Népszínművek: A magyar dráma sorsára hagyott darabjai

A magyar dráma sajátos színdarabjai a népszínművek, melyeket más népeknél nem találhatunk meg. Mintaképei a népszórakoztatást politikai aktualitással fűszerező osztrák–német Volksstück, illetve Localstück és a francia vaudeville.
Az irodalom történészek a népszínmű megjelenését a Szigligeti Ede: A szökött katona című 1843-ben megjelent drámától számítják. Már maga a páratlan szimatú színházi szakember, író Szigligeti Ede megmondta, hogy a Nemzeti Színház a nemzeti színművek tucatjait fogja elemészteni repertoárján. Igaza is lett: több mint száz népszínművet írtak meg a századfordulóig, amikorra is leáldozott ennek a sajátságos műfajnak a csillaga.
Gyulai Pál 1863-ban így írt a népszínműről: „se vígjáték, se dráma, se tragédia, de mindebből valami; vegyes nem, mely sok mindent magába olvaszthat, sőt zenét is és éneket is segédül veheti. Egy neme a melodrámának, vagyis a modern melodráma tragikumi alapon, legtöbbször társadalmi iránnyal.” Ez az idézet nagyjából össze is foglalta a népszínmű fogalmát. Annyit tennék hozzá, hogy a népszínmű általában három szakaszból áll, és főleg népi témát dolgoz föl népi szerelpőkkel; legtöbbször a szerelem van a középpontban. Helyszíneiben változatos, például Gaál József: A peleskei nótárius című drámájában megfér egymes mellett Peleske csendes alföldi falu és Pest forgataga.
Olyan nagy volt az érdeklődés a népszínművek íránt, hogy 1875. október 15-én megnyitotta kapuit a Népszínház, ami 1908-ig üzemelt. Sok színész hírnevét ennek a magyar színműformának köszönheti; többek között Blaha Lujza és Tamássy József is. Népszínmű zenés részeit olyan híres komponisták zenésítették meg mint Egressy Béni és Erkel Ferenc.
A 19. század egyik meghatározó drámai műneme sajnos korán elavult. A Nyugat 1908. 18. számában Schöpflin Aladár már, így ír a népszínműről: „ Talán mégis legjobb lenne bevallani, hogy a népszínmű örökre meghalt s úgy, ahogy siratói értik, kár is volna feltámasztani. Vagy jön egy igazi drámaíró, aki - mert neki úgy tetszik, nem pedig a népszínmű feltámasztásának s továbbfejlesztésének eltökéléséből - megcsinálja a magyar népdrámát, avagyis csinál olyan drámát, amelyben véletlenül parasztok a szereplők, vagy próbáljanak a népéletből operett vagy vaudeville motívumokat kibányászni, de a népszínmű, úgy ahogy nálunk értik, nem támasztható fel többé. Nincs se írója, se színésze, se publikuma. Az egész népszínmű-kérdés csak üres frázis. Mért ne hagyhatnánk fel vele? Marad még frázisunk bőven.”
Sajnos Schhöpfen Aladárnak lett igaza, hiszen manapság, ha az ember a színházi műsor ajánlatát bújja már nem találkozik népszínművekkel, sem olyan törekvésekkel, melyeket „népszínmű feldolgozásnak” neveznének. Ma már csak megsárgult könyveket lapozgatva élehetjük át képzeletben a népszínmű hangulatát. Jól van ez így? Szerintem nem, hisz sok éven át volt kultúránk része, rengeteg magyar ember nőtt fel rajtuk, és mi most hátat fordítva neki jó részt külföldi darabokat tapsolunk meg a színházak székében ülve. Persze változtatások nélkül őrültség lenne kiadni, mert a ma embere már nem tudná úgy élvezni, mint régen, ám változtatásokkal fel lehetne éleszteni ezt a műfajt, úgy hogy közelebb visszük a mai emberekhez a mondanivalóját.
Persze a népszínművek segítették a magyar operett terjedését, és a népdrámák kialakulását is, például Gárdonyi Géza: A bor (1901) és Móricz Zsigmond: Sári bírója (1909) című művek megszületését. Ám ezek mind csak a népszínműveknek egy részét fejlesztette tovább vagy őrizte meg. Igazából nem lehetne utódóknak nevezni őket. A magyar nemzeti népszínmű gyermektelenül halt meg egyedül, úgy hogy még hírmondó se maradt utána. De talán még valaki kiáshatja a ódon sírjából.

Zhanenek ajánlva.

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2005-07-25 15:08 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Amit mondasz, igaz. Bár manapság, én úgy látom, a "nagy színházakba" vagy a közönségkedvenc külföldi klasszikusok mennek, vagy a legmodernebb új irányzat színművei - tehát kell keresni először egy színházat, aztán egy rendezőt, és "kiáshatjuk a népszínművet az ódon sírjából".
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

h, 2005-07-25 15:16 Rem

Rem képe

Vagy elég csak egy olyan embert keresni, aki rendező, író és színház igazgató. ;)
______________________
Az öreg dobozoló sámán

h, 2005-07-25 15:24 Bogumil

Bogumil képe

_____Bogumil D' Kukulkán
Biztosan vannak ilyenek:Csirkefej például,vagy Csurka:Házmestersirató ,Urbán Ernő:Uborkafa és még egy páran.

h, 2005-07-25 15:21 Bogumil

Bogumil képe

_____Bogumil D' Kukulkán

Én szivesen megnézem,ha néha van egy-egy népszinmű a TV -ben,vagy a filmmúzeumban.Megmosolyogtatóan naiv,aranyos történetek.De már ez az elsülyedt világ távol áll tőlünk.Betört ide a nyugati kultúra és vele eygütt a kulturszemét.Kiszorultak a jó ma is emészthető színdarabok a TV-ből és a jó rádiójátékok.A kereskedelmi TV-ék lesilányitották a médiát.Erről ennyit.Lesujtó a véleményem.Régen falusi iskolákban voltak szinjátszókörök,ahol még ha kellett egy-egy karakteres figura még a falujegyző,biró is fellépett.Eszméletlenül jók voltak ezek az előadások.Az egyszerű emberek kiélhették kreativitásukat,szereplési vágyukat.Ezek is a népszimnműhöz tartoztak.Piros bugyelláris,Forra bor,Úri muri stb...A Sári birót újrameg újra megnézném pl.Undoritó volt a multkor egy népszerű szinésznőnk főszerepével egy szinházi darab közvetitée.Végig hisztériásan üvöltözött.Egy Csiky Gergely darabról van szó.Vőlegények volt a cime.,ha jól emlékszem.Utálat volt amilyen rohangászós,kiabálósra sikeredett.És a legtöbb mai,de régi felujitott darabban is űvöltöznek,sikitoznak,hisztériáznak.Élvezhetetlen némelyik előadás emiatt.Vagy azthiszik ez kell a népnek,a moslék? A csicsa...Nem rendezői babérokra kell vágyni,hanem jó szinészekkel kell élvezetes eljátszani a darabot. de,a jó szinészek sorra kihalnak,és nyomul a középszer,vagy még silányabbja...

h, 2005-07-25 16:22 Rem

Rem képe

Jó én nem népdrámákat akarom feléleszteni, mert azokat nem kell. ;)
______________________
Az öreg dobozoló sámán

h, 2005-07-25 16:28 Bogumil

Bogumil képe

_____Bogumil D' Kukulkán
Ellentmondásba keveredtél,hát nem azt irtad,hogy fel kellene éleszteni a népdrámákat,de úgy,hogy közelebb kellene vinni a mondanivalóját a ma emberéhez.Most akkor éleszteni,vagy hagyjuk őket porosodni ott ahol vannak.Nemhogy azt akartad mondani hogy annak a kaptafájára echte mai vidám népdrámákat lehetne írni? Mint Déri a Képzelt riport egy popfesztiválról?

h, 2005-07-25 16:30 Rem

Rem képe

Én népszínművekról írtam, szóval népdráma és népszínmű nem azonos. ;)
______________________
Az öreg dobozoló sámán

k, 2005-08-02 06:44 Blade

Blade képe

Atyavilág Rem, belőled nagykomoly irodalmár lesz meglásd :)

----

So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.

k, 2005-08-02 10:22 Rem

Rem képe

Ugyan, egy műszaki fősulis diplomával nehezen. ;) Bár lesz egy csipetnyi humán tárgyam is, de meg kell valljam, annyi bőven elég lesz nekem. ;)
______________________
Az öreg dobozoló sámán

k, 2005-08-02 11:30 Bogumil

Bogumil képe

_____Bogumil D' Kukulkán
Kit érdekelnek a diplomák.Ha,te autodidakta módón képezted magadat,és olvasottásgod van ,ezerszer többet ér az üresfejű,gőgösgúnár,rohadt pöffeszkedő diplomásoknál.Én azért tisztellek,amit önmagadtól megszereztél,mint én is.

v, 2005-08-21 23:25 Fatyol

Fatyol képe

Remnek döbbenetesen jó meglátásai vannak. Mindig leeseik az állam tőle. Megfordul az irodalmi site-ok többségén egy illető, aki rendez, és ír is színdarabokat, és a népszínművek szerintem szíve csücskei.
_______
"Bárcsak oly könnyen megtalálhatnám az igazat, mint amilyen könnyen cáfolom a hamisat!" (Cicero)