másrészt, azzal sem igazán értek egyet, hogy csak azért, mert valami populáris, már nem is képvisel semmilyen művészi értéket. Ma nagy művésznek tartjuk Jókait, Gárdonyit, Victor Hugot, Jules Vernet, de mik voltak ők a saját idejükben? Populáris szerzők, az adott kor Tom Clancy-jei, Stephen King-jei, Lesllei L. Lawrence-ei. Ők mind az adott kor népszerű stílusaiban alkottak és mégis, ma a legnagyobbak közt emlegetjük őket. Persze nem azt mondom, hogy egy Lisa Jane Smith, vagy E.L. James megkapja ezt valaha, de igenis a populáris irodalomban is vannak olyanok, amikre még évszázadok múlva is emlékezni fognak.

h, 2012-10-15 14:47 édeN

édeN képe

Mindenképpen igazat kell adjak neked bizonyos dolgokban. Sajnos, amióta régen megjelent az a fogalom, hogy magántulajdon, azóta mindenki a profitra gyúr. Nem kell azt hinni, hogy ez az irodalomban van csak így, ez természetes. Még csak azt sem mondhatnám, hogy a művészvilágban ez jobban kijönne, mint másutt. Ez csak azért tűnik így, mert nem látok bele például a közgazdászatba, vagy az olajkereskedelem világába. Most csak mondtam valamit, de remélem érthető. Mindenütt a profit a lényeg.

De azért tegyük hozzá, hogy ha valaki a pillanatnyi közízlésnek akar megfelelni, annak talán nagyobb sikere lehet a könyvpiacon. Ha azonban nem egy dilettáns kiadót pályáz meg a tucat gyártott művel, akkor a kiadó mérlegelni fog, hogy vajon ez a mű mennyire tudna érvényesülni a saját stílusán belül. Mert ugye, lehetséges, hogy egy pénzéhes valaki írja, de az is megeshet, hogy egy tehetséges ember úgy döntött, megerőszakolja magát, megpróbál befutni, és a divatirányzaton belül egy igazán erős művet alkot. Azért, lássuk be, az utóbbinak talán minden kiadónál több esélye van. Itt valóban számít, hogy az író mennyire tud.

Illetve, természetesen ott van az a tényező, hogy valaki egy egyáltalán nem tucatirányzatnak beállított, újszerű művel fut be és lesz sikeres. De mindegyik fajtához hozzá kell tenni, hogy a szerencsére bizony szükség van. Alkothatsz nagyon jól, én úgy gondolom, bizonyos fokú szerencse és állhatatosság nélkül nem fogsz tudni érvényesülni. Arról pedig lehetne vitatkozni, hogy a kettő közül a mai világban melyikre van nagyobb szükség.

Az pedig, hogy több az íróképes ember, jelentheti azt is, hogy talán több a minőségi mű is. És persze vica versa. Teljesen egyetértek veled: minél több írni-alkotni-publikálni vágyó ember lesz, annál kisebb lesz az esély az érvényesülésre. De azért azt ne feledjük el, hogy ha egy kiadó elé minőséget teszel le, valószínűleg előbb-utóbb be fogja adni neked a derekát. És ehhez tenném még hozzá, hogy minél több az író, talán annál több is lesz a fércmű. Így pedig - optimizmus rulz! - könnyebb lehet kitűnni.

h, 2012-10-15 17:31 sgtGiggsy

sgtGiggsy képe

Nem biztos, hogy a pillanatnyi ízlésre gyúrva nagyobb sikert lehet elérni a könyvpiacon. Nézzük pl a mostani helyzetet: vámpír-vámpír hátán, vérfarkas-vérfarkas hátán és akkor még a nephilimekről, angyalokról és démonokról nem is beszéltünk. Gyakorlatilag a piac totál telítve van az ilyenekkel és ezek után egy új író megírhatja akár az új Interjú a vámpírralt, akkor is azt mondják neki, hogy: "bocsika, itt van még 34 kiadásra váró könyvünk ebben a témában" Mikor van egy adott divatirányzat, azzal mindig pillanatok alatt telítődik a piac, aztán pedig már ember legyen a talpán, aki az ismeretlenségből képes betörni oda. Mostanában sok helyen olvasgatok amatőr írásokat és akadnak szép számmal jók, amelyek jobbak, mint sok megjelent könyv. Viszont azt be kell látni, hogy vannak témák, amikben már nem lehet újat alkotni. Ilyen pl az emberfeletti lényes-szerelmes sztori, amelyből olyan fanficek, meg száz százalékban saját ötleten alapuló művek születnek, hogy mondjuk Lisa Jane Smithnek megszégyenkezve kellene elbujdokolni a világból amiért ő sikeres lett fele olyan jó írásokkal. Mégis, ő ismert lett a szarral, az újak pedig már ha a fejük tetejére állnak is, sem fognak tudni megjelenni.
Annál lényegesen életképesebb az, mikor valaki a saját stílusában alkot és azzal próbálkozik érvényesülni, remélve, hogy valakinek aki döntési helyzetben van, megtetszik a műve. Szerintem simán abból, hogy valaki a pénzre hajtva megír egy regényt, nem lehet megélni. Legalábbis az ismeretlenségből indulva, kapcsolatok nélkül nem, de a protekció az meg a tehetségtől teljesen különálló tényező.
Az viszont tény, hogy a szerencse nagyon fontos tényező, mert az írás minősége mellett rengeteg múlik azokon is, akiknek az író először megmutatja. Mondjuk a család örvendezik, hogy "Atyám, milyen jó vagy!", aztán csórikám csak az első független véleményből tudja meg, hogy tulajdonképp valóban nem tehetségtelen, de a művei szerkezetileg nincsenek felépítve/tele vannak rossz írói eszközökkel/vagy bármi olyan egyéb gond van velük, ami miatt egy kiadó nem szerződést mutat neki, hanem ajtót. Azon is sok múlik, hogy a kiadóknál ki olvassa először. És itt jön be például a trendi témában írt művek rákfenéje. Miután egy olvasószerkesztő az ötödik vámpíros könyvet olvassa végig, biztos sokkal kritikusabban áll hozzá a témához, mint mondjuk egy űrháborúshoz (amit meg azért dobna ki, mert jelenleg abszolút nem trendi a téma és John Scalzi, meg a Mass Effect regények le is fedik a keresletet). De ha az írás nem trendi, de azért nem is elfeledett témában készült, akkor is könnyen elképzelhető, hogy csak a szerkesztő ízlésének nem felel meg, amúgy bestseller lehetne a New York Times listáján is.
És van még egy tényező, ami kicsit különáll az írói véna meglététől, az pedig a fantázia. Lehet, hogy valaki nagyszerűen képes fonni a szavakat, de mégsincs olyan egyedi ötlete, ami kiemelné a művét a többi hasonló közül és itt viszont nagyon sokan elvéreznek. Ha az ember megnézi az oldalakat, amik amatőr írásokkal foglalkoznak temérdek olyan művet találhat, amiket jó olvasni, de csak klisékből vannak felépítve. Ettől még persze lehetnek százszor jobbak, mint sok valóban megjelent regény, de egy kiadó simán mondhatja azt rájuk, hogy semmi pluszt nem nyújtanak, ezért inkább nem is foglalkozik velük.
Az írás is olyan már, mint a sport: Amerikai-Szamoa krikettválogatottjába valószínűleg nem nagy kihívás bekerülni, ellenben mondjuk az USA-ban válogatott kosárlabdázónak lenni már az. Egyre több a jelentkező, a felvevőpiac viszont nem nő, így a léc is egyre magasabb amit meg kell ugrani.

h, 2012-10-15 18:00 édeN

édeN képe

Alapvetően az nyújthat nekünk reményt, hogy talán nem is olyan sokára annyira lejáratottak lesznek bizonyos témák, hogy már a kiadók sem lesznek fogékonyak rájuk. Értem itt a vámpír-dől a nyál-vérfarkas-még több nyál-angyal-bazeg, ez már túl sok nyál stb. témákra.

Valóban nagyon rendkívüli, ha valaki a saját stílusában alkot. Az előző hozzászólásomra reagálva: szerintem gusztustalan, ha valaki önmagát megerőszakolva, jó íróként is csak a pénzt vágyva alkot olyat, ami a mostani korszellem szerint hűde-trendi. Hát nem. Ez nem szép és nem jó dolog, mert, ahogy már többször is elhangzott, ez nem alkotói szellem. Az ilyen emberből, ahogy már Tamás is mondta, bértollnok lehet, igényes (nesze Vist, örüjjé!) alkotó viszont nem.
Visszatérve tehát, ha valaki a saját stílusában alkot jól, és fűzi csodásan - ahogy te mondtad, fantáziadúsan a cselekményt, és a végén úgy teszi ki a pontot, hogy egy váratlan és a végtelenségig kielégítő befejezést írt meg, az valóban elismerni való.

Szerencse, mint fontos tényező. Rendkívül. Ahogy te is írtad, ha valaki kapcsolatok nélkül állít oda egy kiadóhoz (akár úgy, hogy előtte még sosem publikált, sem interneten, sem folyóiratban, de még pályázatra sem küldött anyagot) annak sok esélye, keresnivalója nincs ott. Persze, ettől még van lehetőség rá, hogy kiadják a művét. Már te is írtad, mindez attól függ, hogy ki kapja elsőként a kezébe, és annak mi lesz róla a véleménye. Erről többet nem is kell szólni.

Majdnem végezetül pedig: én úgy gondolom, hogy a fantázia nem feltétlenül áll külön az írói vénától. Persze, értem én, hogy nem véletlenül tetted oda azt a "kicsit" jelzőt, de azért én ezt körüljárnám. Vannak természetesen olyan írók, akik nem rendelkeznek magas fokon ezzel a képességgel, de, ha az írói véna bennük van, akkor az már egy bizonyos nyíltságra is vallhat és, ha képesek rendületlenül fejleszteni önmagukat, elérve egy magas szintre, akkor már nem csak az lesz a fontos - helyesbítek, nem az lesz a legfontosabb, hogy mi is maga a sztori, hanem, hogy miként van elmesélve. Innen indulnék ki: lássuk csak Dmitry Glukhovsky könyveit. Egyik kedvenc íróm, a Metro 2033 és a Metro 2034 könyvek dedikáltatva vannak tőle, beszélgettem vele nagyjából fél órát az interjú után. Akármennyire is jó dolgok ezek, és bármennyire is ösztönöznének arra, hogy minden erőmmel védjem, egyet el kell mondanom róla: a történetei nagyon egyszerűek. Ami mégis kiemeli a fickót, az a következetesen fölépített világ, a cselekmény egyetlen pillanatig sem enged pihenni (főleg a Metro 2034-ben meg a Szürkületben), de maguk a történetei, a könyveket teljes egészében átlátva: egyszerűek. Nemigen kellett ahhoz fantázia, hogy az adott befejezéseket kitalálja. Az ő szerencséje két dolgon múlt. Az első, hogy orosz a fazon, a másik meg, hogy az ötlete mégiscsak újszerű volt, még akkor is, ha a poszt-apok stílust már kismilliószor keltették életre könyvekben.

h, 2012-10-15 18:53 sgtGiggsy

sgtGiggsy képe

De épp az, hogy jó íróként önmagát megerőszakolva nehezen alkot valaki trendi dolgot. Gondolok én itt arra, hogy ha valaki jó, de ismeretlen író, akkor nem tud megjelentetni, ha pedig jó és ismert író, akkor nem fog elkalandozni a saját komfortzónájából azért, hogy aztán a saját hitelét rontsa. Persze vannak bértollnokok, ez tény, de igazán tehetségesek biztos nincsenek köztük.
A korábbi publikációnak nem tudom, hogy van-e jelentős szerepe abban, hogy valakinek a regényét kiadják-e. Persze ha számottevő ismertséget, vagy ismeretségeket szerzett vele az író, akkor nyilván, de ha csak van egy-két novellája, ami megjelent a leginkább csak szakmai berkekben közkézen forgó kiadványokban, akkor nem biztos, hogy olyan komolyabb előnyt élvez. Talán a beküldött művek listájában az olvasásra várók között előrébb sorolják, de a kiadásnál már biztos nem élvez előnyt.
A fantáziával kapcsolatban igazából csak arra utaltam, hogy valami újat kell mutatni. Az igazából mindegy, hogy maga a történet újszerű annyira, hogy még értelmezhető maradjon a zsáneren belül, vagy a fordulatok, karakterek azok, amiket még korábban nem mutatott más, csak legyen valami amit az író maga tesz hozzá a szerzeményhez. Ha ez a képesség valakiben nincs meg, még mindig lehet zseniális fordító, de kimagasló író nem. Mint te is írtad, a Metro 2033 és 2034 egyszerű, de mégis vannak bennük ötletek, amik megkülönböztethetővé teszik a többi hasonló műtől. Egy saját történetet, saját világot kitalálni lényegesen több, mint szimplán szórakoztatóan fogalmazni. Érdekes módon olyanok is vannak, akikben meg pont a fantázia van meg, az írói készség nincs. Az ideális, ha valaki mind a két képességgel rendelkezik, de persze a megjelenést még az sem garantálja (sajnos).

h, 2012-10-15 19:09 édeN

édeN képe

Nem vagyok túlzottan jártas a korábbi publikációk terén. Noha, természetesnek vehetjük, hogy ha egyszer a New York Times bestseller listáján szerepeltél (sgtGiggsy, ezt csak neked, mer' amúgy ezt te hoztad föl még korábban), akkor a következő könyveidet sem fogja kétkedés kísérni. Persze, itt szigorúan arra gondolok, hogy marketing és értékesítés szempontjából. Mert mindezektől függetlenül, még lehet nemes egyszerűségében egy rakás szar, amit te odaadsz: "Mer' há' én má' vótam besszeller!" És akkor tök jó. Ahogy elnézegettem ezeket a bs listákat, nem olyan biztos, hogy nekem az minden vágyom, hogy oda kerüljek. Igazából, csupán annyit szeretnék, hogy az irományaimat adják ki.

Persze, Magyarországon lehet remek kis álmokat fűzni ahhoz, hogy "maj' kijutunk mink küffődre, námdé?" Csak ennek mi az útja-módja? Bombázni kell a külföldi kiadókat. Na persze. Mert ők majd éppen téged fognak kiválasztani. Bár, ha már egyszer itthon kiadják, lehet, hogy maga a kiadód fog ebben segíteni.

Metro-ra visszatérve, valóban tele van szőve millió különlegességgel, amik még a zsáner keretein belül maradnak, ráépítenek bizonyos tényezőkre, és azok valóban ki is vannak bontva. Valószínűleg voltak arrafelé jó szerkesztők, akik ezt meg is követelték. De ez most elég off, mivel nem a Metro-ról van a cikkben szó, hanem Tamás álláspontjáról, és az abból következő vitaalapul szolgáló kijelentésekről, következményekről.

Azért én belekötnék abba, hogy ha valaki jó, de ismeretlen író, akkor az nem fog tudni megjelentetni olyan művet, amihez ön-megerőszakolás szükségeltetik. Én elhiszem, hogy az esetek többségében ez az igazság, de legfeljebb 70%-ra becsülném azokat az új és ismeretlen írókat, akik nem tudnak "trendi" dolgot megjelentetni. A maradék 30% meg átcsúszik, mert vagy éppen szerencséje van, vagy már 120-adjára küldte el a nyomoronc kiadóhoz, ahol végre a portás keze ügyébe került a kézirat, és voi la, mehet is a szerkesztőnek. Ne hidd, hogy nincsenek ilyenek...

k, 2012-10-16 22:31 Ndy

Ndy képe

" Igazából, csupán annyit szeretnék, hogy az irományaimat adják ki." - Akkor itt az idő, lehet csiszolgatni a kész művet, mert rövidesen gyökeresen megváltozik a kiadás menete itthon is. (Azaz, ha példányszámot akarsz eladni, akkor kizárólag az elektronikus formátum válhat be, és csak a Google vagy az Amazon.)
Persze a fejlődésnek lesz ára - ezt most nem boncolgatom -, de az ember előbb-utóbb elfogadja, mint ahogy anno lemondtunk a magnó- és videokazettákról, a bakelit lemezekről vagy később a CD-ről és lassan a DVD-ről is.
Jelzem, az utóbbin fel vagyok háborodva, mert a CD rosszul ég, kénytelen voltam a padlásra tenni az összeset - a nyomtatott könyvvel legalább jól lehet tüzelni.

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

k, 2012-10-16 22:57 édeN

édeN képe

Nem tudom mit értesz "rövidesen" alatt. Azonban, ahogyan korábban is írtam, a példányszám a kiadó sikere. Engem meg rohadtul nem is érdekel.

sze, 2012-10-17 00:04 Ndy

Ndy képe

Nemes István mesélte, hogy egyszer a CH-nál egy 2000-es példányszámon kiadott könyvből 58 darabot adtak el. Gondolom te sem szeretnéd, ha a tied lenne az... A nyomtatott kiadás olyan, mint egy vaktában elrúgott labda, lehet, hogy valami vidéki Tesco raktárában van mondjuk 20 darab, az Auchanban újabb 50, néhány benzinkúton megint néhány, a terjesztőnél még X mennyiség, közben pedig aki olvasná, az nem kap sehol. Te meg főleg nem tudod, mennyit adtak el belőle, ezért neked mennyi pénz jár, illetve hogy a kiadó tett-e bármit azért, hogy a célközönséghez jusson. De legalább drága.

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

sze, 2012-10-17 07:18 édeN

édeN képe

Értelek. Nos, azért ezt valóban nem szeretném. Ráadásul, átgondolva ezt a netes publikálást, természetes, hogy sokkal nagyobb a lehetőség rá, hogy az emberek megtalálják. Aki fölmegy az Internetes könyváruházak weboldalára (és egyre többen lesznek ilyenek, mert - valljuk be - otthonról kényelmesebb csak rákattintani az e-könyv megvásárlására, mint elcaplatni a legközelebbi könyvesboltba). No meg persze az is közrejátszik, hogy amíg az ember a könyvesboltban a borítókat látja, a neten általában a rövid tartalmat a képedbe kapod a könyv borítóképe mellé. Illetve - saját tapasztalat - az interneten többet tartózkodom, és sokkal részletesebben végignézem a könyvek listáját is. Ha olyan helyre tévedek, ahol kritikák, könyvvételi lehetőségek stb. vannak, akkor képes vagyok a 10-20. oldalig is elmenni, csak, hogy megnézzem, ott milyen kritikák, vagy könyvek elérhetőek. Amíg ez a neten esetleg egy feles órába telik, addig a könyvesboltban körbe kell nézelődni, végigmérni a választékot stb. Ha találsz valamit, azt le kell emelni, elolvasni a hátoldalát stb. Ha tetszik, leülsz, beleolvasol. De mindig ott lesz a dolog, hogy a könyvesboltban rohadt sokan pofáznak körülötted, és az is rontja a kényelmet. No meg, amíg az interneten 80 könyvnek is elolvasod a tartalmát, és kigyűjtheted, amik neked tetszenek, a boltban legfeljebb 3-4 könyvet fogsz megnézni.

Egyszóval: az e-book-ok minden szempontból kényelmesebbek.

sze, 2012-10-17 07:52 Nimretil

Nimretil képe

Az igazat megvallva én annyira nem rajongok ezért az e-micsodáért. Persze vettem kindle-t, meg olvasok is rajta, de ami tetszik, azt igyekszem beszerezni papír formátumban is. Egyfelől sokkal kényelmesebb (nekem legalábbis), másfelől megvan az az érzés, hogy ott van a polcomon, stb. Lehet ez hülyén hangzik, de így van. A könyv az legyen könyv.
A netes keresgélés tán még több időt elvesz, mint amennyit a bolt, meg a fene tudja, mennyire mérvadó, amit találsz. A könyvesboltos keresgélésnek megvan a feelingje. Mégiscsak ott van egy rakat könyv, azt veszed le, amelyiket akarod, ott olvasol bele, ahol kedved tartja. Konkrétan fantasyra szakosodott boltokban az eladó véleményét is kikérheted, mert tuti ismeri a legtöbb könyvet. Ez egy más világ, sokkal élőbb, mint a neten kutakodni.

Abban meg pláne nem hiszek, hogy most már mindenki ezerrel publikálhat majd, hiszen nem kell hozzá se kiadó, se nyomda. A kis író ugyanolyan helyzetben marad, legfeljebb nem a kiadás, hanem a reklám lesz a kritikus pont. Meggyőződésem, hogy ugyanúgy lesznek trendi, beharangozott kötetetek, míg az igényes, de ismeretlen szerző tollából származó művek belevesznek abba a sok ezerbe, amit az számtalan idióta felrak majd, mert már mindenki azt tehet fel, amit nem szégyell. Tehát megint nem azon fog múlni, hogy milyen jól írsz, hanem, hogy milyen jó reklámot tudsz csinálni az írásodhoz. És akkor a kalózkodásról még nem is esett szó. Ha az e-book kiszorítja a kötött könyveket, akkor minden könyvet le lehet majd lopni, ugyanúgy, mint ahogyan a filmeket is. És a poén, hogy ha valaki könyvét mégsem lehet megszerezni illegálisan, akkor az kb. annyit jelent, hogy nem kell senkinek. Na, ezután próbáljon meg valaki betörni a piacra, sok sikert kívánok hozzá.

sze, 2012-10-17 08:31 édeN

édeN képe

Érdekes koncepciók. És van benne igazság is. De én nem tekinteném ezt a dolgot ennyire kritikusnak. Én is nagyon szeretem a könyvesboltok és a könyvvásárlás hangulatát. AMikor legutóbb egy féltucat könyvvel odacaplattam a pulthoz, és mindet a kezemben tarthattam - az valami csodálatos érzés volt. De! És itt jön az a fontos "de" szócska - a kor szelleméhez tartozik, hogy az interneten sokkal nagyobb a forgalom. Igen, sajnos megint sok fog múlni a reklámon. De mikor nem, ezt mondd meg nekem! Mindig és mindenhol fontos az, hogy ki mit tud reklámként fölmutatni. Szeretem a könyvek illatát, de az emberek többsége nem fog ugyanígy érezni, amikor arról lesz szó, hogy otthonról is meg tudja oldani a vásárlást.

Kalózkodás? Ugyan-ugyan. Most mindenki kedvenc (nem, az enyém nem - a szerk.) MMORPG-jével, a WoW-al fogok jönni neked. Legalább annyian játszanak vele tört verzióval, mint eredetiben. Ami most már több, mint 30 milliósra rúg. Lehet, hogy a példa nem stimmel, és szinte biztos, hogy bele fogsz kötni, de én akkor is hiszem, hogy - nem, nem Magyarország a mérvadó - ha valami jó, azért az emberek fizetnek. Vannak, akik feltörik, ellopják, de mégis, legalább annyian fognak érte fizetni is. A reklám fontos - nagyon fontos! - de nem csak az a lényeg.

És, ha már reklám. Persze, jön az Amazon meg a Google. Tök jó. Csak azt nem veszed figyelembe, hogy minden könyvkiadónak van saját weboldala is, ahol lehet e-könyveket venni. Ez azért többet nyom a latba. Illetve, csak mellékesen jegyezném meg, hogy egy amerikai lány - asszem 18 éves volt - természetesen a kor szelleméhez mérvadóan írt egy vámpíros-nyálgépes regényt. Ment Amazonra, lett belőle bestseller. A kritikusok, de még az olvaók is azt mondták ennek ellére, hogy nagyon szarul lett megírva. A cuccosnak semmi reklámja nem volt, de mégis lett neki 1,2 milliós eladása. Én akkor is úgy tartom - pedig én is szeretem a polcomon tudni a könyveket, olykor-olykor beleszagolni, csak, hogy érezzem azok fanyarkás illatát (perverzió on) -, hogy az e-könyveknél bizony sokkal nagyon lesz a lehetőség a kitörésre. De ettől még természetes, hogy a kis író eleinte, és lehet, hogy maradandóan is, kis író lesz. Ez van, de ezen a nyafizás sem segít. Gyerünk, ugrani a marketingre! Ha nagyon sikerre akarsz valamit vinni, meg fogod találni azokat az embereket, akikre szükséged van. Nem csak a kiadón múlik.

sze, 2012-10-17 09:56 Zora

Zora képe

Jellemző pasi gondolkodás... Ti csak vásárolgattok a könyvesboltban, az asszony meg takaríthatja a roskadozó könyvespolcokról a port, két fulladásos roham között. :P

------------------------------------------

sze, 2012-10-17 10:24 édeN

édeN képe

Szar az, akinek megporosodik. Használja többet. Na, nem aaaazt, te kis huncut, tudom, hogy félreértetted a dolgot. De Én a könyvekre értettem.

Meg azért sokat segít a dologban, ha nem vagy asztmás. Az meg már a te nyomorod, ha még arra sem vagy képes, hogy egylevegővel, vagy gázmaszkban bírd ki azt a pár percet, hogy az egész nap dolgozó férfi embert (Meg a faszt. Állandóan a Tv előtt szotyizunk... - a szerk.) ennyivel is előrébb segítsd a kultúra göröngyös útjain. :P

sze, 2012-10-17 12:02 Zora

Zora képe

Maximum a lexikonokat forgatjuk többször, a regényekből egyszer is elég. Némelyikből még annyi is sok. Amúgy hely se lenne 50-60-100 ezer kötetnek, gondolj csak bele mennyi helyet elvenne.

------------------------------------------

sze, 2012-10-17 11:48 Nimretil

Nimretil képe

Ezért kell üvegajtó a könyvespolcra.

sze, 2012-10-17 11:47 Nimretil

Nimretil képe

Nézd, a könyv minőségén nem változtat, hogy fizetsz-e érte. Ellenben (állítólag, én nem tudom, mert soha nem játszottam WoW-val) a WoW-nál a tört és az hivatalos szerverek között ég és föld a különbség.
És de, Magyarország a mérvadó, legalábbis a magyar nyelvű íróknak. Csak egy magyar írót mondj, aki az általad említett 18 éves lányhoz, vagy az Eragon írójához hasonlóan befutott.
Ez nem nyafogás, ez a realitás. Több kell az e-booknál ahhoz, hogy beinduljon a könyvbiznisz Mo-n. Engem közvetlenül nem érint a dolog, kedvtelésből írok, soha nem gondoltam, hogy ezzel esetleg pénzt is lehetne keresni. De azért nem vagyok sem naiv, sem vak. Ahogy én látom a dolgokat, I. M. Brod-nak tökéletesen igaza van.
Persze, ha angolul írsz valamit, akármilyen is legyen, biztos találhatsz olyan embereket, akik bolondulnak majd érte. Csak akkor vesd össze, hányan olvasnak angolul, és hányan magyarul. Nem mindegy.
Max abban látok rációt, hogy a nagyon fanatikusok, akiket nem izgat a pénz, de minden áron meg akarnak valamit írni, egy kicsit jobb helyzetbe kerülnek. Az írásból viszont nem lesz könnyebb megélni. De inkább ne legyen igazam, és mentse meg az e-book a magyar írókat.

sze, 2012-10-17 11:57 édeN

édeN képe

Akkor mi félreértettük egymást. Én azt hiszem egyszer sem írtam le, hogy az e-book meg fog bennünket menteni. Sajnos igazat kell neked adjak sok dologban. Magyarországon súlyos gondok vannak. Nekem special van egy műfordító barátom, aki már fordított is művet, és az általa küldött művem mostanság fog kikerülni Angliába, egy pályázatra.

Egyébként, én megsúgom: az a fajta fanatikus vagyok, aki mindenképpen megírja a történeteit, tök mindegy, hogy mik a körülmények. Ma 03:50-kor keltem hajnalban, hogy beérjek dolgozni. De én hajnali 1:34-kor (ekkor néztem rá az órára, ezért ez az utolsó adat) még ültem a gép előtt és pötyögtem a hülyeségeimet. Nem érdekel, ha az embereknek nem tetszik, én megírom. A legutóbbi novellám például csak azért nem került ki ide, mert túl vulgáris volt, és Blade - egyébként jogosan - visszadobta. Mondjuk vitatkozhatnánk, hogy Kelvin írásai akkor miért jönnek ki, de mindegy XD. A lényeg, akkor is megírom, ha a világon csak 10 ember olvassa, és ők is a kalóz verziót.

És egyébként jogos, amit írsz. Nem azt mondtam, hogy meg fogja menteni Magyarország irodalmi állapottalanságát, hanemazt, hogy kényelmesebb az e-könyv használata. És, visszatérve, ha törik, ha szakad, én a műfordító barátommal lefordíttatom (természetesen pénzért, ahogy a novellát is), és kijuttatom külföldre. Ezért nem gondolkozom feltétlenül Magyarországon. Persze, ez mind valószínű, hogy csak álom marad, mert mennyi annak az esélye, hogy külföldre is kijusson a művem? Mondjuk, ez is könnyebb volna e-book-al. :P

sze, 2012-10-17 12:17 Nimretil

Nimretil képe

Oké, akkor én nem értettelek, a te szempontodból szerintem is jó az e-book, sőt.
Lehet a cikk miatt van, de én azt hittem, arról van szó, hogy meg lehet-e élni íróként.

h, 2012-10-15 14:55 Vist

Vist képe

Egyetértek veled. Még csak annyit, hogy érdemes csínján bánni a művész szóval. Az értelmezése szubjektív, olykor elcsépelt. Nem tudom ki mit ért alatta.
Van aki arra használja a "művész" kifejezést, ami csak kevés embert érdekel, ezzel próbálva önigazolást szerezni a saját, meg nem értett alkotásának, érdeklődésének. Ez leginkább a "művészfilm" kategóriában szembeötlő időnként számomra. A művészi nem alternatívája, és nem is ellentéte a populárisnak.
Ha egy könyvet olvasok nem is a művészetet akarom megtalálni benne. Szerintem a prózára vonatkoztatva ez veszélyes szó, én inkább az igényest keresem.

h, 2012-10-15 17:42 sgtGiggsy

sgtGiggsy képe

Igen, a művészi lassan valóban kezd kissé pejoratív szóvá válni. Én a magam részéről annyiban különböztetem meg a művészit a populáristól, hogy bár vannak a két kategória között átfedések, de összességében a populárisnál elegendő az, ha szórakoztató, a művészinél azonban elvárás, hogy valami plusz értéket is közvetítsen. Az ideális az volna, ha valamiben mindkét érték meglenne, de az azért nagyon ritka.
Tény, hogy sokak számára az már művészi, ha valami keveseknek tetszik, mert akkor az meg nem értett dolog, holott lehet, hogy csak érdektelen, vagy szimplán szar. Másoknak az a művészi, ha valamit öncélúan csak a saját szórakoztatásukra csinálnak, amely esetben csak azt nem értem, hogy mi a rossebnek keresik a nyilvános megjelenési formát.

sze, 2012-10-17 11:48 Kasimir von Baradlay (nem ellenőrzött)

Azon gondolkoztam, hogy beszálljak-e ebbe a beszélgetésláncba, ami jórészt a kiadásról, közgazdaságról, megélhetésről (és persze művészetről is) szól, de inkább visszatérnék az interjú néhány súlyos mondatára.

"A profi író nem világmegváltásból ír, nem azért, hogy a gondolatai friss és tiszta szellőként, sőt, egyenesen szélrohamként szaggassák fel a szürke szmogot a fejekben. Az ilyen idealisták (teljesen hülyék és fanatikusok) lehet, hogy a haláluk után ötven évvel tananyagok lesznek, amit senki nem tanul meg vagy olvas el, de profi írók biztosan nem lesznek. A profi író pontosan ugyanolyan, mint a profi bérgyilkos. Nem élvezetből öl, hanem pénzért. Pontosan, precízen, átgondoltan, hideg fejjel, határidőre teljesítve a megbízást."

Eltekintve attól, hogy durva hasítás profikra és idealistákra felosztani az író nevű állatfajtát, pofátlanul cinikus dolog így beszélni az adott helyzetről. Az az érzésem, hogy csak az áll le így gengszterreppelni, aki távol került a húsosfazéktól, és a lelke mélyén komoly celebkurvaságról álmodozott, mégha egykor talán jó író is volt. (Megjegyzem, ugyanennek a celebkurvaságnak az enyhébb fokozata az angolszász, orosz vagy akármilyen hasonló művésznév választása, mert a promón, meg a parasztvakításon kívül semmilyen célt nem szolgál.)
A kiadásról meg annyit, hogy én teljesen hülyén és fanatikusan azt gondolom, a nyomtatott könyv vagy az e-book mellett más lehetőségek is vannak. Mondjuk valami, ami a tartalmán kívül is mestermű. Például egy kézzel írt, gazdagon díszített könyv (régen kódexnek hívták:)), amiből csak egy darab készült, gondosan kikerülve az OSZK nyilvántartást, és kevés, de mégis hozzáértő olvasói vannak. A kis közösségek pedig tudjuk, ha jól ragadják meg a dolgot, képesek lehetnek hatni a körükön kívülre is.

sze, 2012-10-17 12:04 édeN

édeN képe

Ez szép megfogalmazás. Azt hiszem valahol bennem is ez motoszkált, csak nem tudtam értelmesen megragadni. Igen, ekkora elkeseredettség és cinizmus főképpen abból az emberből árad, aki úgy állt oda, hogy jól ír, jól ír, de mégis, nem az igényesség kattogott a háttérben, mint mozgatórugó. Jó, hogy valaki visszakanyarodott egyébként a témához, és ezt így megfgalmazta, mint te. Mert valóban elég borzasztó, hogy valaki így kiábránduljon, és ezáltal kötelességének érezze mindenki másra is átragasztani ezt az érzést, csak mert ő megkeseredett, kiégett, nem lett akkora híresség, mint ahogy azt képekbe öntötte a kis agyacskájában.

sze, 2012-10-17 12:14 Nimretil

Nimretil képe

Szerintem rendes tőle, hogy leírta. Ha valaki ténylegesen írásból akar megélni, legalább lássa, mi a helyzet. Ha megtapasztalsz valamit, meg van rálátásod a dologra, te nem figyelmeztetnéd az utánad jövőket? Egy vízitúrán is kiábrándító lehet, hogy rövidesen egy vízesés következik, de azért nem árt, ha szólsz a többieknek...

Nyilván, aki nem ebből akar megélni, az írhat nyugodtan, de annak meg miért venné el a kedvét az interjú?

sze, 2012-10-17 19:48 édeN

édeN képe

Az a helyzet, hogy tarthatod rendes dolognak. Én is annak tartanám, de ott van mögötte az az érzés, hogy: "Nem jöttek a milliók, szarul ment az egész, ezért már senkinek sem éri meg". Nem! Ez nagyon rossz felfogás. Ez az ember iszonyatosan pénzközpontú vágyakat épített föl az irodalom köré. És, szerintem nem szükséges a vízeséssel jönni, mert ennyire nem súlyos a dolog. Képzeld, én dolgozom, iskolába járok, emellett írok. Nagyon fiatal vagyok, de már most tudom, hogy írni csakis munka mellett fogok. Ha Tamás úgy hitte, hogy ő majd megélhet szabadúszóként Magyarországon, akkor nagyot tévedett. Itt kezdődnek az ő bajai. Most meg azt írja, hogy munka mellett nem. Na, hát erre tudod mit mondott Fonyódi Tibor? Azt, hogy ha ő délelőttös munkára megy, akkor hajnali háromkor kel föl, hogy írhasson. Ez nem olyan nagy kérdés, csak az a fő, hogy ott legyenek bent azok a fogaskerekek, amik sosem rozsdásodnak el, és mindig tudják az embert működtetni - rávenni, hogy írjon, írjon és írjon.

sze, 2012-10-17 20:19 Nimretil

Nimretil képe

"Ha Tamás úgy hitte, hogy ő majd megélhet szabadúszóként Magyarországon, akkor nagyot tévedett." - na, erről van szó. A vízesés azoknak jön, akik megpróbálnak ebből megélni. Ne tévedjenek nagyot, olvassák el Tamás cikkét. Én ennyit mondtam.

Aki tényleg írni akar, az akkor is írni fog, ha neki kell fizetni érte. De az egy teljesen más kategória.

cs, 2012-10-18 19:47 édeN

édeN képe

Végtére is, azt hiszem elbeszéltünk egymás mellett. Mindkettőnknek adott egy "igaz" állítása. És a sajátunkat bizonygattunk, néha be-bepillantva a másikéba. Neked igazad van. Viszont köszönöm, hogy "más kategória" címszó alatt vontad be az én mondanivalómat is! :)

p, 2012-10-19 18:26 Nimretil

Nimretil képe

Így a vége felé nekem is leesett. Hülyeségnek tűnik, de a viták nagyja ezen megy el. Majd legközelebb figyelmesebb leszek.

sze, 2012-10-17 12:10 Nimretil

Nimretil képe

Szerintem itt a "profi" nem a minőségre utal, inkább olyasmi, mint a "hivatásos". Mint a profi sportolók. Szóval olyan valaki, aki ebből él meg, ez a hivatása, stb.
Tényleg vannak más lehetőségek, saját magad is köthetsz könyvet, de nem fogsz belőle megélni. Ennyi. Szóval annyira nem szólnám le I. M. Brod-ot. Vagy te hány olyan MAGYAR írót ismersz, aki azt ír, amit akar, és meg tud élni az írásaiból?

sze, 2012-10-17 12:54 Kasimir von Baradlay (nem ellenőrzött)

Nem tartom jó dolognak, ha irodalom kapcsán sokat fecsegünk a megélhetésről. Régi közhely, hogy ritkán lehetsz írásból milliomos, szóval eleve naivnak tartom, ha valaki mégis "komoly" írói életpályát tervez. Az írás a tollból, a megélhetés meg az áldott anyaföldből sarjad, aztán néha, szerencsés esetekben a kettő valahogyan jól keveredik... Itt persze nem arról beszélek, ahol az író kényszernek érzi, hogy a sokszor még nála is értéktelenebb olvasórétegnek (akár öntudatlanul is) riszáljon, hanem az "igazi" írókról. ... Szóval feleslegesnek, és ízetlenül cinikusnak éreztem az interjúalany fetrengéseit. Nem luxusyachtokról kell álmodozni, hanem írni és gondolkozni, ha pedig valaki gyenge ehhez az úthoz, akkor ne tomboljon a saját, keménykedésnek álcázott gyávaságával.

sze, 2012-10-17 13:41 Nimretil

Nimretil képe

Amúgy akkor itt egy véleményen vagyunk, szerintem is az a "jó", ha az ember az írásért ír, és nem a pénzért. Ettől függetlenül értékelem ezt az interjút, mert kiderül belőle, hogy nem csak "nem jó" pénzért írni, de nem is érdemes.

sze, 2012-10-17 19:52 édeN

édeN képe

"Vagy te hány olyan MAGYAR írót ismersz, aki azt ír, amit akar, és meg tud élni az írásaiból?"

Ez a baj. Mindenki úgy akar író lenni, hogy megél belőle. Nem! Ha valaki írni akar, akkor írjon. Nem mindegy, hogy mellette napi 8-ban kell húznod az igát? Ha írni akarsz, írni is fogsz. Nem kell a megélhetésre gondolnod főképpen. Amint írtad, te szórakozásból írsz. Ez jó dolog. Ezt a fajta lelkesedést kell megtartani a publikálásnál is. Akkor működni fog. És ki tudja? Megeshet, hogy rád mosolyog a mosolyogni való, nemde?

k, 2012-10-30 13:09 fawcett

fawcett képe

A csúcson nem csak fagyott tetemek vannak, hanem tábortüzek is... de ház ezt Tamás nem tudhatja, hiszen - mint elárulta - sosem járt ott :)