Terjedő tévhitek, avagy írástechnika is legyen már

Korántsem meglepve (tekintve az önjelölt író-szakértők számát), de egyre többet tapasztalom, hogy furcsa tévhitek keringenek az írás és írástechnika terén.
A legutóbbi, amivel az egyik "tanítványom" fordult hozzám, hogy amikor a narrátora kellő átvezetés után egy másik szereplőt "mutatott", olyankor több bétája is a nézőpontváltás halálos bűnével vádolta meg.
Legalábbis úgy tesznek, mintha ez egy komoly hiba lenne. Egy fejezet - egy szereplő szemszöge, így szól az utasítás részükről. Hogy a narrátor akár több szereplő gondolatát is közvetítheti, esetleg fejezeten belül is válthat - követheti a szereplőket mondjuk egy párbeszéd során oda-vissza, erről hallani sem akarnak. Sőt, olyat is láttam, hogy a narrátort nem bírta felismerni egy ilyen "kritikus", és azt hitte, ilyenkor a szereplőket hallja,(!) konkrétan nem bírta értelmezni a narrátor fogalmát.
Aminek következtében persze nem értette, hogy miért mond a szereplő ilyeneket és honnan tudja...

Ha jól rémlik, Kosztlányit vettem elő, mint remek mesterét a nézőpontváltásnak, ami tudtommal egy ősrégi kihagyásos alakzat, és helyesen alkalmazva remek eszköz.
Nem igazán győztem meg a "kritikust" sem én, sem Kosztolányi, sem pedig a középiskolás irodalmi tananyag. Neki azt mondták (az írósuliba, vagy nem tudom, hol), ilyet nem csinálunk, tehát hiba.

Találkoztam továbbá már itt, a Karcon is finomabb tévhitekkel, például enyhe szinesztéziára láttam azt írni, hogy képzavar. (Bizonyos szemszögből tényleg...)
Ti milyen tévhitekkel, nyelvi babonákkal találkoztatok írás terén, ami kiverte a biztosítékot? Mi a kedvelt technikátok, vagy aminek alkalmazásával meggyűlt a bajotok? És amiről tudjátok, hogy nem hiba, de mégis ódzkodtok tőle?

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

sze, 2015-08-19 08:07 Blade

Blade képe

Azt hiszem, volt már írástechnika topik, de lusta voltam kikeresni, Szóval itt van még egy, szakértőknek és véleményüket elmondani vágyóknak.

sze, 2015-08-19 09:23 Kentaur

Kentaur képe

Én megnéztem, mielőtt ezt beküldtem volna, de nem találtam ilyet, csak írói válsággal foglalkozót meg kérdezőset.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

sze, 2015-08-19 10:46 Para Celsus

Para Celsus képe

Alap: "Éssel nem kezdünk mondatot." Ja, narrációban tényleg nem elegáns, de párbeszédben felesleges halálos bűnnek vélni egy "- És akkor mi van?" kiszólást.

Kedvenc... nem is annyira nyelvi, stiláris babonám, amikor a szereplő bolond, őrült, pszichopata, ezért az író azt hiszi, bármit a szájába adhat. Olvastam olyan novellát, ahol komor, gótikus hangulatban, XX. század első felére hajazó környezetben a szereplő egyszer csak kiszólt egy olyat, hogy "akkorát flesseltem..." Mikor megkérdezték az írót, hogy ezt most mégis hogyan?, azzal védekezett, hogy "De hát gondolj bele, a szereplő nem normális, nincs ki a négy kereke".

"Árnyalni kell a szereplőket." - ez igaz, de sokan úgy képzelik el, hogy telibepakolják a hősüket minden elképzelhető jó és szép tulajdonsággal, aztán valami harmadrangú, a történet menete szempontjából irreleváns hátránnyal, hiányossággal ruházzák fel. Mondjuk a férfi magas, erős, izmos, briliáns kardforgató, a legyet röptében kettévágja, egymaga végigfut az égő városon, és legyakja a gaz földesúr hatszáz zsoldosát - árnyalásként meg annyit kap, hogy "félt a békáktól" vagy "volt egy sebhely az arcán". Namármost csata közben, egy égő város közepén aligha tör elő a fószerból a békáktól való iszonyata - ha pirofóbiája lenne, az már más tészta volna, le lehetne írni, hogyan győzi le a koma a rettegését, mennyire akadályozza a tűz látványa által gerjesztett félelem a harcban, mit tudom én. Ugyanez a helyzet külső szempontjából is - a hollywoodi mozifilmek és a gyakós-b.szós fantasyk (meg a Calderon http://moly.hu/ertekelesek/1594664 ) óta tudjuk, hogy a (rendszerint félmeztelen és szálkásra gyúrt) főhős csak olyan sebet zsákolhat be, csak olyan sebhelyet gyűjthet magára, ami még szexibbé teszi. (Ezen logikát követve a Predator-féle nyúzáson átesett áldozatok a legfélmeztelenebbek és legsebesültebbek, ergo a legszexibbek a világon.)
Az operaház fantomja az eredeti könyvben (Gaston Leroux-nál) még emberi roncs volt, manapság meg úgy adják elő a figurát, hogy a fazon arcán fél tenyérnyi maszk eltakarja a teljes égési sérülést. Sikkesnek kell lenni, kéhlek szépen... meh... Előbbi példánknál maradva - a harcos férfi "ah, de férfias" sebhelye nem árnyalás, mert nem hátráltatja semmiben, sőt! - hagyja a nyomát az arcán a himlő, a lepra, vérbaj, egyből nehezebb dolga lesz a szuperhősnek, ha meg akar hódítani egy nőt. :D


Nem is értem a nézőponváltós-mizériát - E/1.-ben nem látunk bele a másik fejébe, evidens. Sima E/3.-ban ha egy szereplő gondolatait, érzéseit közvetítjük, azzal sincs hiba. Ha omnipotens E/3. narrációban tolja az író, akkor meg persze, hogy belelát minden (elméletileg minden, de evidens módon csak az összes fontosabb) szereplő fejébe.

A nézőpontváltás-tilalom a lakodalmas fantasy világában terjedt el igazán - végre egy könnyű szabály, amit be lehet tartani, fel lehet emlegetni, meg olyan szakszerűen hangzik... Holott ez sem szentírás, olyan, mint bármely más szabály - kellő tapasztalattal-tehetséggel, biztos kézzel át lehet hágni ezt a... khm... tilalmat is.


"The Rainmakeeeer!"

sze, 2015-08-19 13:10 Kentaur

Kentaur képe

Természetesen "omnipotens E/3. narrációban" tolta az illető. A dolog számomra is érthetetlen. Mint azóta megtudtam, egy megnevezni nem kívánt, közismert "íróközösségben" tanulta ezt egy "szerkesztőtől". Persze az is lehetséges, hogy totálisan félreértett valamit, mondjuk összevissza alanytévesztett és szemszöget kevert, ezért rászóltak, de ő félreértette, és most a félreértelmezett tanácsot osztja tovább rosszul. De még valószínűbb, hogy sajnos nem ismeri az E/3 és a narrátor fogalmát, és ezért nem tudja értelmezni. Bár fel nem bírom fogni, hogyan lehet egy életen keresztül csak E1-es műveket olvasni.

Fú, azt én is rühellem, amikor az "éssel, háttal nem kezdünk mondatot" című nyelvi babonát szajkózzák. Jó, lenyeljük, hogy ez az eredetileg csupán esztétikai, retorikai stílushiba a tiltó-megbélyegző tanítás következtében bekerült a komoly nyelvi hibák körébe, holott nyelvtanilag, helyesírásilag nem hiba. De attól nekem is égnek áll a hajam, amikor a szereplőim dialógusában kérnek ilyesmit számon. Persze a dialógusban sem szabad mindent, de az élő beszéd imitálása (ahol igenis kezdünk háttal, éssel, és izével mondatot) nemhogy hiba, hanem előny az izzadságszagúan irodalmi dialógusokkal ellentétben, ahol a keményfiú úgy káromkodik, hogy "adta kutyafája'". :-D

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

sze, 2015-08-19 17:56 Para Celsus

Para Celsus képe

A legrosszabb, mikor egyesek a fejükbe vesznek valami teljesen légből kapott butaságot, nyelvi babonát, fixa ideát, és azt igyekeznek terjeszteni, mint egyetlen igaz kinyilatkoztatást. Grétsy László írt valahol egy fazonról, aki évekig bombázta levelekkel őt és egy csomó folyóirat szerkesztőségét, miszerint a jövő idő kifejezésére a fog plusz ige alak nem alkalmas, hibás, helyette a majd plusz ige alakot kell használni.

De felhozhatnám példának a harmadikos tanítónőmet is. Matematikából(!) a szöveges feladatra a megoldást csak úgy fogadta el, ha a mondatot úgy kezdtük: "Tehát..." Különben nulla pont.
Vagyis arra a kérdésre, hogy "Craznak három macskája van, egyet megfőzött vacsorára. Hány macskája maradt Craznak?" szerinte a "Kettő." vagy kerek, egész mondatként a "Craznak kettő macskája maradt." sem helyes. Nem. Minden választ úgy kell kezdeni, hogy "Tehát..." Már harmadikos fejjel is éreztem, mekkora hülyeség ez - arra a kérdésre, hogy "Milyen napod volt?" sem feleled azt, hogy "Tehát halálra karcoztam magam és csak lógattam a járulékos szerveimet."

Hasonló babona, hogy a novellának mindenféleképpen csattanóval kell végződnie. (Ugye, Kelvin? :D )


"The Rainmakeeeer!"

sze, 2015-08-19 20:27 Kentaur

Kentaur képe

Mint mindenki, te is megkaptad a tiltó-előíró tanítási rendszer velejét. Az a baj, hogy egész generációkba nevelik bele a hülyeséget, amit aztán kiirtani sem lehet. Például a szenvedő szerkezetet azért nem használjuk, mert anno elterjedt róla az a nyelvi babona, hogy germanizmus. Valójában ennek az ellenkezője igaz, a magyarban az elő írásos emlékektől fogva vannak adatok a szenvedő szerkezet gyakori használatára, éppen hogy "hungarikum"nak is lehetne hívni. Azaz lehetett volna, mivel a babonának köszönhetően már a kisgyerek is a szájára csap, ha véletlenül szenvedő szerkezet csúszik ki a száján. "A magyarban nincsen szenvedő szerkezet" -tanulhatta a téves okítást a suliban az ominózus macskás példával. Pedig szenvedő szerkezetünk igenis van, és használjuk is gyakorta, csak nem minden tárgyatlan igével lehetséges.
Ugyanígy agyfrászt kapok, amikor a va-ve-ván-vén határozói igenevet irtják ki gyökerestül,de úgy, hogy látszik a véres helye a szövegben, ahonnan erőszakkal kitépték, és mást tettek oda. "Mert az ige mindig erősebb"- nem, nem mindig, mert például az egyidejűség jelölésének egyetlen megmaradt eszköze a magyarban, amikor nem kell külön határozószót használni. Egyszerűbben szólva egy igeidő, még ha nem is látványos.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

cs, 2015-08-20 07:13 Para Celsus

Para Celsus képe

Vagy amikor az igeidők keveredéséből dogmát csinálnak. Oké, alap, hogy az olyan mondatok, hogy "Felkelek, kilépek a szobámból, és megittam a kakaómat." förtelmesek - de amikor jönnek a félművelt wannabe-teszterek, szerkesztők, és az igeidők keveredésének tilalmát kiterjesztik az egész novellára/kisregényre, az agyrém. Egy csomó olyan történet van, amely igenis ugrál az idősíkok között, flashbacket alkalmaz, mégis követhető és élvezetes. De egyszerűbb primitív ökölszabállyá degradálni az egészet: "vagy végig múlt, vagy végig jelen".


"The Rainmakeeeer!"

cs, 2015-08-20 09:13 Kentaur

Kentaur képe

Már az igeidőket is! Azt sem tudom, sírjak vagy röhögjek... Úgy látszik, ez a működési elv: fognak egy alapvetően a helyén remekül alkalmazható szabályt, és kiterjesztik Mindenre Az Egész Kib.sz.tt Műben. Ha kell, ha nem.
Például nyilván, ha a szöveg hemzseg a "va-ve-ván-vén" végződésektől, az ugyanúgy ronda, mintha sok a "hogy" meg "volt". Nem maga az a szegény határozói igenév ronda, csak a túlzott használata bárminek mindig ront a szövegképen. Az indokolatlan használata bárminek mindig ronda, hiszen ne írjuk le semmit feleslegesen. És inkább legyen benne egy-két felesleges, mint hogy a szöveg elvérezzen attól, hogy mindenhonnan erőszakkal kiirtották, onnan is, ahová kéne, "mert az ige...és csúnya". A haszna, alkalmazhatósága, az egész kompletten le van szarva, bélyegezzük meg, hogy nem szép, hogy talán nem is magyar, stb.

Ez a kényszeres kiterjesztés olyan, mintha minden egyes ajtónál, átjárónál, de még a klotyóban is megállnék, és várnám, hogy zöld legyen. Hiszen a zebrán csak a zöld jelzésnél lehet továbbmenni! És hát mitől leszek én író, ha nem attól, hogy előttem a tuti instant írói tízes lista arról, mit ne tegyek, és azt mindig minden körülmények közt betartom?
Bocs, kicsit elszállt az agyam...
És most elképzeltem, hogy akkor ezek csakis E/1-ben írnak, és semmi visszaemlékezés, semmi jövőre való utalás, a figuráiknak sem múltja sem jövője nincs, és csakis az ő szemszögük ismerhető, kizárólag tőszavakban, igékkel. Egydimenziós papírfigura-művek. Remek. Ez aztán az irodalom!

(Csak hab a tortán, hogy olyat is láttam, hogy nem említhetsz semmit, amit előzőleg nem írtál meg, de a logikus dolgokat se: a szövegben valaki úszni járt egy hatalmas bentlakásos intézményben, és a béta nehezményezte, hogy nem volt megemlítve, hogy van ott úszómedence. Valóban, és amikor a szereplő enni ment, akkor se mellékeltük az alaprajzot előtte, hogy ebédlő is van, meg esetleg háló is, wc is netán...)

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

p, 2015-08-21 10:37 Para Celsus

Para Celsus képe

Odaadnám az ilyen szerkiknek mondjuk Vargas Llosától a Ki ölte meg Palomino Molerót? c. regényt - nem pusztán jelen és múlt, de - horrible dictu - különböző múltidejű idősíkok keverednek a regény egyes részeiben, ráadásul egy bekezdésen belül! (És az olvasó mégis megérti.)
(Azé' megnézném, ahogy egy wannabe-íróképzős odamegy a Nobel-díjas peruihoz, hogy "Vegyél vissza, ez igeidők keveredése. Különben is olyan zavaros, most akkor ezt mikor mondja, nem értem, megyek inkább Pajkos vámpírfütyiket olvasni. Az egy jó regény, végig E/1., jelen idő, ahogy tanították.")


"The Rainmakeeeer!"

sze, 2015-08-19 22:06 Ndy

Ndy képe

A szenvedő szerkezet vagy a vavézés alkalmazható, amikor feltétlenül szükséges. Nyelvtanilag helyes, de a legtöbb esetben ronda, mint egy lőtt seb. Ráadásul a szövegértelmezést is nehezíti. Feleslegesen.
Ugyanúgy kerülendő, mint az indokolatlan nézőpontváltás. Abban viszont igazad van, hogy nem tilos, és lehet helye ott, ahol szükséges.

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

sze, 2015-08-19 14:32 Kelvin

Kelvin képe

Amíg elmennek az emberek egy írói kurzusra, ami 50 rongyba kerül, és őszintén várnak tőle valamit, addig ez lesz. Face-en akkor szédültem meg egy kicsit, amikor az egyik srác afelől érdeklődött, hogy milyen színnel lenne érdemes szedni a készülő könyvét, mert ez szerinte fontos.
Még mindig azt mondom, hogy az írás nem tanulható, csak a nyelvtan. Látszólag tanítható, mert akiben van valami, az fejlődni fog, de a többiek nem. Ebből lesz a frusztráció, később trollkodás, szív- érrendszeri megbetegedés, szexuális zavarok. Pedig lehet, hogy jól tudna lovat rajzolni, csak azt nem akarja. Írni akar, közönségnek. Marad a kurzus, meg anyuék pénze, és kezdődik az egész elölről. A hallott szabályokhoz meg ragaszkodni kell, de főleg átadni másoknak, hogy érezze magát valakinek. Hiába vágják vissza mindenhonnan az írásait, ő jó, hiszen tudja a szabályokat. Másokat is tanít. Nem középiskolás fokon, he.
És nem kezdünk el csak úgy egy mondatot. Hát nem.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

sze, 2015-08-19 17:58 Para Celsus

Para Celsus képe

Ah, az írói kurzus olyan, mint régen a kutyabőr - nélküle nem ember az ember. Kocsmában, virágmintás tarisznyával és ábrándos tekintettel felszerelkezett bölcsészlányok előtt elsütsz egy ilyen mondatot: "Igen, író is vagyok, a múltkor is azon a kurzuson..." és nyert ügyed van :D
(A legszebb, mikor az ötvenezres írói kurzuson az írópalántáknak egymás műveit kell javítaniuk és értékelniük. Ez olyan, mintha elmennél egy prostihoz, és fizetnél, hogy másoknak kiverhesd :D ) Nem azt mondom, hogy rossz minden írói kurzus, mert segíthet előhozni a tehetséget... ha van. (Ha nincs, akkor annyit ér, mint eunuchnak az afrodiziákum.)

Azon senki nem csodálkozik, hogy egy vak ember nem fog tanulmányokat írni festményekről, vagy hogy egy botfülű ember nem komponál szimfóniát - de hogy írni ne tudjon, aki elvégez egy kurzust... ilyet mondni eretnekség, skandalum! :D


"The Rainmakeeeer!"

cs, 2015-08-20 22:11 Kaiser

Kaiser képe

"Ez olyan, mintha elmennél egy prostihoz, és fizetnél, hogy másoknak kiverhesd" - off, de Kim Leine (egyébként remek és monumentális) regényében, A Végtelen-fjord prófétáiban majdnem pont így megtörténik. :D

Viszont ha már prostituáltak kerültek szóba, legyen egy kis kevésbé off is:

Az író-kurzusokat mindig is hasonszőrűnek tartottam, mint a "fizess és kiadunk" módszert: irodalmi prostitúciónak.

_____________________________
"Your only hope, a life charmed black
An empty grin for we cannot turn back
A seeking silence and a creeping lust
The pork-men crackle as they turn to dust"

cs, 2015-08-20 22:41 Kelvin

Kelvin képe

Annál azért jóval aljasabb.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

p, 2015-08-21 08:21 Kyle

"Az író-kurzusokat mindig is hasonszőrűnek tartottam, mint a "fizess és kiadunk" módszert: irodalmi prostitúciónak."

Nem tudom, milyen az író-kurzusok többsége, de Palahniuk pl. azt mondta, hogy neki sokat segített. :) Szóval gondolom az ilyen kurzusokat is lehet jól csinálni, ha jó az oktató meg a társaság.

p, 2015-08-21 10:32 Para Celsus

Para Celsus képe

Gondolom, a prostitúciót is lehet élvezni, ha vonzó a kokott, akihez elmegyünk :D


"The Rainmakeeeer!"

p, 2015-08-21 11:25 Kyle

:'DD

cs, 2015-08-20 07:18 Roah

Roah képe

Szulok penze? Szulok akarata? A szulok szponzoralasanak mar csak az resze karosabb, amikor ok velik a gyerekuket egy talentumnak, es eroltetni kezdik a gyereket: irj! (Vagy rajzolj, vagy enekelj, a targy barmi lehet; sok esetben meg csak nem is arrol van szo ilyenkor - a tevhitek! -, hogy a szulo a sajat be nem teljesitett focista es/vagy gyerekkori almait tukmalja a sracaira, sracra.)
Nem ritka, hogy gyerek tudja magarol, az iras nem az erossege, sot, egy ido utan utalja magat a cselekmenyt is, megis tart az osok elegedetlensegetol, csori nyakig merul a megfelelesi kenyszerben. (Az iras helyere barmi behelyettesitheto.)
Ezen szuloknek, ezen sracoknak egy ilyen iras tanoda barmit meger - mint a mediasuli, amit botranyok is kisertek, ugye. Hogy miert hiszik, hogy egy ilyen suli irot teremt? Jogositvany. Olyan, mint a jogsi-szerzes.
...hogy aztan ki milyen pilota lesz, igaz...?

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2015-08-20 16:25 Kharex

Engedd meg, hogy megnyugtassalak: a milyen színnel kéne a kéziratot beküldeni kérdést én tettem fel, és pusztán trollkodás volt, semmi egyéb. Megpróbáltam vele reflektálni az akkoriban elszaporodott milyen borító legyen, milyen fülszöveg legyen, hányszoros bestseller lesz a könyvem, aminek az első oldalát már majdnem megírtam stb. típusú kérdésekre.
Én magam is meglepődtem, milyen komolyan vette mindenki a dolgot, pedig szerintem ez már az kategória, amit tényleg nem lehet komolyan venni. Szóval elnézést, ha ezzel így nagyon megijesztettelek, vagy bármi, természetesen semmi ilyesmi nem volt a célom.

cs, 2015-08-20 20:03 Kelvin

Kelvin képe

Gond nélkül elhittem, hogy komoly kérdés volt. :D Ügyes volt, grat.!

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

sze, 2015-08-19 20:07 Kentaur

Kentaur képe

Na igen. Beidézem a "tanítványnak" írt válaszom, mert jól összefoglalja a véleményem az írástechnikai babonákat terjesztőkről:
"Az a baj, hogy az ilyen „szerkesztők” igazából csak az alapító haverjai, akik bevállalták ezt a munkát ingyen, és annyi közük van az irodalomhoz, mint tyúknak az algebrához. Nem mondom, hogy minden szerkesztőnek irodalomszakon kell végeznie (mondjuk ártani nem árt), de ez a másik véglet, amikor mindenféle tapasztalat és tudás nélkül bárki hülyeségre oktathatja a jónépet. Az meg a másik fele, hogy a jónép ezt beveszi, de ha egy komoly író mondja neki, vagy egy tapasztalt szerkesztő, vagy egy irodalmat hallgatott ember, akkor azt nem hiszi el, mert már egy meglévő „tudást” kéne felülbírálnia egy sokkal bonyolultabbal. Gondolkozni kéne, utánanézni, tanulni, kísérletezni - és ez ugye sok fáradtság lenne.
Sajnos ismerek jó pár ilyen embert, aki inkább hallgat bárki másra, mint a hozzáértőre, mert a hozzáértő nem elégszik meg félmegoldásokkal és „ezermester” tippekkel, hanem időt, energiát, tudást követel a munkához. Ebből lesznek a purhabbal kinyomott megoldások a ház körül, meg a zsineggel odakötözött polc, és a szar irodalom is. És a legrosszabb, hogy örökké fitymálni fogja a hozzáértőt, hiszen ő milyen jól megoldotta ennél sokkal gyorsabban és egyszerűbben."

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

sze, 2015-08-19 20:37 Para Celsus

Para Celsus képe

Ezért született meg a (tessék kapaszkodni, ki még nem hallott róla) jobb agyféltekés írótanfolyam. Valami némber (elnézést a hölgyektől, asszonyoktól, kisasszonyoktól, imádom őket, épp ezért nevezem ezt a megélhetési írósarlatánt némbernek), szóval ez a némber kitalálta, hogy két nap alatt kreatív írót farag mindenkiből. Ne törődj a kib.tt helyesírással, stílussal, dinamikával, nyelvhelyességgel, központozással, csak rajzolj fekvő nyolcasokat a levegőbe, a bal kezeddel érintsd meg a jobb nagylábujjad, és máris felszabadulnak a kreatív energiáid, és istentelenül nagy író leszel. Aki mást mond, az csak fanyalog, irigykedik, rá se ránts! Ja, a harminc rugót ne feledd el befizetni a kasszánál!
http://www.origo.hu/kultura/20140919-riport-egy-irotanfolyamrol.html#

Ez ugyanazon az elven működik, mint a középkori búcsúcédula. Jaaaa, megöltem a feleségem szeretőjét, mérget kevertem, loptam, néhány parasztot karóba húzattam, de vettem búcsúcédulát, most már feddhetetlen polgár, Isten színe előtt kedves, jámbor bárány vagyok.


"The Rainmakeeeer!"

sze, 2015-08-19 20:41 Kyle

És ezt mivel magyarázzák, hogy működik? Mert ha már tanfolyam, gondolom csak kiosztanak róla valami leírást, hogy miért működik tényleg.

sze, 2015-08-19 20:49 Obb

Azért működik, és tényleg, mert van olyan hülye, aki befizet harmincezret.
Lehet jelentkezni nálam, mert hasonló eredményeket én tízért garantálok bárkinek.

sze, 2015-08-19 20:59 Para Celsus

Para Celsus képe

Van a pszichológiában egy bevett fogalom, a kognitív disszonancia, amely az emberek közt az érvelésben, meggyőzésben (ön-meggyőzésben is) megjelenik. Végül is egyfajta én/önvédelmi mechanizmus. Ha pl. dohányzol, és látsz egy, a tüdőrák kockázatára figyelmeztető plakátot, disszonancia lép fel. "Dohányzom, pedig káros az egészségre. Hát hülye vagyok?" A feloldás, hogy meggyőzöd magad, hogy "Áh, nem én vagyok a marha, az ilyen plakátok hazudnak, egy-két csomag naponta nem is árt meg" - így a dohányzás élvezete és az egód sértetlensége is megmarad. Ilyesmi játszódhat le azokban is, akik kicsengetik a harminc rugót. Utólag be nem ismernék, hogy hülyék voltak, hogy nem írnak jobban (nem írnak sehogy), mert sérülne az egójuk, bűntudatot éreznének, hogy ilyen marhaságra kidobtak egy valag pénzt. Inkább meggyőzik magukat, hogy tényleg hasznos volt ez a tanfolyam, meg a könyökfogdosás meg a fekvőnyolcas-rajzolás.

Összegezve: I know this shit is fucked up
https://www.youtube.com/watch?v=oObL3Ajmr2Y


"The Rainmakeeeer!"

sze, 2015-08-19 21:30 Ndy

Ndy képe

Valahol mélyen azért akad ezekben a dolgokban igazság. A magam részéről például a "bal teniszkönyökös írást" működőképesnek tartom, (Lehet nálam jelentkezni képzésre, ötven rugó.) ugyanis egy megfelelően fejlesztett teniszkönyök kényelmes támaszkodási lehetőséget kínál, mialatt a másik kezünkkel írunk.

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

sze, 2015-08-19 21:41 Para Celsus

Para Celsus képe

Mi lenne, ha egy teniszkönyököt összekötnénk egy jobb agyféltekével és egy Maggoth-féle anális íráskényszerítővel? Bele se merek gondolni - azt hiszem, átlépnénk az irodalmi szingularitás határvonalát. :D :D


"The Rainmakeeeer!"

sze, 2015-08-19 22:11 Ndy

Ndy képe

Turbóíró-protektor, csak itt, csak nálunk! Már részletre is elvihető, mindössze a kétszézötvenezer forintos előleget kell kifizetni. :D

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

cs, 2015-08-20 09:25 Kentaur

Kentaur képe

Volt egy hosszú vitám egy jobb agyféltekés írótanfolyamot nyomatóval. Kezdtem azzal, hogy a jobb agyféltekés elméleteknek nincsen bizonyítéka, de ezt még simán elütötte azzal, hogy de van, csak én nem tudok róla. (Ezt az állítását akkor is tartotta, miután kiderült, hogy én a megismeréskutatási tanulmányaim végett olvastam az összes fontos művet pszichológia, neurológia és kognitív megismerés témában pro és contra, ő pedig csak new age-s magazinokat)
Bizonyításának az volt az idege, hogy ha nem próbálod ki, és úgy mondasz véleményt, akkor szűk látókörű vagy. Megkérdeztem tőle, hogy kipróbálta-e már, hogy mi lesz, ha leugrik a tizedikről, erre személyeskedő szemétláda lettem. Furcsa, pedig én csak követtem a logikáját. :-)

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

cs, 2015-08-20 19:20 Petur

Nagyon halkan mondom, mert nem trollkodásnak szánom. A purhab nem a legjobb negatív példa, mert brutálisan erős, ha már megkötött. Errefelé láttam, hogy a téglákból ezzel építettek falat, házat malter helyett. Nem gagyi, mert úgy 1 milliós a házacska. (euró)
A többi meglátásoddal viszont teljesen egyetértek!

cs, 2015-08-20 21:35 Kentaur

Kentaur képe

Én azóta rühellem a purhabos megoldásokat, amióta anyámék szomszédja emeletet épített a közös falra és szétbamolta a tetőjüket,ami elvált a közös faltól. Erre azt találta megoldásnak ahelyett, hogy kifizesse a bádogost és a tetőfedőt, hogy kinyomta a rést purhabbal, ami persze csak még jobban széttolta az egészet, ahogy megkötött. Szóval ez is egy olyan, amúgy helyén alkalmazva remek eszköz, amit mindenre csodaszerként akarnak alkalmazni a kedves mekkmesterek. Megoldjuk gyorsba, tesó.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

p, 2015-08-21 09:17 Niszel

A kislányom gyógypedagógus sok éve érdeklődik és tanul különböző lélektani ismeretet. A jobb és bal agyfélteke dominanciákból írta a diploma munkáját. hihetetlen nehéz volt összeszednie az ide vonatkozó anyagot. Kisebb kutató munkát is kellett végeznie a siker érdekében. Sajnos óriási nagy emberi, illetve érzelmi különbséget eredményezhet a jobb és bal kéz használata, ami a különböző dominanciákat, részben kiépíti részben fenntartja. Megmutatta nekem,hogy mi is történik, hogyan is működik ez a dolog. Egy nagyobb méretű sállal hátra kötötte a jobb kezem, mivel én csak ezt használom. Azután az volt a feladat,hogy mindent végezzek bal kézzel, később levette a sálat, egy ideig így tanultam matekot. Pl.: sokkal hosszabb ideig tudtam matekkal foglalkozni, mint bármikor korábban és több ötletem keletkezett különböző problémák megoldására. Mivel idősebb életkorunkban hajlamosak vagyunk különböző irányú leépülésekre, ezért a lányom ezt találta ki nekem megelőzés gyanánt. Hát szerencsés vagyok nem kell érte fizetnem, de ti is kipróbálhatjátok. Nagyon klassz dolgok származnak belőle. Lélektani megfigyelések szerint, a "két kezes" emberek magasabb szintű probléma megoldási, és egyéb más magasabb teljesítményre képesek. Az a legjobb, ha mindkét agyfélteke harmonikusan működik.
Az irodalmi tevékenységre is vonatkozik. Speciel én olyan lassan olvasok, ami sebességet ti el se tudtok képzelni. A létező összes könyvben oda-vissza lapozgatok húsz- harminc oldalt. A lányom elmondása szerint én nem olvasok, hanem minden írást megtanulok. Ez a " jobb kéz, bal kéz dolog ", hatalmasat lódított az olvasási sebességemen.
Ami az írás technikát illeti egy elég érdekes élményben volt részem. Az egyik rokonom újságíró. A gimnázium után egyéves tanfolyamot végzett, így lett hivatásos író. Totál megdöbbentem, úgy gondoltam ehhez minimum egyetemi ismeretre volna szükség. Azután közölte, hogy Angliába megy tovább tanulni, evvel a hírrel totál kiütött. Mit lehet tanulni Angliában a magyar irodalomról, nyelvtanról újságírásról? Ráadásul ott is magyar nyelvű egyéves tanfolyamra járt. Az idegen nyelvhasználat legalább kicsit megmozgatta volna az agytekervényeit.

p, 2015-08-21 10:42 Para Celsus

Para Celsus képe

De, a purhab - szerintem - jó példa. Adott ugyebár egy bizonyos kör, amelyben felhasználható, szigetelésre példának okáért - de akadnak, akik afféle lapis philosophorumot látnak benne. Egy példa: láttam olyan vályogházat, ahol új ablaknak való nyílást ütöttek a falba, és normális beton vagy gerenda áthidaló helyett az ablak felső kerete és a vályog közti rést telibeb.szták purhabbal. Mert az milyen jó.

Ilyesmit művelnek az írástechnikai szabályokkal is egyesek. Nem csak ott használják, ahol tényleg hasznos (ne válts nézőpontot E/1.-ben), hanem kiterjesztik mindenre, dogmát csinálnak belőle (ne válts nézőpontot sehol!).

(Attól meg, hogy valami drága, még lehet gagyi. :D )


"The Rainmakeeeer!"

sze, 2015-08-26 15:04 Para Celsus

Para Celsus képe

De miért hinnének a szerkesztőnek, miért hatná meg őket az érvelés, ha a mérleg másik serpenyőjében ott egy megjelent, korrektúrázott-szerkesztett-lektorált könyv ilyen mondatokkal: "A napsugarak megannyi fényes
pamacsként ugráltak be a szobámba, hogy aztán vidáman betáncoljanak a retinámba. Erőszakosan utat törtek maguknak a sötétségbe, ami eddig védelmezőn vette körbe méregzöld szemeimet."
"– Add a szavad: ha az életed veszélybe kerül, meghúzod magad! – folytatta, kék szemét keményen az enyémbe fúrva."
Amíg ilyet olvashatnak nyomtatásban, addig meg nem győzöd őket, hogy ez viszont tényleg nem szép. Nem is értenék, mi baj az idézettel. Hiszen ez jó. Bizonyíték rá, hogy ezt kinyomtatták.

Szóval nézőpontváltás no, méregzöld szemeimet körbeölelő sötétségbe betáncoló fényes napsugárpamacsok yes.


"The Rainmakeeeer!"

p, 2015-08-21 12:14 krystohans

krystohans képe

Szabó Magda Disznótorában olvastam nagyszerű váltásokat, amik annyira megtetszettek, hogy alkalmasint be fogom gyakorolni.
Amitől félek: az a belső párbeszéd. Amikor a külső cselekmények és párbeszédek mellett van egy rezonőr, akinek nemcsak a gondolatait írom le, hanem azt is, miként képzel el egy lefolytatandó beszélgetést valakivel (és teszi hozzá közben gondolatban, hogy közben mit gondolhat majd a másik). Mindezt úgy visszaadni egy történetben, hogy ne legyen zavaros, félrevezető, stb,, nos, erre még nem láttam követhető, jó példát.

 

___________________
Portölcsér vagyok
Szél játéka összetart
Ha megunt, szétszór

 

k, 2015-09-01 16:32 neduddgi

neduddgi képe

Nem biztos, hogy jól értelmezem a kérdést, de mivel nem vagyok szakértő, bármilyen csacsiságot összefecseghetek:

Amit elképzel egy szereplő egy irodalmi szövegben, az alapjában véve ugyanúgy működik, mint az „egyéb” gondolatai. Az olvasók nem szokták összekeverni a történet valóságát a szereplő képzeletével. Ha egész párbeszédeket képzel el (a szereplő), az csak a gondolatai részletezése. Pl. (csak azért teszem idézőjelbe, hogy elkülönítsem, egyébként nem idézet):

„Leültem a padra. Szemben megláttam egy lányt. Hú! Hátradőltem, lehunytam a szemem és elképzeltem, hogy odamegyek hozzá, megszólítom, elkezdünk beszélgetni...
Egyébként mindegy is. Én soha nem megyek oda ilyen lányokhoz. Felálltam, és még egyszer megnéztem a lányt. Nyilván vár valakit. Megvontam a vállam, elindultam haza.”

„Leültem a padra. Szemben megláttam egy lányt. Hú! Hátradőltem, lehunytam a szemem és elképzeltem, hogy odamegyek hozzá, megszólítom...
– Ne haragudj, borzasztóan rossz az arcmemóriám, de valahogy annyira ismerősnek tűnsz...
– Nem hiszem, hogy ismerjük egymást – mondja.
– Nem az X.-be jártál?
– Nem!
– Akkor hová?
Elhúzza a száját...
Egyébként mindegy is. Én soha nem megyek oda ilyen lányokhoz. Felálltam, és még egyszer megnéztem a lányt. Nyilván vár valakit. Megvontam a vállam, elindultam haza.”

Az E/3 még egyszerűbb is, a narrátor leközvetíti, amit a szereplő képzel (a különféle narrációk különféle problémákat fognak felhozni írás közben):

„Leült a padra. Szemben meglátott egy lányt. Hú!(, gondolta.) Hátradőlt, lehunyta a szemét és elképzelte, hogy odamegy hozzá, megszólítja...
– Ne haragudj, borzasztóan rossza az arcmemóriám, de valahogy annyira ismerősnek tűnsz...
– Nem hiszem, hogy ismerjük egymást – mondja az/a lány.
– Nem az X.-be jártál?
– Nem!
– Akkor hová?
A lány elhúzza a száját...
Egyébként mindegy is(, gondolta). Ő soha nem megy oda ilyen lányokhoz. Felállt, és még egyszer megnézte a lányt. Nyilván vár valakit. Megvonta a vállát, elindult haza.”

Ez az a variáció, ami formailag a leginkább összetéveszthető a történet valóságával, már ha abban is gondolatjelezel. (Eltekintve attól, ha a történet valósága is jelenidőben lenne.) (A szövegben a gondolatjel is lényegében idézőjel, itt szó szerint idézi a narrátor a szereplőt, szemben azzal az esettel, amikor „elmondja, hogy mit mondott” (a szereplő), közvetett vagy közvetlen beszéd; lehet a jelöléssel variálni.) Van egy csomó lehetőség, amivel hangsúlyozhatod, ez a képzeletében zajlik. Feltételes mód: „mondta” helyett „mondaná”, „Elhúzza a száját” helyett „Elhúzná a száját” (ez utóbbi így kevésbé hatásos itt, persze). A gondolatjel helyett használhatsz idézőjelet (vagy éppen fordítva, a lényeg, hogy más írásjel legyen, mint a történet valóságában). Ha hosszú a képzelt rész, kommentálhatja a képzelgésit (a mindenkori narrátor), elmondhatja, hogy mit érzett egy-egy mondatot mondva vagy hallva stb., ez az olvasót figyelmezteti, ez itt még mindig képzelgés. Vagy a „rendes” szövegben mindig új bekezdést nyitsz, a képzeltben, mint Kafka a legtöbb szövegében, nem: a képzelt rész egy nagy, tömör kocka (vagy éppenséggel fordítva, a képzelt részt tördeled). Esetleg minden megkülönböztető jel nélkül egymás mögé írod a párbeszéd mondatait. Szedheted dőlt betűvel ezeket, de akár az egész képzelt részt is. A formai különbségen túl: felruházhatod valami jellegzetességgel, pl. barna tónusban látja a hősöd a jelenetet. Vagy más a nyelvezete. Vagy a képzelgő szavai és viselkedése nagyon elütnek a valóságostól (ez eléggé életszerű is). Sok mindent lehet. Bármit is választasz, ha következetes végigviszed, meg lehet különböztetni a kettőt.

Hirtelen nem jut eszembe jobb példa: védhető álláspont, ha azt mondjuk, a Szindbád-novellák „emlékekre épülő ábrándozások”, az emlékkel kényezteti magát Szindbád, képzeleg. A te kérdésed szempontjából mindegy, hogy fölidéz valamit, ami talán nem is (úgy) volt, vagy elképzel valamit. Találsz „elképzelt mondatot” pl. a Szindbád második útjában.

(De másképp is megközelítheted a kérdést. Vegyél le egy könyvet a polcodról, és írd az első oldal tetejére: „X. (a szerző neve) a következőt képzelte el és vetette papírra:” - Ha olyan könyvet választottál, amiben vannak párbeszédek, akkor láthatod, milyen egyszerű ez.:-))

Igazából az egészben a dramaturgia a fontosabb. Itt egy jelenetre van két variációd, az elképzelt és a megtörténő. Nem érzem véletlennek, hogy nem írja meg senki egészében az elképzeltet, aztán a megtörténtet, ez elég ügyetlennek látszik. És ha elképzelsz egy a-b-c-d-szerkezetű párbeszédet (vagy jelenetet) és a valóságban aztán b-nél más hangzik el, nem feltétlenül c-hez jutnak utána. Ha történetben gondolkozol, jobb a tartalomhoz szabni a „formát”: Kosztolányi A kulcs c. novellájában leírhatná a kisfiú képzelgéseit az apjáról, és aztán azt, amit meg is írt - de minek? „Pista lesütötte szemét. Az íróasztalt nézte, a kis, nyomorék, hektikás íróasztalt. Nagyobbnak képzelte. Legalább akkorának, mint a másikat, amelyiknél a kopasz írt.” Ez az egyetlen mondat, amelyik kimondja, a fiúnak volt valami elképzelése az apjáról, és még ez sem kellene feltétlenül ahhoz, hogy elérje az Kosztolányi, amit akart, vagyis hogy egy elképzelést ütköztessen a valósággal.

Ha valaki egy párbeszéd közben egyfolytában gondolkodik azon, hogy a másik mit mondhatna, variációkat vesz végig – ez önmagában zavaros lesz. De ez talán nem is baj, ilyet csak egy nagyon-nagyon zavaros ember csinálna...

"Ezeket a gondolatokat olyan sutának találtam, kifejtésüket pedig olyan üresnek és dagályosnak, hogy rögtön úgy éreztem, valami közük van az irodalomhoz; meg is kérdeztem tőle, miért nem veti papírra őket."

Borges: Az Alef

k, 2015-09-01 20:41 krystohans

krystohans képe

Köszi, nagyon hasznos választ írtál. Ha azonban a padon ülő lány feltételezett gondolatait is le akarom írni, amiket a szégyenlős srác képzel el? Az már kivédhetetlenül önmagában zavaros lesz? Szerintem a valóságban ez a szint elég általános, hiszen ezek alapján válogatunk a szóhasználatunkban, a meggyőzési módszereinkben. Folyamatosan feltételezünk egy belső monológot a másik fél fejében, ahhoz igyekszünk igazítani a párbeszédünk alakulását: szóval a valóság igazi mélységeinek érzékeltetéséhez néha be kell mutatni a valós időben folyó ok-okozati gondolatmeneteket, azt, hogy valaki azért mond valamit, mert arra gondol, hogy a másik azt gondolja, hogy... és ezért mondta azt hogy...

 

___________________
Portölcsér vagyok
Szél játéka összetart
Ha megunt, szétszór

 

k, 2015-09-01 22:56 neduddgi

neduddgi képe

Az a sok lehetőség úgy is áll. E/1-ben észszerű is, a srác egyszerűen hozzágondolja:

Ne haragudj, borzasztóan rossz az arcmemóriám, de valahogy annyira ismerősnek tűnsz...
– Nem hiszem, hogy ismerjük egymást – mondja. De persze azt gondolja: „Micsoda egy lúzer!”
– Nem az X.-be jártál?
– Nem!
– Akkor hová?

E/3-ban az a gond, hogy szegény narrátor kicsit túlterheltté válik.

Nem hiszem, hogy ismerjük egymást – mondja az/a lány. De a fiú azt gondolta, a lány nevetségesnek tartja most. Nyilván azt is mondja magában: „Micsoda egy lúzer!”

Sokszor kellene ilyen „azt gondolta, a lány azt gondolta”-mintájú mondatokat írni.
Viszont itt is lehet olyat, hogy pl. a lány gondolatait dőlt betűvel szeded. Akkor E/1-ben lesz egy narrátor nélküli szöveg beékelve, ha így nézzük. Hogy ez szép-e, az ízlés dolga. E/3-nál is lehet a lány szövege dőlt betű, és ha már megszokta az olvasó, hogy azt a fiú gondolja, hogy a lány gondolja, nem is kell talán külön hozzátenni. (Bár ebben most elbizonytalanodtam, ki kéne próbálni...)

Ha ennyire szélsőségesen rá van tolva a narrátor az egyik szereplődre, akkor – szerintem - értelmetlenné válik a E/3, csak afféle formalitás. Mert téged, az írót már csak ez az egy figurád érdekel, az hogy ő mit gondol a többiekről. Ez élveboncolás.
(Azt azért hozzá kell tenni, hogy nem kell mindig ennyire közel lenni egy szereplőhöz, vagyis ha egy jelenetet így is írsz meg, egy másikat nem feltétlenül kell, olyan ez, mint a filmben a kamera, lehet mozgatni.)
Szóval, ha ebben töröd a fejed, szerintem először E/1-ben próbálgasd, de a legfontosabb, hogy legyen koncepciód, mit akarsz megmutatni az olvasóknak.

"Ezeket a gondolatokat olyan sutának találtam, kifejtésüket pedig olyan üresnek és dagályosnak, hogy rögtön úgy éreztem, valami közük van az irodalomhoz; meg is kérdeztem tőle, miért nem veti papírra őket."

Borges: Az Alef

sze, 2015-08-26 16:38 Voight-Kampff

Voight-Kampff képe

Talán ide illő hír:
http://hvg.hu/kultura/20150825_helyesiras#rss

_______________________________________________________________________________________
"Reggel lett, és még mindig életben voltam.
"Lehet, hogy írok egy regényt" - gondoltam.
És aztán írtam." - Bukowski: Posta

sze, 2015-08-26 20:10 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Most jött el az a pont, hogy feltegyem a kérdést: miért hiszik azt az emberek, hogy a kiadónál a szerkesztő, idézem, "beleír a könyvbe"? Honnét jön ez a tévhit, hogy a szerkesztő totál önkényesen nyúlhat egy kézirathoz? Túl sokszor látom ezt, és kezd az az érzésem lenni, hogy valahol a világban van egy gonosz, kecskeszakállas, őrült nevetésű szerkesztő, aki a kéziratokba beleír, ha nem látja senki, és ettől rosszak a kiadott művek, nem azért, mert a szerző (aki ugyebár maximálisan tehetséges) elrontott valamit. Szóval a felhozott példák (lásd Para idézetei) kizárólag eme szerkesztő művei, mivel ilyet senki nem írna magától.
[Oké, van, hogy javítani kell, és nem egyeztetnek a szerzővel. Persze, ismerjük, néha nem is jön ki jól. De ez nem ugyanaz.]
A másik, hogy a kiadó "ellopja a kéziratot". Ezt tényleg nem értem. Ennek a csúcsa pedig, hogy nem a kéziratot lopják el (valószínűleg aki ezt a kérdést felteszi, érzi, hogy nem üt meg holmi hemingwayi magasságokat a szöveg), hanem az "ötletet". És azt majd jól megírja valamelyik szerző a kiadónál. A tendencia ijesztő, most 1. úgy érzik, az ötletük simán kenterbe veri az összes piacon lévő regény történetét, de legalább önbizalomból nincs hiány; 2. érzik, hogy a piacon lévő (az ő zsánerükbe tartozó) művek története annyira lapos, hogy ennél még a kutya is jobbat ír, tehát az ő sablonhalmazuknak is simán van esélye, sőt, a szerző valószínűleg tényleg 12 éves kislányok sablonos álmodozásaiból írja a következő regényét.

_____________________
Dr. Bloody Dora

sze, 2015-08-26 20:32 Para Celsus

Para Celsus képe

Szerkesztőre nincs szükség, eh! A Word helyesírás-javítója kiiktat minden elütést meg bakit, a cool írókurzusokon a delikvens megtanulja, hogy jelen idő E/1.-ben kell írni, nézőpontváltás nuku (akkor is, ha meghal a fő karakter), minden másra meg ott a MasterCard.

Ja, igen, az ötlet. Szívemből szóltál. Az ÖTLET. Az mindig egyedi, forradalmi, nagyon titkos és mindenki el akarja lopni. Szinte látom a befutott írókat, amint karikás szemmel, beesett orcával, mint éhségtől hajtott, gyakorló ötletzombik és -vámpírok, agyon harapják és agyonharapják a szegény, sorsüldözött wannabe-YA-írókat, majd a hullák tárcáiból kilopják a féloldalas, bombasztikus regényötleteket. (Amiket aztán a gonosz Capitalist Kiadó megbízásából megírnak, aztán méltatlanul learatják a babérokat. Mert ugye a sok nagy kiadó belterjes, gonosz, sznob, elitista, csak a saját kis holdudvarát elégíti ki (bocsánat a szexizmusért). A fizetős kiadók viszont a gerilla író-forradalmárok és romantikus blogregény-Che Guevarák elszánt és szociálisan érzékeny védelmezői.)

(Egyébként honnan ez a "beleír a könyvbe" idézet? :) )


"The Rainmakeeeer!"

sze, 2015-08-26 21:02 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Természetesen a Tudás Fellegvárából, a GyakoriKérdések.hu-ról. Vagy a huszadik ilyen kérdést olvastam a mai nap.

_____________________
Dr. Bloody Dora

sze, 2015-08-26 21:10 Para Celsus

Para Celsus képe

"Irtam egy jo regényt szerintetek hova küldjem be? Komyzzatok léccykeh!" típusú kérdések tucatjai mellett? :D


"The Rainmakeeeer!"

sze, 2015-08-26 21:31 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Nem, az nem elég komoly. "Hogy küldjem be a könyvemet az XY kiadóhoz? Amúgy mi a véleményetek? Klikk a cselekményért!" Sosem fogok rájönni, mi olyan nehéz azon, hogy ha kész terv van kiadóstul, miért nem nézi meg a honlapjukat, de biztosan az ötletvámpírok és -zombik miatt, akik már akkor működésbe lépnek.
Viszont a rekorder az a kérdező volt, aki megkérdezte, hogy:
- miről szóljon a MŰ
- mi legyen a szereplők neve
- mi legyen a cím
- "jó ez így?" + első két oldal
- melyik kiadóhoz küldje be
- hogyan kell az adott kiadóhoz regényt beküldeni.
Minden kérdésre kapott választ, és bár gyanús, hogy maximum 50 oldalt hozott össze, azért ez mégis teljesítmény, gyakorlatilag eljutott egy kézirat-beadásig minimális kreativitással. Kalapot le, ez egy sikeres ember!

_____________________
Dr. Bloody Dora

sze, 2015-08-26 21:54 Para Celsus

Para Celsus képe

Ez a kérdés viszont önmagában egy dadaista műalkotás:
http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__muveszetek__7155412-h...

A regényíráshoz nem kell kreativitás. Be kell magolni a zsáner jellemzőit, a cselekménysablonokat, ezeket permutálni, plusz betartani az aranyszabályokat (fantasyben, YA-ban talányosan hülye nevet adunk a hősöknek, hadd töprengjenek az etimológián a rajongók a face-csoportban), az egészet minimum háromszáz oldalra el kell nyújtani, és függővéget alkalmazni, utat engedve a két (három, négy, sok) kötetnyi folytatásnak.

Ja:
http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__muveszetek__7048504-h...
A negyedik választ nem te írtad? :) :D


"The Rainmakeeeer!"

sze, 2015-08-26 22:20 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Nem, én a Szórakozás/Könyvek kategóriában osztom az észt, és 91%-os vagyok. (Van egy másik 91%-os anonim válaszadó, akivel hasonló az ízlésünk és néha a stílusunk. Azt nem tudom, kicsoda.) Annó a tudomány kategóriában húztam fel ezt a százalékot pár kiló értelmes válasszal, azóta biztonsági játékot játszom, és ritkán fakadok ki.

_____________________
Dr. Bloody Dora

sze, 2015-08-26 22:33 Para Celsus

Para Celsus képe

Jaaa... Csak azért gondoltam, mert a többihez képest messze intellektuálisabb válasz volt :D
Affene, én sosem mentem hatvankilenc százalék fölé. Nem értem, miért, pedig még szexuális tanácsot is osztottam. Igazságtalan világban élünk :( :)


"The Rainmakeeeer!"

cs, 2015-08-27 17:35 Kentaur

Kentaur képe

Már sokan hallották tőlem, hogy még nem volt olyan megjelenésem (pedig már nem az első ötnél tartok, ok, szófosó sem vagyok), amibe a szerkesztő ne rakott volna minimum egy darab hibát, ami addig nem volt benne. Ebből csak egy-két olyan eset volt, ahol én voltam figyelmetlen vagy kifutottunk az időből, a többinél nem kérdeztek meg, illetve nem közölték velem, hogy bocs, de kifutottunk az időből.
Tudom, hogy manapság hálásnak kell lenni a megjelenésért, de engem ez eléggé zavar mondjuk. A saját hibáimért vállalom a felelősséget, de az én nevem alatt és az én művemben más hibája valahogy nem hagy nyugodni. Sóhaj. De ezek persze az értelmet és stílust többnyire alig veszélyeztető kis beírások/kihúzások.
Úgyhogy sajnos nem fogható ilyesmi a szerkesztőkre, akármennyire is szimpatikus az elmélet a gonosz szerkesztőkről. Inkább a nemlétükre, akár "komoly" kiadók is megcsinálják, hogy majd Klárika a beszerzésről átfutja, mert ő járt egyszer egy írótanfolyamra/ötös volt általánosban helyesírásból, illetve van egy kiadóvezető kisfia/lánya/szeretője mindenes, és ez lenne az ő dolga többek közt. Egyéb helyeken esetleg még látszatból sincsen ilyen ember, vagy úgy van vele, hogy értelmesebb dolog facebookozni helyette, mint smaragdszemű főhősöket lektorálni - és ami azt illeti, néha igazat kell adnom ebben...

Én a fő problémát a művészet fogalmának átértékelődésében találom. Sajnos vagy sem, de a modern kor elhozta magával a művészet új fogalmát, ahol mindenki lehet művész, különösebb erőfeszítés vagy képzettség vagy munka nélkül, és ez a státusz csak előjogokkal jár, kötelezettséget nem, viszont marketing is, amibe nem szégyen "belefektetni", mintegy meg lehet vásárolni is. Ezt a növekvő piaci igényt elégítik ki a magánkiadók és íróiskolák. Az igény megléte nem az ő hibájuk, ők csak rámozdultak a piaci résre. (Mondjuk sok közülük gerjeszti, valamint félretájékoztat, de ez minden mai oktatás alapvető hibája szokott lenni)

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

cs, 2015-08-27 18:22 Ovidius

Ovidius képe

Jókai Mór A lélekidomár című könyvében mondja az alábbit: "A tehetség, szorgalom nélkül egy nagybecsű semmi"...
Nos, korunkra ez a megállapítás elvesztette érvényét. Olyan harminc-negyven évvel ezelőtt kiadott könyvekben még olyan fogalmakat is láttam, hogy "lektor". Volt olyan könyv, amelyben nagy -- Európa, vagy világ -- hírű irodalmárok, akadémikusok, vagy tudósok voltak eme lektorok... Nos, ma sokszor már a sima szerkesztést sem igazi szakember csinálja...
A művészet devalválódása pedig még tisztább ügy. Biztos, hogy már régen is sok üzleti eleme volt, de ma már nagyrészt, csak az. Két kategória van. Az elefántcsonttorony világa, és a popkultúra. Az előbbi egyrészt nehezebben értelmezhető az átlag intellektus számára (ami érthető...), másrészt veszteséges..., előbbiek miatt.. A popkultúra úgy devalválta a művészi átvitelt, hogy közben szimpatikus lezserséggel élvezetessé tette magát...
Életem során nem egy olyan nagy alkotással találkoztam -- mind könyv, mind film formájában --, amelyet alig bírtam megemészteni. A könyvek közül, mondjuk Passuth László regényei voltak a nehéz befutók. Összesen, ha kettőt befejeztem... A filmek esetében igazából a japánok voltak nálam a nyerők. A Homok asszonya, A kopár sziget és az Onibaba simán vert mindent ebben a kategóriában...
Egy ideje -- kb. fél éve -- fenn vagyok a Molyon. A remek műveltségtől, a valami egészen riasztó irodalmi és nyelvi ismeretlenségig minden van... A baj az, hogy KSH adataim alapján az utóbbiak vannak többségben...
Szerencsére az elmúlt pár hét során elolvastam néhány jó könyvet. Robert Holdstocktól a Lavondysst, Andy Weirtől A marsit, Kim Stanley Robinsontól az Aurórát, és újraolvastam Neil Gaimantól Az amerikai isteneket... Gondolom a zsáneren belül nem rossz átlag... :D

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

szo, 2015-09-05 07:47 Roah

Roah képe

Az árnyalásról, karakterek árnyalásáról nem tudna valaki bővebben összefoglalót írni? Tudjátok, valami irányt, amit ti tapasztaltatok. Sokszor írjuk, mi nem (!) árnyalás - hátha segítséget nyújt az ellenkezője: mi is az a karakter-árnyalás, és miként kell kivitelezni? Van-e rá szabály?
Ilyesmik? :)))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2015-09-05 13:23 Kentaur

Kentaur képe

Szerintem ez olyan, hogy amikor szándékosan csinálják, azzal már el is rontották. A karaktert érezni kell, mint játékosnak a labdát, festőnek a megfelelő árnyalatot. Ha a szereplő él, akkor lesznek érzései, gondjai, múltja, tervei, szerelemei, fájdalmai, reményei és félelmei. Ezeket meg is akarja majd mutatni, látszanak a gondolataiból, cselekedeteiből, szavaiból - akárcsak a valóságban. A legszörnyűbb dolog, amit egy író a karakterével tehet, ha szabályosan "bemutatja", leírja a külsejét, elmondja a foglalkozását vagy röviden vázolja őt, ahelyett, hogy hagyná kibontakozni. Ezzel ki is kasztrálta mint embert, innentől csak biodíszlet, aki a mű egyik alkatrésze. Holott ha hagyjuk, a karakter a társunk lehet, a mesélő, akivé mi is átváltozunk kicsit.
Profibbak hibája szokott lenni, amikor látszik az erőlködés, hogy "jaj muszáj ide egy kis múltleírás a szereplőről, csak nehogy az eksön kárára menjen, na, tudjuk le gyorsan!" Vagy a másik, amikor a szerző szájba rág, mert olyan lélektani leírást akar, hogy feltétlenül azonosulni tudjunk, és hat oldalon keresztül nyavalyog a főhős egy rossz érzéséről, hogy azt miért és hogyan érzi pontosan.
Egyik esetben sem hagyták a karaktert élni, a szerző nem bírt félrehúzódni, hogy helyet adjon.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

szo, 2015-09-05 16:09 Para Celsus

Para Celsus képe

Pont erről beszéltünk, hogy persze, vannak általános szabályok, pl. hogy nagybetűvel kezdjük a mondatot, és így tovább, de vannak fogások, trükkök, eszközök, amelyekre nem lehet erőszakkal valami primitív ökölszabályt alkalmazni. Nem mondhatjuk pl. hogy "minden ötödik jó tulajdonságra jusson egy rossz". :D

Itt is az általános tanács az érvényes: a szerző olvasson sokat, ha jónak érez egy jellemábrázolást, akkor gondolkodjon el, miért tetszik az neki, miért találja működőképesnek, mit lát benne - aztán próbálja kialakítani a saját szereplőit. És persze gyakoroljon jó sokat, figyeljen a visszajelzésekre, ennyi.


"The Rainmakeeeer!"

v, 2015-09-06 07:07 Roah

Roah képe

Magyarul nincs recept egy hús-vér karakterre?

Amit nagyjából tudunk erről, az tulajdonképpen annyi, hogy az árnyalás ne merüljön ki egy száraz, külső leírásban; ha elkövetjük egy szereplő paramétereit, az függjön össze mindenével, vagyis, javítsatok ki, ha tévednék, de megint csak egy ropogós, jó fogalmazáson múlhat sok minden. Az összefonáson.
(Sebhelyek ne legyenek sexisek. :D Jó! Ezzel már csak azért is értek egyet, mert viselőként állítom, nem azok. De tény, hogy sok mindenre lehet következtetni belőlük. Aztán ott van Aaron Stamplar esete; Aaron egy jogi krimi zseni gyilkosa - Dorian Grey-el vetekedő tekintetet, arcot írtak hozzá, angyalarcot, külsőt, szelídséget, alaklami, izgulástól felbukkanó dadogást, és ez mellé ezerbillió lóerős agyat, amit kegyetlen gyilkosságokra (is) használt. Aztán ott vannak Fable - Rejtő! -, neves karakterei, ahol már maga a név sejteti, kivel is áll az olvasó szemben. És hát egy lényeges dolog, szerintem, ami karakter és karakter közé kontinensnyi különbséget tehet: a hely. Egy sztori terjedelme. Azért is jegyzem ezt meg, mert sokan írtátok, hogy egy-két tollvonásnyi jellem van kiemelve, ami nem mindig elég, vagy az ellenkezője, sokallják még ezt is; valami lényegi karakter-kvalitás kell. (Novelláknál szigorúan a cselekmény előrehaladását követve, kiszolgálva, esetleg hangulatot átadni, stimmt.) Regényekben, kisregényekben jóval alaposabb kidolgozást lehet alkalmazni - engem, olvasóként nemhogy nem zavar egy szereplő múltjának ismertetése, de a magam részéről piszok kíváncsi is vagyok rá, és ha néhol elmarad, hiányérzetem is támad(hat) -, novelláknál azonban nagyon kell érezni egy karakter életét, és azt tömörítve bemutatni.
És hát az egyik, talán legjobb, amit Kenta is írt. :))) Hagyni kell a karaktert, hogy megírja saját magát. :))) Nagyon gyakori eset ez - pont olyan a mechanizmusa, mint amikor egy sztori írja meg magát, szinte adott az egész. Kicsit olyan így írni, mintha jegyző, vagy írnok lennél: diktálnak, te meg szorgosan körmölsz. :)))
A tanulmányozást is jó javaslatnak tartom. Annak vizsgálatát, hogy egy általunk olvasott szereplő mitől működik jól, hatékonyan, mitől válik hitelessé, élővé - bár a magam részéről felém ez is fordítva van bekötve. :D Mer'mér' ne? :D Rendre azt írtam, amit más karakterekből hiányoltam. :))) Vagy sovány vigaszt, bocsánat, választ olvastam miértekről egy külső vagy egy belső tulajdonságot illetően, és a magaménál ezeket réseket betömtem.

Hiszem, hogy egy jó karakter elvihet a hátán egy egész sztorit - Indiana Jones? ;) -, és a karakterek ábrázolása, életszerű ábrázolása sem könnyű mutatvány. :)))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2015-09-19 15:52 Niszel

Szerintem kicsit izzadtság szagú lesz a tudatosan megszerkesztett karakter, az ilyen módon alkotott írás nem kevésbé. Ezen az oldalon említett borzalmak sokasága éppen ebből fakad. Kevés bennük az érzelem. Vagy éppen kifejezetten érzéketlen, akár a bonctani jelentés. Kentaur pont erre célzott. Ha érzed, látod, megéled, akkor az ember öntudatlanul is a helyére kerül. Az ember vagy az emberi kapcsolatok leírása magától épül fel legyen az akár csecsemő, vagy férfi vagy nő, hiszen mindegyik ember. A karakter szótól mindig falnak megyek, mert az olyan, mintha az embernek csak egy tulajdonsága vagy cselekvése lenne. Az alkalmazott hangok ( betűk hangzásai) pl.: kifejezhetnek élethelyzeteket, a reakció pedig már az ember tulajdonságaira utal. A szóismétlések kerülgetése alkalmanként úgy hat, mintha valami súlyos kényszerbeteg munkáját lapozgatnád. Az irodalom és az "irodalmaskodás" között tömérdek félhülye "jelzőborzalom" akad. Attól hogy olvasásra szánják még lehet könnyen érthető látható, egyáltalán nem baj ha a köznyelvi szóhasználat is megjelenik benne. Legfeljebb többen megértik. Ha az embernek van belső tulajdonsága vagyis nem felszínes, akkor az megmutatkozik megélt életén.
És hát van aki azért ír, mert író szeretne lenni, ami igen teljesítmény centrikussá tesz minden alkotást. Ezekben elég sok erőlködés mutatkozik. Van aki csak úgy tollat ragad bánatában, örömében, gondok terhe alatt, van akinek komoly mondanivalója akad a tömegek számára. Ezek olyan különbözőségek, amit igen jól lehet látni. " Meglovagolni " egy témát mert ennek jó piaca van?

p, 2015-12-11 17:38 Kentaur

Kentaur képe

http://444.hu/2015/12/10/azt-hiszed-az-alazas-az-ahogy-a-szerencsetlen-b...

A fenti linken azt lehet megnézni, hogyan utasította el a Vasárnapi Újság 1915-ben az önjelölt költőzsenik borzalmas zsengéit. Lehetne hosszas vitát nyitni ennek kapcsán (ismét) a kritika hangvételéről és modoráról és egyáltalában vett mikéntjéről, de ezt én most csak szórakoztatásnak szánom, illetve azért érzem ebbe a fórumba illőnek, mert mégiscsak tükröz egy nyelvszemléletet, az íráshoz való hozzáállást. Elárulom: nem azt, hogy mindenki művész! :-D

Egy-két részlet kedvcsinálónak, amiken kifeküdtem:
"Valaha.(cím)- A mi a megjelenést illeti, inkább: soha."
"Nem hisszük, hogy a két vers plágium lenne, semmi esetre sem valamire való költőből való plágium, mert mind a kettő oly gyenge, hogy nem származhatik költőtől."
"Haláltáncz. Igen, egy nagy művész most tudna nagy dolgot csinálni a haláltáncz motívumaiból, az embereknek lelkébe markolna, de e vers szerzője nem ilyen nagy művész."
"Azt reméli, hogy csatadalát, ha tudomására jut, a hadvezetőség százezernyi példányszámban fogja a katonák közt terjeszteni? Nem működhetünk közre e szerény kívánsága érdekében, mert attól tartunk, nagyon rossz következményekkel járna a katonákra nézve, ha ilyen rossz verset kellene olvasniok."

És végül a szerkesztők figyelmébe ajánlom a következőt:
"Ilyen gyarlóságokkal bizony kár elrabolni a szerkesztőség drága idejét."

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

p, 2015-12-11 18:12 Para Celsus

Para Celsus képe

Kedvencem, mikor az írók ekézik egymást:
http://vaskarika.hu/hirek/reszletek/4271/goromba_irok_harckepcsarnoka-ir...

Kosztolányi Dezsőről
„Ő művész, ő költő, ő író, nem tudom, hogy mindenkivel meg tudom-e magam értetni. Ő irodalmi író. Bevallom, hogy az én számból nem éppen dicséret ez ma, amikor egyre biztosabban kezdem gyűlölni az irodalmat."
Ady Endre

Ady Endréről
„Ady humortalan, száraz és izzó. (...) a francia szellem a pórusáig se hat, műveltsége újságírós, értesültsége kávéházi. (...)Valami kacskaringós, agyafúrt, elkényszeredett stílust húz magára, mely alól mindinkább kikandikál ízléshiánya. Mindenáron eredeti akar lenni. (...) Ez nyelvünk mélypontja, melynél mélyebbre már nem zuhanhat. Nem az a baja, hogy »érthetetlen«. Az a baja, hogy érthető."
Kosztolányi Dezső

Ady Endréről
„Nehéz vitatni, hogy Ady a világirodalom legnagyobb ripacsa."
Márai Sándor


"The Rainmakeeeer!"

v, 2016-05-29 08:20 Kentaur

Kentaur képe

Hm, és még tényleg nem volt itt a "nyelv romlik, mint pálpusztai a negyven fokban"?
Nem térek ki rá újra, mert már biztos unásig hallottátok tőlem, hogy nem, nem romlik.
De a jelenségnek van egy olyan oldala is, amikor a két beszélő nem egy nyelvváltozatot beszél, és persze az archaikusabb formát beszélő pongyolának tartja, hogy egy író köznyelvi változatot használ.

Én több helyen megkaptam, hogy az illető netről szedett hülyeségekkel akarta alátámasztani, hogy igaza van. És ha kételkedtél a "szabadongondolkodó.hu" által forrás nélkül összeollózott baromságban, akkor ugye veled nem lehet értelmesen vitatkozni.

Durvább, amikor hitelesebb forrást forgatnak ki, például az értelmező kéziszótárral meg ilyesmikkel jön. Azokat ugyanis úgy írták, hogy odamentek a beszélőhöz, és megkérdezték, hogy ez mit jelent, szövegeket hasonlítottak össze, és leírták, milyen értelemben használja őket a beszélő.
Tehát NEM úgy történt, hogy egy szónak VAN egy jelentése és akkor az a jelentése, punktum. A jelentés önkényes, éppen ezért változó, ezért kell ezeket a lexikonokat pár évente frissíteni.

Szóval, mehet a köznyelv? Érv az, hogy egy széles réteg úgy használja?
Szerintem a legerősebb érv, hiszen egy író általában a saját korának krónikása, ezért egyenesen hiteltelen lenne, ha valamiféle mumifikált archaizmust akarna írásban őrizgetni. Mind ismerjük azt a jelenséget, amikor ilyen irodalmi eszménykép miatt egy író "oly", "s", "ah", netalán "vala" alakokat használ (megjegyzem, utóbbit szinte mindig rosszul, mert ez egy igeidő volt, és nem használható minden múltra).

Persze nehéz, hogy mégis maradjunk igényesek, tudatosan alkalmazzunk például szlenget, nem azért, mert az jutott eszünkbe és nem ismerünk "emelkedettebb" alakot, hanem mert oda és akkor jól jön ki.
És a narrátor mennyire lóghat ki stílusban a szereplőtől? Hülyén néz ki szerintem, ha a szereplő szlenget használ, a narrátor meg emelkedett irodalmiban tolja.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

v, 2016-05-29 12:35 Para Celsus

Para Celsus képe

"ha kételkedtél a "szabadongondolkodó.hu" által forrás nélkül összeollózott baromságban" - a kedvencem, miszerint HOMÉROS magyar volt, eredeti neve HUMOROS. Csak a görögök ellopták. http://www.rovasoldal.eoldal.hu/cikkek/82-homerosz--odusszeia---magyar-v...
Egyébként Babits remek paródiát írt erről az irányvonalról:
http://mek.oszk.hu/11200/11263/11263.htm#40

Akik szerint romlik a nyelv, és különben is, "bezzeg a régi szép időkben", azoknak ajánlom a nyelvújítás korának - mára archaikusnak minősülő - szócsinálmányait:
"A legelső magyar szógyárat BARCAFALVI SZABÓ DÁVID rendezte be. Szigvárt klastromi története (Pozsony, 1787) című németből fordított regényéhez minden kötet végén külön szótárat biggyesztett, s így valósággal páratlan fordítói művet alkotott, mert az még sohasem esett meg, hogy az idegen nyelvből magyarra fordított munkát az olvasónak tovább kellessék fordítania újmagyarból régi magyarra. A szótárra nagy szükség volt, mert nélküle a gyanútlan olvasó csakugyan nem érthette meg, vajon miféle istenteremtése lehetett az a belőrmész, aki a zuhajda során szomszutolsónak maradt, és az imálna előtt találkozott egy magándokkal."

Régen sem volt "jobb" a nyelv. Kialakult egy csomó új kifejezés, valamelyik megmaradt, valamelyik nem. Az új szavak egy része beépült az irodalmi nyelvbe, ennyi.
(Amúgy az imálna az kápolna, a magándok meg remete. A többit tessék kitalálni. :D )


"The Rainmakeeeer!"