Az írásról tabuk nélkül

"Az írásról tabuk nélkül - avagy amit senkitől nem mersz, vagy nem tudsz megkérdezni"

És nem az lesz a válasz, hogy "rtfm".

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

szo, 2011-08-27 19:42 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Gondoltam, moderálom az előző fórumot, de egyszerűbb újrakezdeni.

Akkor felteszem az első ONTOPIC kérdést:

A nyelvtani-helyesírási javítás egy írásmű megszülése során hanyadik helyen áll, kedves szerzők? Rögvest tökéletes helyesírással gépelitek be (jobbára), aztán csak átfutjátok, vagy jön ahogy jön, majd másodjára kijavítom, esetleg előbb a sztori, cselekmény, logikai bakikra szűrés, majd írástechnika, és csak utána a nyelvtan? Vagy ez a rész "majd holnap", aztán el is sikkad? :)

Engem ez érdekel.

_____________________
Dr. Bloody Dora

szo, 2011-08-27 19:52 Indi

Indi képe

 Igyekszem elsőre olyan formában írni, hogy Blade ne kössön bele, ha nem sikerül, akkor az elütéseken kívül nem nagyon jövök rá átolvasva sem, hogy valami nem oké. Akkor valami helyesírási cucc rosszul rögzült és keresztet vethetek rá. Logikai bakikra nem szűrök, egyenesek a történeteim, mint a szög, a logikai bakik elkerülnek és ha egyszer valaki bemutatna már végre Mr Írástechnikának, azt megköszönném. Vagy nem, mert lusta dög vagyok "fejlődni". Ettől függetlenül ez utóbbi érdekel, hogy működik :) 

----------------------------------------------------------

"Nem vagyok sznob. Kérdezz meg bárkit. Úgy értem, bárkit, aki számít." (Simon Le Bon)

"Egy gödör ásását leszámítva kevés dolog van, amit rögtön legfelül lehet kezdeni" (Harry Lo

szo, 2011-08-27 20:02 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Igyekszem elsőre odafigyelni, de én tollal írom meg, hagyományos módon. Próbálok mindenre figyelni. Már ekkor fontosak a logikai egyeztetések, és összeségében minden. A történet folyamában már ekkor sem lehet hiba. Nem hagyok ki egy-egy szót, mert nem jut eszembe megfelelő szinoníma. Inkább tovább sem megyek, ha kell percekig gondolkodom rajta. Nincsenek félmegoldások. :)
Írás után újraolvasom, persze közben is vissza-vissza olvasgatok. Javítok.
Aztán jön a következő szűrés: a begépelés. Ekkor még sok mindent észreveszek, amik írás, sőt újraolvasás közben elkerülték a figyelmem. Több szóismétlést kiszúrok még. Elsősorban ezek szoktak dominálni.
Aztán ezt is újraolvasom természetesen. Ilyenkor is találok egy-két hibát.
Végül az utolsó szűrés: megmutatom másnak. Itt jönnek ki az olyan hibák, amik felett az előzőek dacára mégis átugrottam, vagy nem jól ismerem a vonatkozó szabályt. Pl, volt egyszer egy ilyen elírás: széket helyett széklet. :D
Csak ezután teszem ki a nyilvánosság elé.
Nem értem meg az olyakat, akik még arra sem méltatják az olvasót, hogy egyszer átfussák az irományukat, és javítsák, mielőtt közszemlére teszik. Ez számomra elfogadhatatlan.

__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

szo, 2011-08-27 20:06 Sren

Sren képe

Leginkább tökéletességre törekszem, nem sznobságból, hanem mert számomra saját műben kegyetlenül nehéz (még) átírni azt, ami már meg van írva. Szóval képes vagyok elütéseket javítani menet közben, és közben kuncogni magamon. Ez a novellaírás.

Hosszabb történetek írása más tészta, olyankor "nagydarabként" kezelem az írást (nagy bekezdések, fejezetek), azokat lehet durvábban nyirbálni, kivágni részeket, átmásolni valahová (hátha kell még valamire), vagy épp hozzáírni, formázni, átfogalmazni, bővíteni, puzzlézni, játszani, játszani. *-* Van olyan kisregényem, aminek egy lényeges részén mindössze ennyi áll a szövegtörzsbe szúrva: "és itt majd kiegészíteni". Tudom, mit akarok odaírni, csak nincs kedvem tökölni a témával, ráérek azt majd lerágni nyugisabb időszakban is.

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

szo, 2011-08-27 20:20 Tolerancia

Tolerancia képe

Én igyekszem akkor is helyesen írni, ha épp nem egy novellát karcolok. Azt hiszem, ez a hsz-eimnél és a magán-levelezésemen is meglátszik. Bevallom, ezen a téren is sokat fejlődtem, mióta köztetek töltöm a szabadidőmet, de még mindig nem vagyok profi helyesírás szakértő. A párbeszédek - GYÍK ide vagy oda -, még mindig borsot tudnak törni az orrom alá. Mentségemre szóljon: igyekszem. :-)))

A jobbik eset az, amikor eszembe jut valami, és azt egyszuszra levésem.

Egyébként olyan tipikus cirkálós vagyok, meg olyan mindent eltevős. Eszembe jut, leírom, elteszem, aztán vagy lesz vele valami, vagy nem.

Vázlat? Az van. Leírom konyhanyelven az ötletet, aztán valami hasonló következik:

"Bevezetés"

"Itt arról írok, hogy..."

"Itt egy párbeszéd kéne arról, hogy..."

"..."

És ezeket az elemeket variálom, aztán vagy belekerül az a VALAMI, amitől kész novellává válik a sok betű, vagy lesz egy újabb írásom, amit majd valamikor befejezek.

 

 

 

 " Amit az ember leírt, az többé nem sanyargatja." /Ernest Hemingway/

szo, 2011-08-27 20:21 Ndy

Ndy képe

Igyekszem helyesen írni, de ebből a szempontból nem nézem át a novellát. Hogy milyen fontos? Fontos, mert ugyebár, így válik értelmezhetővé a szöveg. No meg, bizonyos hibák esetén az ember magáról állít ki szegénységi bizonyítványt.

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

szo, 2011-08-27 22:58 Obb_régi

Az utolsó helyen, általában ösztönből írok, majd megpróbálom, ami tőlem telik, de ez sokszor kevés, mert a sajátomban nem megy jól a hibaszűrés.

v, 2011-08-28 06:13 Roah

Roah képe

Obb, most nézem: te is ösztönből írsz? :))))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2011-08-28 08:40 Obb_régi

Mint a szél, eddig egyetlen írásom van, amihez készítettem egy vázlat szerűséget mielőtt kidolgoztam, az pedig a Barka volt D.

h, 2011-08-29 07:24 Roah

Roah képe

A Barka...:)))

Én készítek egy csontvázat a novellához, tudom, honnan hová szeretnék eljutni, csak magánál a cselekménynél ragad el a hév: az ösztönből jön. :)) Tehát rámázok - és érdekes, mert ezt szoktam elrontani. Amit tudatosan írok, az mindig hibás.
(Vannak kivételes esetek is, amikor egy gyakorlásból történet születik, de azt inkább véletlennek nevezném, mert nem szándékos.)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2011-08-31 17:09 Aardvark

Aardvark képe

 Nekem a helyesírás elég fontos ahhoz, hogy ne menjek tovább, ha kétségeim támadnak. Gyakran előfordul, hogy hosszú percekig keresgélek az Osiris Helyesírásban, aztán a neten mindenféle korrektorblogokon. Szeretem maga abba a hitbe ringatni, hogy jó helyesíró vagyok, de gyakran orra bukom. Főleg Dóri szokta belenyomni a fejem. :) De tudom, hogy más művét sokkal könnyebb kijavítani, mint a sajátomat, így aztán ma már nem igen csodálkozom, hogy mi mindent vesznek észre a kedves nettársak az írásomban.

Amióta számítógép előtt ülök, azzal gépelek. Már nyolcvanhétben is azzal írtam mindent, pedig akkor még nem volt helyesírás ellenőrző program. Sőt! Hosszú ő és ű se termett minden bokorban. (Valójában az írógépeken sem volt.) És jobban is járok, hogy a billentyűket verem, mert olyan ronda a kézírásom, hogy magam is alig tudom elolvasni. Ha meg odafigyelek, és igyekszem szépen írni, akkor meg roppant lassan kerülnek lejegyzésre a szavak, így ilyesmit csak táblán vagy régebben az írásvetítő fólián követtem el.


Minden szót, minden betűt kitaláltak már mások előttem. Nekem csak a sorrend maradt.

p, 2011-09-16 10:59 Dana

Dana képe

Én utálom a helyesírási hibákat, és - kövezzetek meg érte, illetve elnézést, ha valakit sértenék - ez valahol nálam a műveltség (vagy legalábbis az önmagunkkal szembeni igényesség) jele. Igen, még a mai világban is, amikor a Word és az internet is az ember rendelkezésére áll, hogy helyesebben írjon, mint tud. A "muszály" például őrületbe kerget. Érdekesség viszont, hogy azt, hogy "öt órakor"-t nem két k betűvel kell írni, egészen későn tanultam meg. :-) Szerintem sokáig nem kellett leírnom, azért.

Ha egy szó helyes írásmódjában nem vagyok biztos, addig keresgélek, míg rá nem bukkanok a vonatkozó szabályra, vagy a - feltehetően helyesen - leírt szóra.

Mivel vakon gépelek, elírási hibáim biztosan vannak; néha az elírt szó is értelmes és a Word nem jelez be. Viszont képtelen vagyok többször átolvasni az írásaimat, így aztán el-elmaradhat egy szó javítása. Próbálok a szóismétlésekre is figyelni, de ebben is szoktam hibázni szerintem.

Amivel hadilábon állok: központozás (főleg, hogy hol kell hosszú gondolatjel, hová tegyek inkább pontosvesszőt, meddig helyes a vessző használata, hol kell inkább más és mi az a más), az idegennevek toldalékolása, hosszabb szavak kötőjeles, egybe-, vagy különírása. Itt például a "különírása" szó helyes mivoltában nem vagyok biztos, próbáltam a Google-t segítségül hívni.  

 

(És sosem merném azt mondani, hogy ebben vagy abban az írásomban nincs hiba, pedig nagyon odafigyelek.)

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

p, 2011-09-23 09:50 onsai

onsai képe

Dana, engem is idegesít a helyesírási hiba. Van egy jó oldal, ezt szoktam ajánlani mindenkinek.

http://www.magyarhelyesiras.hu/gyakori_hibak.php

 

----------------------

Hogyan fessünk tökéletes képet?
Légy tökéletes. Aztán dőlj hátra, és fess.

p, 2011-09-23 11:02 Dana

Dana képe

Köszönöm, élni fogok vele. (Az is lehet, hogy már megtettem, csak a nevek nem maradnak meg.)

És ha már itt vagyok, egy kérdés: 

Kedves Bárki, Ti hogyan oldanátok meg egy "történet a történetben" leírást? Igazság szerint az "Aranymosás" cikk kapcsán gondolkodtam el rajta, hogy folytatnám hosszabb lélezgetvételű írásomat - bár szerintem be nem merném küldeni -, amelyben egy lányt szembesítenek néhány olyan múltbeli eseménnyel, amiről addig fogalma sem volt. Ha egy másik karakter meséli el, az elég hosszú, megszakításokkal - szerintem - nehéz tagolni, és hülyén néz ki, hogy ott állnak mondjuk egy fa alatt és az egyik mesél, a másik hallgat. Esetleg egy "napló"? A naplóban olvasottak "megelevenedhetnek"?

Nem tudom. Előre is köszönöm.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

p, 2011-09-23 13:25 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Igen, az elég uncsi és hosszadalmas lenne, ha egy párbeszédben mondatnád el a szereplőkkel. Talán hasonlóan lehetne megoldani, mint a filmekben. Ugyebár az egyik szereplő szembesíti a történtekkel a másikat. Tehát elkezdi a mondandóját, aztán snitt, és jön a régi eseményszál.
Hogyan is gondolom? Megkezdi tehát a mesét, leírod az első pár mondatot, pl.: "Úgy történt, hogy...". Tehát három ponttal felfüggeszted az elbeszélést.
Ezután jön a vezércsel. Kihagysz egy sort (bár az itteni formázással lehet kettőt kell, hogy jól elkülönüljön), majd folytatod narrátorként előadva a történetet. Amikor a végére érsz, újabb sorkihagyás következik, majd: "...és Juliska teherbe esett", azaz folytatódik az eredeti párbeszéd a legutolsó gondolatokkal, és vele együtt az eredeti eseményszál.
Valahogy így:

 

- Figyelj, Mariska! - lépett oda Márta a barátnőjéhez. - Julcsa a pasid gyerekét várja. Tudod tavaly a szilveszteri buliban...

Marci csurgó nyállal leste, hogyan hullámzi Julcsa alig fedett keble, és ring csípője, követve a zene andalító ritmusát. Nadrágjában férfiassága szemmel látható dudort eredményezett. Végül a fiú nem bírta tovább, odament a lányhoz, és a legcsábítóbb randizós szövegét felhasználva megszólította őt:
- Tetszöl, geci, kel kóla?
- Meg hát! - közölte felcsillanó szemmel a leányzó.
A következő pillanatban már a sufniban élték át életük egy újabb romantikus eseményét. Marci fel-felszisszent meglepetésében, amikor a szűkös helyiségben a seprűk és egyéb szerszámok nyelei furcsa, eddig nem tapasztalt benyomásokban részesítették. Talán éppen ezek miatt felejtette el a csúcspont előtt félbeszakítani egyesülésüket.

...és Julcsa éppen most vajúdik a fattyával. Ne haragudj, Marcsa, de ezt el kellett mondanom neked - fejezte be elbeszélését Márta.

 

No, valahogy így gondoltam.
Ez a megoldás egy kicsit csúnya nézőpontváltást eredményez, de jelenleg ez az ötletem van. Esetleg időugrást hajthat végre a főhős, megnézi, hogy mi történt a múltban, aztán visszatér. Így nincs nézőpontváltás, és a cselekményszálat sem kell megszakítani. Bár elég fura fordulat lenne, azt meg kell hagyni.  :D 

__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

p, 2011-09-23 17:04 Roah

Roah képe

Dana, én imádom a mesét a mesében; olvasni is és írni is. :)

Van egy novellám is fent, amit időben és térben is szétkaptam így.

Elsőnek leírtam a szituációt, a jelent.

Emberem pillanatnyi cselekményét, helyzetét leírtam - jellem, blablabla -, és egy olyan mondattal zártam le a részt, amivel ajtót nyitott a karakter a múltra.

"Az ablakon át besütő forró nap sugarai aranyló koszorút fontak feje köré, Vincent mégis úgy érezte, sötétben ül. Megpróbálta lefejteni a fekete leplet elméjéről, és emlékezni kezdett az előző éjszakára…"

Aztán csillag, pár enter, és mehet is az emlékezés, ahol kifejtheted, amit szeretnél. Ha végeztél egy lényegi rész ábrázolásával, újra csillag, újra enter, és visszatérsz a jelenbe.

Én így írtam a csillag után:

"Vincent fejében még visszhangzott a bárban bömbölő latin zene. Akkor látta Dent utoljára."  (Gyakorlatilag a jelenben mutatható, hogy a múltról írtál. "Érkezéskor." Legyenek elválasztva egymástól a részek, és tartalmazzon egyértelmű utalást, hol is vagyunk a történetben.)

A jelenben írhatsz jellemről, viheted az eseményeket tovább, ahol ismételten megszakíthatod ezt a folyamatot lágyan, egy olyan mondattal, ami a tegnapra, vagy azelőttre irányul.

"Vincent megtorpant az ablak melletti falnál, amire egy idő sárgította térképet szögeltek fel a környékről. Nem volt szüksége rá, hogy behunyja szemét: a múlt felelevenedett magától…" (Húú, mekkora klisé?! :D)

Ebben a novellában nem csak az időben ugráltam, hanem a helyszíneken is, mindössze a kiindulópontom stagnált, mindig oda tértem vissza.

Ez jutott eszembe hirtelen, de van más alterníva is . :) Ha hosszabb a mű, szabadabb a terep, az még jobb. :)

De kiderülhet úgy is a múlt, hogy cselekmény közben magyarázza A karakter B-nek, hogy mekkora hézagok vannak az agyában.

 

 

 

 

 

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2011-09-26 06:03 Dana

Dana képe

Köszönöm :-).

Így "egyszerűen" hangzik, de a valóság... Még a számomra legpocsékabb regényben is hatalmas munka rejlik, ami előtt viszont le a kalappal. Ijesztő, hogy a fejemben megvan a teljes történet, de a kidolgozásához rengeteg idő, energia kell. És amikor olyan részhez érek, ahol egyszerűen a technika vagy más miatt elakadok, egyszerűbb feladni, mint folytatni :-).

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

h, 2011-09-26 05:58 Dana

Dana képe

Nagyon tetszetős történettel példálóztál :-).

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

k, 2012-02-07 10:10 pankadraga

Lenne egy kérdésem. Épp egy novellát írok, amibe szeretnék elhelyezni egy "általam alkotott szót". Egy fonott kalács jelzője lenne: szárazédes.

Szívem szerint egybe írnám, de nem vagyok benne biztos, hogy ilyet lehet. Szerintetek?

k, 2012-02-07 13:43 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Egybe. Ugyanúgy, mint a bornál: félédes.

__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

szo, 2011-08-27 20:24 Ovidius

Ovidius képe

Nagyon irigyellek bennetek...

Én általában csak írok, aztán, ahogy esik, úgy puff...

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

szo, 2011-08-27 20:28 Tolerancia

Tolerancia képe

Utólagos engedelmetekkel, kiloptam Ndy hsz-ét az első topikból. Engem nagyon érdekelnének a válaszok.

"Oksa, tehát ha senki nem veszi komolyan, majd Ndy.

Tehát engem az érdekelne, hogy ki, mennyire viszi bele az egyéniségét az írásba?

Kelvin tényleg egy beteg lelkű, kanos fickó?

Maggoth csavaros a hétköznapokban is?

Dóri beleköt a százhúsz kilós, szerinte szabálytalanul közlekedő AUDI-8-ast vezető fickókba?

Sorolhatnám a neveket, tietek a pélya."

 

 " Amit az ember leírt, az többé nem sanyargatja." /Ernest Hemingway/

szo, 2011-08-27 20:35 Sren

Sren képe

Andi, Roah kérdéseit nem nyúltad le? Érdekes dolgokat kérdezett, de akkor épp semennyire sem értem rá.

Ndy kérdéseire a válasz: igen. :D

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

szo, 2011-08-27 21:11 Tolerancia

Tolerancia képe

Addig tudtam követni az eseményeket, aztán összekuszálódott minden.
Még Kata hsz-ét is kivadászhatjuk, ha ott van...

Igeeeen? hmmm.
Én egészen máshogy gondoltam. Szerintem az elfojtott énünk ír.

 

 " Amit az ember leírt, az többé nem sanyargatja." /Ernest Hemingway/

szo, 2011-08-27 21:30 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Elfojtott én? Nektek könnyű, de nekem? Vagyunk vagy huszonketten idebent (vagy huszonegy... a fene se tartja számon, a múltkor az egyik kilépett, de szerintem huszaska osztódott egyet). Most melyik? :O

_____________________
Dr. Bloody Dora

szo, 2011-08-27 23:21 Ndy

Ndy képe

Nem fordítva igaz? Vagy úgy is? Mármint, írunk, hogy ne legyen elfojtott énünk. Vagy alkotunk.

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

v, 2011-08-28 05:59 Roah

Roah képe

Ndy, lehet, hogy ez személyre szabott, nem? Gyerekkoromban ezért szerettünk egymásba az írással, ezt aláírom - de már nem vagyok nyolc éves. Elvileg. :D Szóval a napló-írás lehetett elfojtás, sőt, talán az is volt, mert az egyetlen stabil pont maradt az akkori vándor éveimben, de hát csak benőtt a kutacsom. A történetek - legalábbis nálam -, kikívánkoznak. Kiváltja egy dallam - ez a leggyakoribb! -, vagy egy olyan emoció, élethelyzet, ahol csodát akarok tenni. Csak így szerényen. :D Mivel az élet nem a csodáiról híres (na jó, néha de, viszont nem jellemző), jön egy mese a fejemben, ami képes ezt véghez vinni. Fittyet hányva a fizikára, kémiára, a lehetetlenekre.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2011-08-28 05:27 Roah

Roah képe

Zsuzsi, :)))) Az emotikonok felől érdeklődtem, hogy nem-e lustítanak be minket, aztán az, hogy miként optimálisabb ábrázolni egy csatát, belülről, vagy kívülről. Ilyesmi. :)))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2011-08-28 11:03 Sren

Sren képe

Na, csak jól emlékeztem, hogy érdekes kérdések voltak – azért, mert mindkettő tárgyalható bővebb értelemben is. A szmájlik kérdése például fokozható a rövidítések, szlengesedés irányába. Mondhatnám, ez is egyfajta önkifejezés, akárcsak az írás; de míg eredetileg valóban hangulatjelként funkcionált, mostanság már – egyenes következményképp? – kiharapott egy jókora darabot egyéb kifejezési készségekből. És ez baj. Nem lassít, ellenkezőleg, túlságosan felgyorsít: hanyaggá, felületessé tesz. Miért bajmolódjon egy hosszasabb leírással az a kis tini, annak ábrázolására, hogy kifejezze a jókedvét, ha egyszerűen odabiggyeszthet egy kettőspont-dét? Aztán ha belegondolunk, hogy szerencsétlenek a fél életüket msn-en, fészbúkon töltik, csoda-e, ha a való életben nem tudnak beszélni, nincs szókincsük; hogy beszivárog a mindennapi életbe, beszédbe az internetes szleng, a sok „lájk” és társai? Nyáladzó idiótát csinálnak egy szép, gazdag nyelvből, aztán rövidíteni kell nekik Jókait… Ők már nem mondják, hogy „várj egy percet”, helyette azt mondják: „pill”.

Az ember kitesz egy vigyor-jelet, vagy épp egy ironikus-biggyesztős ikont, és már bele sem gondol, milyen kevesen vannak, akik mindenféle hangulatjelezés nélkül teljes mértékben bele tudják szőni a „grimaszaikat” írásaikba is. Már észre sem vesszük, mekkora érték ez. Dóri. Obb. Smilezoli. Kijelent valamit halálkomolyan, nem jelel, mégis fetrengsz a röhögéstől, vagy épp mélységesen letolva érzed magad. Nem kell jelelniük ahhoz, hogy ezt elérjék. És nem, nem a stílusukról beszélek (pl. hogy Zoli kimondottan humorista típus), hanem a belevitt hangulatról.

A csaták ábrázolása is remek kérdés, mert másra is vonatkoztatható; gyakorlatilag minden történésre egy műben. Ábrázolhatod a szereplő szemszögéből, és akkor átéltebb, de kevésbé látványos; vagy ábrázolhatod kívülről, és akkor pont fordítva lesz: akciós, változatos, viszont személytelenebb. De hát azért van a fantázia és az írói szabadság, hogy ezeken tudjunk köszörülni. Végy egy belső szemszögű csatajelenetet, viszont adj a szereplődnek „sárkányidőt”, hogy a harc és a cselekedetek fölé emelkedve indokoltan tágabb körben mozoghass. Az idő lelassul – tehát több mindent leírhatsz. A látókör kiszélesedik – tehát leírhatsz olyan dolgokat is, amit egyébként a szereplő nem látna, tehát nem is említhetnéd.

Vagy végy egy külső szemszögű cuccot. Ez jóval személytelenebb, de ha itt-ott beleszősz egy drámai hangulatú megjegyzést, jóval közelebb hozod az olvasóhoz, átélhetőbbé teszed számára. Mondjuk van egy csatamező, mindenki küzd mindenkivel, dől a vér és tekeregnek a belek, és a főhősöd egy ellensége leszúrása után új ellenfél után néz. Meg is lát egy piszok ronda orkot, felé indul. A hősöd odaér, harcolni kezdenek. Ez eddig a cselekmény, a személytelen akció; max izgalmas, de nem több. De ha beszúrsz egy mondatot, hogy amíg a harcosod odaér az orkhoz, futtában a földön meglátja egy anya tetemét, ahogy magához szorítja a gyerekét. A csecsemő esetleg még él… Egy ilyen kép, bár csak egy futó hangulat, mégis kizökkenti az akciót a személytelenségből.

Sok-sok trükkel lehet gazdagítani akciós leírásokat, és általában magát a cselekményt. Meggyőződésem, hogy nem jó az, ha az olvasó távol marad a cselekménytől. Sokan ezért nem szeretik a leírásokat. Mert az csak leírás. Ez nem jó. Az olvasó igenis legyen érintett! És az író dolga, hogy meg tudja érinteni. De nem nehéz. Mert ha valaminek ismered az egyik oldalát, annak ki tudod következtetni a másik oldalát is, ha másképp nem, kizárásos alapon. És tudsz tenni ellene.

 

 

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

h, 2011-08-29 07:09 Roah

Roah képe

Zsuzsi, Süti! :)) Hát vannak azok a hozzászólások, amiket az ember lánya elment, becsomagol, és féltve őrzi a vinyója legbiztonságosabb szegletében, mert felbecsülhetetlen értékűek. Tanulmányaimat, emlékeimet általában fejben tartom, és fejből is idézem, spontán, kilencven kilenc százalékuk innen ered, nem a gépről, de vannak kivételek.

Nos, ez a kettő az lesz. :)))

 

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2011-08-29 15:28 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Ne má', me' elpirulunk! :)

__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

v, 2011-08-28 13:27 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Mivel irodalomban nem használunk emotikonokat, csak fórumban és chatan, ezért nem is igazán értem a kérdést.

Ami a csatát illeti, igen, amit Sren elmondott. E/1-ben minden sokkal erőteljesebb, hatásosabb, ugyanakkor E/3-ban jóval gazdagabb. Ugyebár a szereplő nem láthat mindent, ami a csatában zajlik, ellenben a felkavaró érzelmeket csak ő élheti meg, nem a narrátor.
Viszont a terjedelemtől függően keverhető a dolog. De csak akkor, ha több fejezetből áll a csatajelenet. Ekkor írhatod nagyrészt E/3-ban, bemutatva mindent, amit csak lehet, közben kiragatsz egyetlen, lehetőleg rövid fejezet erejéig egy momentumot, amit E/1-ben írsz. Továb növelheti a hatásosságát, ha ráadásul átmész jelen időbe is, de óvatosan vele, nehogy zavaró legyen a többi között. Hasznos lehet pl. egy nagyobb sokk után előhozni a dolgot, súlyos sebet kap a főhős, eleve zavarttá válik az elméje. Ezt az ilyesmivel eléggé élővé teheted. Azt hiszem, az egyetlen regénykémnél használtam is ezt. (Azóta is, egyre inkább lemondással, várom valakitől a visszajelzést.)
De tényleg csak hosszabb, több fejezetből álló csatajelenetnél alkamazhatod, különben a váltások elrontják az egészet. Azonban akkor is odafigyelve, csak okosan! Könnyen elrontható. Rövidebb hadakozásnál viszont minden képpen maradj csak egyetlen változatnál.

__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

szo, 2011-08-27 20:34 Borika

Borika képe

Sütihez hasonlóan én is papírra írok előbb. Ez persze nem valami sznob hülyeség, teljesen prózai oka van: nem mindig vagyok gépközelben. Volt olyan, hogy napokig távol voltam, jöttek az ötletek, és idegesített, hogy nem tudtam leírni. Akkor kaptam rá a jegyzetfüzetre, amit mindig a táskámban hordok, és jártomban keltemben, ha meglátok egy sztorinak alkalmas valamit (lehet egy jelenet utcán, villamoson, egy másik ember sztorija amit éppen valakinek mesél, én meg véletlenül előtte állok a sorban és kihallgatom) azonnal lefirkantom. Persze, csak pár mondatban, vázlatszerűen. Amikor nyugodtabb körülmények közé érek, elkezdem szépen kidolgozni. Ehhez egy másik, szebb füzet dukál, amibe tollal írok, mert élvezetet találok a szépírásban, az illatos, fehér lapokban. Persze, ez sem az igazi, mert a lapok alján csomó csillagocskák, lábjegyzetek tömege éktelenkedik, meg zárójeles beékelések, kb úgy, ahogy Tolerancia is leírta. Ha megvan, akkor jöhet a begépelés, ami már a sokadik szűrő. Word helyesírás bekapcsolva, szinonimaszótár kikészítve és mehet a meló. Ez is olyan változó… Van, hogy egyből beírom, egy szuszra, máskor meg napokig, hetekig, hónapokig tökölök valamin. Most is pl. van egy fél sztorim megírva, és a másik fele az agyamban, de folyton közbejön valami, nem tudok normálisan figyelni, és most már kezdem elveszíteni a lelkesedést… Még soha nem hagytam félbe egyetlen történetet sem, azt hiszem, ez lesz a legkeményebb… Ha meg erőltetem, akkor olyan nyögvenyelős lesz. Szóval, jobb leírni egy szuszra, megszabadulni tőle, mert ha sokáig bent tartja az ember, akkor az nagyon ártalmas tud lenni :) Persze, napokig, izé, hetekig kell még rajta kotlani, hogy aztán apró simitgatások után végre olyan legyen, hogy ember, illetve mágus szeme elé kerülhet. :D

 

"Járt utat a járatlanért el ne hagyj!"

szo, 2011-08-27 20:44 Indi

Indi képe

 Irigyellek kettőtöket (és mindenki mást is, aki előbb papírra ír) Sütivel. Én nem bírom a... káoszt, amit a csillagok és egyéb lábjegyzetek jelentenek és ahogy valami eszembe jut, amit még be kellene szúrni vagy ki kellene venni, átmegyek pótcselekvőbe, tépem ki a lapot, írom újra, hogy "szép legyen". Mintha rajtam kívül bárkit is izgatna a külalakja :P De nem megy. Jegyzetelni sem tudok, mindent fejben rakok össze, aztán jó időben, jó helyen megszületik a kezdőmondat és optimális esetben a történet is. Elmenteni és majd valamikor folytatni éppen úgy nem tudom, mint füzetbe megírni. Ja, és ha próbáltam, akkor szörnyű túlírás lett a vége, mert gépelés közben ezer jó ötletem támadt, amikről csak később derült ki, hogy egy rakás kolonc. 

Azóta vagyok irigy, hogy Kenta egyszer azt írta, hogy egy szalvétára firkantotta le valamelyik ötletét. :) 

----------------------------------------------------------

"Nem vagyok sznob. Kérdezz meg bárkit. Úgy értem, bárkit, aki számít." (Simon Le Bon)

"Egy gödör ásását leszámítva kevés dolog van, amit rögtön legfelül lehet kezdeni" (Harry Lo

szo, 2011-08-27 20:53 Borika

Borika képe

A szalvátákat és a fecniket azért utálom, mert azzal fenyegetnek, hogy illékonyak, örökre eltűnnek, a létük teljesen bizonytalan. De egy füzet... az más! Az rögzített, biztonságot ad. Úgy érzem, ha abba beleírom, nyoma lesz, bevésődik, véglegesen rögzítettem, már nem tud elveszni, eltűnni, örökké velem marad. A technika meg csak egy személytelen, de szükséges dolog. :)

"Járt utat a járatlanért el ne hagyj!"

szo, 2011-08-27 20:59 Indi

Indi képe

 Igen, igen, igen! És ez a füzetbe írás amúgy is olyan ÍRÓS. Mármint az én szememben :)  

----------------------------------------------------------

"Nem vagyok sznob. Kérdezz meg bárkit. Úgy értem, bárkit, aki számít." (Simon Le Bon)

"Egy gödör ásását leszámítva kevés dolog van, amit rögtön legfelül lehet kezdeni" (Harry Lo

h, 2011-09-26 06:07 Dana

Dana képe

Erre azért rácáfolnék (kicsit). Életem korai szakaszában verseket írtam - állítólag nem is rosszakat -, füzetbe. Kb. 400 darab van belőlük, de az első százat tartalmazó füzet egyszerűen eltűnt. Hogy hová? Én is szeretném tudni. Fecnik persze hasonlóképp kallódnak, de nekem ez elég komoly veszteség. Igaz, úgy általában annyit költöztem, hogy csoda, hogy egyáltalán a többi megvan :-).

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

szo, 2011-08-27 21:14 Esvy

Esvy képe

Már elsőre a legjobb nyelvtani tudásom szerint írok. Hála a remek magyartanáraimnak, amit megtanultam, az készségszintű, nem kell rajta gondolkoznom. Persze érzem, hogy a tőlük kapott tudás kevés, nem lehet vele minden helyzetet kifogástalanul megoldani, emiatt gyakran átfogalmazok mondatokat, amelyek helyességében bizonytalan vagyok.

Sokszor én is füzetbe írok, szeretem, mert hangulatos. :)

 

A korlátok is korlátoltak.

szo, 2011-08-27 22:11 Odin

Emlékszem, első írásomat - mely természetesen életem nagy regényének készült - sima papírra, írólapokra írtam filccel. Készítettem hozzá borítót, illetve sok-sok illusztrációt. Tizenhárom éves voltam, de nagyon szorgalmasan írtam, persze jó sok helyesírási hibával. :)

Aztán kaptam egy naplószerű könyvecskét, ahová átmásoltam a teljes művet, a rajzokkal egyetemben. A regény még mindig megvan és összesen 67 oldalas terjedelmet ért el. A befejezésre sajnos még mindig nem került sor, pedig azóta már négy év eltelt.

Nos, azt szeretném kérdezni, hogy érdemes lenne-e felújítani, kijavítani a hibákat ennyi idő után?

"Az út a fontos nem a végcél." /Dan Millman/

szo, 2011-08-27 22:51 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Én ilyen korban kísérleti művet írtam (szintén filccel - mik vannak...), mert találtam egy teljes ív csomagolópapírt, azt a ronda barnát, és megpróbáltam olyan írást összehozni, amit minden hajtogatásban - teljes ív, fél, negyed, kétharmad - értelmes egészet alkot. Minden tizenhatod ívet más színnel írtam volna, ha a papír bírja, de még az elsőt sem fejezhettem be, mikor anyukám lomtalanítás címén kidobta. :)

Nem ismerem a teljes ötletet. Ha szerinted még ma is megállná a helyét, ki tudnád dolgozni rendesen, akkor persze, hogy érdemes. De ha nem, mert mindenképpen csak egy ifjúkori fellángolás marad, ha az alapötlet eleve "hibás" (a kedvencem amikor valójában nincs indíték a tettekre, vagyis a végén a szereplők leülnek megbeszélni a dolgokat és minden szépen rendeződik), akkor inkább hagyd olyan formában, amilyenben most van.

_____________________
Dr. Bloody Dora

v, 2011-08-28 06:09 Roah

Roah képe

Odin, mit nem adtam volna hetedikben egy irodalmi portálért...?! Neked nem voltak kérdéseid? :D

Az volt a fő problémám, hogy írni akartam olyan dolgokról is, amiket nem tudtam, nem ismertem: rakétakilövésről (a környékünkön nem történt ilyesmi, sajnos, pedig ha mégis bekövetkezik, ott lapultam volna a fűben, a közelében, egy jegyzet tömbbel), űrhajókról (az sem szállt le sehol az éppen aktuális utcában, ahol éltünk, tehát maradtak az égen elhúzó repülök), hullákról (nem nyúlt ki felénk senki, halált csak filmeken láttam, az elmúlást persze mindig csak horrorban mutatták, vagy néha a Colombóban, bár életem első temetése mély nyomokat hagyott bennem) és persze a szavak, amiknek gőzöm nem volt jelentéséről, de tetszett a hangzása, és a családomat nyúztam, hogy magyarázzák el, mi az, hogy liberális. :D Alsóban.

Istenem, az A/5-ös írólapok...Szerettem őket. Régi szép idők. :))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2011-08-28 20:17 Odin

Dóri: A történettel semmi probléma nincs. Tele van fordulattal, meglepetéssel, nem várt eseménnyel. Csak éppen a befejezés hiányzik. Persze azért helyre kell tenni benne jó pár dolgot, csak nagy munka. De végülis megér egy próbát. :)

Roah: Dehogynem voltak! :D Rengeteg kérdés fogalmazódott meg bennem. Én is olyan dolgokról akartam írni, amiket nem igazán ismertem. Szerettem egy ismeretlen vidékre érve körülnézni és ahogy én is, úgy az olvasó is bejárja az ismeretlent.

Irodalmi portálban nem nagyon gondolkoztam, mert nem foglalkoztam annyira számítógéppel, nem tudott lekötni. Most is jobban szeretek a szabadban sétálni egy jót. Kilencedikes voltam, amikor rátaláltam a Karcolatra és beregisztráltam. Tapasztalataim tetemes részét itt szereztem.

Egyébként kiskorom óta szorosan kötődöm a könyvekhez. A szobámban- melyet megosztok az öcsémel :) - kezdtettől fogva áll három hatalmas könyvespolc. Tele mindenféle irodalmi alkotással. Winnetoutól a Orwell 1984-éig. :) Imádok olvasni. Mint, ahogy a Tintaszív című filmben is, az írott szónak nagy hatalma van. :)

"Az út a fontos nem a végcél." /Dan Millman/

szo, 2011-08-27 22:20 Zora

Zora képe

Ha tökéletes helyesírást akarok, akkor kézzel írok. Talán mert alig tudom forgatni a tollat, lassan haladok, van időm átgondolni minden szót. Géppel úgy írom a szöveget, ahogy az eszembe jut, és utólag igen szörnyű elütések nevetnek az arcomba. Viszont papírra nem tudok szövegezni. Lassú, lomha, ronda, átláthatatlan, pedig én még szép külalakkal írok. Ám így is csúnya, elvonja a figyelmemet, elfelejtem az előző mondatot, mire  a következő felénél járok. Pedig ha tudnátok mennyire szeretem ezeket a szépséges írótömböket, jegyzetfüzeteket, szép tollakat... a papírírószer osztályon elveszett ember leszek. Meg is vásárolok mindenfélét, de csak porosodik.

Én Ndyt kérem meg általában, nézze át amit írok, de például a vesszőkkel kapcsolatban vak vezet világtalant. :D (na jó, ez nem igaz)

Különben teli egy mappa meg nem írt ötletekkel, és ha írhatnékom támad belépek, mint egy virtuális boltba, és leemelek egyet. Nézegetem a sztorit, olvasgatom, ízlelgetem, és ha megtetszik, és elkapom a fonalat, megírom félig, elteszem, és fél év múlva befejezem. :) Nem túl időhatékony módszer, de megvan az az előnye, hogy van ideje érlelődni a dolognak, beépül a történet a fejembe, és a végén magától megírja magát.

------------------------------------------

v, 2011-08-28 05:25 Indi

Indi képe

Füzeteket én is halmoztam! És a papírírószer üzletek nálam is feketelyukká alakulnak, ha közelítek feléjük :) A vágy megvan, hogy füzetbe írjak, annál is inkább, mert az mobilis, a laptop még szóba jöhetne hétvégenként, de soha nem azt írja, amit én szeretnék.

 

----------------------------------------------------------

"Nem vagyok sznob. Kérdezz meg bárkit. Úgy értem, bárkit, aki számít." (Simon Le Bon)

"Egy gödör ásását leszámítva kevés dolog van, amit rögtön legfelül lehet kezdeni" (Harry Lo

v, 2011-08-28 05:48 Roah

Roah képe

Kézzel írni a legjobb! :)

Csak nekem már nyolcasok vannak a jobb kezem kettes, hármas, négyes ujján,  a "kedvenc ujjam" (középső) felső része egy idő után lüktet, ha kézzel írok. Az első ötleteim, gyerekkoromtól kezdve, mind-mind spirálfüzetben vannak, tele van velük a lakás. (Élmény velük költözni. :) Ha az ujjam bírná, most is így írnék, de sajnos öt A/4-es oldal után lüktet a csont, vörösödik a bőr, és azon kapom magam írás közben, hogy nem a történetre figyelek, hanem a fájszra. :( Marad a word, de meg sem közeliti azt a hangulatot, amit füzetben körmöléskor érzek - furcsa, de a papíron írásnak van valami speciális hangulata.(Gép viszont egy van, az is a nappaliban, hogy mindenki számára elérhető legyen, osztozunk rajta; és osztozok a híradón, kajak-kenu VB-én, Simsonékon, vagy jobb híján marad a füles, amiből néha Vivaldi Tele szól, néha valami más.) Füzetben írni egy fajta sprint is, mert sétáltatható és így nem pusztán a papírt, de a nyugalmat is vihetem magammal egy csendesebb zugba.

Helyesírással úgy vagyok, mint Zsuzsi: írás közben javítok. Ha kifogok a környezetemben néhány csendesebb órát, akkor nem, mert nem tudok leállni, ösztönből jön:))) Csak pörög-pörög a sztori, alig tudja az agyamat követni az ujjam. Az összetett szavakkal a mai napig gondban vagyok, de a válasz, hogy a helyesírás, pontosabban a helyesírásra való törekvésem az első fázis - nem csak a precízitás, nívó miatt, hanem hitelesség okán is. A novella, vagy bármilyen más mű, megköveteli ezt a szerzőtöl. Igyekszem teljesíteni ezt a kérését az adott történetnek, több-kevesebb sikerrel.

 

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2011-08-28 22:24 Tolerancia

Tolerancia képe

Két asztali gépünk van, az enyém a nappaliban.
A három TV-nk közül, természetesen, épp akkor kell a hozzám legközelebbit bömböltetni családom valamely tagjának, amikor ihletem van, és próbálom azt kbajtok formájában rögzíteni.
Én ilyenkor kapok fel egy jegyzettömböt - persze a vízzel együtt, igen -, és megkísérlem elfoglalni a lakás legtávolabbi pontját, a konyhát. Általában ott sincs szerencsém, mert nálunk mindig éhes valaki. A következő fázis, a "majd leírom legközelebb" - ami nagy százalékban elmarad  -, és ezt az "elteszem nyugodtabb napokra" követi.
Merje azt mondani valaki, hogy írni könnyű! :-)

Katának:  http://www.youtube.com/watch?v=DXWnOHWwNRA

 

 

 " Amit az ember leírt, az többé nem sanyargatja." /Ernest Hemingway/

h, 2011-08-29 07:17 Roah

Roah képe

Andi, jaj, nagyon köszönöm! Imádom! :)))))

Fúúú! :))))))

Akkor ismered az érzést; tegnap tettem-vettem a lakásban, örültem, hogy végre ki lehetett reggel tárni az ablakokat, beengedtem a hűvös, tiszta levegőt, takarítottam - hát nem megint beugrott egy történet?! Esélyem sem volt a gép közelébe jutni, viszont néhány mondatot két szivacs öblítés között egy spirál füzetbe lejegyeztem. :)))

 

 

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2011-08-29 17:12 Ovidius

Ovidius képe

Mér` nem vágod képen családod tagjait?!

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

h, 2011-08-29 17:15 Tolerancia

Tolerancia képe

Ugye, ez amolyan költői volt?!  Egyébként nem vagdalkozom. :-P

 

 " Amit az ember leírt, az többé nem sanyargatja." /Ernest Hemingway/

p, 2011-09-16 18:39 gareth

gareth képe

"Különben teli egy mappa meg nem írt ötletekkel, és ha írhatnékom támad belépek, mint egy virtuális boltba, és leemelek egyet. Nézegetem a sztorit, olvasgatom, ízlelgetem, és ha megtetszik, és elkapom a fonalat, megírom félig, elteszem, és fél év múlva befejezem. :) "

Ez jó, ez tetszik, nekem sok elszáll, mert nem jegyzem le, később pedig már nem emlékszem rá. Mint minden remek ötlet, egyszerű és nagyszerű, miért nem jutott eddig eszembe? :)

-------------------------------

"A kutyán kívül az ember legjobb barátja a könyv. A kutyán belül nem lehet olvasni." (Groucho Marx)

 

v, 2011-08-28 08:30 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Hagyományos módon papírra, ceruzával, vagy tollal azért írok, mert gépen képtelen vagyok rá. Zavar. Zúg ez a vacak, csattog a hülye billentyűzet (mi a francnak kell ennek csattognia? Miért nem lehet hangtalan? Nem igaz, hogy nem lehet ezt megoldani!). Én lassan írok, sokszor percekig rágok egy-egy mondatot, máskor gyorsabban haladok, aztán megint lassabban, lényeg, hogy általánosságban lassan megy, órákig eltart egy rövidebb novella megírása is. És idegesít, hogy közben megy a gép potyára, fogyasztja az áramot. Számomra ez nagyon zavaró, nem szeretem feleslegesen használni a dolgokat. És persze a család. Nem kéri őket valaki? Csak akkor tudok írni, ha teljes a magány, ha senki sem piszkál, sőt, alapvetően senki sem tartózkodik a környezetemben.

A gép az írás tekintetében számomra csak arra alkalmas, hogy a papírról bepötyögjem az irományom. És persze az átgépelés, mint azt már említettem, egy újabb hibaszűrés.

__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

v, 2011-08-28 10:14 Indi

Indi képe

Lehet hangtalan, nyúlj mélyen a zsebedbe és még össze is tekerheted, mint egy palacsintát. Használt családot köszönöm nem kérek, ellenben ha valakinek van bébi szíriai aranyhörije, arra vevő lennék :)

----------------------------------------------------------

"Nem vagyok sznob. Kérdezz meg bárkit. Úgy értem, bárkit, aki számít." (Simon Le Bon)

"Egy gödör ásását leszámítva kevés dolog van, amit rögtön legfelül lehet kezdeni" (Harry Lo

sze, 2011-08-31 16:15 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Az Árkádban láttam, de éppen vitték kifelé az ajtón, szóval azt hiszem, egy használt családdal együtt árulják csak.

Én leguánra gyűjtök. Nagy, zöld, kézhez szoktatható, értelmes, nem izgága lény. Kígyó is jöhetne, de nem tudom, hol tartanék egy ötméteres pitont, pedig az lenne az igazi. Esetleg feltekerem a fogasra.

_____________________
Dr. Bloody Dora

sze, 2011-08-31 17:15 Indi

Indi képe

Az az igazság, hogy teljes mértékben mi szeretnénk elrontani ;) Mennyibe fáj az a leguán? Néztünk Jákó papagájt is, majd nyögdíjas korunkban, ha már nem lesz mire elszórni a nagy pénzt...

----------------------------------------------------------

"Nem vagyok sznob. Kérdezz meg bárkit. Úgy értem, bárkit, aki számít." (Simon Le Bon)

"Egy gödör ásását leszámítva kevés dolog van, amit rögtön legfelül lehet kezdeni" (Harry Lo

sze, 2011-08-31 18:54 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Papagájt most kell venni, betanítani az "Igen, szívem, igazad van.", illetve a "Csodásan nézel ki, drágám. Ez a ruha pont illik hozzád." mondatokra. A férfiak hajlamosak az elkanászodásra, és sokkal nehezebb ezeket a mondatokat betanítani nekik.

A leguán pedig sokba fáj. :(

_____________________
Dr. Bloody Dora

sze, 2011-08-31 19:06 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Megerősítem: taníthatatlanok vagyunk. Főleg, ha ilyen marhaságokról van szó. :)

__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

sze, 2011-08-31 20:34 Kelvin

Kelvin képe

Én smaragd varánuszt akarok.

Gabonasikló nem tetsződik? Nekem volt, egy másfél méteres kislány, a legeslegeslegszebb. :)

http://www.haziallat.hu/upload/4/article/3541/3_original.jpg

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

sze, 2011-08-31 21:04 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Tetsződik, de a ragadozókkal az a gond, hogy tartani kell hozzájuk valamit, ami szőrös, vagy tollas. És azért kéne szőrtelen-tollatlan, mert elviekben allergiás vagyok az ilyesmire (anyukám meg biztosan). De ha egyszer lesz saját lakás, és szabad is tartani valamit, tuti benevezek egyre, mondjuk mindig tojásevőt akartam, mert én eszek egy rántottát, ő eszi ugyanazt nyersen, micsoda harmónia...

Egyébként egy laza, ötméteres piton akkor is jobb. Beteszed a szoba egyik végébe, és ha végigmássza a lakást, akkor is bele tud harapni a farkába. Másfél méter relatíve gyorsabban meg tud szökni.

_____________________
Dr. Bloody Dora

sze, 2011-08-31 16:39 craz

craz képe

Bébi szíriai aranyhöri? Nem vagyok benne biztos, hogy olyan van nekem. Bár lehetséges, mert a múltkor fél füllel hallottam egy időjárásjelentést, amelyben valami afrikai eredetű meleglevegőről volt szó. Lehet, hogy Szíriából jött - az valamerre Afrika felé található, ha jól tudom. Pár napja jött ki az allergiám, véreres szem, kitartóan csordogáló, papírzsebkendők hadával kidörzsölt orr, no meg az a furcsa hörgő hang, ha oxigént kívánva mélyebb levegőt veszek - amolyan furcsa, kétszólamú höri.

Ha ez lenne az a bizonyos szíriai aranyhöri - bár az arany szín kicsit zavaró -, szívesen megszabadulnék tőle, pláne, ha neked bébi (bocs a személyes hangnemért) éppen hiányod van ilyen állapotból kifolyólag.

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

sze, 2011-08-31 17:02 Tolerancia

Tolerancia képe

hehe :-)

 

 " Amit az ember leírt, az többé nem sanyargatja." /Ernest Hemingway/

sze, 2011-08-31 17:15 Indi

Indi képe

Csatlakozom :)

----------------------------------------------------------

"Nem vagyok sznob. Kérdezz meg bárkit. Úgy értem, bárkit, aki számít." (Simon Le Bon)

"Egy gödör ásását leszámítva kevés dolog van, amit rögtön legfelül lehet kezdeni" (Harry Lo

cs, 2011-09-01 12:09 Zora

Zora képe

A jó öreg kutya/macska/tengerimalac felállás már nem is divat? :)

Nálunk a holló és a csóka, valamint a szajkó nyert inteligenciaversenyben a papagájok ellen. :) Szerintem beszélni is hamarabb megtanulnak, a Kecskeméti Vadaskert hollója például több mint negyven káromkodást ismert, a mi három csókánk pedig profin tudta a konyhaablakon berepülve ellopni a levegőbe feldobott palacsintát. Nameg a vajaspirítóst, ha sajtot szórtunk rá. :) A papgáj ellenben állandóan csak kiszórta a magokat, és rikácsolt már hajnalban.

Kicsit olyan volt a házunk gyerekkoromban, mint Gerald Durrelléké: mindenféle színű és fajtájú madár röpködött a házban meg a kertben, a röpdékben, őzike üldözte a kiskutyát az udvaron, nyulak, birka, vadászgörény, árva macsekok hűsöltek a fenyők alatt, öcsém meztelencsigákat szaporított a szobájában, én meg növényházzá változtattam az enyémet. Minden szekrényben keltetők és bölcsödék bújtak meg, és a fél nappali a teknősök, halak birodalma volt, mert nagyapám meg szenvedélyes akvarista. Persze ezek mind megmentett állatkák voltak, és az öcsém is kígyóról álmodozott, de a legtöbb, amit kapott, az egy szőrös madárpók volt. :) Aranyhörink viszont nem volt, csak tengerimalac és oroszlánfejű nyúl. (utóbbi sajnos a napokban kimúlt agyvérzésben...) Sajnos az a tapasztalatom, hogy amelyik állatka kisebb, mint egy házinyúl, azt az állatorvos nemigazán veszi komolyan. Ezért is tartózkodtam mindig az apró állatkáktól. :(

------------------------------------------

cs, 2011-09-01 14:37 Indi

Indi képe

Be van tervezve legalább kettő, de inkább három ebállat. Egy bernipásztor és két szálkásszőrű tacsi, akik majd fitten tartják testileg és szellemileg is az előbbit. Aztán legalább egy macsek (régi álmom egy gyönyörű birman, de tartok tőle, hogy a cél előtt majd jól elcsábít egy házi vörös ördög és még csak bánni sem fogom). Plusz a beszélő jószág.

 

----------------------------------------------------------

"Nem vagyok sznob. Kérdezz meg bárkit. Úgy értem, bárkit, aki számít." (Simon Le Bon)

"Egy gödör ásását leszámítva kevés dolog van, amit rögtön legfelül lehet kezdeni" (Harry Lo

p, 2011-09-16 17:59 Roah

Roah képe

Nálunk a lovász unokabátyám él így Fehérvárhoz közel, a mai napig. Brémai muzsikus.

Kacagó gerlék, kobór macskák, kutyák, ló - néha több is -, kecske, egyszerűen zoo parkja van otthon. Egyszer volt egy dándogja - sosem felejtem el -, Mírának hívták. Valami telepről szabályosan ellopta, mert a kutya csonttá fogyott. Úgy nézett ki, mint egy mutáns agár. :( (Még az almacsutkát is megette az unokabátyámnál.)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2011-08-31 18:13 B.L.Torkin

B.L.Torkin képe

Általánosságban elmondható, hogy pocsék a helyesírásom, a szabályokról fogalmam sincsen, és ha lenne, akkor sem izgatnának túlzottan, számomra ezek az írás folyamatának kötelező, de kellemetlen részei. Meg KELL csinálni és kész, de nem ettől lesz szórakozató.

Ha elkap a lendület, órákig írok anélkül, hogy a képernyőre tekintenék. Aztán jön a sokk...

Napok telnek el azzal, hogy javítom a hibákat, szerkesztek és átfogalmazok mondatokat. A novella egyszerűbb, mert annak a története már készen van a fejemben, „csak” papírra kell vetni. De a regény az más tészta, annak a története akkor és ott születik meg bennem, és gyakran magam is meglepődöm azon, hogy miképpen jutottam el idáig. A regénynél nekem az írás kaland, a story gyakran számomra is meglepő fordulatokat vesz, inkább tekinthető utazásnak, mint munkának. A kulcsszó az élvezet, azért írok, mert szeretem csinálni, nem azért, hogy betartsak minden szabályt.

 

v, 2011-09-11 08:58 onsai

onsai képe

Hali,

egy regényben hány fő- és mellékszereplőt tartotok kezelhetőnek?

 

----------------------

Hogyan fessünk tökéletes képet?
Légy tökéletes. Aztán dőlj hátra, és fess.

v, 2011-09-11 13:52 Sren

Sren képe

Szia. :)

Remek kérdés.

Részemről mindet, mert ha olyan a történet, hogy nagyon íródni akar, akkor félelmetesen élnek a karakterek, könnyű velük dolgozni: egyszerűen mindent tudok róluk, és a dolgaik úgy állnak össze, mint egy könnyű puzzle.

Ha viszont nehéz a sztori, nehezen akar megszületni, akkor két nyomorult szereplővel is nehéz.

Technikailag kettő-négy, max hat főkaraktert és cca tíz mellékszereplőt tudok mozgatni nehézség nélkül, illetve olvasni is körülbelül ennyiről szeretek - úgy értem, egy átlagregényben. De természetesen el tudok képzelni melléjük egyéb (mellékmellék) karaktereket is, akik megnevezhetők; afféle statsztákat, hogy ne legyen száraz a mű (apu, anyu, gyerekek, közvetlen család, majd rajtuk kívül az arctalan tömeg, ez elég gyenge dolog, néha nem baj, ha áttolja a cajgát a képen a szomszédasszony is).

Persze az is fontos, miről szól a mű. Lehet egyetlen ember drámája, és akikkel kapcsolatba kerül, mind csak statiszták, akik hatnak valahogy az életére; de lehet történelmi mű is két hadsereggel, ahol a tábornoktól a krumplit pucoló közelegényig mindenki fontos, mindkét oldalon.

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

v, 2011-09-11 16:53 onsai

onsai képe

Sren, nekem is hasonló tapasztalatom van. Ha több, gondolom, már nehezebben követhető. Nálam általában négy főszereplő van, de nem vagyok benne biztos, hogy az olvasó mindig követni tud mindent.

 

 

----------------------

Hogyan fessünk tökéletes képet?
Légy tökéletes. Aztán dőlj hátra, és fess.

v, 2011-09-11 15:46 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Saját műben egyet sem, mert egyszer próbáltam regényt írni, és a főszereplő kb. a második oldal után elkezdett osztódni, pedig nem amőba volt.

Én a nagyvolumenű regényekre szavazok, bár azért egyes családregényekkel megküzd az ember (meg azért a H&b sem egy könnyű esti olvasmány ilyen szempontból sem), vagyis ahány csak jön. De ezek után szigorúan egyszereplős monodrámát kell olvasnom. :)

Egy regényben kb. Sren számai szerintem is helytállóak, de ha regényfolyamról van szó, azaz többkötetes mű, akkor simán elképzelhető több fő karakter és persze több mellékszereplő is. Nem csak azért, mert pl. lehet váltogatni, hogy más az egyik regényben a főszereplő, más a másikban, hanem mert több tér van, elbírja, ha az egyik statisztát az egyik könyvben elhanyagolja a szerző, a másikban több szerepet enged neki.

(Ez olvasói vélemény. Mondom, íróként egyet sem tudtam rendszabályozni.)

_____________________
Dr. Bloody Dora

v, 2011-09-11 16:55 onsai

onsai képe

Dóra, nem szoktál regényt írni? Hm, most meglepődtem. A stíluskészleted tök regényírós. Meg lehet különböztetni a novellistát és a regényező embert, akár rövid részlet alapján is. No, nem baj. Majd rászoksz... :)

 

----------------------

Hogyan fessünk tökéletes képet?
Légy tökéletes. Aztán dőlj hátra, és fess.

v, 2011-09-11 17:28 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Előtte az írásra kéne rászokni, a regény csak utána jön. Bár ha a kritikákat tekinthetem önálló műalkotásnak, akkor természetesen több hosszabb elbeszélésem, néhány kisregényem és ha egyszer nekidurálom magamat, hogy befejezzem, akkor egy regényem is van, de nem tekintem annak. :)

Azt a gondolatot követem, miszerint "Minden szerkesztő csapnivaló író. (És ugyanez elmondható jónéhány íróról is.)"

_____________________
Dr. Bloody Dora

p, 2011-09-16 11:46 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Néhány író csapnivaló író?  :D 

__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

v, 2011-09-11 09:39 polgarveronika

polgarveronika képe

Én úgy írok.....Na, hogy is? Még sosem figyeltem meg. De most:

Szóval:

1. Megérint valami (ez a legfőbb motiváció)

2.Napokig munkálkodik bennem

3. Elkezd feszíteni, mint egy kelés

4.Állandóan motoz az agyamban (ilyenkor leég a kaja, szétesik körülöttem minden, mert egyre jobban dübörög a MUSZÁJ ÍRNI kényszere), formálódnak a szereplők, alakul a történet. (éjszaka kiugrom az ágyból, és felírok pár skiccet)

5.Végül beülök a gépbe, beütöm a címet, és hajrá!

6.Olyankor nem figyelek a helyesírásra, csak a sztory folyik.

7. Amikor kész, akkkor jön a molyolás. Szavak cseréje, vesszők a helyére (már, amikor:))

8. Végül hátradőlök: FLOW érzés

9. Beküldöm.

10. Elkaszáljátok.

11.Ennyi.

 

_______Tertium non datur ______

v, 2011-09-11 09:46 onsai

onsai képe

10.pont: :D:D:D

 

----------------------

Hogyan fessünk tökéletes képet?
Légy tökéletes. Aztán dőlj hátra, és fess.

p, 2011-09-23 22:34 Ndy

Ndy képe

Elkaszáljuk.

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

h, 2011-09-26 11:45 Crystalheart

Én rendszerint nem napokig, hanem hónapokig vagy évekig érlelem a fejemben az ideát, aztán mikor megírom, nem tartom késznek, és nem is küldöm be egy jó ideje. :D

A legtermékenyebb időszakom az volt, amikor még suliba jártam, valahogy a családi házon kívül sokkal jobban tudok írni. Esküszöm, a legjobbakat az ELTE nagy géptermében írtam, hiába nyüzsgött mellettem kétszáz diák. Ha már kimennék a nyári konyhába, akkor is jobban menne, de ahhoz laptop kellene. Az erdő pedig a lehető legjobb volna, ott sétálva mindig tele lesz a fejem. Valahogy ez a szoba és ez a légkör leblokkol. Más nem érzett még ilyet?

p, 2011-09-23 15:25 polgarveronika

polgarveronika képe

Nagyon érdekes dolog olvasni azt, hogy kinek mit is jelent az írás. Nekem: MINDENT.

Az alábbiakban közreadok egy kis részletet abból a novellámból, amely éppen arról szól, hogy az írás egy szerelem. 

"Nem tudom, éreztél - e már olyat, hogy egyszer csak felbukkan benned egy különös érzés, olyan, amilyet eddig nem tapasztaltál. Először csak bizserget, majd mint a száraz morzsák, úgy kapargatják kiszáradt torkodat, de aztán megnyugszol, elfelejted. Telnek a napok, később újra előkúszik a semmiből, egyre tovább időzik a fejedben, lassan belerágja magát a sejtjeidbe, és úgy cipeled magaddal, mint egy bőr alá beépített zsákot, amely napról napra, óráról órára nő, terebélyesedik, feszít, nyom, fáj és a végén már sírni szeretnél, hogy nem tudsz megszabadulni tőle. Másra sem gondolsz csak „arra”. És akkor, muszáj megtenned. És megteszed. A többi már magától következik. Elsózod a levest, leég a hús, és elfelejted kihúzni a vasaló zsinórját a konnektorból, mert a gondolataid egész másutt járnak. Egész máshol…

Ott, ahol titkaid rejtőznek, ahol a vágyaid testetlenül fortyognak, kavarognak, ahol az emlékek egymást kergetik fejedben, néha beléd hasít egy szó, megbénít egy gondolat, és csak akkor nyugszol meg, ha mindent magad mögött hagysz, odamész és átadod magad neki.

Na, hát így voltam én is. Megtettem. Először úgy gondoltam, hogy csak egyszer, aztán majd elfelejtem, és többé eszembe sem jut. Nem szóltam róla senkinek. Magamban gyűrtem az érzést, és a vele járó rekvizítumokat úgy titkoltam, hogy néha magam sem találtam. „Mit akarsz? – kérdeztem magamtól. Mi az, ami hiányzik az életedből? Mindened megvan, szereted a munkád, a férjed ma is úgy rajong érted, mint évtizedekkel ezelőtt. Ja, hogy ez már dobogtatja meg úgy a szíved? Hát Istenem, te sem vagy a régi. Megfontoltabb, érettebb lettél. És most mégis, mire ez az őrület?”

Mert ez egy őrület. Akit egyszer megérintett, az pontosan tudja, miről beszélek. Kamaszkorban csaknem mindenkit megsuhint, mert akkor úgy érzi, bele kell halni. Van, aki egy életen át a foglya marad, de a legtöbben szerencsésen kilábalnak belőle. Én is kihúztam magam egyszer már a hurokból, de később elgyengültem, és engedtem a démoni erők csábításának. És bevallom: jó volt, nem bántam meg. Persze eleinte mindez titokban történt. De tudtam, hogy egyszer úgyis kiderül…"

 

 

 

_______Tertium non datur ______

p, 2011-09-23 17:08 Roah

Roah képe

Én is mindig azt mondom, hogy az írás egy szerelem. :)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

p, 2011-09-23 20:24 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Hát nem tudom, de ha ilyen a szerelem, akkor nálam nem jött be. Én, minden viccet félretéve, átkozom a napot, amikor megírtam az első novellámat, és írni kezdtem. Tönkretett, érzelmileg kiégetett. Bár hozzá se kezdtem volna, inkább néztem volna tv-t! Vagy csak simán maradtam volna az olvasásnál!
Rettenetes egy dolog, elvesz mindent. Nekem mindig is érzelmek kellettek az íráshoz. Anélkül nem ment. Amikor annak idején írni kezdtem, volt egy nagyobb érzelmi löket. Ekkor jó volt, mert kiírtam magamból a felesleget, és nem robbantott fel. Elvezette a túltöltődést. Ellenben én hülye, tovább folytattam, és jöttek az új történetek. Minden egyes novellám elvett tőlem valamit, egyre kevesebb lettem. Nem volt már érzelmi plusz, amit kiírhattam volna, a meglévőket folyamatosan kiírtam, és feléltem a tartalékaimat. Mára nem maradt semmim. Előbb a mély érzések szűntek meg létezni, aztán a többi is. Legfeljebb csak felszínes dolgok maradtak meg. Szó szerint olyan érzés, mintha nem is lenne lelkem, csak egy hülye űr a helyén, ami összeroppant. Mocsok egy dolog az alkotás, felemészti az ember lelkét!

__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

p, 2011-09-23 20:43 polgarveronika

polgarveronika képe

Elszomorítottál.Valóban az alkotás sokat kivesz az emberből,de ha nincs benned egy belső hang, ami odaterel a papír mellé, vagyis ha nem érzed, hogy muszáj, mert jó, mert szükséged van rá, és másoknak is adsz vele, akkor tényleg ne csináld! Szenvedni  nem szabad miatta. Olvass! Töltődj!Tisztulj le!

Nekem az írás életforma. Akkor is, amikor nem írtam évekig, belül íródtak a sorok.

Tudod,ha valaki tud olvasni, az még nem feltétlenül jelenti azt, hogy írni is tud.Mert írni nagyon nagyon nagyon nehéz.És nagy alázat szükségeltetik hozzá.

Jól írni, pedig csak nagyon keveseknek adatik meg.

 

_______Tertium non datur ______

p, 2011-09-23 20:58 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Volt régen ilyen belső hang, és írtam, mert adni is akartam. Na, ezt nem kellett volna! Odaadtam, amit nem kellett volna: magamat. Most már mást mond a belső hang: Ne írj, mert ellop tőled mindent! Ami azt illeti, hamarabb is figyelmeztethetett volna.

Szerintem csak úgy érdemes írni, ha a kiírt érzéseket valami más pótolja. Legyen az a kedvesed, vagy bármi más, ami feltölt. De ha ilyen nincs, vagy erre alkalmatlan, akkor csak egy űrt eredményez a dolog. A képlet egyszerű: az írás elvesz, márpedig, ha nincs hozzáadás, akkor ebből előbb-utóbb a semmi lesz.
A terhek cipeléséhez is kell egy harmonikus háttér, ami összetart, különben az ember összeroskad. Az írás is ilyen.

__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

h, 2011-09-26 12:00 Crystalheart

Már akinek. Tudod, ha ez így lenne, akkor én már egy nagy üresség lennék. Bár a neten nem aktívkodtam az elmúlt időszakban, de azért írni írtam, meg egy kisfilmet is rendeztem a Harangszóból. Ám a mi házunkban itt úgy kell utat vágni magunknak a nagy stressz-kocsonyában, és az érzelmek közül is csak a negatívak kerülnek kifejezésre. Tök hepi a légkör, gondolhatod, és el sem járok itthonról. Ha mindenáron pótolni kellene a magunkból kiírt dolgokat valami harmonikussal, valami jóval a való életből, akkor bajban volnék. De úgy vagyok vele, hogy engem egy Andersen-mese is fel tud tölteni, pedig azok rendszerint nem valami vidámak. (Vagy erre gondoltál? De ez meg teljesen természetes, nem igazán lehet úgy élni, hogy semmi ne pótolja az érzéseket. Én viszont kicsit mazochista vagyok, imádom a drámát és a tragédiát.)

A másik, amiről szó volt, hogy el kell-e határolódni a leírt dolgoktól. Szerintem nem, ellenkezőleg. Én amit leírok, az továbbra is én vagyok. Én vagyok az írás maga: minden, amit lejegyzek, az emlékeim és a személyiségem része marad. A karakterek szinte jóbarátaim, és nincs jobb annál, mint mikor egy széppé csiszolt novellával gyarapodik a lelkem.

Amúgy pedig elsősorban racionálisan próbálok hozzáállni, az érzelem csupán a különböző motívumoknál jön elő. Mindig azt figyelem, hogy megfelelő forgatókönyv-alapanyag legyen a későbbiekben.

p, 2011-09-23 21:02 Chris Cage

Ott hibáztad el, hogy érzelemből akartál írni. Nem szabad túl személyesnek lennie az írásoknak. A novellában bizonyos mértékig el kell határolódni a személyiségtől.

Nekem pont az a bajom, hogy képtelen vagyok úgy leírni egy gondolatot, hogy az igazán a sajátom legyen. Nem bennem van az űr, hanem papíron. :D

A művészet sokkal inkább a formáról szól, nem a tartalomról. A formaalkotás az, ami nehéz, és ez az, ami mindig újabb kihívást jelent az alkotó számára. Egy gondolatot ezerféleképpen meg lehet fogalmazni, és mindig újabb és újabb élményt nyújt. Erről szól az irodalom. 

Szóval az írás nem szabadna, hogy érzelmi kimerülést vonjon maga után. :O

 

p, 2011-09-23 21:22 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Lehet, hogy nem szabadna, de mégis azt okoz.

Az írásaim mindig is érzelmi, hangulati jellegűek voltak. Kevés cselekmény, több érzés. Az az egy-két kivétel, ami nem ilyen, az olyan, mintha nem is az enyém lenne, nem érzem annak. Biztos lehet másként is írni, mint érzésből, de nekem nem ment, és nem is akartam. Mára viszont eljutottam odáig, hogy megutáltam az írást. De olvasni azért szeretek.

__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

p, 2011-09-23 22:33 Ndy

Ndy képe

Ne bakkj, az enyémek nem? Világ életemben utáltam a minimalista írásokat - de ez egy külön fejezet. Valódi dolgokat nem tud elvenni tőled, csak annak a kópáit. Azokat pedig ne úgy éld meg, mint a valósgot. Az adott, könyörtelen.

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

szo, 2011-09-24 11:28 Indi

Indi képe

 Én is így írok, én sem tudnék másképp. Belőlem is kivesz, marad a helyén űr. De jó esetben azt, amit ilyenkor adsz, sokszorsan visszakapod az olvasódtól. Például felülmúlhatatlan még az emlék is, hogy anno Sren azt írta, felolvassa a mesémet Pepének. Mintha milliósan tértült volna meg a befektetésem, az álmom. A baj az, ha a másik félnél nincs visszhangja annak, amit neki szántál, kimondva vagy kimondatlanul, öntudatlanul is. Ha nem érsz célt. De ez az élet bármely területén leszívja az energiádat és kiéget :(

 

OFF: Elővettem bakancsékat, nagy őszi fürdőzést csapunk, aztán irány valami hegy :) 

 

 

----------------------------------------------------------

"Nem vagyok sznob. Kérdezz meg bárkit. Úgy értem, bárkit, aki számít." (Simon Le Bon)

"Egy gödör ásását leszámítva kevés dolog van, amit rögtön legfelül lehet kezdeni" (Harry Lo

szo, 2011-09-24 07:55 polgarveronika

polgarveronika képe

Igen, igen. El kell tudni határolódni a személyes érzelmektől.Ez nehéz, de magtanulható.És igaz, amit a formáról írtál. Az is fontos. De a tartalomnak és a formának összhangban kell lennie. Én például legalább 5-6 féle stílusban szoktam írni, attól függően, hogy mi a célom az írással. Ez nálam nem tudatos, jön.Egyébként a legtragikusabb dologról is lehet ironikusan írni. (Lehet érzelemből is írni, az egy másik műfaj.Valójában minden írás érzelemből fakad, még a tényregények is.De az érzelmet kordában kell tartani, inplantálni kell a szereplőbe, a cselekménybe.)

És valóban. Nem szabad, hogy az alkotás burn out szindromát okozzon.Akkor tollat el!! Hátradőlsz, és olvasod mások kínjait...

 

_______Tertium non datur ______

p, 2011-09-23 20:32 polgarveronika

polgarveronika képe

"Ja, hogy ez már nem dobogtatja meg úgy a szíved? "

Bocsánat, ez a szó kimaradt valahogy...pedig nem elhanyagolható ebben a kontextusban:)

Eddig megúsztam, hogy valaki kifogást emelt volna, ami azt igazolja, hogy el sem jutott idáig az olvasásban, vagy éppen azt, hogy úgy magával sodorta az írás, hogy a maga intellektusával ki is egészítette a sorokat.:)

De hiszen mindegy is, hiszen az írásról beszélgetünk tabuk nélkül...

 

_______Tertium non datur ______

v, 2011-09-25 17:43 Crystalheart

Megkaptam ajándékba nagynénémtől Syd Field: Forgatókönyv - A forgatókönyvírás alapjai című szakkönyvét, ami nemrég jelent meg magyarul, hosszú évek után először. Itthon ez hiánypótlónak számít, csakúgy, mint Egri Lajos: A drámaírás művészete c. könyve. Ahogy belelapozgattam és elolvastam az elejét, arra jutottam, hogy ezt bizony nem csak a filmmel foglalkozóknak kötelező elolvasni, hanem - a másik említett könyvvel egetemben - gyakorlatilag mindenkinek, aki történetet akar mesélni. Szóval ajánlom mindenkinek, sok lepel lehull arról, mitől is jó egy sztori, és különösen egy forgatókönyv.

v, 2011-09-25 18:46 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Kis jegyzetfüzetembe feljegyezve. Ha a FSzEK beszerzi, elolvasom. (Én a könyvtárból élek. Könyvért nem adunk ki pénzt. Kapjuk, szerezzük, kölcsönözzük, de nem vesszük. Az a gazdagok kiváltsága.)

_____________________
Dr. Bloody Dora

h, 2011-09-26 00:15 Crystalheart

Képzelheted, én mennyit szoktam könyvre költeni, azóta sem vagyok eleresztve. :D De itt a világvégén a könyvtárban zömével kommunista könyvek vannak, az előző rendszer hagyatékaként, 0 új könyvvel. Szóval ez nem opció, de szerencsére nagynéném meg szokta venni ezt a néhány szakmai filmes könyvet, ami megjelenik. Nincs túl sok, úgyhogy... Ezen kívül még A film története és A drámaírás művészete van meg. Minden más leginkább 40 éves kiadású, magyar szerzőjű, hazai könyvek, elavult nézetekkel, amikből a mai magyar filmipar eddig építkezett.

h, 2011-09-26 16:53 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Most szólj hozzá, nekem nincs ilyen nagynéném! :D Mikor legutoljára könyvet kértem, kaptam egy Nora Robertset, azóta nem merek ilyet mondani.

Szerencsére a főfalu Központi Könyvtára elég jól eleresztett könyvek terén, illetve biztos ami biztos, bejelentkeztem minden tagkönyvtárba, szóval bárhol járok, könyv terem. Kivétel a ritkaságok, amiket elloptak. :) Az itthoni könyvtárunk meg hasonló az általad leírthoz (jó, "könyvtár", egy kevés könyv, ami itthon van), a '80-as évek óta nem igazán fejlődött. Okoz meglepetéseket, mikor átpakoltam szembejött Lenin teljes munkássága, A Rajk-per teljes perirata, de a legmegkapóbb akkor is Az uráli nyelvek összehasonlító elemzése c. munka Sztálin atyánk tollából. (Frenetikus, de komolyan...) Illetve az is tény, hogy pl. a római nép története ugyan nem változott az elmúlt században, de az 1901-es törikönyv kissé máshogy tárgyalja, mint egy 2001-es. :)

Egri könyve amúgy mennyit kóstál? Egy példány van a KK-ban, bentalvós helyben olvasós, egyszer kiolvastam, de lehet, nem ártana beruházni.

_____________________
Dr. Bloody Dora

k, 2011-09-27 03:49 Crystalheart

Hát nekem ugyan megvan, de kb. emlékszem mindenre, amit mond, mert ugyebár hosszan, rengeteg példával, amerikaiasan írja le azt, amit egy magyar átlag szakkönyv elintéz pár száraz oldalban. Ami jó, de épp mert könnyen megjegyezhető. Persze jó, ha megvan, én is elő-előveszem még átnézni a karakterlapot, vagy a karakterfejlődéshez ötleteket venni; 4000 körül szokott lenni.

De úgy látom, ez a forgatókönyves cucc is elég jó. A szerző valószínűleg mindenre kitér, amire anno Egri is, csak persze újabb nyelvezetben, és forgatókönyvhöz igazítva.

k, 2011-09-27 09:34 Bloody Dora

Bloody Dora képe

De amikor két fiú ugrál körülöttd, hogy menjünk már, kényelmetlen a szék, csendben kéne maradni, ezért folyton pisszegheted le őket, van kb. fél órád olvasni, nos, akkor az ember előveszi minden gyorsolvasási képességét. :) Konkrétumokra nem emlékszem, csak arra, hogy rendszerezte azt a tudást, amit addig is a sajátomnak mondhattam.

Viszont négyezer forint az sok... majd meglátom, milyen lesz az ösztöndíjam.

_____________________
Dr. Bloody Dora

k, 2011-09-27 11:56 Crystalheart

Ja, hát az úgy nem lehet kellemes könyvtári élmény. :D Én soha nem is szerettem ott olvasni, még egyedül sem.

"Konkrétumokra nem emlékszem, csak arra, hogy rendszerezte azt a tudást, amit addig is a sajátomnak mondhattam." - Ami azt illeti, ezzel a Forgatókönyvvel is ez az érzésem így egyelőre, de azért ez a rendszerezés kell. A bevezetőben le is írja a szerző, hogy már egy csomó ideje foglalkozott forgatókönyvekkel, írt is, elbírálta a beérkező anyagokból, melyikből érdemes filmet készíteni, és csak közben gondolkodott el rajta, hogy egyáltalán milyen szempontok szerint értékel, mi az, amitől jó lesz egy forgatókönyv, mitől tetszik neki egyik és miért nem a másik kilencvenkilenc. Én is úgy érzem, mintha csak a saját gondolataimat olvasnám vissza - amiket A drámaírás művészetéből a filmekre vetítettem -, de nagyszerűen rendezve.

k, 2011-09-27 18:30 onsai

onsai képe

Egry írástechnikai könyve jópofa. Sokat segíthet a regényíráshoz is. Egyik alapelve, hogy az a jó mű, melynél megmondod a premisszát. (Egy mondat, ami tökéletesen jellemzi.) Érdekes kérdés, mert szerintem sok szerző nem is tudná ezt szavakba önteni.

Most vettem egy újat, a Steele Kezdő írók kézikönyvét, ebből oktatnak a MIA-n. Ez is nagyon szórakoztató, de még mindig Gesing a legjobb szerintem. :)

 

----------------------

Hogyan fessünk tökéletes képet?
Légy tökéletes. Aztán dőlj hátra, és fess.

k, 2011-09-27 18:51 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Nem tudom, én a Kezdő írók... c.-t nem bírtam. Kivettem, olvastam, letettem. Szerintem száraz és rendszertelen, mindenbe belekap. (Vagy csak én vártam mást.)

_____________________
Dr. Bloody Dora

k, 2011-09-27 19:03 onsai

onsai képe

Hm, mi legyen egy jó írástechnikai könyvben? :)

 

----------------------

Hogyan fessünk tökéletes képet?
Légy tökéletes. Aztán dőlj hátra, és fess.

k, 2011-09-27 20:19 Ovidius

Ovidius képe

Írásteknika... :)

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

sze, 2011-09-28 10:58 Ndy

Ndy képe

Nekem csak akkor jó, ha képekkel és pozitúrákkal illusztráva is van. :D

Egyébként viccen kívül, olyan ez is, mint a zene. Ha rossz az ujjrend, művész sosem leszel - világhírű ettől függetlenül még lehetsz.

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

k, 2011-09-27 20:26 Blade

Blade képe

Akkor az olyan, mint King Az írásról c. förmedvénye. Az is egy nagy katyvasz...biztos józan volt, amikor írta. 

sze, 2011-09-28 10:09 Crystalheart

Lehet, hogy sok író maga nem tudná egy rövid mondatba önteni a mondanivalót - talán mert olyan sok mindent lát benne -, de mégis úgy írja a könyvet, hogy más tudná. :) Én sem mindig gondolkodom el rajta, csak egy ötletet fejtek ki, aztán a végeredményben mindig kilyukadok ott, hogy akár lehetne is neki.

Egyébként ezt az elvet leginkább a drámára és az abból eredő dolgokra tartom a legtalálóbbnak, mert ha egy dráma/film túl csapongó, ha fő mondanivalóként nem csak egy valamit akar közölni, akkor egyszerűen rossz lesz, és a kritikusok majd szépen felhozzák, hogy jelöletlenül sok kis tanmeséből áll. (Jellegzetes "magyarfilm" betegség is egyben.)

sze, 2011-09-28 08:01 onsai

onsai képe

King magáról ír. :)

 

 

----------------------

Hogyan fessünk tökéletes képet?
Légy tökéletes. Aztán dőlj hátra, és fess.

cs, 2011-09-29 20:22 onsai

onsai képe

Ez a premissza-ügy amúgy nekem nem jön be. De Hanna így ír, meg más Írókörösök. Nagyon érdekes amit kihoznak belőle.

 

----------------------

Hogyan fessünk tökéletes képet?
Légy tökéletes. Aztán dőlj hátra, és fess.

h, 2011-10-03 13:15 Crystalheart

Továbbhaladtam a Forgatókönyv olvasásával. Bizony felhozza a drámai premiszát, de ő már kicsit modernebben magyarázza el, kiforrottabban. (Nem csoda, hetven éve vagy mikor jött ki A drámaírás művészete.) Gyakorlatilag az érzelmi mondanivaló, akár hosszabban megfogalmazott mondat is lehet, a lényeg, hogy legyen valami. Pl. a Hideghegy: Mindig van egy hely a szívünkben, ahol béke van, és ahova visszatérhetünk - vagy valami ilyesmi, miközben a fizikai cselekmény, hogy a főszereplő, egy polgárháborús dezertőr visszatér szülőhelyére, a kedveséhez. De ezt Egry is leírja, a premissza csupán a mondanivaló. Hát ha nem három szavas, akkor nem annyi, üsse kő. :)

Nekem anno az egyik scriptoriumos feladat, talán az egyik utolsó adott egy ötletet. Az, amikor két szereplőnek együtt kell kimásznia valami slamasztikából. Szinte bevillant az ötlet, sőt nem sokkal később a karakterek is és a cselekmény alapja is, tehát megvolt a téma. Aztán félretettem sokáig, de pár hete elővettem az elmém mélyéről és olyan szemmel kezdtem el gondolkodni rajta, hogy ehhez a témához milyen premisszát, milyen mondanivalót lehetne társítani? És azt hiszem, nemsokára megírom, mert annyira tetszik, amit kifundáltam. :D (Aki ismer, az már gondolhatja, hogy nem valami nagy happy endes dolog, ha így fellelkesülök.) Amikor a novelláimat írom, azok is rendszerint egy ilyen ötlethez, majd témához társított mondanivalóval indulnak, anélkül max. skicceket írok belőle, hogy el ne feledjem. (Néha aközben ugrik be a premissza.) Pl. a Keringőben, ami az első Karcolat antológiában is van, mindenképp a táncról akartam írni. Ez volt minden kritétium valami mini-pályázaton, a kulcsszó; én pedig elkezdtem valamit az Operaházzal. (Kicsire nem adunk.) Valahol az első szekció felénél jött meg maga az ötlet a szerkezetre, és hogy ez az alap passzol egy korábbi megálmodott jelenetemhez, az utolsó tánchoz. De ez még mindig csak a téma volt, bár a mondanivaló eztán már adta magát. Sok átírás után pedig az lett, ami, és egyszer azt is vászonra akarom vinni.

Másrészről most olvastam el épp Émile Zolától a Rougonék szerencséjét, és ott az ékes példája, hogy ha az ember elindul érdekes karakterekkel, azok maguk is "megírják" a történetet. (Mert ugye az elején sokkal inkább öröklődéstani tanulmánynak indult, mint monumentális regényciklusnak.) A végén, feltéve, ha ilyen Zola-féle realista vonalat követünk, valószínűleg valami nyers és kegyetlen igazság lesz a mondanivaló, még ha az elején nem is határoztuk el magunkat mellette.  (Spoiler: a pozitív vonású szereplők szükségszerűen elvesznek vagy szenvednek abban a világban, amiben a jóság szinte életképtelen; az áskálódók, alattomosak pedig felemelkednek a Rougonék szerencséjében.) Amúgy, ha már megemlítettem, nyögvenyelősen indult, a későbbi művei, mint az Összeomlás, már sokkal bravúrosabbak, de rettentő drámaian fejeződött be, szinte magam előtt láttam az amúgy elkülönülő oldalcsoportokból fejben összefésült képsorokat. Szeretem az olyat, ami ilyen sokat tud adni az egyszeri filmrendező-tanoncoknak is, mert nem minden könyv képes erre. :)

cs, 2011-10-06 08:10 Crystalheart

Sok, számomra új itteni szerzőnél előferdül ez a túlcifrázásos dolog. Érdekes egy jelenség, vajon honnan jöhet? :) 

cs, 2011-10-06 11:40 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Minden amatőrnél előfordul. Azt ne mondd, hogy nem emlékszel az elsőre... a nap és a fények, az árnyak meg a két domb... (Tuti tőled tanulták.)

Amúgy egyszerű a magyarázat: még nem érzed az eszköztárat, de már látod, hogyan csinálják a profik. Az arányok még nem mennek, de a szóképek és költői eszközök használata már világos cél. Ebből leszen az cifrázás túlsásossága, mondá már Balassi is.

_____________________
Dr. Bloody Dora

cs, 2011-10-06 11:56 Crystalheart

Emlékszem, még írtam is valahol, hogy nézze meg a kedves szerző, miket kaptam rá, gondolom láttad. No de meg lehet nézni, közvetlenül azután miket töltöttem föl. :) Nem ez a módi a legnagyobb probléma, hanem ha ismétlődik. A kritikából tanulni kell. :) 

cs, 2011-10-06 12:01 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Igen, a válaszom után olvastam. Az a te nagy szerencséd, hogy büszke vagyok arra az átkozott kritikára, és tényleg bízom benne, hogy visszatöltöd, különben az egész lapot mindenestül töröltem volna, mert ez a szabály. :)

A kritikából tanulni kell, de nem mindig lehet. Van, akinek jóval nehezebben megy az ilyesmi.

_____________________
Dr. Bloody Dora

cs, 2011-10-06 12:08 Crystalheart

Őszintén szólva én is a te kritikád miatt nem kértem a teljes törlést, szóval kvittek vagyunk. :D Egyszer majd feltöltöm újra, új műként (nem is átírom, hanem újraalkotom) hogy új kritikákat kaphasson, majd ott egy link lesz szerintem a "Szerkesztés alatt" helyén. Kellett ez a néhány év, hogy elfelejtsek szinte mindent, amit abban leírtam, nehogy visszaüssön. Azért már sokkal jobbra tervezem, fura volna alatta mindaz, de mementónak nagyszerű. :P

szo, 2011-10-08 18:51 Josy

Josy képe

 Hej, mostanság elegem let a scifi-fantazy könyvekből! Milyen magyar szépirodalmat kellene olvasnom, hogy némileg javuljon bennem a szókincs, szórend, nyelvtan, nyelvezet, stb; meg még ami jó is, nem fennkölt vagy savanyú. 

(a Magyar Nyelvtan Szabályai Kisiskolásoknak válaszra már előre nyomok szmájlit :) )

__________________________________________________

 

"Ha meg akarsz indítani, köss meg nyelved kötelékeivel." - Antoine de Saint-Exupéry

 

szo, 2011-10-08 20:25 Crystalheart

Én realista-naturalista novellákon edződöm. :) Móricz rulz. De ott van a (számomra) ultimate top regény, A láthatatlan ember, bár azt biztosan olvastad már. Gárdonyi tudta, hogyan kell csatajelenetet írni. Mikszáth novelláiból (pl. a Tót atyafiak és A jó palócok) pedig amolyan melankolikus, drámai hangulat keltését lehet tanulni. Persze mindent tudni kell a korhoz mérten értelmezni, és felismerni a mai nyelvezetben is használható elemeket.

  onsai: Igen, lehet költeményeket is, vagy Márait. :) Bár attól függ, hogyan értelmezzük a savanyút.

szo, 2011-10-08 20:50 Josy

Josy képe

 Pfű, Móriczra ráhibáztál, épp a billegő hűtőt akartam alátámasztani valamivel, mire kezembe akadt a Pillangója, el is szégyeltem magam, hogy ezt azért mégse, és engesztelésül elolvastam. Jobban esett, mint a szokvány-zsánerek (aka sf/f).

A láthatatlan emberre szintén ráhibáztál, nálami is viszi a pálmát.

Na már most a sf/f-et nem zártam ki a felhozatalból, csak épp unom.

Meg a mindenféle írástechnikai okosságok is a könyökömön jönnek kifelé.

Szóval valami olyasféle kéne, amiből észrevétlenül is rámragad valami.

A kosznak már sikerült.

 

__________________________________________________

 

"Ha meg akarsz indítani, köss meg nyelved kötelékeivel." - Antoine de Saint-Exupéry

 

v, 2011-10-09 02:22 Crystalheart

Na, ennek örülök. :) Amúgy meg a XX. század eleji összes nagyobb írónk művei nagyszerű tanulmányok. Az a korszak igazi magyar irodalmi kincsesbánya.

Plusz Márai naplói. Nem véletlen említettem. Zseni volt az ember, szinte minden bejegyzésébe képes volt egy olyan fél oldalas vagy csak pár szavas irományt kanyarintani, amiből egy teljes novella mondanivalója kijönne. Mellé szinte költői képzettársításokat használt prózában is. Mondjuk lehet, hogy egy kicsit búskomor.

Ha bravúros, filmszerű mondatszerkesztés kell, Rejtőt tudnám ajánlani. Bár őt is, ki nem olvasta? :) „Bementünk a bakterházba, azután elhelyeztük a baktert az ágy alatt” - Nagyon nagy. :)

v, 2011-10-09 05:15 Grimolf

Örülök a Josy-val való eszmecseréteknek, és teljes mértékben egyetértek veletek! Hozzá akartam kotyogni, hogy a századelőről még egy csomó ilyen írót sorolhatnánk, de már megtetted. Én még Krúdyt kiemelném. Az az ember is olyan képekkel élt, oyan szemléletesen ábrázolt, hogy ihaj! Egy példa: egyszer az Emlékek szakácskönyve akadt a kezembe - a szobatársamé volt - , éppen amikor a koleszban egy hatalmas reggeli után visszadőltem az ágyba olvasni. Egy egyszerű novellát olvastam egy öreg parasztról, aki felült a vonatra, és nekiült szalonnázni. Az úgy volt megírva, hogy hamarosan megint rendesen megjött az étvágyam. Mellesleg nem csak szépen, de nagyon sokat is írt, óriási életműve van.

Igen, egy időben nekem is bibliám volt a Halhatatlan ember, és az Egri csillagok. A catalaunumi csata - úgy emlékszem - valami végtelenül hosszan és részletesen van leírva, és mégsem unalmas, mégis magával ragad. Ugyanez az Egri csillagok. Csatajelenet írással persze én is próbálkoztam, de a hozzászólások szerint éppen a csatajelenet lett unalmas és hosszadalmas, ehe-ehe.:)

Móricz világáról ne is beszéljünk!

Ami elszomorít: a jövő generáció nem fogja ezeket megismerni, mert nem érnek rá kötelező irodalmat olvasni! Ezeket a tökkelütött kivonatokat fogják átfutni, de könyörgöm, ebből megismerhető egy írás??? Talán megmarad benne az, hogy miről szól, de ettől csak a lexikális tudása nőhet, a szerencsétlen nem pallérozódik egy jottányit sem.

Arra meg kevés az esély, hogy magától megismerje, vagy a kis társa adja a kezébe. Picsába a korral, ahol élünk....

Párdon.

Grimolf

v, 2011-10-09 06:07 Crystalheart

Elárulom, én is gyakran forgattam a "kötelezők röviden" sorozatot. A fenének sem volt ideje suli melett olyan könyveket olvasni, aminek még úgysem jött el az ideje. Kedvencem ezek közül A kis herceg vagy a Szigeti veszedelem és a remek elhelyezésük a tananyagban. De mondhatnám a Kincskereső kisködmönt is, amit bár 9 évesen kiolvastam és megértettem, de én 3 évesen írtam is (mármint mondatokat, nem történetet :P); szegény osztálytársaim csak unták a következő tanévben. És biztos, hogy ha az első olvasás nálam is később történik, már nem csak a történetre és az alap - akkor még ösztönösen feldolgozott - mondanivalóra tudok figyelni, hanem sokkal többet is észreveszek. (Kincskereső helyett pl. Rab ember fiait olvastatnám Mórától, de az nincs is a tananyagban.) Az arany embert hetedikben szerintem az osztályból kb. senki sem olvasta el.

  Azóta viszont elolvastam (vagy újraolvastam) őket, leszámítva a Nyomorultakat, de a francia irodalomra nemrég szántam rá magam, és Zolával kezdtem, az meg idő. :) Ámde ezekben a rövidítettes könyvekben nem csak a sztori, de részletes elemzés is van többnyire: ha kiolvastam egy könyvet, ami szerepelt bennük, általában elővettem a rövidítettet is, és hozzácsaptam. Ha a diák csak ezeket nézi, még akkor is jobban jár, bőven jobban, mintha nem nézne semmit, vagy ha a padtárs elhibázott elemzését forgatná. Talán egy szemlélet, módszer is ráragad, hogyen kell vizsgálni egy művet. Azonban az irodalomóráknak kellene olyannak lenniük, hogy - akár segédletként használva ezeket a kis könyvecskéket, hiszen néha jobb elemzés van bennük, mint a tankönyvben - a diákok nagy része magától olvassa a korban neki való irodalmat. A művészet az emberek szórakoztatásáért és tanításáért van, de ha megutáltatjuk már gyerekkorban a muszájjal, akkor nem képes ezt a szerepét betölteni. És nem fogja mindenki direkt ötödikben kiolvasni az Egri csillagokat lazán, hogy később már ne kötelező legyen...

Kisöcsém elég hírhedt a suliban, nem nagyon szeret tanulni. Nem tudok vele mit csinálni, nekem nincs rá befolyásom, kissé elkapatták. De ez mindegy, azonban képzeljétek el, hogy nem olvasta el az Egri csillagokat, és még a rövidítettre is lusta volt. Erre fogta, és a tartalmi dolgozatban leírt egy random csatajelenetet a Strongholdból, meg beleszőtt janicsárokat, miegymás, ami nincs a játékban. Hármast kapott rá, nem egyest! Ez a durva, ez a tanítás.

Az irodalomórák unalmasak, követelőzőek, magoltatósak. Csoda, ha elmegy valakinek a kedve tőle, és aztán csoda, ha a magyar könyvpiac a béka feneke alatt van?

v, 2011-10-09 13:42 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Az sem mindegy, milyen rövidítést olvas az ember. Én főképp ezért vagyok a rövidítések ellen (meg mert utána az ember úgysem olvassa el az eredetit), mert van, amelyik bűnrossz. Összefoglalja kronologikusan a cselekményt, azt csókolom. És ha ezt kérdezik vissza, akkor meg is úszta a diák, hogy valaha is belegondoljon, van-e abban a könyvben több, mint "harcolatak, összejöttek, meghaltak, mások harcoltak".

Van a 100 híres regény c. könyv, az például nem rossz. Persze a fene se tudja, melyik kiadása milyen... :) ami nekem van, abban van életrajz is, a szerző további műveit is említi, és a történet összefoglalója is igen bő lére eresztett: néha egyszerűen összeollózza az eredetit. (Ami persze azt az érzetet kelti, mintha a köztes részek érdektelenek lennének. No, nem mondom, a francia romantika nagyon tud úgy írni, hogy az az érzésed, feleekkora terjedelemben is ugyanez lenne.) Azért ez valamivel "több", mint a sima cselekmény-leírás. Meg néha kikacsint, elmondja, mi a "tanulság", de az már inkább vicces, mint kötelező. Viszont a műértelmezés legalább nem marad el.

Ó, és Nyomorultak. Ne hagyd ki, szerintem az egyik legjob csuklónyűvő mű. Olvasni könnyebb, mint pl. a Párizsi Notre-Dame-ot (ott ama nevezetes előszót kell átnyálazni, melyik fejezetekre hivatkozik, hogy bizony nem utólagos betoldások, és azt külön elolvasni, mert az egész regény egyben ezekkel a fejezetnyi leírásokkal tökéletes arra, hogy elvegye az ember kedvét Hugo-tól), bár annak a története nekem jobban tetszett. A Nyomorultak tényleg egy filmmű. (Jó, francia romantika. Mi nem filmre való?) Kár, hogy van belőle film (több is), rajzfilm (több is), musical (több is), klasszikus színházi darab. Zola után furcsa lesz majd, kivételesen egyetértek a kronológiával, előbb romantika, utána realizmus és végül a naturalisták. Zola-Balzac-Hugo sorrendben egyszerűen nevetséges, a következő lépcső akkor már Tolkien (jó, ő angol), mert megyünk a fantasy felé. :)

Az irodalomórák vonatkozásában változatlanul lándzsát török a "nem kötelező kötelező olvasmányok" mellett, amit volt szerencsém nekem is megtapasztalnom: kell olyan olvasmány, amit a diák választhat, mert azt biztosan elolvassa. A mi osztályunknak még volt választási lehetőség (indiánkönyvek, GyU, HP), apukám már egy ideje egyszerűen csak annyit kér, diktálják le neki, mit olvasnak, és ha ő nem olvasta, akkor el is kéri a könyvet. (Mostanság ezért Alkonyat, Dragonlance, jelenleg pedig Trónok harca van terítéken nála. Legalább "művelődik", tudja, mit olvasnak a diákok, tudja, mit ajánljon.)

Egyre több helyről látom, olvasom, hallom, hogy a (kis)kamasz fiúk nagyon keveset olvasnak, szinte alig. Viszont a felmérések alapján az érdeklődésüket tökéletesen kielégítenék a sci-fik. Szóval sokan mondják, hogy a klasszikus sci-fi irodalmat be kéne vezetni a közoktatásba is. Mert ezek a választott művek - amik remekek! - is jobbára fantasyk. Lásd a felsorolásból is. Vagy klasszikus szórakoztató irdalom, vagy fantasy. Sci-fit apu osztályaiban is elvétve látni. Kérdés, melyiket kéne megtenni ajánlott olvasmánnyá. Nekem annó volt egy két oldalnyi ajánlott olvasmány listám, egyetlen sci-fi: Alapítvány. Semmi más.

_____________________
Dr. Bloody Dora

v, 2011-10-09 23:49 Crystalheart

Ami nekem van rövidítettes sorozat, abban azt hiszem van műelemzés is.

El fogom olvasni a Nyomorultakat is, természetesen, de töredelmesen bevallom, azért Zolára esett a választásom, mert nagyon kevés regényét filmesítették meg, és azokat is átlagosan/rosszul, így potenciális forgatókönyv-alapanyagok lehetnek ;] (Ny-európai filmes népszerűség egyik legkönnyebb útja egy francia téma értő megfilmesítése. :) )

Amúgy általános hatodik utáni nyári szünetre kaptam a legjobb kötelezőt, Piszkos Fred, a kapitány személyében. Az a tanár is értette a dolgát. Utolsó irodalmon felolvasta nekünk a híres kezdést, a késsel a hátban - ennek hatására ha jól tudom, szinte minden osztálytársam kiolvasta. (Akkor költöztünk, úgyhogy csak hírét hallottam.) Én meg az összes Piszkor Fred regényt is a nyáron, ami a kötetben volt, nagyon rákaptam. :D

v, 2011-10-09 06:18 Crystalheart

Tényleg, elfelejtettem, Móricztól a Szegény emberek, stimmel, ugye? Asszem középiskola végén, mikor már az osztály nagy része 18+, tananyag ez is. Nos, feltett szándékom filmre vinni. ;] Maga a novella is olyan filmszerűen használja a képeket (pl. túlparton látott ellenség, ha jól emlékszem), hogy abból tisztán lehet építkezni. A naturalista ábrázolás pedig szinte biztos, hogy visszhangot keltene a filmszakmában. Mindamellett kevés olyan elem van, ami nagyon drága volna, a nagyja kosztümökkel (és egy kis trükkel, meg némi CGI-vel) megvalósítható. A szerkezeten sem kell igazán változtatni, hogy kisfilm lehessen belőle. Mert ez még nagyon fontos, a szerkezet, ha az jó, akkor már félig jó.

szo, 2011-10-08 19:20 onsai

onsai képe

A túlírtság 20 éves kor alatt pszichós fejlődési szakasz (formális műveletek), vagyis egyszerű "élettani" jelenség. Aki Mágus-regényeket olvasott, annak még rosszabb, mert ott anno egy ilyen nyelvezet volt.

 

 

 

----------------------

Hogyan fessünk tökéletes képet?
Légy tökéletes. Aztán dőlj hátra, és fess.

szo, 2011-10-08 20:26 Crystalheart

Irigylem azokat, akik tanultak ezekről. :) 

szo, 2011-10-08 19:25 onsai

onsai képe

Szerintem SF/F-ban is van jó:

Merle: Malevil (Imádtam a lassú sodrású történetet)

Kleinheincz Csilla: Ólomerdő (Nagyon színes. Itt már néha sok is a nyelvi kidolgozottság)

Orson Scott Card: A hetedik fiú (Teremtő Alvin ciklus, ez az első kötet)

Ha meg kifejezetten a nyelv zeneiségére vágysz, verset érdemes olvasni, nem prózát.

 

 

 

----------------------

Hogyan fessünk tökéletes képet?
Légy tökéletes. Aztán dőlj hátra, és fess.

v, 2011-10-09 10:59 onsai

onsai képe

Kodolányit ismeri valaki? Az égő csipkebokort imádtam tőle.

Szerintem nem jó a magyar tananyag. A kincskereső kisködmön, a Légy jó mindhalálig stb szereplőivel nem tud azonosulni már a gyerek. Olyan kell, ami róla szól. Pl Baráth Katalin: Ida és az aranygyapjú észrevétlenül bemutatja a mitológiát.

Amúgy sokat jelent, ki a tanár. Nálunk gyakran váltották egymást, de mind szerették az irodalmat, és ez látszott rajtuk. Volt, aki pocsékul fegyelmezett, de könnyes lett a szeme egy szép verstől.

 

----------------------

Hogyan fessünk tökéletes képet?
Légy tökéletes. Aztán dőlj hátra, és fess.

v, 2011-10-09 12:00 Crystalheart

Nem csak hogy nem tud azonosulni vele - ez mondjuk egyén kérdése -, de tán épp ezért nem is érti egészen. Csak a történetet látja. Ezek ma már nem gyerekmesék, feltételeznek némi történelmi, társadalmi ismeretet is, főleg a nem is olyan távoli korban játszódók. A Szigeti veszedelmet meg egyszerűen nem értik meg, az Antigonét pedig nem bírják. (Tényleg, ezekkel a görög drámákkal a mai napig le vagyok maradva. Szerintem kellene egy modernebb fordítás.) Néhány évvel később kellene venni. A gond, hogy minden áron kronológiai sorrendben akarnak haladni, megáll az ész.

v, 2011-10-09 17:12 onsai

onsai képe

Apukád zseniálisan csinálja, Dóra.

A hetedikes irodalomkönyvekből lehet olyat kapni, mely a zsánerirodalmat is tárgyalja, krimi, sf, f stb. Nagyon érdekes volt belelapozni. Biztos élvezik a gyerekek.

 

----------------------

Hogyan fessünk tökéletes képet?
Légy tökéletes. Aztán dőlj hátra, és fess.

cs, 2011-12-15 13:19 Randolph Cain

Randolph Cain képe

Na, asszem ez ide pont belefér :D

http://www.uni-miskolc.hu/~bolantro/esszeiras/lex_aki.html

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

“Jobb sikertelennek lenni az eredetiségben, mint sikeresnek az utánzásban.” (Herman Melville)

p, 2012-07-27 09:22 Andro (nem ellenőrzött)

Én elsőre mindig csak írok, írok és írok, és csak a kész mű vége után nézem át, hogy vajon elég jó-e az írás, nincsenek-e benne elírások, nyelvtani hibák, stb. Szerintem így sokkal könnyebb, bár igyekszem elsőre helyesen írni. De ugyebár, senki sem tökéletes.