Saját versek

Sziasztok!!!

Mivel még nem tudjuk a későbbiekben is lesz-e igény Versek rovatra, egyenlőre szeretnénk a meglévő rovatokat fejleszteni úgy egy hónapig!
Addig is verseiteket szívesen fogadjuk fórumba, ahol egyből tudjátok is véleményezni egymás alkotásait!
El is kezdem!
Azt elárulom, hogy a Karcolat csapatából elsősorban Fátyolra és rám számíthattok a versek esetében! :D

Káin

Nevetlek idő,
Ócska és vad szárnyaid,
Megkopott már hótollad,
Csak sírom ismeri korod,
Némán lélegző ajkaid
Elfeledlek ma-holnap,
Én csak pörgök tovább,
Hol kigyúlnak lángjaid,
Újabb fia születik a gonosznak,
Én csak nézem fényüket,
Midőn tiporják őket győztes hadaid
Egy napon felemészted önmagad.

... a fű nő magától

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2005-01-14 16:22 Max

Max képe

Most inkább nem csilogtatom meg egyébként is kétséges verselemzői szaktudásom, de jó! **** :)
______________________________

I'm the MASTER of the NeoPaint

p, 2005-01-14 16:24 Blade

Blade képe

Anyám borogass :D

----

So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.

p, 2005-01-14 16:30 Mesemondó

Mesemondó képe

írjááá jobbat Blade :D
akkor most büntiből :) :lol:

Zeném

Fagyos dallamok dermesztik bőrömet,
mint a kripta mélyéről feltörő szél,
édes kínokat okoz fejemben,
midőn kőfalú sírja lelkemtől fél.

Hófödte csúcsokra vonszol fel hangja,
jéghideg patakba zuhant a kéj,
örömtől fosztott, sivár csodákba,
az üresség ezüstje gyáván remél.

... a fű nő magától.

p, 2005-01-14 16:31 Blade

Blade képe

Én nem a vers minőségét kritizálom, hanem a meglétét...el se olvastam. :D
:D

----

So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.

cs, 2005-06-02 19:44 Bogumil

Bogumil képe

_____Bogumil D' Kukulkán
Hátborzongató,van hatása!Éppenezért jó!

v, 2005-01-16 11:24 Rem

Rem képe

Hell,

Most tértem vissza Középföldében tett barangolásomból és mit látok verseket. Hogy az a Angmari boszorkány hétágú lánosbuzogánya csapja ketté azt, aki meg se kérdezett erről ;>
______________________
Az öreg dobozoló sámán

p, 2005-01-14 20:40 Mesemondó

Mesemondó képe

Szasha Romanson írta:

... a fű nő magától,
A Fiú fél a magánytól,
A Lány kér a virágból,
...és a fű nő magától,

... a fű nő magától,
A Fiú ad a virágból,
A Lány elvesz a magányból,
... és a fű nő magától

;) Szasha

p, 2005-01-14 22:53 Fatyol

Fatyol képe

Kösz, jól vagyok

Kösz, most jól vagyok
Képen törölt egy vicsorból virágzó mosoly,
vagy mosolyból rothadó vicsor?
A felmosó vödörrel az udvarra öntöttem magam
bent két élő halott haldoklott véremet szürcsölve
kínomban, mert erre nem volt már szavam
újra és újra felmostam magam röhögve
De ha már kérded: Kösz, jól vagyok.

Kösz, most jól vagyok
Halott anyámat megláttam egy cipősarokban
Sírástól cseppenő orrom a lelkembe töröltem,
s,hogy képes voltam elszaladni
csak annak örültem
de fekete varjak telepedtek rám
én dühödten a szennyesnek estem
de orromtól koszos lelkemből csak károgtak a varjak:
.."Régi rongyát mossa, mossa -"
De ha már kérded: kösz jól vagyok.

Kösz, most jól vagyok
Ma vendégségben voltam nálam
azt hiszem jól elbeszélgettünk
egymás mellett. Én nem értem őt, hogy miért nem ért engem
Csak félrenéztem, ha a lelkembe akartam látni
de kikandikált a saras, kukacos végzetem
Csak bárgyún pislogtam az engem vallató fénybe
S kábán dúdoltam a Stranger in the night-t,
Hisz én is idegen vagyok az éjszakámban
S ha már megkérdeztem, unottan feleltem
I’m well, thank’s
Végül ennyiben maradtunk mi, velem

"Bárcsak oly könnyen megtalálhatnám az igazat, mint amilyen könnyen cáfolom a hamisat!" (Cicero)

szo, 2005-01-15 15:45 Mesemondó

Mesemondó képe

Nekem ez tetszett :) Kicsit skizoid, de nagyon jó :) Meg hát az érzés is ismerős, mikor már csak vendégségbe jár az ember önmagához hehe :)... na jó ezinkább szomorú :(
... a fű nő magától.

szo, 2005-01-15 15:45 Mesemondó

Mesemondó képe

Átok

Van egy átok rajtam,
Engem meg nem érint a Csend,
Minden kín őrjöng magamban,
Fáj mindenem, káosz és rend.

Én hallom az éjnek titkos dalát,
Ha dühöng a szél és ordít a föld,
Én rezgek-remegek, hallom szavát,
Ahogy préseli élet és omlik a völgy.

Én hallom a lelket, ahogy test alatt zsibbad
Rettegem álmát a gyermeki arcnak
Bennem az erő fortyogva izzad
Van-e értelme e fél-néma harcnak?

Van-e értelme kelni-menni tovább?
Van-e értelme haladni így előre?
Nincs béke, nincs semmi.
Csak Én magányomban, s nem kapok erőre.

Van egy átok rajtam
Engem meg nem érint a Csend
Minden percem a poklból pattan
Vonyít a lég és fordul a Rend.

2005.01.10.

... a fű nő magától.

h, 2005-01-17 00:02 Fatyol

Fatyol képe

Ez a versed nagyon ott van. Nem elemzem, nincs értelme, ráadásul nekem most nagyon betalált.
"Bárcsak oly könnyen megtalálhatnám az igazat, mint amilyen könnyen cáfolom a hamisat!" (Cicero)

szo, 2005-01-15 16:22 Mesemondó

Mesemondó képe

Nah még egy amit lehet véleményezni:)

Ő marad

Ott álltunk a hídon réveteg,
S fogtuk életünk elmúló perceit,
S csak szálltunk a Mostban
S nevettük gyermeteg,
Modern hősök szomorú verseit.

S egymás szeméből tudtuk mi a halál,
Hogy mi el nem múlunk lakozva Semmiben,
Mert te és én elveszett egy Térben
S azóta nem mozdulsz,
Csak benn ölelsz szelíden.

2005.01.12. Bp.

... a fű nő magától.

v, 2005-01-16 08:47 Szasha Romanson

Szasha Romanson képe

Kedves Mesemondó

Mély húrokat pendítesz meg, a hasonló lelküek megértik szavaid.

Álljon itt egy közös szerzemény, afféle dalpárbaj szülötte. S, fenntartom még követelésemet a következő tusra! :)

Farkasvéred taszít, éget
Miért szeretlek mégis, Élet?
Hogyha ordítsz, hogyha kéred
Viszolygással hívlak Téged!

Ha csak pusmogsz, hallgat éned,
Vonzódásom újra éled.
Csókom borít, játszik Véled
Karmom ölel, s ömlik véred.

Élet, élet bánom léted,
mégis újra halnék érted.
Halnék érted, ölnék érted
Mégis várom, várom Véged!

v, 2005-01-16 13:19 Mesemondó

Mesemondó képe

Szia szia:) No igen egy közös szerzemény, köszönöm türelmed lesz folytatás!!! :D És nagyon jó, hogy felraktad :D
... a fű nő magától.

h, 2005-01-17 06:08 Fatyol

Fatyol képe

Magaslati levegő (gyilkosomnak)

Megöltél hát.
Míly ostoba vagy!
Hisz féled a kísértetek
dala hozta kínokat.
Rámolvasol,
s keresztre vetsz,
míg keresztet vetve
keseregsz.
S szöget üt fejedbe,
hogy ne mozduljak,
szöget ütsz kezembe.
Fullánkjaiddal, míg
dolgozol elmélyülten,
Mosolygok csak rajtad
keresztre feszűlten.
Hisz onnan is lenézlek,
mert csak az kerühet ide fel,
kik ellenszegülten,
szegekekkel
lelkülben
kiszegezetten,
is repülni tudnak.

"Bárcsak oly könnyen megtalálhatnám az igazat, mint amilyen könnyen cáfolom a hamisat!" (Cicero)

sze, 2005-01-19 18:25 Szasha Romanson

Szasha Romanson képe

Egyirányú utca

Egyirányú utca már az életem,
Senki nem adja vissza, amit éreztem.
Senki nem adja vissza azt az érzetet,
Hogy áldott szívvel adják ránk az életet.
----------------------------------------
Ha áldott szívvel adják, adnak sok napot,
Amit aztán lassan mind eladhatok.
Eladhatom mindet, mint a véremet,
Amit aztán mások esznek, vért a bér helyett.
Vérem adom másnak, szívem pénz helyett,
De ez sem elég nekik tépik énemet.
Lelkem, vérem folyik, táplál másokat,
Nem kell várni sokat már, látom gyászomat.
Gyászom borít sötétségbe tovább már sokat,
Ők is adják gyászom végett az áldott napokat.
--------------------------------------------
Egyirányú utca már az életem,
Senki nem adja vissza, amit éreztem.
Senki nem adja vissza azt az érzetet,
Hogy áldott szívvel adják ránk az életet.

sze, 2005-01-19 20:42 Mesemondó

Mesemondó képe

Ez szvsz nagyon jó lett! Főlega refrén az nagyon el lett találva az utolsó kéát spra üt, nagyon jó ügyes vagy :D Csak így tovább!
... a fű nő magától.

v, 2005-07-17 22:14 cica (nem ellenőrzött)

Mikor kislány voltam,arra vágytam,
hogy a nagy szerelmet én is megtaláljam.
Boldogan élni a világban,
az édes otthon meleg szobájában.
Egyszer aztán megláttam őt,
azt a bátor,gyengéd hőst.
S a szívem hevesen dobog,
mióta megláttam azon a napon.
Elmondani neki mindig is féltem,
hiszen ő nem szeret engem.-
Azota a kislány felnőtt,
az álomvilágból régrs-rég kinőtt.
A fiút,kit annyira szeretett,
már talán régen elfeledett.
Hogy elfeledte??Ez nem igaz,
ott őrzi a szívében már nagyon régotta.
S csak arra a pillanatra vár,
hogy eljöjjön egy nyári éjszakán.
Addig is csak rá gondol,
akivel talán most lehet boldog.

k, 2005-01-25 17:54 Stonehenge

Stonehenge képe

Te jó ég! Már azt hittem megússzuk a verseket :-D

"Csak akkor lesz bármid is, ha már elvesztettél Mindent"

k, 2005-01-25 19:11 Mesemondó

Mesemondó képe

pedig nem :D
... a fű nő magától.

k, 2005-01-25 20:30 Fatyol

Fatyol képe

Van amit nem lehet prózában, de valahogyan mégis el kell mondani.

"Bárcsak oly könnyen megtalálhatnám az igazat, mint amilyen könnyen cáfolom a hamisat!" (Cicero) „Aki mások nyomában jár, sohasem kerülhet elébük.”
Michelangelo

k, 2005-01-25 20:29 Fatyol

Fatyol képe

Éva

Vulkán vagyok,
rámfagyott tó alatt
Dermedt bilincse szorongat
Nyakamra tekeredve
jeges nyaklánc,
Rajta medálként létem
Húzza, húzza önamagam,
Értelmem lelni, lent mélyen
a messzeségben
Felszakadni akaró hang vagyok
néma torokból
idegsejtek kapcsolata
a bábeli toronyból
kiálltanám, de folytogat
kezem, kezed,
megvető szemed
a minek, a kinek, a közöny.
Csak csuklom fulladozva
A torkomba gyömöszölt
béka göröngyökön.

Halk sugallat vagyok
orkán erejével
Visszatartott akarat
a kérlelő szavak alatt
Gaia, vagyok
a Titánok anyja
Szemfedődként
rádboruló föld
Hamu,
elégett tested salakja.
Marguerite kaméliái
hervadva lelkemben
A hetedik szobában
Juditként zárul ketrecem
Száz darabra hullva
Arcomra borulva
Leány, assszony, anya
fonva töviskoszorúba
Véred mosom
könnyemmel itatva
Karomba zárlak
gyermekem.
El nem követett bűnöd
Én vagyok
A világra a mi ölünkből
születnek bűnök, s bűnösök
Mi kárhozatban áldott
Teremtő asszonyok.
"Bárcsak oly könnyen megtalálhatnám az igazat, mint amilyen könnyen cáfolom a hamisat!" (Cicero) „Aki mások nyomában jár, sohasem kerülhet elébük.”
Michelangelo

sze, 2005-01-26 14:20 Mesemondó

Mesemondó képe

Fátyol! Ez 10 pontos, nagyon el lett találva:)!!!
Tényleg kiváló lett tetszik az esetenként felbukkanó rímek is. Képek közül az utolsó sorok képe, a kárhozott teremtő öl, na mega bábeli toronyból való kiáltás:) Ez a bűn/és ítélet téma nálad visszatérő ez ilyen ciklus, a szabadversewkről nem is beszélvet. Tetszik, jó volt és nem mondanám, hogy értelmén túl értem az életedben mi mire vonatkouzhat, de érezhető!!!:) Sok ilyet még!:)
... a fű nő magától.

p, 2005-01-28 22:49 Szasha Romanson

Szasha Romanson képe

Szia!

Nagyon jó a téma és a megvalósítás is. Gratulálok.

Szasha
___"Szakad a lánc, pörög a tánc
Fordul a lovas, törik a sánc."

cs, 2005-02-03 17:53 Baka Péter

smered őt?
Hallottad történetét?
Egyszerű és könnyed,
ha kívánod elmesélem...

"Kutatom a partot,
De a sivatagban vagyok.
Gyere velem át a vizen,
Esetleg megértesz majd engem.

Szerettél tényleg?
Nem hittem el...
S belepusztult lelkem.
Nem látom a partot.
Nem látom a sivatagot.
Hol vagyok?

Te nem csak egy lány voltál,
Nem ismertem a szenvedélyt,
nem ismertem a dalt,
nem ismertelek téged sem...

Dobd meg kővel a szívem.
Had haljon meg a lelkem.
Nem bírom az életet.
Elvesztem benne végleg."

Ezt énekelve halt meg a teste.
De nyílt meg az élete.
Világok felé,
felhők közé...

szo, 2005-02-05 14:13 Mesemondó

Mesemondó képe

jó, hogy felraktad :) Nekem tetszik! Történeti jellegű, kicsit prózai talán versformában, de jó :)!!!
... a fű nő magától.

szo, 2005-02-05 22:45 Cyberdog

ÜDVÖZLETEM MINDENKINEK azoknak akikkel már találkoztam és azoknak is akikkel még nem.
Tudom Mesemondó, hogy ragaszkodsz a rímekhez, ezért bocsánatodat kérem a mostaniért

Fehér Tigris

Arcom tekint a mélybe,
Verejtékcseppek tenger-mélybe
vesznek,
Álmodó oroszlán lágy szuszogása,
Kék sivatag alvó őre,
Nem enged tovább,
Ha nem tiszta a lélek.

Éj-köd körülvesz, ellep,
Zöld folyón szenesrönk úszik,
Fehér tigris követ,
Vigyáz lépésemre,
Hogy az útról
ne térjek le.

Fekete s kék hangok,
A teret betöltik,
Nem eresztik a csendet,
Egy csendes rab,
Leláncolt düh a szürke fa alatt,
Vizet átszelő ezüsthídon,
Táncot jár a szellő,
Alkony térj nyugovóra!
Isten hozott est.

Koszár Róbert: Halálvirágok
---------------------------
Örjöngés

Megtört éjszaka-szentély,
Álmatlan forgolódás, izzadt paplan,
Mennyezet-falon merev tekintet,
Vonagló árnyak őrjöngő táncba kezdenek,

Honnan a tolongás a fejemben,
Ordító felhő a fájdalomtól könnyet vet.
Vígasz a szenvedésben nincs,
Csak hit, megszálott gonosz lélek,
Megvirrad,
Az éj-mellkas felhasad,
Dalolj makacsság,

Undok aggódás, keserű ízek,
Rám törnek, érzem őket,
Hajam tépem.
Üvőlts, vonyíts,
Fekélyes tolongás!
Törj, zúzz, alkotás bűzös lehelete,
Marj körmöm a húsba,
Tépj le mindent,
Hogy csak csont maradjon,

Ugató kacagás,
Hályogos szemekkel bámulsz,
Semmit nem látsz,
Semmit nem értesz,

Nem kell semmit értened,
Nincs mit megértened,
Őrjöngj!
Ahogy még senki,
Mit veszíthetsz?
Semmit.

Őrjöngj vad, könnyes szellő,
Tajtékzó Szürke Felhő!
Őrjöngj Sápadt Hold,
Forrjon véred,
Vonyíts vissza a kutyára,
Mely téged ugatott mindhiába!

Örjöngök, de elmém korlátait áttörni
nem tudom,
Minden hiába,
Ököllel ütöm koponyám falát,
De kitörni nem tudok,
Börtönöm foglya vagyok,
De őrjöngök, s újra meg
újra őrjöngök.

Koszár Róbert: Halálvirágok
---------------------------
Fény és Árnyék

A vadak szárnyalnak,
Süvöltő-éj tör be ablakomon,
Az utcai lámpák fénye,
mit sem sejtőn ütközik bele
szobám falába,
Melankolikus rítusba kezdenek
a hangok,
Alantas porhintést nem türhetek.

Éj van sötét és misztikus,
A zaj megerőszakolta a csendet,
Szürke esőcseppek mossák át,
az alvó utcát.

Éj-köd mit mesélsz?
néma titkokat? A sötét,
Őrzi a lelkeket, a mély
Őrzi a hangodat, az arcodat
S mindent az elmém s a szív
Gátak mindenhol,
Nehogy elvesszek a ködben.
Fény árnyék nélkül,
Csak velük.

Koszár Róbert: Halálvirágok

v, 2005-02-06 12:36 Mesemondó

Mesemondó képe

Mint mondtam egy helyre véleményezem ;)
Szóval nem nyertél Khala... mert lehet a rímeset szeretem, van egy fajta szabadvers, mint ezek itt, amiket nagyon szeretek! Ezeknek ízük van, komoly mondanivalójuk. AZ első nagyon tetszett, a tigris... minden szempontból kiváló... nagyon jó szimbólum, és tetszik az egész, van egy ici picit olyan indiai, keleti, vagy talán még inkább kínai íze:) Tetszett! 10-es :D
Az utolsó megint csak nagyon el lett találva... talán annyi javaslatom lenne ezekhez, hogy mivel gördülékeny a vers és néha akad rím az utolsó két sorra mindig írj egy rímet, mert at egy utolsót dob a meséden!:)
A második talán nekem a kiégett téma vagy nem is tudom annyira nem ragadott meg az csak 8-as:) De az egész jó lett!
... a fű nő magától.

sze, 2005-02-09 16:01 Szasha Romanson

Szasha Romanson képe

Egyedül veled...

Lehelletem forrón perzsel
Tekinteted szikkatag
Ajkad hűvös, mint a reggel
Miért vagy olyan hallgatag?

Ölelésed fakón fonnyad
Érintésed megrémít
Szerelmünket már elhagytad
Ó a vérem sem segít?

Szívem remeg, és már hideg
ez az érzés eltérít
nézd a szemem tiszta, s rideg
már a napfény sem szépít

Segíts rajtam újra szóval,
Szerelmünknek szól az óhaj
mosd le arcom tiszta hóval
meneküljön el most gond, baj.

S lehelj csókkal ezereggyel,
S ölelj vérrel meleg testtel
Föld ajkával derengéssel
Kéjbe nyúló szendergéssel.

Lelkem kéred hozzon tüzet
Fagyos szikla mélyéről
Komorságom most megfizet
S repül bensőm éléről.

Testem merül, vérem hevül
Szemem fényben, vágyam égben
Karom felül, lábam feszül
ugrik érted sebtében.

Együtt kívül, együtt belül
szemünk égben, testünk légben
vágyunk, lelkünk egybe kerül,
Örök tavasz éljen, éljen!

___"Szakad a lánc, pörög a tánc
Fordul a lovas, törik a sánc."

sze, 2005-02-09 17:16 Mesemondó

Mesemondó képe

ejha... nem bírta ki felrakta ;) Bocsa késlekedésért, jól tetted :D örülök neki! :) Cuppantás a távolból.
... a fű nő magától.

cs, 2005-02-10 15:20 Szasha Romanson

Szasha Romanson képe

Azert meg fogunk verset irni ugye? ;)
Szasha
___"A remény hal meg utoljára..."

p, 2005-02-11 22:53 Mesemondó

Mesemondó képe

Hogyne,...privibe :) ;)
... a fű nő magától.

h, 2005-02-14 08:31 Fatyol

Fatyol képe

Mondattan

Létem alanyaként, állítmánnyá váltam
Mondatokba szedett mivoltom
elemezgetem
Szemöldököm magasra fut,
megdöbbenve
A félreírott határozókon,
mik ragadványnévként
jelzőimmé váltak nekem
Eszközhatározó vagyok
Tárgyad bővítménye üres kezedben
Ragos főnévként
Okhatározó lett létem
gyilkos tollad kifejezőeszközében
Új mondattannal vizsgálódom hát
Állapothatározóvá redukállak
Életemben magam maradok
Alany, és állítmány
Eszközöm határozza
a társhatározóm,
Ki velem alakítva szereti,
s tiszteli Önnönvalóm.
Célom máris kijelentem:
Eredethatározóból, ahogy tetted
Nevemet szennyeddé
Eredményhatározóm lesz,
Ragos névszó: győzelemmé.
Birtokos jelzőként, már tudom
Alárendelő, összetett mondat leszünk
Főmondatként én mutató névmás,
És határozószó
S te maradsz olyan, akkora, annyi
Mit egyszerű tőmondatban is
össze lehetne foglalni.

"Bárcsak oly könnyen megtalálhatnám az igazat, mint amilyen könnyen cáfolom a hamisat!" (Cicero) „Aki mások nyomában jár, sohasem kerülhet elébük.”
Michelangelo

h, 2005-02-14 08:35 Fatyol

Fatyol képe

És neked Mesemondó, egy mese, engesztelésül, hogy ilyen sokáig elmaradtam-)))

Mese a csodáról

Az öreg a hegyek mögött élt.
Seki sem látta a házát.
Az út porába hosszú évek óta
Naponta vetette a lábát.

Látták itt is, ott is.
Mindenhol, hol folyt a könny
És arra is, amerre már
Gyilkos fagy lett a közöny.

Mesélték: járt arra is,
Hol akkora a szükség,
Hogy a reményt eltakarta már
A fekete reménytelenség.

Nem tett ő sokat.
Csak hallgatták szavát.
Hírdette bármerre járt is:
Ember lásd meg magadban,
S körülötted a csodát!

Amit adott, nem túl sok
Tüzelőnek tán kevés.
Annyi a didergő léleknek,
Mint a meleg ölelés.
Bármíly szél feszüljön is neki,
Talpra áll, mert erőre kap.
S ha megoldást rögtön nem is talál,
A bizakodás reá vértet ad.

Híre ment az öregnek,
Szóbeszéd tárgya lett.
A kétkedők sokasága
Már a nevére is nevetett.

Méghogy csoda?! Vén bolond!
Hord el innen magad!
Ez itt nem cirkuszi porond,
Hogy nevettesd a tisztes polgárokat!

A gondolattalanok, kik
Félve kapaszkodnak
A könyvekbe szedett,
készen kapott gondolatokba,
Riadtan fogták közre,
S méltatlankodtak vacogva:
Otromba játék, míly gyalázat!
Nagy elméink ezt másként mondták!
Nincs benned a szent alázat?
Szavaid a hitelt rontják.

S meghallá az úr az égben,
S tágra nyitá bölcs szemét:
-Érdekes! Ezt meglesem!
Egy beszélgetésnek veszem szerét.

Egy napon, mikor hősünk
Épp magában ballagott,
Egy arra járó szerzetesben
Kisérőtársat kapott.

Szó- szót követve
Haladtak együtt lépkedve
S a beszélgetés fonalát
A szerzetes úgy terelte,
Kis idő múltán diskurálva
Szóba hozta a csodát.

-Úgy? Te hirdeted, hogy mindaz a vak,
ki lelkében legbelül
boldogtalan marad.
Hiszed, hogy az ég,
Mely titokban tartja magát,
Minden földi halandónak
Mutatja a csodát?
Az élet nehéz, s minden lépés,
Mely magasabbra emel
A lélekben hasadt seb,
S könnyáztatta
Halotti lepel.
A régi bölcsek mindegyike
Ki a témaban hallatta magát,
Leírta már ezer szóban:
Csak az mutathat igazi csodát,
Kihez a Mindenható
Személyesen intézte szavát.
Látod: lépkedünk itt
A talaj szilárd a lábunk alatt.
Csoda volt az, mikor a szent
A víz felszínén ugyanígy haladt.

-Ó hatalmas látvány az,
én nem tagadom,
Bizonyítékként én mégis
A kétkedőknek hagyom.
Nekem ilyen erővel
Szívemet az érinti meg,
Mikor bátran lépkedni kezd
Egy nemrég született gyerek.

A szerzetes csendben, mosolyogva
Lehajtá fejét,
Majd oldalra lendítve
Egy sziklára tette a kezét.

-Barátom! Akkor vajon
elállna-e szavad,
Ha-e sziklából a kezem
Egy csodával vizet fakaszt?

-Az én öreg szivemnek
nem kell ekkora kegy.
Víz, hogy hol fakad,
Nekem már egyre megy.
De egy hasonló csodát
Mutat az emlékezet,
Mikor egy addig rideg lélek
Bűnét megbánva
Igazán könnyezett.

Egy tópartra érkezvén
A szerzetes egy fatörzsre ült,
S melegen nézte társát,
Mikor egy újabb kérdésre sor került:

-Nézd a vizet! Míly hatalmas kékség!
S ha bárki vérré változtatná e kékséget magát,
Volna-e merszed replikázni
Azt a hatalmas csodát??!!

-Mi haszna volna? Egy tónyi vér
egy szomjazónak vajh mit ér?
Minek ennyi,
Hisz abbol egy cseppben
Benne minden titok,
Mi csak lakozik egy teljes emberben.

A szerzetes már türelmetlen..
Felemelé szavát:
S mit mondanál akkor,
Ha feltámasztanám, ki már
Megcsókolta a halált??

Az élet rendje az.
Születünk, s meghalunk.
Mindkét végén a létnek
Magunk maradunk.
Nemesebb tettet láttam én
Egy nagy beteg léleknél.
Nincs nagyobb harcos e Földön
A haldokló gyereknél.
Mikor ette testét a kór
A kínban sem hallottam szavát.
Szíve erős lélekkel
Várta a halált.

Ekkor mélyen letérdelve,
fejét lehajtva hirtelen ő is kérdezett:
-Miért faggatsz Uram, hisz nincs semmi sem
Mit a világ előtted rejteget?

A csuklyás felemelte fejét,
Fürkészve az öregre nézett:
-Miből gondolod ember,
hogy a Teremtő faggat téged?

-Onnan Uram, -bocsáss meg!-
Hogy pár órával ezelőtt
Láttalak meghajolni
Egy nyíló virág előtt.

A szerzetes szeme ragyogott,
S lassan ültéből felállt
S leemelte válláról
Az őt takaró csuhát.

Felemelte a térdelőt,
Fejére tette a kezét,
S miközben szólt , a tájon
Körbefuttatta szemét.

-Igaz ember vagy,
s hatalmas a szived.
Ezentúl minden tettednél
Az áldás legyen veled!
S minden lélekkel, ki úgy él
Egy egész életet,
Hogy nem hagyja el soha
Az igaz, érző szivet.,
S ha nem hullajt könnyet,
S ha nem sajnálja magát,
Hanem keresi mindenben
Az isteni csodát!

2004-04-04

"Bárcsak oly könnyen megtalálhatnám az igazat, mint amilyen könnyen cáfolom a hamisat!" (Cicero) „Aki mások nyomában jár, sohasem kerülhet elébük.”
Michelangelo

cs, 2005-02-17 14:04 Mesemondó

Mesemondó képe

Nagyon szép lett sok helyen ahol a rímek áthajolnak könnyeden fordulnak tollad alatt igen teljesen megdobogtatott, főleg amior ekezd beszélni a szerzetes, nagyon köszönöm! És minden elismerésem!!! :)
... a fű nő magától.

k, 2005-02-15 17:57 Rem

Rem képe

Gondoltam megbombázlak titket egy verssel, hogy ki ne maradjatok a jóbol. ;>

  • Hova lett a kedv?
  • Kérdezem magamtól:
    hova lett a kedv.

  • Fáradtság elragadta,
    közöny eltiporta.

  • Mi lesz velem így,
    mosthonán, kedv nélkül.
  • E verse se hozza meg,
    csak, mint a gép írom
    rímbe szedett soraim.
  • Nem vagyok én művész;
    csak egy fáradt diák.
  • Jó lenne most már
    a Múzeum parkjának
    Padján pihenni.
    ______________________
    Az öreg dobozoló sámán

    cs, 2005-02-17 13:59 Mesemondó

    Mesemondó képe

    Modern alkotás... ha az utolsó versszakba vinnél rímet sokat lendítene... amikor azt mondod nem szereted averseket és nem vagy verselős azt érzem azért mert egy vers rövid tömö9rségébe nehezen sűrítesz komoly mondanivalót... viszont ha van húsz sorod abból már kreálsz egy ütős novellát.

    ... a fű nő magától.

    cs, 2005-12-29 19:41 Jud Lorin

    Jud Lorin képe

    nem kell rím az utolsó versszakba. a vers többi része nem tetszik, de ez az utolsó verszak igen
    ez most komoly. tényleg tetszik. és így, ahogy van.
    furcsa, de ez így kifejező, kifejezőbb, mint a vers többi része. lehet, h azok nem is kellenek, vagy más formában pofásabb lenne szvsz

    "Nem vagyok én művész;
    csak egy fáradt diák.
    Jó lenne most már
    a Múzeum parkjának
    Padján pihenni."

    k, 2005-02-15 21:55 Styra

    Styra képe

    No, gondoltam én is berakok egyet, lehet rá csúnyákat mondani 8)

  • Háláls Hálátlanság

  • Lásd, hálátlan vagyok.
    Mint mohó, kóbor kutya, ki az utcán
    Pár embernek csahol élelem után,
    És mikor megkapja, és elfogy,
    Az adó kézbe mar: kevés volt!
    Még, még! Éhes vagyok!
  • Kaptam már sokmindent.
    És mégis csak szemrehányok az égnek:
    Ezt nem adtál, attól nem kíméltél meg.
    És nem köszönök neki semmit,
    Bár már tudom jól, hogy volna mit.
    Mégis szemre vetek.
  • És csak követelek.
    Boldogságot és szerelmet, elveszett
    Álmaim, mik szellemként kísértenek.
    S elfeledem, hogy voltam boldog,
    Hogy mit adtál, olyat tán mások
    Nem is remélhetnek.
  • Hisz sokan szeretnek.
    S magányom csak magamnak köszönhetem,
    Ha nem fogom meg a baráti kezet,
    Melyet sokan nyújtanak nekem,
    S én mégis egyedül temetem
    Bús-boldog szerelmem.
  • Lásd, hálátlan vagyok.
    Hisz e szerelmek is annyi örömet
    Szereztek, s bár viszont sose ölelnek,
    Nem tapasztalhatnék meg sokat,
    Ami többször öröm, mint bánat.
    S mégis szomorkodom.
  • Ég, nézzd el nekem!
    Látom már bűnöm, és hogy nem érdemlem
    A jót, amelyet még így is elnyerek.
    Kegyes vagy hozzám, tán túl kegyes.
    Még csak most látom, de ígérem:
    Egyszer hálás leszek.
  • __________________________________________________
    Csillagból születtünk, s csillag leszünk újra
    Ha életünk lángját egy széllökés elfújja.

    k, 2005-02-15 22:22 Rem

    Rem képe

    Ez egy amolyan fohász szerintem. Bár szakrális szavakból kevés van, így a bibliával nem tudok párhuzamot vonni, amolyan modern fohász. Esetleg még számvetés is lehet, mivel ismerem a keletkezési körülményeket. Úgy hogy az utobbi erősebb.
    Kivetni valók:
    1. A barátokban sem lehet mindig meg bízni. 2. A családot hiányoltam művedből. ;)
    ______________________
    Az öreg dobozoló sámán

    cs, 2005-02-17 13:57 Mesemondó

    Mesemondó képe

    Igazi vers, szép a hangulata, kellemes, nagyon igaz, kiváló lezárás, és jó mondanivaló!!! Nagyon jó lett 10 pontos abszolút...egy kis bibi... a második versszaka rímek, szótagok miatt nyelvtanilag több helyen is hibás, e miatt eza versszak törik erősen, de ha ezeket nem számítom az egész lágyan futó és szép!
    ... a fű nő magától.

    k, 2005-02-15 22:08 Rem

    Rem képe

    Nah még eggyel Bombázom Mesemondót és Fátyol-t, akik felelősek a fórumért.

  • Rémes?!
  • Lecsukódik már
    fáradt szemem.
    Fejemet a padra hajtom.
    Álmot fúj a hús szellő.
  • KONG! Szól a harangszó.
  • ______________________
    Az öreg dobozoló sámán

    cs, 2005-02-17 13:54 Mesemondó

    Mesemondó képe

    Sajátos kis etűd:) Mit mondjak egész jó, csak kicsit hosszabbat, hogy átjöjjöna konkrét mondanivaló.... hangulatra haiku:)
    ... a fű nő magától.

    sze, 2005-02-23 16:46 Szasha Romanson

    Szasha Romanson képe

    Ébredjetek!

    Ébredjetek fel, ébredjetek fel!
    A postás bácsi jött az éhbéretekkel.
    40 év után ez jutalmatok,
    Dolgozzatok még! ez jutalmatok?!

    Ébredjetek fel, ébredjetek fel!
    A postás bácsi jött az éhbéretekkel.
    A sötét utcákon egy őrült falka lop
    dolgozzatok még ez jutalmatok?!

    Ébredjetek fel, ébredjetek fel!
    A postás bácsi jött az éhbéretekkel.
    Filmesített álmok, hej! Gazdag vagyok!
    Dolgozzatok még! ez jutalmatok?!

    Ébredjetek fel, ébredjetek fel!
    A postás bácsi jött az éhbéretekkel.
    A kórházi ágyon, lassan halott vagyok
    Dolgozzatok még! ez jutalmatok?!

    Ébredjetek fel, ébredjetek fel!
    A postás bácsi jött az éhbéretekkel.
    Szerető család, ha megadatott
    Érezzétek már! ez jutalmatok!!

    Ébredjetek fel, ébredjetek fel!
    A postás bácsi jött az éhbéretekkel.
    Ébredjetek fel, ébredjetek fel!
    A postás bácsi jött az éhbéretekkel.
    Ébredjetek fel, ébredjetek fel!
    Ébredjetek fel, Ébredjetek...

    ___" Addig add ki, amíg ki lehet..."

    sze, 2005-03-02 08:59 Fatyol

    Fatyol képe

    Nincs bocsánat

    Nem kell a szó „bocsánat”
    Nem kell a sírás, a késő bánat
    Ha vétettél, ne tőlem várd az oldást
    Nekem nem fáj. Saját lelkedhez
    imáddal kérj bebocsájtást.
    Gyülevész banda nyakkendőben
    Megfáradt múltunk a temetőben
    Jövőnk a tőzsdén spekuláljuk
    A mánk..., már csak pillanat,
    magunk mindörökre megútáljuk.
    Nincs bocsánat. Ember vagyok,
    érzékeny, s dacos, s végletekig konok
    Plasztikkártyámra mosolyogva
    odasimulok.
    Lásd! Betartok minden pontot
    mit elém vetettetek, mint valami
    gyémánt koloncot.
    Pecsétes papirok, mindenről igazolás
    Korrupt világban nulla pont a tudás.
    Értelem, és érzelem
    nem tud utat törni már
    A globál multifunkciós,
    manipulált lelkeken.
    Komfortérzésbe csomagolom
    az eldobható szárnyakat
    Környezetbarát vágyaimra
    a rácimkézett barkódokat.
    Sikátorokká válva a széles utcák
    Szellemként kísérti bennük minden léptedet
    az önmagad kezétől meggyilkolt,
    bájvigyorrá degradált szellemed
    Visszavicsorognak rád a plakátlapos,
    simára retusált idióták a falakról,
    mindössze ennyi, miben hinni lehet neked,
    kaptál egy kis csilli-villit
    a jó lműködő életporondról.
    A megmaradt ösztön hideg lehelletként
    nyomasztja rád a köréd vont falakat,
    gombnyomásra, kényelmesedett kéjjel
    küldöd anyádnak, fiadnak,
    az emberi hangból, esemessé átkozott
    szerető szavakat.
    Nem kell a szó már tőled:" bocsánat"
    Mindazért amit magaddal tettél Ember
    Az Isten sem hallgatja meg többé
    Bocsánatért esdeklő, bűnbánó imádat.

    _______"Bárcsak oly könnyen megtalálhatnám az igazat, mint amilyen könnyen cáfolom a hamisat!" (Cicero)

    h, 2005-03-14 16:30 Szasha Romanson

    Szasha Romanson képe

    Ars.P.

    Gyanakvó szemekkel nézek a világra,
    Burjánzó gazok közt egy hervadó virágra.
    Rímfaragásból nem él meg az ember,
    Parányi cseppektől nem csap ki a tenger.
    Mégis újra a fokost fogom,
    Kezem karcol, farag, folyton.
    Szikla szilánk pattan, oson,
    Gazdát keres, s talál pofon.
    Én orcám tartom másik felét,
    Uram gyógyitsd a világ fejét!

    cs, 2005-03-24 21:02 Mesemondó

    Mesemondó képe

    Úgy rémlik én ezt már olvastam és kkor sem mondhattam mást mint, hogy hatalmas!!! Ha még nem mondtam volna most mondom:) hatalmas!!!:)
    ... a fű nő magától.

    sze, 2005-03-23 11:57 erdosa (nem ellenőrzött)

    Sziasztok, új vagyok itt, most bukkantam erre a honlapra. Nem írok, s nem írtam se novellát, se verset, de a versek nagyon közel állnak hozzám, mint ahogy persze a novellák is, de inkább a rövid tömör dolgokat szeretem. Az alkotás vágy itt van bennem is és ki akarom adni. Megpróbáltam én is írogatni, először azt hittem, hogy verseket, de nem. Ezek nem többek olyan gondolatoknál, amik hirtelen és hatalmas egyszerűséggel jönnek ki. Ilyeneket ma is szoktam írogatni..

    Ebböl az alkotás vágybol született meg bennem ez a kérdés:

    Hogyan kell élnünk,
    hogy költészet lehessünk?
    Hogyan kell költenünk,
    hogy versek lehessünk?

    Káin:
    --
    Az időröl egy egészen új kép, jó
    Bár nyitott kapukatt hagsz benne szerintem. Amiből nem biztos hogy rájön az olvasó mit éreztél eközben... Persze nem az kell, hogy azt értse pont amit akarunk, mert mindenki máskép látja világot(közhely, de igaz) de azért írok le gondolatokat, hogy megértsenek, ne meg hogy kijöjjön.
    "...Hol kigyulnak lángjaid..." itt éreztem ezt.
    Na ez csak az én véleményem, remélem nem bántottam ezzel senkit.

    Köszönöm a figyelmet!

    Attila

    cs, 2005-03-24 20:59 Mesemondó

    Mesemondó képe

    Nem egyáltalán nem... anyitott kapuk a versek varázsos ajándékai, mit ahogy egy filozófiai mű is midnenkinek mást mond a versek is. A versek ugyanakkor olyanok mint a tarot lapjai, minden alkalommal mikor megnézed kicsit mást mondanak, mindig azt amit az adott élethelyzeted élményeid megértetnek veled... én nem szeretem elvennia szimbolista versek eme furmányosságát :D Ennyire egyszerű, ezt élvezem, ez benne a játék. A vers amúgy ebben az esetben csak félig hagyja nyitva a kapukat vagy még annyira sem, mert a vers címe lelövi a lényeget, Káin, vámpíros dolgokat szívesen olvasók itt előnyben. Az időt itt a halhatatlanságon keresztül szeretném vizsgálni és persze érzelmi alapon.
    Írni én pl egyáltalán nem azért írok, hogy megértsene, egyrészt jó az elismerés, örülök ha tetszetőset alkottam, de leginkább játékosan figyelem kiből mit váltok ki, ez nekem tükör a világból, tapasztalat, nagyon izgalmas és személyes szál. Sokszor a verseim okot adnak arra is, hogy izgalmas embereket ismerjek meg.
    Ezen kívül megszállottan keresem azokat az embereket akik egy-egy pillanatra vagy akár hosszú hóapokra egy hullámhosszon vannak velem, keresem azokat apillanatokat amikor valaki pont azt érzi mint én, az azonosságot a közös vallásos, spiritulis, vagyis egyszerűen élet-élményt. Erről is szólnak verseim, nekem ez a lelki igényem nem a megértés, a megértésben amúgy nem hiszek:)
    Szerencsére már találtam egy-két embert a verseimen keresztül és olyanokat is akik átmenetileg néhány hónapig teljesen velem együtt rezegtek és együtt haladtak előre az élet folyamában. Nekem eza költészet, mindamellett, hogy a világ szemének felnyithatósága ebben is áll, kiváló harci eszköz a tol:)

    Ennyi:)
    ... a fű nő magától.

    p, 2005-04-01 12:02 Krysten

    Krysten képe

    Üdv.Mindenkinek..!
    Én is új vagyok-legalábbis nálatok..egyébbként már 27éves széria :)
    Amint olvastam vannak itt akik "tüntetnek" a versek jelenléte ellen, de remélem ennek ellenére nem fogja zavarni túlzottan ha én is "idepiszkítok" ebbe a kis "sarokba",ami nekünk, verselőknek lett szánva...

    /Szikkadt szív/

    Szikkadt árnyú szárnyaim
    zilált angyalhajként
    görbülnek alám
    foszló vágyaim
    alomként takarják
    homályba süppedő
    pőrén létező meddő
    lényem hajlatait
    szélként szárítva
    cserepesre pikkelyeim
    bordázott míves íveit
    sormintát álmodva
    kopott bíborhuzatként
    nyúlik el erőtlen testem
    s kesergő halotti énektől
    áradatként zúg lelkem
    ócska templomcsarnoka
    tompán sajgó éji pátosz
    s ősi homály takarja
    fakó árnyaktól rozsdálló
    szárnyú ólomablakainak
    kopottas élű cirádáit
    szemgödröm feléd ásít
    illanó sugarak remegnek
    barna szemem bogarán
    holdra görbülő ajkakkal
    siratom sarlatán léted
    emlékfoszlányait-

    Ennyit gondoltam így elsőre :)

    *Krysten*

    p, 2005-04-01 12:36 Blade

    Blade képe

    Nem tüntetünk ellenük - utáljuk mindet. :D

    ----

    So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.

    p, 2005-04-01 22:26 Krysten

    Krysten képe

    Blade..!Csak azért is...(juszt'is),-s csak a te kedvedért! :lol: írok ide még egy versemet ;>
    /Adjatok/

    Adjatok...!
    Csak egy világtalan
    pillanatnyi burkot-
    melyről lepereg
    a külvilág szakadatlan
    ostromaként hömpölygő
    csikorgó s csörömpölő
    háttérzaja...
    csak egy siketnéma
    percet mely˝ körbefon-
    dédelgető indáival
    s behálózva öleli át
    a felvert por monoton
    szürkesége által
    szétmart hangomat...
    csak egy mozdulatlan
    álló képet tudatomban-
    melynek szoborként
    rezzenetlen arcáról
    nyugton hullhat földre
    a könny melyet sírok
    rád tekintve külvilág...!
    ... Adjatok!

    v, 2005-04-03 18:00 Szasha Romanson

    Szasha Romanson képe

    Szia Krysten!

    /Gyöngy és mosoly foganjon,
    Gondtól terhes arcodon.
    Mi tőlem tellik, megadom,
    Itt és neked fogadom.
    Burok helyett, széles teret,
    zajtól mentes, csendes helyet.
    Mi tőlem tellik, megadom,
    Itt és neked fogadom.
    Perced helyett,éld a neved
    A hangod szóljon ne csak neked.
    Mi tőlem tellik, megadom,
    Itt és neked fogadom./

    Remélem adtam :)
    Tetszenek a verseid még sok ilyet :)
    Szasha

    ___"Szakad a lánc, pörög a tánc
    Fordul a lovas, törik a sánc."

    h, 2005-04-04 13:42 Mesemondó

    Mesemondó képe

    Hát Krysten és Szasha...kedveseim, ez már kész versrománc ;) :D
    ... a fű nő magától.

    h, 2005-04-04 16:58 Krysten

    Krysten képe

    Kössssszzi szépen Mesemondó ...Ehhhehe..adna is nekem a Kedvesem ha nekiállnák itt "románcolni"...! :lol:

    De ugyebár illik válaszolni...:
    Tehát:

    Szashának ;)

    /A csend csókja/

    Harmat hüvösében fürdő
    halovány ajkairól elősikló
    tükörfényű lehelletét
    végighordozta nyújtózó
    testem feszült ívein
    a Hold néma ragyogása
    s csillámokat festett
    kékesen szikrázó bőrömön
    mint megannyi táncot lejtő
    szentjánosbogár...

    Rámsimult gyengéd öleléssel
    a végtelen mámorú éjszaka
    csillaghálóból szőtt
    áttetszőn illanó fátyola
    s sóhajnyi súlyával
    az éjjeli Csend
    néma szonettet búgva
    aprókat rezzenő
    dobhártyámba csókolt
    újra meg újra...

    h, 2005-04-04 17:01 Krysten

    Krysten képe

    Köszönöm Szasha..adtál! :roll: amikor van időm, írok.. ha nem is mindig ilyeneket .
    Egyelőre a novelláim ácsingóznak befejezés után ..

    :)

    h, 2005-04-04 13:48 Blade

    Blade képe

    Ne kíííínozz lééécci :)

    ----

    So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.

    h, 2005-04-04 16:50 Krysten

    Krysten képe

    De-de-deeee Blade...

    A lét

    Rések a falon-
    mint rianó jégtáblán
    a sötétlő repedések
    terpeszkednek
    jóllakottan nyúlva el
    horizontom feszületén
    kiterítve testetlen-
    ormótlanul súlyos
    múltnapok íratlan
    dokumentumaként.
    Tömegre omló
    vakolattalan álmok
    felfestve hirdetik;
    "mindent látok-Isten"
    vértelen-erőtlen ázott
    szénnel rótt graffitiszlogen
    villan egyre-másra
    ha némán feltekintek
    vak szemem iriszén...
    nap vakít- fakó porban
    csillanva meg
    kristálykő-szemeken
    siklik a szó tudatomig...
    kiakasztott szakadt
    gunyában leng
    az ablakok alatt
    a nyomorúság-
    csonttá száradt rajta
    a lét, két csipesze
    marcangolva tépi
    sallangokkal vert
    kifosztott testét.

    ;> :lol:

    k, 2005-04-05 08:45 Szasha Romanson

    Szasha Romanson képe

    Szia :)

    Minket még kinozz sokat! Szerintem pedig Blade bizti mazohista, mert mindig ujabb alkotásra sarkall! :)

    ___"Szakad a lánc, pörög a tánc
    Fordul a lovas, törik a sánc."

    h, 2005-04-04 13:40 Mesemondó

    Mesemondó képe

    Blade szigorú és nagyszűjú... néhányan nem kedbvelik a verseket néhányan viszont igen... én pl szeretem és érdekel, várom szerettel a továbbiakat és azt hiszem Fátyol nevében is beszélhetek!:)
    A versről: nekem nagyon tetszik, finoman árnyalt és nagyon szép, iszonyú jó lett, még sok ilyet!!!:) Különösen tetszik és nagyon ritka jelenség a kortárs költészetben úgy vélem asorokon belüli rímek használata, le a kalappal!!!
    ... a fű nő magától.

    h, 2005-04-04 16:47 Krysten

    Krysten képe

    Nagyon köszönöm.. nem tudom valóban ritka-e, bár én sem "használom" sürün a sorokon belüli rejtett rímeket- hmm...egyébbként valójában nem is én használom.. ő használ engem :roll:

    v, 2005-04-03 17:34 Csatrad

    Csatrad képe

    Itt egy vers nektek:

    képmásom van előttem,
    sírok
    ->
    De ha már itt vagyok írok még egyet:
    Szempillád felső íve,
    Nőbiusznak széle,
    Végtelen pillanat,
    Pillantásod ideje.
    ->
    Csak a változatosság kedvéért, címe Kiráz a hideg:
    Lézerágyumon balta,
    Felnyársalódsz rajta,
    Ne nézz se jobbra se balra,
    Belejut gondolatodba,
    Féljél ŐRJÖNGJ TE BALGA,
    Halál SI VÍ TÁS ANARCHIAAAAAAAAA

    h, 2005-04-04 13:41 Mesemondó

    Mesemondó képe

    A harmadik bejött, amolyan 2020 Cyberlíra:)
    ... a fű nő magától.

    h, 2005-04-04 23:18 Csatrad

    Csatrad képe

    A Cigi

    - Írtam, azok segítségével, akik infót nyújtottak vele kapcsolatban

    Sok fajta van
    Sok baja van
    De jelentése egy van
    Csak két szóban:
    NE DOHÁNYOZZ!!!
    -
    Erős is van
    Gyenge is van
    Megelőzés is van
    Csak két szóban
    NE DOHÁNYOZZ!!!
    -
    Árát tekintve
    Minőségét megnézve
    Méregnek mennyisége
    Csak két szóban
    NE DOHÁNYOZZ!!!
    -
    Kemény dobozban
    Puha dobozban
    Áldás nem sok van
    Csak két szóban
    NE DOHÁNYOZZ!!!
    -
    Filteresnek éle
    Talpasnak vége
    Ellenzésem végre
    Csak két szóban
    NE DOHÁNYOZZ!!!
    -
    Márkásban van kátrány
    Háziban meg páfrány
    Megmondhatom árván
    Csak két szóban
    NE DOHÁNYOZZ!!!
    -
    ExtraLight-os nikotín
    Ultra-sima-mentolín
    Odasúgják nekem itt
    Csak két szóban
    NE DOHÁNYOZZ!!!
    -
    Rövidkét gyorsan
    Hosszabbat lassan
    120-asnál hangosan
    Csak két szóban
    NE DOHÁNYOZZ!!!
    -
    Disco-pia mellé, s után
    Tv-kv-ev, s után
    Odaszólnak dolgod után
    Csak két szóban
    NE DOHÁNYOZZ!!!
    -
    Buszmegálló-duma közben
    Utcaséta-haver közben
    Elmondassák-veszély közben
    Csak két szóban
    NE DOHÁNYOZZ!!!
    -
    Függőségbe is meg márt
    Rémálmodba is ő várt
    S tudják, HOGY, nem árt
    Csak két szóban
    NE DOHÁNYOZZ!!!
    -
    Korlátozzák már x évig
    Így karikákat nem fú éjig
    Minden boltos Úgy megtérít
    Csak két szóban
    NE DOHÁNYOZZ!!!
    -
    Valóban megtehetnéd
    Kémény füstjét lélegeznéd
    Bár egészségre is vehetnéd
    Csak két szóban
    NE DOHÁNYOZZ!!!
    -
    Négy ütemben elszívhatod
    Szív, sűrít, bentart, kipufog
    Lelked egyébként megóvhatod
    Csak két szóban
    NE DOHÁNYOZZ!!!

    k, 2005-04-05 16:35 Mesemondó

    Mesemondó képe

    ...ezt megmutatoma páromnak nagy dohányos:)
    ... a fű nő magától.

    k, 2005-04-12 17:13 Szasha Romanson

    Szasha Romanson képe

    Hali,

    Ez egy hozzám közelálló vers, sajna az íróját nem ismerem, tudna vki segíteni?
    Kösz Szasha

    Három árva sír magába,
    Egy elhagyott sötét szobában
    Zivataros hideg éj van
    Édesanyjuk kint a sírban

    Édesanyám gyújts világot,
    Nem tudom én jaj mit látok.
    Mond, az egyik el nem alszik
    Sóhajtása föl-föl hangzik

    Beteg vagyok édesanyám
    Hol maradtál nem gondolsz rám
    Harmadik mond, mindegyik sír
    Temetőben mozdul egy sír.

    Megnyílnak a nehéz hantok,
    Kilép sírból édesanyjok
    S tova lebben a vak éjbe
    Hazafelé az ösvényen

    Arca halvány hangja régi
    Fia-lánya megismeri
    … az tőle hogyan félne
    megcsókolják mintha élne.

    Az egyiket fölfogja karja
    Másikat takargatja.
    Harmadikat ápolgatja.
    És ott virraszt a kiságyon
    Míg el nem alszik mind a három

    Majd megindul, széttekinget
    Keresi a régi rendet
    Rendbe teszi a szobácskát
    Helyre teszi a ruhácskát

    Az alvókat hosszan nézi
    Csókját százszor megtetézi
    Kakasszóra üt az óra
    El kell válni virradóra

    Sír bezárul ó az a sír mindent elfed,
    Bút örömöt fényt szerelmet
    De ki gyermekét szerette,
    Gondját sír el nem temette.

    ___"Szakad a lánc, pörög a tánc
    Fordul a lovas, törik a sánc."

    p, 2005-04-22 09:20 Fatyol

    Fatyol képe

    ___Gyulai Pál: Éji látogatás____
    "Bárcsak oly könnyen megtalálhatnám az igazat, mint amilyen könnyen cáfolom a hamisat!" (Cicero)

    k, 2005-04-12 17:26 Szasha Romanson

    Szasha Romanson képe

    Itt egy saját is...

    Két vámpír beszélget,
    Unom már a puszta létet
    Lépjünk tovább kettecskén
    Utazzunk a fény mentén

    Talpam alatt homok éget
    Fejem felett nap és élet
    Forrong lelkem, mégis élek?

    Férj feleség a két véreb
    Egymás mellett tovább lépked
    Az út forró egyre jobban,
    Egyikőjük jobbra bukkan.

    Félre lépek a fák alatt,
    Egy enyhet adó árny miatt.
    Nejem nékem elhagyott,
    Testem, vérem egyre fogy.

    Az út vége közeleg,
    De mit tegyek, csak bicegek.
    Egy hang szól a fák alól
    Jer vissza a halálból.

    Halálból halálba menni nem lehet,
    Választom inkább az életet.
    A fény eddig csak égetett,
    A sebek most felnyitják virágzó lelkemet.

    Az út végén dalol egy pacsirta,
    Szárnyai már tárva nyitva,
    Ölelőn borul az élő felett,
    Szárnya védi a megtérteket.

    Az árnyak alatt könny csorog
    A bezárt lélek csak forog.
    Körülöleli az éjszaka,
    S egyedül tér haza.
    2004-12-25

    ___"Szakad a lánc, pörög a tánc
    Fordul a lovas, törik a sánc."

    k, 2005-04-12 22:29 Csatrad

    Csatrad képe

    Hús, cafat, vérfoltmaszat__csontvázomon halott falat__lelkem odabennt keres__volt szívem helyén__nem akarja elhagyni__„Testéhez ragaszkodó egyén.”__rám szál egy veréb__szerelememnek hívom__~~~AZ ENYÉM~~~~__szívemhez szorítom__szegény__halálsikolya-zeném__bordáim kalickája, otthona__sebeit, csontjaim simogatja__üres számból nem ihat__tusol, bókom zuhatag__bizsereg?__SOHA NEM ÉLTEM …hülye vagy__másfél év alatt__bogár féreg tesz__hat ezer félét lárvát__húsbőr csontra ránöveszt__ő verebet elnyelt__mint a föld engem__koporsómmal egyben__újjá éleszt koporsóm__repedései tantudás__rányílik a kriptára__repedések házára__szerelmem zabál belülről__velőmből csipked szürcsöl__már nem fáj__böfögök egyet__és tolla szál...

    k, 2005-04-12 23:01 Csatrad

    Csatrad képe

    szemem forog__vérben mozog__rád néz halál__látja a kaszát__fordul vakul__pislog vadul__nyomd ki már__szenved, vár__könny szárad__remeg szűkül__ponttá-hűl__fény-nélkül__nem lát már__színe nyugszik__tekintete áll__darabos csipa__hullik lefele__egyik koppan__vér robban__tükör roppan__szem ránt__rád lát__eresre dermed__írisze hideg__felülete fagy__deres üveg__homály és üreg__nem is mozog__nyirkos repedt__izom halott__ideg fogyott__meghalt pont

    szo, 2005-04-16 08:38 Fatyol

    Fatyol képe

    Tükröm-tükröm

    A honnan pereméről zuhanva
    anyám ölén érkeztem,
    s már vétkeztem.
    Ettem őt, s éltem őt, hogy gyorsan,
    gyorsan éljek végre már..!
    Törtem utat magamnak idő előtt,
    mert bezárva érzem magam mindig,
    s éreztem akkor is,
    mikor anyám teste volt nekem a határ.
    Tudtam én, fürkészve a világra,
    Nem játék az élet,
    hanem halálig tartó játszma.
    Érteni, s érezni vágytam,
    ízlelni mindent, mi fűszert szór a világra.
    Ó a tökély, hogy riasztott!
    Mennyire viszolyogtam a kiélezett rendtől.
    Magam káoszában váltam külön
    a mindent megszabó, s mindenkit megszabdaló,
    rám váró tömegtől.
    Az emberi tudat
    számora a betűkkel tört nekem utat.
    A boltokra vésett titkos hieroglifák
    megfejtett rejtvényként adták nekem
    a felfedezés mámorát -
    már korán. Már koravénen,
    mikor elmémmel éretten,
    testemmel iskolaéretlen tévedtem
    el. Mert az ember mindent mérlegel.
    Piros nyakkendővel a nyakamon
    fojtogatott bábbá a hatalom
    S én szüleim reménysége,
    a nagypapa szemefénye
    jó kislánnyá váltam.
    Látjátok: megpróbáltam!
    S gyöngybetűkkel véstem
    bal kézzel a lapot, visszafelé.
    De ti nem értettétek.
    Tükörrel olvastátok, mit írtam,
    pedig én voltam a tükör,
    mit jószándékkal fordítottam felétek.
    Ma már két kézzel írok oda-vissza -
    Megtanultam idomulni. Hogy ne törjetek
    darabjaimra. Mert ma már félek tőletek.
    S tükördarabjaim könnycseppekké válva
    mozaikként verődnek vissza a világra.
    Én maradok mindent kifordító, átkozott,
    ki fordítva olvassa a könyvet,
    s minden teleírt lapot,
    mert sohasem a vége érdekel,
    hanem, hogy az úton
    hogyan jutott a hős odáig el.
    Így számomra a vég a kezdet,
    mert csak lépéseidből ismerlek meg.
    Plafonról lógva, mindent kifordítva
    a padlóra vágyom.
    Hol a kezdet lesz a vég a tükröződő,
    fordított,
    reám szabott magányon.

    _______
    "Bárcsak oly könnyen megtalálhatnám az igazat, mint amilyen könnyen cáfolom a hamisat!" (Cicero)

    szo, 2005-04-16 18:30 Szasha Romanson

    Szasha Romanson képe

    10-ből 10-es :)

    Jó lenne egy kötetet olvasni töled...
    Méginkább végre összgyüjteményes helyet, rendszert biztosítani az ilyen remek alkotásoknak, hogy minnél többször és könnyebben olvashassa a nyagyérdemű. Szerintem kinőtte ez a"megtűrt" kis téma az egyéb kategóriába sorolt helyét.

    Szasha
    ___"Szakad a lánc, pörög a tánc
    Fordul a lovas, törik a sánc."

    h, 2005-04-18 07:37 Fatyol

    Fatyol képe

    Ez az, ami csak vágyálom marad a részemről. Bocs, hogy én nem véleményezek, valami stagnálja bennem a dolgokat egyelőre. De remélem hamarosan változások lesznek. Köszönöm-)
    _______
    "Bárcsak oly könnyen megtalálhatnám az igazat, mint amilyen könnyen cáfolom a hamisat!" (Cicero)

    h, 2005-04-18 20:40 Mesemondó

    Mesemondó képe

    Azt gondolom ez nem a világ... és azt is gondolom, mé néhány verselőt magunk mellé gyűjtve egy verseskötetet kiadhatnánk... akár megosztva a költségeket:)
    Netes kötet is lehet a karcolat költőitől :D
    ... a fű nő magától.

    cs, 2005-04-21 10:12 Szasha Romanson

    Szasha Romanson képe

    Jó lenne egy kötet... Megvalósítási ötleted van?
    Szasha
    ___"Szakad a lánc, pörög a tánc
    Fordul a lovas, törik a sánc."

    cs, 2005-04-21 13:08 Mesemondó

    Mesemondó képe

    Van de még nem tökéletes picit várat magára.. még egy fél év sacc de akkor is rá kell szánni... amúgy begyűjtve a műveket lehet kiadót keresni...
    ... a fű nő magától.

    cs, 2005-04-21 13:45 Krysten

    Krysten képe

    Sziasztok!
    Ebbe Én is szivesen beszállnék-fetéve ha érdemesnek tartanátok rá a verseimet..

    szo, 2005-04-23 11:06 Mesemondó

    Mesemondó képe

    jöhet: blacknorna@freemail.hu
    Természetesen én csak egy első rosta vagyoka dolgra mint ismerős szólok ha valami nagyon nem oda illő, inkáb legyen több mű benne és válogassanak az okosok :) egyenlőre kezdjük el gyűjteni. 100nál szólok:)
    ... a fű nő magától.

    h, 2005-04-18 07:35 Fatyol

    Fatyol képe

    Tej-szín (abszurd)
    __Laposedénybe önteném magam,
    hogy gyorsabban hűljek
    Ne kavarj fel kérlek!
    Ne rázd fel bennem az ülepedőt,
    hadd ereszkedjek lére
    hűvös bazaltnehezékem
    dobbanó szív.
    Csepjében a vérszínben
    visszhanggá
    Üregben lapuló vérszaggá
    bomlott elmém
    az érben forog.
    Megtébolyodott.
    Lassan bőrősödni kezdek, mint a tej
    színemet habbá verheted,
    vagy kávédba löttyintheted,
    nem bánom.
    Csak várd meg, míg kettéválok
    alul a savas, a mázlis-egyensúly,
    fölül az édes, fényes, kényes
    habosított, dúsított krém
    édes semmiséggé válok
    a sziklás magam havas süvegén.
    _____
    "Bárcsak oly könnyen megtalálhatnám az igazat, mint amilyen könnyen cáfolom a hamisat!" (Cicero)

    cs, 2005-04-21 13:50 Krysten

    Krysten képe

    (Írtam én vajon az AMFen neked ehhez a versedhez hsz-t? Hmm..nem emlékszem..nos csak röviden:)
    Tetszenek a nagyon szokatlan és meglepő képeid és társításaid..Nah meg az a kis bújkáló irónia :) ez a vers nem is annyira abszurd ha a dolgok mögé ásunk, mint első olvasatra látszik..! Nagyon egyedi-

    cs, 2005-04-21 13:54 Krysten

    Krysten képe

    /Hinta-álmok/

    Önfeledt játékok- rátok emlékezem
    míg kezem nyúl felétek ó hinta-álmok,
    melyek ringattátok gyermek vágyam
    korlátok,-félelem nélkül;

    Szabadság-mit˝ adtatok nekem
    bár néma kérés sem hangzott,
    ártatlan fényű gyermek ajkam
    sikoltott,-félelem nélkül;

    Nagyvilág-rád célként tekintettem
    s szállt sóhajom mi˝ rég megkopott,
    szélnél százszorta sebesebben akartam
    mindent ott,-félelem nélkül.

    /Darabokban/

    Áttetsző lélekmáz pereg
    merev babaarcom éléről-
    reszketeg szeszélyem
    magamba omlasztva;
    kártyavár-érzelmek
    söpörve halomba...

    világ elé tárt lapokkal

    földre hullva, kegyetlenül
    s szivemben legbelül
    porrá zúzott perceken ül
    az eleven gondolat;
    vászonkendőbe csavart
    létfoszlányt babusgat...

    Míg Én, dísztelen
    üvegcserépként heverek
    remegő tenyereden -

    p, 2005-04-22 09:06 Csatrad

    Csatrad képe

    S ha a szerkesztőségben egy könyvtárba gyüjtenénk az általunk megjelölt verseket? Aztán, ha összejött elég, akkor kitalálni a könyv formáját és a verscímek alapján szétosztani alkönyvtárakba. Után már cask a nyomda hiányzik. (esetleg rajzok ;) )

    szo, 2005-04-23 11:04 Mesemondó

    Mesemondó képe

    jah valami hasonló, elkezdtem begyűjtenia verseket ha valakinek van jó műve: blaknorna@freemail.hu
    ... a fű nő magától.

    v, 2005-04-24 17:24 Szasha Romanson

    Szasha Romanson képe

    Szia!

    A helyes cim szerintem: blacknorna@freemail.hu

    Szasha :)

    ___"Szakad a lánc, pörög a tánc
    Fordul a lovas, törik a sánc."

    h, 2005-04-25 11:50 Csatrad

    Csatrad képe

    Na most melyik :roll:

    h, 2005-04-25 19:50 Mesemondó

    Mesemondó képe

    Köszönöm Szasha így van:)
    blacknorna@freemail.hu :)

    Jöhetneka művek, aki szeretne bekerülni, én csak előrosta leszek ,emegígérem!

    Fátyol tőled mindenképp legalább 5-10 verset várok!:)

    A szakmai korrekciókat stb-t az én dolgom megszerezni:)

    Jó lesz ez, szerintem őszre papírba is meglesz:)
    CUppp midnenki!
    ... a fű nő magától.

    h, 2005-04-25 19:55 Rem

    Rem képe

    Mese nem akartok novellákat belecsempészni? ;) :lol:
    ______________________
    Az öreg dobozoló sámán

    p, 2005-05-06 08:26 Mesemondó

    Mesemondó képe

    nem rem, nem terveztem:) hehe:)
    ... a fű nő magától.

    szo, 2005-04-30 18:48 Zucchero

    Zucchero képe

    Hehe...
    Ez a VP3- avygis a Vers Próbálkozások 3
    Magyarul a harmadik versem,amit életemben írtam.
    Nézem megsárgult fényképedet
    Nem ismerlek
    Miért nem?
    Az élet mért ily kegyetlen?
    Mért nem élhetsz most?

    Nézem megértő szemeidet
    Fürkészem távoli tekinteted
    Mi jövőt kutat,
    Mégis a múltat
    Te tudom, értesz
    Szavak nélkül, élettelenül
    Az emberek
    Nevetve s kissé félve
    Tekintenek a bohócra
    A buta vágyakozóra
    Ki egy fényképért eped
    Egy lányért
    Kit sose érintett, kivel nem beszélt
    Csak látott.
    S a látás nem elég?
    De elég-mondom én
    Többet tudok róla, mint bárki más
    Tudom a nevét
    S ha belenézek szép szemébe
    Látom álmait
    Pillangóként kergetett vágyait

    Ő nemcsak egy fénykép
    Élt
    Lélegezett
    S érzett
    Szerelmem nagy
    Mert nincs bánat
    Mely elhomályosítaná
    Engem meg nem haragít
    Soha egy szóval
    Meg se szid
    Egy pillantással
    Vissza sose utasít
    Egy fejrázással
    Ő néz, mosoly játszik ajkán
    Tud ő mindent.
    Te! Szerelmem birtoklója
    Tudod, tiéd vagyok
    Sebeim gyógyítója
    Szívem bábod,
    Mit te irányítsz
    (Kiszolgáltatott bábja vagyok
    Gúzsba kötve
    Odaadom neki magam,)
    Félrehúzom a bőrt, látod szívemet verni
    Látod, érted dobogni
    Nálad a tőr, szúrd mellembe
    Ha van hozzá merszed
    Megölni tenmagadat
    A tehetetlenség, nem ijeszt meg.
    Tudom, ez lenne veszted

    Ő gyógyír sebeimre,
    Zarándokhely, hol az élet rossza elkerül
    Megnyugvás és emlékezés
    Rég elfeledett megértés/érzés
    Évek homályából előkerül
    Vagy csak a lencse mutatja ezt?
    Lehet mégsem ez,
    Szívem megváltója
    Fájdalmim csillapítója?
    Talán csúf, romlott belül
    Fényes külső, szép szemek
    Mind csak csalás?
    Létezhet,
    Hogy az én szerelmem
    Belseje rothadt, míg kívül ép?
    Nem, nem!
    Lehetetlen!/ Nem lehet!
    Érzem világát szívével
    Látom szemével
    Fényesen, édesen

    Sóvárgás, s vágyakozás
    Vágyom rá, illatára
    Csak egy kis szellő, mely
    Nem elkapott pillanatok szagát hozza
    Hanem az övét
    Tudom, ha megérezném
    Boldog lennék
    És tudom, ha megérezném
    Nyomorúságos lenne élnem
    Rá vágyakoznék minden nap
    Hónapban, órában
    Percben, héten
    Szemei sugarában
    Tengetném életem
    Míg csak bele nem halok
    A hiábavalóba
    Nem, nem akarom!
    A boldogságom legyen nyomorúságom?
    Szívszerelmem-végzetem
    Hozzád szól fel kérésem
    Egy nyomorult halandóé
    Ki esengve kér bebocsátást
    Rég illatú emlékek,
    Fényes üvegek (közé)
    Papír istenek közé,
    Színed elé.
    Kérlek hallgass meg, ne fordulj el
    Ne vedd el az életem
    Vondd vissza igézeted!
    Mellyel rabságba ejted szívemet!(szívemet rabságba ejted)
    Ne kívánd pusztulását
    Hűséges szolgálódnak
    Add vissza szívem
    Kérem a lelkem
    Akarom az életem!

    Az életem mely derűs volt nélküled
    Csak üres, tátongó seb
    A lelkem mely önfeledt volt
    A lelkem, ami gondterhelt volt
    A szívem, amely boldog volt
    Ami nem dobogott.
    Ha elszakadok tőled, tudom, meghalok,
    De, mint Főnix hamvaimból feltámadok
    Új lét sarjad, szebb, boldogabb élet
    Jobb halál, mint mi véled érhet

    Hát nem szánsz meg?
    Mosolygsz?
    Te gonosz lélek!
    Pokolbéli mocsok!
    Nem te vagy, kit szerettem
    Nem e gúnyos mosoly
    Amit sose feledtem
    Mely előttem lebegett,
    Kísérte utamat,
    Én édes védőszentem
    Mindig velem maradt!

    Ki vagy te?
    Mért kísérted
    Lidérclelkemet?
    A mosolyod fáj, dühít
    Érzem, szerteszakít
    Szívem köré fontad karodat
    Borzalmas vasláncaidat
    Most ledobom terheimet
    Végzek veled!

    Nézem megsárgult fényképedet
    Darabjai kacérkodnak hűs szellővel
    Kisuhannak uralni az eget
    Mint szabad madár
    Ez volt az én szívem kulcsa
    S te voltál a börtönőr
    Megkönnyebbült a lélek, újra,
    Többé rám nem tör
    Vágy irántad, felejtek
    Ki voltál?
    Nem ismerlek,
    Nevedet tudom, de az nem elég
    Már egy pillantást sem vetek feléd.

    Nem ismerlek,
    S nem foglak,
    Nevedet szél söpörte
    Kimosta szívemből az új remény
    Egy lány, kit szeretek
    Ki majd megment engem átkoktól,
    Elveszett álmoktól,
    Ki vezeti lépteimet
    Ki lámpással előttem, jár
    Az utat mutatván
    Hol a szerelem vár

    Nem csak hamis képzetek

    Mert képzet volt az csupán
    Mely szívemet elnyerte
    Vágyakozás egy szebb világ után
    Mi szívemet összetörte

    _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _
    "Ha jót akarsz alkotni,próbálkozz a lehetetlennel."

    szo, 2005-04-30 18:53 Zucchero

    Zucchero képe

    Huhhh ez nem a javított változat:)
    Nembaj, kérem ezt töröltetni:)
    Addigis VP2(ez tulajdonképpen egy ima)
    VP2-Ima

    Cipelem én a terhed
    Súgja a gyermek
    Gaianak talpa alatt
    Körülnéz, látja a sok szenvedést
    Kis szívét elönti a bánat
    A rettegés

    Mi lesz, ha nénikéje
    Nem bírja e sok
    Rosszat s mocskot,
    Mely elözönli e világot
    A rengeteg félelmet, mely megtölti a sarkokat,
    A zugban leselkedő rosszat

    Mi lesz, ha nem bírják a tömérdek szennyet,
    S mint patkányok
    Menekülnek csatornák mélyébe
    A sötétség rejtekébe
    Félve a fénytől, tisztaságtól, jótól
    Megszállva gonosztól

    Mi lesz, ha az
    Az ember nem bírja?

    Romlatlan lelkecske
    Angyalnak való, égi fecske
    Mely jó hírt s megváltást hoz le
    Érzi, feladat van
    Tudja, küldetése van
    Átvenni a terhet
    Segíteni, elviselni
    Aggódik az emberért
    Magát nem kérdezi
    Bírja–e?
    Kicsiny szíve örömmel eltelik
    Jó érzés, hogy segít

    Behunyja a szemét
    És érez
    Átérez
    Megért
    Vigasztal
    Leveszi válladról az emlékek súlyát
    A napok szürke unalmát
    S csak a szépeket hagyja
    Megszabadul romlott lelked
    Legalább egy napra
    Megkönnyebbül a hátizsák

    Négy seb látszik
    Kezén, lábán
    S egy az oldalán
    Ki bántott gyermek?
    Kérdezed
    Megjelölted
    E sebeket te okoztad
    De ő megbocsát
    Mosolyog rád

    Magányos hópehely, elkószált társaitól
    Megmosdik pirosban
    Egy gyermek vérében
    Aki most áldozta fel magát
    S aki ezt minden évben megteszi
    Néked
    A keresztfát cipeli
    Érted

    Karácsonykor a
    Kiontott bárány vére
    Megtisztítja szíveket
    Ilyenkor érez a szívtelen
    Megbocsát a gonosz
    Ünnepel a jó

    Ünnepelj akkor is
    Ha magányosan, indulsz utadra
    Töltse el szívedet hála, hogy élsz
    Még ha kivert kutyaként születtél is e világra
    E napon magad ne emészd
    Emlékezz a boldogságra,
    Mely téged legalább egyszer ért
    S ne csak a csalódás lángja
    Fűtse tested hevét

    Kérlek Istenem!
    Fogadd oltalmadba
    Szerettemet, kinek utolsó dobbanását hallottam

    Kérlek Istenem!
    Fogadd oltalmadba
    Az árvát, kinek utolsó lélegzetét láttam.

    Kérlek Istenem!
    Fogadj oltalmadba
    Halld szívem szavát, s lásd utolsó dobbantát
    Nézz lelkembe, mit látsz?
    Hadd halljak meg fiaddal!
    Nem félve a jótól, hanem várva,
    De nem elutasítva e földi világot
    Kérlek Istenem!
    Segíts meg engem!
    Légy oltalmazom, vigaszom!
    Egyetlen apám vagy te, kire számíthatok
    S ki tudom, nem csap be.
    Ki érzi bánatom, s megnyugvást hoz
    Vegyél magadhoz, ha itt az idő
    Békésen.
    Szeretet lengjen körül, ne félelem
    Szívem legyen bátor, s erős
    Még ha karom meg is gyengült
    S ne szenvedjen drága arám
    Menjünk, kérlek együtt!
    Vagy vidd el őt hamarabb,
    Emeld öledbe, én kibírom a fájdalmat
    Míg ő erőtlen
    Kérlek, hagyd, hogy én legyek az erősebb!

    _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _
    "Ha jót akarsz alkotni,próbálkozz a lehetetlennel."

    v, 2005-05-01 18:43 Mirk

    Sötét az éj, gyűlnek a fellegek,
    Hideg kuckómban aggódva merengek;
    Sötét gondolatok,
    Félig kész mondolatok,
    Gyűlnek a fejemben,
    S a toll remeg a kezemben;
    Sötét az éj, szorít a félsz
    De a gondolat, hogy élsz,
    Elsöpri a félelmemet,
    Felpezsdíti a véremet;
    Sötét az éj, de egyet se félj,
    A hősök vére tettre kész,
    S amíg én itt vagyok,
    Erőt, bátorságot adok.

    cs, 2005-05-05 06:58 Szasha Romanson

    Szasha Romanson képe

    Van eleje és vége a versednek, nem túl hosszú lére eresztett, ami nálam pozitív, nem mintha nem olvastam volna még nagyterjedelmű kiváló alkotáskat, de sokszor elveszik a mondanivaló a hosszúra nyúlt sorok között. Cak így tovább.
    Szasha
    ___"Szakad a lánc, pörög a tánc
    Fordul a lovas, törik a sánc."

    cs, 2005-05-05 13:53 Mirk

    Csendes a hajnal, nem tűznek a nap sugarai,
    Ébredeznek már a mókusok, köröznek az erdő madarai,
    De megremeg a föld, és az erdőben megáll az élet,
    Minden apró hang azt suttogja: félek!

    Közelít egy sereg, émelyítő robajjal,
    S azt kürtöli: menekülj, baj van!
    Emberek lóháton, kardok a kézben,
    Nemsokára minden úszni fog a vérben.

    Megcsillan a napfény, az erdő másik oldalán
    Közelít a másik sereg, lovaknak hátán,
    Kiáltva rontanak az ellenséges hadra,
    De amazok már felkészültek a harcra.

    Kard csattan pajzson,
    És sisak az arcon,
    Ennyi szörnyűség láttán leeresztem fegyverem,
    Ez nem az én harcom.

    Sokan látnak, és meg is szólítanak,
    Majd az ellenség felé lódítanak,
    Harcolj öreg, úgy mintha védenéd a váradat!
    De én csak nevetek mert tudom:
    Halálomon vagyok már,látom magam felett,
    Az árnyakat

    p, 2005-05-06 08:27 Mesemondó

    Mesemondó képe

    eddig két embertől kaptam verseket, vároma többiekét!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
    ... a fű nő magától.

    v, 2005-05-08 12:29 Mesemondó

    Mesemondó képe

    Belül változatlan

    Szél száll szól szökell tova
    Szeretlek ócska költői kép
    Hozd a szót, a jót múltnak pora
    Belül még mindig ugyanaz a rét.
    Ugyanaz vagyok
    Maradok
    Ostoba lelkes, de szomorú tini
    Ki nem tud ölni, nem tud hinni
    Felnőttem, de belül változatlan
    A test mereng vegetál a kárhozatban.
    Nem vagyok áldozat
    Sem halandó sem halhatatlan
    Nem gyeremek már a lelkem
    Nem is vágyó fiatal
    Siker és cél kacag előttem
    S nyújtózok erősen, hogy elérjem
    Felérjem e kiterjedés nélkülit.
    Naponta ezerszer vagyok szerelmes
    Melleim csókján négy virág nyílik
    De az ötödik hírlik, nevet sírtól sírig
    Magába néz és ötöt számlál
    Zsong a karma olvad a határ
    Nincs helyem már.
    Illatok idézik a múltat
    A Most kigúnyol, mert elmúlhat
    Elbújhat.
    A burok változik
    A tudat kattan
    Halkan nyöszörög
    De belül minden változatlan.

    2005.05.08.

    ... a fű nő magától.

    h, 2005-05-09 22:51 elf (nem ellenőrzött)

    Elhagyva Téged, elhagyva engem

    Elhagyott az isten
    szomorúan kövezett úton,
    elhagyott az élet
    napsütötte zöldes parton.
    A hold csak nézett
    lecsukta szemét, félt
    nem hitte el könnyes szemének,
    hogy felhők jöttek érte,
    elfedték szemét,
    hogy ne lásson többé.
    Halkan osont ma a macska is
    nem nyávogott, tarka színét is
    feketébe takarta,
    nehogy fényét lássa
    a fénytelen nap,
    s az álmos macskakövek vadul beléharapjanak.
    Elfáradt a szellő is
    megült pihenni,
    ásított a holdra,
    nem megy ma tovább,
    majd csak holnap,
    a szívem is ezt dobogja:
    „talán majd holnap.”
    A kiégett szív,
    a szomorú szemek,
    ráncok és gyenge idegek,
    mind Téged néznek,
    lesve, lopva,
    öröm szökkent szememből
    örökre magamra hagyva.

    v, 2005-05-15 08:14 Fatyol

    Fatyol képe

    Diagnózis

    Ó látom már, ahogy dagadt lábamon
    kidagad a vénám, de csak követem monoton,
    az elnyűtt lépcsőfokokon, a jól bejáratott
    (s igen lejáratott) botcsinálta sémám.
    Trombózis, ember így van ez,
    mikor alkotsz, rombolsz is.
    A véna ereken, megmondom kereken:
    ott lakik benőve már, hányszor voltál belőve
    s a büntetésed vigyora kaján,
    mert nem láttad, hogy csillog a zsírod a kaján,
    mikor felfaltad önmagad, kicsit túlsózva,
    de már szemed csüngött, meglátva az ízletes csülköt
    a másik tányérra, a túlsóra, talán az utolsóra..?
    Figyelem, ahogy dagad a vénám
    most a halántékomon, hogyan hat énrám
    ahogy az ideget nyelem az értelemből sérelem lesz,
    ahogy elég a homloklebenyen.
    Csak ítélet, de nem kegyelem.
    De az energia nem vész el, csak átalakul
    ahogyan idomítod, rád idomul, s ahogyan
    a lépcsőkorlátba kapaszkodva lassan mész el,
    nem veszed észre,
    hogy ami téged támaszt,
    csak az van lekorlátozva. Térj végre észre!
    Oszlopok nélkül foszladok, két oldalamon
    a szakadék, én középen az eredmény helyett
    maradok a maradék:
    ember a mindenség öregedő artériája felett.
    _______
    "Bárcsak oly könnyen megtalálhatnám az igazat, mint amilyen könnyen cáfolom a hamisat!" (Cicero)

    k, 2005-05-17 11:35 Szasha Romanson

    Szasha Romanson képe

    Ó Gaya!

    Pusztíts és rombolj,
    Örülten tombolj!
    Hozd világra új gyermeked,
    Nincs már jogunk létezni, csak neked.
    Az újjáteremtést nem túl jó kedvvel
    Féltő ölelésből, nélkülünk kezd el!

    A gyarló ember
    Öngyilkos fegyver
    A városok sárosak,
    Az ott élők rákosak.
    A levegő szennyezett,
    De az életünk rendezett.

    Rigó rikkant, körbe pillant,
    Sehol társa, tán elillant?
    Permet végett szeme égett,
    Az ő kezdete így a vég lett
    Égből hullott, földre pottyant,
    De ez nekünk meg se kottyant.

    Nagy víz kékje nincs a képbe,
    Mi történik ott a mélybe.
    Kékről festi feketére,
    Őt, az olaj népe.
    Motor sok van,
    Fő, hogy robban.

    Robban tenger, roppan tengely,
    Összetartó csodás ember.
    Kísérlet a tavakban,
    Inkább, mint egy palackban.
    Fejlődésünk töretlen,
    Csak a mező kietlen.

    Rétek helyett, szeméthegyek,
    Mindegy most már hová megyek.
    A tetején sír egy gyerek,
    Nem érti, hogy mit véthetett.
    Ott egy gumi, itt egy paplan,
    De termelésünk szakadatlan.

    Ó Gaya!

    Pusztíts és rombolj,
    Örülten tombolj!
    Hozd világra új gyermeked,
    Nincs már jogunk létezni, csak neked.
    Az újjáteremtést nem túl jó kedvvel
    Féltő ölelésből, könyörgünk, kezd el!

    2005.05.16.

    ___"Szakad a lánc, pörög a tánc
    Fordul a lovas, törik a sánc."

    sze, 2005-05-25 20:07 Mirk

    Harc és küzdelem,
    E két szó csupán, lételemem;
    Küzdelem az életem,
    És harc, kardomban az értelem

    Csillogó forgatagban járom táncomat,
    Vörös vér lepi arcomat;
    Az ellenség tettre kész,
    De én maga vagyok a vész.

    Gyilkos, kardomnak íve,
    És megáll az ellenség szíve;
    Itt már nincs remény,
    Életetek immár az enyém.

    Egyetlen barátom a kardom,
    Ki irányítja harcom;
    Hidegen vezérli kezemet,
    S fejemhez sosem emelem kezemet.

    El nem talál senki sem,
    Mert Ő megvéd engem;
    Jobb mint bármely barát,
    Kit az emberek között találsz.

    Ellenség, ki erre jársz, ne keress,
    Úgyis megtalálsz;
    Kardom vonz téged,
    S ha megtalál véged.

    ..........................

    Az idő, mely tárgy s fogalom,
    Megfoghatatlan, nincs felette hatalom;
    Forog az idő kereke, tellik az óra kereke,
    Visszafordíthatatlan, s megállíthatatlan,
    Önálló hatalom, és fortyogó katlan.

    Az idő, olykor kedvesebb barátunk,
    Máskor legádázabb ellenségünk;
    Mily lassan, s egyszersmind gyorsan tellik,
    Mikor gyorsítanánk, lassan vánszorog,
    S mikor lassítanánk elillan mint a köd.

    44 óra. Kevésnek tűnik hallásra,
    De egy életnél is hosszabb számomra;
    Ellenségem most az idő,
    Mely oly lassan tellik,
    De hálát adok neki, ha a 44 óra letellik.

    cs, 2005-05-26 17:18 Mesemondó

    Mesemondó képe

    Fáytol: továbbra is vároma verseidet!!! Léci mihamarabb küld át őket! Köszi:)
    Csatrad, ha vannak hosszabb műveid azok jöghetnének és javasloma doc formátumot, egy darabba pl copyzdbe a műveidet, mert furcsa kurta jelekkel jönnek át aműveid, eddig 1-2-t tudtam csak hasznosítani...
    ez másokra is vonatkozik akik még szeretnének küldeni!
    Leadási határidő június.-... találjátok ki hanyadika ;>
    ... a fű nő magától.

    cs, 2005-05-26 22:44 Fatyol

    Fatyol képe

    Szia Mese!!

    Nos, témáztam, és bajban vagyok, mert nem szeretek választani a verseim közül. Mind fontos nekem. Most akkor hogyan döntsem el, hogy melyiket?? Ha átküldöm mindet, akkor meg kiakad a mailed. Még két hét, ami nagyon gáz, aztán fellélegzek.15 nap alatt mindössze egy napot nem dolgoztam, és mostanában nem is lesz ilyn pihenőnapom. Nagyon-nagyon bocsánat mindenkitől-(((((!!!!!!!!!!
    _______
    "Bárcsak oly könnyen megtalálhatnám az igazat, mint amilyen könnyen cáfolom a hamisat!" (Cicero)

    p, 2005-05-27 11:23 Szasha Romanson

    Szasha Romanson képe

    Szia!

    Szerintem küld át mindet , majd csemegéz Mese és a végén mind bekerül :)

    ___"Szakad a lánc, pörög a tánc
    Fordul a lovas, törik a sánc."

    szo, 2005-05-28 23:04 Mesemondó

    Mesemondó képe

    Nézd te is rudodmi az ami téged tükröz és mi az ami annyire nem nem jó nem annyira fontos... küldj át akkor 20-30at és abból szemezgetek... viszont ez válogatás, vegyes kötet lenne, íróktól az mégis csak jobb... szal sajna 10nél többmű nemigen mehet bele egy embertől... hacsaknem kb öten csináljuk:)
    ... a fű nő magától.

    h, 2005-05-30 03:13 Fatyol

    Fatyol képe

    __Én sem szeretném, ha sokat tennél be, csak nehéz nekem a válogatás. Tudod.., olyan.."ezt azért szeretem, mert..., azt azért szeretem mert..,___átküldöm ma éjjel, ma van egy kis időm. Köszi-))__
    "Bárcsak oly könnyen megtalálhatnám az igazat, mint amilyen könnyen cáfolom a hamisat!" (Cicero)

    v, 2005-05-29 09:55 Mesemondó

    Mesemondó képe

    Hallgatok

    Nem szól a hangom
    csak beletöpörödöm a párnába
    elfullad magától, amint vallom:
    elég az élet, befészkeltem várába.

    Nem szól az ajkam csak nézem az arcod
    nem kérek ha kapok,
    de ez a szín, a szürke harcok
    biccent a Sors, s így szól: vakok.

    Nem szól a torkom
    csak hörög hangtalan s te engeded
    elfonnyad átadott csokrom
    s nézem szavaid, ahogy üresen tengenek.

    Nem szól a szájam, nem nyeldeklem
    csak tűröm ezt a lágy pofont
    száll a remény s vele a kedvem
    nézd mily' némán elosont.

    Nem szól a szívem, nem is dobban
    elhal az ész, a lélek, s testem is
    nem rí a vágy, tudod-e jobban
    szeretnél-e engem is?!

    2005.05.28. 23:30 Pest

    ... a fű nő magától.

    cs, 2005-06-02 19:11 Mirk

    Szavakkal kifejezni nem lehet,
    Hogy szívem téged hogy szeret,
    Mégis megpróbálom elmondani,
    Talán mond neked valamit.

    Sokáig próbáltam a közeledbe férkőzni,
    Kevés sikerrel, nem győztem a szemedbe nézni
    Elégszer, ahányszor csak tehettem,
    Ezt a feladatot sosem feledtem.

    Már szinte feladtam a reményt, hogy rám nézel,
    Mire levelet írtam neked, de nem kézzel,
    A korhoz hűen ímélt írtam,
    És mikor nem kaptam választ, majdnem sírtam.

    Sokat töprengtem a hibáimon,
    A levélben írt szavaimon,
    De hiába kerestem és kutattam,
    A gondra rájönni nem tudtam.

    Szomorúságom hevében leptél meg a levéllel,
    Mely, mint a friss tavaszi szél,
    Úgy söpörte el bánatom,
    Úgy gondoltam, most már nyugodtan alhatom.

    De mily naiv is voltam,
    Hiú reményeim csak tápláltam,
    Eszembe sem jutott volna,
    Hogy a leveled, csak fülembe ültetett bolha.

    Mikor nem írtál többet,
    Jutott eszembe az ötlet:
    Ha én öt levelet írok, te egyet sem,
    Talán nem jön be a szövegem.

    Nem vagyok szép, se daliás
    De nem gondoltam volna,
    Hogy arra ad ez okot,
    Úgy bánj velem ahogy.

    Megsértetttél talán de nem haragszom,
    A testem ugyan nem fáj,
    De ég a lelkem,
    Pokoltűzben, úgy érzem.

    sze, 2005-06-22 18:48 Szasha Romanson

    Szasha Romanson képe

    A kapuk előtt
    A menny seregei ostrom alatt állnak,
    A pokol légiói a falak alatt várnak,
    A kárhozottak titkon remélnek,
    De a megbocsátás még várat

    Itt állunk a kapuk előtt, itt állunk a kapuk előtt,
    Titkon bebocsátásra várva

    Vagyunk még néhányan a mennyek alatt állva,
    Mindannyian csak egy kis szeretetre vágyva.
    A kárhozottak titkon remélnek,
    A régi törvényről halkan regélnek.

    Itt állunk a kapuk előtt, itt állunk a kapuk előtt,
    Titkon bebocsátásra várva

    A sötét herceg előre mutat,
    Ha nem találni más kiutat
    A lelkek hada a tisztulásra
    Tovább, nem várhat

    Itt állunk a kapuk előtt, itt állunk a kapuk előtt,
    Titkon bebocsátásra várva

    A kapuk őre halkan hallgat
    A könyörgésre ő nem hallgat
    Roham indul, lélek hörög
    Gyűlölete most már örök.

    Itt állunk a kapuk előtt, itt állunk a kapuk előtt,
    Titkon bebocsátásra várva

    Sereg pusztul a falak alatt,
    Sok új hely lesz a tornác alatt
    A herceg inkább visszavonul,
    Nem fog küzdeni oly konokul

    Itt állok a kapuk előtt, itt állok a kapuk előtt,
    Titkon bebocsátásra várva

    Föld megindul ég kitisztul
    Néhány lélek mennybe indul
    Kapu nyílik és bezárul
    Harsona szól az oltárról.

    A kapu előtt megállni nem szabad,
    Lépkedni előre csak tiszta szívvel szabad

    ___"Szakad a lánc, pörög a tánc
    Fordul a lovas, törik a sánc."

    cs, 2005-06-30 22:52 Krysten

    Krysten képe

    *12es kompozició*

    Talmi ívekkel tagolt egem
    létfénytelen homlokzatán ül
    sohsemvolt lábát lógázva
    bénultan rebbenő képzeletem-
    -szüziesen vétlen s esendő
    vászonsarkú ujjakkal
    érintem-tépem eme
    életlen képben
    lassan illanó percek
    koszlott keretének fényeit
    tévedhetetlen babrálva
    ecsetem elnyűtt szálú tagjait-
    -simára élezett tudatom
    álom-árnyai alatt megbúvó
    ihletet kergetve lép le
    roskatagon gondolatom
    a repedtté mállott élet
    művészetszagúra tépett
    talapzatáról-
    -12es kompozíció;
    a "Te meg Én" összefonódó
    s válladra omló realitásából
    vált a kép… messzikék-, és
    halványillat jégpúderként
    lepi bőröd s merevvé fagy
    az Akarat harcol arcod
    szelíddé fakult árkain-
    -állva roppan a csend realitása
    amint simuló kézzel felmázolva
    fehér szerelemszikrákat fest
    érinthetetlen kontúrod
    kontrasztjára a pára-
    -az álmatag estifényben
    hódarát pergetnek a percek
    ragyogón testetlen arcodra nézek
    s ecsetem simul kezembe szeliden.

    p, 2005-07-15 21:13 Mirk

    Halkan szól a zene,
    Mikor megyek hazafele,
    Vagy estefele, mikor
    A hosszú könyv felett görnyedek.

    A dallam körülöttem van,
    És igen, már bennem is,
    Hallom én mindig,
    Ha nem szól, akkor is.

    Talán én kreálom a fejemben,
    Csakhogy más ne járjon az eszemben,
    De nem hiszem el igazán,
    Lehet, hogy az alattvaló én vagyok.

    Hisz hangulatom tőle függ,
    A zene ritmusára mosolyodok el,
    Vagy leszek dühös,
    Bár ez nem is különös.

    Sokszor vagyok szomorú,
    Vagy inkább ahhoz hasonló, igen,
    Az egykedvűség uralkodik, de nem gyötör,
    Ilyen vagyok rég óta, igen.

    Unottan szemlélem a világot,
    Mely elhalad mellettem,
    Mintha le akarnám szedni a virágot,
    Mely már rég elvirágzott.

    Valóban nem különös ez, tekintve a zenét melyet hallgatok,
    Hisz a dal, mi örök tűzként lobog a lelkemben,
    Szomorú akár egy véres emlék, mint a sír,
    Melyen a kőbe vésve, saját neved olvasod.

    h, 2005-12-12 16:12 Bloody Dora

    Bloody Dora képe

    A Tűzből lépett elő,
    S kitárta szárnyait,
    Körülnézett,
    S nem találta társait.

    Fájdalmat érzett
    S perzselő pusztaságot:
    Tomboló vadságot
    Mely átjárja a világot.

    Utat keresett..
    De nem találta meg azt,
    Széttépte magát-ott belül-
    S csak fájdalma maradt.
    Visszalépett a Tűzbe,
    S lénye vele eggyé olvadt.
    Visszatért oda,honnan jött,
    És megtalálta az Utat.

    (Eme fenti eszmefuttatás,az én gondolataim szüleményének tudható be...Remélem sokan vannak,kik megértik,hogy mit akartam ezzel a pár sorral kifejezni. )

    Nurenea verse, csak áttettem. Előre is szólok, tényleg semmi közöm hozzá, nem én írtam (szép is lenne...). Övé a dicsőség. Itt ragadom meg az alkalmat, hogy szerintem egészen jó.

    cs, 2005-12-29 15:09 larozs

    larozs képe

    Nekem nagyon tetszik. larozs

    h, 2005-12-12 16:15 Bloody Dora

    Bloody Dora képe

    A Semmi ingoványában szövetségest lát az Éj.
    Rátelepszik,s életet lehel belé.
    Sötét árnyak kalandoznak,fosztogatják társaik,
    Összetörik,s megkínozzák a Fény szülötteit.
    A Láng erdejében,szövetségest lát a Fény.
    Összegyűltek lelkeit vigyázza egyetlen lény.

    Két szövetség egyfolytában
    Egymás ellen harcol,
    Élet-halál kérdése ez,
    -Eszköz nem számít csak hasson...
    Ezer éve tart már e harc,
    S döntetlenül lesz majd vége.
    Csak hullnak a seregek...
    Csak hullák a messzeségben...
    Fény és Árny marad csak,
    S egymással szembe fordulnak
    Együtt hulltak el a mezőn,
    S nem maradtak hamvaik,
    Mert mit ér a Fény Áry nélkül,
    Ha nincsen kivel dacolni?

    Nurenea újabb verse, megint csak áttettem, nem én írtam...
    Mondjuk ez is tetszik...

    sze, 2005-12-21 11:24 Karna

    Együtt lüktet vér és szív
    Minket az élet táncba hív
    Rengeteg kar csatát vív
    Az élet is háborút szít.

    Kart karba, hatalmas vár
    Mindenki ellenségre vár
    De míg kezünk egybe ér
    Az ellenség el nem ér.

    sze, 2005-12-28 23:19 Stryker

    Kripták között járok,
    Mert ez az otthonom.
    Valamire várok,
    S az idő csak forog.
    Éjszaka van, félek,
    Sötét a temető.
    Közelednek a rémek,
    S a halál órája egyre jő.
    Ez nem a valóság,
    Ez csak egy álom.
    Melyet fertőz a kórság,
    S én valamire várok.
    Mikor a halál órája éjfélt kong,
    Már tudom, ki vagyok.
    Ekkor elindult a rengeteg holt,
    És én a fejemhez kapok.
    Mert tudom évezredek óta,
    Tudom, mire várok.
    Mikor éjfélt üt az óra,
    Vadászni fogok rátok!

    cs, 2005-12-29 09:23 Karna

    ezkicsit morbidra sikrült Stryker, de nekem nagyon bejött

    cs, 2005-12-29 15:35 larozs

    larozs képe

    Ezer év távlatából

    Ezer év távlatából emlékszem
    A huszadik századra.
    Igen emlékszem…
    Mily őrült is volt az a világ,
    emberek ezreit fertőzte meg a láz,
    hogy pusztítsanak, romboljanak,
    s millióknak ne legyen már új nap.
    Emlékszem…
    Vakító fényfúriákkal robbant a világ,
    s az életoltó érintés sugárhidakkal
    ívelt át. Káosz volt. És összevisszaság.
    Rettegés örvénylett, égig érő morajjal…
    A reménytelenség alsó szolgáival.
    Megroggyant, és tátongó lyukakba
    hullt a sok épület, s utolsó útjukra
    indultak a nagy hegyek.
    Nem volt már törvény, vagy aki védheti
    csak a valóság-kínban fuldokló keservei,
    ahol színpadra lépett minden kegyetlen
    őrület, ahol vérbíbor áztatja a földeket.
    Óh! Igen. Emlékszem…
    Mily őrült is volt az a világ!
    Saját ellensége lett,
    (mintha)! -nem is létezett.
    Megszűnt a kint és bent,
    Nem volt fent és lent.
    Összevonták a fekete-bíbor drapériát,
    és köszöntötték… a Másvilág urát.

    ------------------------------------------

    Csatlakozhatom hozzátok?
    Tudom kicsit furcsa vers, de valaha rég, elég rég, ilyenekre gondoltam

    cs, 2005-12-29 19:54 Jud Lorin

    Jud Lorin képe

    MIÉRT NEM HAGYJA KI A SOROKAT OTT, AHOL ENTERT ÜTÖTTEM??

    egy régi versem, (ami a következő, fantáziadús címet viseli):

    Két szemedben

    Két szemedben lámpást gyújt a hold.
    A sivatag néma s kegyetlen,
    ölemben fáradt, szobor arcú herceg,
    meglapulsz. Álmot ma éjjel én hozok.

    Körénk árnyak gyűlnek lassan s csillagok.
    Hol jár ilyenkor a fény, a hajnal,
    az istenek se tudják az ég alatt.
    Arcuk elfordítják, mélák, hallgatagok.

    Álmot ma éjjel már én sem hozhatok.
    Két szemedben halk láng a hold, hamvadó.
    Arcod márvány, fehér és hideg,

    ki egykoron voltál, büszke herceg, itt
    szunnyadsz el némán, könnytelen, itt,
    széltől védett, tengeröböl ölemben.

    p, 2005-12-30 12:13 larozs

    larozs képe

    Én lettem a föld

    Mi voltam eddig? Talán semmi,
    s talán nem is Vagyok. De Voltam?
    Lehet csak képzelem, s hinni
    Szeretném, hogy Vagyok, vagy Voltam.
    Lehet szemfényvesztés a létem,
    kísérlet a bonyolult szövedék,
    a sokarcú igazságot feszegetem,
    mennyire igaz az emlék?
    S a kételkedés újra teremtett
    bennem egy formabontó tudást:
    Újra Én! Amint lüktető lendület
    ébred a szívre, s narancslángolást
    gyújt az égre. S Én lettem a Föld!
    A föld erejének ívelő üteme,
    amiben csendült és tündökölt
    a tékozló gyönyörűség sok színe.
    A könnyű szél, ahogy lengi a kalászt,
    illat, ahogy a nap mézet csorgat a tájra,
    zátony, amint bújik a víz alatt, a halász,
    vagy a század gyöngykagylója,
    s a sápadt-arany nap,
    ahogy szenderegve búcsúzik a mai-nap.
    Ez lettem az emlékek emlékéből.
    Egyszerre MINDEN!
    Földnyi lelkek, és színek az égből
    minden időben jelen és a múlt,
    hol éppen a „minden” érzetétől
    lábam elé…
    tengernyi öröm hullt.

    larozs

    sze, 2006-01-04 14:06 Mesemondó

    Mesemondó képe

    Sok szempntból közhelyes a vers, de csaka zért, mert ez az önkeresés, örök téma mindenkinek:) Ami nagyon tetszik azok az egyedi szavak, egyéni fogalomkapcsolatok, a gyöngykagyló, a méz, a kalász, a kísérlet, én ezekból éreztem meg belőled valamit... ezért tetszik, ezek anem szokványosak vagy te nekm a vers alapján:) Talán egy idó utrán a vers is ahogy te alakulsz csak rólad fog szólni:)
    ... a fű nő magától.

    sze, 2006-01-04 22:16 larozs

    larozs képe

    Köszönöm a hozzászólást. Ezek valóban csak kísérletek. :D
    De gondoltam felteszem, hátha szívesen olvassátok.
    Ez mindre vonatkozik, amit ide tettem. Larozs.

    sze, 2006-01-04 14:04 Mesemondó

    Mesemondó képe

    ez tök jó, kicsit gót vers, de jó:)
    Sajna nem tör sort, ez mindgi is ilyen volt, rendszer bibi.... mindegy mi így is szeretjük:)
    ... a fű nő magától.

    sze, 2006-01-04 20:19 Szasha Romanson

    Szasha Romanson képe

    Két szemedben, nekem tetszik. Milyen verseket irsz akkor mostanában? :)
    Szasha
    ___"Szakad a lánc, pörög a tánc
    Fordul a lovas, törik a sánc."

    sze, 2006-01-04 21:41 larozs

    larozs képe

    Nem vagy enyém, Te magadé vagy!

    Az a legnagyobb fájdalmam,
    míg Te óriás vagy magadban,
    hozzád csak porszem vagyok én,
    egy átsuhanó fény, életed delén.
    Te meg Én, benned két külön hatalom,
    nem forrasztott össze vágy, s a tiltott alkalom.
    Te… Te vagy magadnak, míg neked én,
    csak álomtájon álmodott szerelemfény.
    Egy mámoros alkalom csupán,
    egy varázsos-szép, ezerarcú éjszakán.
    Nekem, Te vagy az Énem,
    mintha csak Ten-magam lennék,
    s ünnep-széplő mézarany fényen,
    igézett vágyban tündökölnék.
    Felettem óriásnyi a hatalom,
    de könnyeimen át is Te vagy a jutalom.
    Villanó fény mosolya érzékemen át,
    tegnapban, s holnapban is imádva a mát,
    ha csak egy perc vagy is megírt sorsomon,
    ha csak egy sóhaj vagyok is ajkadon.

    ------------------------------------------

    Szerelem. Fájdalom. Rég.
    Larozs

    sze, 2006-01-04 22:11 larozs

    larozs képe

    Áloméjre szüremlő éj-emlékek
    -----------------
    Koldus vágy
    sajdul szívemen
    lázálom
    kering eremen
    megtorpan a vallomás
    szétfoszlik,
    s rongyos az álmodás.
    Lelkem üresében
    kong a sok odaadatlan,
    vergődök szárnyszegetten,
    földhözragadtan.
    Áloméjre szüremlő
    éj-emlékek,
    Seregelnek az elmélyülő
    emlék-éjek.
    Lelkem szűköl
    az árny-pillanaton
    térdre hull…
    az önző akaraton.
    minden elmarad,
    a kopott fényen
    megroggyan.
    Már csak a nap ölel,
    fényetűnt…
    parázs-szín fényeivel.

    Larozs

    h, 2006-01-23 09:30 Szasha Romanson

    Szasha Romanson képe

    Szeretni valóak az ilyen hangulat versek, én is kedvelek ilyesféléket írni, azonban ebből nekem hiányzik a remény.
    Szasha
    ___"Szakad a lánc, pörög a tánc
    Fordul a lovas, törik a sánc."

    v, 2006-03-26 12:55 Szasha Romanson

    Szasha Romanson képe

    Véremnek

    Egy rettentő erdőben fekszel,
    őzgida szemekkel remegő testel verekszel,
    Fáklya lelkű testvéred óv, véd szeretettel.
    Gyökereknél mélynek mélyén elkárhozott élet,
    Éjszakáról, éjszakára csak téged nézlek.
    Nézlek, vérző könnyeimmel mosom le arcodat,
    Tisztulás ez vagy csak egy elmosódó karcolat?
    Tisztulás lesz ez, megéljük nehéz harcodat!

    Abból az alkalomból, hogy az elveszett bárány, Farkas bőrében hazatért.

    ___"Szakad a lánc, pörög a tánc
    Fordul a lovas, törik a sánc."

    h, 2006-04-10 11:05 Éva

    Ágnisné átka /Ballada/

    Vasárnapi nagymisére hívogat a harang,
    Kongására ijettébe felreppen egy galamb.
    Zúgástól egy kicsikét szegény jól megszédül,
    Piheg még a felhőbodrán, osztán tovább repül.

    Elrepüle felhők között, hírt vinni egy házba,
    Hírt adni egy szép leánynak arról, aki várja.
    Mondani, hogy öltözködjön, fonja szépen haját,
    Ezér kerülgeti mostan, galamb a jány házát.

    És annak a kicsi háznak ablakiba szálla,
    És annak a kicsi háznak lakójának szóla:
    - Siess, siess kis Iluska, mer tégedet várnak,
    Estván ott vár nyugtalanul Istennek lakába.

    Szíve alatt éppeg mostan zsebeit kutassa,
    Szíve alatt immán ott van mai napnak jussa.
    Veres rózsát dugdosott a zsebe belsejibe,
    Veres rózsát néked szányja, szívit meg ne döfje.

    Szerelemnek az érzése szívibe költöze,
    Szerelemnek a rózsáját senki ki ne űzze.
    Fogadd el azt kis Iluska, locsold magad vízzel,
    Illatosat tégy magadra, Estván ne felejcsen.

    Elmenének családostul mind a kistemplomba,
    Találkoztak ott es, s többször, osztán nagy titokba.
    Szerelmiknek a rózsája gyorsan ki es virult,
    Annak pedig tüze-lángja semmiért sem csitult.

    Akkor sem, amikor őköt szidalmazni kezték,
    Mer nem gazdag az Iluska, hanem éppeg szegény.
    Szegény embereknek lészen egyetlen leánya,
    Szegény embereknek lészen egyetlen virága.

    Ojjan széppé cseperedett, mint gyönyörű rózsa,
    Teste kecses, hangja édes, erdők szép madara.
    A legények érte mára, sorra epekednek,
    A legények érte mindent meges-megtennének.

    De Ilusnak csak ez egy kell, Estván annak neve.
    Ennek a szép virágszálnak Estván a szerelme.
    Küzdeni kell tuggyák bizton, abból nem engednek,
    Egymáséi lesznek végre, megsúgták az egek.

    Osztán sokszor találkoznak, se vége, se hossza,
    Esténként a csókjaiknak, csak az ég tudója.
    Sok estéji tüzes csóknak eredménye lészen:
    Iluskának a hasába gyermek készülőbe.

    Jönne vígan e világra, jönne boldogságra,
    Csak mondana áment végre, mindenki a párra.
    Nem es vala itt mit tenni, megtörténe ez mán,
    Keservesen, de megtevék, s mondottak rá áldást.

    Zúg a harang, harangoznak, de most esküvőre.
    A harangok megszólalnak mindenkit csődítve.
    Jőnek- jőnek csudát látni, amit nem es bánnak,
    Nagyhasú a menyasszony, és ilyent ritkán látnak.

    Ám az égen a fellegek gyülekeznek egyre.
    Isten nyila mérgesen csap nem messze a földre.
    Esszesúgnak-morgolódnak erre az emberek,
    Tuggyák bizton ez az idő, honnan miért ered.

    Ünnepelők között némán, a nagyasszony álla,
    Oltár előtt ott áll Estván, boszorka nagyannya.
    Bibircsók az orrán jó nagy, szemébe fény villan,
    Átkait mormolja szótlan, ajka mozdulatlan.

    - Átok szálljon itten máma Ilusnak fejire!
    Gyermeket ne hozzon földre, fiút meg ne szülje.
    Méges, hogyha megszületik, fel ne cseperedjen.
    Szerelmiknek e világba írmagja se légyen!

    Ágnisnak a gonosz átka gyorsan szárnyra kapa,
    Boszorkának kévánsága hétfelé indula.
    Hét sarkába elindula ennek a világnak,
    Egyesülve sötétséggel bármikor lecsapnak.

    Dolgos napok következnek osztán, sorra-sorra,
    Míg eccer csak eljöve a szülésnek nagy napja.
    Erősen szép fiúcskának ad Ilus életet,
    Akit, mind egy királylegényt, amúgy nevelgetett.

    Ágnis asszony dühös leve, mer őt nőni látta,
    Ezér dúl-fúl haragjába, hogy nem fog az átka.
    Teliholdas éjjet hívja, szólongassa némán,
    Átkát ismételve, félve, nehogy mások hallják.

    Ott lapula az ő mérge, lelke sötétjibe,
    Boszorkányos napon osztán, ki es eresztette.
    Erdőbe ment édesapa a fiával éppen,
    Télire ment fát hozni bé, lóval és szekéren.

    Ég megzendült, villámot szórt, megeredt az eső,
    Kerengett és duzzadozott az átkozott felhő.
    Szűnni sehogy se akara vihar haragjának,
    Ellene nem volt mit tenni embernek, fiának.

    A hegy immán nem bírta és elindult az árja,
    A boszorka kacagott, s a felhőt dirigálta.
    Föld szakadt le és lezúdult, megállása nem vót,
    Csak amott a hegy aljába, hol ember tanyázott.

    Süvített hezza az orkán, nem hallottak semmit,
    Még aztot a dübörgést sem, mit a hegy elindít.
    Mire észrevevék vóna, s megfutamodának,
    Késő vót, késő vót, mán az Ilus kisfijának.

    Zúg a harang, harangoznak, de most temetésre.
    A harangok zúgnak-búgnak, nincs lélek békibe.
    Kettős temetés lesz máma, boszorkát temetnek,
    S a boszorka mellé még egy ártatlan holttestet.

    Isten nem nézhette mégse, haragját emelte,
    Ha jót gonosz elvette, a rosszat nem engette.
    A pokolba lekültte a vén-öreg boszorkát,
    És a mennybe felemelte a kicsiny fiúcskát.

    Mennybe mene fel a gyermek, szüleinek kincse.
    A boszorka vitte őt el, mondta falunépe.
    Osztán megszülete nékik két szép leánygyermek,
    Éldegéltek nagy békébe, s szépen cseperedtek.

    Jöttek a szép napok sorra, sok örömmel teli,
    Szíviket a fájdalom még azér egyre tépi.
    Szaggassa emléke az elveszett gyermeknek,
    Bús emléke szaggassa egy elvesztett életnek.

    A templomnak fatornyába harangoznak megint,
    Készülődnek az emberek a templomba esmint.
    Most mán ünneplőbe vannak, nagy örömbe mennek,
    Karon visznek kisdedet, hogy megkereszteljenek.

    Unokájik megszületett boldog a nagyannya,
    Fiúgyermek köszönt esmént, erre a világra.
    Kacag most a nap es újra, madarak danolnak
    Kiskertjikbe a virágok harmattól hajlongnak.

    Sok-sok évvel később egyszer, úgy egy estefele,
    Az emberek künn ülnek a marton, megrettenve.
    Szép napos idejik vala, nyár és erős meleg,
    A folyóba lubickola egész gyermeksereg.

    Vidám gyermekkacagástól hangos a víz partja,
    Vidám gyermekeknek hangját a szél odébb fújja.
    Osztán, úgy a gát tájékán lássanak hát csudát,
    Fodrot vet a víz és forog, s lehúz amit talál.

    - Ágnisnak az átka vala, kinek a képibe,
    Pokol fenékiről jöve, s Istent nem ismere. -
    Meggyőződve mondogassák eztet az emberek,
    Látni vélték a habok közt képit, egynémelyek.

    Látni vélték, ahogy köröz, a fiút keresi,
    Osztán, amint őt meglássa, magához emeli.
    Lehúzza a méjjbe, gyötri, ártatlan kisfiút,
    S feldobja az áldozatját, itt van neked Ilus!

    - Itt van a te kisunokád, szusz nincs benne semmi,
    Itt van a te kisunokád, bosszúm nem kerüli! -
    Esszecsődültek a népek, menteni akarták,
    De az átkozott boszorka, jól végezte dolgát.

    Estére mán gyászba borul az Estvánék háza,
    Estére már ott virrasztnak méjj, fekete gyászba.
    Reggelre az ég béborult, sírtak a fellegek.
    Reggelre az Estván fején haj elfehéredett.

    Harmadnapra harang kondult, megint temetésre.
    Gyászszekérbe kis koporsó, s benne család kincse.
    Ő lett volna folytatása ennek a családnak,
    Ő lett volna megváltója Ágnisné átkának.

    Elmúlt a nyár, el a tél es, Ilus nem nyugoda.
    Nagypénteknek éjszakáján ágyából kiszálla.
    Árpádoknak gyászruháját öltötte magára,
    Hófehérbe kisietett a nagy éjszkába.

    Imakönyvet vett kezibe, mellé egy szál rózsát,
    Úgy ment ki a temetőbe, ki mindenre elszánt.
    Felveszi a harcot vele, fel a nagy gonosszal,
    Imádságos könyvit viszi, szót vált majd Ágnissal.

    Letérdel a két sír közi, s felnéz magas égre,
    - Gyere elé vén boszorka, számoljuk el végre!
    Én mondom a miatyánkot, te szórjad az átkot,
    Hadd lássam, hogy ki erősebb, pusztuljon az álnok! -

    Eccerre a szél megindult, s a világnak csúfja,
    Elészedte az erejeit, mindent megmozgatva.
    Villámait hívta sorra, s dördült hezza nagyot,
    Záport küldött, jeges esőt, verje Ilust agyon.

    Közbe Ilus bibliáját maga elé tevé,
    Abból olvas, imája száll mostan az ég felé.
    Esszecsapott a két erő, nem ismer kegyelmet,
    Végigseper, viaskodik, egyik sem kegyelmez.

    Reggelre a sírvilágba, nagy csend béköszönte,
    Az égen meg felsejlik a napnak a kezdete.
    Az emberek mit sem tudnak, de most csudálkoznak,
    Szemik nem volt még látója, ijjen nagy csudának.

    Ojjan kék volt fenn az ég, mint ibolya virága,
    Ojjan tiszta a levegő, mint havasi pára.
    Osztán, felsejlett a nap es, gyűrűbe borulva,
    A szivárvány minden színit önmagával hozva.

    Csak Ilusék háza hangos, nem lássák a csudát.
    Keresik, folyton kutassák, nem lelik nagymamát.
    Valaki szól, mennyenek ki, ott a temetőbe.
    Temetőbe két halom közt, talpig van fehérbe.

    Szerelmet ő elfogatta, megfizetett érte,
    Életibe került igaz, de eltűnt a bestye.
    Ezután mán nincsen átok, győzött imádsága,
    Boldogságba méges élhet eztán a családja.

    Nem es mozdították onnan, nem volt hezza szívik,
    Két sír között temették el, lelke nyerjen békit.
    Fehér ruhájába nyugszik, gyolccsal bétekerték,
    Harmatozó vírágokkal sírját kibérelték.

    Évek múltán a virágok mind gyökérre kaptak.
    Évek múltán a virágok csak úgy illatoztak.
    Illatoztak mindenkinek, kit szerelem érint,
    Illatoztak mindenkiért, ki éltet ad értik.

    k, 2006-04-18 12:05 maciti

    maciti képe

    LASSÚ TÁNC

    Nézted valaha a gyerekeket játszani a körhintán?
    Hallgattad, amint az esőcseppek földet érnek tompán?
    Követted szemeddel egy pillangó szeszélyes röptét,
    Nézted a tovatűnő éjben a felkelő nap fényét?

    Lassítanod kéne.
    Ne táncolj oly gyorsan.
    Az idő rövid
    A zene elillan ...

    Átrepülsz szinte minden napodon?
    S mikor kérded: "Hogy s mint?"
    Meghallod a választ?

    Mikor a nap véget ér, te ágyadban fekszel,
    Tennivalók százai cikáznak fejedben?
    Lassítanod kéne.
    Ne táncolj oly gyorsan.
    Az idő rövid ..

    A zene elillan ..
    Szoktad mondani gyermekednek, "majd inkább holnap"?
    És láttad a rohanásban, amint arcára kiült a bánat?
    Vesztettél el egy jó barátot, hagytad kihűlni a barátságot,
    Mert nem volt időd felhívni, hogy annyit mondj: "Szia"?

    Lassítanod kéne.
    Ne táncolj oly gyorsan.
    Az idő rövid.
    A zene elillan.

    Mikor oly gyorsan szaladsz, hogy valahová elérj,
    Észre sem veszed az út örömét.
    Mikor egész nap csak rohansz s aggódsz,
    Olyan ez, mint egy kibontatlan ajándék... melyet eldobsz.

    Az Élet nem versenyfutás
    Lassíts, ne szaladj oly gyorsan
    Halld meg a zenét
    Mielőtt a dal elillan.

    k, 2006-04-18 12:09 maciti

    maciti képe

    Halkan a szélbe sóhajtok...

    halkan a szélbe sóhajtok,
    talán repülni óhajtok,
    bámulom az égen a tengernyi csillagot
    olyan szépen ragyognak, olyan hatalmasok,
    olyan rengetegen, s én olyan árva vagyok...
    halkan a szélbe sóhajtok,
    talán repülni óhajtok,
    nézem a magasan felettem izzó napot
    minden nap vele együtt ébredek és halok
    bárcsak ő lehetnék, de túl sötét vagyok.
    halkan a szélbe sóhajtok,
    talán repülni óhajtok
    s könnyes szemekkel madaraimra gondolok,
    kik ott fenn szállva boldogok, rájuk gondolok,
    mikor törött szárnyakkal lenn a porban vagyok.
    halkan a szélbe sóhajtok,
    talán repülni óhajtok,
    bármerre nézhetek, bármit is akarhatok,
    azt látom: kicsi vagyok, és ők milyen nagyok,
    összetörték szívem és reménytelen vagyok.
    halkan a szélbe sóhajtok,
    szavaim ellopja egy szellő,
    elfojtja a sikoly, ami lelkemben kavarog,
    talán repülni óhajtok,
    körbezár egy fekete felhő,
    viharában megfagyok, s holtan alázuhanok.

    k, 2006-04-18 12:10 maciti

    maciti képe

    Vércseppek az ajkadon

    Vértócsában fekszem, üveges szemmel,
    Mocskos tőrt markolok kezemmel,
    Nevedet suttogom, Dracula kedvesem,
    Te vagy a bakacsin holttestemen,
    Átölelsz még, csak egyszer,
    Lehajolsz és mellém fekszel,
    Feleséged voltam, szép hajadon,
    Száz év ér véget e hajnalon.

    k, 2009-01-13 02:17 Senorithá

    Tündérfiú…

    Tegnap egy tündérfiú járt nálam,
    Vele a fellegekbe szálltam,
    Puha, párnás felhőkön jártam,
    S a zord világot onnan másnak láttam.

    Szép szemével szemembe nézett,
    S egyetlen pillantásával megigézett.
    Három hosszú nap, három gyors éjszaka,
    Eddig tartott a tündérfiú szemének varázslata.

    Szám még most is lágy csókjától ég,
    Árva szívem folyton azt súgja: akarom őt még!
    Érzem bőre illatát, kezének melegét,
    Évezredeket töltenék el kettesben vele még.

    Hét álmos nap, hét ébren töltött éjszaka,
    S újra hallom fülemben a tündér kínzó szavait:
    "Velem lehetsz, de nem szerethetsz ezen a világon",
    "Ha nem szerethetlek itt, hát szeretlek a másvilágon!"

    Még most is itt jár egy tündér nálam,
    Az, kivel a fellegekbe szálltam.
    Ő az, kivel puha felhőkön jártam,
    De hisz őt csak álmomban láttam...

    k, 2009-01-13 14:38 Raúl

    Raúl képe

    Nyugat

    Volt olyan, hogy napnyugtára ébredtem,
    Hogy tudtam, nyugaton kell felkelnem.
    Ilyenkor mindig megkerestem valakit,
    Akit formálok, s aki engem is alakít.

    Téptük és simogattuk a másik lelkét,
    Szaggatuk, majd adtunk rá nephentét.
    Ismertük egymást, mint a hazai tájékot,
    És így játszottunk furcsa játékot...

    Tőlem gyakran kérdezte, mit is akarok,
    "Nekem az kell, amit kaphatok."
    Ez volt, ha nyugaton keltem,
    Ha tudtam, napnyugtára ébredtem.
    ____________________________________________________

    "Ember vagyok; semmi, ami emberi, nem idegen tőlem."

    Terentius Afer

    k, 2009-01-13 16:43 Demetria Blacksmith

    Demetria Blacksmith képe

    A szerelmes Halál
    Keserves élet, miért büntetsz engem,
    Miért vetted el egyetlen szerelmem?
    Nem ér már többet semmit a létem,
    Eldobom immár hát éltem,
    S átadom magam a Halál karjaiba éppen.

    Csak hív, hívogat, kezét nyújtja felém,
    gyere te gyönyörű lány, légy az enyém!
    S egy sínre vezet, Aztán megfogja másik kezemet,
    finoman leültet, ölébe húz, és nevet.
    Csókot ad számra, és ragyog a fény,
    robog a vonat, e csodás tünemény.

    Közeledik gyorsan felém,
    Már csak egy pillanat és enyém, Enyém az örök lét,
    Más nem veheti már el, ez a tét.
    Egy rövid pillanat csupán, és végem,
    Kinyitom szemem, s lebegek a fekete térben.

    Két ajtó előttem,
    Döntenem kell, hol vár új létem.
    Szívem hevesen kalapál, Merre vagy kedvesem?
    Adj jelet, vagy a Halálnak párja leszek!
    Itt vagy hát, úgy én is a mennybe megyek!
    De valami húz, követel engemet!

    Ez a halál, engem akar, legyek vele,
    Hogy legyek társa, örök szerelme...
    Viszlát édesem, az ég legyen veled,
    Nem látsz többé, csak a lelkemet,
    De találkozunk talán még, Ha látogatóba jő a halál,
    én mindig mellette leszek!

    Ajánlott zene a vershez: Apocalyptica - Bittersweet (énekel benne a Rasmus Lauri-ja is )

    ~~~~~***~~~~~***~~~~~***~~~~~***~~~~~~
    Ne járj olyan orvoshoz, akinek a rendelőjében
    pusztulnak a virágok!

    szo, 2009-03-21 20:36 Bloody Dora

    Bloody Dora képe

    Hahó, Kata (Kreeteeka), itt a verses fórum! :) Mivel írtad, hogy nem leled. Blade eztán nem fog kötekedni. :)
    _____________________
    Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

    szo, 2009-03-21 20:42 Kreeteeka

    Kreeteeka képe

    Háhh, köszi. :)
    EK nem bír magával.
    -------------------------------
    A lovakat már szabadon engedtem, s most újra magam vagyok.

    p, 2009-05-22 20:59 HAL9000

    HAL9000 képe

    A TINTA

    Egy tollvonás az élet,
    csillogó fekete ítélet,
    idegeid rostjait itatja,
    mert nedvét kívánod,
    s unottan, szivárogva
    csak terjed…
    Megbélyegzi Lelked!

    Öreg, kiszáradt penna... szaladj!
    mintha a bölcsesség suhanna,
    egy végtelen lapon a semmi felé.
    Mi vár, az nem otthonod...
    egy tollvonás az élet!

    Értelem féli sötét testét,
    benne enyésznek alkonyi eszmék,
    hát vakard papírra,
    a Minden szépségét...
    egy tollvonás az élet!

    Kormosan is ideges,
    szégyenlős a hajnal,
    sötétben virrad a jövő,
    félelem remeg,
    fekete tinta habján,
    s a vágy mosolyt karcol,
    veszett szépségek árnyékára,
    folyasd hát sötét vérét papírra...
    egy tollvonás az élet!

    Hagyd örökül a dalt,
    szíved lüktető árnyait,
    vésd a fehér rostokba...
    Egy TOLLVONÁS az ÉLET!

    cs, 2009-08-20 16:20 Demetria Blacksmith

    Demetria Blacksmith képe

    Az Özvegy csókja

    Fekete ruhám uszája
    Temető mocskát összekuszálja.
    Fekete fátyol rejti arcom,
    Tekintetem kedvesem sírjára fordítom.

    Itt nyugszol hát, életem kedvese,
    Csókodat nem érezhetem mostmár, sohase.
    De követlek majdan majd a sírba,
    Üdvözölve megyek majd, s nem sírva.

    Bár láthatnálak mégegyszer,
    Még akkor is, ha más lennél is, nem ember.
    Hulla csókod magával ragadna,
    S örök álmokba taszítana.

    Örök álom, édes álom,
    Szerelmemet nem találom.
    Merre vagy te édes lélek,
    Nem talállak, nem is lellek.

    Felébredek, sírján fekszek,
    Az emberek mind elmentek.
    Hideg van és nagyon fázom,
    Fátyolomat sem találom.

    Érzem, rohadt kezét fogom,
    Szorítja kezem, szorítja nagyon.
    Nem enged el, kéri, hogy segítsek,
    Szabad kezemmel kaparni kezdek.

    Ohh igen, ez már az arca,
    Sírontúli szépség takarja.
    Szemgödrében féreg mászkál,
    Mégis szebb Ő a halálnál.

    Fölé hajolok, nézem oszló arcát,
    Majd egy csókkal jutalmazom emberi szépségének báját.
    De nem csókol vissza, hisz csak egy tetem,
    Mégis Ő lesz örökkön-örökké az Egyetlenem.
    ------------------------------------------
    Első verseim egyike... :)

    ~~~~~***~~~~~***~~~~~***~~~~~***~~~~~~
    Ha szemmel mindent el lehetne intézni, az utcákon csak halottak, és terhes nők lennének.

    p, 2009-08-21 01:46 craz

    craz képe

    Én vagyok arra itt
    .
    a sötét nem bánt nem veszi véred
    nem mondja utolsó órádat éled
    nem vágja beléd karmait
    mert én vagyok arra itt
    .
    az éjjel nem bánt nem ő halálod
    nem mondja utolsó utadat járod
    látod azt most én teszem
    véredtől részegen
    ..

    p, 2014-04-25 19:52 craz

    craz képe

    Na tessék! Négy éve és nyolc hónapja küldtem be ezt a versemet, és senki se szól hozzá :( .
    Ó, vajh' mér' nem méltattátok válaszra e remek kétszer négy sort - meg a címet, az már kilenc. :)
    Kész, ennyi volt, nem várom meg a kerek öt évet, belátom, hogy nem tudok verset írni. :D
    És különben is, ez meg milyen oldal, hogy öt évig senki se szól hozzá! Felháborító! Írok is minnyár' a szerkesztőknek valami szívhez szólót, vagy markolót, vagy hasítót inkább, mint egy bordákon át cuppanó hajítóbalta!
    Na csá! 3:)

    - - - -
    "Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
    s nincs seb, mit heggel nem takar,
    igyál, testvér, e mély pohárból,
    csupán az első korty fanyar."

    szo, 2009-08-22 15:22 Demetria Blacksmith

    Demetria Blacksmith képe

    Hát kinek szól?
    ~~~~~***~~~~~***~~~~~***~~~~~***~~~~~~
    Ha szemmel mindent el lehetne intézni, az utcákon csak halottak, és terhes nők lennének.

    szo, 2009-08-22 14:12 Kreeteeka

    Kreeteeka képe

    merengve

    *
    fájdalom hasít át a

    néma-sötét szobán

    de nem bántja a

    testtelen csendet

    a százarcú kín

    embereket keresve

    kúszik kitartón

    tovább gyarlók

    és ártatlanok után

    kutat s az omladozó

    nyomornegyed

    szűk falai közt

    rátalál örök társára

    kihez hűen csatlakozik

    és soha többé

    el nem engedi

    *

    mert még a kín is

    magányos

    s egyedül a fájdalom

    is szenved
    -------------------------------
    Kata, aki soha, semmilyen nagy és fontos cselekedetet nem vitt véghez, csak a járda közepére tévedt kicsi csigákért hajol le, hogy odébb, a fűben rakja le őket.

    sze, 2010-07-07 18:12 zsanett0321 (nem ellenőrzött)

    Saját versem

     

    Szerelem

    Messze vagy de bárhol pici szívemtől távol

    Hiányodtól szívemet gyötrő fájdalom nyomja

    De mikor meglátlak pici szívem dobban

    És mosolyt csalsz arcomra.

     

    Veled álmodom és veled fekszem

    Forró testedet érzem magadhoz ölelve

    S reggel csókkal ébredni

    Érezni szíved dobbanását egy csöndes reggelen.

     

    cs, 2010-07-08 14:27 Windyllan

    Windyllan képe

    SMINK (ne kövezzetek meg.)

     

    Hangokból szült némaság
    fúrja át
    agyam márvány hártyáját
    fülemen bekúszó inda
    mintha
    újra élném az ezrek óráját.
    Bánom,
    hogy nem látom
    miként eszi meg a hangya
    egy lepke bábját.

    Arannyal festem most ajkadra a jelet,
    hogy csókod drága legyen,
    szemed ezüsttel vakítom el,
    hogy csak a szépet lássa meg,
    szíved acéllal vonom be
    ne hallja senki se
    miként dobban e szív
    ütemét senki ne találja el
    legyen káosz minden hang
    mely megpróbál simulni
    legyen minden pokoli ária
    mi szíved titkát próbálja
    meglelni..
    El fog esni
    minden lovag
    ki fehér paripán
    ki oly mostohán
    hogy fantáziám
    nem tud mit szőni súlyos páncélja alá
    csak tollam hegyét
    mely szét
    lyuggatja az üres elmét.

    Megint telezsúfoltam egy papírt
    értelmetlen maszlaggal
    de tavasszal
    ígérem
    lepkét fogok fogni
    és hajadba tűzöm,
    ha kell erőszakkal,
    hogy ajkaid közül hernyó rágja ki magát
    hízzon nagyra az arany masszán
    és én lecsókolom,
    biz Isten lecsókolom a csúfot,
    ha hagyod.

    Szemedből kikaparom a világ minden ezüstjét
    mert akarom, hogy engem is láss
    soha ne bánd a sohát
    volt már rosszabb is
    mint megkövezni egy mostohát
    papírgalacsinnal..

    ekörül
    tekeregnek tekervényeim
    idekinn
    minden olyan fényes..

    Talán maradt még egy kis ezüst a szemeidben.
    Bújj ide,
    ólmot akarok suttogni a füledbe..
    hogy meg ne halld őrültségeimet kedves.
    Szeretlek.
    Nagyon.
    Olvasd meg ajkamon
    ajkad árát
    elmém utolsó morzsáját
    is odatapasztom..
    milyen ragacsos a rúzsod..
    nem tudom
    miként fog megférni az elme
    egy arany hernyóval szemben.

    Inkább, mint a semmi.
    ezt mindenki így gondolná
    mikor a perem óráján
    látja a kedves ajkakat görbülni..
    ne sírj drágám..

    a sminked el fog maszatolódni.

    ----------------------------------------------------------------

    "Kérem ne etessék az állatokat. Nem élnek."

    h, 2014-04-21 19:31 Nusii

    Sziasztok!
    Szeretnék véleményt kérni a minap írt költeményről....

    Árván

    Itt ülök árván,
    Társra várván.
    Nézem az eget,
    A mélységes felleget.
    Márványosan csillog a Hold,
    Szinte már világít az égbolt.
    A tömérdek csillag is világít,
    De a sok planéta nem melegít.
    Erre csak a Nap képes,
    Vagy ha valaki szerelmes,
    De éjszaka van és senkim sincs,
    Ráz a hideg, s kezemen ott a bilincs
    Végül még mindig itt ülök árván,
    Ugyancsak társra várván....

    h, 2014-04-21 21:21 Bloody Dora

    Bloody Dora képe

    Az a legfurcsább benne, hogy egy sor az amúgy átlagos tinédzser szerelems verset átalakítja egy villioni siralomházi kesergéssé.
    "Ráz a hideg, s kezemen ott a bilincs" - vagyis börtönben ül és várja a tettestársát. Valószínűleg a kegyelem fejében felnyomta, most meg azon izgul, sikerül-e elkapniuk. Különben maradhat ugyanott.

    _____________________
    Dr. Bloody Dora

    h, 2014-04-21 21:38 Nusii

    A bilincs igazából annak a jelképe akart volna lenni, hogy tehetetlen.... De ha van ötleted hogyan lehetne átírni, szívesen meghallgatom :)

    h, 2014-04-21 21:44 Bloody Dora

    Bloody Dora képe

    Obb ért a versekhez (de nagyon szigorú), én csak olvasom és idézem. Ha éretnék hozzájuk, el tudtam volna mondani, mi nem stimmel még (valami nem, csak nem tudom megfogalmazni... rím? szótagszám? ritmus? fene tudja).
    Igazából a tehetetlenség érzése nem jön át. Úgy értem... hosszabban is simán írhatnál arról, hogy tehetetlen és nem csak egy álmodozó, aki bmulja az eget és vérja a sült galambot. Oké, Tóth Árpád ugrott be (Lélektől lélekig, természetesen), én azt várnám, ha már tehetetlenség bilincse és a szeretetvágy. Meg az ég csillagjai.

    _____________________
    Dr. Bloody Dora

    h, 2014-04-21 22:02 Kaiser

    Kaiser képe

    Eddig nem is tudtam, hogy van a prózával foglalkozó Karcon egy ilyen lírikus szekta. Mik ki nem derülnek. :D

    Egyébiránt pedig, csak, mint hétköznapi versszerető tudnék véleményt mondani, az pedig nem ér sokat, már szakmai szempontból. A legfurcsább talán az, hogy nincs vele különösebb bajom. Nem tudnék igazán belekötni. Egyszerűen hiányzik belőle valami. Hiányzik az íz, nincsen benne az a magával ragadó erő, ami miatt én a verseket szeretni szoktam, és csak úgy megjegyzem, aztán pedig idézgetem őket magamban - nálam ez a mércéje annak, hogy egy vers igazán remek-e, vagy csak simán nem rossz. :)

    _____________________________
    "Your only hope, a life charmed black
    An empty grin for we cannot turn back
    A seeking silence and a creeping lust
    The pork-men crackle as they turn to dust"

    k, 2014-04-22 11:48 Obb

    Ha már én lettem megnevezve :)

    Hogy is mondjam? Röviden: kukába való.

    Hosszabban:

    Szabad vers forma

    14 soros,

    A versritmus ereszkedő leejtésű

    Szótagszámok: 5 4 5 7 8 9 10 10 7 8 9 11 10 7

    Szerkesztettségre utaló jeleket sok mindenben nem lehet felfedezni, max. a rímképletben: páros rímek, aabbcc..., de ezek sem nevezhetőek bravúrosnak, és hogy a sorok mindig egy gondolati egységet tartalmaznak, nincs sorátlépés, azaz ejambement, valamint a keretes szerkezet.
    Ez az egész így kölcsönöz a versnek egy rezignált statikusságot, ami eléggé élvezhetetlenné teszi, pusztán a kivitelezésével, a tartalom nélkül is, ami még rátesz erre is.

    Az első szám első személyben írott vers felütésében, az első két sorban a líra én jelenlegi társtalan állapotának panaszával találjuk szembe magunkat.

    Majd a következő két sorban (3,4) eltávolodik, mintha a távolban próbálná megragadni az állapot okaira kapható válaszokat, de hát a mélységes fellegben ez nehezen képzelhető el, mert olyan nincs, max. mélykék felleg, esetleg felleg mélye kutatható, de adjuk meg lírai szabadságot és ne kukacoskodjunk ilyenekkel

    Innentől (5-12) megállapítások, tények levonásának a sora következik a természeti jelenség megfigyeléséből.
    Helyt nem álló, értelmezhetetlen, hamis hasonlattal kezdődnek ezek a megállapítások, a márványos csillogást a világító világosság magasságába emelve (5,6).
    Amit még több világossággal növelnek a színre lépő csillagok (7), reményt keltve a én magányos állapota ellenére, de csak egy pillanatnyit, mert a következő sor (8) ellentétel állít fel: hiába világítanak, táplálnak reménnyel, mégsem melegíthetik fel, nem adhatnak pusztán a fényükkel társat, ahhoz túl messze vannak.

    Csak a Nap és a szerelem egyedül olyan közelségű, ami ezt megteheti (9,10).

    A kerethez visszatérés előtt (11,12), a költő közli, hogy egyikre sincs esély, mert szívében éjszaka van, ami kihűlt: "Ráz a hideg", viszont a kezén bilincset már csak úgy tudjuk értelmezni, hogy önkielégítésre is képtelen.

    Végül az utolsó két sor (13,14) kerettel bezárja a az elmélkedést, és visszatér a kiinduló állapothoz, azzal megtoldva, hogy hiábavaló, értelmetlen volt a lélek távoli kalandozása, mint ahogy ez a vers is, hiszen nincs remény.

    k, 2014-04-22 13:31 Nusii

    A lényege igazából annyi akart volna lenni, hogy: van egy lány, aki éjszaka egyedül kiült nézni a csillagokat, miközben arra gondolt akit szeret, de mivel az apja eltiltotta tőle, ezért nem tud mit tenni, hogy ezen változtasson és csak álom marad örökké.

    k, 2014-04-22 16:53 Para Celsus

    Para Celsus képe

    A lírai tehetség ott kezdődik, hogy belátjuk, rohadtul nem tudunk verset írni. Eddig már én is eljutottam, és bízvást mondom, sok förtelmes verstől mentettem meg ezáltal kicsiny sárgolyónkat. Jó lenne, ha minél többen részesülnének efféle lírai Szatoriban.
    (A világít-melegít, illetve a képes-szerelmes rímpárokon elsírtam magam. Tudod mit? Kezdj el verseket olvasni. Shakespeare-szonetteket, Kosztolányit, Villont, Majakovszkijt, Ginsberget, Petőfit, bárkit. Aztán hasonlítsd össze az olvasott költeményeket a saját alkotásoddal. Ha látod a különbséget, akkor jó. :) )


    "The Rainmakeeeer!"

    k, 2014-04-22 17:43 Ovidius

    Ovidius képe

    Nem nagyon értek a versekhez, csak szeretem őket... No, akkor figyelembe véve Para kicsit rezignált megállapítását, valamint Obb fantasztikusan profi szakmai elemzését, elmondanám, hogy szerintem a vers igen sokféle lehet, alakilag is. Mondjuk Walt Whitman szabad verseitől kezdve, az alábbi úr idézett művéig, ami a világlíra egyik legszebb ritmusú alkotása (természetesen zseniális magyar fordítóinak köszönhetően is...):

    Az eredeti:
    William Blake: The Tiger

    Tiger, tiger, burning bright,
    In the forest of the night,
    What immortal hand or eye
    Could frame thy fearful symmetry?

    In what distant deeps or skies
    Burnt the fire of thine eyes?
    On what wings dare he aspire?
    What the hand dare seize the fire?

    And what shoulder, and what art,
    Could twist the sinews of thy heart?
    When thy heart began to beat,
    What dread hand forged thy dread feet?

    What the hammer? What the chain?
    In what furnace was thy brain?
    What the anvil? What dread grasp
    Dared its deadly terrors clasp?

    When the stars threw down their spears
    And watered heaven with their tears,
    Did He smile his work to see?
    Did He who made the lamb make thee?

    Tiger, tiger, burning bright,
    In the forest of the night,
    What immortal hand or eye
    Dare frame thy fearful symmetry?

    Aztán az egyik magyar változat:

    A Tigris

    Tigris! Tigris! éjszakánk
    Erdejében sárga láng,
    Mely örök kéz szabta rád
    Rettentő szimetriád?

    Milyen katlan, mily egek
    Mélyén gyúlt ki a szemed?
    Szárnyra mily harc hőse kelt,
    Aki e tűzhöz nyúlni mert?

    Milyen váll és mily müvész
    Fonta szíved izmait? És
    Mikor elsőt vert szived,
    Milyen kar s láb bírt veled?

    Milyen pőröly? mily vasak?
    Mily kohóban forrt agyad?
    Mily üllőre mily marok
    Törte gyilkos terrorod?

    S amikor befejezett,
    Mosolygott rád a mestered?
    Te voltál, amire várt?
    Aki a Bárányt, az csinált?

    Tigris! Tigris! éjszakánk
    Erdejében sárga láng,
    Mely örök kéz szabta rád
    Rettentő szimetriád?

    (Szabó Lőrinc)

    Aztán a másik magyar változat:

    Tigris

    Tigris, tigris, csóvafény
    Éjszakáknak erdején,
    Mily kéz adta teneked
    Szörnyü és szép termeted?

    Mily mélyben, ég-tájakon
    Izzott a szemed vakon?
    Volt tüzét felkapni vész?
    Volt-e megragadni kéz?

    Szived izmait mi csel
    És mi váll csavarta fel?
    És mikor vert, volt erő,
    Kéz-láb, dacra vakmerő?

    Volt pöröly? és lánc-e, több?
    Mily kohón forrt a velőd?
    Volt üllő? volt vad kapocs,
    Gyilkos présével dacos?

    Hogy a csillagfény kigyult
    S az ég nedves könnye hullt,
    Rád mosolygott Alkotód?
    Ki bárányt is alkotott?

    Tigris, tigris, csóvafény
    Éjszakáknak erdején,
    Mily kéz adta teneked
    Szörnyü és szép termeted?

    (Kosztolányi Dezső)

    No kérem...itt kezdődik a vers... :D

     

     

     

     

    ----------------------------------

    Minden szélmalom ellenfél!

    k, 2014-04-22 17:52 Para Celsus

    Para Celsus képe

    Áh, nem is vagyok rezignált, csak látom a saját korlátaimat. :)) Égne a képem, ha fel kéne olvasnom egy kamaszkori vers-zsengémet... (Bár már akkor sem mutogattam őket - eldugtam a füzetet, ne lássa senki.)
    Rohadtul nem tudok verset írni.

    Amúgy tényleg sokféle lehet.
    Ilyen fésületlen fenegyerek-lázadó:
    "Gregory Corso: De nekem nem kell a jóság
    1

    Ismerem
    a jóság különös dadáit, a betegeket csókolják, gondozzák az öregeket, és az őrülteknek
    kandiscukrot adnak! Figyeltem őket, éjjel, sötéten és szomorúan tolókocsikat görgettek
    a tenger partján! Ismerem a jóság hájas püspökeit, a szürke hajú öreg kis hölgyet,
    a szomszéd papot, a híres költőt, anyámat, ismerem valamennyiüket! Figyeltem őket,
    éjjel, sötéten és szomorúan ragasztgatták az irgalom plakátjait a kétségbeesés
    erős oszlopaira.

    2

    Ismerem
    magát a Mindenható jóságot is! Szűzies, fehér lábánál üldögéltem,
    hogy bizalmába
    férkőzzem! Csak kegyes dolgokról beszéltünk, de egy éjszaka megkínoztak azok a
    különös dadák
    a hájas püspökök. Az öreg kis hölgy szöges kerekű kocsival átrobogott
    a fejemen! A pap felhasította gyomromat, belém dugta kezét,
    és ezt kiabálta:
    "Hol a lelked? A lelked!" A híres költő felcsippentett és kihajított
    az ablakon! Anyám elhagyott! A Jósághoz rohantam, rátörtem az ajtót
    és meggyaláztam!
    egy megnevezhetetlen késsel ezer sebet ütöttem rajta, és mocsokkal fertőztem be
    mindet!
    Lecipeltem a hátamon - mint egy vámpír -
    a macskaköves éjszakába!
    Kutyák vonítottak! Kandúrok menekültek! Bezárult minden ablak! Fölcipeltem tíz
    lépcsősoron! Ledobtam kis szobám padlójára, mellé térdeltem és sírtam. Sírtam.
    3

    De
    mi a jóság? Megöltem a jóságot,
    de mi az? Jó vagy mert jó életet élsz. Szent
    Ferenc jó volt. A háziúr jó. A nádpálca jó. S ha én azt mondom, hogy a parkban
    ücsörgő emberek jobbak?"
    (Eörsi István)

    vagy ilyen szabályos-tökéletes:
    "William Shakespeare: LXXV. szonett

    Az vagy nekem, mint testnek a kenyér
    S tavaszi zápor fűszere a földnek;
    Lelkem miattad örök harcban él,
    Mint fösvény, kit pénze gondja öl meg;

    Csupa fény és boldogság büszke elmém,
    Majd fél: az idő ellop, eltemet;
    Csak az enyém légy, néha azt szeretném,
    Majd, hogy a világ lássa kincsemet;

    Arcod varázsa csordultig betölt
    S egy pillantásodért is sorvadok;
    Nincs más, nem is akarok más gyönyört,
    Csak amit tőled kaptam s még kapok.

    Koldus-szegény királyi gazdagon,
    Részeg vagyok és mindig szomjazom."
    (Szabó Lőrinc)


    "The Rainmakeeeer!"

    k, 2014-04-22 18:02 Ovidius

    Ovidius képe

    Lehet, hogy meglepő, de az a fésületlen vers jobb tetszett, mint a tökéletes ritmusú.
    Talán a lázadó tartalom és stílus miatt... :D

     

     

     

     

    ----------------------------------

    Minden szélmalom ellenfél!

    p, 2014-04-25 18:52 Para Celsus

    Para Celsus képe

    Ja, ja, Greg Corso, a notórius tolvaj és fenegyerek, a '60-as évek méltatlanul mellőzött költője - a Gasoline c. kötetét tartják a legjobbnak.


    "The Rainmakeeeer!"

    h, 2014-04-21 22:03 Forsaken

    Forsaken képe

    No, ha már van erre rovat, próbáljuk ki magunkat ebben a műfajban is. Szóval:

    Tehetetlen dühömben

    Dühöngenék, megőrülnék,
    Elhoznám a baltámat.
    Mint ostoba agyvelőt, én
    Szétcsapnám az almákat.

    Halált hoznék, ordítoznék,
    S üvölteném igazam.
    Torkomból az ő fülébe,
    Hallja csak minduntalan.

    Gonosz lennék, úgy harapnék,
    Lábait én, tőből le.
    Ne taposson többé rám
    És ne szaladjon el vele.

    Késsel vágnék, kalapálnék,
    Beverném buta fejét.
    Kitépném a gerincét,
    És megcsapkodnám a helyét.

    Szöget szúrnék, odarúgnék,
    Elvenném én mindenét.
    Lám az Isten igazsága
    Téged is most jól elért!

    Gyújtogatnék, fojtogatnék,
    Többé engem nem bánt már.
    Sarokból már ki kell törnöm.
    Visszaütök. Mit vártál?

    Nyakat törnék, felröhögnék,
    Szereznék egy ketrecet,
    Összezárnám önmagával:
    Igazságos így lehet.

    -----------------------------
    "Szemléletednél
    Csak étrended kevésbé
    Egészséges tán."

    v, 2014-05-04 23:39 Sekszpir Aladár

    A lábad alatt
    minden letörik, nem jár
    jutalomfalat.

    Ez a kutyám ihlette, aki tudja milyen fontos a testmozgás, ezért bőven ad kertimunkát. Meg ezt is:

    Megsimogatlak,
    ugrálsz, szaladsz, csaholsz, Vagy,
    legjobb barát vagy.

    h, 2014-05-05 18:41 Ovidius

    Ovidius képe

    Miután a "Legfontosabb dolgok" témakört zárolták, itt mutatom meg, hogy miért nem írok (pl. verset sem). Ezt a valamit egy tematikus (netes) kiírás miatt hoztam a világra (de miért...).
    Most "bosszúból", mert nem írhattam le véleményem ott, itt mutatom meg, hogyan nem szabad verset írni.
    A szerkesztett formával ne foglalkozzunk, mert képtelen vagyok kezelni eme felület szerkesztési eszközeit (ugyanis ennek a versnek még szöveg geometriája is van)...

    Űr és szerelem

    Csillagfényben tündöklő párád,
    mint finom fátyol lengi át
    lelkem minden kvantumát.

    Izzó fényben tomboló lelkünk
    mint harsogó harapás marcangolja
    bennünk veszejtett mását,
    és a galaxisok forgó, örvénylő lelke
    visszaadja szellemünk
    mindent átfogó végtelen táját.

    Minden, amit akarsz, minden, amit gondolsz,
    mi vagyunk.
    Te és én, két örvénylő forgatag,
    csillagok kitörő lélekhulláma, villámló fergeteg,
    kitörő villanás az űrbe,
    vágtató elemek éjbe zuhanó sötét fénye.

    Te és én, a kozmosz teljes lénye,
    nő és férfi
    két entitás,
    szép és csúnya,
    jó és gonosz,
    kevés és sok,
    föld és ég,
    űr és sár,
    de mind egyet jelent:
    te és én,
    szerelem.

    Azért ez nem Coleridge, Blake, vagy Shelley... (hmmm..., még neveik felhozása is sértés rájuk nézve).

     

     

     

     

    ----------------------------------

    Minden szélmalom ellenfél!

    cs, 2014-05-08 07:36 Hantos Norbert

    Hantos Norbert képe

    Weöres Sándornak voltak egyszavas versei. Most én is megpróbálkoznék eggyel.
    Khm, khm. Szóval, íme:

    Trolltartó.

    _____________________________________________________________

    "Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

    cs, 2014-05-08 13:23 Roah

    Roah képe

    Norbi! :D

    Első blikkre Trollfalónak olvastam. :))))

    Egyszavas, mi? ;)

    --------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

    "Nagy szeretet fél, apró kételyen:
    S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

    k, 2015-01-20 14:39 Pegazus Kör

    http://pegazus.cafeblog.hu/
    https://www.facebook.com/pages/Pegazus-K%C3%B6r/285543634986893

    A művészetet, főleg költészetet pártoló fiatalok vagyunk, nyitottak a különböző filozófiai perspektívákra és az új gondolatokra, véleményekre is. De ezzel együtt elismerjük a tradíciókat, és az igazi egyetemes és nemzeti értékeket kívánjuk megtartani. A hasonló gondolkozásúakat várjuk elsősorban, de készek vagyunk mindig a párbeszédre.

    Azt az értelem nélküli emberi “gondolkodást” kívánjuk megfékezni, ami napjainkban a világ nagy részén uralkodik és nem tudni, hova vezet. Például az enkulturációt, az értelem igába hajtását, a tudatlanságot, mint mételyt.

    Hogy miért pont a Pegazust választottuk a blog szimbólumaként?
    Pegazus Poszeidón és Medúza gyermekeként látta meg a napvilágot, és már születése is elég rendhagyó volt. Eredetileg gyönyörű anyja csúf szörnyeteggé változott. A szárnyas ló, fivérével, Khrüszaórral együtt akkor pattant ki a testéből, amikor Perzeusz levágta Medúza fejét.

    A csodálatos paripa, Pegazus később a Parnasszuson és a Helikonon legelt; lába nyomán források fakadtak. A legnevezetesebb ezek közül a Hippokréné, vagyis a Lóforrás, amelyben a Múzsák fürödtek.

    A Pegazus az újabb időkben a költők lova. Az ókoriak a költői tehetség és az ihlet jelképének tartották. Ő repítette az alkotókat a dicsőség ormára, vagyis a Parnasszusra.

    k, 2015-01-20 16:24 Para Celsus

    Para Celsus képe

    Hm... beleolvastam egynémely versbe. Meglehetősen szabadon kezelitek a magyar helyesírás szabályait.
    "Itt kezdődőt és nem ez utolsó végszóm" pl.
    Fennkölt és emelkedett, és éljen a kultúra védelme, de ha már művészet, el kell sajátítani az alapokat is ;)


    "The Rainmakeeeer!"

    h, 2015-01-26 20:37 Költő

    Költő képe

    A lány a szakadék szélén

    Egy lány áll a szakadék szélén,
    Lenge szép ruhában.
    Ő volt ki nem találta
    Helyét e nagy világban.

    Egy lány áll a szakadék szélén,
    Felébredve álmából.
    Ki kín keserve próbált
    Menekülni fájdalmától.

    Egy lány áll a szakadék szélén.
    Vesszen a nagy magány,
    Mely vérző sebet ejtett
    Nagy szíve oldalán!

    Egy lány áll a szakadék szélén,
    Hisz megtalálta helyét.
    Egy nagy lépés és a fátyolos köd
    Őt végleg körül vevé.

    Költő

    h, 2015-01-26 20:52 Obb

    Állok a szakadék szélén
    Szakadt melósruhában
    Én, ki nem találom
    Tököm a gatyámban

    Állok a szakadék szélén
    Felébredve álmomból
    Nem találom a fizetésem
    Mert az APEH zárolt

    Állok a szakadék szélén
    Vesszen a pénztelenség
    Mely miatt berúgtam
    Berúgtam, de kurván

    Állok a szakadék szélén
    Hisz' megtaláltam helyem
    Egy nagyfröccs és egy hubi
    És végleg lerészegedtem

    (Egy majdnem költő)

    h, 2015-01-26 23:24 Kristálysólyom

    Kristálysólyom képe

    Hallod... :'D
    Nem illene már ilyen későn visítanom, ezért szégyeljed magad!
    Ráadásul még a Hubertust is megemlíted... innom meg még kevésbé illene ilyenkor.
    Ejnye, Obb, ejnye...

    Robbanni készül az Isten labora,
    mert senkinek nem fekszik az ora et labora.

    h, 2015-01-26 21:06 Kaiser

    Kaiser képe

    Szabolcska Mihály elismerően mosolyog.

    (Kicsit hosszabban kifejtve: nekem ez szerintem érthető okok miatt nem tetszett, és bocs, nem akartam trollkodni, de annyira egyszerű ez a vers témáját, gondolatiságát és formáját tekintve, hogy akaratlanul is Szabolcska alias Költőcske Mihály jutott róla eszembe. :D)

    _____________________________
    "Your only hope, a life charmed black
    An empty grin for we cannot turn back
    A seeking silence and a creeping lust
    The pork-men crackle as they turn to dust"

    h, 2015-01-26 21:11 Para Celsus

    Para Celsus képe

    "Fulladjon meg Ady Endre,
    Lehetőleg máma még"
    :D :D :D

    http://mek.oszk.hu/00700/00718/00718.htm#111


    "The Rainmakeeeer!"

    h, 2015-01-26 21:25 Kaiser

    Kaiser képe

    "Nincsen benne semmi, ámde
    Az legalább érthető." - emlékszem, mikor először olvastam, ezen a két soron hangosan felnevettem. :D

    _____________________________
    "Your only hope, a life charmed black
    An empty grin for we cannot turn back
    A seeking silence and a creeping lust
    The pork-men crackle as they turn to dust"

    h, 2015-01-26 21:33 Ovidius

    Ovidius képe

    Becsülettel bevallom Szabolcska Mihályról keveset tudok. A linkedre kattintva elolvastam a versrészlet többi szakaszait is... Mondjuk egyszerre kaptam egy kisebb agyinfarktust, és majdnem gatyacsere lett a röhögéstől....
    Ja, igen....
    Pótlom az első két sort:
    Kicsi kunyhó, szerető szív,
    Messze égbolt, tiszta, kék -

    No, ez az... :D

     

     

     

     

    ----------------------------------

    Minden szélmalom ellenfél!

    h, 2015-01-26 21:07 Para Celsus

    Para Celsus képe

    9-6-7-7
    9-7-7-8
    9-6-7-6
    9-7-10-7
    Ezek nem bingószámok, hanem a versszakok szótagszámai. Hektikusabban változnak, mint a forint-frank árfolyam.
    "Ki kín keserve próbált
    Menekülni fájdalmától." - bevallom, ezt nem értem. A lány kín keserve próbált menekülni a fájdalmától? De hogy menekül a kín a fájdalom elől?
    A végén, ami mindent überel, a "vevé". Miért nem mindjárt "vala"?
    Attól nem lesz költői vala
    Egy izé sem, hogy vala vala
    Valát raksz bele vala
    Összevisszaszótagszámokkal vala.

    Meg kell cáfolnom a közkeletű tévhitet. Az archaikus kifejezések, igealakok használata rohadtul nem költői.

    Költő József Attila, Kosztolányi, Ginsberg, Shakespeare, meg a többiek...


    "The Rainmakeeeer!"

    v, 2015-03-22 18:33 Költő

    Költő képe

    Köszi az építő jellegű kritikát! Megfogadom, habár én csak unatkoztam amikor ezt megírtam, úgyhogy megértem, hogy nem lett a top. :)
    Ami pedig a nevemet illeti: nem azért Költő a nevem, mert annyira költőnek tartanám magam. Ennél egy kicsit nevetségesebb oka van: mivel DW fan vagyok, ezért megnéztem az interneten, hogy mi lenne az "időlord" álnevem, és az jött ki, hogy Költő. Amikor pedig regisztráltam eszembe jutott ez a név, és hogy pont ide illő. Hát emiatt lettem Költő. Szerintem is szánalmas, de felvállalom. :D

    Költő

    h, 2015-01-26 21:25 Ovidius

    Ovidius képe

    Mutatok egy verset. Valami hasonlóról van szó, amikor az ember versre gondol...

    Samuel Taylor, Coleridge

    Kubla kán

    Kubla kán tündérpalotát
    építtetett Xanaduban,
    hol roppant barlangokon át
    örök éjbe veti magát
    az Alph, a szent folyam.
    Mérföldnyi jó földet tizet
    gyorsan torony s fal övezett:
    s itt tömjénfa nyilt, illat volt a lomb
    tündöklő kertek és kanyar patak;
    ott sötét erdők, vének, mint a domb,
    öleltek napos pázsitfoltokat.

    De óh, amott a cédrusfödte bércen
    a mélybe milyen hasadék szakadt!
    Micsoda vad hely! démon-kedvesét sem
    siratja szentebb, iszonyúbb vidéken
    elhagyott nő a sápadt hold alatt!
    S e szakadékból, forrva, zakatolva,
    mintha a föld gyors lélegzete volna,
    hatalmas forrás lüktetett elő:
    torkából, mint felugró jégeső
    vagy mint a pelyvás mag a csép alatt,
    ívben repült a sok nagy szirtdarab:
    s táncos sziklákkal együtt így okádta
    a folyót a kút örök robbanása.
    Öt mérföldet átkanyarodva szállt a
    szent Alph a völgybe, nagy erdők alatt,
    aztán elérte a barlangokat
    s leviharzott a halott óceánba:
    s e messzi zajból Kubla ősatyák
    szavát hallotta, hadak jóslatát!

    A kéjpalota nézte sok száz
    lenge tornyát a vizen
    és egy zene volt a forrás
    és a barlang, egy ütem.
    Ritka müvészet, ihlet és csoda:
    jégbarlangok és napfénypalota!

    Ismertem egy lányt valaha,
    látomás lehetett:
    Abesszinia lánya volt,
    Abora hegyéről dalolt
    s cimbalmot pengetett.
    Zendülne csak szivemben
    még egyszer a dala,
    oly vad gyönyör gyúlna ki bennem,
    hogy felépítném csupa
    muzsikából azt a szép
    fénydómot! a jégtermeket!
    S mind látná, aki hallana,
    s „Vigyázzatok!” kiáltana,
    „Szeme villám! haja libeg!
    Hármas kört reá elébb,
    s csukja szemünk szent borzalom,
    mert mézen élt, mézharmaton,
    s itta a Menyország tejét.”

    (Szabó Lőrinc)

     

     

     

     

    ----------------------------------

    Minden szélmalom ellenfél!

    h, 2015-01-26 21:55 Ovidius

    Ovidius képe

    Egy másik javaslat, hogyan kell gyönyörű verset írni.
    A etszhalott IG utódján láttam pár perce:

    http://galaktika.hu/a-legholdravalobb-magyar-vers/

     

     

     

     

    ----------------------------------

    Minden szélmalom ellenfél!

    h, 2015-01-26 22:32 Kaiser

    Kaiser képe

    A teljesség felé... majdnem egy éve tervezem, hogy elolvasom, de eddig valahogy még nem került a kezembe. Túl sok a jó könyv és túl kevés az idő. :D

    _____________________________
    "Your only hope, a life charmed black
    An empty grin for we cannot turn back
    A seeking silence and a creeping lust
    The pork-men crackle as they turn to dust"

    h, 2015-01-26 22:39 Ovidius

    Ovidius képe

    Túl kevés az idő??? Ezt te mondod, a kb. huszonvalahány éveddel?! :DDD
    Tudod, nekem viszont már igazán kevés van belőle, és még sok könyvet kellene elolvasnom...

     

     

     

     

    ----------------------------------

    Minden szélmalom ellenfél!

    h, 2015-01-26 22:58 Kaiser

    Kaiser képe

    Néha annyira kevésnek érzem az időt, nem tehetek róla.Örök félelmem, hogy túl keveset olvasok. Illetve még annyi, hogy kedves felkerekítés a huszonvalahány, de örülök, ha a húszat meg fogom érni. :D (És ezzel vissza is tértünk a túl kevés idő problémájához. :D)

    _____________________________
    "Your only hope, a life charmed black
    An empty grin for we cannot turn back
    A seeking silence and a creeping lust
    The pork-men crackle as they turn to dust"

    szo, 2015-06-20 05:49 Alfredo Sagittarius

    Alfredo Sagittarius képe

    Sokáig gondolkodtam rajta, hogy beküldjem-e, de végül úgy döntöttem, hadd szóljon :D Ez életem második, és valószínűleg utolsó verse. Igaz, ezt elmondtam az első után is :) (Lehet, hogy nagyon gáz)

    Tűréshatár

    Hajrá, Maestro, mosd a tányért,
    járjon a kezed, ne lazsálj!
    Maestro, feszülj meg a zsoldért,
    nehogy leülj, meg ne állj!

    Maestro, ürítsd ki a szemetest,
    húzzad az igát, azért vagy!
    Maestro, húzzad, míg ép a test,
    megtörik a lélek és az agy!

    Maestro, hozz a hűtőből húst,
    vegyél elő panírt!
    Maestro, mosd el a hamust,
    vigyél a budiba papírt!

    Maestro, sikáld, töröld, igyekezz,
    fogj egy rongyot, piszkos a tükör!
    Maestro, semmiről ne feledkezz,
    a konyhát fel ne gyújtsd, te ökör!

    Maestro, nyald fel a padlót hamar,
    egy folt se maradjon rajta!
    Maestro, itt te nem vagy magyar,
    csak szánalmas rabszolga!

    Maestro, iparkodj, szedd a lábad!
    Ha itt végzel, ott segíts!
    Héhé, Maestro, mi az ott nálad?!
    Tedd le a kést, ne közelíts!

    "Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"