Babonás japánok

Hogy miért nincsen 4. emelet egyes japán kórházakban vagy hotelekben? Miért nem illik beledöfni a rizsbe az evőpálcikát vagy ételt adogatni vele? Miért nem találni egyetlen japánt sem, aki észak felé alszik, vagy miért hajtják be előbb a kimonó jobb oldalát és nem a balt, mint az a nyugati ruhák szabásánál gyakran előfordul? És miért hangzik el szinte minden első találkozáskor a vércsoportra vonatkozó kérdés*?

Mindezek könnyen megérthetőek, ha sikerül némi betekintést nyernünk a japán kultúrába. Évszázadokon át formálódott hiedelmek, szokások ezek – leszámítva a vércsoportok iránti hatalmas érdeklődést, mely néhány évtizedes múltra tekinthet vissza –, és talán számunkra kissé furcsának tűnhetnek, de tegyük fel magunknak a kérdést, vajon nekik nem ugyanilyen idegen a tartózkodásunk a 13-as számtól vagy, hogy semmi esetre sem megyünk el egy létra alatt, esetleg a baljós előérzetünk, amely egy tükör eltörését követi?

Visszatérve erre a különleges társadalomra, úgy gondolom, a négyes szám helyzetének tisztázásával kezdem; hiszen talán ismerős az is, hogy ugyanezt a számot Kínában sem kedvelik. Tudniillik a „négy” kiolvasva „shi”, és a „halál” szót ugyanígy ejtik – mindkét országban. Innentől kezdve érthető, miért igyekszenek kerülni a négyes használatát; mind a kórházakban, mind pedig a hotelekben. Előfordul egyes kórházakban, hogy 4-es, 9-es, 14-es, 19-es vagy 42-es szoba egyáltalán nincs is – ahogy nálunk néhol a 13-ast kerülik.

Ami a 9-es számot illeti, „ku”-nak ejtik, amely rímel egy másik szóra, ami fájdalmat vagy aggodalmat jelent. Ezért ezt szintén szerencsétlen számnak tartják. A 42-es úgy hangzik, hogy: „shi-ni”, ami azt jelenti „meghalni”; a 420-as „shi-ni-rei”, mely halottak szellemét jelenti, a 24-es „ni-shi”, ami dupla halált jelent... A 43-as számot leginkább a szülészeti osztályon kerülik, mivel az „shi-zan”, vagyis: halva születés. Ugye, már nem is tűnik annyira furcsának, hogy óvakodnak ezektől a számoktól...?

Az evőpálcika-etikettről szólva, a korábbi példák a halotti szertartásokkal kapcsolatosak. Tehát, rizsbe nem szúrunk pálcikákat, mivel temetéskor az oltárra rakott gombócokkal szokták ezt tenni (természetesen más étellel sem illik ezt megtenni, ám a rizsnél fokozottan ügyelni kell erre). Pálcikával nem adunk át egymásnak ételt, mert az elhunyt családtag vagy barát hamvaiból kiemelt csonttal járnak így el. Egyik emlékeztető sem túl kellemes, ha belegondolunk.

Hogy a „vidám” példáknál maradjunk, a japánok először a ruhájuk a jobb oldalát hajtják be, majd csak azután következik a bal. A nyugati kultúrákban azonban leggyakrabban fordítva szabják őket, különösképp a női darabokat. Mivel azonban Japánban a halottakat szokták így felöltöztetni, „fordítva” hajtogatva – hogy jelezze, nem hétköznapi viseletben indul a túlvilágra –, ezért élő embert nem fog senki sem találni az országban, aki így ölti magára a ruháját.

Ez vonatkozik az észak felé alvásra is: csak a holtak fekszenek így. Ha pedig egy halottaskocsi hajt el az ember mellett, akkor jól teszi, ha gyorsan eltakarja a hüvelykujját. Hozzá kell még tenni, hogy éjjel nem jó körmöt vágni – már csak az egyértelmű okok, mint például a megfelelő fény hiánya miatt sem –, különösképpen azért, mert úgy tartja a hiedelem, hogy balszerencsét hoz és az illető nem lesz ott a szülei temetésén, mivel előbb fog eltávozni az élők sorából.

Egy japán naptárat a kezünkbe véve valószínűleg feltűnik, hogy a napokat különböző jelzésekkel látják el, amelyek ismeretlenek számunkra. Léteznek a „Taian” napok, vagyis „nagy béke”-napok, amikor minden, amibe az ember belekezd, sikerrel jár. Aztán a „Tomobiki” (amikor „magaddal rángatod a barátaidat”), Kichi (jó szerencse), illetve Kyo napok (balszerencse). Esküvőket Taian és Tomobiki napokon szoktak tartani (illetve októberben), viszont utóbbin kerülik a temetéseket, attól tartva, hogy az elhunyt „magával rángatja a barátait”, tehát egy közeli barátot vagy rokont visz magával a halálba. Csoda hát, hogy a temetkezési vállalatok szinte mind szabadságon vannak a Tomobiki napokon?

Természetesen Japánban sem csupán ezek az összetett babonák léteznek– ugyanúgy megvan a tükör-törés vagy a létra megfelelője. Például: a padlót borító tatami szőnyegek összeillesztésénél a ruhára lépni, eltörni egy fésűt, a geta (megemelt fapapucs) szíja, ha elszakad, vagy ha megreped az ember csészéje, rossz ómennek számít. Balszerencsét hoz ugyanígy, ha beteg embernek nem viszünk cserepes növényt, vagy ha nem szórunk sót a küszöbre, miután egy tolvaj a házunkban járt.

A só egyébként tisztító erővel bír és rendszeresen használják a templomokban, szentélyekben is. Vagy például ha temetésről érkeznek haza az emberek, mindenki válla fölött sót kell szórni, mielőtt belépnek a lakásba. Ugyanakkor a só hasznos arra is, hogy a szerencsétlenséget távol tartsa, vagy bevonzza a vendégeket, így például éttermek, üzletek küszöbén gyakran találni egy-egy kis kupaccal belőlük. Ha egy betérő vendég véletlenül belerúgna, akkor azt nagyon szerencsés jelnek tekintik. De például a gonosz démonok elűzésére ugyanilyen alkalmas a bab is, amit leggyakrabban a Holdújév előtti Setsubun ünnepén hajítanak szét.

A legtöbb templom, illetve szentély virágzó üzletet tart fenn annak köszönhetően, hogy sokféle amulettet árulnak, amelyek védelmet nyújtanak a gonosz szellemek és balesetek vagy betegségek ellen, vagy egyszerűen jó szerencsét hoznak. Szinte minden taxiban és teherautóban található ilyen, hogy megvédjék magukat a balesetektől vagy, hogy elűzze a gonosz, női szellemeket, akik előszeretettel nézik ki maguknak ezeket a járműveket.

Még mindenképpen érdemes megemlíteni a darumadarakat körülölelő szokásokat. Talán már sokan hallották, hogy ha ezer darumadarat hajtogatunk, teljesül egy kívánságunk, azonban hogy miért van ez így és miért pont épp erről a madárról van szó, kevesebben tudják. A darumadár a becsületesség, hűség és béke szimbóluma; valamint a japán mitológia szerint 1000 évig él. Azt tartja a hagyomány, hogy aki ennyi darumadarat hajtogat esküvője előtt, annak boldog házassága lesz, mivel egy daru hajtogatására időre, türelemre és megértésre van szükség – és ugyanezek elengedhetetlenek egy boldog házassághoz.

De vannak, akik az 1000 madár hajtogatása közben kívánnak valamit. Az egyik legismertebb történet Szaszaki Szadakóé, aki Hirosima közelében élt és még csak két éves volt, mikor bekövetkezett az atomtámadás. Később fedezték fel nála a leukémiát, melyet az atombomba robbanásának közelsége okozott. Szadako barátnője mesélte el neki az 1000 darumadár legendáját és vitt neki origami papírokat. A kislány ekkor elhatározta, hogy ő is fog annyit hajtogatni – azt kívánta mindeközben, hogy meggyógyuljon.

Az első 500 után sokkal jobban lett, ám állapota hamarosan romlani kezdett. Ő azonban tovább folytatta a hajtogatást. Nem sokkal később elhunyt; 644 madarat sikerült addig elkészítenie. Szadako története mélyen megérintette osztálytársait és elhatározták, befejezik a kislány munkáját, sőt később pénzt gyűjtöttek egész Japánban, hogy emléket állíthassak Szadakónak és a többi gyermeknek, akik az atombomba áldozatául estek.

Láthatjuk, hogy sok különbség van a japán hiedelmek és szokások, valamint a sajátjaink közt. Mégis van azonban egyvalami, ami úgy tűnik, az egész világon képes bizonytalanságot csempészni az emberek szívébe, legyen az magyar, amerikai vagy japán: a feketemacska.

 

 

* Egy 1934-es tanulmány indította útjára a „rajongást”, mely a mai napig népszerű. Ha valaki kíváncsi, mi állapítható meg róla a vércsoportja szerint ez alapján, akkor látogasson el ide: http://www.terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/vercsop.html 

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2010-01-15 14:00 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Köszönjük a cikket, régen volt mitológiai témájú írás a Karcolaton. :) Érdekesek a szokásaik (bár a nyugati babonáktól is a hajamat tépem), ezekkel is bővült a "miért nem megyek Japánba" listám. Főleg a beteg meg a cserepes növény aggaszt, tartok tőle, hogy néhány hétnyi ottartózkodás után dzsungelt kéne hazacipelnem. A daruhajtogatásás hiedelem aranyos, nem ismertem. Megyek hajtogatni. :) (Érdekes, hogy a daru szimbolikájáról meg hallottam. Eltitkolták előlem ezt a hajtogatósdit.)

Egy dolgot azért fejts ki a kedvemért, ha lehet: az evőpálcikás ételt nem adunk babona... hogy is van az a csontokkal?

_____________________
Dr. Bloody Dora

p, 2010-01-15 16:34 Arvael

Arvael képe

Hú, igazából azért "pottyant" a mitológia-részlegbe, mert még ezt tartottam a legközelebbi témának a babonákhoz :)

Az evőpálcikás dolgok... nos, nem is babona, inkább illemszabály, de valahogyan szükségesnek tartottam megemlíteni a cikkben.

Amire kíváncsi vagy, ha jól értettem, hogy evőpálcikáról evőpálcikára miért nem adogatunk ételt? Nos, miután az elhunyt hozzátartozót/ismerőst elhamvasztották, utána a hamvakból a csontdarabokat így, pálcikáról-pálcikára adják tovább egymást között a gyászolók. És innentől fogva étellel nem illik ezt csinálni, mert minden japánnak ez jutna róla eszébe.

___

"Reality is for people who cannot cope with science fiction."

szo, 2010-01-16 14:23 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Nem kifogásolom, jó helyen va ez így. Ha lenne érdekességek részlegünk, ott is jó helyen lenne, de ugyebár nincs...

Az evőpálcikás részt eltaláltad, ezt kérdeztem. Hát... eléggé, hmmm... fura. Nem elég, hogy meghaltam, elégettek, még vonatozzak is... kissé durva az én szememben. :)

_____________________
Dr. Bloody Dora

szo, 2010-01-16 15:52 Arvael

Arvael képe

Jaja, fura... A temetkezési szokásoknak ill. szertartásoknak nem néztem utána bővebben, szóval én is csak ezt tudom mondani: furcsa.
Pedig biztosan van valami magyarázat arra, hogy miért pont így és ez a szokás alakult ki... Hmmm...

___

"Reality is for people who cannot cope with science fiction."

p, 2010-01-15 14:40 Roah

Roah képe

Nagyon jó cikk, tetszik. :)Érdekes a számmisztikájuk. A kinaiak is tényleg rettegnek a 2,4,-es számtól, és a hetestől. De ebben lehet valami: az otthonunk olyan, mint egy pénzenyelő. Mindig elromlik valami, és a víz...oh, hol a radiátor csepeg, hol a mosogató, fürdőszoba csapja, vagy a wctartály adja meg magát, de ha épp minden rendeltetésszerűen működik, akkor a felettünk lakó áztat el. Egyik betegség jön a másik után. A beköltözés évében annyira feltűnő volt, hogy az idős szomszédnénit nyúztam már, tudja-e, mi történt az előző tulajdonossal. Persze, hogy tudta. Meghalt, leugrott a nyolcadikról - mondta a néni biztatóan. Kinai fönőkeim is mosolygtak már nemegyszer azon, hogy nálunk állandóan beüt a krakk, nem beszélve a karácsony utáni feszültségekről...aztán megtudták az ajtószámot:47. Ők mondták, hogy a 2,4,7 -es borzasztó rossz omen. Ugyanakkor a 8-as szám a javak, szerencse jele. (Spec engem végig kisért egész életemen a nyolcas - nem csak azzal, hogy nyolcadikán születtem -,és meg is hozza a maga kis áldásait) Nem is tudtam, hogy a Japánoknak is rettegnek ezektől a számoktól. Pedig én nagyon szkeptikus vagyok, mégis be kell lássam, hogy néha van valami valóságalapja. Persze igaz lehet az is, hogy a babonáknak csak azok ártanak, vagy segítenek, akik hisznek benne. Én nem hittem benne- legalábbis a számokban-, de 47-es számú lakást nem ajánlok senkinek.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

p, 2010-01-15 17:23 Arvael

Arvael képe

Köszönöm szépen :D

Jaj... lehet, hogy meg kéne fontolni az elköltözést... vagy az újraszámozást :) Viccet félretéve, nekem egy másik kínais dolog jutott eszembe arról, amit mondtál: amikor ilyen "vizes bajok" vannak, úgy hiszik, hogy az érzelmekkel kapcsolatos. Valami ott nincs rendben és arra hívja fel a figyelmet. Pl. ha túlságosan elnyomják vagy nem fejezik ki őket, ilyenek.
Legalábbis így hallottam. Akár hisz bennük az ember, akár nem, szerintem érdemes azért elgondolkodni néha rajtuk :)

___

"Reality is for people who cannot cope with science fiction."

p, 2010-01-15 22:36 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Köszi, érdekes volt!

A ruhahajtogatós kérdésen már én is gondolkodtam, ugyanis a judókabátjainknak is a jobb szélét hajtjuk be először. Kipróbáltam fordítva, de úgy egyrészt hülyén nézett ki - na persze, mivel fordítva szoktam meg -, illetve nem látszott a márkajelzés, ami valahogy hozzátartozik egy rendes, istenfélő judókabát kinézetéhez, nélküle olyan csupasz ;-) Ki tudja, mik állnak a hagyományok mögött...

szo, 2010-01-16 12:54 Arvael

Arvael képe

Örülök, hogy fény derült a ruhahajtogás titkára :D 

___

"Reality is for people who cannot cope with science fiction."

szo, 2010-01-16 14:00 onsai

onsai képe

Nagyon érdekes cikk volt. Emlékszem, kölökkoromban olvastam a Szadako élni akar c. könyvet, sokkoló volt. Aztán sok éven át próbáltam elfeledni...

A vércsoport-kérdés úgy tűnik odaát olyan, mint itt a horoszkóp-ügy. :) 

 

----------------------

Hogyan fessünk tökéletes képet?
Légy tökéletes. Aztán dőlj hátra, és fess.

szo, 2010-01-16 15:47 Arvael

Arvael képe

Köszönöm :)

És igen, pont olyan, mint nálunk a horoszkóp :D Egyébként pl. talkshow-kban nem ritkán hangzik el a vendéghez intézve a kérdés Japánban, hogy: "mi a vércsoportja?" :D 

___

"Reality is for people who cannot cope with science fiction."

szo, 2010-01-16 14:09 BenJoe

BenJoe képe

Én tanulgatok japánt, és van ebben a szövegben pár dolog, ami szemet szúrt. Pl. a 42 és 43-as szám.

A Shi-ni nem 42, hanem 4-2 vagyis külön a két szám. A shi (4) shichi (7) féle kiejtés nem használatos a 10-es számok kiejtésénél.

A 42-t úgy mondják, hogy Yon-Juu-Ni, a 43 meg Yon-Juu-San. A Shi-t csak magára a 4-es számra használják, vagy a 14-ben a Juu-Shi.

A számok 1-től 10-ig: Ichi, Ni, San, Shi, Go, Roku, Shichi, Hachi, Kyuu, Juu

Másik verzióban: Ichi, Ni, San, Yon, Go, Roku, Nana, Hachi, Kyuu, Juu

szo, 2010-01-16 15:50 Arvael

Arvael képe

Ezzel tisztában vagyok, de köszi, hogy felhoztad, mert való igaz, a cikkben nem tértem ki erre részletesebben - nem akartam összekavarni senkit sem, hogy többféle számolás is létezik (még van egy verzió azon kívül, mint amit felsoroltál egyébként) + számlálószavak + olvasatok, mert úgy éreztem, így is már kissé tömör lett...

A "shi-ni" az "négy-kettő", "shi-zan" pedig "négy-három", ha úgy vesszük, de ha egymás mellé leírjuk a két számot, akkor "negyvenkettőt" és "negyvenhármat" kapunk. Azonban, ha külön olvasod a két számjegyet (amiket egymás mellé raktunk), akkor szerintem érteni fogod, mire akartam kilyukadni annál a résznél :)

 

Szerk.: 14 leggyakrabban "juuyon", nem "juushi".

___

"Reality is for people who cannot cope with science fiction."

szo, 2010-01-16 17:21 AvatáR

AvatáR képe

hát igen. a japán rituálék, szokások és hagyományok egész elképesztő elegye átszövi a társadalmat.

És ez így van már a kora-középkor óta!

gratula Arvael-nek a remek kis cikkhez. Tükrözi érdeklődő és kíváncsi magatartását !

"A két legerősebb harcos a Türelem és az Idő"

szo, 2010-01-16 21:48 Arvael

Arvael képe

Köszönöm :D És szükségem is van utóbbikra, attól tartok x'D

___

"Reality is for people who cannot cope with science fiction."

h, 2010-01-25 08:04 fyra

fyra képe

Hűha, szép munka! :)

Viszont ejnye, nem keverjük az átírásokat :D.

___

"Ha eddig nem említettem volna, nagyon rosszul tűröm az emberi hülyeséget!" (az istenektől való Korinorisi Arh'hin varázslónő)

h, 2010-01-25 16:33 Arvael

Arvael képe

o.O Hol kevertem? Úgy emlékszem, végig Hepburnben írtam! :o

Egyébként örülök, hogy tetszik - ez egy sorstárs szájából (klaviatúrájából?) még boldogabbá tesz :)

___

"Reality is for people who cannot cope with science fiction."

h, 2010-01-25 23:23 fyra

fyra képe

Szadakónál :).

Naná, hogy tetszik, sorstárs létemre is csomó újdonságot tudhattam meg, szóval még hálás is vagyok *.*.

___

"Ha eddig nem említettem volna, nagyon rosszul tűröm az emberi hülyeséget!" (az istenektől való Korinorisi Arh'hin varázslónő)

h, 2010-02-01 12:20 Arvael

Arvael képe

Áúúúú... Ej, de ciki... Még se kellett volna két részletben megírnom a cikket... :/ 

___

"Reality is for people who cannot cope with science fiction."

h, 2010-02-01 14:01 Blade

Blade képe

Ez az 1000 daru hajtogatása tetszik, lehet, hogy nekiállok, nem mintha nősülni akarnék, de türelmi próbának nagyon jó...és a Karc novellákhoz kell türelem, bizony, soksok türelem...;)

Kösz a cikket! Ami érdekelne még, mit csinál egy átlagos napon egy átlagos japán, mit esznek általában és ünnepnapokon és miért van/lehet az, hogy ők élnek a legtovább?

 

 

h, 2010-02-01 20:58 Liliana

Liliana képe

Leszögezem, nem regényt szeretnék írni, bár lehet a vége az :). Ugyanakkor azt is, hogy nem igazán vagyok otthon a japánok kulturájában, de az étkezési szokásokban annál inkább és nem igazán tudom megállni, hogy ne szóljak hozzá, ha már ezt kérdezted...

A japánok, többek között, talán étkezési szokásainak köszönhetik hosszú életüket. Mielőtt beköszöntött a gyorséttermek kora nem igazán találkoztál elhízott japánnak a szumó birkózókon kívül, legalábbis nagyon kevés százaléka volt a lakosságnak túlsúlyos. A japánok naponta fogyasztanak rizst, különféle tengeri herkentyűket, zöldséget, szóját. Ételeik kevés koleszterint tartalmaznak és magas a rosttartalmuk. Nem akarok jobban belemenni az omega3 zsírsavak jótékony hatásaiba és a szója fehérjének élettani hatására, vagy a rostok élettani jelentőségére.

Ők aztán tudnak étkezni! Talán az ő egyik jelszavuk lehet, hogy "Ne azért élj, hogy egyél, hanem azért, hogy élj."  A felkelő nap országában az ételkészítés komoly művészet. Az emberek nem csodálkoznak rá mindenre, mielőtt nekifognak az ebédnek, ugyanakkor élvezik az elrendezés és a kiválogatás nyújtotta látványt. Sokszor maga az étkezés helyszíne is szerves része az ételek nyújtotta látványnak. Az itteni felfogás szerint minél szebben néz ki egy fogás, annál ízletesebb. Egy átlagos japán tipikusan háromszor eszik naponta főtt rizst, miszólevest (a miszó szintén szójababból erjesztett ízesítő, mint a szójaszósz) és két-három mellékfogást. Az étel mellé zöld teát szürcsölnek.

Nincs még egy olyan ország a világon, ahol ekkora hangsúlyt kap az évszakok változása. Az itt élő emberek nemcsak a tavaszi cseresznyevirágzás vagy az őszi holdnézés alkalmával találkoznak a változó természettel, hanem az ebédlőasztalon is. A nyár érkeztével új ételek kerülnek elő. Japán hagyományos kultúráját gyakran írják le úgy, mint "évszakok kultúrája", mivel szokatlanul nagy hangsúlyt kap benne a természet ciklikus változása.

A legfontosabb, hogy a hozzávalók frissek és természetesek legyenek, ezt követi az az igény, hogy mindent a maga "sun" idején fogyasszunk, vagyis akkor, amikor szezonja van. Bambuszrügy, tonhal, hering tavasszal, bonito a nyár elején, macutake gomba és gesztenye ősszel. Úgy tartják, hogy ha mindent "sun" idején fogyasztunk, még egészségesebb.

Ünnepek: Az  ókorabeli udvarban élő nemesek lakomái pazarok, nagystílűek voltak. Különösen az újév vagy az új legfőbb miniszter kinevezése stb. adott alkalmat a grandiózus lakomáknak. Az e korból származó menük az általunk ismert legrégibbek. Az ételek tengeri keszegből, pontyból, pisztrángból, polipból, fácánból stb. készültek és nagyon egyszerűen lettek feltálalva. „Négyféle tál”-nak nevezett, fűszerekkel, ízesítőkkel: hisioval (miszo egy fajtája), szakéval, ecettel és sóval teli tálkák kerültek még az asztalra. Egyszóval tényleg nagyon kezdetleges volt a konyhaművészet. Azonban meglehetősen bonyolult szabályzatban szögezték le a napirendtől és az alkalomtól függően azt, hogy milyen étkészletet használjanak, milyen a megfelelő öltözet az étkezéshez és hogyan dekorálják a termet. Az ételeket egy daiban nevű nagy asztalon szolgálták fel.

Na, de befogom, mert így is elég hosszú hsz lesz. Sajnálom, de az étkezési szokásokból kellett annó szakdolgozatot írnom... :)

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

k, 2010-02-02 12:04 Blade

Blade képe

Mega_hsz :) de ez érdekes téma, szóval jöhetnek az infók!

"Ne azért élj, hogy egyél, hanem azért, hogy élj." - ezt nem értem, azért élj, h élj? ennek nincs értelme

Ehhez a rengeteg finom kajához rengeteg idő kell - szóval kizártnak tartom, hogy ennyit főzzenek hétköznap :P

 

 

k, 2010-02-02 13:17 Liliana

Liliana képe

Elragadott a hév! Előfordul :) Sokat írhatnák még erről, próbálok lényegre térni.

Szóval, pontosítok: Ne azért élj, hogy egyél, hanem azért egyél, hogy élj!

"Ahhoz a sok finom kajához rengeteg idő kell." Nem minden esetben, elég egy nagyobb létszámú "konyhai csapat". Egy 1000 fős rendezvény sem az időn múlik, inkább a személyzet hatékonyságán. Az egyik prof ajánlotta annak idején a Palota ékköve, ha jól emlékszem ez volt a címe a sorozatnak, amiben megismerhetjük a japán konyha hátterét. Fogalmam sincs, hogy az M1-en vagy az M2-ön vetítették korábban.

A japánok sok ételt fogyasztanak nyersen, így megőrizve annak teljes tápanyagtartalmát és ráadásul minden egyes fűszálnak és gyógynövénynek tudják a hatóanyagait, ami szintén az egészséges életmódhoz vezet hozzá. Például a gyömbér, ami tökéletes méregtelenítő, a valódi zöldtea... De jobb, ha befogom, mielőtt újabb regényt írok! :)

Sajna mi, nagyon rászoktunk a gyógyszerek használatára, pedig a természetben is ugyanúgy meg van mindenre a gyógymód, csak tudni kell mit mire, mikor és honnan érdemes megvenni. (Ez nem boszorkányság! Az nem itt kezdődik... :)

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

sze, 2010-02-03 20:44 Bloody Dora

Bloody Dora képe

"Sajna mi, nagyon rászoktunk a gyógyszerek használatára, pedig a természetben is ugyanúgy meg van mindenre a gyógymód, csak tudni kell mit mire, mikor és honnan érdemes megvenni."

Ó, ez nagyon igaz. Megvenni. Csak sajnos sokszor drágább, mint a gyógyszer. (Nem mindig, szerencsére.) De azért mindenre nincs meg a gyógymód. ;)

Mondjuk a gyógynövényekkel, meg a természettel kapcsolatban mindig a taxonómia-tanárom megjegyzése ugrik be, amit a homoktövisről mondott: "Az M7-es mentén lehet szedni, de ma már kevesebb benne az ólom, így az íze... nem az igazi."

Na, megyek vissza támogatni a gógyszeriprat. (Hiába, akinek hormon-problémája van, az így járt.)

_____________________
Dr. Bloody Dora

sze, 2010-02-03 22:12 Liliana

Liliana képe

Sajna ez tény, hogy drágábbak. Ugyanakkor az is igaz, hogy nem mindent kell megvenni, mert ezeket a növényeket, mondjuk, lehet a teraszon is termeszteni. Nekem például körömvirág, kamilla van ültetve és mivel nagy szerelmese vagyok az ételeknek friss fűszernövényeket használok... Amit megvettem "bio" cucc az egyedül a zöldtea. Mivel "falusi" vagyok, bár jelenleg városban élek, tudom hol találok csipkebogyót vagy medvehagymát... Ez sajnos nem mindenkinek elérhető. Én egy olyan asszonytól tanultam, akinek a leggyengébb gyógyszer hatóanyagai is erős allergiás reakciót okozott. Neki nem volt egyszerű, pl.: elviselni a fej- vagy fogfájást, aztán kitapasztalta mit, mikor, honnan érdemes "szüretelni" és mi mire jó...

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

sze, 2010-02-03 22:49 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Na igen, én is megtehetem, hogy at ötödik emeleten termesztek valamit, csak előtte be fogom verni az alsó szomszéd fejét, hogy hagyja abba a láncdohányzást, mert nikotint nem kérek a kamillába. De a földszinten, főút mellett, nem egy életbiztosítás az ablakból szüretelni. Ahogy én Budapest elég tág körzetében kb. három olyan helyet tudok, ahol magam is biztonsággal szednék le bármit is. Sajnos túl sok a por meg a nem kellő anyag (és én meg azt tanultam, melyik gaz mit akkumulál nagy mértékben - és elszomroító).

_____________________
Dr. Bloody Dora

cs, 2010-02-04 14:08 Liliana

Liliana képe

Ebben is szerencsém van. Olyan helyen lakom albérletbe, ahol minimális a forgalom és ott is a lakóház túloldalán, ráadásul az alattunk lakó bácsika nem zavar senkit se...

Szóval amennyire lehet "szmogmentes bionövényeket termesztek". Ugyanakkor teljesen mindegy, hogy bio vagy nem bio. Ha vegyszerrel kezeled azért, ha nem azzal, akkor azért veszélyes (káros mikroorganizmusok miatt, amiket nem írtanak ki). 

Számomra egy megdöbbentő dolog volt, amikor 2004. április 22 Népszabadságban egy cikket olvastam, ami röviden arról szólt, hogy 2003 végén a WWF 17 európai nemzet 47 képviselőitől vett vérmintát. "A vérmintákból 5 vegyületcsoportból származó, 101 mesterséges vegyszer jelenlétét mutatták ki. Minden egyes személy vérében találtak nem lebomló, a szervezetbe beépülő és mérgező vegyületeket. A keresett 101 vegyszerből 76-ot kimutattak a minkákból..." 

"A vérvizsgálatok eredménye szerint átlagosan 41 vegyszer mutatható ki a vizsgált személyes véréből, de találtak olyat is, akiéből 54-féle kemikália volt.. Tizenhárom olyan vegyszert azonosítottak, amelyek minden egyes személy szervezetében jelen voltak. Ezek között vannak olyanok, amelyek használata már több mint húsz éve betiltották Európában illetve olyan vegyületek, amelyeket ma is széleskörűen használnak. Valamennyi vérmintábann nagy mennyiségben volt egy bróntartalmú, tűzgyulladást gátló szer, amelyet a közelmúltban tiltottak be az EU-ban részlegesen..."

Többek között ez a megdöbbentő. És igazából fogalmad sincs mi van még a szervezetedben, ami folyamatosan mérgez téged...

Itt befejeztem az offolást! Bocsánat! Ez a hév, már említettem korábban is!

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

cs, 2010-02-04 15:48 Blade

Blade képe

Hát én nem szoktam rá a gyógyszerekre...még. Persze, ki tudja, mit hoz a jövő.

Ma ettem thai hal ragu-t, nagyon finom volt. Igaz, magyar szakács készítette, azaz lehet bárminek nevezni...;)

szo, 2010-02-06 11:50 Arvael

Arvael képe

Jaj-jaj-jaj, nem! A Palota Ékköve KOREAI sorozat, a koreai kultúráról és kajákról. Ne tessék összekeverni a japánnal!!! (amúgy most is megy hétköznap esténként az M1-en... rászoktattam Nagyit, hátha türelmesebb lesz a konyhában x'D)
Szóval koreai konyha, nem japán, a kettő nem egy.

Amúgy a japán ételekhez még annyit fűznék hozzá, hogy nagyon nagy jelentőséget tulajdonítanak a kinézetének, ízben viszont nincs túl sok variáns. A japán egy vizuális társadalom, talán ez az oka (vagy fordítva). Mindenesetre, egy példát hadd mondjak, amit az egyik japán tanárnőm mondott: Japánban nagyon szép, kerek, tökéletes epreket lehet kapni. De ízük egyáltalán nem volt, vagy csak alig. Aztán eljött Magyarországra és látta azokat a töttyedt kis csúnya eprecskéket. De legnagyobb meglepetésére, mikor megkóstolta, nagyon finom volt! És mondta, hogy bár már sok epret evett, ez volt az első alkalom, hogy igazán érezte az ízét - mert azok a szép eprek ízetlenek voltak Japánban.
(Persze, vannak ízes japán ételek, de azok már "modernebbek". A klasszikusoknak /mint pl. sushi/ nincs sok ízvariánsa... és enyhe íze van általában. Ettől függetlenül nekem nagyon bejönnek mondjuk :D)
 

___

"Reality is for people who cannot cope with science fiction."

v, 2010-02-07 22:06 Liliana

Liliana képe

A Prof mondta, én nem láttam belőle egy részt sem. Filmrajongó vagyok, de nem nézek tv-t, mert csak beidegesít... Mindenesetre ezt közölni fogom vele, ha majd kötözködik velem valamiért. :) Köszi az infót! Még jól jöhet, hogy neki is vannak hibái...

Egyébként teljesen jogos az "ízetlenség" a konyhájukra. Bár én inkább úgy mondanám, hogy mindent az alap szerint készítenek és minden íz semleges, ők vigyáznak arra az egyensúlyra, amire a modern gasztronómia nem. Például: tudtom szerint, nem szívesen használnak sót, szeretik mindennek megtartani a maga "alap" ízét. Erre is van egy mondásom: Három fehér méreg létezik a földön: a cukor, a só és a liszt...

 

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

v, 2010-02-07 22:49 Kelvin

Kelvin képe

Inkább ezekből készíts sütit, mint heroinból. :)

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

h, 2010-02-08 11:29 Arvael

Arvael képe

Igen-igen :D És nincs mit az infóért ;) 

Ja, egyébként ha érdekel: a koreai konyhában nagyon szeretik a csípőset; és biztos van mindenki ismerősei/családtagjai közt, akik szeretik a nagyon csípőset, nos, az egy koreainak nem csípős, szóval igen... durva tud lenni :D
És egy példa: én nem bírom a csípőset (még a legenyhébben csípős is túl csípős volt nekem), de tavalyelőtt volt lehetőségem néhány koreai ételt megkóstolni. Szerencsére ráérzésre a nem csípőseket választottam, de a kimcsit nem hagyhattam ki, mint Korea nemzeti ételét. Amiről tudtam, hogy csípős (& káposztás). Szóval picikét szedtem magamnak. Hát... 2-3 mikrofalatnyit tudtam enni belőle, aztán igyekeztem feltűnésmentesen elveszíteni a tányéromat. (finom volt az, csak csípős x'D) Egy szó, mint száz: mióta megkóstoltam a kimcsit, azóta meg tudom enni a csípősebb magyar ételeket is, ami azért elmond valamit :D

___

"Reality is for people who cannot cope with science fiction."

k, 2010-02-09 09:01 Liliana

Liliana képe

Koreaiakat már volt szerencsém kiszolgálni. Rémlik róluk pár dolog, például, hogy a pirítós kenyeret nem vajjal kenték meg, hanem vastagon erős pistával... Vagy hogy megrendelték  a pandúrgulyást, a rizsköretet és a vegyes savanyút, majd az egészet egybeborították és úgy ették meg. Vagy az, hogy nem egyet láttam, hogy alkoholmérgezéssel elvitt a mentő, mert túl sok pálinkát ivott... A másik, ami velük kapcsolatban eszembe jut az, hogy dől róluk a fokhagyma szag... :)

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

k, 2010-02-02 16:01 Liliana

Liliana képe

Kellett neked kiengedni a szellemet a palackból. Nem tudom megállni, hogy ne folytassam, majd, ha megunod lőjj le!

Szóval, mielőtt bárki is megvádolna, hogy nem valós információt osztok meg veletek, megjegyezném, hogy a következő részleteket a www.hejszakacsok.hu oldalról hoztam, és egy olyan személy beszámolója, aki dolgozott kint Japánban. Ezek csak részletek. Ha valakit komolyabban érdekel, akkor Berecz Edgár: Melós voltam Japánban című könyvében vagy az előbb említett honlapon talál még részleteket... (Nem reklám akart lenni!)

"Télen van a fugu szezon a japán éttermekben. A Goichi is árult fugu specialitásokat. A halak már készen kibelezve és megnyúzva érkeztek egy fugu specialistától. A Goichi-ben csak darabolni, áztatni és elkészíteni kellett. Még itthon sokat olvastam a gömbhalról, és arról, hogy milyen kínhalált hal az, akinek a halát nem hozzáértő szakács készíti el.
Nemcsak a hal epehólyagja és mája mérgező, hanem a vére is egy valóságos vegyi fegyver. Az étteremben Ike chan szárnyai alatt tanulgattam, hogy miként kell darabolni a fugu-t. A haldarabokat több óra hosszat kellett áztatni, hogy egy csepp vér se maradjon a húsban. Volt lehetőség bőven megkóstolni a halat, hiszen a részeg vendégek után maradtak haldarabok, de bevallom férfiasan, hogy féltem.
Mi lesz, ha pont az én halammal nem stimmel valami? Ellenméreg, szérum nincs – ez olyan, mint az orosz rulett. Évente így is több mint 400 személy hal meg halmérgezésben. Én lennék a 401-ik. Nagy nehezen aztán legyőztem a viszolygásomat és megkóstoltam a halat. Csodálatos íze volt. Azóta sokszor ettem fugut , de most már nem félek, valahogy hozzászoktam."

"Az egyik sushi specialistától azt is megtudtam, hogy ahhoz hogy valaki igazán képzett sushi mester legyen, 15 évet kell tanulnia. Ez az idő nekem túlságosan hosszúnak bizonyult, tökéletesen ellentmondva a jövőről alkotott elképzeléseimnek."

"Másnap megismerkedtem a fõnökömmel, Alan Heuzzel, aki tőrőlmetszett gascogni lévén remekül értett a főzéshez. A konyhában hárman voltunk: Alan volt a directeur de cuisine , Yuki , egy fiatal japán megkapta a meleg ételeket, a körítéseket és a zöldségételeket, én meg elfoglaltam a gardemanger posztot, amely hidegtálak elkészítésére, pástétomok, zöldség- és gyümölcssaláták összeállítására jogosított fel. Ezen kívül rám hárult a desszertek, a fagylaltok és a sajtok elkészítése illetve előkészítése. Később, mikor már ügyesebb lettem, ráadásnak megkaptam a leveseket és a konyhamészárosi rangot is. Nekem kellett elintéznem a tengervízben élve szállított halakat, a szárnyasokat és a vadat. De ne vágjak a dolgok közepébe, mert minden konyhai munka a mosogatással kezdődik és, a fekete mosatlan elmosásban Yukival ketten versenyeztünk."

"Előbb meg kellett ismerkednem a konyhaszemélyzettel,köztük a director de cuisin-nel, azaz a konyhaigazgatóval, majd ezután következett az executiv egyéb-chef (konyhafőnök), aztán ott volt a hidegtálas szakács, a szószos szakács, a desszertes szakács, a konyhacukrász, a konyhamészáros, az ételszobrász-szakács, a pék és a kisegítő szakácsszemélyzet, köztük egy fiatal francia is, Ludovic, aki csak kulizott napokat, heteket és hónapokat, de lehetett akármilyen jó a szakmájában, a japánok nem engedték fennebb kapaszkodni a ranglétrán. Nem is ok nélkül, mert ez a Ludovic pocsékul beszélt japánul, írni, olvasni pedig egyáltalán nem tudott."

"A személyzet nem szólíthatta egymást vagy a tulajdonos körül tömörülő gárdát akárhogy, csak úgy hányaveti módon, hanem mindenkinek a neve után kellett tenni a san-t. (Mr. Mrs.) vagy rangján kellett szólítani az illetőt.
A vendégek pedig ömlöttek, reggel 10-tõl már lehetett ebédelni és négy féle ebéd közül választhatott a nagyérdemű. Egészen délután háromig tartott az ebédidő, hogy aztán 3-tól 5-ig kezdetét vegye a teaidő és a tobzódás a különféle tortákban és süteményekben. De volt desszert-svédasztalos nap is, amikor 30-40 féle édesség alatt roskadoztak az asztalok."

"Ebben az étteremben rengeteg esküvői ceremóniát celebráltak, naponta akár három parti is lefutott, na persze itt nem a 24 órás hosszú mulatságokra kell gondolni, hanem szerény 3-4 órás díszebédre, vacsorára vagy állófogadásra, esetleg garden party-ra, ahol a vendégek végigeszik a 10-14 fogásos ételsort, gyönyörködnek a pap és a kórus által előadott műsorban, és megnézik illetve meghallgatják a vendégartisták, színészek, énekesek, zsonglőrök attrakcióit.

Eközben a menyasszony és a vőlegény számtalanszor ruhát cserél és saját kezűleg tölti a pezsgőt, vagy vágja a tortát a vendégeknek.
Két esküvő alatt alig egy óra időnk maradt leszedni mindent, átrendezni a két termet és a kávéházat, felrakni az új szettet, közben takarítani is, és végül, ha minden kész, alkohollal lefújva a tányérokat, poharakat, evőeszközöket, elvégezni az utolsó simításokat.
Déli pincérségem idején, amikor már túljutottam a kisegítő pincér szerepén, saját kezűleg vettem fel a rendeléseket, vittem ki az ételt és mutattam be. A bor ser vice-el még nem volt szabad foglakoznom, de a desszertet és az ezzel járó teát/kávét beadhattam.
Nagyon nehéz volt megtanulni a 100 féle bort a borlapról, starternek elég volt a 100 féle ital is a bárból, no meg a rengeteg tea- és kávéspecialitás, amit saját kezűleg kellett elkészítenünk az előkészítő helyiségben."
Na, azt hiszem nagyjából alá tudtam támasztani az általam már említett dolgokat! :)

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

cs, 2010-02-04 19:48 Kelvin

Kelvin képe

Ma hajtogattam három darumadarat, már nem is kell sok! :)

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

v, 2010-02-07 22:34 Györeizé

Györeizé képe

Az "éjjel nem szabad körmöt vágni" babonájával az xxxHOLIC című anime (nagyon jó cucc, ajánlott) egyik részében találkoztam, és hatott, beparáztam rendesen. :) De legalább van mire fogni az alkalmankénti ronda nagy patáimat. :D
Köszönet a cikkért, nagyon érdekes (azért azok az említett számok tényleg durvák...).

**********************************
A véleményem, az szubjektív.

h, 2010-02-08 11:31 Arvael

Arvael képe

Örülök, hogy tetszett, köszönöm :)

Számok: hát... határozottan több van belőlük, mint a mi 13-asunk xD

___

"Reality is for people who cannot cope with science fiction."

szo, 2014-01-11 21:31 Tenshi Sama

Tenshi Sama képe

Sajnos a link mely a szöveg alatt van nem érvényes ,avagy nem nyílik meg , így a vércsoport központi kérdése továbbra is fenn maradt . . .pedig rendkívül érdekelne ._.

h, 2014-01-13 19:07 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Érvényes, csak formai hibás. Viszont a link és a kódja megfelelő, így nem értem, hol csúszik el.
http://terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/vercsop.html
Próbáld meg így.

_____________________
Dr. Bloody Dora