Ez para! - avagy mit ne olvass idén nyáron

Miután annyi remek könyvet ajánlottak már a karcosok karcosoknak, úgy véltem, itt az ideje, hogy elrettentő példákkal is szolgáljak - két kötet, amit inkább ne vegyetek kézbe.
1.
Magyar Superman egy másik bolygó vadonában. Igen, ez egy Magyarországon megjelent, kereskedelmi forgalomba került könyv címe. Hogy irodalomszerető kartársaim kedélyét tovább borzoljam, hadd szóljak a borítóról: piros-fehér-zöld háttér előtt egy négyzet alakú képen egy krónikusan szőrtelen majomember (a magyar Superman) épp arcon gyak egy fekete párducot. A kép alatt Times New Roman betűtípussal közlik a szerző nevét, a mű címét, továbbá azt, hogy ez egy fantasztikus regény. (Igen, fanasztikus, hogy ilyen borítót piacra engednek.) No de a külcsín után nézzük a belbecset!
Van olyan, hogy egy szakács elrontja a vacsorát. Odakozmál a pörkölt, túl sós lesz a húsleves, megesik az ilyen – de hogy valaki tojáshéjból készítsen rántottát, csizma talpából (gumicsizma talpából) kaszinórostélyost, hozzá rizs helyett murvából és konfettiből köretet, nos, az már tényleg kétségbeejtő. Holecz Lászlónak sikerült ez a bravúr.

Röviden a sztoriról: Ózd közeléből(!) elrabolnak egy magyar anyát és magyar csecsemőt a félelmetes egyszemű űrlények, majd afféle emberáldozatként mindkettejüket kiteszik a Fö… Fuld nevű bolygó ősvadonjába. A Fuld egyébként tényleg Föld, ugyanúgy zebrák, elefántok, oroszlánok császkálnak-mászkálnak a lapokon, mint egy Tarzan-regényben. Az anya meghal, a csecsemő majomemberek közt nő fel, végül egy balesetnek hála szuperemberré válik. Ez eddig nem sok. Kérdezhetnétek, legalább egyedi ötletek, jól kidolgozott fordulatok tarkítják-e a történetet?
A válasz: nem. Vegyünk innen, csippentsünk onnan – a teljesség és a krono/logikus sorrend betartása nélkül:
A főhős a fákon való himbálózásban úgy megerősödik, hogy a horda teljes jogú tagja lesz, és krokodilokat gyepál el. (Ne, ne gondoljatok a Mauglira, Tarzanra.)
A kis létszámú, de bátor védősereg hősiesen kitart egy völgykatlan (imádom ezt a szót!) bejáratához épített fal védelmében (Ne, ne gondoljatok a Gyűrűk urára.)
Szuperfejlett idegenek új testbe költöztetik főhősünket. (Ne, ne gondoljatok bármelyik B-kategóriás sci-fire.)
Ebben a bárgyú, összeollózott világban dzsungelfű között, dzsungelfák alatt dzsungelpatak csordogál; dzsungelantilopra és dzsungelnyuszira vadászik a dzsungelvadász; szuperemberünk szuperteste szupererővel bír, csodálatos látásának köszönhetően csodálatos módon épp úgy lát a sötétben, mint világos nappal, és varázslatos módon képes varázslatosan láthatatlanná válni (és eközben egyre a leeső ágyékkötője miatt siránkozni).
Az információadagolás is hagy némi kívánnivalót maga után. Nézzük csak az első bekezdések egyikét:
„– Levente! A szüleid már biztos nagyon várják a megérkezésünket! – szólította meg 20 éves férjét mosolyogva a 19 éves fiatalasszony.
– Igen, drága Emesém, és ugyanúgy örülni fognak nekünk, mint amikor legutóbb meglátogattuk őket – válaszolta a félnehézsúlyban tavasszal birkózó világbajnokságot nyert barna hajú és szemű, értelmes arcú férj.” - no igen, az arab számok használata láttán bármelyik karcos a falat kaparná, az egy mondaton belül közölt információmennyiség pedig… egyszerűen zavarba ejtő.
A szereplők gyakran megállnak, „Mint azt te is tudod” újraveszik az addig történteket, vagy teljesen feleslegesen (és hülyén) játsszák az untermannt, és bólogatnak a főbb szereplőknek. (Kedvenc jelenetem, mikor egy kannibált felöklel, összetör és megtapos egy elefánt. A főnök közli, hogy a harcos meghalt. „- Valóban, halott – bólogattak a harcosok.” Egyszemű űrlények hadoválnak a vallásukról meg az űrhajójukról, „Eh, de minek beszélek, ezt te úgysem értheted!” – de azért csak beszélnek tovább. Rövid emlékezetű nősténymajomemberek és hímmajomemberek (izmosak, két méter magasak és több mázsát nyomók… és a nyomaték kedvéért még egyszer nagyon izmosak) harapnak torkon fuldi antilopokat és oroszlánokat, majd furcsa, vakogó, egyszótagos majomember-nyelvükön… barokkos körmondatokat vágnak ki.
A főhős, az elrabolt magyar kisfiú, majdan pedig férfiú (A neve Omb… James Omb... gondolom, Ond vezér rokona, vagy magyaros válasz az OMG mozaikszóra) pedig izmos, és nem fél senkitől, viszont jobban healerkedik, mint a Budapest TV komplett távgyógyító-kommandója; és a barátai is izmosak, és nem félnek tőle, a semmilények pedig izmosak és nem félnek semmitől, de azt, hogy miért semmilények, még szupertestem szuperagyának gondolatenergiájával és tudaterejével sem voltam képes felfogni. (Ha láthatatlanná tudnak válni, nem semmilények, hanem láthatatlan lények kellene, hogy legyen a nevük… nem?)
Különösen emberbarát, szívbetegekre is odafigyelő megoldás, hogy minden egyes alcím elspoilerezi a soron következő fejezet tartalmát – így a nyájas – és tikkelő szemű – olvasónak nem kell aggódnia, mi történik kedvenc szuperemberével.
Összegezve: remélem, hogy H. Lacika egy hatodik cé osztályos tanuló, aki a szülinapjára meccsbox meg ikszboksz helyett azt kérte a falunagyja építési vállalkozó apukájától, hogy ugyan, adassa már ki a regényét – őszintén, nagyon remélem. Mert ha H. László felnőtt, képzett, tanult állampolgár – megroggyant az emberiségbe vetett hitem. Jaj nekünk, jaj a Fuld bolygónak, jaj az irodalomszeretőknek.
http://moly.hu/konyvek/holecz-laszlo-magyar-superman-egy-masik-bolygo-va...
http://moly.hu/konyvek/holecz-laszlo-magyar-superman-egy-masik-bolygo-va...

2.
Nemrég a kezembe akadt Elisabetta Vernier regénye, a Clipart. Mivel a Galaktika könyvek sorozatában jelent meg (ahol azért nem noname kezdõk pörgetik a tollat/billentyûzetet) lecsaptam rá. Íme a benyomásaim:
„Az év legjobb olasz SF-regénye, 2004” – hirdeti a borítón a szöveg, fölötte szûk latexoverallba bújtatott lány számszeríjjal, a háttérben lepusztult, posztmodern urbánus környezet… Nofene, olasz sci-fi, ez új! Toszkán napsütés, Pó-völgyi borok, mediterrán hangulat? – túrót.
Ahogy haladtam, a kezdeti lelkesedésem egyre inkább lelohadt. Már maga az alaphelyezet is banális, a C(D, E,… Z)- kategóriájú eksönmúvik szokásos startja: köztiszteletben álló főnök, aki nem szeretné, ha kiderülnének korántsem tiszteletre méltó piszkos kis ügyei, ezért a zsarolók nyomába uszítja zsoldosait. Egyszóval a szokásos genyók vs. még genyóbbak felállás, kettõezer-negyvenegyedszer.
Maga a történet nem egetrengetõ. Dióhéjban: némi öldöklés, balhé a jakuzával, egy kilométerekre elõre látható/várható fordulat (a fõnök mégsem olyan aranyos, mint a harcias, ám hihetetlenül naiv testõrnõcske hinné), és némi kiber-szagú erõlködés, ami cyberpunknak sekélyes, soft-SF-nek túl felszínes.
Persze önmagában a gyenge sztori nem silányítaná vacakká a könyvet; számos példa bizonyítja, hogy a jó stílus és az egyedi karakterek elviszik a hátukon a vérszegény történeteket is.
Nos, a szereplõk jelleme laposabb, mint a Pó-síkság avagy a Hortobágy, ha átment rajta egy falka talajgyalu. A fõhõsnõrõl, a címlapon feszítő Alexandráról már szóltam, róla még annyi, hogy szerelmes a fõnökébe, és ahhoz képest, hogy vérprofi testõrnõ és nõstényterminátor, az érzelmi skálája egy elsõbálozó szûzleány szintjén mozog.
Két segítõje ismét csak a C-kat. akciófilmek agyzsibbasztó mellékhatásaként jöhetett világra: John, „aki mögött komoly nindzsatapasztalatok álltak” (Vajh melyik dodzsóban tanulhatott?) és Lobo, aki értelmi szintjét tekintve valahol félúton áll a megvadult futballhuligán és a felhergelt rottweiler között. Egysíkú gyilkológépek, jellem, egyedi vonás sehol.
Mivel a regény kiberpunk húrokat is penget, természetesen egy hacker is helyet kapott a sztoriban. Agorafóbiás, fiatal lány, aki saját lakókocsiban él, és leginkább a Cowboy Bebop-féle Ed rosszul sikerült parafrázisa próbál lenni (A könyv ’99-es, a sorozat ’98-as. Gondoljon mindenki, amit akar). A csaj kibertevékenysége egyébként néhány videofelvétel megtisztítására, szemkamerák követésére korlátozódik, szóval semmi olyan pluszt nem csinál, amely miatt indokolt lenne a léte. Az embernek az az érzése támad, hogy „ha már kiberpunk, legyen egy hacker is” alapon került a történetbe.
Feltûnik még néhány kemény, de igazságos motoros bandatag (SandWorms – homokférgek, animebuzi vagyok, de ez nekem Trigun-beütés, vagy naaaaaaaagy Dune-tribute/lopásch), egy pár arctalan jakuza, meg egy teljesen felesleges mutáns (ez legalább bír némi egyediséggel).
Papírfigurák ugrabugrálnak a regény lapjain, és hiába az írónõ által preferált filmszerűség és pörgés, azon kapjuk magunkat, hogy nem izgulunk a hõsnõért. Ja persze, hiszen zsánerfigura: elõre tudjuk, mi lesz vele.
A Clipart tehát – a csalogató borító ellenére – meglehetősen rosszul sikerült könyv. Nem olvashatatlan – aki könnyű kalandokra vágyik, amelyek felett nem kell gondolkodni, jellemfejlődést boncolgatni, annak egyszeri olvasmány lehet a buszon, óra alatt a padban, kocsmában a haverokra várva. Ennyi, és nem több. Olvasás után azonnal elfelejtendő.
http://moly.hu/konyvek/elisabetta-vernier-clipart

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2015-01-19 07:55 Kelvin

Kelvin képe

Az első tűnik jobbnak. :)

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

h, 2015-01-19 10:49 Para Celsus

Para Celsus képe

Ha érdekel, priviben elküldöm a letöltési linkjét :D De aztán végigolvasni, jegyzetelni, értékelést írni róla kötelező :D


"The Rainmakeeeer!"

h, 2015-01-19 08:54 Maggoth

Maggoth képe

A molyos kritikák is ott vannak a spiccen :D

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

h, 2015-01-19 10:48 Para Celsus

Para Celsus képe

Ha hiszed, ha nem, egész kis szektája van az ezekhez hasonló förmedvény-regényeknek és az olvasásuknak :D
Még verseket is írtak-írtunk a könyvekhez...


"The Rainmakeeeer!"

h, 2015-01-19 10:48 Para Celsus

Para Celsus képe

Ha hiszed, ha nem, egész kis szektája van az ezekhez hasonló förmedvény-regényeknek és az olvasásuknak :D
Még verseket is írtak-írtunk a könyvekhez...


"The Rainmakeeeer!"

h, 2015-01-19 11:03 Ovidius

Ovidius képe

Az első könyvtől nem tudok mit mondani, mert szerencsére soha nem került a látókörömbe. Nem is fog. Fiatalon olvastam pár Tarzant. Akkor, egy adott koromig tetszettek, mert egészségesen primitív életfilozófiája remekül megfelelt egy hormonoktól zubogó kamaszintellektusnak... :D

A Cliparttal más a helyzet. Most elővettem, és itt ül a monitor előtt... Nos a címlap hangulata pontosan olyan, amilyennek jelezted. Ahogy próbálok visszaemlékezni, nagyjából annyi jut eszembe, hogy egy iszonytosan gyenge, műanyag történet. Végig se` olvastam, mert nem szeretem a mazochista lelkiállapotot. Van elég baja az embernek így is, úgyhogy gyorsan vissza is raktam a helyére...

Akkor végül az itáliai fantasztikumról. Az a helyzet, hogy a nem sci-fi jellegű fantasztikus alkotások között van néhány jó írás, és persze az élen Italo Calvino csodálatos trilógiája. Éspedig: A nemlétező lovag, A kettészelt őrgróf, és A famászó báró. Azt hiszem a könyv gyűjtőcíme az Eleink volt.
Neki van egy régi Kozmosz kiadású könyve a Kozmikomédia, amire őszintén bevallom nem is emlékszem történetileg, annyira régen olvastam. Egy másik ugyanebből a sorozatból Gainluigi Zuddas: Az utolsó istenek című sci-fi-fantasy keveréke. Erre is halványan emlékszem.
Egy biztos, nekem messze Calvino trilógiája tetszett legjobban. Persze, ha kimegyünk a fantasztikum sima meseirányából, már más a helyzet, mert ott van Umberto Eco, és hát ő nagyágyú... :D

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

h, 2015-01-19 11:51 Para Celsus

Para Celsus képe

Na igen, Ecotól a Tegnap szigete valamilyen szinten szitén fantasztikumnak tekinthető. Aztán ott van A rózsa neve - azért megbocsátom az olaszoknak a ClipArtot :D :D


"The Rainmakeeeer!"

h, 2015-01-19 12:38 Kentaur

Kentaur képe

Valamelyik vámpírosizének volt egy könyve, belenéztem... mert hát lehet attól jó is, a téma igazából megérdemelné.
A főszereplő egy árván maradt, nagyon csinos és nagyon okos, nagyon tökös, de ugyanakkor egy iszonyúan naiv és érzelgős csaj, akiről kiderül, hogy származása több titkot rejt, mint gondolnánk! Az eddig kábé szűznek tekinthető (de amúgy igen tökös, de tényleg) csaj szobájába éjszaka belopódzik egy vámpírfickó, akit személyes védelmére rendeltek, és azonnal, egy "szia" nélkül oltárit szexelnek, mert ahogy egymásra néznek, nem bírják visszafojtani azonnali, örök és kirobbanó szerelmüket... Mindez reményeim szerint csak ebben a kalóz-fordításban olyan, amilyen: gondolatjel nincs, formázás nincs, narráció jobb lenne, ha szintén nem lenne, de sajnos van.
És ez egy sikersorozat! A fenti első könyvet még megértem, mert nem is lett siker. Én attól vagyok elájulva, amikor ezeket még szeretik is. Sok tényleg jó író meg olvasatlan marad, mert nem adja el a lelkét.

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

h, 2015-01-19 13:06 Ovidius

Ovidius képe

Itt a Karcon kevesebbet foglalkozunk filmekkel, ezért más jellegűek a vitáink.

Azt mondod el vagy ájulva, hogy bizonyos műveket miért szeretnek. Nos, ez megérne egy külön misét, ti. a közízlést alakító motivumok...

Az IG-hez (ami egy hete megszünt önálló formájában) csatlakozó különféle site-okon olyan rossz hírem van, hogy előfordult már a kimoderálásom is. Egész egyszerűen azért, mert jó párszor kíméletlenül belegyalogoltam a hollywoodi toposzokba. Rohadt nagy sértődések voltak belőle. Aztán sértődött meg (különben általam nagyra becsült, kíváló és rendkívül olvasott) fiatal kritikus is, mert felhördültem Clarke Randevú a Rámával című alkotásának általa történt lekicsinylésén. Az a mű begyüjtötte a fantasztikus irodalom összes akkor létező díját, akkora értékünek tartották, és annyira sikeres volt az olvasók között is.Erre a srác azt a tipikus fanyalgást engedte meg, amitől a legjobban be tudok gőzölni. Engem mindíg elzavartak a francba, ha a legkisebb mértékben is előkerült érvelésem során a korom. Erre ő egy csodaművet a kora, elavultsága, és számára száraz volta miatt leminősít. A Ráma nem űropera. Egy egyszerű történetbe ágyazott csodás futurisztikus látomás, ami ráadásul elsőosztályú ismeretterjesztő mű is. Persze ízlések és pofonok (ez utóbbiak főleg kedvenc kiskocsmámban, a Zipferben...) különbözőek. No, mindegy. Balhé lett köztünk, azóta is jégen van a kapcsolatunk.
A vámpírtémjú történetekben az a döbbenet, hogy John Polidori és Bram Stoker művét leszámítva, igazából Anne Rice történetei (a Lestatos féle sztorik, amelyekből készült egy különben eléggé nézhető film is) indították be a divathullámot, amiből aztán "kifejlődött" Májer Stefike borzalma, és az összes többi. Ez szétterjedt az egész YA univerzumra, és egy korosztály révén komoly hatással van/lesz a teljes közízlésre. És ez már baj. Minden egészségesen rugalmas szellemvilágú ember harcol az elefántcsonttornyokba zárt művészeti, ízlésbeli dolgok ellen, ugyanakkor riasztó a közízlés tudatosan vezérelt elekélyesítése.
Ezen két pólus között lüktet a teljes kultúránk. Ronda vége lesz, ha így folytatódik...

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

h, 2015-01-19 13:42 Para Celsus

Para Celsus képe

Na igen, a Rámában nem volt egy robbanás sem, szexjelenet pedig csak említés szintjén... elavult! :D


"The Rainmakeeeer!"

h, 2015-01-19 14:42 ORK (nem ellenőrzött)

Rámát nem ismerem, remélem nem olyan mint Űrodüsszeia film...
Az Én a robot szerencsére filmen jobb lett mint az eredeti. (ritkaság) :)

Utóbbi idők SF terméséből Hyperion egyik legnagyobb királyság. :)

h, 2015-01-19 15:53 Ovidius

Ovidius képe

No, látod, az ilyen hozzászólások miatt kerülök sokszor konfliktusos, vitás helyzetbe... :D
Most megpróbálom az ellenvetéseimet a lehető legleányosabb (bájos) stílusban elővezetni...

"Rámát nem ismerem, remélem nem olyan mint Űrodüsszeia film..."

Egy idézet Steven Jay Schneider 101 sci-fi film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz című kis remekművéből (az összeállítás karaktere az):
'Aki hagyományos sztorit vár a földönkívüliekkel való első kapcsolatfelvételről, csalódni fog. Egyáltalán nem látunk idegeneket, és a monolit céljára sem kapunk kielégítő magyarázatot. Az eredeti könyv szerzője és társ-forgatókönyvíró Arthur C. Clarke szerint "ha valaki tökéletesen érti a 2001-et, akkor kudarcot vallottunk". Az a benyomásunk keletkezhet, hogy Kubrickot egyáltalán nem érdekelték ezek a dolgok, a inkább azt ambícionálta hogy döbbenetes képeket alkosson a világűrről, s közben kifejtse némiképp kaján nézeteit az emberi nemről. Számára a humán evolúció elválaszthatatlan az erőszaktól, a majomemberek harcai a hidegháborúban folytatódnak, amelynek feszültségei és titkolózásai szintén beszüremkednek a filmbe."
Javaslom átgondolni Clarke megjegyzését, valamint Kubrick álláspontjának értelmezését.
Ez utóbbit a történet HAL nevű kompjúterének cselekedetei indokával összefüggésben...
Valamint Schneider véleményének tükrében visszaemlékezni David Bowman utazására, át a Kozmoszon... Ugyanis ezt a filmet 1968-ban mutatták be.

"Az Én a robot szerencsére filmen jobb lett mint az eredeti. (ritkaság) :)"
Ezzel csak egy probléma van. A filmnek köze nincs Asimovhoz...

"Utóbbi idők SF terméséből Hyperion egyik legnagyobb királyság. :)"
Ezzel egyetértek, habár kicsit más szemszögből.

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

h, 2015-01-19 16:06 Para Celsus

Para Celsus képe

Jövök én is :D
Az Én, a robot nekem könyben nem volt maradandó élmény - jól megírt, igényes, abszolúte vállalható mű, de szerintem néhol kilóg a lóláb, csal a szerző - a robotok rideg-hideg vaslogikáját néhány helyzetben saját kedve (és a történetvezetés érdeke) szerint deformálja. Ezzel nincs semmi baj.
A Will Smith-féle Én, a robot kábé címében hasonlít a novellafüzérre, sokkal inkább egyfajta lájtos szkifiskedés á lá júeszéj, némi érzelgősséggel, a főhős robot-traumájának és -ellenessgének a többé-kevésbé hihető megindokolásával - SPOILA' még a robotika három törvényéről is kiderül, hogy hoppá, bármikor felül lehet írni, kijön az új modell, ami tesz a törvényekre, csókolom. SPOILA' OFF Sokkal inkább (családi) kaland/akciófilm, mint sci-fi.

Az Űrodüsszeiát lehet nem érteni, lehet nem szeretni, ízlésbeli alapon elutasítani - az azonban tagadhatatlan, hogy mérföldkő a filmtörténetben. Bátor, kísérletező (gondoljunk a real time holdraszállásra), technikailag is a helyén van. HALtől pedig engem jobban kiráz a hideg, mint bármilyen, napjainkban divatos CGI-szörnytől, legyen szó Giant Sharkról vagy Mega Octopusról.


"The Rainmakeeeer!"

h, 2015-01-19 16:21 Ovidius

Ovidius képe

Teljesen egyetértünk. Az Asimovról ugyanazt gondolom, a Clarkehoz még hozzátenném, hogy valóban a legrémületesebb érzést váltja ki, amikor az ember rájön, hogyan köszön vissza saját hazug gondolkodásmódja egy számítógé logikai alapon hozott döntéseiben. Ez a gép azért ölt, mert a programja alapján az expedíció látszólagos és valóságos célja között olyan ellentmondás feszült, amitől összeomlott. A könyvben különben ezt Clarke elég részletesen levezeti.
Egy kis humor a végére. Azt tudod, hogyha a nevének betűit eggyel előrecsúsztatod az abc-n, mi jön ki?... :D

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

h, 2015-01-19 16:24 Para Celsus

Para Celsus képe

Nem tudtam, de ki kellett sakkoznom... érdekes. :D


"The Rainmakeeeer!"

h, 2015-01-19 21:29 Kelvin

Kelvin képe

Majdnem megHALtam az unalomtól, mire vége lett. Ez akkoriban biztos nagyon állat film volt, de nekem nincs türelmem negyed órán át nézni egy űrhajót, ahogy éppen megy az űrben. De valami kábítószerrel még most is üthet, ezt elismerem. :)

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

h, 2015-01-19 21:36 Para Celsus

Para Celsus képe

Bezzeg a Gyilkos bélcápa-alien a Marsról 9. tetszett, mi? :D


"The Rainmakeeeer!"

h, 2015-01-19 21:38 Kelvin

Kelvin képe

Persze, mert a Csikis Csiklók 3 után volt a kazettán.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

h, 2015-01-19 21:52 Para Celsus

Para Celsus képe

Á, tudom, az az a tévétorna a sok vidám, alulöltözött nőneművel! :D


"The Rainmakeeeer!"

h, 2015-01-19 21:45 Ovidius

Ovidius képe

Az a helyzet, hogy az igazi Ed Woodtól a 9-es terv a világűrből... :D
Az olyan intellektuális trashgyártmányok, mint a 2001. szóba se` jöhetnek... Én tudom, mert megvan a 9-es terv. Óriási hatással volt rám, amikor először megnéztem. Egy kardiológus szerint kizárólag bivalyerős szívemnek köszönhettem, hogy túléltem, mert az intellektuális roham, amit kaptam, nem erre vitte a dolgokat... Annyira szar, hogy az már művészet. Különben ez igaz, mert a ZS filmek királyának tartják szerte a világon...

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

h, 2015-01-19 21:50 Para Celsus

Para Celsus képe

Azért az Egy nimfomán barbár a mutánsok földjén, vagy a török Star Wars sem vizesnyolcas...
A 9-es tervben szerepel Lugosi Béla is, poszthumusz... szegény, ha tudta volna...


"The Rainmakeeeer!"

k, 2015-01-20 07:49 ORK (nem ellenőrzött)

"Ezzel csak egy probléma van. A filmnek köze nincs Asimovhoz..."

A robotika törvényein kívül nem sok. Tudom, olvastam a novellagyűjteményt. Na jó, a felét, addig bírtam.

HALt mondjuk lehet ütősebbnek találtam volna, ha azóta nem vált volna klisévé a géplázadás.
Első felét a hsznek nem vitatom, de én a magam részéről Interstellarra szavazok, szerintem a történet, feszültség, űrutazás, befejezés és tanulság is jobb volt benne.
(Amire persze lehet azt mondani, hogy azóta több évtized telt el, és az óriások vállára állva tanul az ember.)

h, 2015-01-19 16:08 Para Celsus

Para Celsus képe

A vámpírkonjunktúrában az a gáz, hogy épp olyan szemérmetlenül célozza be a tapasztalatlan, sóvárgó tinik és az elhanyagolt háziasszonyok pénztárcáját, mint egy fekete inghez fehér zakót, fekete nadrághoz fehér zoknit és krokodilbőr cipőt viselő, pacsulis, hajolajtól csöpögő dzsigoló. Az egész rínivalóan direktben nyomul a könnyen emészthető, ezért mindenki által befogadható ál-erotikára és pszeudo-érzelmességre, kábé ahogy a pornó játszik rá az alapvetően hímnemű célközönség kéjvágyára. A különbség csak annyi, hogy egyesek - maguk a "romantikus" műveket fogyasztók - magas irodalomnak és művészetnek tekintik a termelési gányolat vámpírszeretőket, míg a pornórajongók közül - tudtommal - senki sem kezdett még ágálni, hogy Bögyös Mary művésznő jobb színész, mint Meryl Streep.
Úgyhogy a moly.hu-n böngésztemben már meg sem lepődöm, ha az ilyenolyan, a vámpír, sötét, szerető, vér és love szavakat a címében tudó regényeket magasabbra taksálják, mint akár Ecót, Tolsztojt vagy a világirodalom más nagyjait.

(Ro a múltkor izgatottan hívott fel: "Gabi, menj fel erre meg erre az oldalra, olvasd el x szerző y novelláját, ez borzalom, és ilyet kiadnak?" :D Utána vigyorogtunk egy sort, de tényleg kiábrándító, hogy a kiadók egyre inkább a jellegtelen kommerszre, a giccsre, a vásári bóvlira nyitnak.)


"The Rainmakeeeer!"

k, 2015-01-20 12:11 Kyle

Ez tényleg szégyen, hogy ilyenek megjelenhetnek. :(

Más: nem lehetne állandósítani egy könyvritika-bemutató-ajánló részleget? Gondolom nem csak én olvasnék szívesen értelmes-érdekes könyvkritikákat. :) Na meg persze akkor jelentkezők is kellenének, akik megírnák.

k, 2015-01-20 12:45 Ovidius

Ovidius képe

Soha nem szerettem a tolakodó stílust (mármint magam részéről), de jó néhányat felraktam már ide. Filmismertetőket is, általában a mögöttük levő könyv miatt. A baj persze a korommal van, mert amikkel én foglalkozom, komoly részben régebbi korok írásai... Ennek megfelelő a tetszési indexem is...
Az ember időnként komoly harcot vív saját kedveszegettségével (amelyet az érdektelenség generál). Nem tudom, ki mennyire ismeri az -- mondjam ilyen nagyképűen... -- esszéírás nehézségeit. Ahhoz, hogy egy könyvismertető, kritika élvezhető legyen, legalább olyan igényességgel kell rajta dolgozni, mint egy irodalmi ihletésű íráson. Én nem egyszer megtettem azt, hogy amikor ilyen feladatot vállaltam, vagy célúl tűztem magam elé, elővettem az adott könyvet, és újraolvastam. Ez nem más, mint leendő olvasóim megbecsülése, ami minden írást jegyzőnek etikai kötelessége.
Amikor 2013. nyarán az sfmagnak megírtam a Jefremov féle könyv- és író ismertetőmet, három könyvét olvastam el újra. Csaknem ezer oldalnyi írás volt. Megérte, mert a reakciók pozítivak voltak. Ez a cikk különben fenn van itt a Karcon is.
Hogy ne kelljen keresned ideteszem a linket. Talán érdemes elolvasni... :D
http://karcolat.hu/cikkek/kritika/jefremov_valaszai

A javaslatod abszolúte támogatom, mert szerintem az itt gyakorló fiatal íróknak, írópalántáknak sok segítséget adhat egy-egy jó könyvismertető.

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

k, 2015-01-20 18:45 Kyle

Még nem volt időm, de mindenképpen sort kerítek az itt közölt kritikáidra, köszönöm a linket! :) A könyvismertetőkről megfogalmazott véleményeddel pedig maximálisan egyetértek. Valóban nehéz élvezetesen megírni egy kritikát.

Egyébként nem tudom, tervezted-e, de szívesen elolvasnám kifejtett véleményed a Mitágó-erdőről, vagy Palahniuk bármely művéről! :)

k, 2015-01-20 20:32 Ovidius

Ovidius képe

:DDD
Nos, azért mosolyodtam el, mert az általad említett két lehetőségből mindkettő amolyan félig kész állapotban van. Az egyik Palahniuktól a Kárhozott, a másik természetesen a Mitágó erdő.
Azért vannak félben, mert amikor elkezdtem őket, éppen egyfajta kedvszegő fázisban volt az IG-n az érdeklődés, és annak megnyilvánulása a könyvismertetőkkel kapcsolatban.
Én oda elég sok mindent felraktam, de néha riasztó volt az a csend, ami az írásokat kísérte. Egyébként nem csak az enyémet. Sokat tanultam az ottani jelenlétek, reakciók megismerése révén. A legfontosabb, amit értelmezni tudtam, hogy mennyire nehéz az embereket igazán megszólítani. Úgy, hogy felrázzam, reagálásra késztessem őket.
Sajnos a net virtuális világa nagyon átírta az interakciók fogalmát és hatásmechanizmusát.

No, de vissza a témánkhoz. Ahogy erőm engedi folytatom a két ismertetőt, és ha jól sikerűl összerakni őket, akkor felteszem a Karcra. Ráadásul már csak ez maradt nekem lehetőségként, mert az IG-t leállították... :(
Aztán lóg még a Randevú a Rámával (amit három részben elemzek ki, mert annak a műnek a legfontosabb élvezeti eleme a Ráma világának geometriai leírása), mert olyan kétharmadánál tartok.

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

k, 2015-01-20 21:17 Kyle

Na, akkor a kívánságom meghallgattatott! :D Egy olvasót így már biztosan magadénak tudhatsz! ;)

sze, 2015-01-21 02:05 Bloody Dora

Bloody Dora képe

"Aztán lóg még a Randevú a Rámával (amit három részben elemzek ki..." - Igazából azért, mert a rámaiak elve a triciplitás. Ne is próbáld tagadni.

_____________________
Dr. Bloody Dora

sze, 2015-01-21 11:14 Ovidius

Ovidius képe

Magától értetődik... Nem is tagadom. :D

Különben ez a része lesz a legnehezebb, mert a Ráma leírása folyamatosan a triplicitási elv hatásaival küszködik. Sokáig érthetetlennek tűnik a háromszoros osztás. Különben ez a könyv legremekebb szála, és ezt is próbálom kielemezni. Van valamennyi elméleti fizikai, geometriai ismeretem, amivel megpróbálom érzékelhetően megfogalmazni a látványvilágot.

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

sze, 2015-01-21 08:28 Para Celsus

Para Celsus képe

Hm... Laura Ernst orvosparancsnok (és súlytalanságban figyelemreméltóvá váló keble) is az elemzés tárgyát képezi majd? :)))


"The Rainmakeeeer!"

sze, 2015-01-21 10:31 Ovidius

Ovidius képe

Most, hogy így mondod... :D
Ugyan alapból a Ráma űrhajó felépítését elemzem, de Laura Ernst geometriája sem megvetendő Clarke leírása alapján. Ő különben nagyon szabadelvű volt angol létére szexügyben. A Ráma könyvben a legénység elvárt viselkedését szexdolgokban úgy írja le, hogy: "csak ne a majmok előtt csinálják, mert megriadnak"...

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

k, 2015-01-20 15:53 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Évek óta próbáljuk, de nehéz. Azon keveseket leszámítva (pl. Ovidius, ahogy alább említette is), akik lelkesen amúgy is írnak könyvajánlókat, nem igazán tudod rávenni az íróembert hogy kriikai cikket üssön össze, mert ha már megteszi, akkor annak bérelt helye van máshol, nyomtatásban. A legtöbben úgy vagyunk vele, hogy kész, jöhet a következő. (Mármint könyv.) Hogy megálljunk elgondolkozni, írni róla, az a drága, olvasásra (vagy írásra) fordítható időből megy, ami kevés van, és az idő pénz, az íróember meg mindig szegény, tehát nem fogja pazarolni.
Vagy mindenki úgy van vele, mint én. Rengeteg művet nem olvastam ténylegesen, habár ezt meg nem mondaná rólam az ember, mert folyékonyan idézem, elhelyezem az irodalomban, tudok mindent a szerzőről, az adott műről, ismerem a tartalmát, az irodalmi státuszát, fontosságát, szimbólumrendszerét, "mit akart mondani a költő"... szóval ha olvasónaplót íratnának belőle, menne. Még fizikailag is a kezemben volt, csak nem olvastam (vagy nem végig). Viszont ezek között a "sosem látott ismerősök" között rengeteg irodalmi alapműnek nevezhető megkerülhetetlen alkotás van, amit azért egyszer illik ténylegesen is bepórolni. Ezekről meg valahogy "ciki" lenne bármit is írni, mert jönnénk a kérdések, hogy jé, ezt te tényleg nem olvastad? Pedig azt hittem... :) (Itt jegyzem meg, a kör nagyja az amerikai és az angol irodalomból származik. Főleg az amerikaiból. De idénre tényleg tervezem A skarlát betűt, az Elfújta a szelet és a Ne bántsátok a feketerigót! is. Lassan nyolc év után illene, főleg, hogy az első nevezettből az iskolaújságba még könyvajánlót is írtam.)
[Ilyen vallomás után furán késéges tud lenni, hogy mégis mit olvastam, és mit nem. Na ez az, amit sosem fogok elmondani. :D De több az, amit valóban olvastam.]

_____________________
Dr. Bloody Dora

k, 2015-01-20 16:49 Ovidius

Ovidius képe

Nos igen...
Írás és kritika (író és kritikus...) valahogy ütik egymást, több okból is. Le is vezetted, ez rendben is van.

Ami viszont az olvasást illeti... Egyrészt tényleg jó páran lehetünk úgy, hogy kész az előbbi, jőhet a következő. Én is így vagyok, most éppen olvasás közben (Banks: Közelkép), és már tervezem az újakat megvenni, és olvasni. Persze azért mégiscsak más a helyzetem, mert én tényleg nem írok. Sokat köszönhetek a Karcnak, mert Ti ébresztettetek rá, hogy nem az én területem a szépírás. Hiába tudok viszonylag jól stilizált, rendezett gondolatú írásokat produkálni, ha nincs bennük erő. Van itt köztetek jó pár író, aki fésületlen, alig szerkesztett írásával is nagyságrennddel többet ér, mint az én olvasási ismeretekből összefarigcsált bármilyen szösszenetem. Ezért maradt a kritika, a könyv- és filmismertető. Ott talán elmegy a nem különösebben erős, de legalább kultúrált esszészerű írásforma, ami esetleg kedvet hoz egy-egy könyvhöz.
Érdekes, amit az olvasási ismeretedről írtál. Bármilyen fura, a (koromból is adódóan) sok elolvasott könyv ellenére, én is elég sokat ismerek "futólagosan"... Még a módszer is hasonló, mert nem kevés olyan van, amelybe belekezdtem, aztán nem bírtam vele. Később esetleg valamilyen okból legalább az értelmezhetőségének utánanéztem, aztán ezzel le is zárult.
Viszont a `70-80-as években eléggé beleszerettem az amerikai irodalomba. Főként annak a második világháború által ihletett könyvdrámái, szatírikus írásai, amik megfogtak.
Irwin Shaw: Oroszlánkölykök, Norman Mailer: Meztelenek és holtak, James Jones: Most és mindörökké, William Styron: Sophie választ, és persze Joseph Heller: A 22-es csapdája.
Ezekhez még társulnak a háború utáni életérzéseket taglaló könyvek. Most hirtelen John Irving: Garp szerint a világ című csodakönyve jut eszembe, mint kifejezetten tematikus mű.
Persze, aztán ott van olyan, mint Hellertől Az Isten tudja, ami azt hiszem a világirodalom egyik legnagyobb blaszfémiát sugárzó könyve, amit valaha is írtak... Tudtad, hogy Dávid király volt emberi történelmünkben az egyetlen, aki hivatalosan is pertuban volt Istennel?... :D
Most jelenkorunkban (illetve a közelmúltból Vonnegut) főleg Palahniuk, Gaiman akiket nagyon nagyra tartok. Kíméletlenül őszinte, kemény szatírák világunk belső és külső bajairól...

PS
Kiváncsi vagyok, hogy ki és mikor kérdezi meg: És hol vannak a modern magyar írók?! :D

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

szo, 2015-01-24 17:57 polgarveronika

polgarveronika képe

Én egy pár éve rákattantam a kortárs magyar írókra. Jópárat elolvastam, de visszatérő olvasója vagyok Darvasi Lászlónak, Háy Jánosnak, Egressy Zoltánnak, Spirónak, olykor benyúlok Grecsóért is a polcra, és van amikor Tóth Krisztina vagy Szvoren Edina sem zavar túlságosan.
Persze biztosan vannak még páran, de nekem mindig ezek jutnak eszembe, ha a XXI.sz. magyar írói a kérdés.
És van jópár, akikért sosem fecsérelném az időm olvasásra. de ezeket nem sorolom fel,csak ha fizetnek a reklámért:D

 

_______Tertium non datur ______

k, 2015-01-20 18:47 Kyle

Igen, ebbe az oldalába bele se gondoltam. :( Pedig vannak itt egy jó páran, akik biztosan nagyon élvezetes ajánlókat tudnának írni.

szo, 2015-01-24 17:37 Roah

Roah képe

Na végre, ezt is el tudtam olvasni ától zéig - jé, mi történt, pontos vesszőt használunk-pontos vesszőt használunk, mi a manó?! :))));)

Hát igen, kaptam is agytubit anno, az egyetlen vérkomoly hisztim volt, és egy életre elég is, többé a büdös életben nem látogatok el arra, arra felé az éterben, ahol ütköztem ilyen, és ehhez hasonló témával, a közelébe se megyek, a lábam nem teszem be arra portálra. Úgy kell nekem, a kíváncsinak, de holtig tanulok, ebből is megtörtént.
Valóban szomorú az eltúlzó marketing vaker és annak rizsái, mint az "Évtized könyve!" mit évtized, évszázadé, és hatásvadász ajánlók, könyv-tornyok (gondolom zsíros összegért cserébe), külön kihelyezéssel a boltokban - és van rá vevő, van rá fogyasztó.

Őszinte leszek!
Engem már az sem zavar, ha az ajánlóban ismertetett regényeket veszik-viszik, legalább olvasnak valamit, de a mellékelt kísérő szövegek, a reklám, a reklám értékesítésre ösztönző mondatai...? Az szokta kivinni az agyat a koponyából, hogy aztán jól elkenődjön a semmiben.

Minden csoda három tart!

Ebben bízom, mint mindig.

(Egyébként komolyan gondoltam: lassan ott tartok, hogy tök mindegy mit, csak olvasson a nép. Hátha egy idő után megnő, megjön az étvágya, és másra, többre, nívósabbra vágyik, edződik az elméje, és nem sétál bele naivan a marketing csapdájába.)

Ovidius egyik korábbi mondata, gondolata után azt mondom, tudom, mit nem olvasok el idén nyáron. :))))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2015-01-24 18:36 Kyle

Hát, én nem bízom az emberekben, meglehetősen pesszimista vagyok a jövőnket illetően. :') A többség mindig is hülyíthető lesz (Kik a hülyék? Szeretném azt gondolni magamról, hogy én nem, de ki tudja, ugye.), és nem hinném, hogy sokan elmozdulnának az igényesebb könyvek felé.

Mind meghalunk, és a helyzet marad sz*r. :D

szo, 2015-01-24 19:17 Ovidius

Ovidius képe

Az orvosi értelem vett elmebetegséget leszámítva, egyetlen ember sem születik hülyének...
Az ember civilizációs-kultúrális karaktere tanulás során alakul ki. A tanulás mindíg kétszemélyes ügy, és két oldal lehetőségeinek kidolgozott eredményét hozza.

Az egyik a megszülető emberi egyén. Kikerülve az ősi keleti bölcsességben rejtőző csapdát, mely szerint az újszülött olyan, mint a tiszta, tökéletes simaságú viaszlap, amelyre az élet írja a karaktert, minden hozott anyag eltérő ellenállású az őt érő benyomásokkal szemben.
Ennek megfelelően más-más eredménnyel alakul ki az egyén közösségi-társadalmi karaktere. Ez egy bizonyos határon belül megfelelő eredményt jelent, mert egy személy vs. a teljes civilizációs környezet.
Természetesen vannak extrém kivételek, amelyek határig feszíthetik az adott kultúrális környezet tűrő- és működőképességét, de az mese, hogy egy ember végletesen, vagy ügydöntő módon befolyásolhatja a dolgok menetét (tessék megnézni egy-egy nagy tudományos eredmény társadalmi hátterét).

A másik a közösség, amely kap egy új tagot a megszülető emberpalántával. Az az adott civilizáció jellegétől és fejlettségétől függ, hogy ezt a nyersanyagot mivé formálja. Itt is szeretnék kikerülni egy csapdát. Az utópisztikus -- irányában disztópikus -- jövőábrázolások elrettentési módszere a totális uniformizálás bemutatása. lásd Madách falanszter ábrázolása.
Az adott társadalmi szint átlagára minden közösségnek kötelessége lenne egy embert felvinni. Kinél-kinél több-kevesebb feladatot jelent ez.

Mi az, ami ennél a feladatnál a legnagyobb kihívást, illetve csapdát jelenti? Azok az egyének, akik az adott közösség átlagértéke főlé, vagy alá kerülnek. Mindkettő veszélyt hordoz magában.
A szint feletti képességekből adódó karakter veszélye a közösség fölé emelkedésének lehetősége, és az egyensúly felborításának lehetősége (nem felejtettem el az egyén perdöntő hatásának kizárását, de a status quo ideiglenes felborulássa is baj). Ez erőteljes kihívást jelent mindkét fél számára, mert komoly romboló hatása lesz.
A szint alatti képességű karakter esetében a problémát (veszélyt) az jelenti, hogy a közösség számára nagyobb fenntratási feladatot, terhet jelent, kisebb teljesítőképessége miatt.
Erős, jól müködő közösség ezt a többletet feltétlenül vállalja, megoldja. Ugyanis ez, extrémül rossz, külső feltételrendszert leszámítva, a többség összadott ereje révén (ami, szeretném felhívni a figyelmet, nem lineáris érték) müködik, és ez az oldal a kisebb veszély.

Hogyan oldható meg ez? Nem vagyok társadalomtudós, de úgy gondolom, a fentiek működtetéséhez szükséges külső természeti-fizikai status quo fennállása esetén az adott civilizáció-kultúra etikai rendszerének függvénye. Márpedig egy közösség összetartó és védelmező etikai rendszerének szintje, maga a civilizáció szintje.
És fennmaradásának kulcsa.

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

szo, 2015-01-24 20:55 Kyle

Nem vagyok a Te értelmi szinteden, szóval nem fogok ilyen mélységben reagálni, nézd el nekem, kérlek. :) Röviden megosztom azért a gondolataimat.

Először is, teljes mértékben egyetértek Veled abban, hogy senki sem születik hülyének, ahogy rossznak vagy jónak sem. Mindenkit a szociokulturális környezete, az egyéni tapasztalatai formálnak. Ugyanakkor hiszek abban, hogy az egyén nem csupán egy passzív személy, hanem cselekvő ágens, aki magától is képes alakulni: a fiú, akit kiskorában vertek a szülei, dönthet például úgy, hogy felnőttként ő normálisan fog viselkedni a gyermekeivel. És fordítva is. Itt érdemes feltenni a kérdést, hogy a környezetünk meddig bír meghatározó hatással ránk, illetve mitől függ, hogy az egyén miként dolgozza fel a tapasztalatait? :) Például egy Hitlerjugendes srác hibáztatható-e későbbi emberiségellenes tetteiért? (Szerintem igen, de a gyermekkori agymosásnak ugyanakkor hányan tudnak ellenállni? oO És mitől függ az ellenállás mértéke?)

Abban is igazad van, hogy milyen az adott társadalom, milyen emberekre van szüksége. Evolúciós szempontból előnyös a konformitás, ha Te úgy viselkedsz, mint én, meg Xy is, akkor valószínűleg együtt tudunk működni, kvázi növekszik a túlélési esélyünk, ellenben azzal, aki kirí a sorból. Ő egyedül marad, és éhen döglik.

Továbbra is a közösségnél maradva: a csoportban megtalálható emberek milyenségének elfogadhatóságát a csoporttagok többsége határozza meg. Ugyanis ha valamilyen viselkedésformát az adott közösség nem tolerál, akkor azt kirekeszti. Ezért is gondolom, hogy a "színvonal", amit én hülyeségnek/hülyének neveztem, meg fog maradni, mert az emberek tolerálják. Ahhoz, hogy bárminemű változás indulhasson el, először is kell, hogy legyen rá igény. Ami szerintem nincs, és most lényegtelen, milyen okokból kifolyólag, nyilván komplex a kérdés.

Én azt mondom, hogy szerintem oktatással lehetne változtatni, de csak elméletben. Elméletben létre lehetne hozni egy tökéletesen funkcionáló társadalmat, de a gyakorlati részen úgyis elbukna ennek a megvalósítása. A gyakorlati rész márpedig az emberi természet. Ugyan azt mondtam, senki sem születik jónak vagy rossznak, de tapasztalatom szerint valamiért mindig megjelenik a rossz. És amíg ez megvan, nem hinném, hogy normálisabb irányba mehetnének a dolgok. :)

De ez csak az én véleményem, én így látom, lehet, hogy hülyeségeket beszélek, ezért elnézést kérek. ^^

És zárógondolatnak kedvenc idézetem Napóleontól (nem pontosan): "A világban sok a szenvedés, de nem a rossz emberek miatt. Hanem mert a jó emberek hallgatnak."

szo, 2015-01-24 21:09 Roah

Roah képe

Hm, én meg Mámit idézem:

"Isten sokszor a jókat bünteti, hogy a rosszak tanuljanak belőle."

Nem tudom, igaz-e, csak gyakran morogta, ha igazságtalansággal találkozott.

Tudjuk, hogy van probléma, volt és lesz is, meg kell oldani - ezen lehet gondolkodni. A változtatáson. :))))

A hogyanon. :)))

Mindig úgy működtem, hogy addig-, de -addig járok egy gondra, amíg meg nem szüntetem.

Azt hiszem, ötletelhetünk.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2015-01-24 21:30 Ovidius

Ovidius képe

"Mindig úgy működtem, hogy addig-, de -addig járok egy gondra, amíg meg nem szüntetem"
:D Remek mondat...

Azt hiszem emberi fajunknak hosszú útja lesz...

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

szo, 2015-01-24 21:32 Kyle

Nem tudom így van-e ténylegesen, nekem nem tűnik logikusnak. A rossz miért tanulna a jó megbüntetéséből? Így meg jónak lenni duplán szívás lenne. :/

Ötletelhetünk ötletelhetünk! ;) De ha ki is találunk valamiféle "megoldást", azt még el kéne fogadtatni rengeteeeeg emberrel, meg ugye ott van a kivitelezési idő is - mire beindulna valami, valószínűleg meghalnánk, és a következő generáció lehet, teljesen másképp gondokodna, és annyi lenne a megváltó folyamatunknak. :)

szo, 2015-01-24 21:46 Roah

Roah képe

Nehem, nem kifogásolunk - megoldunk. :)))

Nem tudom, logika és igazságtalanság?
Kizárja egymást? Sajnos nem.

És ímé a példa, amit körüljártunk - logikus-e az, hogy népszerű egy általunk minimális irodalmi értékkel bíró kötetet negatív élményként ítélünk meg, mégis közkedvelt? Miért van erre igény? Ez igazságtalanság. Az?
Ha tíz szerzőből akár csak egy is olvassa ezt - vagy a neten a hozzánk hasonló megnyilvánulásokat, véleményeket -, és ez hatással van a következő munkájára (vagyis estünkben ő a rossz, aki tanul), már megérte.

Ti meg vagytok a tehetséges kezdők, akiknek vérkemény munka/kitartás/erő és piaci mozgolódás kell ahhoz, hogy kapcsolati tőkét építsen ki, és még kijjebb, hogy aztán egyszer's mindekorra kitörjön.

Aztán fejre is állíthatja a tinik, vagy a közönség igényét, ízlését. :)))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2015-01-24 21:51 Kyle

Rendben, keine kifogások! :))

Jelenleg akkor a Te elképzelésedet találom a legelérhetőbbnek: befutni íróként, és könyveken keresztül hatni az emberek gondolkodásmódjára. :) (Az életben pedig példát mutatni, hátha akadnak páran, akik követik.)

szo, 2015-01-24 22:04 Roah

Roah képe

Nagyjából. :)))

De biztos lehetnek jobbak, tutibbak - kreatívak vagytok, nem tudom, miért, de nyugodt vagyok, és igenis három nap, minden csoda három napig tart. A Föld mozog, változik, a történelem, a tudomány, minden változhat, fejlődik - sajnos néha aránytalanul gyorsan, nem vagyunk felkészülve mindre, az ütemére -, ez sem lesz másként. Mindig lesznek új felfedezések, új leletek, új kutatási eredmények. Úgy voltam vele örökké, hogy mindig nyitva kell hagyni a fej kapuját másnak, az információkat nem kell bebetonozni, hagyni kell, hadd jöjjenek be, hadd táguljon a tudás, vagy frissüljön, a változás lehetősége mindig fennáll.

Különben is, ismered a mondást? :D Brad Pittét, a Mit Dzsó Blekből? "Tudja, mi a biztos? A halál és az adók."

Meg kell oldani. ;)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2015-01-24 22:15 Kyle

Remélem, igazad lesz. :) A filmet nem láttam, de a mondást ismerem, tetszetős. :D

szo, 2015-01-24 22:28 Ovidius

Ovidius képe

"Nem vagyok a Te értelmi szinteden, szóval nem fogok ilyen mélységben reagálni, nézd el nekem, kérlek. :)"
Értelmetlen és mindkettőnk számára megalázó mondat volt, ezért felesleges, és nem tartozik a vita tárgyához... :D (ellensúlyozandó a szigort...)

Ezt megbeszélve, folytathatjuk ezt az érdekes polémiát...
Hozzászólásodból úgy vettem ki, hogy valami elkerülte a figyelmed. Amit én fentebb leírtam, az egy rendszer komplex működésének elnagyolt elvi vázlata. mindent leszedtem róla, ami az emberi érzelmek által diktált elem.
Hogy miért?
Miután van ennek megfogalmazására egy sokkal autentikusabb ember, javaslom fordulj hozzá.
Stanislaw Lem: az Úr Hangja. Amennyiben még nem olvastad, javaslom tedd meg... :D

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

v, 2015-01-25 17:34 Kyle

Köszönöm az ajánlást, el fogom olvasni! :)

szo, 2015-01-24 20:59 Roah

Roah képe

Ne légy az, Kyle, ne légy borúlátó. :)))

Azt hiszem, senki sem a Lolitával kezdi, odáig el kell (!) jutni, van egy út, amit az olvasónak is be kell járni. (Nem mindenki Para, nem mindenki eszi ötösével óránként a könyveket, és növi ki a szobáját, szekrényét, lassan a lakása falait is, mert könyv hátán könyv van.)

Az arányok kényes kérdés, és még tudod, micsoda? Azt hiszem, a hangos kritizálás; munkahelyen, egyetemen, haveri társaságban, családban, baráti beszélgetésekkor.

Azt tapasztalom mostanság, hogy a szelíd ajánlás célratörő(bb). (Csak egy példa, a sok közül. Kolléganőm áradozott a Kálenék féle vempájer regényekről. Csóváltam volna a fejem, továbbá el kellett számolnom tízig, aztán Rice-t mondtam neki, ha pedig láv sztori érdekli, lapozzon bele a neten az Üvöltő szelekbe. Utóbbira rámozdult - azóta egy betűt sem dicsérgette az Edvárd történetet, hallgat, mint a ponty. ;) Kicsit más lett..összehasonlított. Anélkül, hogy akarta, vagy észrevette volna. ;)

Ha erősen kritizálok, magyarul alázomfikázom, kijöhet az olvasóból a dac, ráadásul magára nézve - ízlése, vagyis ő maga -, érzi sértőnek a véleményemet.

Taktikáztam. ;)

Megérte. :)))

Ahogyan terjedt a tinik között a dájmantos vámpír fiúk humbukja, terjedhet az Üvöltő szelek, vagy a Lolita is. Csak okosan - következetesen? -, kell ajánlani, tájékozottabbá tenni a közönséget.

Egyébként meg...mondtam már, és mindig ezt mondom: írjatok ti jól, jobbat, akár tiniknek is.

Emeljétek azt a mércét!

Járuljatok hozzá az igények formálásához. :))) ;)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2015-01-24 21:06 Kyle

Nem is szoktam kritizálni, egyszerűen azért, mert nem működik. :) Kritizálással (negatívval) lényegében csak veszíthetsz.

Ami pedig a kolléganődet illeti: dicséretes, amit csináltál/csináltatok. Néhány embernél biztos beválik ez a megközelítés, de gyanítom, csak a kisebbségnél. :( A többség megmarad a gyémántvámpíroknál.

Igyekszem/igyekszünk jót alkotni, igen, ez motivál, és ebben tökéletesen igazad van! :D

És így a végére, mert már annyiszor olvastam Tőled: Para tényleg ilyen irdatlanul sokat olvas? :D Számszerűsítve ez kb mit jelent, heti hány könyvet? :D

szo, 2015-01-24 21:21 Roah

Roah képe

:DDDD
(Parát megkérjük, hogy ezt csak eddig olvassa, aztán forduljon el. :D)

Hát, egy a kezében van - ha tele a keze az enyémmel, vagy dobozos jeges kávéval, amit kiönt/kiöntünk, hogy utána ragadjon minden, akkor marad a hónalj, de egynek mindig kell lennie a keze-szeme ügyében -, egy a táskában, mindig más, a kedvenceit napi szinten lapozgatja, vagy elővesz egy régit, felolvas, mesél, vagy újat vesz antikváriumban, inkább öltöztetnéd, mint olvastatnád. :D
És igen, szó szerint szekrényt kap a könyveinek, mert az éjjeli szekrényén áll vagy tíz, tizenkettő, tettre készen, és tényleg könyvek között tud csak létezni, szerintem lassan megépíti a Könyvek-tornyát. Fejben is. :)))))

(Vetettem vele egy tévét - mert neki nem kellett, mert minek, mert ott vannak a könyvek. :))))

Nem a többségen van a hangsúly, szerintem, nem a mennyiség a lényeg, hanem talán egy erős mezo - Yoda is csak egy volt. ;) Aztán kiképzett néhány Jedit. :))) Akinek az volt a feladatuk, hogy egyensúlyt teremtsenek az erőben.
Nagy meló volt, de csak összejött a művelet. ;)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2015-01-24 21:28 Para Celsus

Para Celsus képe

És randin is antikváriumba mentünk... Meg könyvfesztiválra :) :3


"The Rainmakeeeer!"

szo, 2015-01-24 21:25 Para Celsus

Para Celsus képe

Nos, hogy én is válaszoljak :D
A moly.hu-s statisztika szerint tavaly csak harmincöt új könyvet olvastam (a rekord hatvanvalahány volt) - ehhez jön vagy tucatnyi régebbi kedvenc újraolvasása. A Norvég erdő kétszer is megvolt... :D


"The Rainmakeeeer!"

szo, 2015-01-24 21:30 Roah

Roah képe

Bla-bla-bla :DD

Harmincöt egy heti adagod - láttam.

Maradjunk annyiban, hogy átértékeltem a "sokat olvas" egyszerűnek tűnő jelentését. :D

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2015-01-24 21:36 Kyle

Roah, köszönöm, hogy írtál, nehogy azt hidd ám, hogy nem olvastam el a kommented! ;) Csak inkább egyből ide válaszolok, mielőtt ezerfelé szakadnánk. :D

Para: és az Úton hányszor volt meg...? o:) Meg úgy egyébként, most már nagyon kíváncsivá tettél: mennyit olvasol egy nap? :D Meg ez is már régebb óta érdekel (ha nem akarsz válaszolni, nem kell): mikor jut időt "tanulásra"? Ahogy olvasgatom a hozzászólásaidat, nyilván baromira tanult ember vagy, és a tudást nem csak szépirodalomból szeded össze. :)

v, 2015-01-25 09:48 Para Celsus

Para Celsus képe

Hm... szóval izé... az Úton, a Norvég erdő és a Lolita az ötször-hatszor biztos megvolt. Más-más okból ugyan, de meg... A Norvég erdő a hangulatával szippant be, a köznapi sorsokból kibontakozó dráma nagyon tetszik. A Lolitában, akárhányszor is olvasom újra, mindig találok valamit, amit korábban nem vettem észre - új jelentésréteget, néhány szimbólumot, jelzést, értelmezési lehetőséget. "Kiolvashatatlan" könyv, sosem jutsz teljesen a végére.
Az Úton pedig... az egyszerűen az Úton. Úgy évente újraolvasom, de van, hogy csak felütöm, belenézek, hagyom, hogy megcsapjon a szabadság szele, ami a lapok közül árad.

Olvasok reggel a metrón, munkába menet, délután hazafelé jövet, este, alvás előtt. (Ha üresjárat van, melóban is...) És hétvégén, vagy ha hosszabb utazásra indulok, a buszon. Ha várok valakire valahol.
"Tanulás"? :D Inkább csak olvasok, tücsköt-bogarat, és ami érdekel, azt megjegyzem. Sokáig rá voltam kattanva az IPM magazinra (csak ajánlani tudom), aztán az Élet és Tudományra. Mostanában a neten nézek utána bárminek, amiről fél füllel hallottam, és ami érdekel. Aztán az sem rossz, ha van otthon valaki, akivel meg és át tudod beszélni az efféle ismeretmorzsákat, legyen szó Spártáról, Atlantiszról, a sorozatgyilkosokról vagy az ókori Rómában dívó gasztronómiai szokásokról :D


"The Rainmakeeeer!"

v, 2015-01-25 10:23 Roah

Roah képe

Aha, igen. :)))
És a felolvasósdi? Annak van valami hangulata is, vagy nem tudom. :)))
Aztán jól meg lehet dumázni, miről volt benne szó.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2015-01-25 17:37 Kyle

Igen, körülbelül valami ilyesmi válaszra számítottam, hogy mennyit olvasol. :'D Korábban elképzelni nem tudtam, hogyan lehet egy könyvet többször elolvasni, de ma már nem kérdés számomra. Nagy kedvencem a Vörös és fekete, de Palahniukot, Miéville-t, vagy például a Mitágó-erdőt is bármikor szívesen újraolvasom. (A lista pedig - reményeim szerint - fog még bővülni. ;) )

v, 2015-01-25 09:07 Obb

Én is elmondanám, hogyan és mennyit olvastam valamikor és most.
Tíztől olyan húszonkettő-húszonháromig napi szinten átlag egyet, szóval kb. ötezret. Sokszor gond volt, ha napi kettőt vagy többet olvastam, mert a könyv feléig még át sem állt az agyam, még az előzőn morfondíroztam. Rájöttem, ha legalább azonos témájú könyvet olvasok, akkor könnyebben felveszem a fonalat. Ezért ha rákattantam mondjuk a második világháborús sztorikra, addig ott ragadtam, amíg ki nem végeztem szinte minden arra érdemes könyvet, vagy pl. amikor Rejtőre kattantam rá, gyorsan végigszaladtam az összes megszerezhető könyvét, még azokat is, amiket valószínűleg nem is ő írt, de így voltam a sci-fikkel, majd egy éven keresztül mást sem olvastam, stb. Persze ezért mára sokszor nemhogy a sztorikra, de még az írók nevére sem emlékszem, néha valaki regél egy könyvről, és közben beugrik, hogy jé ez ismerős.
Azután olyan húszon közepe tájékától harminc közepéig a gyerekek születése, a taposómalom az olvasási mennyiséget radikálisan lecsökkentette. De az olvasási sebességet még nem, ami kb. ötven-hatvan, de akár több oldal volt egy óra alatt. Még így is kb. száz könyv meglett egy évben, ebbe már belekerült pár újraolvasás is.
Aztán elkezdődött az üljünk be újra az iskolapadba korszak, ami teljesen megváltoztatta az olvasási szokásaimat, és tart a mai napig, éves szinten húsz, max. harminc könyv, és ezek majdnem mind újraolvasások egy-kettő kivételével. Az olvasási sebesség pedig kb. húsz per óra.

v, 2015-01-25 09:30 polgarveronika

polgarveronika képe

Én valahogy fordítva működöm:
Ami gyenge, azzal végzek egy fél óra alatt, az első két oldal után átfutom itt-ott, oszt annyi.
Ami viszont NAGYON NAGYON jó, azzal spórolok, mint kölyökkoromban a fagyival. Lassan olvasom, hogy tovább tartson...
Mazochista módon a vége felé már csak napi 5 oldalt engedélyezek.
Viszont az újraolvasással vigyázok: van, amelyik csalódást okoz, a krimiket nem érdemes újból olvasni, hacsak nem tanulási célból.
De vannak örök hálótársaim, az ágy mellett tartom őket, és gyakran belelapozgatok akár negyvenedszerre is elbűvölnek a sorok.
Hát ilyen a csoda!
Lényeg a lényeg OLVASNI KELL!!! (de nem akármit, mert a rossz, rossz mintaként rögzül, és őszintén sajnálom, akik egy divathullám keltette, értéktelen, reklámízű ízlésvilágnak válnak a rabjaivá)

off:
A szürke ötven árnyalata c. "világremeket" megfilmesítették. Itt az új Kilenc és fél hét.
Micsoda különbség!
end off

 

_______Tertium non datur ______

v, 2015-01-25 09:44 Obb

Nem kell vigyázni az újraolvasással, pl. volt krimis korszakom olcsóktól kezdve a klasszikusokig, de egyet sem olvastam újra, és nem is fogok, csak biztosra megyek.

v, 2015-01-25 10:00 polgarveronika

polgarveronika képe

Én is igyekszem biztosra futni.De olykor mellényúlok.Az újraolvasás nálam többnyire nem a történet iránti kiváncsiságból ered, hiszen ismerem, hanem inkább ízlalgatam a finom megfogalmazűsokat, elcsodálkozom a képeken, és újraértelmezem, amit estleg életkoromból adódóan akkor nem, vagy másként értelmeztem.
pld. Karenina Annából 15 évesen nem sokat értettem, ma már egészen másképpen gondolom, és alapmű.

 

_______Tertium non datur ______

v, 2015-01-25 10:05 Obb

Valami ilyesmi, annak idején csak a történeteket láttam magam előtt, nem gondolkodtam különösebben a miérteken.

v, 2015-01-25 17:43 Kyle

"Ami gyenge, azzal végzek egy fél óra alatt, az első két oldal után átfutom itt-ott, oszt annyi.
Ami viszont NAGYON NAGYON jó, azzal spórolok, mint kölyökkoromban a fagyival. Lassan olvasom, hogy tovább tartson..."

Ez nálam is így működik. :) Újraolvasásnál viszont még nem tapasztaltam azt, amit leírtál. Vannak könyvek, amelyekre nem lehet ráunni. :)

cs, 2015-01-29 09:18 polgarveronika

polgarveronika képe

Ez talán azért van, mert minden életkorban és a megélt élmények alapján más és más téma, stílus az, ami az embert igazán leköti.
Én is váltogatom a a témákat, nem szeretek leragadni. Viszont vannak nagy kedvencek, akikhez szívesen visszajárok, de nem ugyanazt a könyvét olvasom.
A filmekkel is (ritka kivétel) ért már csalódás 5-8 év távlatából.
De pld a Lét elviselhetetlen könnyűségét bármikor megnézem, ugyanaz a feeling lesz bennem úrrá. ( a könyvben, érdekes módon kevéssé, bár azt is szeretem, de nem olvastam el kétszer)
Üdv: V

 

_______Tertium non datur ______

cs, 2015-01-29 09:22 Roah

Roah képe

Csak a Rossz Hely...!

Korlátlanul sokszor. (Frankón nem tudom megmondani, hányszor olvastam el. Mintha csak azt remélném, megváltozik, és jó lesz egyszer.)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2015-01-29 09:53 Kyle

A Rossz Helyet csak azért olvastam el, mert annyiszor emlegetted. :) Valami baromi jóra számítottam, de azért nem vett le a lábamról. :) A nyomasztó hangulatát bírtam viszont nagyon.

Annak ellenére, hogy nem került be a kedvenc könyveim közé, mégis azt érzem, szívesen újraolvasnám, pedig ez ritkán fordul elő velem. oO

cs, 2015-01-29 10:25 Roah

Roah képe

Irigyellek! Engem Violett és Verbina, meg az a család full bekajált. A macskák? Franc tudja. Olyan az a könyv nekem, mint ez a régi Kiss dal , https://www.youtube.com/watch?v=diKz9udywg4 egyszerűen nemhogy nem vagyok képes megunni, de állandóan csalogat. Ha nincs kedvem olvasni, vagy nem tudom, mit kéne, reflexből azt a könyvet fogom meg. Pedig még hibákat is találok benne, meg nyitott kérdést. Fogalmam sincs, mit csinált ott Koontz, Candysen, de engem belefalazott abba a kötetbe. Ha más nem is, a labello, parfűm, kulcs, teló közé gyakran azt a könyvet teszem a táskába, még akkor is, ha ki sem nyitom. Csak legyen ott. Hátha rámjön a Rossz-helyezhetnék. :))))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2015-01-25 10:20 Roah

Roah képe

Szóval te is fanatik vagy, Obb! :))) Megszállott szórögeszmés.

Na ja, a gyors élet...

Az itthoni pörgésnél úgy oldottam meg, hogy mindig zizegnie kell valaminek, ami szavakból áll. Ha más nincs, hát idegenül. Hallgatom a filmeket.
(Egyszer Venyi említette valahol, hogy hangos könyveket "olvas" vezetésénél, meg ilyesmi, ha kifogyok a szavakból, biztosan becélzom a dolgot.)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2015-01-25 17:41 Kyle

Ez viszont már tényleg brutális. oO Hogy nem untad meg az azonos témájú könyveket? :O Nekem muszáj váltogatnom a műfajokat, a szerzőket... :)

Az olvasási sebesség nálam változó: ha élvezek egy könyvet, akkor ízlelgetem, igyekszem lassan haladni, viszont ha annyira nem köt le az adott mű, akkor megpörgetem a dolgot. :D

v, 2015-01-25 23:39 Pepin (nem ellenőrzött)

Hu most Rejtorol jut eszembe, hogy baratnomtol kaptam ajandekba egy olyan Rejto-gyujtemenyt, jo nagy konyv, Rejto-sorozat vegulis. Mar fel eve kaptam tole, mert tudja, hogy imadom, de valahogy nem kivanom meg a konyvet :) sajnos, nem tudom, nalam van olyan, amikor hangulat motival egy-egy konyv elolvasasaban, de sokszor az ismeretszerzes, ilyenkor mindent nyomatok. Mostanaban volt az "ismerd meg a masik oldalt" cimu ismeretszerzesem, Wass Albertet, Tormayt, Nyiro Jozsefet olvasta. Egyik sem jott be, de legalabb olvastam olyat is, es jo sokat, el tudom mondani, miert nem tetszik azon kivul, hogy elvbol elutasitom azt, amit ok kepviseltek politikailag, ideologiailag. Meg azon is gondolkodtam, hogy elolvasnam a Mein Kampfot is, csak ugy, hogy tudjam, milyen baromsagokat irt es gondolt az az...ember. De nem is tudom, meg nem vitt ra a lelek. De pl igy olvastam el nagy nehezen, magamat noszogatva az ujszovetseget, vagy ilyen indittatasbol olvasom a Korant is. Erdekes, hogy nalad voltak ilyen tema szerinti olvasasok. :) tok jo. Es amikor ennyire benne voltal egy temaban, nem almodtal arrol, amit olvasol? En amikor pl egymas utan elolvastam Kingtol az Allattemetot, a Toparti kiserteteket meg a Holtsavot, akkor eleg fura almaim voltak. Pl, hogy a mar halott oreganyam kopogtatott az ajton, es foldszaga volt...es azt mondogatta, hogy Oz, a hatalmas, es khettenetes. Na mindegy... aztan olyan is volt, amikor Nemetorszagba veletlenul csak ket konyvet vittem el, egy Hemingwayt, meg egy Kinget, na akkor olvastam lassan, maskor nem. En meg csak husz kozepen jarok, le vagyok maradva Toled. :) Ujraolvasni valamiert nem szoktam. Talan majd egyszer, ha ugy gondolom, hogy eljott az ideje. Bocsanat a sok ekezethiany miatt.

h, 2015-01-26 00:33 Kaiser

Kaiser képe

Ez érdekes. Én is olvastam már könyvet hasonló "ismeretszerzés" miatt. Egyszer azért is, hogy relevánsan tudjak érvelni egy vitában. Ezért tervezem, hogy elolvasom egyszer egy szuszra, elejétől végéig a Bibliát is, vagy a Bhagavad-gítát.

_____________________________
"Your only hope, a life charmed black
An empty grin for we cannot turn back
A seeking silence and a creeping lust
The pork-men crackle as they turn to dust"

h, 2015-01-26 09:11 Obb

Máris keblemre ölellek, Hemi papát szinte mindig vittem magammal bármerre jártam, még Kanadába is, pedig nagyon oda kellett figyelni a súlylimit miatt, hogy mit pakol be az ember.
Érdekes ez az álom kérdés. Bár sokat olvastam, ne egy tipikus könyvmolyként képzeld ezt, fociztam, birkóztam, bandáztam, és imádtam pecázni is, szóval az olvasás, egy másik világ felfedezése, általában este vagy késődélután kezdődött, ha hazaértem.
Akkoriban, ha este elkezdtem egy könyvet, nem tudtam utána letenni, ha nem együtt vacsoráztunk, olvastam kaja közben, vittem a wc-re, egyszerűen nem számított, ha hajnalra végeztem azzal, max kialvatlanabb voltam, de nem hagyott aludni. Ma már a legjobb könyvel a kezemben, még nappal is simán elszundikálok :) De akkoriban valamiért másként működött, ha végeztem egy könyvvel, utána még sokáig azon pörgött az agyam, és nem könnyen szenderültem álomba. Úgy tartják, hogy az álmaink a gondolataink kivetülései. Én ezt nem tapasztaltam. Nos, nem emlékszem, hogy valaha is álmodtam volna az olvasottakkal. Legalábbis nem akkor, lehet hogy a tudatalattiból előkerültek néha az álmaimban, de csak valamikor később, amikor már nem tudtam azzal összekötni

h, 2015-01-26 10:52 Pepin (nem ellenőrzött)

Hemingway elmaradhatatlan, ha úton vagyok. Novellában, elbeszélésben verhetetlen. Az olvasás nálam is így volt/van jelen az életemben. Focistának, futónak készültem, de zenész lettem, persze a sportot sosem felejtem el művelni, pont olyan fontos, mint a könyvek. Fura volt a haveroknak, amikor a megyei III. egyik meccse után az öltözőben elővettem az Ady kötetet. Vagy karácsonyra Kosztolányi összest meg kapus kesztyűt kértem.
Rám minden kihat, és az álmaimra is. Játszottam már BL-döntőt a Camp Nouban a Vörös Ördögök ellen álmomban, előztem már meg Mehdi Baalat Göteborgban az Eb-n, de vittem már fel Louis Creedként a feleségemet a micmac temetkezőhelyre, vagy ittam vermutot Hemingway mellett egy madridi csehóban, aztán mentünk a bajtársakkal lefilmezni az ütközeteket. De bármilyen hétköznapi eseményt éjjel újraélek, vagy egy kicsit talán máshogy, de az álmaim alapjai szinte mind megtörténtek. Összefüggéstelen hülyeséget ritkán álmodok. :D

cs, 2015-01-29 09:14 Roah

Roah képe

Fanatikok! :DDD

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2015-01-29 08:58 Para Celsus

Para Celsus képe

Khm, hát igen... ööö... pontosvessző. Vonnegut papa megveti, én sem szeretem. Mindegy, kellett a meglepetés ereje miatt :D
Olvas a nép. Múltkor a kék metrón a kocsinak abban a felében, amit beláttam, négyen olvastak valamilyen könyvet (rajtam kívül). Van remény...


"The Rainmakeeeer!"

cs, 2015-01-29 09:13 Roah

Roah képe

Én is látom! Könyvet, telót, mindent olvasnak. :))))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."