„Rémkoppantók” és „ördögök”, azaz „szörnyetegek” az irodalomban

„Rémkoppantók” és „ördögök”, azaz „szörnyetegek” az irodalomban

Stephen King: Rémkoppantók és Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Ördögök elemző összehasonlítása
(Kísérlet és egyben hozzászólás egy irodalmi vitához)

1,

Amint a címből is kitűnik, két olyan szerzőt választottam, akiknek munkássága jelentős szerepet tölt be az irodalomban. Ez nem könnyű vállalkozás, mondhatni nehéz fába vágtam a fejszémet, hiszen mindkét szerző világképéről, munkásságáról, írói eszköztáráról több ezer oldalt kitevő könyvet lehetne írni. Én csupán néhány oldalas tanulmányban próbálkoznák meg azzal, hogy egy-egy kiváló alkotásukat elemezzem és összehasonlítsam. Jól tudom, hogy ez a tanulmány nem fogja kielégítően kivesézni a témát, de hát valahol el kell kezdeni.
Még manapság is hatalmas viták folynak az értelmiségi és tudós emberek körében, hogy mit tekinthetünk művészetnek, ezen belül az irodalmárokat az a kérdés is foglalkoztatja, mit nevezhetünk szépirodalomnak. A válasz keresése kapcsán rengeteg irodalmi irányzat alakult ki, és hogy bonyolódjon a helyzet, mindegyikük más magyarázatot adott.
Itt rá is térhetünk, hogy mi az egyik legalapvetőbb különbség a két szerző között: az olvasási mód, azaz ahogy olvassuk a műveiket. Stephen King könyveit csak olvassák, de Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij könyvei az olvasás mellett átesnek az elemzésen. Stephen King jól megtervezett karaktereiről nem jelennek meg tanulmányok, míg Dosztojevszkij karakterei irodalmi viták áldozatai lesznek. Helytelennek tartom ezt az olvasási módot, és azt hirdettem, hogy Dosztojevszkij regényeit ugyanúgy lehet olvasni, mindenfajta elemzés nélkül, mint ahogy King műveivel tesszük. Egyik sem több mint a másik, hiszen mindkét író jelentős dolgokra kívánta felhívni a figyelmet, és műveikben üzeni próbáltak az embereknek a maguk módján. Nem értem, miért kell külön elemzéseket kiadni az író karaktereiről, hiszen minden ember mást gondol egy szereplőről. Ellene vagyok az elemzéseknek, és azt tanácsolnom, hogy a hétköznapi ember olvassa a könyvet, ne pedig tanulmányozza, mint egy gyíkot. Az olvasó ne viselkedjen úgy, mint egy irodalomtudós, legfeljebb olvasói kritikát vonjon le a műről.
Hogy megértsük a problémát, felhozok egy példát. Egyszer egy ismerősömtől megkérdeztem, miért szereti Dosztojevszkijt, erre ő elmondta, hogy „Tolsztoj az atya, Dosztojevszkij a fiú”, elregélte szépen az életrajzot, és megemlítette, hogy egyszer azon vitázott valakivel, hogy most a Karamazov testvérek vagy a Bűn és bűnhődés a jobb. A lényeget nem tudtam kiszedni belőle, mégpedig azt, hogy miért szereti Dosztojevszkijt. Az volt az érzésem, hogy az ismerősöm az iskolából hallottakat, egy elemzés szövegét mondja vissza, nem pedig a saját véleményét. De a legjobban ez bántott: „Tolsztoj az atya, Dosztojevszkij a fiú”. Ez nem különb annál, mikor a fanatikus olvasó azt mondja: „Stephen King az isten”. Tolsztoj nem atya, Dosztojevszkij nem fiú, Stephen King nem isten, hanem hétköznapi emberek, mint mi. Olyan emberek, akik remek írói képességgel rendelkeztek, és nagyszerű könyvekkel ajándékozták meg a korabeli olvasókat és az utána következő olvasó-generációt. De ettől nem váltak zsenivé, hanem megmaradtak hétköznapi embereknek, akik a magánéletükben hozzánk hasonlóan követtek el hibákat és néha megtörtént, hogy rosszul megírt regény került ki a kezükből.
Bár ellene vagyok az elemzéseknek, mégis „analizálni” fogok, hogy ezzel is bebizonyítsam, hogy a „szépirodalmi alkotónak” elkönyvelt Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij és a „ponyvaregényeket gyártó iparosnak” elkönyvelt Stephen King gondolatai között akadnak hasonlóságok, hiába választotta el őket egy évszázad.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij írásai amellett, hogy a realizmus műfaját komoly rangra emelték, részletes szociológiai képet festettek le a korabeli Oroszországról. Állandóan figyelemmel kísérte az európai eseményeket, féltette szeretett Oroszországa sorsát. Elítélte a felsőbb osztályok Európa-majmolását, nem is alaptalanul. A felsőbb társadalmi rétegbe tartozók anyanyelvük helyett idegen nyelven, elsősorban franciául kommunikáltak egymással. Ha meg is szólaltak oroszul, állandó jelleggel idegen szavakat és kifejezéseket kevertek beszédükbe. Lenézték az alsóbb társadalmi csoportokat, nem törődtek a munkások és parasztok helyzetével. Dosztojevszkij felhívta a figyelmet a szocialista és anarchista szervezetek felől fenyegető veszélyekre is. Szerinte Nyugatot a proletárforradalom fenyegeti, Oroszország pedig éppen Európához való törleszkedésével teszi ki magát a szocializmus fenyegető hatásának.
Stephen King írásai nem lebecsülendőek, mivel munkáival maga is segített abban, hogy a horror műfaját jobban megbecsüljék, megmutatva azt, hogy a szépirodalmi horror nem egyenlő a nevetséges horrorfilm koholmányokkal. Emellett nemcsak horrort írt, hanem más műfajokban is jeleskedett, nem egyszer foglalkozva komoly témákkal. Ironikus humorával ostorozta az amerikai tömegfogyasztó társadalmat, és olyan kérdéseket boncolgatott, mint az atomerőművek hasznossága és környezetet fenyegető veszélyei (Rémkoppantók), az eutanázia (A 312-es szoba), az abortusz (Nem jön szememre álom), a primitív vérbosszúk (Hasznos holmik) – és még lehetne sorolni.
Érdekes kísérletnek tartom a két írózseni egy-egy regényének összehasonlítását. De előtte bemutatnám a két irodalmi műalkotást.

2,

1869. november 21-én egy diákokból álló forradalmi csoport, a Népi Leszámolás meggyilkolta Ivan Ivanovot, aki mellesleg tagja volt a szervezetnek. „Árulásért” végezték ki, és holttestét egy tóba dobták. A gyilkosság körülményeit a cári hatóságok felgöngyölítették, és megtudták, hogy szervezője Szergej Nyecsajev, Bakunyin egyik közeli munkatársa volt. Az anarchizmus pápájának is nevezett Bakunyin és Nyecsajev között egy vita során megszakadt a kapcsolat, és Nyecsajev külön utakon folytatta a küzdelmet a „szabadságért”. Az általános és mindent elsöprő pusztítást hirdette és a „forradalom érdekében” nem riadt vissza semmiféle provokációtól, besúgástól, erőszaktól, gyilkosságtól. Bár csupán néhány ötös sejtet tudott kialakítani, társaival elhitette, hogy ő maga egy nemzetközi szervezet küldöttje. Ez a szervezet a valóságban nem létezett, de egy olyan mozgalom, mely hamis eszméket dédelgetett, megengedhette magának az ilyenfajta hazugságot. Elszánt, semmitől vissza nem riadó ember volt, terrorisztikus módszerei azonban még saját követőiben is ellenérzést keltettek. Ivanov szembefordult vele és kilépett a csoportból – de nem úszhatta meg ennyivel. Nyecsajev elhitette a csoport többi tagjával, hogy Ivanov feljelentésre készül, és rábeszélte őket a közösen végrehajtott gyilkosságra. Nyecsajev a szörnyű tett elkövetése után külföldre szökött, a csoport tagjait pedig elfogták és a cári kormány látványos perben elítélte őket. A per széles körű nemzetközi visszhangot keltett és sokat ártott a forradalmi mozgalomnak. Marx és Engels azt bizonygatta, hogy Bakunyinnak és Nyecsajevnek semmi köze a mozgalomhoz.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij külföldi száműzetése során meggyőződött a nyugat-európai polgári társadalmak ellentmondásairól, s elítélte az önzést és haszonlesést, amelyet pénzszűkös idején saját bőrén kellett megtapasztalnia. Kialakult benne egy eszményített Oroszország-kép: hazája, élén a hőn szeretett cárral, a hatalom csábításaitól meg nem rontott pravoszláv eszméktől vezérelve, megmutatja majd Európának az „igazi Krisztust”. Dosztojevszkij a rend és a harmónia híve volt, aki egész életében elutasította a káoszt. Nem vette észre azonban, hogy Oroszországban egyre előrébb tőrt a kapitalizmus. A cáratyuskába vetett hit mindjobban megrendült a néptömegekben. A pravoszláv egyház valójában az uralkodó rétegek készséges kiszolgálója volt. Naiv messianista-nacionalista-monarchista elképzelések kerítették hatalmukba, és csak az alkalomra várt, hogy nézeteit kifejtse.
Dosztojevszkij saját bőrén tapasztalta meg a forradalmi eszmék káros hatását, ugyanis fiatal korában egy ateista-szocialista csoport, a Petrasevszkij-kör tagja volt. A kivégzőosztag előtt kapott kegyelmet, ami valószínűleg sokkoló hatásként érhette. Forradalmiságát a szibériai száműzetésben és a kényszermunkát tetéző katonai szolgálat idején már bűnnek érezte. Szörnyűséggel töltötte el a tudat, hogy a forradalmi mozgalmak nem vetik el az erőszakot és a gyilkolást.
A Nyecsajev-per ígéretes, megfelelő témának tűnt, hogy bebizonyítsa a forradalmi mozgalmak kártékony működését. Képzeletében megformálódtak az alakok, akiket akkoriban híres liberálisokról, szocialistákról és forradalmárokról mintázott. Megjelennek a regényben a Nyecsajev-per alakjai, persze más névvel. A Nyecsajev-kör tagjaiból az író megteremtette a kisvárosi forradalmárokat, bár legtöbbjük személyiségét erősen eltúlozta.
Dosztojevszkij elhatározta, hogy feltárja a forradalmi eltévelyedés mélyebb okait. Véleménye szerint a hatvanas évek nihilizmusának életrehívója a negyvenes évek liberalizmusa volt, amely alaptalanul bírálta az oroszországi állapotokat és kívánta helyettük meghonosítani a nyugati vívmányokat. Szerinte a liberalizáló reformerek „károm eszméikkel” megfertőzték az értelmiséget, és előkészítették a talajt az anarchista és szocialista forradalmároknak.
A cári kormánynak megvolt ekkoriban a maga „irodalmi fegyvere”: több szerző antinihilista regényeiben igyekezett bebizonyítani a forradalmi mozgalmak kártékony voltát, a szabadságba vetett hit terrorba való átfordulását, az anarchista eszmék feleslegességét. Dosztojevszkij mégis különbözött a tucat-antinihilista szerzőktől, mivel nem osztotta liberális nézeteiket, hanem a pravoszláv egyházban és a népi összefogásban hit és bízott.
A téziseit tartalmazó és bizonyító regény, az Ördögök elsőként 1871-72-ben jelent meg folytatásokban egy híres orosz újságlapban, majd 1873-ban jelent meg, mint önálló kiadás. Az író forradalomellenes pamfletet akart írni, de elsősorban a mozgalomtól távol álló, anarchista-terrorista módszereket leplezte le. Albert Camus így vallott szándékairól: „Arra törekedtünk, hogy rettentő, hívságos, botránnyal és erőszakkal teli világunkban ne veszítsük el annak az együttérzésnek és könyörületnek a fonalát, amelyek Dosztojevszkij világát olyannyira közelivé teszik valamennyiünkhöz.”
Számomra azért jelentős Dosztojevszkij Ördögök című regénye, mert bár az 1900-as évek előtt íródott, még most is remekül ábrázolja az ilyen szélsőséges szervezetek egyénre és közösségre ható káros hatásait. Manapság, mikor fiatalok anarchista jeleket rajzolnak a panelházak falaira és elhiszik a pánk együttesek maszlagait, (felhangozva az ismerős kiáltás: „lázadj”), nem árt, ha figyelmeztetésként előttünk van ez az irodalmi remekmű.

3,

Stephen Kinget sokan alaptalanul ponyvaírónak titulálják, köztük olyanok is, akik semmit nem olvastak a Maine államban élő írótól. Most nem megyek bele a vitába, miszerint a munkái beletartoznak-e a szépirodalomba vagy sem, hanem csak pár szót említenék az íróról. Kinggel kapcsolatban egy olyan félreértés van, amitől mindig mosolyra húzódik az ajkam. Ez csupán annyi, hogy Stephen Kinget beskatulyázzák a horrorszerzők közé. Akik ezt a megállapítást teszik, minden bizonnyal nem olvastak sokat az írótól – vagy az íróról. Felvilágosításuk miatt megjegyzem, hogy a horroron kívül krimit, drámát (itt ne a színházra gondoljon a tisztelt olvasó, hanem a prózában megírt tragikus történetekre!) és fantasyt is írt. Nem kevés téves elgondolás és hibás elmélet született Stephen Kinggel kapcsolatban, ezeknek tisztázása külön esszét érdemelne, ezt a témát most messze el is kerülném.
Roberta Anderson egy nap kutyájával sétál hatalmas kiterjedésű birtokán, és egyszer csak hirtelen megbotlik. Ha nem így jött volna ki a lépés, valószínűleg nem íródott volna meg a könyv. Elég annyi hozzá hogy ez a mozzanat indítja el a cselekményt, mely lassan behálózza Havent és lakóit. A földből kiálló kis fémdarab a felelős a botlás előidézéséért. Bobbi – azaz Roberta Anderson – kíváncsiságtól és valami ismeretlen erőtől hajtva nekiáll kiásni a kis fémdarabot, amiről kiderül, hogy nem is olyan kicsi, hanem egy hatalmas, földbe ásott űrhajó darabja. A gigantikus űrhajóból meghatározhatatlan eredetű sugárzás árad, mely először a körülötte lévő állatokat fertőzi meg – amik aztán hamar el is hullnak – majd aztán következik Bobbi és kutyája, aztán fokozatosan a város lakói. Haven lakosainak fantasztikus ötleteik támadnak, és egymás gondolataiban kezdenek olvasni. Hamarosan a városba érkezik a könyv másik központi figurája, Jim Gardener, a troy költő és lecsúszott tanár, aki mellesleg alkoholizmusával küszködik. Barátnőjéhez, Bobbihoz érkezik, aki leitatja a férfit, és ráveszi, hogy segítsen az ásásban. A történet több szálon fut, megismerkedhetünk Ev Hillmannel és unokájával, Hilly Brownnal, Ruth McCauslanddal, aki a város rendőrnője és még jó néhány szereplővel.
A történet röviden ennyi.
Manapság, a huszonegyedik században, senki nem döbben meg az űrhajókról és a földönkívüliekről szóló sci-fi történeteken, de King 1982-ben kezdte írni a regényét és csak 1987-ben jelent meg eredetiben, és még túllépve a 2000-t is képes megdöbbenteni az olvasót. A műfaj meghatározásnál kicsit gondban vagyok, mivel Kingnek ez a története az én véleményem szerint nem nevezhető horrornak. A szerző a realista elemeket ügyesen tudja ötvözni a fantasy elemekkel, ez a realista fantasy egyik ismérve. A Sötét Torony-sorozat vagy a Nem jön szememre álom a realista fantasy műfajához tartozik. A Rémkoppantókban inkább a sci-fi elemeket keveri a realista elemekkel, és a szokásos horror elemek is feltűnnek. Azaz akár azt is mondhatnánk, hogy a Rémkoppantók realista sci-fi. Kinget sokan beskatulyázzák, mikor pont azokhoz az írókhoz tartozik, akinek könyvei műfaját nem lehet mindig pontosan meghatározni. Ezt a könyvét sokan túlírtnak találják, de engem nem aggaszott a regény vaskossága. Annyira részletesen megismerkedünk a szereplőkkel, hogy barátainkként és személyes ismerőseinkként gondolunk rájuk – ez is King varázsához tartozik.
Fontos dolog még, amit meg kell említenünk: az atom. Hiszen említettem, hogy a szerző komoly témákkal is foglalkozik a regényeiben. Az atomtéma, amely abban az időben, közvetlenül Csernobil után az egész világot foglalkoztatta. Tíz oldalt szán az atomenergiára, az atomerőművek veszélyeire. Lenyűgöző, mennyire részletesen és pontosan beszél a témáról. Gardener személyével fejti ki a világnak atomellenességét. Megemlítődik még jó néhány elgondolkodtató eszmefuttatás, mint például a találmányok megjelenésének összefüggése a gazdasági politikával és a hatalomba levők egyéni érdekével.

4,

Mindkét szerző, a Nyugat kiválósága és a Kelet kiválósága regényében sok közös vonást lehet találni. Elsőként a művek szerkezetét kell megvizsgálni. Szép lassan viszik előre a cselekményt, nem vágnak azonnal a dolgok közepébe. Egy-egy jelentősebb szereplőnek külön fejezetet szánnak, bemutatva a gondolkodásmódjukat és az őket érintő események következtében lezajló lelki folyamatokat. Mind az Ördögök, mind a Rémkoppantók terjedelme nagy, az előbbié 850 oldal, az utóbbié 950 körül mozog.
Mindkét történet egy kisvárosban játszódik. Az Ördögök egy meg nem nevezett, csak rövidítéssel jelzett kormányzóság városában. A legutóbbi kutatások tanúsága szerint Tver (ma Kalinyin) a történet színhelye, ahol maga Dosztojevszkij is néhány hónapot töltött, mielőtt végleg visszatért volna a fővárosba. A Rémkoppantók egy Haven nevű eldugott, fiktív kisvárosban játszódik, melyet Maine államba helyezett el a szerző. Ez azért érdekes, mert King családjával Maine államban él.
A két könyv témáját, ha igazán le szeretném szűkíteni, úgy írhatnám le, mint eltérő értékrendek összeütközése. Az Ördögökben Pjotr Verhovenszkij mérgezi a maga köré toborozott elégedetlenek elméjét, a Rémkoppantókban Roberta Anderson veszi rá a sugárzástól elkorcsosult városiakat a szörnyű tettek végrehajtására. Mindkét műben a világ megváltoztatása a cél: az „ördögök” fel akarják szabadítani a világot az elnyomásból, a „rémkoppantók” a világra akarják kiterjeszteni a sugárzást. Mindkét cél reménytelen, nevetséges és nem megvalósítható, de a befolyásolt emberek töretlenül hisznek az eszméikben, s ez az önpusztításhoz és a város békés eseményeinek súlyos katasztrófába való átfordulásához vezet. Mindkét műben tanúja lehetünk egyéni tragédiáknak, melyek elkerülhetőek lettek volna, ha az egyén elveti az elveit, amit szörnyű haragja, elégedetlensége és gyűlölete táplált, és amik korlátolták a gondolkodásban.
A „szörnyetegekkel”, azaz az „ördögökkel” és „rémkoppantókkal” szemben áll a város kis számot tápláló része. Az ellenállók közül sokan elpusztulnak, csakhogy útját állják a katasztrófának. (Az Ördögökben Sztyepan Trofimovics előbb megszégyenül, majd tüdőbajban meghal. A Rémkoppantókban Ruth McCausland megörül, majd felrobbantja magát, hogy felhívja az eseményekre a világ figyelmét.)
Mindkét írás főszereplője lecsúszott személy, aki már az összeomlás szélén áll. Sztavrogin, Dosztojevszkij hősalakja miután beleveti magát az élet forgatagába, sőt bűncselekményt követ el, elegendő erőt talál magában, hogy „feltámadjon az új életre“. Az öntörvényei diktálják számára a logikus utat. Óriási szellemi és testi erejét képtelen hasznos dologra fordítani, és miután eszmei kalandozásai során kipróbálja az összes lehetőséget, unalmában önmagával kezd kísérletezni. Előbb csak a kisvárosban kelt feltűnést, majd nevetséges házasságot köt, lop, gyermeklányt ront meg. Jim Gardener, King hősalakja az ital miatt kerül a végső nihil állapotába. Az atomerőművek elleni tüntetésével, felesége ellen elkövetett gyilkossági kísérlettel, a botrányaival egyre lejjebb csúszik, a tanári állásából kirúgják, a „költői karrierjét” támogató mecénás megtagadja a további segítséget, az élet kezd összeomlani körülötte. Mielőbb végezni szeretne magával, de úgy gondolja, előbb meglátogatja régi barátját, Bobbit. De még ez sem segít rajta, így az alkoholizmusba menekül. Sztavrogin nem bír győzedelmeskedni gyengesége fölött, a tragédiák megviselik az amúgy is gyenge lelkét, és végül felköti magát. Jim Gardener a történet vége felé legyűri alkoholizmusát, szörnyű csapást mér a város elkorcsosult híveire, megmenti Ev Hillman unokáját, de aztán maga is elpusztul. Sztavrogin nem bírt felülemelkedni a problémáin, míg Jim Gardener legyőzte a gyengeségét – de a nihilizmus végül elpusztította mindkettejüket.

5,

Erről a témáról még lehetne többet is írni, de már fogy a tollamból a tinta, a fejemből pedig a gondolat, így búcsúzni kényszerülők a tisztelt olvasóktól! Nagyon remélem, hogy tanulmányom nem úgy hangzik, mint egy matematikai képlet. Még búcsúzásképp azt tanácsolnám a tisztelt olvasóknak, hogy ne hagyják, hogy egy intézmény vagy egy személy mondja meg helyettük, mi tartozik a művészetek és a szépirodalom körébe és mi nem! Ha lehet, hagyjuk az egyénre, a szubjektumra, hogy eldöntse, számára mi a művészet és a szépirodalom!

Felhasznált irodalom:
BAKCSI György, Jegyzetek, Ördögök, Dosztojevszkij, Európa Könyvkiadó, Bp., 1983, 853-874.
V. TÓTH László, Előszó, Kell-e nekünk Európa?: Válogatás az író társadalompolitikai írásaiból, Dosztojevszkij, Kráter Műhely Egyesület, Pomáz, 1999, 5-10.
Internetes forrás:
web. externet. hu/sk/index1. htm (Vic és Kellögem kritikája)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

k, 2006-02-14 19:06 S. L. Cornelius

S. L. Cornelius képe

Tiszteletre méltó teljesítmény. Én magam nem mertem volna vállakozni egy ilyen tanulmány megírására, pedig mindkét írót a kedvenceim közt tartom számon. Én sem szeretem az elemzéseket, ha lehet el is kerülöm őket, inkább hagyom, hogy hatást gyakoroljanak rám az olvasottak, és ebből alakítom ki a véleményem.
Szerintem a két író között alapvető külömbséget képez az, hogy Dosztojevszkij széles ívű társadalmi tablót rajzol regényeiben, belehelyezi a szereplőket, aztán a párbeszédek és események leírásával az olvasóra bizza a tanulságok levonását, míg King hihetetlen jó lélekrajzokkal operál ugyan, de nincs jelen regényeiben az a társadalmi-lélektani háttér, ami szépirodalommá teszi Dosztojevszkijt. Sietek megjegyezni, hogy ez semmit nem von le King regényeinek értékeiből, egyzserűen széles körben emészthetővé teszi azokat. Maga King írta valahol, hogy érti, érzi a magas irodalmat, de művelni képtelen. Amit ő létrehoz, az a hamburger irodalmi megfelelője. Én speciel szeretem a jó hamburgert.
Remélem olvashatok még tőled hasonlóan jó írásokat.

k, 2008-07-29 08:05 miyoku

miyoku képe

"Maga King írta valahol, hogy érti, érzi a magas irodalmat, de művelni képtelen. Amit ő létrehoz, az a hamburger irodalmi megfelelője. Én speciel szeretem a jó hamburgert."
na ez azért nem igazán van így! olvasd el pl az új könyvét!
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

p, 2008-08-01 18:26 Bloody Dora

Bloody Dora képe

No, de ha King így írta, az tény - az meg, hogy Cornelius mit szeret, szerintem kívül áll a mi megítélésünkön. :) (És a fene se tudhatja, lehet, hogy az új könyve is irodalmi hamburger, csak az egészségesebb fajtából. :D )
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

k, 2008-07-29 07:56 John Derrys

Ez egy szép munka.Gratulálok hozzá.
Röviden csak egy pici különbség a két író óriás között.
Dosztojevszkij egy létező világ egy szeletét írja le,míg King az ő fantázia Amerikájának egy újabb darabkáját.
Saját világot épít fel,ami a Setét torony sorozatban egy az egyben vissza is köszön összefogva az addig megjelent köteteit 1 nagy világgá.
Igaz a másikoldalon annyira sokoldalú volt a birodalom, hogy elég volt szétnézni és lehetőségek tárháza nyílt meg a szerző előtt.
Stephen King fanatikusként nagyon örülök, hogy végre valaki rávilágított arra, nem "mezei horror szerzővel" van dolgunk.
Még egyszer gratulálok a szerintem alapos és nagyon összetett elemzéshez.
John Derrys

k, 2008-07-29 08:06 miyoku

miyoku képe

"valaki rávilágított arra, nem "mezei horror szerzővel" van dolgunk."
aki olvasott már legalább egy kinget is, az ezzel tisztában van.
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

p, 2008-08-01 18:27 Bloody Dora

Bloody Dora képe

És aki nem? Azoknak szólt ez a megjegyzés!
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

k, 2008-07-29 08:43 miyoku

miyoku képe

hibák:
"ezer oldalt kitevő könyvet lehetne írni." oldalas
"olvasás mellett átesnek az elemzésen." is
"kritikát vonjon le a műről." hmmm
"testvérek vagy a Bűn" , vagy
"Ez nem különb annál, mikor a fanatikus olvasó azt mondja: „Stephen King az isten”." vessetek mókusok elé, de én szoktam ilyen kijelentéseket tenni! :) (nem csak kingre)
"következő olvasó-generációt." olvasók generációit
"De ettől nem váltak zsenivé, hanem megmaradtak hétköznapi embereknek," a kettő nem zárja ki egymást! a zsenik is hétköznapi életet élnek, ha épp nem merülnek bele a szakterületükbe.
"„szépirodalmi alkotónak” elkönyvelt Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij és a „ponyvaregényeket gyártó iparosnak” elkönyvelt " elkönyvelt, elkönyvelt. "...gyártó iparosnak tartott...
"nem egyenlő a nevetséges horrorfilm koholmányokkal." na, na! csak ne fikázzuk a horrorfilmneket!
"nem egyszer foglalkozva komoly témákkal." ez kissé magyartalan mondat. foglalkozott.
"amelyet pénzszűkös idején" időkben
"csábításaitól meg nem rontott pravoszláv" magyartalan
"híres orosz újságlapban," újságban
"jelent meg folytatásokban egy híres orosz újságlapban, majd 1873-ban jelent meg, mint önálló kiadás." jelent meg, jelent meg
"(felhangozva az ismerős kiáltás: „lázadj”)" jujjj
"előttünk van ez az irodalmi remekmű." előttük van csúnya.
"Kinggel kapcsolatban egy olyan félreértés van," magyartalan! passzívban nem írunk!
"Ez csupán annyi," hmmm
"és egyszer csak hirtelen" most egyszer csak, v hirtelen? a kettő együtt sok.
"valószínűleg nem íródott volna meg a könyv." nem megíródott, hanem a szerzpő megírta.
"amik aztán hamar el is hullnak" akik
"majd aztán következik Bobbi és kutyája," milye???
"egymás gondolataiban kezdenek olvasni." el olvasni.
"Manapság, a huszonegyedik században, senki nem döbben meg az űrhajókról és a földönkívüliekről szóló sci-fi történeteken, de King 1982-ben kezdte írni a regényét és csak 1987-ben jelent meg eredetiben, és még túllépve a 2000-t is képes megdöbbenteni az olvasót. " king előtt is foglalkoztak a sci-fi irók az ufokkal. "a 2000-t" így baromi rusnya!
"elemeket ügyesen tudja ötvözni a fantasy " ügyesen ötvözi
"Torony-sorozat vagy a Nem " , vagy
"Megemlítődik még jó néhány " nem megemlitődik, hanem a szerző említi meg. nem írunk passzívba!
"sok közös vonást lehet találni. " sok a köz7ös vonás
a vesszőhibákra még ki sem tértem! nem lenne rossz, bár úgy hangzik, mint egy ügyes, gimis dolgozat.
az 5let jó, de sok a hiba!
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

p, 2008-08-01 15:03 Fornit

Becsülendő dolog az, amikor az ember segíteni szeretne a másiknak, de ha már ki akarod javítani a hibáit, nyíltan, a többi olvasó előtt, akkor figyelj oda, hogy te se hibázz (mert az ciki)! Néhány résznél kukacoskodtál, és bizony előfordult helyesírási hiba is ("milye" O.O -> "mije", "nem írunk passzívba" -> "passzívban", továbbá: "5let" - sms-ben elmegy, ha karaktert szeretnél spórolni, de ha kritikát írunk, akkor vegyük a fáradságot, hogy az "5" helyett "öt"-öt írjunk).
Az "újságlap" pedig egy létező kifejezés, olyan, mint a röpirat (egylapos, ezért "újságLAP").

p, 2008-08-01 15:24 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Bocsánat, hogy közbeszólok, miyoku védelmére: ez nem kritika. Ez csak egy fórumhozzászólás, segítő kritikai (lektori/korrektúrai stb.) szándékkal, és mint ilyen, persze hogy lehetnek benne hibák, hiszen csak gyorsan leírta, mi szúrt neki szemet.
Ettől függetlenül egyetértek: itt is tanácsos ügyelni a helyesírásra. De elnézhető.
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

p, 2008-08-01 17:54 Fornit

Abba inkább ne menjünk bele, hogy egy fórumhozzászólás lehet-e kritika :P

p, 2008-08-01 17:57 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Nem egészen értem, mit akartál ezzel mondani. Ne menjünk bele, de abba, hogy igen, vagy abba, hogy nem? Mert szerintme nem nagyon, de ebben az esetben nem ugyanazt mondjuk?
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

p, 2008-08-01 18:31 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Lehet kritka (beleszólok a vitába), ha a fórumhozzászólást mint "kategóriát" és nem "műfajt" kezeljük. Ugyanis akkor az nem több, mint pl. az újságcikk. És azzal ugyebár senki nem vitázik, hogy egy újságcikk lehet kritika.
De ha "műfajként" kezeljük, akkor a fórumhozzászólás az csak egy sebtiben lepötyögött vélemény, hozzászólás a témához, mint egy "olvasói e-mail". Akkor nem lehet kritka, hacsek nem egy profi kritkus írta, aki sebtiben is képes ilyenekre.
Vita lezárva. Mivel nem tudom, ki, mit értett a szavai alatt, tisztázza mindenki magával. :D
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

p, 2008-08-01 16:24 miyoku

miyoku képe

- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

p, 2008-08-01 17:51 Fornit

//Igen, 1 hozzászólás. Amikor te elkezdesz valahol olvasgatni, már többszáz hozzászólással indítasz az első hozzászólásodnál? Valószínűleg csak most találtam rá erre az oldalra. Lehet, hogy úgy ajánlották ezt a bejegyzést, hogy olvassam el. Azért annak örülnék, ha megosztanád velem, mivel "gyanúsítasz".//

Mint láthattad, leírtam, hogy becsülöm azt, ha valaki veszi a fáradságot... (jó, tudom, az ilyen mondatok felett az ember hajlamos elsiklani, pedig azt hihetnénk, hogy mivel legelöl áll, eléggé szembetűnő). Viszont az nem jó, amikor valaki csak a rosszat emeli ki. Lehet, hogy nem egy doktori disszertációval állunk szemben, hanem egy fiatalember szárnypróbálgatásaival (ide amatőrök is küldhetnek be írást, nem? - én úgy olvastam a főoldalon), de támogatni is lehet.
Egy másjellegű fórumon én is hasonlóan csak a rossz dolgokat emeltem ki (éppenséggel úgy gondoltam, hogy magától értetődő, hogyha valamire nem írom azt, hogy rossz, akkor az automatikusan jónak számít, és én is építő jellegű kritikának szántam őket). Ugyanígy lefirkantgattam, hogy "nem magyaros", "csúnya a kifejezés" stb. Aztán a végén mindenki fellázadt, olyanok is, akiknek semmi közük nem volt az adott dologhoz ("nem itt kéne, hanem privátban"). Nagy eséllyel veled is hasonló történhet. Lehet, hogy nem itt, hanem máshol, talán a való életben, de az emberek sehol se szeretik, ha csak a hibájukat emelik ki (gondolom te se örülnél neki, ha a párod folyton azt mondogatná, hogy "nagy a feneked", néha kell egy "de jól áll ez a ruha" is).
Mentegetőzni nem kell, én se szoktam mindig átnézni a hozzászólásaimat. De ha már más hibáiról beszélsz, ne várd, hogy úgy komolyan vegyen, ha te is - nem egy - hibát ejtesz a hozzászólásodban. ;) Ha téged bántott, hogy én erre rávilágítottam, akkor lehet, hogy őt is bántja. De ha neked nem esett rosszul, neki azért még eshetett. Sose szabad elfelejteni, hogy a szavak mögött mindig egy ember áll; egy érző lény, akit ugyan nem látsz, de attól még ott van. Sokan azt mondják, hogyha a műről írsz véleményt, kritikát, az nem az emberhez szól, mert az írás és az ember két külön dolog. De ez egy hülyeség, mert a mű az alkotójának egy része.
Szép napot mindenkinek! (Lehet, hogy még összefutunk itt, mert én is szoktam írni, ha van ihletem. Akkor már gyanús se leszek, mert most már 2 hozzászólásom van.)

p, 2008-08-01 18:13 miyoku

miyoku képe

.

p, 2008-08-01 18:37 miyoku

miyoku képe

szoktam én dícsérni, azt ami jó. példa:
http://karcolat.hu/node/4562
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

p, 2008-08-01 18:44 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Most pont az enyémet kellett, mit fog gondolni Fornit. :oops: Egymás hátát támasztjuk? :)
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

p, 2008-08-01 18:46 miyoku

miyoku képe

mivel én itt mindenkivel jóban vagyok, főleg azokkal, akik írni is tudnak, ezért nem tudtam volna olyat kiemelni, aki nem jóbarát/ismerős/haver... a tied jutott eszembe, de ha kicsit szétnéz, akkor látja, h más is lenyűgözött már.
ek az infantilis: kuki :)
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

p, 2008-08-01 18:42 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Bocsánat, de olyan vagyok, akinek ha eszébe jut valami, rögtön ki kell mondania.
Semmi sértő szándék, ez csupán vélemény:
"nem itt kéne, hanem privátban" - pedig a hibákat is jogod/jogunk van nyilvánosan megosztani. Plusz: a jó dolgok kiemelésével nem nagyon lehet fejlődni. Persze az is kell, hogy bíztassuk az illetőt, hízlaljuk a máját, stb., de nem ez a legfőbb.
"az emberek sehol se szeretik, ha csak a hibájukat emelik ki" - pedig én mindenkit erre bíztatok a környezetemben, amikor véleményezi a művemet. Az, hogy pl. nagyszerű a felvezetése, köszönöm, tudom, én írtam, olyat mondj, amiben tévhitben élek.
"De ha már más hibáiról beszélsz, ne várd, hogy úgy komolyan vegyen, ha te is - nem egy - hibát ejtesz a hozzászólásodban." - ezzel egyetértek, hibák említésekor nem mutat jól, ha te magad is hibákat ejtesz. De mivel ezek csak észrevételek, és nem egy hivatalos kritika, nézzük el, és koncentráljunk arra, mire is mutatott rá a véleményező. Legfeljebb nem értünk vele egyet.
"Sokan azt mondják, hogyha a műről írsz véleményt, kritikát, az nem az emberhez szól, mert az írás és az ember két külön dolog. De ez egy hülyeség, mert a mű az alkotójának egy része." - Mégis inkább csak a művet véleményzeném, és nem érdekel, hogy mondjuk hány sört ivott előtte az írója, vagy épp milyen lelki válsága volt a héten. Ha tetszett a mű, megmondom, akkor is, ha az író többi irománya alacsony színvonalú, a hibáit pedig kiemelem, mert ott tud fejlődni. Az író meg úgy veszi magára az egészet, ahogy akarja.
Remélem, még összefutunk, nem az elijesztés volt a célom.
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

p, 2008-08-01 19:17 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Akkor én is, és ezzel vége is legyen a vitának (én vagyok a PONT! Háhá! ;> ). Nem védni akarok, senkit nem fogok.
" nem itt kéne, hanem privátban" - pedig a hibákat is jogod/jogunk van nyilvánosan megosztani. Plusz: a jó dolgok kiemelésével nem nagyon lehet fejlődni. Persze az is kell, hogy bíztassuk az illetőt, hízlaljuk a máját, stb., de nem ez a legfőbb."
Tökéletesen igazad van Norbi, csakhogy az előtted lévő hszben az szerepelt, hogy ezt neki mondták - és sajnos az igaz, hogy vannak olyan oldalak, ahol kritikának a "jóóóóóó volt, júúúj, várom a következő részt" számít, építő kritikának meg a "jóóóóóóóóóóóóó volt, de az első mondata olyan izé... nemtom, az a hat volt, nekem kicsit sok benne. de várom a folytatást!". Aki hibalistát merészel írni, azt moderátorilag vágják ki (hála a jóságos istennek, az a néhány szerkesztő sokáig nem ért rá, aztán az oldal meghalt és eltűnt). Bár ha valaki azt állítja, hogy kritikát ír, akkor írjon azt. Bár még sehol sem láttam volna, hogy az ilyen esetben (ti. állítja, hogy kritka jön, de nem azt ad, hanem pl. hibalistát) valaki megmagyarázta volna a szegény tévhitben élőnek, mi az a kritika (nekem is jól jött volna régen!).
Azonban az igaz, és ezt üzenem mindenkinek, akár Karcolatos, akár nem, gondolati- és szólásszabadság van. Elméletileg. A véleményét mindenki vállalja nyilvánosan is, nem kell privát üzenetekben sunnyogni, hogy ha valaki hibát merészelt ejteni. A dicséret szép szó, de semmi több. Az is kell, persze, a mű mögött ülő embernek, de a műnek ez sokat árt.

" "az emberek sehol se szeretik, ha csak a hibájukat emelik ki" - pedig én mindenkit erre bíztatok a környezetemben, amikor véleményezi a művemet. Az, hogy pl. nagyszerű a felvezetése, köszönöm, tudom, én írtam, olyat mondj, amiben tévhitben élek."
Ez vagy Te, de sokan nem szeretik, ha kiemelik a hibájukat. És senki sem szereti, ha csak a hibáját emelik ki. Ha egyáltalán semmi jelzés arra, hogy bármi jó is lenne a műben (csillagozás, egy kedves félszó), az értelemszerűen rosszul esik mindenkinek. Azonban az igaz, hogy miyoku tett pozitív megjegyzést is, és az előtte hozzászólók úgyszintén. A mondat azonban igaz, ettől függetlenül. (No de azért egy idő után eljön az a helyzet, hogy csak a hibát emeljék ki, mert kapott elég dicséretet.)

" "Sokan azt mondják, hogyha a műről írsz véleményt, kritikát, az nem az emberhez szól, mert az írás és az ember két külön dolog. De ez egy hülyeség, mert a mű az alkotójának egy része." - Mégis inkább csak a művet véleményzeném, és nem érdekel, hogy mondjuk hány sört ivott előtte az írója, vagy épp milyen lelki válsága volt a héten. Ha tetszett a mű, megmondom, akkor is, ha az író többi irománya alacsony színvonalú, a hibáit pedig kiemelem, mert ott tud fejlődni. Az író meg úgy veszi magára az egészet, ahogy akarja."
Na, ez nagyon is igaz (hol nem értettem Veled egyet, Norbi? :D ) Mindig a művet véleményezi a véleményező. sosem az embert. Neten az illetőt nem is ismerhetjük (általában). Azonban annyi empátia mindenkiben van, hogy ha a szerző 10 éves, nem fogja durván letámadni, ha belezavarodik egy pázmányi körmondatba, hanem megmondja, hogy fiacskám, ez még nem a Te világod. Az alkotó meg azon sértődjön meg, amin akar. Ha egy mű száz mondatából 99 "űbergagyi", és a maradék olyan, hogy a monitor felvisított, mikor képbe került, ott nincs mit tenni, keményen meg kell mondani a szerzőnek, hogy menjen zongoraművésznek, ha mindenképpen billentyűk leütésével akar művészi élményt szerezni másoknak.

Na, elmondtam mindent, amit akartam. A továbbiakban mindenki úgy véleményezzen, ahoyg akar, de a nyilvános fórum jobb (fórum, mint fórum, nem mint netes fogalom, az áldóját!), a szerző olyankor kétszer is meggondolja, hogy anyázásba kezdjen-e. :)
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

p, 2008-08-01 19:25 miyoku

miyoku képe

- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

szo, 2008-08-02 12:14 Fornit

Engem ugyan elijeszteni nem lehet (általában én vagyok az, aki másokat riogat). :D Csökönyös vagyok, mint az öszvér, vagy a szamár, vagy mindkettő. A többiről meg mindenki elmondta a véleményét, úgyhogy ahhoz már nem fűzök hozzá mást, mert ha a kéket pirosnak látom, akkor csak tudományos tételekkel alátámasztva fogom elfogadni, hogy az valóban kék. Mindenkinek megvan a saját nézőpontja a dolgokról, amiről nehezen mond le (és ez így van rendjén, mert nem vagyunk birkák).
---
"...mindig jön egy újabb mese."

h, 2008-08-04 07:08 miyoku

miyoku képe

"mert ha a kéket pirosnak látom, akkor csak tudományos tételekkel alátámasztva fogom elfogadni, hogy az valóban kék."

nade azért mert szerinted vm kritika, ami nem az, attól még nem válik azzá!
én is hihetem az asztalról, h az egy ló, de nem fog soha lóként funkcionálni.
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

h, 2008-08-04 16:35 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Nekünk van egy elefánt alakú kisasztalunk. Nem ló, de már közelít. ;)
__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

k, 2008-08-05 07:03 miyoku

miyoku képe

:)
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

p, 2008-08-01 18:43 miyoku

miyoku képe

- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

p, 2008-08-01 15:43 Kentaur

Kentaur képe

Uhh, ez igen!
A jó hamburger néha jobban esik, és tartalmasabb is, mint némely menő éttermes, keresztbe tett répa egy szál zellerrel... :-)
Miyoku vérszemet kapott a script-tő! :lol:
Miyoku drága, néha egészen picit tényleg szoktál kukacoskodni... :-)
De amúgy az észrevétel, az észrevétel. Ez egy írás, tehát lehet észrevételt tenni.
És bár a helyesírás ellen elkövetett vétek nem szép dolog egy írótól, azért egy hozzászólásban elnézhető.
EK:pince
Igen, EK az én helyesírásom ott leledzik. :-D
----------------------------------------------------------------

"Az emberek néha belebotlanak az igazságba... Aztán fölállnak és továbbmennek."

p, 2008-08-01 16:53 miyoku

miyoku képe

- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

p, 2008-08-01 16:42 miyoku

miyoku képe

viszont ide is felkerült a ling, a magyar king oldalra.
http://sk.fps-hq.hu/
így már érthető ha ellepnek minket az egy hozzászólásos king fanok. :)

- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

p, 2008-08-01 16:55 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Lehet, hogy csak én nem látom, de hol milyen ling? (link?)
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

p, 2008-08-01 16:57 miyoku

miyoku képe

ottan van, vak varjú! :)
a hírekben keresd, középtájt.
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

p, 2008-08-01 17:09 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Megvan. Azért nem olyan feltűnö az.
És kikérem magamnak, nem vagyok vak, van SZEMEM. :lol:
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

p, 2008-08-01 17:10 miyoku

miyoku képe

méghozzá milyen gonoszotty szemed van! :)
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen