Urbánszki László: Nemtelen nemesek

  “Jól élni, délig heverészni és, bejutni minden szoknya alá.” Az Odakint, a pusztában elbeszéléskötet után izgatottan vártam a Nemtelen nemesek megjelenését. Az itt-ott fel-felbukkanó kóstoló az első fejezetből roppant módon felcsigázta az érdeklődésem. Urbánszki László által eddig írt novellák után kíváncsi voltam, milyen lehet a magyar vadnyugat terjedelmesebb formában. Kellemesen csalódtam: “az a igasság” ilyen izgalmas, velős csattanókkal, ízes szavakkal és váratlan fordulatokkal teli regényt aligha olvastam. Az a világ, melyet Urbánszki László fest meg és mesél el ínycsiklandóan nekünk, ugyanúgy bővelkedik szeretetben és kegyetlenségben egyaránt. Valóban az emberről szól, „mellőzve mindenféle pátoszt” – ahogy Bíró Szabolcs fogalmazott egyszer.

 

 A történet szereplői egytől egyig egyszerű emberek, akik mind-mind rendelkeznek hibákkal. És úgy vélem éppen e hibáik teszik őket tökéletessé és emberré. A tájleírások gyönyörködtetőek és rendkívül részletgazdagok. Egy cseppet sem túlzok, amikor azt mondom, valóban úgy éreztem, mintha magam is ott fagyoskodnék a farkasordító hidegben Bobával vagy jó meleg fogadóban ücsörögnék Bene oldalán. Bámulatos milyen finom harmóniában vannak a szereplők, a párbeszédek és leírórészek. A könyv szinte olvastatja magát. Ha egyszer elkezdjük, le sem tudjuk tenni.

A történet fantasztikusan vezeti lépésről léprésre az olvasó képzeletét; olyan meglepő, váratlan fordulatokkal, melyek egy pillanatra sem hagyják lankadni az olvasó figyelmét. Mindig történik valami, izgalmasabbnál izgalmasabb kalandok követik egymást. Ladányfi Bene, a léhűtő, másodszülött nemesivadék, az elárvult Urlas és a székely-felvidéki, íjkészítő Szabolcs története egyszerre szórakoztató, szeretnivaló és elgondolkodtató. Engem magával ragadott. Voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, a legszívesebben előre lapoznék, mert nem bírtam kivárni, hogyan kecmeregnek ki a kutyaszorítóból. Például mikor Becse zsiványbandájának karmai közé kerültek a Gerecse erdeiben. Vagy amikor Boba bukkant fel váratlanul és megrögzött szokásához híven ruhákkal és tűzszerszámos erszényekkel megrakodva távozott. Aztán Benének és Urlasnak farkasokkal kellett megküzdenie az életbemaradásért. A fogadókban lezajló hatalmas kártyacsaták sem voltak utolsók. Gondoltam, hogy a vége fele Miske fia Mizse visszatér, de arra nem számítottam, ami akkor történik…

Ebben a történetben minden megvan, ami egy igazán ízes, egy igazán ínycsiklandó regényhez szükséges! Igazi belevaló magyar vadnyugat a javából! Szívből ajánlom mindenkinek!

 A könyv nálam 10/10.

Ignácz Ágoston (A. G. Stone)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

k, 2013-04-16 08:57 Sren

Sren képe

:) Hát igen, Laci - itt a Karcon De Profundis Clamavi kollega - már évekkel ezelőtt is 10/10 volt (szerintem). Jó néhány novellája fent is van az oldalon, kész tanulmány szinte mind. :)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

sze, 2013-04-17 16:03 Zora

Zora képe

Jajj, de szép kövérre fog hízni ettől Profu mája! :)))
Én azért szerettem főként olvasni a Nemtelen nemeseket, túl azon, hogy tényleg jó a könyv, mert nagyon átsüt, hogy Laci imádja a karaktereit. "Eccerűek", mint a faék, nem szuperhősök vagy kimondottan jelentős személyiségek, inkább szerethetően egyszerűek, a csibésztől a mamlaszig tartó skálán mindenféle szerzettel találkozhatunk. És van benne kutya is. :)

------------------------------------------

sze, 2013-04-17 19:34 paralel

paralel képe

Zora, nagyon ráéreztél, hogy mi a fő erőssége.Tényleg imádja a figuráit, és annak ellenére, hogy ő találja ki, élvezi minden szavukat, minden tettüket.Ez aztán átsugárzik az olvasóra, és ettől olyan életteli és izgalmas a meséje, hogy sokadszori olvasásra is megfog.
Borzasztóan irigylem, amiért ilyen élvezettel tud írni! :-D

 

Egyetlen mű sem lett jobb attól, hogy dicsérték, sem rosszabb, ha szidták.

Lukács György

szo, 2013-04-20 01:51 Ndy

Ndy képe

Nem ráérzett - illetve igen, de ezt közölte vele a szerző is.
Hidegzuhany: én ezt hibának tartom. Ugyanakkor mégsem. Laci annyira pozitív jellem, hogy nem is tudnék elképzelni mást tőle, mint rajongást. Kizárt, hogy méla undorral, vagy megvetéssel kezelje a karaktereit; esetleg csömörrel a lelkében ábrázoljon egy-egy figurát. (a múltkor megállapítottuk, hogy köztünk ilyen téren sosem lesz összhang. Azt hiszem, hogy ezzel Profu lelkébe gázoltam, de ő ilyen, kirúgja magát, mint a letaposott búza: T 34-esek lánctalpazzák át magukat rajta, de csak kihajt, mint tavasszal a kalász. (ami Bobát és hasonló, szerethető karaktereket növeszt)
Szeretnék tőle egy kemény és gonosz írást, de azt hiszem, ez csak vágyálom. Ugyan képes lenne rá, de a lelke nem engedi, hogy papírra vese. (Ellenben - gondolom - zöld, és dús lesz sírján a fű, míg például az enyémen kiégett és száraz: viszont utálom a kecséket, amiket ő minden bizonnyal szeret :D )

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

szo, 2013-04-20 13:14 De Profundis Clamavi

Tetszenek a hasonlataitok: egyszerű, mint egy faék, kirúgja magát, mint a letaposott búza, és a legjobb Ndy fancsali megállapítása: „zöld, és dús lesz sírján a fű, míg például az enyémen kiégett és száraz”. Mindez alkat dolga, átlagos mennyiséget szoptam és viháncoltam életemben, de a gázos dolgok után egy idő után mindig vigyorgok, f*szán érzem magam, és tele vagyok tervekkel. Hogy mászok ki a sírgödörből, mielőtt rámtolják a földet, vagy igyekszem megsütni a szalonnámat, ha már ég a házam, és kalkulálgatok, vajon mennyi faszén jön össze a hamu alól - lehet, hogy ez elmeállapot?
Amúgy eltaláltad, szeretem a kecskét. Bírom az életképességét, a szemtelenségét, egyben meg tudok őrülni tőle. Tipikus túlélő, mint a regényem kedvenc alakjai. Imponál nekem ez az embertípus, szeretek róluk írni.
Nekem az a heppem, hogy élettel akarom feltölteni az alakjaimat, és az a technikám, hogy belebújok a bőrükbe. Namármost, ha én már ő vagyok, akkor, elkezdek mentségeket találni a tetteikre, mint ahogy ezt megtesszük magunkban is, amikor valamilyen ocsmányságot művelünk. Vagy, ha más nem, elkezdek élvezkedni a tag bőrében, élek a lehetőségeivel. Bobát szörnyetegnek akartam ábrázolni – az is -, mégis megszerették az olvasók, annyira életteli. (Magginak lett először szimpatikus a figura (korrektúrázott nekem), megfogta a figura élettelisége. Szinte az ekkori megjegyzése miatt építettem be a regénybe a tagot (először novellának indult a története.) Őrjítő elszántsággal és erővel marad életben, bármilyen szopás is, az élete. Sohasem adja föl, önző állat, érzéketlen gyilkos, de túlélő! Erős ember, akivel szívesen azonosulunk, mert tiszteljük az erejét. Mi itt mindannyian esendő fütyik vagyunk - illetve errefelé van pár emelkedettebb szellem :D -, beájulunk az erőtől, még ha gonoszság társul is hozzá. Azt hiszem, ezért hiszitek, hogy lelkesedem a figuráimért, persze az is lehet, hogy igazatok van. Esetleg közelebb áll a valósághoz, hogy élvezem őket :D.
Nőjön a sírokon dúsan a fű, és legeljék le vigyorogva a kecskék. Az se baj, ha lecsinálják közben, hisz attól még dúsabban nő a fű, és csak ez a fontos! Ha te vagy, aki legel, akkor jól jártál, ha fölötted/belőled nő, megszívtad! Ars poetica a la Profu. :D

Aki nagyon ráéhezne a regényemre itt elolvashatja az első két fejezetet:

http://urbanszkilaszlo.freewb.hu/nemtelen-nemesek-tortenelmi-regeny-resz...

.....................................................................................................

http://urbanszkilaszlo.freewb.hu

szo, 2013-04-20 16:59 Sren

Sren képe

A napokban elgondolkodtam a témán, pontosabban a gyökerein (és a gyökereken, igen). Hogy mégis, mitől JÓ egy író? Miért szeretjük? Profizmus? Lelkesedés? Technika? Ugyan már…
Az őszintesége miatt. Laci, neked minden műved őszinte és eredeti – függetlenül a fikció labirintusától és a Nagy Kérdéstől, hogy szeretve vagy nemszeretve írod a karaktereidet, a világodat. Az őszinteség az, ami térdre kényszerít, nem pedig az emóciókkal fűszerezett klisék, melyeket ha megfosztanánk eszközeiktől, technikájuktól és egyéb írói „trükköktől”, hát nem maradna belőlük egy fületlen gomb se.
Író az, aki őszinte és eredeti tud maradni mindig, minden körülmények között. Akkor is, ha a bűvésztrükköktől elszállt közönség tapsa halkulni kezd.
(És mellesleg, ha Te nekiállnál elkeseredésből, fogcsikorgásból írni, olyas művek kerülnének ki a kezed alól, mint Móricztól a Barbárok… hányan mondhatják ezt el magukról, magukat írónak képzelő okoskák?? Csak kérdem… :D TE megcsináltad, Laci. Nagyon sok sikert, ihletet, íróságod buja, élőzöld füvében való hempergőzést kívánok Neked: megérdemled!)

Őszintén gratulálok!

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

v, 2013-04-21 04:38 De Profundis Clamavi

Köszönöm, aranyos vagy!
Nem könnyű válaszolnom, nem látom kívülről magam. Van egy olyan sztereotípia, hogy a puding próbája… Sikeres író az, aki sikeres. Hogy miért? Ezer oka van, de az biztos, hogy nem betanult klisék miatt lett az. Az előírások megfojtják az embert, bár az is rossz, ha valaki rágörcsöl az eredetiségre. Egyikünknek segít, ha megtámogatják a jól bevált fogások, a másik lebénul tőle. Egészen biztos, hogy a formabontás, az elődöktől való eltérés valamelyes előnyt ad, ha amúgy jól ír az elkövető, de csak akkor. Se az agyontanulás, se az eredetieskedés nem segít, ha nem fogod meg az olvasót. Most nem divat a klasszikus írásmód, de a Barbárok ma is élvonalba kerülne, az irdatlan ereje miatt (bár tudja a franc, hisz a Hét krajcárt kivették az iskolai kötelezők közül ). Meg kell tanulni az írástechnikát, valamelyest a dramaturgiát, és a lovak közé csapni. Kicsavarni a tehetségedből, amit lehet, és kilépni a nagyszínpadra, ahol megmérettetik az ember. Sok baj nem történhet az íróval, legfeljebb nem fut be. Ha kiröhögnek, megaláznak vagy észre sem vesznek, az csak múló szenzáció, pár hét, hónap múlva senki sem fog élvezkedni rajtad. Viszont valamelyes fogalmad lesz arról, mennyit is érsz valójában. Aztán nekifutni még néhányszor a lécnek vagy mást játszani. Kinek mi fekszik. Biztosra menni lehetetlen, nincs tuti recept a sikerre.
Amúgy aranyosak vagytok, hogy sikeresnek hisztek, pedig még századik senki vagyok a nagyszínpadon. A Historium kiadó nem egy multi, nem áll mögötte tőke, kevés a lehetőség. Abban bizok/bízunk, hogy reklám nélkül is jól fog fogyni a Nemtelen, és telik a következő regényre. (itt az eleje: http://urbanszkilaszlo.freewb.hu/verszagra-gyult-regenyreszlet-tortenelm...) A Bookline sikerlistán tartósan megtelepedtem, máshol még nem jegyeznek, viszont csak két hónapja jelentem meg. Esetleg felkarolhat nagyobb kiadó (teszünk pár tétova lépést ez ügyben is), vagy az öngerjesztő eladások felfuttatnak. Vagy befutok, vagy nem, de mindenképpen jól elütöm az időt. Jó érzés, ott lenni, ahol vagyok (hempergőzök, dagonyázok benne), és egész őszintén kívánok mindenkinek:
SIKERT, BETELJESEDÉST ÉS ÖRÖKKÉ TARTÓ MÚZSACSÓKOT!

.....................................................................................................

http://urbanszkilaszlo.freewb.hu

k, 2013-04-23 13:01 Zora

Zora képe

Ti siránkoztok a kecskék miatt?! A mi sírunkon ló legel...

------------------------------------------

h, 2013-04-22 22:00 paralel

paralel képe

Hát, abban én sem értek egyet veled, Ndy, hogy hiba szeretni az írónak a saját karaktereit.Tényleg valahogy úgy lehet, ahogy Laci írta, hogy ha "belebújt" a bőrébe, akkor az ő szemszögéből látja a tetteit.Az említett Boba figurája eredetileg - még novella korában - sokkal szadistább volt, és úgy meg volt írva, hogy olvasás közben szinte érezni lehetett a szagokat; volt olyan olvasó, aki besokallt tőle :-) ezért lett kicsit "finomabb" De még akkor sem lehetett az ábrázolásban rosszallást érezni, legfeljebb egy kicsi távolságtartást.
De ez így jó nekünk!

 

Egyetlen mű sem lett jobb attól, hogy dicsérték, sem rosszabb, ha szidták.

Lukács György

k, 2013-04-23 13:29 Zora

Zora képe

Előszeretettel választok olyan karaktereket főszereplőnek, akik valamilyen szempontból sérültek, gyávák, nem mernek szembenézni hibáikkal vagy tetteik következményeivel. Képesek inkább átformálni az őket körülvevő világot valami abszurd valósággá, amiben racionalizálni tudják tetteiket, semhogy elfogadnák azt, ami velük történik, vagy amit tettek. Ez már évek óta egy alap motívum, erre építek minden történetet és minden karaktert. De ezzel nem magam fejezem ki, sőt, nagyon távol áll tőlem, hogy saját magamat beleírjam akármelyik történetbe. Soha nem kedveltem vagy szerettem ezeket a szereplőket, ellenben teljesen jól értem a működésüket, és semmi szükség rá, hogy bármiféle érzelmet tápláljak feléjük: a karakter egy eszköz, amivel dolgozok. Ha nagyon ragaszkodsz valamihez, nem akarod elengedni, és akkor nem tudsz tovább fejlődni. Számomra az ecseteim csupán eszközök egy kép megfestéséhez, és nem ragaszkodom hozzájuk: ha elhasználódtak, veszek újat, mert különben nem tudok dolgozni.
Viszont az is igaz, hogy egy regény sokáig készül, és sok munka fekszik benne. Óhatatlan, hogy az ember megkedvelje a fickót, akivel ennyi időt kénytelen eltölteni. :) Ilyen szempontból a novellistáknak könnyebb.

------------------------------------------

k, 2013-04-23 16:39 De Profundis Clamavi

Alkat dolga avagy, mindenki másképp csinálja! :D
Én nemigen gondolkodom azon, hogyan kellene, egyszerűen teszem, amit jónak érzek. Mostanában már meg tudom fogalmazni a fogásokat, hatásokat, mit-miérteket, de ösztönös maradtam. Valami olyas idea vezérel, hogy sok mesélő ül egy tűz mellett, épp nálam a szó, és csak addig marad ott, amíg jól adom elő a történetet. Figyelem (átgondolom, kitalálom) az olvasó/hallgató reakcióját, és igyekszem fenntartani a figyelmet. Az, hogy azonosulok, távolságtartó vagy hidegfejű elemző vagyok közben, az mindegy. Átadhatok értéket, vagy a nagy semmit, de ha a figyelmet elvesztem, leültetnek, otthagynak, és végtelen ideig agyalhatok mit rontottam el. Én mesélő vagyok, de ez csak egyféle írótípus, másoknak nem jön be ez az előadásmód. Ezernyi jó írás van, és ahány, annyiféle. A leggázosabb magadra erőltetni azt, ami nem fekszik, és tőled idegen fogásokkal bénázni. Most azonosulok, de ki tudja mihez lesz kedvem holnap. Semmi sem fog visszatartani a stílusváltástól, ha azt látom jónak, hisz csak a végeredmény számít! Ami aztán lehet gusztusos, jóízű vagy elborzasztó, netán elgondolkodtató -, hisz ezerféleképpen lehetünk sikeresek.

.....................................................................................................

http://urbanszkilaszlo.freewb.hu

cs, 2013-04-18 06:32 De Profundis Clamavi

Köszönöm szépen a recenziót!
Jól érzés olvasni, jól esik elhinni, hogy író lettem!
Igaz ugyan, hogy némi feszültség övezte távozásomat a karcról, de ezen a helyen váltam íróvá - ha mondhatom ezt -, és az olykor késhegyre menő viták nagyon is segítettek a szakmai kelléktár megszerzésében. Egyébként is egy idő után minden írónak a saját útját kell járnia, az állandó szakmai egyeztetések fékezhetik a fejlődést - gondolom én.
Itteni barátaimnak köszönöm a segítséget - ezekből sokat tanultam -, a többieknek a keményebb véleményezést, hangnemet, hisz a válaszok méltó megfogalmazásából még többet okultam.
Továbbra is "Hajrá Karc", és legyetek jók, ha tudtok :D !
De Profundis Clamavi azaz Urbánszki László

.....................................................................................................

http://urbanszkilaszlo.freewb.hu

sze, 2013-04-24 18:47 BáróTornádó

BáróTornádó képe

Rengeteg idő után visszatértem, hogy szóljak Profuról néhány keresetlen szót (és tényleg csak ezért): istencsászári, amit csinál!
És (az ő szavaival fogalmazva), kit érdekelnek a fulloscsávók?
Andy

Süss fel Én! Fényes Én!
Kertek alatt a ludaim megfagyÉn...

cs, 2013-04-25 02:50 De Profundis Clamavi

Köszönöm Viharok Ősatyja!
Mit nekem zordon Kárpátoknak... Andy Baronja, nekem te már örökké Tornádó maradsz!
Hogy valakinek legyen arca kiírni azt, hogy süss fel Én, fényes Én... eldobom az agyam!
Süss fel Tesó, és hozz fényt erre a szomorkás, búvalbélelt világra! Derítsd fel a sok savanya arcot, beborult agyat, hogy ne legyen sírás és fogaknak csikorgatása!
Örülök, hogy erre tévedtél!

.....................................................................................................

http://urbanszkilaszlo.freewb.hu

cs, 2013-04-25 10:06 Maggoth

Maggoth képe

Megcsináltad, Tesó, én már kezdet kezdetén láttam, elég lökött vagy hozzá, hogy író legyen belőled! Pénteken ne feledd azt a páleszt! :D

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

p, 2013-04-26 09:19 De Profundis Clamavi

Teljesen átjött nekem, hogy azért dicsérsz, mert elvárod a pálinkát! :D
Ja, majd el feledtem: mindez abból az alkalomból történik, hogy én sem értem miért, de rámmozdult a bulvár és előadhatom magam ma este a Creol bárban. Rendesen megszellőztettem az eseményt a Facebookon és meghívtam 830 ismerőst. Jó balhé! :D

.....................................................................................................

http://urbanszkilaszlo.freewb.hu

p, 2013-04-26 14:29 Maggoth

Maggoth képe

Végül is egy író tudjon olvasni a sorok közt! :D

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

h, 2013-04-29 18:03 Zora

Zora képe

Jól számolom, hogy a Nemtelen nemesek a 79. az Alexandra történelmi regények sikerlistáján? :)

------------------------------------------

h, 2013-04-29 21:37 A. G. Stone

A. G. Stone képe

Igen, ha minden jól megy jó ideig benne marad a top 100-ban. Egyre többen olvassák. :)

p, 2013-05-10 10:33 Para Celsus

Para Celsus képe

Jaj, a jó öreg Prófunt! Aki a saját novelláit kommentálta álnéven a Karcon...
Kíváncsi vagyok, hány példányt vett meg a saját könyvéből, hogy toplistás lett :D


"The Rainmakeeeer!"

p, 2013-05-10 20:00 Obb

:) :) :)

szo, 2013-05-11 03:13 Ndy

Ndy képe

Attól függ, mennyiért adta magának/mennyi kerete volt erre. De, (Profundis at de...) viccen kívül: Profu nem az az ember, aki meghajtja a lovakat és utána bedobja a gyeplőt. Kézben tartja a dolgokat. Bár mindenkinek lenne ennyi érzéke ehhez - és az összegyűlt gázsiból az én jólétemre is gondolna :D. (Úgy értem, nagyon gondolna :D )

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

sze, 2013-05-15 04:53 De Profundis Clamavi

Én is szeretlek Para!
http://kephost.hu/share-7F7B_5193068A.html

.....................................................................................................

http://urbanszkilaszlo.freewb.hu

sze, 2013-05-15 06:14 Maggoth

Maggoth képe

:) :) :)

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

sze, 2013-05-22 20:13 BáróTornádó

BáróTornádó képe

A kíváncsi kérdésed egy elemző, éles elméjű embert jellemez, aki viszont (nem tudhatom, hogy miért) tévútról közelíti meg a választ. Én egyébként el tudom árulni, hogy hány példányt vett meg (legalábbis a nyomtatott példányokból)! Pont annyit, hogy ajándékba, önköltségű postával el tudjon küldeni a barátainak egy-egy példányt! És mivel elég sok barátja van, nem kis összeget költhetett erre...

Süss fel Én! Fényes Én!
Kertek alatt a ludaim megfagyÉn...