A magyar mitológia és a fantasy irodalom

Átéltétek-e már, hogy könyvesbolt polcain valami változatosságot kerestetek? Valami hozzánk, a mi kultúránkhoz közel álló alkotás épp a fantasyban?
Tavaly év elején csömöröm lett a kelta világ mítoszaiból építkező fantasy könyvekből. Úgy indultam el a könyvesboltba, hogy most valami különlegeset fogok keresni. Meg is találtam három sorozatot, ami a fogamra való volt: Bán Mór: Kárpáthia, Szélesi Sándor (Anthony Sheenard): Legendák földje és Fonyódi Tibor (Harison Fawcett): Hadak útján című köteteit.
Mielőtt elolvastam volna őket, gondoltam kicsit elmerülök a régi magyar mitológiában, így hát fogtam a Mitológia Ábécét és fellapoztam. A finnugor részt kezdtem el olvasni, és amikor végére értem, meglepődtem.
Nagyon sok rész foglalkozott a nyelvrokonaink mitológiájával, például a finnekével, votjákokével, manysikével. Ám a magyar mitológiáról csak találgatásokba bocsátkozott ifj. Kodolányi János, mert a magyarság nem volt etnikailag egységes, így a sámánhitben sem. Viszont közös vonások megfigyelhetőek benne a közös finnugor, a szibériai illetve török népek mitológiájával, hogy őt idézzem:„a kereszténység előtti sámánhit emlékei, természetesen, apró mozaik szemek csupán, türelmes összerakosgatásuk révén azonban fölismerhető képet kaphatunk.” Nagyobb darabokból keveset találhatunk, de ez sem lehetetlen, ilyen például Emese álma. Ezek után úgy gondolom, nem könnyű a magyar mitológián alapuló fantasy mű megírása.
Ezek átgondolása után, állítottam fel a mércét, és kezdtem el olvasni a könyveket. Először Bán Mór műveit vettem a kezembe, „Az ezeréves háborút”, „A vérszemű csillagot”, „A hadak urát” és a „Gadur kapuit”. Mire a végére értem a könyveknek biztos voltam magamban, hogy az író a könnyebbik utat választotta. A történet a jövőben játszódik egy világégés után. A népek visszafejlődtek régi törzsi kereteik közé. Tehát a magyar mitológia darabkáit nem kell összerakosgatni, elvégre nem biztos, hogy a régi szokásokhoz tértek vissza a katasztrófát túlélő utódaink.
Nem kiábrándulva, sőt, sokkal inkább újult erővel folytattam tovább hadjáratomat a magyar mitológiát feldolgozó művek meghódításáért. Következő célpontom Szélesi Sándor (Anthony Sheenard): Legendák földje volt, ebbe a sorozatba beletartoznak a „Vadásznak vadásza”, a „Tündérösvény” és „A lelkek birodalma” című könyvek. Körülbelül erre a szintre tettem a mércét. Érződik a művön, hogy nagy odafigyeléssel tervezte meg a világát az író, és misztikummal is fűszerezte azt. Sámánizmusban tett elmerülésemből sok olvasott információ visszaköszönt, pl. a fölösleges csontokkal és fogakkal látják meg a napvilágot a főszereplők. Ám eléggé keveréknek éreztem, mert a keleti puszták letűnt népeinek mágikus világképéből és istenvilágából szövődött, és nemcsak a mi őseink járták e pusztákat. Viszont ez nem csökkenti szememben a mű értékét, mivel érzésem szerint nem csak a magyar mitológiára akart építkezni az író.
Legvégére Fonyódi Tibor (Harison Fawcett): Hadak útján című sorozatát hagytam, amibe „Isten ostorai”, „A háború művészete” és „Ármány éneke” című könyvek tartoznak. A mitológia feldolgozásának másik vállfaját ismerjük meg benne. E művek jóval hitelesebbek magyar történelem szempontjából a neveket, helyszíneket és néha eseményeket nézve is. Mitológiáról kevesebb szó van bennük esik, az is inkább magyar vonatkozásban, mint az előző két sorozatban, de jóval cselekménydúsabbak és élvezetesebbek Fonyódi Tibor művei.
A felsorolt sorozatok közül mindegyik egyedi és egy lehetőséget mutat, hogyan lehet abból a kevésből, amit őseink ránk hagytak, valami kiválót, színvonalasat alkotni. Jóval élvezetesebb ezeket olvasni, mint a száraz magyar mitológiával foglalkozó szakkönyveket. Bár az utóbbiba jóval több tudás anyag van, de ezekben a könyvekben az a némi fontos információ, ami őseink mitológiájából van kiemelve, olvasmányosabb csomagolásba van rejtve. Szívből merem ajánlani mindenkinek az említett fantasy könyveket, nekem mind egytől egyig kellemes olvasmányok voltak.

Ide kapcsolódó linkek:

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

k, 2005-02-01 22:10 Stonehenge

Stonehenge képe

Megígértem, hogy erre "anyázok", hát meg is teszem! Végül is csak egy dolog zavart, az, hogy kifejted, abban az időben nem csak a mi elődeink mászkáltak arra. No most, a Kaukázus környékén, különösen azon a részen Atillától az Álmos előtti generációig CSAK a mi őseink éltek arra, és kultúrájuk vélhetően mélyebb, érzelemdúsabb volt, mint ahogy az említett kötetek leírják.
De nekem nagyon tetszett, ahogy Fonyesz leírja a sólymászat ősi rejtelmeit, és bizony ezek a sólymok a lovas harcosokat is megszivatják rendesen. A magyar sámán hitvilággal viszont én nem találkoztam a lapokon, csak a táltosok világával.
"Ősi" karcolat vita, hogy mi a különbség, és erősen ragaszkodok a szétválasztáshoz, de persze én sem vagyok mindentudó.
Bán Mór pedig bár a könnyebb utat választotta, mindenben követi eleink hagyományait, az én bajom az, hogy nem ás elég mélyre. Talán majd a folytatásokban.
Teljesen igazad van abban, hogy értékeinket olvasható formában is a közönség elé kell tárni, de azért az alapvető 50 könyvet el kell olvasni, Anonymus Gestájától kezdve dr. Varga Tibor műveiig bezárólag.
Ha érdekel, összerakok egy listát arról, hogy több éves könyves tapasztalat és a szerzőkkel készített interjúk alapján mi baromság és mi hiteles.

"Csak akkor lesz bármid is, ha már elvesztettél Mindent"

k, 2005-02-01 22:46 Rem

Rem képe

Szerintem Szélesi Sándornál igazából nem dominál a Kaukázus, de javíts ki, ha tévedek, régén olvastam, és így nem emlékszem rá igazán. ;)
Nem akartam minden sorozat történtébe részletesen bele menni, hadd furdalja a kiváncsiság az olvasót, hogy mitől is oly jók ezek a könyvek. ;>
"Teljesen igazad van abban, hogy értékeinket olvasható formában is a közönség elé kell tárni," - Csak alkotnánk többen ebben a műfajban. :( Szerintem Raoul Renier téved abban, hogy nem lehet újat nyújtani ebben a témában. :!:
"Ős"vita, tudatosan csak a sámán szót használtam. ;) Uralni és használni között szerintem némi fedés van. Elvégre uralod a kocsidat és közben arra használod, hogy eljuss valahová. Szerintem inkább a szertartásokba voltak a különbségek, de ettől még a sámánba tartozik a táltos, mint a keresztény egyházaknál a protestánok. ;)
A listára lehet igényt tartok, de majd nyáron, ugyanis akkor lesz időm ilyen nagy fokú elmerülést kívánó témába elmélyedni. ;)
______________________
Az öreg dobozoló sámán