Josikawa Eidzsi: Taiko

A középkori Japánban játszódó történetben a neves felmenők és vagyon nélküli, gyermek Hijosi próbál megélni valahogyan a körülötte uralkodó káoszban. Ez az időszak a szamurájok utolsó fénykora, Josikawa Eidzsi mégsem a romlatlan, tiszta és heroikus harcosokat jeleníti meg, a fiú sorsán keresztül végigjárjuk a földeket, ahol parasztok izzadnak a holnapi falatért, végigkalauzol minket a vándorkereskedők sorsán, a roninok életén, és a megtűrt szolgák keserű kenyerét is szinte megízlelheti az ember. Hijosi egyetlen „vagyona” az esze, ami gyakran bajba keveri, amikor kiderül, gyakorta jóval felettesei fölé magasodik képességeiben.
Kegyetlen, elvakult klánvezérek és briliáns stratégák szolgájaként keveredik tartományról tartományra, mire megtanulja, az esze, és főleg az éles nyelve, legalább olyan veszélyes lehet rá, mintha ostoba és vakmerő lenne. A fonalárusként, kitaszítottként és megalázott kutyaként sokat tapasztalt, dörzsölt emberré válik, de sosem felejti el, honnan indult. Hamarosan feljebb kapaszkodik a ranglétrán, anélkül, hogy ezért értékes embereket állítana félre. Nem tökéletes jellem, néha gyenge, meginog és indulatos, de valahogyan mindig visszatalál a helyes útra.
Josikawa regényében több, mint nyolcszáz oldalon keresztül mutatja be a kort, érzékletesen, és annak ellenére, hogy igen terjedelmes, anélkül, hogy felesleges pótcselekvésekkel töltené ki a lapjait. Ellenkezőleg. Az első öt-hatszáz oldalon a könyv dinamikus, energikus, mondhatni könnyű olvasmány, és mégis magában hordozza a nem is akármilyen mondanivalóját. A vége felé pedig az ember észrevétlenül csöppen bele az immár élemedett férfihoz, a negyven éves Hijosihoz illő leírásba, ahogy már szikárabbá, tárgyilagosabbá válik a történet.
A könyv ára 5000 forint, ami elég borsosan hangzik. Azonban aki csak egy kicsit is fogékony a keleti kultúra vagy a szamurájok iránt, annak maradandó élményt jelent. Akit pedig eddig nem igazán kötött le ez a világ, nem kizárt, hogy ezen túl le fog.