Mióta az ember kiemelkedett az állatvilágból, s tudatában van létezésének, keresi a választ földi életének ok-okozati kérdésére, arra, mi a célja röpke életének, mely boldogságok és szenvedések rendszertelen sorrendben és időközönként váltakozó sorozata. Miért születünk és miért halunk meg? Miért pont akkor és ott? Van e Sors? Vagy Isten? Esetleg az egyetemes világmindenség, a kozmosz által uralt lények, egy felsőbbrendű hatalom által egyszerű játékként használt bábuk lennénk?
A különböző vallások, filozófiák, életszemléletek, tudományos és filozófiai magyarázatok évezredek óta keresik erre a választ. Több lehanyatló kultúra, kihalt civilizáció próbálta megfejteni különböző vallásos magyarázatokkal a világ mozgatórugójának miértjét, ill. mikéntjét. Nekik sikerült mindaz, melyet akkor, mint jól bevált eszme alkalmaztak. Egy mítosz, melyre egy valós államszervezet, jogrend, művészeti irányzat alapult. Egy rendszer, amiben élni, halni lehetett. Mára a szkeptikusok számára ezek is csak egyek az elavult hiedelmek közül. Ám a Szfinx, a gízai piramisok, a Stonehenge, a húsvét szigeti kőóriások, vagy éppen a nazca-vonalak célját, keletkezési okait egyikük sem magyarázta meg elvakult követői számára megnyerő kultuszcáfolataiban…