Númenor titka

Númenor titka

Avagy: a númenori emberek hosszú élete

Esszémben a númenori emberek hosszú életének (nem is olyan rejtett) titkát kutatom, megvizsgálom, J.R.R. Tolkien milyen magyarázattal szolgált, és összehasonlítom a mai, modern tudományos elméletekkel, melyik szintén az öregedést helyezik homloktérbe. Bemutatom, hogy a két magyarázat között értelemszerűen vannak különbségek, mégis alapvető pontokban egyeznek, miszerint a hosszú, aktív, vagyis betegségekkel nem terhelt élet elérhető. Vagy csak a númenoriak, vagy mindenki számára.

 

Tolkien professzor műveiben a Szilmarilokban és A Gyűrűk Urában is többször említik Númenort, az edánok három házának ősi királyságát, mely oly dicső és gazdag királyság volt, amilyen nincs több. Lakói számára igazi paradicsom volt, melyet a valák teremtettek nekik és az eldák tettek széppé. Ám az aranykornak vége szakadt, mikor Arany Ar-Pharazôn megszegte a Valák Tilalmát és haddal indult Valinor ellen. Ekkor maga Ilúvatar lépett közbe és megváltoztatta a világot, és elsüllyesztette Númenor szigetét.

Miért keltek útra a dúnadánok, a nyugathoni emberek? Hogy erőszakkal szerezzék meg a valák „féltett titkát”, a halhatatlanságot. Szauron sötét szavai bujtatták erre a királyt és népét, ám a mézes-mázos beszéd mit sem ér, ha nem hajlik felé a szív. A dúnadánok is csak emberek voltak, mégha oly kitűnőek is, ők is halandónak születtek. Az emberiség örök vágya a halál elkerülése vagy legalább elodázása. Azonban az emberi lét elidegeníthetetlen része a halál, mely Tolkien mítoszában llúvatar ajándékaként szerepel. Mentesség nincs alóla, csak Eärendil gyermekei választhattak a halandó vagy a halhatatlan lét között.

Ám azok, akik az emberi élet mellett döntöttek, az emberek első házából valókkal együtt örökbe kapták Númenort: azt a szigetet, melyről Tolkien a Szilmarilokban így ír:

„S otthon készült az edánoknak, hogy ott lakozzanak, mely nem volt sem Középfölde, sem Valinor része, mert mindkettőtől tenger választotta el, mégis Valinorhoz volt közelebb. Osse emelte ki azt a földet a Nagy Víz mélyéből, Aule szilárdította meg, és Yavanna tette gazdaggá, s az eldák virágokat és szökőkutakat vittek oda Tol Eressáról. […] S a csillagot követve a tenger mérhetetlen mérföldjein az edánok meglátták végre messziről a nekik szánt földet, Andort, az Ajándék Országát, amint aranyló párában szikrázott. S akkor partra szálltak, s meglátták a szépséges és gazdag földet, és boldogok voltak. És országukat Elennának, Csillagfelének nevezték, de Anadûnénak is, ami Nyugathont jelent, vagyis Númenorénak az ősi elda nyelven.”

Szebbet kívánni sem lehetett volna. Az itt élők ezenfelül még Eonwétól kaptak tanítást, bölcsességet, erőt és hosszabb életet, mint bárki halandó. Első királyuk Elros elda és maia származása miatt kirítt közülük is, ötszáz évig élt, és gyermekei, a további királyok szintén tovább jártak ebben a világban, mint a nyugathoni emberek többsége. Ők még egy ajándékot kaptak: letehették az élet terhét, amikor úgy érezték, ideje menniük, és nem betegség vagy az aggkor miatt kényszerültek távozni ebből a világból. Ám a későbbi királyok ezt az ajándékot elvesztegették, makacsul ragaszkodtak az életükhöz, legyen az bármilyen hosszú. Végül Númenor végromlása után a Középföldére menekült kevés számú dúnadán őrizte már csak a hosszabb életet, melyet egykor egy egész birodalom élvezhetett.

Mi a titka a hosszú életnek? Tolkien szerint ez a valák ajándéka (Eonwe Manwe hírnöke volt, így tekinthető Manwe ajándékának átadójának is). Ám ez egy biológus számára túl „mitikus” magyarázat. Örök vágy a hosszú élet, de megvalósítható-e, vagy csak fantazmagória? Ma már az élettudományok olyan mértékben fejlettek, hogy potenciálisan nincs megoldhatatlan feladat. Ami Tolkien professzornál a klasszikus aranykor-leírás fontos része, a mítosz fontos része, az ma akár valóság is lehet. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a tolkieni dúnadán-életkép a maga teljes formájában megvalósítható lenne, de nem lehetetlen hosszabb ideig élni, mint egy „átlagos halandó”.

 

Kissé hanyagolva a tolkieni elképzelést tekintsük át, ma hogy látjuk az öregedést és a halált. A legutóbbi orvosi Nobel-díjat is öregedéskutatási témakörben adták a telomeráz enzim felfedezéséért. Ha a sejtjeink osztódnak, örökítőanyaguk megkettőződik, majd két külön sejtbe csomagolódik. A megkettőződés során azonban a kromoszóma-végek duplázódása csorba (a replikáció „nem lineáris kromoszómára lett kitalálva”, ezzel a jelenséggel nem lehet mit kezdeni), és javítás nélkül minden osztódás után egy kis szakasz elveszik. Ez azt jelenti, minden osztódás után rövidülnie kell a kromoszóma végének, ami előbb-utóbb kárt okoz, hiszen fontos gének is eltűnhetnek. A telomeráz enzim ennek a telomérának nevezett végső szakasz visszaállításán dolgozik szüntelenül. Azonban az aktivitása a kor előrehaladtával egyre csökken, így megeshet, hogy egyes sejtek elvesztik a kromoszóma végén ülő génjeiket. Ez is okozza az öregedés jól ismert jegyeit.

Az öregedés nem csak szervezet, hanem sejtes szinten is értelmezhető jelenség, egy olyan – úgynevezett – fenotípus, mely a sejtes hibák felhalmozódásából ered. Vagyis ha egy sejt enzimei elromlanak, vagy egy hibás módosulat elterjed, akkor a sejt működése sérül, és ez jelenti az öregedést. Ha nem képes ellátni a feladatát, akkor azt az egész többsejtű szervezet is megsínyli. Gondoljunk csak bele, ha a szívizomsejtjeink elöregednek, nem képesek összehúzódni, a szív működése is sérül, ami tipikus öregkori probléma. Ha egy sejt nem tud funkcionálni két lehetősége van a szervezetnek: megöli és helyét egy újabb, fiatalabb sejttel pótolja, vagy megpróbál a csökkent működésű sejttel továbbélni. Az első eset akkor alkalmazható, ha a sejtek képesek osztódni, ám ez nem mindig van így. A fentebb említett szívizomszövet, vagy az agyszövet sejtjei úgynevezett posztmitotikus állapotban vannak, azaz már nem képesek osztódásra. Ezeket csak őssejtekből lehet(ne) pótolni, ám azok osztódási képessége sem végtelen, nem lehet a legkisebb probléma esetén aktiválni egyet-egyet.

Ám ezek a sejtek is képesek egy egész életen keresztül épek maradni, holott mások alig pár napig élnek. De még az a pár nap is sok ahhoz képest, micsoda vegykonyha található bennük, és micsoda sebességgel folynak a legkülönfélébb reakciók. Hibák óhatatlanul keletkeznek, minden javítóenzim munkája ellenére. Hogy ezek ne dúsuljanak fel olyan mértékben, hogy akadályozzák a reakciókat, több lehetőség is van az eltávolításukra. Az egyik a proteaszóma-rendszernek nevezett lebontási folyamat, amely a legkülönfélébb fehérjék feldarabolását végzi. Ha egy fehérje hibás, vagy épp nincs rá szükség, ez a mechanizmus azonnal működésbe lép. A másik lehetőség, amivel bővebben foglalkozom, az autofágia.

A szó a görög nyelvből származik, jelentése „önevés”. Ezt elegánsabban „önemésztésnek” lehet fordítani. Valóban azt jelenti, amit a neve sugall: a sejt megeszi önmagát. Egy kisebb darabját becsomagolja egy membránzsákba, majd a lizoszómális rendszerével fúzionláltatja. A lizoszómák olyan membránhatárolta testek, amikben a legkülönfélébb bontóenzimek találhatók. Így bármit képesek építőköveire bontani: fehérjéket, cukrokat, lipideket, nukleinsavakat. Szükség esetén meg is teszik, ha kell, az egész sejtet felfalják. Az autofágia azonban korlátozott önemésztés. Ne csak a hibákat képes eltűntetni, ha nincs elég tápanyag, a nem életbevágóan fontos sejtrészleteket is megemészti, így energiával és tápanyaggal látja el a sejtet.

Említettem, hogy az öregedés a sejtes hibák felhalmozódása. Ám ha minden sejtnek van egy ilyen, sőt, kettő ilyen remek mechanizmusa a hibák eltakarítására (és jelenlegi ismereteink szerint van), akkor hogyhogy képesek a hibák felhalmozódni? Mint minden rendszer, ezek kapacitása sem végtelen. Előfordulhat, hogy eldugulnak, esetleg nem bírnak a nagymértékű károsodással. Továbbá, mivel mindkettő szabályozott folyamat, előfordulhat, hogy a hibák halmozódása sokkal nagyobb ütemű, mint a „takarítás”.

Tehát ismerjük az öregedés sejttani hátterét és a mechanizmusokat is, amik ez ellen hatnak. Az élettudományok számára a feladat egyszerű: állítsák meg az öregedést. Természetesen ez csak elméletben egyszerű. A telomeráz enzim aktivitása felpörgethető, így mindig kijavítja a kromoszómák végét, az osztódó sejtek nem veszítik el genetikai anyagukat. Az autofágia kutatása még nem tart ott, hogy meg tudnánk mondani a biztos receptet a sejtes önemésztés mindig megfelelő szinten tartásához, mivel ez egy rendkívül kiterjedt és bonyolult folyamat, de kezdetleges szinten már tudjuk befolyásolni. Ezzel kapcsolatban több érdekes kísérlet is született. Az egyik során egy Caenorhabditis elegans nevű kis féregben egy, az autofágiát akadályozó gént elrontottak, aminek hatására az állatka kétszer tovább élt. Kimutatták, hogy nem az öregkora nyúlt meg, vagyis nem csak vegetált az utolsó napjaiban, hanem tovább tudott szaporodni is. Az ember nem ilyen egyszerű, de a mi esetünkben is megtalálható az gén, amit a féregben elrontottak.

Az autofágia azonban kétélű fegyver. Ha túlpörgetjük, könnyen megölheti a sejtet, mivel túl sok anyagot bont le. Tehát itt nem elég egyszerűen több autofágiáért kiáltani, pontosan szabályozott szinten kell tartani. Ha a működés során sok a hiba, növelni kell, ha kevés, csökkenteni. Ezt a sejtek nagyon precízen tudják szabályozni, de még ez is kevés. Jelenleg több kutatás folyik a témában, áttörő eredmény még nem született.

 

Megdöbbentő a hasonlóság az élettudományok kínálta hosszú élet és a tolkieni númenori élet elképzelése között. Megnövekedett élettartamot sokféleképpen el lehet érni, bármely életszakasz megnyúlhat. Ám mindkét elgondolás az aktív felnőttkort nyújtja, akár több száz évig is. Ám Tolkien azt írja, a dúnadánok ugyanúgy halandók, mint minden más ember. Igaz ez a ma elképzelhető élethossz-növekedésnél is? Elsőre furcsának hangzik, de igaz. Bár elméletben a végsőkig ki lehet nyújtani az élethosszt, ez gyakorlatban sosem lesz lehetséges. Nem lehet örökké fitten tartani egy szervezetet, állandóan felpörgetett telomeráz-aktivitást biztosítani és tökéletes autofágia-szinten tartani. Előbb vagy utóbb, de minden szervezet elöregszik, és eljön az a pont, ahonnan nem lehet visszafordítani a hibák halmozódását. Ennek ellenére elméleti síkon elképzelhető az örök élet. Vagyis a tündék élete nem abszurdum. Ám a halandók nem bújhatnak ki a soruk alól.

Látható tehát, hogy a két elképzelés többé-kevésbé megfeleltethető egymásnak. Megnőtt élethossz, de van halál, nincsenek betegségek, amiről nem írtam, de szintén a sejtes hibák felhalmozódása okozza (illetve az öregkori betegségeket, a rákot), hosszú, aktív élet. Egyedül az élet fáradalmainak önkéntes letétele nem elképzelhető a mai tudásunkkal, az ember nem tud önszántából meghalni. Ez valószínűleg a jövőben sem lesz elképzelhető, habár elméletben nem lehetetlen egy olyan technika, ami „kikapcsolja” ezeket az életfenntartó funkciókat, ám ezt a saját tudatunkkal irányítani nem lehetséges.

Sarkítva: amit Tolkien elgondolt, a mai élettudományok szempontjából is többé-kevésbé megállná a helyét. Még abban is igaza volt, hogy Ilúvatar ajándékát a halandók nem utasíthatják el. Mindennek ellenére a hosszú élet, akár az ötszáz év, lehetséges.

 

Összefoglalva az eddigieket: az autofágia és a telomeráz-enzim működése követeztében elképzelhető „hosszú élet fenotípusa” látszólag megegyezik a tolkieni númenori emberek életvitelével. Ám ez nem jelenti azt, hogy Tolkien akár ismerte volna azokat a sejtszintű jelenségeket, amikről az előzőekben szó volt, vagy megsejtette volna a jövőt. Ő csak egy örök emberi vágyat ragadott meg és dolgozott ki, a törekvést, hogy az ember elodázza a halált, vagy akár végleg megszabaduljon tőle. Ezzel már az ókori görögök is foglalkoztak, náluk is megjelenik az aranykor mítosza, amikor az emberek boldogságban és békében élhették hosszú életüket. Tolkien a saját mitikus világában elővette ezt a problémát, és megalkotta hozzá Númenort. Mindez természetesen mitikus válasz egy problémára, nem természettudományos, és Tolkien egy percig sem gondolta, hogy bármi tudományos alapja lehet, nem is azért alkotta. Ám az élettudományok, hiszen emberek művelik, mindig is keresték a tudományos választ erre a kérdésre, és végül megtalálták. Ma akár valósággá válhat az, ami Númenorban egykoron valóság volt, és noha földi paradicsomot nem kapunk a valáktól, örök életre meg hiába vágyakozunk, a dúnadánok életét azért elhozhatjuk magunknak.

 

 

Irodalomjegyzék:

J.R.R. Tolkien: A Szilmarilok (Árkádia, Bp., 1991)

J.R.R. Tolkien: A Gyűrűk Ura (Európa Kiadó, Bp., 2002)

W.L.Yen, D.J. Klionsky: How to live long and prosper: autophagy, mitochondria, and aging (Physiology, 2008 Oct; 23:248-62.)

Geoffrey M. Cooper: The Cell: A Molecular Approach (Sinauer Associates Inc., Sunderland (MA), 2000)

Szendrei Dóra: Az autofág gének szerepe az öregedési folyamat szabályozásában (szakdolgozat) (Bp., 2009)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2010-01-28 16:16 Bloody Dora

Bloody Dora képe

A Tolkien-kurzusom végén beadandó esszém, amire egy csodás ötöst szereztem, meg kiteszik a tolkien.hu-ra is. Gondoltam, igazolom, hogy elfoglalt voltam az elmúlt napokban, és leszek is, még egy darabig. (A szerepjátékos esszém meg a blogba megy, mert az annyira elvont lett, hogy nem sorolható be sehová, de ha a nép akarja, bepakolom az irodalom részlegbe, a cikkek közé. Mivel az irodalom és a szerepjáték kapcsolatát boncolgattam nagyon filozofikusan.)

_____________________
Dr. Bloody Dora

szo, 2010-01-30 17:50 borgg

Érdekes volt. Az esetlegesen felmerülő pszichológia problémák is megérnének egy misét, egy halhatatlan, vagy igazán hosszú életű lénnyel kapcsolatban.

cs, 2010-01-28 17:00 fyra

fyra képe

Érdekes tanulmány, bár szerintem bármelyik, Tolkientól független hosszú élet-teóriával is párhuzamba lehetett volna hozni. A tudományos része érdekes volt számomra, valószínűleg az értékelőd is örült neki, hogy végre nem egy újabb bölcsészes eszmefuttatást kellett értékelnie.

A tolkien.hu-s kikerüléshez gratulálok, bár én pár éve már fújok az ottaniakra :P.

___

"Ha eddig nem említettem volna, nagyon rosszul tűröm az emberi hülyeséget!" (az istenektől való Korinorisi Arh'hin varázslónő)

cs, 2010-01-28 17:24 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Tudom. :) (Mind azt, hogy ez bármilyen hosszú életre ráhúzható - próbáltam is rá utalni, mind azt, hogy nem épp a kedvenced az az oldal.) Amúgy Füzessy értékelte, két nappal a saját maga húzott határidő után (cserébe viszont én is két nappal a leadási határidő után küldtem, így kvittek voltunk).

_____________________
Dr. Bloody Dora

p, 2010-01-29 08:32 fyra

fyra képe

Te is eltés vagy, vagy külsősként vetted fel a kurzust? Előbbi esetben már sokadik ember leszel, akit nagyon fogok irigyelni, utóbbiban viszont megkérdezném, hogy hogyan :).

___

"Ha eddig nem említettem volna, nagyon rosszul tűröm az emberi hülyeséget!" (az istenektől való Korinorisi Arh'hin varázslónő)

p, 2010-01-29 11:51 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Természetesen eltésként. :)

_____________________
Dr. Bloody Dora

cs, 2010-01-28 19:52 Roah

Roah képe

Érdekes írás. Nekem erről - Tolkien elméletéről - a Biblia jut eszembe. Konkrétan Noé. (Nem vagyok túl jó teológiából) Noé, a Biblia szerint 900-1000 évig élt. Tehát nem volt halhatatlan, de az életkora meglehetősen "kitolódott". Aztán történt valami, mert ahogy én emlékszem, az átlag életkor radikálisan a töredékére csökkent.(túlnépesedés?) Számos feltevést olvastam a témával kapcsolatban, beleértve az "idegenek nyúltak a DNS-be, és ettől dupla a spirál-tól", az öregedésért felelős génünk tudományos, részletes leírásáig. Egyébént mindig ámulatba ejt az emberi szervezet működése. A rendszer, és a hibákat kiküszöbölő, vagy regeneráló funkciók. És még mennyi minden lehet bennünk, amit még nem is sejtünk...bámulatos:)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2010-01-28 22:43 Ovidius

Ovidius képe

Remek írás!

Két megközelítésed (vö. Tolien irodalma és a biológia tudománya) majdhogynem tisztázza is a halhatatlanság igazi problémáját...

Amire a hétköznapi ember (mint én) tudása túl a homályos vágyon, értékelhető választ nem ad.

Miért érdemes és jó halhatatlannak lenni?

Írásod tudományos része ragyogóan tisztázza amolyan TIT szinten, hogy a biológia-kémia-fizika hármas temploma hogyan hordozza a fizikai életet. A fenti tudományok alapján a halhatatlanság, mint rendszerprobléma valószínüleg megoldható, mert ebből a szempontből az élet nem más, mint teljesen azonos (sőt egyre bővülő) információhalmazok hibamentes továbbvitele az időben, úgy, hogy a hordozó anyagi szekvenciák folyamatosan cserélődnek.

Elég régóta bebizonyosodott, hogy az ember mint egyed (és mint faji intelligencia), pontosan az élet véges volta miatt képes alkotni, és fejlődni. Valószínünek tartom, hogy az egyedi élet végessége és egy faj szaporodási kényszere valamilyen kauzális viszonyban van egymással.

Semmilyen logikus ok nem látható, hogy egy halhatatlan entitás miért akarna utódot. Itt nem tudom elfogadni azt az estleges magyarázatot, hogy lelki, érzelmi szükséglet lenne, mert ez kifejezetten emberi fogalom. Pontosabban az emberi élet etikai fogalomrendszerének tagja. Rendszerbeli oka pedig a halhatatlansággal okafogyottá válik.

Arra, hogy miért érdemes és jó halhatatlannak lenni, azt hiszem nincs ember, aki a többi számára igazán érthető és jó választ tudna adni. Amit erre EGY ember mondhat, az csak ANNAK AZ EGY EMBERNEK a véleménye erről. Marad még 6.767.321.116 másik ember, más válaszokkal...

Még valamit...az autofágia megfelelő működését szabályozó technikai lehetőségekhez nagyon közel vagyunk. Mesterséges nanobaktériumok...

Nagyon izgalmas téma, és nagyon nehéz... :)

 

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

v, 2010-01-31 09:36 Álfröðulson

Álfröðulson képe

Attól, hogy az ember hallhatatlanná válna, nem jelentené azt, hogy megváltozna alapvető biológiai szükséglete és vágya. Ennek megfelelően az utódnemzés vágya sem. Szerintem ettől függetlenül sokan szeretnének még gyereket a családban.

szo, 2010-01-30 09:38 LordDante

LordDante képe

Nagyon érdekes témának hangzik, sajnos a biológia sosem volt az erősségem. De ha jól értelmeztem, akkor még, ha ki is tudnák tolni az emberi élethosszt, méghozzá ez úgy történne, hogy a testet folyamatos regenerálódás alatt tartják - már ha jól értettem -, nem lenne-e könnyebb az agyátültetésén dolgozni, hogy az egy másik testben tovább éljen? Lehet nagyon nagy hülyeséget írtam, de gondoltam megkérdek egy szakértőt akkor már. :) Vagy esetleg, hogy tovább élhessen az elméje, más is kell hozzá? (Persze azt tudom, hogy az agy a legbonyolultabb része az embernek, amit alig ismernek.)

szo, 2010-01-30 10:56 Györeizé

Györeizé képe

Nem vagyok szakértő, de szerintem pusztán az agy átültetésével nem vihető át egy teljes személyiség. Elnézést a kocaezotériáért, de én úgy tudom, hogy az emberi szervezet minden része úgymond gondolkodik és érez külön, önmagában is. Ezeket nem fogjuk fel tudatosan (fogalmam sincs, hogy igazából hogyan zajlik a májam vagy a prosztatám egy napja, bár néha azért sejtem :D), de működnek, a test él önmagától. És el is tart egy ideig, amíg az emberi hm... lélek (elnézést, nem tudok jobb szót) összehangolódik, megtanul együttélni azzal a testtel, amivel arra az életre kapcsolatba kerül: meg kell tanulnunk járni, beszélni, szobatisztának lenni (nem feltétlen ebben a sorrendben :D), venni az üzeneteket, vigyázni rá, stb. Ha pusztán az agyat veszed ki ebből az egészből, hogy másik testben tovább vidd az embert, az ént, az elmét, a tudatot, akkor az nem lesz teljes. Ez nem olyan, mint amikor a sofőr átül az egyik autóból a másikba (ott is meg kell szokni az újat), inkább olyan, mint mikor az egyik lóról átülsz a másikra: a lónak is megvan a saját személyisége, és hiába vagy remek lovas, nem biztos, hogy kooperálni tudtok.
Summa summárum: szerintem érthetőbb az, ha az ember inkább a saját, megszokott testét akarja időnként rendbe rakni és generáloztatni, mint új testbe költözve egy csomó mindent előről kezdeni, ezzel időről-időre elveszítené az elméjének, a tudatának egy jelentős részét.

**********************************
A véleményem, az szubjektív.

v, 2010-01-31 09:38 Álfröðulson

Álfröðulson képe

Egyszerűen mondva: minden mindennel összefügg. :-) Egyébként én is így tudom: a ,,lélek" és a test egy egészet alkot. Mindkettő kihatással van a másikra.

v, 2010-01-31 08:40 AvatáR

AvatáR képe

Tudományos igényességű!

legközelebb jöhet egy öszehasonlitó tudomány Atlantisz és Numenor közti párhuzamról.

meg hogy Szauron mér nem foglalta el Völgyzugolyt.

:)

szóval remek cikk. gratula

"A két legerősebb harcos a Türelem és az Idő"

p, 2017-04-07 21:22 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Épp most estem be egy előadásról, az előadó úgy jellemezte saját körét, hogy a legrosszabb amit el lehet mondani róluk, hogy rosszul csinálják a jót, így a munkájukból kisebb jó lesz. Szinte félve írom, de hátha van értelme, hihetetlen munka, alapos és még érdekes is, de a témával kapcsolatban az adott esetben itt a rosszat csinálod nagyon jól. Persze ez csak átvitt értelemben, mert az eredmény semleges, csak nagy kár, hogy megmarad ezek között a keretek között. El tudom képzelni, mi történne, ha komolyabb mitológiai problémát vennél górcső alá. Csak néhány példa, a korszak váltások mitológiája, Szarumán és Judás, mi köti össze a kér alakot. OV korunk Szarumánja, bár ez nyilván olyan aktuálpolitikai utalásokat is tartalmazhatna, ami miatt ezt talán mellőzni kellene, de a gyűrű végzete, mint a korszakváltás kulcsmozzanata nagyon érdekes lenne és egy igen komoly egyetemes mitológiai kérdéshez vezetne. Persze kit mi érdekel. Engem a hosszú élet speciel nem, mert az enyém már így is túl hosszúnak tűnik, és még közel sem látszik a vége. Ezzel együtt ez a munka nem árt, nem is rossz inkább játéknak tűnik, olyan helyzetben, amikor igen fontos lenne a mitológiai tanulságok végig gondolása, egy legalább ennyire igényes profi munkában.

p, 2017-04-07 23:05 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Ne politizálj, jó?
Egyébként biológus vagyok, tehát nem volt célom akkor sem, azóta sem bármiféle bölcsészettudományi fejtegetésbe belemenni. Ez volt a feladat, ezt adtam be.

_____________________
Dr. Bloody Dora