Írások értékelése a Karcon - pro és kontra

Minden pro és kontra érv, jók vagy rosszak az értékelések illetve a hozzászólások, szerinted hogyan kellene csinálni ezt, merre lehetne fejlődni? Várjuk a javaslatokat. 

Figyelem! A személyeskedő megjegyzések azonnal törölve lesznek és az elkövető figyelmeztetésben részesül. A második ilyennél törlés  vagy felfüggesztés várható!

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

sze, 2011-11-23 16:06 Randolph Cain

Randolph Cain képe

Egy, kettő, három... hangpróba, hangpróba... úgy tűnik most okés, és nem is kellett várnom sokat :)

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

“Jobb sikertelennek lenni az eredetiségben, mint sikeresnek az utánzásban.” (Herman Melville)

sze, 2011-11-23 17:23 Randolph Cain

Randolph Cain képe

Előre vetítenék egy dolgot: mivel nem szeretnék azon vitázni, hogy mit mondtam pontosan, mindenki figyelmesen olvassa el a soron következőket, és próbálja a magyar nyelvtan szabályai szerint értelmezni. Ígérem nem lesz semmilyen mögöttes tartalma a szavaimnak, nem is kell beleképzelni semmit!

Szóval, reagálva Nimretil és Licaj Vuv (mindig "I love You"-nak olvaslak, bocsi) valamint Dóri, Obb esetleg Kenta között kialakult vitarengetegre.

Vegyük is külön a két dolgot:

1. Ha jól emlékszem Licaj Vuv novija alatt kezdődött az egész perpatvar, ami azóta sem tekinthető megoldottnak (de ezt majd a 2-es pont alatt kifejtem, juj, annyira izgi! :D ) A probléma az értékelésen, és az "új" írók műveinek minősítésén robbant ki.

Azt egy másik novella alatt kitárgyaltuk, hogy az úgy láthatóan nem működik, ha "mi, régiek" csak úgy rábökünk egy csillagot, oszt kijelentjük, hogy ez szar volt. El lett ismerve, nem kell többet segget csinálnia senkinek a szájából! (Obb egyébként elég sikeresen oldotta is a kialakult parázsviták utáni hangulatot a nevezetes szavazós blogbejegyzésében.)

Ezt a témát lezártnak tekintem, ha valaki még kérődzni akar rajta, az tegye otthon az ismerősei körében! Ez mind a két oldalnak szól. Ez egy írói műhely, ahol akadnak viták, de hagyjuk már őket rendeződni, ha rendeződtek!

2. Nimretil novellája alatt kirobbantakhoz: Ha szigorúan csak azt vesszük elő, ami a novellád alatt szerepel, azt kell hogy mondjam, nagyon félreértettél valamit. Ahogy az átlag kívülálló látja (rajtam kívül olyanokról beszélek, akik az oldalon nem is regisztráltak), Dóri nem támadta az írásod semmivel. Kiemelte a hibáit (amit én is megtettem volna egyébként, mert bár nekem tetszett, nem emlékszem, hogy említettem volna, hogy hibátlan), majd elmondta a szubjektív véleményét, amint azt én is tettem. Különbség: neki nem jött be, nekem igen.

Teljesen értetlenül álltam ezek után a reakcióhoz, ami még neten keresztül is érezhetően elég durva védekezés volt. De miért is? Azt kaptad, mint mindenki: egy listát a hibáidról, meg véleményt. Nem ez volt a célja a másik novella alatt kialakult vitának? Akkor miről beszélünk, kérem szépen?!

3. Konklúzió azokhoz, amiket Licaj Vuv írt Dóri válaszára:

Te egy kacsás példát hoztál, de mi emberek vagyunk és nem ösztön lények. Most figyelj, ez fontos lesz, mert én is hozok egy példát:

Elmész egy buliba, ahol nem ismersz senkit. A fal mellett ácsorogsz, és várod, hogy felkérjenek táncolni, vagy éppen, hogy megdícsérjék a ruhád. Mit teszel? Álldogálsz továbbra is, és várod a sült galambot, vagy odamész valakihez beszélgetni? Tipikus társadalom-pszichológia (amihez egyébként rohadtul nincsen közöm): ha az előbbit választod, még szép, hogy letojják a fejed. Ha az utóbbit, akkor bármi megtörténhet.

A példánál maradva: egy új író érkezik a Karca a szép új ruhájában (ez a novellája, remélem érthető a hasonlat), a többiek ruhája azonban nem nagyon érdekli (még mindig novellákról van szó), így nem is áll szóba másokkal, azt várja, hogy valaki megdícsérgesse az ő ruhácskáját, amit saját kézzel varrt, és rengeteg időt feccölt bele. Odalép hozzá egy társaság, és észreveszi, hogy ezt bizony nem egy varrónő csinálta, és elég gagyi. Mi a reakciód?

Szerintem nem sejted hova akarok kilyukadni, szóval még mindig figyelj: Ha te mennél oda beszélgetni, közben észrevételezhetnéd mások ruháját is (még mindig novella), és észrevehetnéd, hogy az egyik itt foltozott, a másik meg ott készült vásott anyagból. Rájönnél, hogy "mi, öreg Karcosok" sem vagyunk tévedhetetlenek, és rájönnél továbbá arra is, hogy a saját magatartásod/reakciód az, ami miatt a közösség nem fog befogadni. Hogy várhatod el, hogy teszem azt 30 ember lépjen feléd, mikor te egyik felé sem lépsz?

A Karcolat közösségéről alkotott teoriád (de bármilyen közösségről legyen is szó egyébként) megbukott. Csak félénken merem megkérdezni, hogy hány művet olvastál és véleményeztél az oldalon? Szerintem a válasz mindent meg fog magyarázni.

4. Nimretil: csak azt tudom tanácsolni Neked, hogy legközelebb, ha valaki felhívja a figyelmed a hibáidra, akkor legalább köszönd meg! Valamint, ha időt szánnál rá, felajánlanám neked a saját példámat:

Kb 4 éve regeltem erre az oldalra. Utána ki is hagytam fél évet, majd másfelet (vagyis nem tartom magamat igazán a "mi, öregek" kategóriába tartozónak, de mindegy). Olvass bele az első novelláimba, majd a hszeket is figyelmesen rágd át! A kedvencem az volt, amikor az avatárom került gorcső alá a novellám helyett, és mikor ezt szóba hoztam, lefitymálták az írásom. Képzelheted! Mégis itt vagyok. Olvass el egy mostani írásom, és a hsz-eket!

Én anno nem sírtam, hogy de így meg úgy. Én leléptem. DE visszajöttem, és csak azért is megmutattam, hogy jó vagyok. Akkor jöttem rá igazán, hogy akármennyire rosszul sül is el egy két hsz, végülis ezek az emberek segíteni akarnak. (Lehet egyébként, hogy nektek sem ártana egy kis szünet, mert most túl forró a fejetek. Tudom, mert VELEM is ez volt!)

Szerintem túlságosan meg akarjátok védeni a magatok igazát, és ez elvakít titeket! Nem láttátok pl, hogy Dóri miket írt Nimretil novellája alatt, mert nem akartátok látni! Az egy dolog, hogy nem volt benne semmi bántó, de meg is magyarázott mindent, és elismerte a hibáit... nem emlékszem, hogy ti ugyanígy tettetek volna, de javítsatok ki, ha tévednék.

Egyébként meg nem állok senki pártján, mert Dóri stílusa még így, évek távlatában is idegesít néha. De basszus! Emberek vagyunk, különbözőek... ettől szép és izgalmas minden!

Még valamit útravalónak: most olyan írásokat védtek, amiket évek múlva szégyelni fogtok. Ha nem teszitek, két lehetőség áll fent:

1. nem fejlődtetek semmit, és sosem volt célotok megtanulni írni

2. sosem lesz belőletek jó író, mert nem törekedtek a tökéletességre

Szerény véleményem szerint egyik verzió sem csábító azokanak, akik élvezik az írás folyamatát. Remélem, ti sem csábultok el! ;)

Még visszatérek, mert nem fejeztem be :D

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

“Jobb sikertelennek lenni az eredetiségben, mint sikeresnek az utánzásban.” (Herman Melville)

sze, 2011-11-23 19:19 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

 

Nálad a pont kedves Cain. Elsősorban a fórumtéma miatt. Az érvelésed
sem semmi, de sajnos elbeszélünk egymás mellett, ami sokat ront a helyzeten. Nimretil
szerintem nem magát védte. Nem is a saját novellájához írt hozzászólásokat és
jelenségeket állította pellengérre. Felfigyelt egy  jelenségre. Én sem tettem mást. Az a
nevetséges, hogy engem sem a saját írásom bírálata késztetett ama sorok
írására. És ezen az sem változtat, ha az érintett novella szerzője nem vette a
szívére a dolgot. Enged meg, hogy hozzak itt egy példát. Képzeld el, amint
sétálsz a határban és látod a szomszédot metszegetni. A fa még nem egyértelműen
mutatja magát, de azért lehet érezni melyik ágától mi várható. S ahogy ott
állsz, észreveszed, hogy egy számodra sokat ígérő gally is áldozatul esik a
formálásnak. Valami ilyesmi történt. Több írásnál is. Ha az ember az adott
pillanatban józanul mérlegel, megvonja a vállát és tovább áll. Ha erre
valamiért képtelen, akkor nekiesik a szomszédnak, és ledorongolja, amire persze
nincs mentség. E téren is tiéd a pont.

A bulis példádnál már nem ennyire egyértelmű a dolog.
Végigmehetünk rajta, mert jelzi, hol tévedünk, illetve kezdünk el elbeszélni
egymás mellett. Maradjuk a bulinál. Bementél valahová. A környezet idegen.
Fogalmad sincs hová kerültél. Olyannyira, hogy még a jelenlévők életkorát sem
vagy képes megbecsülni. Látod, hogy különböző emberek, különféle ruhákban (és
itt most a novellákról van szó) keringnek körülötted. Azzal kezded, hogy
átnézed a szabályokat. Először is, hogy mi is az a ruha, amit viselnek. Eddig
csak azt gondoltad róla, olyan, mint egy kabát, csak sokkal rövidebb (még
mindig a novellákról van szó). Most ezt felül kell vizsgálnod. Végignézel
magadon és látod, rajtad nincs ilyen ruha. Igazából el sem tudod képzelni, hogy
valaha is ilyen ruhába bújsz. De van néhány rövid kabátod. Amikor látod, hogy
máson is akad ilyesfajta szerkó, úgy döntesz, bepróbálkozol. Olyan
lelkesedéssel, mint az egyszeri székely falu vezetői, akik az anyósokat szedték
össze kipróbálni, mit bír a híd. Ha sikerül úgy es jó, s ha nem sikerül úgy es
jó. Az egész dolog itt meg is állna, ha nem látnád, hogy néhány szerencsétlen
ruhájáról (még mindig novella) minden rosszat elmondanak. Pedig imitt-amott
nagyon is jól áll. És ha már buli van, és táncolni nem tudsz, hát a nyomást
növelted az agyadban. El is durran az a másfél liternyi bor. Aztán másnap,
amikor sorra veszed az eseményéket, rájössz néhol azt sem tudtad, fiúval
beszélsz vagy lánnyal. Égés persze, de egy buliban minden megtörténhet

Ami folytatást illeti. Igen, láttam foltos ruhákat. Csak nem
szóltam le őket. Nem éreztem úgy, hogy a foltra rámutatva bármin is
javíthatnék. Ráadásul Mekk Elek példája is a szemem előtt lebegett. Hiszen nála
épp a folt-hátán folt ruha jött be. Viszont úgy véltem, az újonnan érkezők
ruháit másként ítélitek meg. És ezt nem ritkán elég tapintatlanul hozzátok a
tudomásukra.

Tudom, nem mindegy milyen bulira megy el az ember. Ha a
világ minden tájáról verődik össze a társaság, és szinte senki sem ismeri a
másikat, egészen másként alakul a buli, mint mondjuk egy szülinapi parti. A
legnagyobb hiba e téren, amit elkövettem, hogy nem vettem észre, házibuliba
csöppentem. Ehhez mérten persze nagyon udvariatlanul viselkedtem. Amiért
bocsánatot is kérek. Elsősorban a házigazdáktól, másodsorban az érintettektől.
Különösen azoktól, akik valóban érezhető jó szándékkal szóltak hozzá az
írásokhoz. De ezt egyébként megtettem az alatt a bizonyos túl rövid kabát (vagy
inkább kalap?) alatt is, ha nem is ennyire egyértelműen. Akkor még tényleg
forró volt a fejem.

A következő rész Nimretilnek szólt, de azért én is
elmondanám a saját példámat. Elég hosszú időn át kacérkodtam a lírával. Csak
nem volt egyetlen olyan versem sem, amit elég jónak találtam volna ahhoz, hogy
bárkinek is megmutassam. Aztán történt valami, olyasmi, ami megesik néha az
emberrel. Tükörbe nézni kényszerültem. Ennek egy nyolc versszakos mű lett az
eredménye. Büszke is voltam rá. Az első „kritikus”, aki elolvasta, azt
mondotta: jó, egész jó, csak hosszú. Arany János ugyanezt két sorban mondta el:
„Nem az vagyok, ki voltam egykor, Belőlem a jobb rész kihalt.” – Az egészben az
volt a bosszantó, hogy mindenben igaza volt. Abban is, hogy nem volt rossz a
vers, de leginkább abban, hogy ezért a kétsornyi mondanivalóért nem szabad
nyolc versszakot írni. Hazafelé végiggondoltam, képes leszek valaha is olyan
tömören megfogalmazni egy kérdést, ahogy Arany János. Arra jutottam, hogy nem.
Az a ruha nem áll jól rajtam. Azóta nagyon sok olyan emberrel találkoztam, akin
ugyanolyan rosszul áll, vagy még rosszabbul. Soha eszembe sem jutott bírálni
őket. Ha az ember magáénak érez egy inget, vagy egy nadrágot, vagy akár egy
kalapot, viseli akkor is, ha ezzel nevetségessé teszi magát. Ha leszólom, csak
azt érem el, hogy rám fog haragudni. Még akkor is, ha netán igazam van, sőt,
akkor csak igazán. Ennek sok értelme nem volna. Különösen nem azok után, amit a
bulin elkövettem. Ha valaki igazán segíteni akar a másikon, felmutathat
valamit, amihez az illető mérheti magát. Példának okáért összevethet nyolc
versszakot két sorral. Erre azonban egyetlen általam olvasott novella esetén
sem lettem volna képes. Egyszer majd, ha eljutok idáig, meg fogom tenni. Addig
is légy türelemmel…

És a végére még egy felvetés. Nagyon sok példát tudtam volna
hozni tanítvány és (akár alkalmi) tanító, vagy mester viszonyra. Mielőtt
azonban felsoroltam volna akár egyet is közülük, eszembe ötlött egy lényeges
különbség. Utalt erre Dóra is. Az ismeretség, a személyes kapcsolat. Ez itt
hiányzott. Amibe keveredtünk olyan, mint valami hitvita az álarcosbálban, de
ebben a hitvitában (Nimretil majd megcáfol, ha szükségét érzi) egyikünk sem a
saját írását védte, inkább csak egy elvet. Valami olyasmit, ami nem is tőlünk
vagy tőletek függ, inkább az internet szerkezete, személytelensége akadályozza
érvényre jutását...

sze, 2011-11-23 23:12 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Kezdem kapisgálni, mi van a háttérben, mi az alapvető szemléletbeli különbség a "novellavédő csoport" és a "vitázó fél" (azt nem mondhatom, hogy a "régiek") között. Te és talán Nimretil úgy érzitek, mindenkinek joga van olyan köntösben megjelenni, amilyenje van (és most én is a novellákról beszélek). Nekünk pedig nem szabadna leszólni a gúnyájáért senkit, hanem ha mindenáron kikívánkozik belőlünk, hát mutassunk példát. Csakhogy ezzel két probléma van. Az egyik az egyszerűbb: példa nem mindig akad, vagy nem ért abból az ember. Sajnos te jóindulatúan mindenkit úgy ítélsz meg, mint te magad vagy (ami nem hiba, én is... jó, ez nálam hiba). Azonban a többség nem ilyen. Sajnos az írók jelentős része tizenéves, aki az első művével állít be, és bizony nem kis babérokra tör. Ócska kabát, de divatbemutatóra akarja vinni. Mit teszel? Példálózol Arannyal? Hiszen a Toldin kívül nem is sokat hallott róla! Sokat nem ér. De ha rámutatsz, hogy a kabátja foltos, rossz a szabása, itt-ott még lyukas is, nincs ember, aki ezt rajta kívül felvenné, hát talán megérti, hogy még nem való neki a kifutó. Ez nem leszólás, ezek tények. Jogos, hogy megsértődik, és vele sértődik mindenki, aki hasonló cipőben (kabátban :) ) jár, de mit tehetsz? Mindent engedjünk fel kritika és nyakló nélkül, aztán osszuk a puszikat, ha tetszett valami, de ha nem, hát csendben ignoráljuk, mert ez a legsúlyosabb kritika, amit csak szerző kaphat? Erre is van oldal, a Karcolat nem ilyen. Ismerek ilyen helyeket is. Pár már megszűnt. Nem egy helyről jöttek ide szerzők, és kapkodtak fűhöz-fához, hogy ezt a stílust ők nem szokták, hogy mindenki jónak találta a művet, soha negatív felhangot, nemhogy negatív kritikát nem láttak. De talán ez a jobb, mert ha valaki elhiszi, hogy jól ír, holott nem, akkor bizony jön a hamis önkép, amiről aztán tudna mesélni akár Onsai is, pszichológiai oldalról. És láttam már öngyilkossággal fenyegetőző szerzőt, mert töröltem a művét, amiben nem volt egy magyar, értelmes mondat sem (legalább állítmány lett volna, de még az sem mindig volt), és nem azért, mert elkényeztetett kislány volt, hanem mert hat éven keresztül csak a jót hallotta, és hirtelen belecsöppent egy olyan helyzetbe, amit nem tudott kezelni. Láttam az irodalomból végleg kiábrándult embereket, mert nem kaptak elég pozitív kritikát. Láttam magukból kikelt anyázásokat, mert hiányoltam a névelőket meg a vesszőket.

Igazad van, hogy mindezt magamnak és nekik is megspórolhattam volna, ha szó nélkül kiteszem a művet, és úgy hagyom. De sajnos olyat is láttam, aki ilyen viselkedés miatt küldte kiadónak a művét, és nem kapott visszajelzést, és ettől zuhant magába. Jobb ez? Nem. Ha nem engem anyáz, akkor valaki mást. De rólam legalább tudja, hogy találjon meg, ha bocsánatot akar kérni, és én mindenkinek megbocsátok, mert nem ismerem, nem haragszom rá.

Az ismeretlenség miatt törvényszerű, hogy ép gally is nyesődik. De a töve megmarad, és ha tényleg ép volt, hát újra kihajt, nem gondolod?

 

Végül, de tényleg utoljára térek vissza a témára: LauraL és a szabadversek. Ha még erre jár és olvassa (nem tudom, érdekli-e a téma, ha egyáltalán erre is jár), akkor elmesélhetné, megpróbálta-e őket. Mert komolyan érdekel, és hiszem, hogy jól tudna írni. Mert ugyan prózai protál vagyunk, és lírát nem fogadunk, mert nem értünk hozzá, ebből úgy néz ki, mintha nem is szeretnénk, és én sosem szóltam egyetlen vershez sem, de szeretem a verseket. A szabadversek a titkos perverzióm, imádom. Komolyan. Mindenkinek ajánlom őket, legyen szó bármiről. Ha van rá esély, hogy valaki lírát írjon, mert lírai alkat, de nem bír a rímekkel, akkor nagyobb az esély rá, hát lecsapok, hátha... mert szeretem ezeket olvasgatni. És nem hozzászólni, csak ha személyesen kikérik a véleményemet. Részemről az ilyen tanács ezért nem elküldés. De ha más szerint az, akkor visszavonom, ne írjon szabadverseket. Mindketten szomorúbbak leszünk miatta, de ne írjon.

_____________________
Dr. Bloody Dora

cs, 2011-11-24 01:42 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Tényleg a látszat volt kedves Dóra! De nem ragozom tovább. Tudod, az ember azért nem ül le kártyázni a látszattal, mert a látszat néha csal. :D 

p, 2011-11-25 16:17 LauraL

LauraL képe

Kedves Dr. Bloody Dora!

 

Látod, látod, helyesen írtam a nevedet! :) Hát persze, hogy itt vagyok. Csupán arról van szó, hogy mostanába inkább mint be nem jelentkezett olvasó. Gyűjtöm a bátorságot az újabb feltöltésre, hátha az már sikerültebb darab lesz, azonban mivel megszólítattam, hát választ is írok. :)

A szabadversekről: Azt hiszem írtam már valahol, hogy nagyon nem szeretem őket. Valószínűleg azért, mert túl irodalmiak (meg művésziek, távoliak, érthetetlenek) a számomra. Lehet, hogy csupán a forma nem ismerete miatt, lehet azonban ez mélyen gyökerező ellenérzés. Őszintén fogalmam sincs miért van így, de így van. Amint azonban változás áll be ebbe az állapotomban, és írni tudok egy szabadverset, azonnal megosztom veled! Ez nem gúnyolódásból mondom, hanem mert tényleg! :)

A vélemények kapcsán: Nehéz lenne a témában objektívnek lennem a személyes érintetség okán. Amúgy is úgy látom, hogy kiveséztétek már a témát. Obb is finomít a stílusán, míg az újak is igyekeznek kevésbé a lelkükre venni a negatív kritikát. Bár megítélésem szerint, nem is a negatív kritikáról, hanem inkább annak stílusáról állt a vita. :)
Itt is megköszönöm mindenkinek a témába kifejtett erőfeszítéseit, igyekezetét, amivel a félreértéseket lapátolja ki a Karcról. Fontos ez is, akár az irodalom maga. Valamint hangsúlyzom, hogy KÖSZÖNÖK MINDEN ÉPÍTŐ JELLEGŰ KRITIKÁT! Ajándéknak fogom fel, tőletek nekem. :)

 

_________________

Írok, mert írnom kell.

v, 2011-11-27 00:33 Crystalheart

Off - ami a szabadverseket illeti: mindig Kassák Lajos A ló meghal a madarak kirepülnek című hiperszabadverse jut eszembe, amit rettentően ki nem állhatok, ez megbélyegzi az egészet, és nem szeretem őket. A klasszikus verselés híve vagyok, Radnóti költészete is klasszicizálódott.

v, 2011-11-27 00:51 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Ilyenkor úúúúgy utálom kijavítani az embert... nem, nem írtad helyesen. Nem Dr. Az csak az aláírásban egy vicc, mindössze Bloody Dora. A Dr. eredete onnét jött, hogy a Bsc elvégzése annyira nehezen jött össze, hogy úgy éreztük a maradék szerencsés 30 emberrel, hogy ennél még a doktori is könnyebb, és ezért tettem be az aláírásba. (Persze sokat javított volna a helyzeten, ha mondjuk legalább a tanárok tisztában vannak a követelményekkel. Az, hogy minket nem tájékoztattak, szinte semmiség, de hogy őket sem... Vicces egy záróvizsgáink voltak, annyi szent.)

Kedves Kristályszívű lovagom: nekem meg az a kedvencem. De szeretem a "klasszikus" költészetet is, csak az ilyen agyament őrületek valami hihetetlenül... bejönnek. Itt jegyzem meg, hogy aki neten fellelhető formában magyarul tudná nekem prezentálni Mallarmé "Kockadobás soha nem törli el a véletlent" c. versét, annak megköszönném a fáradozását.

_____________________
Dr. Bloody Dora

v, 2011-11-27 02:33 Crystalheart

Az avantgard a költészetben számomra épp olyan, mint a festészetben vagy a filmek terén, élvezhetetlen. Talán a filmeknél a legszembetűnőbb és a legnagyobb társadalmi egyetértéssel nem kedvelt a dolog, az elvont újhullámos művészfilmek esetén. (Ellenben a festészetben szinte kiirtotta a klasszikus vonalat, azt "grafikusként" a médiába száműzve. Érdekes kettősség ez.) Ez személyes hozzáállás, nem leminősítem vele az ilyetén műveket, de ha kulrúráért felelős miniszter volnék, nem különösebben támogatnám, ennyi. :D 

cs, 2011-11-24 00:30 Randolph Cain

Randolph Cain képe

Én csak két dologhoz szeretnék külön hozzászólni, a többit egyben a végén.

Hogy egyértelmű legyen:

1. "Ami folytatást illeti. Igen, láttam foltos ruhákat. Csak nem szóltam le őket. Nem éreztem úgy, hogy a foltra rámutatva bármin is javíthatnék. Ráadásul Mekk Elek példája is a szemem előtt lebegett. Hiszen nála épp a folt-hátán folt ruha jött be. Viszont úgy véltem, az újonnan érkezők ruháit másként ítélitek meg. És ezt nem ritkán elég tapintatlanul hozzátok a tudomásukra." - De, szólj hozzá, véleményezd! Közelíts hozzá objektíven, aztán szubjektíven. Fontos! Hogy miért? Mert ezáltal segíted a szerzőt, és közben a társaság, ami úgy érzed, kirekesztett, meg is ismer. Érzi, hogy közeledsz, ami által ők is közeledni fognak, és már benne is vagy a közösségben. Még csak nem is megeröltető ;) Mekk Elek példája egyébként nagyon rossz, mert bár szórakoztató, a végén mindig póruljárt, és nem ok nélkül :P Bármennyire hihetetlen, az újonnan érkezők írásaival nem kivételeznek szerintem a Karcosok, az túl megeröltető lenne :D Csak arról van szó, hogy aki itt maradt velük, az fejlődött az idő során, mert ha nem is az összes tanácsot, de java részüket megfogadta, és hasznosította. Ezen az oldalon a célban (tudni illik az igényes novella megalkotása, mint cél) egyesül a szerző és a kritikus szándéka. A szerző jobban akar írni, a kritikus jobb írásokat akar olvasni. A való életben ez így néz ki: az író törekszik jobbat írni, a kritikus meg bal lábbal kelt fel, és úgy döntött aznap végig savazni fog. Érted? Hidd el nekem, ha azt mondom, velem se voltak éppen tapintatosak itt a többiek, mikor először idetévedtem, de már belátom, hogy sokkal jobb, ha valaki megmondja, hol hibázok. Olykor annak jobban örülök, ha tapintatlan, mert az sokkal egyenesebb, mint a köntörfalazás. Ez csak szvsz.

2. "A legnagyobb hiba e téren, amit elkövettem, hogy nem vettem észre, házibuliba csöppentem." - de ennek a házibulinak nyitva áll az ajtaja, és folyamatosan várja a vendégeket... Egy rakat oldal van, ahol meg sem jelentetik az írásod, ha nem ér el egy szerintük megfelelő szintet, vagy nem felel meg az ízlésüknek. Én ilyennel is találkoztam. Aztán persze ott vannak azok, amiket a Dóri említett, hogy "tökmindegy, rakd ki, le szarom" stílusban még félmondatokat is feltesznek novella címszó alatt. Most kérdem én, a három lehetséges verzió közül melyik a jobb?

 

A végére csak néhány gondolat azokon kívül, amikkel Dóri megelőzött:

1. Látható, hogy máris higgadtabbak a kedélyek, aminek nagyon örülök :D Ha hiszitek, ha nem, bebizonyított tény, hogy nyugodtabb lelkiállapotban a kommunikáció is jobban működik, mert kevesebb a félreértés ;)

2. A versekről annyit, hogy én is azzal kezdtem, és a tiedhez közeli, nagyon hasonló indíttatásból pártoltam át prózára (különbség talán csak annyi, hogy én mindig is utáltam a verseket :P :D jó, nem mindet)

3. Nimretil és Licaj Vuv és sokan az újoncok közül, ha jobban megfigyelitek, az "öregek" foglalkoznak veletek, nem egy felhőről sandítanak le néha rátok. Vagyis érdekli őket a sorsotok, különben valóban egy bolhafingnyi reakciót sem kaptatok volna sem az írásaitokra, sem a hozzászólásaitokra. Ezt persze nem érdemnek írom fel nekik, hanem kötelességnek, amennyiben egy valóban működő, amatőr írókat segítő oldalként kívánják feltüntetni magukat. Jó sok egyéb oldal van, ahol hónapokig az írásaitok felé sem néznek (szintén saját tapasztalat régebbről)!

4. Ez az oldal arra kínál lehetőséget az amatőr írók számára, hogy a nagyközönségnek megmutathassák az írásaikat. Ha itt publikálni akar egy magát írónak érző alkotóművész, akkor már el kellett jutnia egy olyan szintre, ahol már nem csak a barátoknak/családnak/ismerősöknek vagy maguknak írnak, és bírniuk kell (akár) a negatív kritikát is.

Kedves írótársaim, sosem fogtok olyan novellát, regényt vagy bármit írni, ami ad 1 hibátlan ad 2 mindenkinek tetszik! Ne is álmodjatok róla! Viszont forduljatok bizalommal azok felé, akik megindokolják, mi az ami nem jó az írásaitokban. Tudom, ez nagyon nehéz. Én sem vagyok tapasztalt e téren, gyakran nekem is a fejembe tolul a vér, de olyankor alszom egyet ahelyett, hogy hőzöngeni kezdenék, aminek semmi értelme nincsen.

Sokan a régiek közül is kaptak sunyiban egy csillagot, amit gyakran nem tudtak hova tenni. Jó részük emlékszik is rá, hogy miről beszélek. Ezek azok az esetek, amiket figyelmen kívül kell hagyni. Akadnak ilyenek mindenhol, nem kivételes a Karc ilyen téren sem! Ha nem kapsz indoklást, a minősítés is elveszti értelmét, hiszen nem látod az alapját. Vedd úgy, hogy nem is létezik! Csak a saját életedet rövidíted meg, ha ilyeneken felhúzod magad.

Fontos viszont, hogy ha a minősítő veszi a fáradságot és indokol, mi több, van alapja is (ami pl könnyen eldönthető, ha pl a magyar nyelvtan szabályaira alapoz... ott nincsenek pardonok, és igenis, fontosak! Azért vannak, hogy használjuk őket!), akkor gondolkozzunk el egy percre! Valószínűleg segítő szándékkal fordul felénk.

Nem azt mondom, hogy mindent meg kell fogadni a javaslatok/vélemények közül, hiszen akkor mindenki folyton egy novellát írna egy kicsit máshogy :D Ott is szűrni kell persze, de ezt az elején nehéz észrevenni. Mármint hogy mi hasznos és mi nem az.

 

Most befejezem, de még visszatérek :D

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

“Jobb sikertelennek lenni az eredetiségben, mint sikeresnek az utánzásban.” (Herman Melville)

cs, 2011-11-24 03:28 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

"Mekk Elek példája egyébként nagyon rossz, mert bár szórakoztató, a
végén mindig póruljárt, és nem ok nélkül" 

Ez nyilván életkori sajátság. Többször nézhettem végig a sorozatot. Mekk
Eleknek egyedül a szabás-varrás jött be, de az nagyon. A sorozat végén az
ezernyi mesterségből a szabóság maradt, s mindenki elismerte, abban tényleg
mester. Ennyit a foltos ruhákról...

"A szerző jobban akar írni, a kritikus jobb írásokat akar olvasni.
A való életben ez így néz ki: az író törekszik jobbat írni, a kritikus meg bal
lábbal kelt fel, és úgy döntött aznap végig savazni fog. Érted? Hidd el nekem,
ha azt mondom, velem se voltak éppen tapintatosak itt a többiek, mikor először
idetévedtem, de már belátom, hogy sokkal jobb, ha valaki megmondja, hol
hibázok."

Azt hiszem értelek. De még mindig biztos vagyok abban, te nem értesz
bennünket. Nyilván bennünk van a hiba. Ha az ember felvetéseit egy adott körben
senki nem érti, rosszul fogalmaz. A példák sokat segítettek volna. Ha
felsorolnám a korábban ért bírálatokat. Csakhogy minden esetben volt személyes
kapcsolat, ami átírja az egészet. És itt nem arról van szó, hogy a neten álarc
mögött hajlamosabb az ember elengedni magát... 

Egy példát azért elmondok, hátha segít. Kaszálni tanultunk. Alkalmi
mestertől. Látta, hogy szerencsétlenkedünk, és beállt mellénk megmutatni,
hogyan is kell bánni a kaszával. Egy szóval sem mondta, hogy szarul csináljuk.
Még azt sem, hogy rosszul. Annyit kért csak, figyeljünk, Amikor látta, ez
kevés, azt mondta: akkor jó a kasza, ha olyan, mint a szegényember: földönfutó.
Ekkor már sejtettük mit kell tenni, igazodtunk is, amennyire lehet. Nekem
azonban még így sem ment. Nézte egy darabig, aztán megkérdezte: Nem hajlik a
dereka? Ebben már volt egy csipetnyi gúny is. Csak épp annyi, amennyi kell. A
válaszom azonban meglepte. Kerekperec megmondtam: nem, és azt is miért. Erre
hívott, hogy a hétvégén menjek el a tanyájára, vigyem a kaszámat és nyelet is, a
többit majd ő eligazítja. Eligazította. Kovácstüzet gyújtott, meghajlította a
kaszát, rám méretezte a nyelet, és azzal nyomta a kezembe a szerszámot: így
menni fog egyenes derékkal is. Ebben a példában nem szerepel sem a novella, sem
az írás csak a személyes jelenlét. Ez nincs meg itt, és ebből fakadnak a
félreértések. Leírhatnám milyen kritikákat kaptam életem során, és mi mindent
tanultam belőle. Csakhogy minden egyes alkalommal szemtől szemben álltam a kritikussal.
Akkor is, amikor azt kaptam: ez jó, és akkor is, amikor azt: olvashatatlan.
Belátom persze, ugyanazt a hozzáállást egy fórumon nem lehet elvárni. De ehhez
kell némi tájékozottság, és persze idő is. Egy kicsit másként fogalmazva
egészen más körülmények között "szocializálódtam". A baj csak az, és
azt hiszem, ezért vagyok még itt, hogy az a vagdalkozás, amit voltam szíves,
vagy inkább szívtelen elkövetni, abban a körben megengedhetetlen. Mintha az
ember nicknév mögé bújva elveszítené önmaga egy részét, s kicsit azonosulna az avatárjával.
Nagyon-nagyon régen esett meg velem utoljára, hogy megszóltam valakit, s közben
magam sokkal durvább formában követtem el azt, amit az adott pillanatban
felróttam neki, ezért aztán azt hittem, ebből már kinőttem. Nos, időközben
megbékéltem a tévedésemmel. Arra azonban kíváncsi vagyok, helyre lehet-e hozni
a dolgot, illetve, hogy mindent megtanultam-e, amit e leckéből tanulnom
kellett. 

Ez az oldal arra kínál lehetőséget az amatőr írók számára, hogy a
nagyközönségnek megmutathassák az írásaikat. Ha itt publikálni akar egy magát
írónak érző alkotóművész, akkor már el kellett jutnia egy olyan szintre, ahol
már nem csak a barátoknak/családnak/ismerősöknek vagy maguknak írnak, és
bírniuk kell (akár) a negatív kritikát is.

Ezt felfogtam. Azt is, amit Dóra írt. És hogy én is mondjam a magamét. Nem a
kritika negatív élével volt baj. A hangvétellel, a lekezeléssel. Elismerem, ez
néhol csak a felszín, és a látszat.

De mindenhol? 

Az egyik hozzászólásban megkaptam, örülnöm kellene, ha belém kötnek. Sajnos
nem örülök neki. És senkinek sem javaslom, hogy hajoljon meg, ha kötekednek
vele. A kötekedés, az kötekedés, a kritika pedig kritika. Az előbbinek senki
nem örül, az utóbbi sokszor elfogadható, néha katarzist is okozhat, és ilyenkor,
bármilyen különös, az ember tényleg tud örülni. Persze előbb túl kell
esnie a "hogylehettemilyenhülyehogyeztnemvettemészre" hangulaton,
vagy tisztáznia kell magában, most támadják, vagy bírálják. Amikor szemtől
szemben állunk, az utóbbira számtalan lehetőség adódik, a neten azonban csak
egy sor ellenőrizhetetlen benyomás. Ez így ismeretlenül mindkét félre áll. Ezzel együtt, nem akarok kötekedni. Az elején sem akartam, bár visszanézve a vitára, ezt elég nehéz elhinni...

De, szólj hozzá, véleményezd! Közelíts hozzá objektíven, aztán szubjektíven. Fontos! Hogy miért? Mert ezáltal segíted a szerzőt, és közben a társaság, ami úgy érzed, kirekesztett, meg is ismer. Érzi, hogy közeledsz, ami által ők is közeledni fognak, és már benne is vagy a közösségben. Még csak nem is megeröltető ;)

Elvben igazad van. Csakhogy azok a szempontok, amelyeket fel tudok vetni egy más világot tükröznek. Emiatt nem vagyok biztos benne, hogy egy-egy észrevételem segítene. Az elütések és a helyesírás javítására alkalmatlan vagyok, ezeket általában nem veszem észre. A szórend, stílus és egyebek tekintetében úgy gondolom a nyelv gyakran rugalmasabb, mint én, és egy-egy következetlenségnek is lehet olyan mondanivalója, ami értelmessé és helyénvalóvá teszi. A történetek következetessége, logikai kerete, a csattanó mikéntje, belső tartalma olyasmi, ahol megkockáztathatok néhány felvetést. De e téren számos esetben valamilyen vélt vagy valós közös tudás/élmény/mozzanat határozza meg a véleményem. Gyakorta úgy, hogy ez fel sem tűnik. Máskor pedig mindazon tapasztalatok összessége, amelyek elsősorban nekem mondanak valamit, másodsorban igen szűk ismeretségi körömnek. Értem persze az elvárást. Csak alkalmatlan vagyok arra, hogy valóban segítsek. De hogy egyértelműbbé (vagy zavarosabbá?) tegyem a magyarázatomat. Konrád Lorenz írásain nőttem fel. Tőle tudom, rengeteget tanulhatunk az állatoktól. Kicsit olyan, mintha tükröt tartanának elénk. És nem tartom őket ösztönlényeknek. Megvan a magukhoz való eszük. Néha úgy gondolom, bár nekünk, embereknek is megvolna. De ahhoz hogy ez ne legyen félreérthető ismerned kell engem és azt milyen írások, gondolatok alapozzák meg felvetéseimet. Egészen addig, csak azt látod, nem hajlik a derekam. Attól kezdve azt is tudod, miért nem. Ha eddig eljutottál, már csak rajtad áll, elfogadod-e az okot, vagy sem. Ha nem jutunk el idáig, és őszintén szólva, hogyan is juthatnánk, amikor rendkívül szűk tér és időkeret áll ehhez a rendelkezésünkre, a véleményem csak zavaró, mert idegen és érthetetlen. Viszont ne gondold, hogy ezt hibaként rónám fel. Szó sincs erről. Csak arról, annyira elmerültem valamiben, hogy nem veszem észre, másnak ezek a dolgok vagy semmit sem jelentenek, vagy valami egészen mást. 

Ami pedig a közösséget illeti. Nem volt kérdéses, hogy befogad-e vagy sem. Mire egyáltalán rájöttem, hogy itt közösség van, vagy lehet, annyi emberbe belerúgtam, hogy meg sem fordulhatott ilyesmi a fejemben. 

cs, 2011-11-24 07:04 Crystalheart

Először is, elég sokan ismerik itt egymást. Ha elvetődsz egy találkozóra, te is közéjük tartozhatsz, és mindjárt személyesebb lesz a dolog. Ez nem csak online, de egy bizonyos fokig IRL közösség is. Nem jellemző az "álarc mögé bújás".

Másodszor pedig... Nézz meg egy lektorált Word fájlt, ahol bennhagyták a javításokat. A végén mindig van egy személyes vélemény is. Ahol alkotók értékelnek alkotókat - de ahol csak kritikusok is értékelnek, ott is - ez elengedhetetlen. Látom, ezt te is elismered, a hangnemmel van bajod. Viszont az igazat megvallva, Obb néhány rövidke véleményét leszámítva én Karcolat-szerte nem találkoztam olyan értékeléssel, amire rá lehetne fogni a lekezelést, amit írsz. Bár Obbra is inkább valami mást fognék. :)

Azt neked még nem meséltem, hogy egyszer Dorától kb. háromszor akkora, földbedöngölő kritikát kaptam egy "novellámra", mint maga az írás? Voltaképp az sarkallt arra, hogy onnantól csak ötcsillag-gyanús (:szerény:) cuccokat próbáljak kiadni a kezemből. Azt az írást más helyeken dicsérték, érted...

cs, 2011-11-24 10:46 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

"Nem jellemző az "álarc mögé bújás". 

 

Teljesen igazad van. Ha Dóra, egyébként nagyon aranyos sálja után is álarcosbállal példálóznék, joggal tarthatnátok elmeorvosi esetnek. :D . E kitétel egyébként nem is elsősorban nektek szólt. Nagyon kevés és inkább a múltban előforduló kivételtől eltekintve (pontosan kettőre emlékszem, de az egyikben menetközben váltottam), mindig a saját nevemen és adataimmal jelentkezem be egy fórumra. A jó ég tudja, miért égetem itt szegény Vuvot.

A lelkezelésről: a vitát provokáló estben tuti félreértés volt, bedőltünk a látszatnak. Ezt el is ismertem már. Van néhány eset, pl. amolyan "lassanmondomhogyteismegértsd" típusú fordulat, amit egy-egy túlérzékeny alak a hozzászóló szándékától függetlenül ilyesminek tarthat. Nem állítom, hogy tényleg az lenne. Obb esetében sem lekezelést  érztem (mármint velem kapcsolatban), sokkal inkább valamiféle itt-ott személyes ellenszenvbe hajló értetlenkedést, amit tán egy kifordított Irígy Hónalj Mirigy idézettel érzékeltethetnék: "Tatárképű fazon a Karcolaton, ez meg ki a f... tököm, nem tudhatom". Egy szó mint száz, a dolog innen nézvést sem egyértelmű. Most hirtelen nem is tudom, hogyan lehetne ezt kezelni. Valaki írta, hogy a harmadik hiba után visszadobta Blade az írását, de ezen nem kenődött el, hanem kijavítva visszarakta. Ezt valahol jó megoldásnak tartanám, de nem tudom, kivitelezhető-e. Ha az adott esetben azzal kapom vissza a kalapomat, hogy egy ilyen rövid írásban ennyi elütés megengedhetetlen, tiszteljem meg a szerkesztőt, és a lapot is azzal, hogy jobban odafigyelek, az első sokk után elismertem volna az igazát. Valószínűleg azt az írást már nem tettem volna fel ismét. Nem a sértődés meg a dac miatt, csak azért mert menetközben rájöttem, nem idevaló. Elsősorban azért, mert nem novella. De feltettem volna mást, lehetőleg kevesebb hibával. 

 

cs, 2011-11-24 11:00 Randolph Cain

Randolph Cain képe

(az is én voltam... mármint a visszadobott novellás példádban

http://karcolat.hu/irasok/sci_fi/randolph_cain/reanimator_a_pszichonauta

ez volt az ;)

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

“Jobb sikertelennek lenni az eredetiségben, mint sikeresnek az utánzásban.” (Herman Melville)

cs, 2011-11-24 13:17 Randolph Cain

Randolph Cain képe

"Az egyik hozzászólásban megkaptam, örülnöm kellene, ha belém kötnek. Sajnos nem örülök neki." - pedig csak felfogás kérdése... komolyan :) Én elsőre pl úgy értelmezem ezt a hsz-t, hogy legalább kiváltott valami reakciót az írásod, ami pozitívum. Természetesen az ok nélküli, szűkebb értelemben vett kötözködésben semmi pozitív nincsen. Azt tudom tanácsolni, hogy ne is reagálj ezekre.

"Elvben igazad van. Csakhogy azok a szempontok, amelyeket fel tudok vetni egy más világot tükröznek. Emiatt nem vagyok biztos benne, hogy egy-egy észrevételem segítene." - és itt a lényeg, úgy látom, egy hullámhosszon vagyunk. Minden, ezen az oldalon alkotó/véleményező más-más háttérrel, tudással, tömören: hozott anyaggal rendelkezik. Ha írok egy novellát pl a szó szoros értelmében vett vidéki életről (kisvárosi emberke lévén, aki sosem lakott falun), igényelni fogom azokat az észrevételeket, amik falusi emberektől származnak. Magyarul az érződik egy hsz-ben, ha valaki jobban ért a témához, és olyankor el is fogadom a javaslatokat, amennyiben elvétettem dolgokat.

Úgy ámblokk: az internet természetesen nem egy személyes kapcsolaton alapuló kommunikációs eszköz, épp ezért kell néhány lépés távolságról szemlélni a dolgokat. Nem lehet hevesen nekiugrani a másiknak, mert a leírt szóból ritkán üt át a szándék. Leírhatok valamit ironikusan, segítő és bántó szándékkal is, valószínű senki sem fogja látni a különbséget, csak az, aki személyesen is ismer. Mivel ez azonban itt nincs meg, az ember arra kényszerül (amit a való életben nem igazán tudok elképzelni), hogy megelőlegezett bizalommal forduljon a másikhoz. Ha pl sértőnek érzek egy hsz-t, megkérdem miért írta az illető. Ha a stílus marad, holott nem lenne oka rá, akkor megköszönöm neki szépen, és tojok a fejére (egyébként pontosan amiatt, amit írtál: álarcosbál, a gép mögül könnyű arcoskodni). Én úgy látom, hogy ezek miatt az emberek miatt nem érdemes elveszíteni annak a lehetőségét, hogy néhány értékes kritikát/hsz-t is kapjon az ember, és nem kell aggódni, kap is ;)

Szóval mégsem beszélünk el annyira egymás mellett, mint gondolnád ;) Én értem, amit mondasz és egyet is értek vele, csak próbálom más megvilágításba helyezni a dolgokat (kisebb nagyobb sikerrel).

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

“Jobb sikertelennek lenni az eredetiségben, mint sikeresnek az utánzásban.” (Herman Melville)

cs, 2011-11-24 14:46 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Szóval mégsem beszélünk el annyira egymás mellett, mint gondolnád ;) Én értem, amit mondasz és egyet is értek vele, csak próbálom más megvilágításba helyezni a dolgokat (kisebb nagyobb sikerrel).

 

Teljes sikerrel kedves Cain, teljes sikerrel. Nem is maradt több mondanivalóm. ha csak annyi nem: igyekszem megfogadni a tanácsaitokat. 

sze, 2011-11-23 22:58 Sütiszörny

Sütiszörny képe

A bulis és ruhás példádat egy kicsivel kiegészíteném: ennek a bulinak minden résztvevője szabó, vagy annak készül.

A példa egy részébe belegondolva, ha engem a magatartásom miatt egy közösség nem akarna elfogadni (lényegtelen, hogy kinek van igaza), én bizony lelépnék. Szerintem, aki nem ezt tenné, az vagy mazochista, vagy kötekedni akar. Esetleg akaratán kívül kötelező ott maradnia, mert pl. a többi vendég megkötözte, és foglyul tartja. Bár ez utóbbit kétlem, hogy itt fennállna. Én legalábbis senki olyat nem marasztalnék, akit nem szívlelek. Ha kell, szíves örömest még integetnék is!

Off: nem értem, korábban miért léptél le olyan hosszú időre. Hiszen neked itt a helyed, ebben a szabóbuliban! :) Mit isznak a szabók? Sör jó lesz? A vendégem vagy!

 

__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

sze, 2011-11-23 23:35 Randolph Cain

Randolph Cain képe

Kedves Süti, a példában a "magatartás" arra vonatkozott, hogy azt várod el, hogy a társaság közeledjen hozzád, de te nem teszel lépéseket az ügyben, hogy elfogadjanak. Nem érzed úgy, hogy érdekedben állna kezdeményezni, holott elvárod, hogy befogadjanak. Ez a magatartás eleve kizárja, hogy tagja legyél egy közösségnek ;) (ezt is saját káromon tapasztaltam meg, még tini koromban :D )

A teljesség kedvéért: az első fél éves szünet a kezdők daca miatt történt, nem bírtam elviselni a kritikát. Növesztettem hát egy jó nagy adag pofabőrt, és visszajöttem :D A második nagyobb szünet meg azért volt, mert elhagytam az országot másfél évre.

A sört azért behajtom, ne félj! :) Majd megoldjuk okosban, viszek magammal valami édességet :D

Egyébként határozottan jó újra itt!

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

“Jobb sikertelennek lenni az eredetiségben, mint sikeresnek az utánzásban.” (Herman Melville)

cs, 2011-11-24 09:59 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Ugye jól emlékszem, hogy annak idején A faun labirintusából a rém volt az avatárod? A frászt kaptam tőle! Nagyon csúnya volt!
De visszagondolva, valóban más voltál akkor.

__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

cs, 2011-11-24 10:22 Randolph Cain

Randolph Cain képe

Az emlékezeted nem csal. Valóban, sőt, még mozgott is :)

Egyébként nem hiszem, hogy olyan sokat változtam volna, csak egy kicsit máshogy állok hozzá a dolgokhoz ;)

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

“Jobb sikertelennek lenni az eredetiségben, mint sikeresnek az utánzásban.” (Herman Melville)

cs, 2011-11-24 10:33 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Igen, pontosan ez a szembetűnő pozitív változás: a hozzáállásod. Ami tetszik.

__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

cs, 2011-11-24 07:11 Crystalheart

Nekem is épp volt egy jókora inaktív időszakom, amiből még most sem lábaltam ki egészen. Idő, idő,  de leginkább energia...

cs, 2011-11-24 07:14 Blade

Blade képe

Nekem meg lesz. Még 40-50 év és kipusztulok! Szóval gyorsan írjatok valamit, bár ez a vita is nagyon...:ásíííít:..izgalmas. :P

cs, 2011-11-24 16:52 Nimretil

Nimretil képe

Hoppá, bocsi, de nem volt időm végigolvasni az egész témát, egyetlen egy dolgot szeretnék tisztázni:

Nem védem a novelláimat, mert AZOKAT NEM IS TÁMADTA SENKI. Bloody Dora sem sértett meg a hozzászólásával, teljesen korrekt volt. Soha egy szóval nem állítottam, hogy baj, ha lehúzzák a novellámat, illetve az enyéimet nem is húzták le annyira. Leírtam, hogy mi a problémám, és SEMMI KÖZE NINCS A SAJÁT novelláimhoz, illetve azok értékeléséhez. Az sem baj, ha nem dícsérnek, addig, amíg nem jönnek elő ilyenek, mint "szar" stb. Azok miatt az írók miatt buktam ki, akik (teljesen érthetően) törölték az írásaikat, és leléceltek. Egyáltalán miért gondolja mindenki, hogy ha felvetek egy problémát, akkor azzal magamat akarom védeni?

Azt elismerem, pofátlanság volt a részemről az egészet Dora nyakába zúdítani, ezért elnézést is kérek tőle.

sze, 2011-11-23 20:29 onsai

onsai képe

(Nagyon szórakoztatóak ezek a körülírások. :) Amúgy meg jó ez a vita. Az se baj, ha az újak kifejzik, mit és hogy látnak. Ők is formálják a régieket. )

 

----------------------

Hogyan fessünk tökéletes képet?
Légy tökéletes. Aztán dőlj hátra, és fess.

sze, 2011-11-23 23:38 Randolph Cain

Randolph Cain képe

Milyen nagy igazságot zárójeleztél te be itten! :D Így van, nem szabad elfelejteni, hogy az "újak", a frissek is alakítják a régieket, sőt! Lazítják a befásultságot, és felhívják a figyelmet az idő közben kialakult szépséghibákra, ahogy az most is történt. Kellenek ezek a dolgok! Ez egyetértős ;)

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

“Jobb sikertelennek lenni az eredetiségben, mint sikeresnek az utánzásban.” (Herman Melville)

cs, 2011-11-24 10:42 Sren

Sren képe

Igazság, de részigazság. Természetesen nem csak az újak tanulhatnak az öregektől, hanem tanulunk egymástól, mivel emberek vagyunk. A sokféle „csatából” az kerül ki győztesen, aki a legrugalmasabb. (Győzelem alatt nem a népszerűséget és a sikereket értem, hanem például tudásának fejlődését, beilleszkedési képességét, kapcsolatainak épségét többek között.)

De valóban az lenne a leghelyesebb, hogy a tapasztaltabbak „hajoljanak meg” az újonnan érkezők érvei előtt, és magyarázkodjanak, mit miért tesznek? Különösen, ha ilyen érzékeny, milliárd árnyalattal telt dologról van szó, mint művészet, kultúra, anyanyelvünk kincseinek, értékeinek védelme? Ne adja az ég: a szórakoztató irodalom felhígulása elleni küzdelem, egy bizonyos színvonal megtartása? Írók! Nem restellkedik egy kicsit az, aki egy ilyen feladat, egy ilyen felelősség mellett kicsinyes vitákba bonyolódik, és a saját érveit hajtogatja ahelyett, hogy megpróbálná átlátni a nagy egész működését, és feltételezni, hogy az nem viccből van úgy?

Mesélek nektek valamit – sokaknak ismerős lesz.

És kezdetben vala a Karcolat: sokak szerint Magyarország egyik legelitebb, legszigorúbb amatőr írói műhelye, egy olyan út, amely egy kezdő író számára tényleg vezethet valahová.

Az „öregek” is voltak egyszer kezdők, és nevetni fogtok, de úgy kerültek ide, mint Ti. Csakhogy másképp álltak hozzá. Többnyire hetekig figyelgették az oldalt, hogy később tartani tudjanak hozzá, mi hogyan működik. Alkalmazkodtak, először felvették a ritmust, és csak utána léptek.

NEM voltak személyes találkozók; az első években még csak képről sem ismertük egymást. Nem írogattunk egymásnak privben, msn-en, mail-ben, nem ismertük egymás telefonszámát. (Kivételek persze voltak, de nem az volt a jellemző.) Az oldalon dolgoztunk, EZ a felület volt „az otthonunk”, s mint olyanba, nem is rondítottunk bele. Mivel ez nem közösségi oldal, hanem írói műhely, az írások alatt azokról beszélgettünk; a becsúszó offokat a szerkesztők áttették az Offtopicba. (Tehát nem volt „beszéljükmeg”-fórum sem, ami szerintem egy oltári nagy prémium nektek!)Ha nagyon dumás kedvünkben voltunk, egyszerűen írtunk egy blogot, és alatta társalogtunk, hülyéskedtünk, hogy ne a novellák értékelését váltsa aprópénzre a beszélgetés.

Azt gondoltam, szedek elő nektek néhány régi dolgot – még mielőtt félreértitek, merő jóindulatból, segítségképpen. Általában örülni szoktunk „előkerülő” írásoknak, vitáknak, cikkeknek, mert ezekből nagyon sokat lehet tanulni.

Idetévedő öregek: akinek eszébe jut ilyesmi, linkeljen! Biztos emlékeztek Ti is értékes művekre, amelyek alatt még értékesebb, barátságos viták bontakoztak ki; vagy cikkekre, blogokra, ami tükrözi, hogyan is működik a Karcolat.

Irodalom, mint olyan – Jávori István cikkje, és az alatta kialakult, jellegzetesen Karcos vita.

Egy saját blog, a téma nem annyira lényeges, viszont a hozzászólásokban rengeteg véleményt olvashattok, ami például ennek a fórumnak a témájához is illeszkedik. Eléggé átjön a korrektorok, szerkesztők munkája. Meg fogjátok látni, hogy sok mindent azért nem mondunk, mert csak magunkat ismételnénk.

Egy írástechnikai vita pro és kontra – bocs, Morgue, de az ott jó kör volt.

Szeretném megmutatni Dóra régebbi munkásságát is, mert vannak novellák, ahol a véleménye hosszabb, mint az írás – öregek, keressetek ilyeneket. Tudjátok, volt idő, amikor Dórinak nem kellett magyarázkodni; véresebb kritikákat írt, mint amit a mai újak kapnak, aztán a szerző vagy rájött a kritikák mögötti hatalmas, évek óta kitartó, végtelen jóindulatra és segítőkészségre, vagy nem.

Volt idő, amikor a Karcon a szavak magukért beszéltek, és mind komolyan is vettük, háttérbe szorítva saját sértettségünket, bárminő indulatunkat a szórakoztató irodalom e kicsiny szegletének érdekében. Én nagyon szeretném, ha újra eljönne egy ilyen korszak.

Kedves újak! Próbáljátok elhinni, hogy tényleg segíteni akarunk, és amit mondunk, nem viccből mondjuk. Olvasgassátok a linkeket (remélem, lesz még több is), elemezzétek, értékeljétek a többiek írásait, gyakoroljatok, írjatok. Szerintem ez egy értelmes elfoglaltság lenne ahelyett, hogy apróra szétcincáltok egy-egy kritikát vagy hozzászólást, amit harmadnapra úgyis mindenki elfelejt, Ti magatok pedig pár hónap múlva egyenesen restellni fogtok.

 

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

cs, 2011-11-24 11:13 Crystalheart

"Szeretném megmutatni Dóra régebbi munkásságát is, mert vannak novellák, ahol a véleménye hosszabb, mint az írás" - Na ja, erről beszéltem. :D 

cs, 2011-11-24 11:58 Sren

Sren képe

Linklej, Crys, ha lesz egy perced. :) Imádom Dóri kritikáit, de sajnos nevek, címek, kulcsszavak nem ugranak be a kereséshez. (Kuncogni fogtok: emlékszem például egy jelzőhalmozásos novellához írt kirtikájára, de nem tudom az írás címét, a szerző nevét sem; meg még egy csomó ilyen volt, de nekem sajna csak úgy maradt meg a fejemben, hogy "az a jelzőhalmozásos", vagy "az, amelyiknél villám volt az író avatárja". :D)

Látod, Ran, erről beszélek. Most hogy Crysatlheart is előhozta Dóri régebbi kritikáit, abból egy újonnan érkezett mit vegyen le? Én is mondhattam volna, akárcsak Te, hogy én is voltam kezdő, én is így jártam; mind elmondtuk a magunk módján, de attól még ez csak egy átlalánosság neki. Ha elé is teszed, hogy tessék, nézd meg, sokkal többet láthat. Ha akar.

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

cs, 2011-11-24 12:17 Crystalheart

A legelső, ide feltöltött írásom. Annyira ciki volt, hogy töröltetni akartam, de sajnáltam volna Dóri kritikáját eltüntetni, ezért csak a szöveget töröltem. Asszem eztán Dóri is sajnálta volna eltüntetni az ominózus véleményt, meg ez még rég is volt, így nem törlődött az egész bejegyzés... Szóval az írás maga nem, de a kritika - sok ciki idézettel - megmaradt okulásul az utókornak. :D

cs, 2011-11-24 12:22 Blade

Blade képe

Ez meg az én első írásom itt. Dóra 4 sort írt csak alá, akkora hatással volt rá. :)

cs, 2011-11-24 13:12 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Ez például nagyon igaz... 

cs, 2011-11-24 13:10 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Minden egyes esetben amikor a Karcolat múltjából hoztok példát kénytelen vagyok fejet hajtani. De a jelen egy kicsit más. Ha Dórától kapok egy részletes elemzést, kemény véres kritikát, ha jobb napomon ér, összeállítok egy virtuális csokrot az interneten és tiszteletem és elismerésem, továbbá köszönetem jeléül elküldöm neki. Rosszabb napjaimon marad egy szimpla kösz. De ehelyett azt tapasztaltam, hogy a kezdők egy részénél megelégedtek néhány rövid észrevétellel, gyakorta olyannal, mely szíven üti az embert, de nem tud vele mit kezdeni. Értem, hogy a szerkesztő, meg a tapasztalt író, a kritikus is csak ember. De a kezdő író sem más. És az emberen, ha ilyesmi éri, észrevétlenül hízni kezd a páncél, és nagyon könnyen összetéveszti a segítő kezet, az őt földbe döngölni kívánó lábbal. 

cs, 2011-11-24 17:13 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Eeegen... viszont ez nem kizárható tényező, még úgy sem, hogy bővült a szerkesztői kör. Ugyanis régebben is tök ugyanilyen volt a helyzet, csak hét év alatt felhalmozódott sok jó és rossz pillanat közül azok, akik még mindig itt vannak, persze, hogy csak a jókra emlékeznek. (Én emlékszem a rosszakra is, de igen sok azóta törlődött. Amúgy a felvetésed többször előkerült már, de hát nincs új a nap alatt.) Azonban régebben sem lehetett minden írás alá csokrot érdemlő vélemény kanyarítani. Régebben sem volt mindenre időnk. De folyamatosan érkeznek új írások, most is vant bent három, és egyikhez sincs erőm, de neki kéne ülni... Ilyen feltételek mellett nem jut, nem juhat midenkire elég idő, nem kaphatja meg azt a tisztetelet, amit megérdemel. Olvastam a kaszás példádat: itt olyan a rendszer, hogy annak a mesternek bizony este már másik csoportnak kell magyaráznia a kaszálás tudományát, és sokszor nincs ideje foglalkoznia a tanítványokkal. Nem hajlik a dereka? Nofene, az ő baja. Ha érdekli is, hogy miért, akkor sincs ideje javítani a kaszán. Kivételes eset az, hogy kovácstüzet pattint és személyre igazít, mert csepp szabadideje nincs, annyi sem, ami elég lenne ehhez. Ezt nem lehet kizárni, mert ha te, mint empatikus szerző, vállalod is, hogy mondjuk hat hónapig nem küldenél be semmit, ezért cserébe meg csak annyit kérsz, azt az egyet tényleg rendesen, tisztelettel, alázattal, megbecsüléssel, komoly munkával véleményezzük, segítő szándékkal adjunk tanácsot úgy, hoy te is megérthesd, ne villogjunk csak azért idegen szavakkal, mert az trendi, hanem magyarázzuk el, ha kell, hatodjár is, mire gondoltunk; más nem fogja. Más most van itt először, beküldött egy művet, és neki azonnal kell a vélemény, mindegy, hogy jó vagy rossz, de rögtön. És ha mellette látja a hozzád írt kritkát oldalakon keresztül kígyózni, ő is olyat fog követelni, mert ez a Vuv biztos csókos, mert ő régi tag, neki jár ilyen, nekem miért nem. Igazából ha végtelen időnk lenne, ha minden írással akár napokig is foglalkozhatnánk, nem kéne mellette dolgozni, megélni, családot nevelni, akkor simán olyan személyre szabott kritikát kapnál nem csak te, hanem mindenki, hogy a füled ketté áll. De hát ott az a fránya valóság.

Azonban csúsztattam. Valami változott, és ezt érzed is anélkül, hogy tudnál róla: régebben több időm volt. De kinőttem a középiskolából, és ha dolgozni kell, hát dolgozni kell. Nagy szerencsém, hogy számítógépes munkám van kötetlen időbeosztással (fizetés alig, de cserébe nincs felelősségem sem... szép is az egyetemi munka), különben tizedennyit sem lennék itt. Illetve... van egy szerkesztőtagunk, Styra. Ő ugyanígy biológus, egy évvel idősebb, csak kísérletes munkát végez (nem a gép előtt ül egész nap). Láttad már? Na, én is tarthatnék itt.

Hidd el, nekünk is jobb lenne ha a szerző olyan kritikát kapna, amit... hát, nem megérdemel, mert sokan nem érdemlik meg (sajnos.. feltölti a művet, többet vissza sem néz... az ilyenre kár még az egy csillagot is pazarolni, ez gyakorlatilag spam, nem több), de megérdemelhetne. Ez megoldana mindent. Ha legalább a szerkesztőktől ilyen hozzáállást tapasztalna, a többi kritikus vélemény annyira nem ütné szíven, ugye? Megoldható, amint megnyered a lottóötöst, értesíts, adok számlaszámot, és máris egész nap csak a tietek a szerkesztőség. :D

_____________________
Dr. Bloody Dora

cs, 2011-11-24 21:20 Liliana

Liliana képe

"Rosszabb napjaimon marad egy szimpla kösz." - És szerinted ezzel a régebben itt lévők nem így vannak? Leszámítva mondjuk, ha eltérve az írástól témázni kezdünk, vagy elkezdünk vitatkozni, hogy miért is nem értünk egyet a dologgal. Szerintem egy-egy hsz-ból látszik, hogy mikor van épp olyan napja az írónak, hogy felvegye a kritikát, és mikor van olyan, hogy elfogadja, hogy majd a következő jó lesz. 

Valahol mindenkit bánt a negatív illetés, hiszen valljuk be őszintén nekünk, (mondhatjuk?) íróknak ezek az írások a gyerekeink, némileg talán lényünk, lelkünk egy-egy igaz darabja. Számunkra drágakő, mégha csiszolatlan, vagy hibás, akkor is a miénk.

Azonban mindig tudni kell különbséget tenni az írás és az író kritizálása közt. És tudomásul kell venni,  hogy az a valaki, aki elolvasta a művünket és esetleg vette a fáradságot, hogy elmondja a véleményét az igenis érdemel egy köszönetet. Ha pedig nem tudsz mit kezdeni egy-egy mondattal, akkor igenis kérdezz, valaki biztosan fog válaszolni rá, mégha nem is az, akinek a kérdést eredetileg szántad.

De abban az esetben, ha te rögtön harapsz, akkor hidd el, hogy nagyon kevés esélyed van rá, hogy az akit letámadtál, nem fog újabb művedet elolvasni, vagy véleményezni, ahogy más segítő szándékkal érkezőt is elijesztesz onnan. 

Annó többen is megküzdöttünk a "Karcolat nagy öregeivel", és tudod mi volt bennünk? "Nézzétek, majd én megmutatom nektek! Ezt nektek! Na, ehhez mit szóltok?" (Fel a kezekkel mindenki, aki ezzel így volt!) ;)

Szóval kitartást, türelmet, no meg ihletet!

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

cs, 2011-11-24 11:18 Randolph Cain

Randolph Cain képe

Ezzel mind egyetértek, Sren, de mivel folyamatosan jönnek újabb alkotók, ez a téma mindig, bizonyos időközönként akarva-akaratlanul elő fog jönni. Mivel pedig minden ember különböző, nem lehet annyival elintézni, hogy "nézd meg ezt az oldalt, és okulj!" Ez is kicsit lekezelően venné ki magát, ami aztán újabb félreértéseknek adhat helyet.

Megértem, hogy fárasztó számotokra újra és újra elismételni dolgokat, de néha muszáj. Pontosan azért, mert ha egy másik embernek akadnak hasonló gondjai, másképp is látja a problémát. Ez a ti oldalatokról hasonlónak, ugyanolyannak tűnik időről időre, de nem szabad elfelejteni, hogy annak a konkrét embernek viszont új, és amennyiben igényli a felmerült konfliktus tisztázását, fórumot kell bocsátani a rendelkezésére. Ez másképpen nem működik szerintem, de javíts ki, ha tévednék.

Nem azt mondom, hogy ez is legyen a ti feladatotok, sőt! Most úgy érzem én vállaltam magamra a dolog egy részét, mikor megkértem a Szerk.-ket, hogy nyissák meg ezt a topikot, de legközelebb esetleg megteszi majd valaki más. Egy-két békítő vagy éppen "emberi" szó sokat segíthet a hasonló esetek rendezésében.

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

“Jobb sikertelennek lenni az eredetiségben, mint sikeresnek az utánzásban.” (Herman Melville)

cs, 2011-11-24 11:52 Sren

Sren képe

Ran, szándékosan fogalmaztam úgy, hogy minden idekerülő érthesse a jövőben is. Ez a fórum (remélhetőleg) megmarad, legközelebb már csak EGY linket kell dobni. :D

Az, hogy én megmutatok pár dolgot, hogy mégis mi volt a színvonal, szerintem épphogy nem lekezelő, hanem segítő gesztus; így sokkal többet láthat valaki, aki veszi a fáradságot és elolvassa, mint ha én vagy bárki ezredszer is elmondja neki ugyanazt. Aki ebben lekezelést lát, köszönje magának. (MI még ennyit sem kaptunk anno, magunk turkáltuk az oldalt, nem csak a jelenét, de régebbi lapokat is kiolvastunk, és alkalmazkodtunk mind a tagokhoz, mind a lap színvonalához.)

A fórum rendelkezésre bocsátódott, sőt köszi, hogy besegítesz, sokat leveszel a vállunkról. De azért remélem, elnézed, hogy elmondtam a saját véleményemet is.:D

 

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

cs, 2011-11-24 12:16 Randolph Cain

Randolph Cain képe

Ne beszélj hülyeségeket az uccsó mondataidban! :P :D Ezt nem azért írtam, csak nekem is van véleményem (az oldalon máshol is megtalálható formában, szintén tőlem : "a vélemény olyan, mint a segg: mindenkinek van, de senki nem kíváncsi a másikéra" ;)

Én csak arra próbáltam rávilágítani, hogy ne is álmodjatok róla, hogy ez a téma többet nem fog előjönni, akármennyire is unalmasnak tűnik :)

A lekezelést meg erre értettem: "erről már volt szó, nézz utána - link - paff!" érted?

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

“Jobb sikertelennek lenni az eredetiségben, mint sikeresnek az utánzásban.” (Herman Melville)

cs, 2011-11-24 12:33 Sren

Sren képe

Ran, épp Te mondtad, nem szeretnél arról vitázni, mit miért mondtál. Én sem.

Vágom, hogy kétes, vitatható gesztus a link! paff!, ám erről nem tehetek.

Viszont ha olyasmit akarok visszaadni, amit komolyan veszek, hasznosnak tartok, hiszem, hogy mások épülésére szolgál minden egyes szava, akkor nem marad más: link, paff!

(Ki mondta, hogy nem is álmodunk róla, hogy ez a téma nem fog előjönni a jövőben? Épp azért alakítjuk ezt a topicot, mert tudjuk, hogy elő fog, lelköm.)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

cs, 2011-11-24 00:56 Maggoth

Maggoth képe

Nekem is nagyon tetszenek az itt fellelhető hasonlatok, tényleg brilliáns érvelést olvastam foltos ruhákról meg divatbemutatokról, és ez mind jó és szép. Egy kérdésem van csak, miért van az, hogy a hivatalos kifutók befutott sztármanökenjei közül sokan mégis foltos rucikban pózolnak?

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

cs, 2011-11-24 07:06 Crystalheart

Azok után, hogy anorexiásan vagy épp ufonautának, csigának stb. öltözve is pózolnak, én ilyen kérdéseket már nem tennék föl. :D 

cs, 2011-11-24 07:18 Borika

Borika képe

Ezért a sajátságos Maggoth-féle brillírozásért már érdemes volt ilyen kora hajnali órán idekattintanom :)

 

"Járt utat a járatlanért el ne hagyj!"

cs, 2011-11-24 07:54 Roah

Roah képe

Licaj Vuv, támogatom és kimondottan jó ötletnek tartom Randy javaslatát. Alkossatok véleményt!

Mi is ezt tanultuk Dóritól, Kentától. (Kenta írta egyszer valahol, hogy az egyik legjobb módszer arra, ha tanulni szeretne valaki, vagy pusztán csak tisztábban látni.)

Itt majd' mindenkinek megvolt kezdésnél a saját csatája, legfőképp magával, alig akad kivétel, engem is beleértve. De Dóri arra biztatott, hogy véleményezzek, véleményezzünk, akkor is, ha egy nyelvtani helyességben nem vagyunk biztosak. Annyi kell csak hozzá, hogy ezt a hozzászólásban feltüntetjük: "szerintem", "számomra", "majd kijavít valaki, ha rosszul tudom", "kicsik vagyok hozzá, hogy megértsem, mi a baja a műnek, de majd egy nálam bölcsebb segít", és így tovább, és így tovább. Mindössze bele kell fogalmazni a kommentbe. :)
Mondom ezt annak fényében, hogy nem versenyzek senkivel magamat leszámítva, nem áll szándékomban megjelenni sehol - azt nem mondom, hogy soha, majd annak is eljön az ideje. Az olvasás, az írás szépsége az, ami örökké motivál; és a Karcos társaság is, igen. (Ha nem az itteni kritikusok karmain nevelkedtünk volna, még egy grimaszt sem tudnának sokan elviselni, feldolgozni, ami az írást éri. :)

Láttam, hogy problémád volt a pedagógiai elnevezéssel. :) Soha egy itteni kritikus nem írta még magáról, hogy tanár, soha egy véleményben nem állította senki azt, tanít; ezt a szerző/szerzők érzik így. A szerzők aggatták egy-egy kritikusra, mert nem lehetett másként megfogalmazni azt, amit kapott véleménybe formálva egy műre. :) (Remélem Ndy benéz ide, mert ő két mondattal el képes magyarázni ezt.)

Annál rosszabbat azonban nem tudok elképzelni, minthogy egy műre zéró komment érkezzen. :( A csendnél, némaságnál szörnyűbb nincs.

*Egyébiránt szent meggyőződésem volt közel egy évig, hogy Györei Zoli, és Ndy irodalom tanár. Hiába világosítottak fel mások, tévedésben leledzek, nem változott semmi: számomra tanárok maradnak. :)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2011-11-24 15:04 Randolph Cain

Randolph Cain képe

Hát azért, Mester, mert ha jó a márka-arcod, már nem a ruhat eszi (meg) az embert :) Egyébként meg mindenkinek vannak szarabbul sikerült írásai. Világhírű példával élve: Stephen King - Mobil, ami égetni való szemét :P

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

“Jobb sikertelennek lenni az eredetiségben, mint sikeresnek az utánzásban.” (Herman Melville)

cs, 2011-11-24 12:09 Györeizé

Györeizé képe

Azért azt nem mondanám, hogy híján lennénk támpontoknak:
Címlap - Üdvözlünk a Karcolaton! - ha belépünk egy oldalra, és ott üdvözölnek minket, akkor azt hallgassuk meg/olvassuk el. Az üdvözlés bemutatkozás is egyben. Érdemes odafigyelni a bemutatkozásra, hogy megtudjuk, kivel/mivel is lesz dolgunk a későbbiekben.
Ehhez tartozik még: fejléc - etikett. Azt hiszem, ez nem igényel különösebb kommentárt. Vannak játékszabályok, fogadjuk el azokat, hogy a játék megmaradhasson játéknak.
Fejléc - segítség. Méltánytalanul mellőzött opció. Faragjunk picit az egónkból és ismerjük be, hogy egy közösségi portálon akadhat olyan gondunk-bajunk, amit nem tudunk/tudhatunk egyedül megoldani. Fogadjuk el, hogy gondunk-bajunk-sérelmünk orvoslásában az arra illetékes egyének hivatottak segíteni. Kik ezek? Például: Fejléc - impresszum.
Ez kapásból négy dolog, ami a képünkbe ordít a címlapon.
Nem árt néha visszamenni a kályhához. Szerintem.

Az én véleményem az, hogy a jelenlegi rendszeren nem szükséges változtatni. Ha jól látom, mostanában a sértődések jelentik a fő "problémát". Szerintem a sértődés nem probléma önmagában. Rengeteget lehet tanulni belőle, és a tanulás az a kulcsszó, amit leginkább emlegetve látok.

Semmi bajom a szerkesztői oldalról történő törlésekkel, vitaberekesztésekkel, moderálással. Az lenne a fura, ha nem lennének. A Karcolat nem egy zárt írói kör, hanem nyitott fórum, amit az aktuális résztvevők alakítanak. Ettől közösség. Vicces, hogy páran, akik arra panaszkodnak, hogy ők nem tudnak ennek a közösségnek a részévé válni nem veszik észre, hogy a panaszuk itt, ezen az oldalon, mindenki által olvasható formában megjelenik. Megszólalhatnak, megjelenhetnek itt, ebben a közösségben, azaz: máris részei a közösségnek. Mi itt a hiba?
Az a hiba, hogy sokaknak előzetes képük van arról, hogy az a közösség, amihez csatlakozni akarnak, aminek a részévé akarnak válni (és válnak is) milyen legyen, hogyan működjön úgy, hogy ők maradéktalanul elégedettek legyenek vele/benne. Jobban mondva: nem az a bibi, ha valakinek ilyen képe, előítélete, elvárása van (az vesse rá/rájuk az első követ, akinek nincs). Az a bibi, amikor a fent említett emberek nem akarják elfogadni a közösséget, mint formáló erőt.
A Karcolat jelenlegi formájában remek hely arra, hogy az alkotók megtanuljanak egy fontos dolgot: ha az alkotó valamely alkotását közzéteszi, akkor az valóban közös lesz. Kiengedi az adott művet a világba azon szándékkal, hogy a világ azt észrevegye és reagáljon rá. A maga sokszínűségével és ezerarcúságával.
Ha valakinek ez nem tetszik, akkor egy megoldás van: ne tegye az alkotást közzé. Mutassa be a produktumot egy zárt, kontrollálható csoportnak, műhelynek, célközönségnek. A Karcolat nem célközönség, és ez a jó benne. Szerintem.

A Karcban nekem pont az tetszik, hogy megvannak az alapelvek, amik alapján a szerkesztők irányt adhatnak, moderálhatnak, urambocsá' hatalmat gyakorolhatnak, de emellett kellően nyitott is, és rengeteg lehetőséget ad az egyéni hozzáállások megnyilvánulására. Ez persze nem működhet zökkenőmentesen, nem is működik. És akkor? Viszont működik, lassan hét éve. Nem vagyok feltétlen híve a "bevált csapaton ne változtass" elvének, mégis azt érzem, hogy nem kéne különösebben belepiszkálni a mostani rendszerbe. Épp most kaptunk két új szerkesztőt, szerintem ők hoznak annyi pluszt, ami elég egy "vérfrissítéshez". Én speciel baromira sajnálnám, ha Srennek és Indinek már előre meg lenne kötve a keze csak azért, mert páran nehezményeznék a stílusukat. Persze, vegyük el Inditől (vagy Srentől, vagy Dórától, vagy Blade-től) például az iróniát, mint kritikai eszközt, és tapsoljunk a kiherélt végeredménynek? Na ne.

A flame-ektől, vitáktól és csapkolódásoktól pedig nem kell beszarni (ez nem a szerkesztőknek szól, nem olyannak ismertem meg őket). Voltak, vannak, lesznek.

**********************************
A véleményem, az szubjektív.

cs, 2011-11-24 17:17 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Ó, ha már szóba hoztad az etikettet (a szerkesztőnek kötelező offolnia!): ki leszen egészítve. Nimretil mondta talán valahol a Kentával folytatott vitája után, hogy mit javasol címnek egy olyan összefoglalóhoz, ami a tisztességes vita alapjait összegezné, megkeresem (ha valaki tudja fejből, lökje, nekem olyan az agyam, mint a telfonserpenyő, nem ragad meg benne semmi), és megírom, bár hittem abban, hogy ezt azért tudják. A nyolcszázadik anyázós levél után is. :)

_____________________
Dr. Bloody Dora

cs, 2011-11-24 17:38 Nimretil

Nimretil képe

"Lehet a Gyik mellé kéne egy Dik is, mint disputa ismereti kérdések (vagy nem tom, találjatok ki jobbat akkor)."

cs, 2011-11-24 18:09 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Köf, épp az előbb találtam meg én is. (Nyertem, nyertem! Bibibí!) Így viszont könnyebben megtalálom legközeleb, mikor úgyis elfelejtem.

_____________________
Dr. Bloody Dora

cs, 2011-11-24 18:24 Nimretil

Nimretil képe

Nem is, mer én hamarabb voltam!

cs, 2011-11-24 21:01 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Ezzel mondjuk nehéz vitába szállni. Szerzőségi jogon megítélek neked is egy első helyezést.

_____________________
Dr. Bloody Dora

cs, 2011-11-24 23:17 Nimretil

Nimretil képe

Ez az! A nevemet pedig módosítom Animretil-re, hogy bekerüljek a D-betűd elé. Vagy B? Áh, :D!

p, 2011-11-25 12:16 Bloody Dora

Bloody Dora képe

De ha jól tudom, fiatalabb vagy nálam, tehát ebben megelőztelek. Esetleg alkothatunk egy alternatív univerzumot, ahol te születtél hamarabb, de ez nehéz feladat, és én nem vagyok kvantumfizikus. Meg akkor hamarabb is regisztrálhatsz, mint én, és akkor megnézzük, mi lenne, ha felcserélődnek a szerepek. (Viszont  a személyi számod megelőzi az enyémet, tehát szerintem ezt ne cseréljük, mert ott akkor megelőznélek.) :)

(Nincs itt véletlenül egy író? Megírhatná. Persze a saját szemszögét vetítené ki.)

_____________________
Dr. Bloody Dora

p, 2011-11-25 17:18 Nimretil

Nimretil képe

Húha, a helyzet komolyabb, mint gondoltam. Tényleg fiatalabb vagyok, ezt nem kalkuláltam be. Esetleg ha húszasra kerekítenénk éveink számát, utána pedig a hónapot illetve napot vennénk figyelembe, de azt meg fordítva, mert a dec. 26 eléggé a végén jár. És még mindig nem kell semmi kvantum.

p, 2011-11-25 18:40 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Igen, úgy bizonyosan előttem jársz. Illetve a csillagjegyed kezdőbetűje is az enyém előtt van... azt hiszem. De nem lehet tudni biztosan, a Wiki szerint én nem is az a csillagjegy vagyok, ami vagyok.

_____________________
Dr. Bloody Dora

cs, 2011-11-24 18:02 Nimretil

Nimretil képe

Jelzem, szerintem sem kell agyondícsérni az írásokat. ( Hopsz, épp most tették meg egy tizenévesével. :D)

 

Miért kéne az újaknak megfogadniuk a régiek tanácsát? Minél többet vagy a karcon, annál jobban tudsz írni, minél kevesebbet, annál kevésbé?

 

Mondjuk én pont olyan vagyok, aki új is, meg nem is tud még írni. :D Igyekszem is megfogadni az írással kapcsolatos javaslatokat.

cs, 2011-11-24 18:15 Bloody Dora

Bloody Dora képe

"Minél többet vagy a karcon, annál jobban tudsz írni, minél kevesebbet, annál kevésbé?"

Abból az alapesetből indulunk ki, hogy aki új, az most csöppent az írás nagy és rémisztő világába, nem tudja, merre menjen, aki meg régi, az ugyanezen már átesett, megkapta a maga kis lehúzó kritikáját, és azóta folyamatosan vagy ír, vagy legalább kritizál (a kritikus az a nyomorék, aki futni tanít, mint tudjuk), tehát ha mást nem, rutint felszedett, és némi tanácsgyűjteménnyel is rendelkezik ebből kifolyólag, ami lehet akár saját, akár mástól kölcsönzött példa. Vagyis azért látott már egyet s mást. (Vagyis nem az eltelt időben, hanem mondjuk... hasznos hozzászólásban mérjük a régi és az új közti különbséget. Mert van olyan, ai hét éve regisztrált, de kukkot nem szólt semmihez - ő ugyanúgy új, mint az, aki két perce talált rá az oldalra.)

Van kivétel, pl. valaki évek óta elismert író - nos, őt régi motorosnak tekintjük, mert a szakmában az. Akár most regisztrált, akár évekkel ezelőtt.

_____________________
Dr. Bloody Dora

cs, 2011-11-24 18:24 Nimretil

Nimretil képe

Ok. :D

cs, 2011-11-24 18:10 Kelvin

Kelvin képe

Amíg látszódik a név, sosem lesz őszinte véleményezés. Nem is a kritikák hosszával, meg a tanítással van a baj, hanem ezzel a kurva csókoskodással. Emlékeztek arra a novellára, amit Ndy küldött be Blade kitalálós játékába? Még én lettem lebaszva, pedig ki van zárva, hogy az bárkinek is bejött. Nem érdekel, ki írta, hogy 5 percet, vagy fél évet dolgozott rajta, rosszul sikerült. Lett bármi baja Ndynek a kritikámtól? Nehezen hiszem, hogy felsír még éjszakánként...

Én mikor kaptam utoljára negatívat? Ndy hajlamos rá, de ő nem érdekel, mert emós, de amúgy a Karcos visszajelzések alapján Kelvin simán esélyes a következő irodalmi Nobelre. Nem azt mondom, hogy rosszul esik, mert legalább itt van valami sikerélményem ebben a szájbalökött életben, csak néha napokat is eltöltök józanul, és érzem én, hogy annyira azért nem volt olyan penge az az írás.

A többi oldal ránézésre szar, meg lusta is vagyok többet figyelni, maradok itt. De az azért jellemző, hogy 11 színötös írásom van a 25-ből, mégse tudok még csak elindulni se egy pályázaton, mert én magam sírok a röhögéstől, amikor visszaolvasok valamit. Mégis fogadni mernék, hogy a következő novellám is ötös lesz, meg talán pár négyes, de ők hülyék, amúgy is csak magamnak írtam, és a nagymamámnak tetszett.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

cs, 2011-11-24 18:32 Nimretil

Nimretil képe

Nekem még mindig nincs gondom a negatív KRITIKÁVAL. :D Amúgy eddig se volt.

De megértelek, mert én is magamnak írok, a nagyi meg valahogy mégis elolvassa.

 

Hogy írjam, hogy egyértelmű legyen?

1. Nem gondolom, hogy bárkit is agyon kéne dícsérni.

2. Nincs bajom a negatív kritikával. Nem is azért írtam.

3. Bírom az őszinte véleményt, kulturált formában tálalva. Akkor is, ha az olvasó szerint mindősíthetetlen az írás.

4. Még most sincs bajom a negatív kritikával. De feltétlen szólok, ha már lesz.

5. Az olvasó lehet szubjektív, a szerkesztőnél azért egész máshogy jön ki a dolog.

cs, 2011-11-24 19:21 Indi

Indi képe

 Tudomásom szerint egyik szerki sem gép, hogy az 5. pontnak maradéktalanul meg tudjon felelni ;)

----------------------------------------------------------

"Nem vagyok sznob. Kérdezz meg bárkit. Úgy értem, bárkit, aki számít." (Simon Le Bon)

"Egy gödör ásását leszámítva kevés dolog van, amit rögtön legfelül lehet kezdeni" (Harry Lo

p, 2011-11-25 08:36 Blade

Blade képe

Azt azért ne várd el, hogy igazodjunk az elvárásaidhoz. A véleményed természetesen leírhatod, tiszteletben tartjuk, de a magunk útját járjuk.

cs, 2011-11-24 18:41 Indi

Indi képe

 Szerintem Kelvin hozzászólása nem veled áll összefüggésben. Kivételes eset az utóbbi napok termését elnézve, de fenntartom, hogy nem ;) 

----------------------------------------------------------

"Nem vagyok sznob. Kérdezz meg bárkit. Úgy értem, bárkit, aki számít." (Simon Le Bon)

"Egy gödör ásását leszámítva kevés dolog van, amit rögtön legfelül lehet kezdeni" (Harry Lo

cs, 2011-11-24 18:58 Indi

Indi képe

:) 

Javaslat? 

 

 

----------------------------------------------------------

"Nem vagyok sznob. Kérdezz meg bárkit. Úgy értem, bárkit, aki számít." (Simon Le Bon)

"Egy gödör ásását leszámítva kevés dolog van, amit rögtön legfelül lehet kezdeni" (Harry Lo

cs, 2011-11-24 19:41 Roah

Roah képe

Kelvin, bocs, de ízlésekről nem lehet vitázni!

Én emlékszem Ndynek arra a novellájára (is), és arra is, milyen érzéseket keltett bennem. Miből gondolod, hogy azért, mert neked nem tetszett, nem volt őszinte a kritika?! Az én környezetemben, a Karctól független olvasók előtt sikert aratott - amiatt az írás miatt jegyezték meg a nevét, sőt a régebbi műveit is fellapozták. Milyen "kizárt dolog, hogy az bárkinek is tetszett" ? Menj má'! A magam nevében ezt kikérném.

Ami meg téged illett: fulladj, pukkadj meg, amiért piszkosul jól írsz. Nem megy pályázatra? Na és? Kőbe van vésve? Még bármi megtörténhet. Sok szerző nem így debütál. Pattoghatsz, amiért remekül bánsz a klaviddal, és összhangba tudod hozni az agyaddal...
Tulajdonképpen mi zavar ebben? Konkrétan mi?

 

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2011-11-24 20:02 Kelvin

Kelvin képe

Mind1, Kata, már bánom, hogy leírtam.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

cs, 2011-11-24 20:08 Roah

Roah képe

Mit bánsz? Semmi gond nincs, két féle aspektusból olvastuk, olvasták azt a novellát: megosztó; ennek hiánya zavar a tieidnél. (?)

 

 

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2011-11-24 20:08 Blade

Blade képe

Én még nem adtam neked 5-t...de Ndynek se. Sőt. ;)

cs, 2011-11-24 20:14 Roah

Roah képe

Én is lealáztam már legalább három Kelvin-novellát. :) Ebből egyet bántam meg.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

p, 2011-11-25 17:13 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Ma igyekeztem a tanácsotokat megfogadva véleményezni néhány írást. Kettőnél nem is volt semmi hiba. Teljesen nyugodtan és lényegre törően meg tudtam fogalmazni mindazt, amit gondoltam róla. Aztán ki is töröltem gyorsan, mert úgy éreztem, minden jó (vagy épp rossz) szándékom ellenére sem tudnék segíteni. A harmadiknál elborított a vörös köd, (bár igyekeztem visszafogni magam) ott feltöltöttem a megjegyzést. El is követtem vele a nagy részét annak, amit hibának véltem :D

Eddig úgy tekintettek rám, mint aki - ahogy Dóra megfogalmazta: most csöppent az írás nagy és rémisztő világába. Az adott esetben ez így nem teljesen igaz. E műfajra talán igen. Az egyetemi lapoktól és külöböző évkönyvektől eltekintve az első írásom 22 évvel ezelőtt jelent meg. Egészen más témában és körben. Olyan vagyok itt, - stílusosan - mint egy idegen. Hogy E.T vagy Alien, kinek kinek vérmérséklete és benyomásai szerint. Amit le tudok írni, az a saját világom szabályai szerint teljesen korrekt. Nektek nem hiszem, hogy sokat mondana. A világok harcából pedig még jó filmet sem tudtak készíteni, a parázs viták sem sülhetnek el túl jól. Így egyre "kívülállóbb" vendégként már csak egy kérdésem maradt. Na jó másfél, mert az első hoz magával egy másikat. Érdekel-e bárkit, hogy egy-egy téma, felvetés hogyan látszik egy párhuzamos univerzumból, vagy ha tetszik: egy másik Magyarországból? S a fél: érdekel-e bárkit is az a párhuzamos világ? Ha nem az sem baj, a végtelenben úgy is találkozunk.

p, 2011-11-25 19:03 Indi

Indi képe

 Érdekel! Ilyen témájú novellákat hoznál a Karcra? :)

----------------------------------------------------------

"Nem vagyok sznob. Kérdezz meg bárkit. Úgy értem, bárkit, aki számít." (Simon Le Bon)

"Egy gödör ásását leszámítva kevés dolog van, amit rögtön legfelül lehet kezdeni" (Harry Lo

p, 2011-11-25 19:18 LauraL

LauraL képe

Érdekel. Hol olvashatom?

_________________

Írok, mert írnom kell.

p, 2011-11-25 21:42 Tolerancia

Tolerancia képe

Kíváncsivá tettél. Mutti, mid van!?

 

 " Amit az ember leírt, az többé nem sanyargatja." /Ernest Hemingway/

p, 2011-11-25 23:08 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Kösz az érdeklődést.

Az igazság az, hogy
korábban egyetlen novellát sem írtam. Két megjelent regény van mögöttem. Az
elsőt szégyellem, nem is ajánlom senkinek, különösen nem nőknek. A második
komoly kritikusom, egy költőnő, azt mondta róla, rossz könyv. Igaz. Mások
szerint középszerű. Ez is igaz. E műfajjal (krimi) nem is kísérleteztem többet.
A következő egy történelmi regény. Itt a kiadást szúrtuk el, mert a nyomdába
menet elkeveredett a lektorált kézirat, és a nyers változat jelent meg. Akkorát
égtem, mint a Reichstag. A továbbiakban tanulmányok és ismeretterjesztő
munkánk, meg amolyan elmélkedések következtek. Amire a legbüszkébb
voltam/vagyok a „Sír a Tisza” c. albumba való „bejutás”, és „A Tiszánál” c. könyv.
Ezt kiegészítette néhány hasonló jellegű munka. Aztán két jó barátomnak hála
megjelent második kiadásban a történelmi regény, kipofozva. Ezekkel a
könyvekkel nagy szerencsém volt, mert a lektorálást, szerkesztést értő kezek
kivették két balkezemből, így soha nem tudtam meg, mennyi minden kell ahhoz,
hogy a kéziratból könyv legyen. Illetve most, amikor magam láttam neki
kiigazítani egy kéziratot rádöbbentem.

Novellát azért kezdtem
írni, mert biztattak. A műfaj idegen volt tőlem. Most, hogy olvastam onsaitól „Regényt írni jóval egyszerűbb, mint
novellát. A szereplők mesélnek, a történet zajlik, az élet szép. Csakhogy jóval
nehezebb visszajelzést kapni, és nehezebb a fejlődés is. A jó novellához
fegyelem kell, és elég sok írástechnikai tudás”
. — biztos belevágtam volna.
Épp azért mert fegyelmezetlen vagyok, a technikai tudásomat pedig csak a
rengeteg olvasás és írás csiszolta. Ráadásul hajlamos vagyok „elkomolytalankodni”,
a dolgot. Van azonban néhány írás, amit komolyan vettem. Emléket akartam
állítani vele annak a bizonyos másik Magyarországnak, amit Sinka István nyomán Téli
Magyarországnak hívok: „Gördült velem a
vonat, s a tájon hó feküdt. A régi pallagok felett hófellegek úsztak, mintha a
Kökíny-ér körül másforma idő nem is lehetne, csak hó és tél…”
, ahol egy
másik költő, Pásztor Attila szavaival élve: „rég
halott erek köde kísért”
. Szóval ezt igyekeztem komolyan venni. Közülük elküldtem
most egyet.

Ami a történelmet
illeti, azzal is bepróbálkoztam. A falak ereje című írásom első negyede fenn van.
A továbbival elakadtam, mert az eredeti jegyzetek elkallódtak, és hosszas
nyomozás után tudtam csak utánajárni néhány fontos elemnek. E téren szintén
egyfajta adóságot kívántam törleszteni, ezért nem akartam pontatlan vagy
hiteltelen történettel előállni. Az események értékelése így sem
szokványos, de legalább a szereplők valódiak, és a kulcsmozzanatok
dokumentálhatók.

 

k, 2012-01-03 13:58 Randolph Cain

Randolph Cain képe

Azt hiszem, a tél mindenkiből a legrosszabbat hozza ki, és az építő kritikák helyett mindenhol csupán egy sor analitikusként pózoló, féligazságokat örökérvényű axiómaként beállító kontárságot olvasok... akinek nem inge, ne vegye magára, de asszem én elteszem magam tavaszig :P

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

“Jobb sikertelennek lenni az eredetiségben, mint sikeresnek az utánzásban.” (Herman Melville)

k, 2012-01-03 19:50 Blade

Blade képe

A mindenki és az "akinek nem inge" eléggé ellentmondanak egymásnak. 

Szóval ne általánosíts, mert sosem lesz igazad. 

Inkább mutass példát! 

Amúgy persze, h mindenki depis kicsit, mindenféle okokból. De ha a homokba dugod a fejed, attól nem lesz jobb...:P