Név, történet vagy szereplő?

Kedves Karcosok! Nálatok mi a gyakoribb: 

  • eszetekbe jut egy jó alapötlet, a főbb szereplők és a nevük pedig csak ez után jön?
  • beugrik egy érdekes személyiség, és kitaláltok neki egy megfelelő nevet, és egy sztorit, amiben mozoghat?
  • megtetszik egy név, és jön hozzá a többi is?

Vagy írása válogatja? Nyugodtan hozzatok példákat is, megesz a kíváncsiság :D

Szerintetek mi tesz jóvá egy nevet? Ha találó, ha szépen hangzik? Mik számítanak klisé névnek a ti szemetekben?

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

sze, 2012-03-28 23:11 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Heh... nekem egy szereplőm van, aki egyszerre lett nevesítve és személyesítve: Borden. Mióta őt kiötlöttem (cuki fiú, tényleg, félkarú, meg kvázi halhatatlan egy elrontott félistennétevés következtében, meg hülye, meg klasszikus rosszfiú, miközben élete szerelmét megpróbálja eltenni láb alól, mert sokat fizetnek érte, csak nem sikerül, naná, végül happy end, de addigra extra gyönygyörű sérüléseket szerez arra az édes kis képére, tehát még véletlenül sem jóképű gazfickó, legfeljebb jóvágású, de az nagyon) megállt az élet. Úgy értem, azóta egy sort nem írtam. Évente egyszer eszembe jut, hogy elfelejtettem a nevét is, ezért valahová felírtam. A "fekete rucis bárgyilkosos sztori majd lesz címe" munkacímű alkotásban szerepel(ne, ha megírtam volna). De ő az egyetlen, mindig előbb a sztori jött, hozzá a szereplők, és kaptak valami nevet. Ez a szerencsétlen viszont így meg van lőve. De van hozzá történeti szál is, meg nagyon beteg részletek (elvégre én lettem volna a szerző...), párszor megkergetik alsónaciban a női olvasók kedvéért (ah... az a csodás, összeszabdalt, kidolgozott, izmos felsőtest... legalább, mint Iggy Popp egy tömegverekedés után...), lélektani pillanatokban fejberúgják, kap egy rakat ártást és rontást (az egyiktől konkrétan nem sebzi kard... nem állítom, hogy az ellenfelei normálisabbak lennének, elvégre azokat is én ötlöttem ki... de komolyan, annyi hülye varázsige van, stresszhelyzetben simán el lehet hibázni, nem?), de végre, nagy nehezen összejöhet szíve választottjával (aki meg akarja ölni, de ez csak grátisz, elején ő akarta megölni a csajt). Naplementében ellovaglás, happy end, esküvő, csodás kastély, kiskert, gyerekek, miegymás.

_____________________
Dr. Bloody Dora

cs, 2012-03-29 10:01 Mme Morgue

 Wow. Ez nekem való sztori lenne :D A te Bordenedet össze kéne ismertetni az én Glorymmal, pusztán a poén kedvéért, asszem irtó szórakoztató összecsapásoknak lennénk tanúi (antiszociális, kötözködő bunkó, közepesen súlyos felsőbbrendűségi komplexussal, krónikus vérfarkas-kórral. Szintén érdekes szerelmi szál - többször láttam őket egymás fejéhez lőfegyvert szorítva, mint normális párokat kézenfogva. A nevét mondjuk sose felejteném el, de én se nagyon írok róla 13 éves korom óta, mióta kitaláltam)...

Főleg ezzel a sztorimmal vagyok úgy, hogy mivel iszonyúan a szívemhez nőttek a szereplők, időnként beszélgetek velük, kikérem a véleményüket stb., ezért nem írok róluk addig, amíg eszembe nem jut egy olyan cselekmény, amilyet megérdemelnek. Nem akarom őket, úgymond, "elhasználni" egy olyan történetre, amiben nem bontakozhatnak ki eléggé, vagy ami nem elég jó ahhoz, hogy ne sértse az önérzetüket. (Ez kicsit elmebajosan hangzik, nem?)

Legtöbbször előbb jön a név, de nem meglepő, hogy azokból a történetekből, amik így lettek, egy sincs fent itt (csak részlet). A mostani novelláimat mind az élet írta, saját érzésből vannak; ahol mégsem, ott neveket sem használtam.
Néha azt érzem, kicsit pózerek a neveim. Szemét dolog egy vérfarkast Silvernek nevezni?

cs, 2012-03-29 10:11 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Nem elmebajos dolog a karaktereiddel beszélgetni. Esetleg csak akkor, ha látod is őket, válaszolnak neked, és különféle gonosz dolgok megtételére sarkalnak. :)
Én a túrabakancsommal szoktam beszélgetni, sőt a fejemnél alszik az ágyam mellett. Néha meg is simogatom. Sőt, olykor hisztis, és képes megsértődni is. Törődni kell vele, lelke van. :)

__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

cs, 2012-03-29 12:47 Mme Morgue

 Ha fizikálisan már érzékeltem a közelségüket, az gyanús? O.o

Én a plüsskutyámmal, Márrrrrmeláddal alszom, és szorosan ölelem meg puszilom közben. És elköszönök tőle, ha elmegyek otthonról.

cs, 2012-03-29 12:47 Elisabeth Lilia...

Elisabeth Lilian Blake képe

"Szemét dolog egy vérfarkast Silvernek nevezni?" - ha nagyon utálod, akkor nem, kifejezetten kedves dolog ;)

Én a sztorival kezdem, a név majd alakul hozzá, de azokat utána lelkiismeretfurdalás nélkül akár át is írom (jó példák erre életem első karakterei: Alfonznak hívták a drágát, de áldozatul esett, most már Gryffynként él tovább. A női szereplő Júlia volt, hál'azégnek ezt elég hamar töröltem a lapokról, Kira lett belőle. A ló meg Samantha volt, azóta átváltozott sárkánnyá és fantasysabb neve van /Smauchgra/)

Én olyannyira beszélek a karakterekkel, hogy a legfontosabb után kaptam a nevem: Lisa Blake :D

♠~♣~♥~♦ http://sirainportal.qwqw.hu ♦~♥~♣~♠

Bármit mondasz vagy teszel,
Halandó vagy − s az is leszel.

cs, 2012-03-29 12:55 Mme Morgue

Egy mocskos szemét állat az illető, és imádom :D, de nem tudtam ellenállni az iróniának. Vicces módon már évek óta éltünk együtt békés skizofréniában (tudom, hogy ez helytelenül elterjedt kifejezés, főképp Dorától ezúton is elnézést), amikor találkoztam a fizikális síkon létező klónjával. Olyannyira hasonlítanak külsőre, és nagyrészt személyiségre is, hogy az illető valós személy egy darabig szívesen írta alá Glory Silverként a nekem címzett üzeneteit. Bár azt hiszem, inkább csak azért, hogy nekem örömet szerezzen, mert nemigen kedvelik egymást...

Én egy Sylvia Jones-t neveztem át Megan Hawk-ra, azóta is hálás érte... Igaz, az első nevét csak egy fél napig viselte, de máig sem értem, mégis mit gondoltam?

Samantha, a ló :D :D Most rendesen megnevettettél :D Az új neve tényleg sokkal jobb, főleg hogy egy Samantha nevű sárkányt marha nehezemre esik elképzelni... :)

cs, 2012-03-29 13:23 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Én önmagammal élek békés skizofréniában. És hálát adok az égnek, hogy az egyetlen "karakterem", akivel az életben találkoztam, az én vagyok.

_____________________
Dr. Bloody Dora

cs, 2012-03-29 13:41 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Hát, azt hiszem, Glory nyerne. Borden nyugis fickó, ha lehet, kerüli az összecsapást, és bízok a sármjában. (De komolyan, fél karral, és a sztori végére fél szemmel éldegél, mégis ő a helyi jópasi. Bár én mindent megtettem, de nárcisztikus hajlamú, nem lehet lebeszélni erről.) Ha nem jön be, akkor előszeretettel hívja ki az ellenfelét kockára, mert abban mindig nyer. Ugyanis  kockavetés istennője pártolja, ő tette volna félistenné (istenné csak születni lehet ebben a világban), mert annó megtetszett neki. Csak valamit elszúrt(ak), és szegény 150 évet visszapenderült az időben (öregedni meg csak akkor tud, ha újra eléri a "saját korát", addig masszívan huszonvalahány, ha jól emlékszem), és hát azért 150 év még egy "átlagos hőfantasy" környezetben is komoly előny, pl. a kedvenc lóversenyinek az eredményét simán előre tudhatja. (Csak nem tud olvasni, azért nem tudja. Elvégre ilyet senki sem jegyez meg.) Mindenesetre ennyi idő alatt nemzeti hőssé vált, majd nemzeti kitaszítottá, majd megint nemzeti hőssé, végül nemzeti törvényenkívülivé (valamiért azt hiszi, ha megtetszik neki valaki, azt az elérhtő legdrágább ékszerrel kell kényeztetni... ha ez éppen a koronázási ékszerek egyike, hát istenem, elérhető volt, na), és ekkor kapcsolódott volna be a sztori, amikor épp rádöbben, hogy minden környező birodalomban körözés alatt áll (a rádöbbenésben segíti egy regiment lovas, akik üldözik), és lejárt a 150 éve, kezdhet öregedni. (Üldözés közben talált egy ősz hajszálat. Ettől sokkot kap, és mint megszállottat beviszik a helyi mágusneveldébe, hadd gyakoroljanak rajta a gyerkőcök.)

De csak a poén kedvéért: a sztori végére talál még egy ősz hajszálat.

Ó, és Bordennek van egy "leszármazottja" is (leszármaztatott karakter), Bordem. :) Igaz, hogy lényegében semmiben sem hasonlítanak, kivétel a matuzsálemi életkorukban (Bordem 300 éves, és amúgy egy számítógépes játék karaktere... ez kicsit bonyolult, szóval egy kocka a való életben, de ilyen "való világ WoW" jövőjátékában játssza ezt a Bordemet), de mivel akkor épp elfelejtettem Bordi nevét, valamin nagyon gondolkodtam, és beugrott ez. Aztán rájöttem, miért volt ismerős.

_____________________
Dr. Bloody Dora

cs, 2012-03-29 14:21 Mme Morgue

Légyszi ezt írd meg, nagyon úgy néz ki, hogy imádnám :D Ez ilyen elvetemült-fantasy, az olyant szeressük :D

Előre is bocsánat a pocsék viccért, de ezek szerint neked Bordenline személyiségzavarod van XD

Ha már itt tartunk, ezzennel kihívok mindenkit, hogy írja meg kommentben a kedvenc saját (ezen az oldalon) megíratlan szereplője történetét! Totálisan off, de marhára elkezdett érdekelni, kinek milyenek a kiskedvencei, sok mindent le lehet szűrni belőle. :D

cs, 2012-03-29 14:43 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Írja a halál! 6 éve pihen tisztességgel, mert az első két bekezdés olyan jól sikerült, hogy azóta sem jutottam túl rajta Egy évig küzdöttem, de hiába.

_____________________
Dr. Bloody Dora

cs, 2012-03-29 08:34 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Mindig az alapötlet jött először, ami lehetett akár egy egyszerű momentum is. Aztán ebből kialakítottam a történetet. A nevekkel mindig bajban voltam. Bármit, csak azokat ne kelljen kitalálni! Néha vért izzadtam velük. Mindig utáltam elnevezni a szereplőket. De általában ugyanígy vagyok a játékokkal is. Mindegy, hogy számítógépes figura, vagy szerepjáték karakter, ha nevet kell neki adni, akkor a rossznyavalya kerülget.

Hogy mi tesz jóvá egy nevet? Mondom, hogy nem tudom, kész kínszenvedés!

__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

cs, 2012-03-29 10:05 Mme Morgue

 Na, ilyen problémám se nagyon volt még... Asszem ez olyan dolog, mint az olvasni tanulás, sosem fogom megérteni. :S :(

cs, 2012-03-29 11:28 Liliana

Liliana képe

 Nagy általánosságban ugyanezt érzem én is, hogy frász kerülget, amikor keresztelésre kerül a sor. De ugyanígy vagyok a címadással is, leszámítva azt a nagy ritka alkalmat, amikor előbb van karakterem, mint történetem. 

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

cs, 2012-03-29 11:49 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Igen, a címadás nálam is nehézkes általában. :)

__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

cs, 2012-03-29 10:32 Zora

Zora képe

Ez fura, mert ha jobban belegondolok, nálam a karakterek már eleve névvel születnek, de ezt csak onnan tudom, hogyha megpróbálnám átnevezni őket, akkor megsemmisülnének... A legbeszédesebb nevű karakterem Grey volt, de például Gimbold azóta is felüti csúf fejét minden új írásomban, rám ragadt... és a neve miatt.

------------------------------------------

cs, 2012-03-29 12:58 Mme Morgue

Igen, szereplőt átnevezni csak az első pár órában/napban van lehetőséged (néha akkor se), mert utána menthetetlenül összeforr a kettő és máshogy már nem tudnád megszokni. Érdekes viszont, hogy ha évek óta egy bizonyos személyiséggel "ismerem" a karaktert, azon azért még tudok változtatni... habár... azt hiszem, inkább magától változik, ahogy az évek során együtt fejlődik velem. Ki tudja.

cs, 2012-03-29 11:55 Chris Cage

Szerintem attól jó egy név, hogy elválaszthatatlan a szereplőtől: annak történetétől, személyiségétől. Ezekkel kölcsönviszonyban van, vagyis a hős története feltételez egy nevet és vájsza vörza. El lehet nevezni a végén is, a lényeg, hogy találó név legyen. Ilyen szempontól nem is létezik klisé név.

Régebben én is bajban voltam a nevek kiválasztásával, mostanában már az elején tudom a szereplők nevét, vagy végén nevezem át őket, miután elkészültem.

 

cs, 2012-03-29 13:08 Mme Morgue

Én azért hiszek a közhelyes nevek létezésében... Vagyis inkább a szimplán gázos nevekében. (Nem igazán az Elfenek Elek típusúra gondoltam.) Az egyik készülőben lévő sztorim arcképcsarnokából: Evariste, Liamee, Lucretius, Angrissa, Racquel, Ewan, Zacharias, Carriette, Orestes... Néha azt érzem, bele kellene írnom egy Johnt a miheztartás végett. Már nem tudnám átnevezni őket, illetve maximum a mellékszereplőket, a többiek be vannak betonozva. Na meg aztán ott vannak az alapszabályok, hogy senkit semmilyen körülmények között ne nevezzünk Ravennek, Hunternek stb... á la Ebony Dark'ness Dementia Raven Way. (Ami persze azt jelenti, hogy a szereplőim felét át kellene neveznem, mert évek finomítása után is sorra buknak el a Mary Sue-teszteken...)

k, 2012-04-03 02:15 Crystalheart

Az első. Nekem az első. Mindig előbb az alapötlet, aztán hozzá a karakterek és a cselekmény, a név csak az utolsó, néha én is csak a végén változtatom meg a munkanevet. Gyakran el sem nevezem őket. Persze ez csak akkor áll, ha nem épp létező legendát vagy történetet dolgozok föl, mert I. Géza az Géza, esetleg Gejsa, de nem Pál. :)

  A fantázia-történetek névválasztásánál nálam eseti módszerek vannak. Legjobban az ezer éve készülő és minimum négyszer újrakezdett regényféleségemmel tudok jönni, amiben kb. csak a nevek állandóak, de azok sem mindig. A főhősnek a saját nevemet adtam, de nem mert egoista vagyok vagy mert magamról mintázom, hanem mert a Richard jelentése "erős hadvezér". Vannak, akik nevét középkori névjegyzékekből választottam, hallomás után, pl. Úlfar, viking nevekből. Mai fülnek nem túl megnyerő név, a karakter sem épp az. Meg olyan is van, akinek a nevét én alkottam, mert az apja is maga találta ki a történetben, pl. Gorsarn. (Attól még elképzelhető, hogy valahol a világban van ilyen.) A szerelem tárgyának, aki római gyökerekkel rendelkezik, dallamos nevet választottam, Aelia, ami radásul Napot vagy Napból valót jelent. Egy család vezetékneve volt, keresztnévként gyakran férfiaknak adták, ez a történet szempontjából kapóra is jön.

Ha fantasy történetről van szó, érdemes az adott népnek egy névadási szokást kitalálni, mint ahogy Tolkien kiötlötte mondjuk a rohaniaknak: Theoden, Eowyn, Eomer, vagy a tündék dallamos neveit. A nosztalgikus novelláimban általában szokásos magyar neveket választok, mint István, András, Sándor, Júlia, stb. A külföldi piacra vagy külföldi forgatásra tervezett történeteimben, amikből még nem publikáltam egyet sem :D angolszászoknak is kimondható, ugyanakkor hazánkban is létező neveket részesítem előnyben, mint Alex, Anita, Robin stb. (Jó, ha még a név írásmódján sem kell változtatni, bár Cintia helyett Cynthia még nem a világvége.)

Szóval a névválasztás összetett dolog, de nehéznek nem nevezném. Ezen is gondolkodni kell, akárcsak máson, ami az alkotóművészetben előjöhet. :)

k, 2012-05-01 09:04 Pyrrhusz

Pyrrhusz képe

Nálam a következőképpen működik: amikor vmi az eszembejut(legyen az egy történet alapja, egy figura, vagy egy helyszin) leírom egy papirfecnire, aztán berakom egy fiókba. Amikor a fiók megtellik, akkor kiöntöm a tartalmát és megnézem, hogy írható-e belőle értelmes történet. Ha nem, akkor megírom. :-)

- "Az örökkévalóság nagyon hosszú. Különösen a vége felé." -Woody Allen

p, 2012-05-25 19:20 Sapee_1901

A legelső. Van egy füzetem, címe is van: Meseötletek. Ide írom az ötleteimet, melyek eszembe jutnak, van, hogy tanórán is.

Először szoktam leírni a prológust, utána jönnek a szereplők, melyek megfordulnak a történetben, utána agyalok magán a neveken. Van, hogy elkezdek írni, és még nincs neve az egyik szereplőnek; az majd később jön. :)

p, 2012-06-01 17:12 Dana

Dana képe

Mindig az ötlet van meg először, és ebbe beleértem azt a szituációt is, amikor a főszereplővel kapcsolatban támad egy halvány ötletem. A nevek, mellékszereplők, helyszínek csak később jönnek.

Ha jól emlékszem, Dora tanácsolta egyszer, hogy magyar nevekkel kéne operálnom (hogy úgy általában, vagy csak abban a konkrét történetben, arra már nem emlékszem), mert csak ezzel érhető el, hogy az olvasó reális félelmet érezzen, el tudja képzelni, hogy egy szörnyeteg az ő szomszédait falja fel éppen, az ő ajtaján kopogtat be. Őszintén szólva egy konkrét történetem van (félkész, a végét gyötröm), ahol valóban magyar neveket választottam a szereplőimnek - viszont nem illenek a történetbe. E pillanatban támadt az ötletem, hogy talán ki kéne őket emelnem abból a gazdag, úri környezetből, ahová képzeltem őket, és át kéne tenni másfél szobás panelba. Azt hiszem, a történet elbírná - többé-kevésbé legalábbis. Talán teszek egy próbát.

Nekem mindig a név- és címadó a legnehezebb.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

p, 2012-06-01 18:01 teuthan

teuthan képe

 Igen, a nevekkel én is sokat szenvedek. Találok valamilyet, ami úgy-ahogy tetszik, aztán amikor elkezdem használni a megálmodott karakter teljesen megváltozik. Ettől aztán falra mászok. :)

Bár lassan megszokom, hogy nekik is teljesen önálló életük van.

 ______________________

 

"A sok feszült, időhajszolta arcon
Ziláltságból ziláltságba zilált
Képzelgéssel telt, semmitmondó arcon
Figyelmetlen, duzzadt egykedvűség"

(T.S. Eliot: Négy kvartett)

p, 2012-06-01 20:49 Crystalheart

Azért ugye magyar neveknél ne Bélára meg Zsuzsira gondolj, hacsak nem épp az a cél, hogy konkrétan hétköznapi magyar, szürke kis emberek legyenek. Olyan lenne, mintha a Barátok köztből ugrottak volna ki. Föl kell csapni az utónévkönyvet és átbogarászni érdekesen hangzó, de nem túl szokatlan nevek után. :)