Sárkánybarlang

Karmaimmal unottan doboltam a talajon. Távolról üldözőim zaja hallatszott. Legalább még a szárnyaim használhatóak. Lassan már semmivel sem védekezhetek ellenük.
Nemrég történt, mégis, mintha már egy teljes életet leéltem volna, mióta tüzet fújtam. Nem én akartam korlátozni hatalmamat, egy ostoba boszorkány mondta rám az átkot. Csak egy nyájat ritkítottam meg, és egyetlen házat gyújtottam fel, de ott termett az ördög lánya, és elátkozott.
Horkantottam, orrlyukaimból füstfelhő tört elő. Egy apró szikra. Ezzel aligha kezdhetek bármit.
Óvatosan kiterjesztettem bőrszárnyaimat, hogy megvizsgáljam a sérüléseim. Felszisszentem, ahogy egy óvatlanabb mozdulattal felszakadt a var, és immár apró csíkban szivárgott belőle a vér. Lassan meglengettem. Nem komoly.
Fáradtan ásítottam egyet, szemeim le-lecsukódtak. Nehéz nap állt mögöttem, nem csoda, hogy elszunyókáltam. Álmomon keresztül fejemben végigperegtek az előző nap eseményei.

A felkelő nap fénye bevilágított magaslati barlangom bejáratán. Nehézkesen feltápászkodtam, gyomrom követelőzve megkordult, szememből szinte azonnal kiröppent az álom.
Kiballagtam barlangom elé, egy apró kis teraszra. Messzire elláthattam, de most csak az alant legelő nyáj foglalkoztatott. A pásztor botjára támaszkodva aggodalmasan pillantott szirtem felé, majd kutyáinak kiáltva a falu felé kezdte terelgetni bárányait.
Kiterjesztettem szárnyaimat, ezzel enyhe légfuvallatot ébresztve, majd feldobtam magam a levegőbe. Már akkor balsejtelem gyötört, hogyha eléri a falut, abból nekem jó nem származhat. Néhány kört írtam le a levegőben, testemet kellemes hideg borzongatta, majd hatalmas szárnycsapásokkal próbáltam beérni lakomámat. Az alattam fekvő tájra árnyék vetült.
A pásztor hátranézve egy pillanatra megtorpant, majd még hangosabban kiáltozva, botjával idegesen hadonászva próbálta ösztönözni állatait gyorsabb haladásra. Átsuhantam felettük. A kutyák nyüszítve rohantak el a falu felé, a nyáj szétfutott. Csak a pásztor maradt ott. Döbbenten. Magára hagyatottan.
Nem tétováztam. Lábaim nagyot dobbantak a talajon, ahogy leérkeztem, szárnyaimat vigyázva összecsuktam. Rámordultam áldozatomra, egy pillanat múlva pedig már vígan csámcsogtam rajta. Igaz, nem bárány volt, mégcsak kutya sem, de nekem ugyanolyan táplálék, mint a másik kettő. A pásztor.
Nagyot nyeltem, éreztem, ahogy az étel lecsúszik a gyomromba. Még mindig éhes voltam, de a nyáj már eltűnt a fák között, a faluból pedig nem volt kedvem összeszedni még egy ételtermesztőt. A végén talán nem lenne mit ennem... Ismét a levegőbe emelkedtem, szemeimmel az erdőt pásztáztam, de eredménytelenül. Maradt a falu.
A házak fölé érkezvén rögtön célba vettem egy öregasszonyt. Nem túl hasznos fajta, sem állatai, sem kisemberei nincsenek már, tehát ehető. A pásztor ugyan még fiatal volt, de szükség esetén az is fogyasztható. Kitátott számból tűz lövelt a mellette lévő házra, a banya erre széttárt kézzel, dühösen hadonászott felém. Nem értettem a viselkedését, mindenki más a házába, vagy az erdőbe rohant, márcsak ő álldogált egy kikövezett kút mellett, ordítozva, mint akinek az a csöpp esze is elment. Még sohasem láttam errefelé.
Hirtelen ismerős szavakat hallottam. Egy átokét, melyet már nem egy fajtársamra kimondtak. Tudhattam volna, hogy egy boszorkánnyal van dolgom.
- Gaz sárkány, légy átkozott! Tüzed, mi kárt okozott, tűnjön el, míg átkom él! Erőd szűnjön létezni, a félelem fog fékezni!
Döbbenten tapasztaltam, hogy kitátva pofámat hiába akartam szénné égetni az ördög lányát, az ostoba boszorkányt, aki ezzel, úgy tűnik, minden bajt a fejemre hozott. A félelem jeges marka szorította össze szívemet, ahogy rájöttem, nem tudok többé tüzet fújni. Szárnyaimból kiszállt az erő, és szinte tehetetlenül zuhanni kezdtem. Akár egy hullócsillag, csapódtam a földbe, már-már azt hittem, eltörtem a szárnyam.
A felbátorodott falubeliek szinte azonnal nekem estek, bár lehet, néhány pillanatig ájultan feküdtem, hisz olyan hirtelen termettek mellettem, mintha talán a gondolat repítette volna őket mellém. Vasvilláikkal, ásóikkal, botjaikkal dühödten csépelni kezdtek, néhányan pikkelyeimre kapaszkodva próbálták elérni szememet. Ordítva ráztam le őket fejemről, feltápászkodtam, erőt öntött belém a düh. Farkamat meglendítve, szárnyamat lengetve sodortam el néhányukat, ám néhányan már belefúrták vasvillájukat a szárnyamba. A fájdalom végigfutott minden idegemen, dühödten fújtam támadóimra. Ám a tűz ezúttal elmaradt.
Nem volt más választásom. Menekülnöm kellett egy őrült emberhorda elöl, akiket megvadított pillanatnyi gyengeségem, és a boszorkány hatalma. Hatalmam a szemük előtt lett semmivé, testem előttük hullott a porba - mindez elég volt ahhoz, hogy bátran szembe szálljanak velem.
Ezek szerint mégsem voltak olyan gyenge prédák, mint hittem? Nem csupán gyenge tenyésztők, akik táplálékot termelnek számomra? Akár egy lázadás során, ellenem fordultak, a hatalmasabb felé, bár ezúttal erő nélkül maradtam.
Összekaptam magam, támadóim nagy részét lerázva rohanni kezdtem a mező felé. Tudtam, ez a megfutamodás jele, többé nem térhetek vissza ide, mert már nem félnek. Kitártam szárnyaimat, sebeim fájdalmasan lüktetni kezdtek, de nem törődtem velük. A magasba emelkedve szárnyalni kezdtem vissza, a barlangomba. Utolsó éjszakám töltöm itt.

Hajnalban fojtott suttogásra ébredtem. Nem mellőlem szólt, hanem valamivel a szirt alól, de nem volt elég messze ahhoz, hogy biztonságban érezzem magam. Felálltam. Elérkezett az idő, hogy végleg elhagyjam otthonomat. Egy utolsó, szívből jövő sóhajjal a bejárat felé rohantam, majd kitárva szárnyaimat elrúgtam magam a földtől. Egy fordulattal még visszapillantottam, ha nem lettem volna ilyen szomorú, nem épp most búcsúztam volna barlangomtól, amiben kicsi korom óta laktam, talán még nevettem is volna a falubeliek bamba ábrázatán, ahogy utánam pillantottak. Szomorúan lehunytam a szemeimet, majd hátat fordítva a tájnak, magam mögött hagytam a falut, otthonomat, emlékeimet... Örökre.

3
Te szavazatod: Nincs Átlag: 3 (4 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2007-02-12 21:26 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Blade ugrálna örömében, de ő túl komoly az ilyen infantilis viselkedéshez, megteszem én helyette. Végre egy mű, ami megfelel a pályázati kiírásoknak, mert a gonosz szemszögéből mutatod be a dolgokat! Juhhéé! Néhány hiba, amit kritizálnom KELL:
"Lassan már semmivel sem védekezhetek ellenük." - Lehet, hogy szőrszálhasogatás, de előtte a szárnyaidról beszéltél... tudom, értelmes magyar emberek vagyunk, viselkedjünk is úgy, de azért mégis...
"A felkelő nap fénye bevilágított magaslati barlangom bejáratán. Nehézkesen feltápászkodtam, gyomrom követelőzve megkordult, szememből szinte azonnal kiröppent az álom." - Erre még visszatérek.
"A pásztor." - Ez felesleges itt. Már mondtad.
"Szárnyaimból kiszállt az erő, és szinte tehetetlenül zuhanni kezdtem. Akár egy hullócsillag, csapódtam a földbe, már-már azt hittem, eltörtem a szárnyam." - Ketteske, erre is később!
Nincs tovább. Több kritizálnivalóm azt hiszem nem volt. Akkor egyeske:
Utálom az irodalmi közhelyeket, és ennek valahol hangot kellett adnom. Bocs, hogy pont Téged értelek vele. Ez a "követelőzve megkordult" és a "kiröppent az álom a szememből"... aztán ott van még a szinte-probléma. Nem kell. Sok helyen használod még az írásban - felesleges. Egyszer-egyszer oké, sokszor is, de nem kell mindig. A szinte olyan... szinte. Majdhogynem. Éppenhogycsak(nem). Próbáld ezeket a szószörnyetegeket beilleszteni a helyébe, és mindjárt látod, hova nem kell, honnan lehet kihúzni. ;)
Ketteske:
Egyrészt szóismétlés - szerintem (na, ez az én vesszőparipám, olyan szinte) - másrészt olyan lírai a hullócsillag, é olyan prózai az eltört szárny. Megértem, hogy egy sárkánynak az a legfontosabb, de a kontraszt... és megint a szinte. Szinte zuhant, vagy szinte tehetetlenül (amit nem értem, hogy csinált, elvégre valami vagy magatehetetlen, vagy képes koordinálni a cselekvéseit)?
És a többi hasonló. De azért ne keseredj el, mindig ilyeneket mondok. Amúgy maga a történet jó. A stílus is szép, olvasható, olvastató. Nincsenek benne hibák (csak ilyen kákán is csomók). Összességében ötös. De a kifakadásomat fenntartom a továbbiakban is, nem csak Veled szemben. ;)
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

k, 2007-02-13 18:13 Bellamore

"Szinte" már azt hittem, hogy ennyi hozzászólás mellett csakis rosszat kaphatok :D
A közhelyekről: igaz, sok könyvben összefutottam már ezekkel, de talán pont ezért írtam automatikusan ezt...
Szinte: nekem fel sem tűnt, hogy ilyen sokszor használom :P Ígérem, legközelebb jobban figyelek rá! Jah, és a többi hibámra is :)

+asszongyák a hatalmasok, hogy pont azután tűnt fel nekem is a szóismétlés, miután beküldtem művemet...

p, 2007-02-16 12:39 Mikagura

Hol itt a gonosz?
És ha van, akkor miért az?
CSak átfutottam az írást, de nem nagyon tűnt elő semmiféle gonosz cselekedet.
Majd most jól elolvasom.

k, 2007-02-13 08:20 Blade

Blade képe

Nos, igen, az 5. jelölt már tulajdonképpen megfelel a pályázati kiírásnak, ahogy Dóra is említette...vagy mégsem?
A gonosz motivációja ugyanis az egyszerű éhség, ami nem gonoszságból fakad, hanem hát ilyenek az élőlények...időnként megéheznek. Ha pedig húsevő...az oroszlán se gonosz, amikor levadássza az antilopot. Más okot kellett volna választanod.

"...és a boszorkány hatalma. Hatalmam a szemük előtt lett semmivé..." - hatalom, hatalom, e kettő kell nagyon ;)

----

So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.

k, 2007-02-13 10:27 Bloody Dora

Bloody Dora képe

De sablonsztorit, hogy jön a gonosz, és szétdarabolja a jókat, majd jön a hős jó, és miszlikbe aprítja a gonsozt - ilyet senki sem fog írni. Egyszerűen, mert sablon, csak a másik oldalról. (De legalább, mivel egyik mű sem felel meg a kiírásnak tökéletesen, ezért megtarthatjuk a díjat... :D Fogadjunk, hogy erre pályázol...)
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

k, 2007-02-13 12:49 Blade

Blade képe

Hááát...;)

Nem sablon kell...hanem olyan történet, ami újat mond és megfelel a kiírásnak. Ingyen senki nem kapja meg a díjat, azért dolgozni kell, gondolkodni...fantáziálni :)

----

So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.

k, 2007-02-13 15:41 Eldor

Eldor képe

Szerintem az relatív, hogy ki jó és gonosz. A "gonosz" szemszögéből nem vagy gonosz. Meg vagy győződve arról, hogy te vagy a jó. Erre a pályázatra ne számítsatok igazán olyan műre, amiben a főszereplőben nincs egy kis jóság.
_______________________________________________________
"A siker nem végleges, a kudarc nem végzetes; a bátorság, hogy folytasd, ez az ami számít." (Churchill)

k, 2007-02-13 16:27 Blade

Blade képe

Valamennyire relatív, de azért...Szauront senki nem mondaná jónak, ahogy Aragornt se rossznak.

Persze, nem fekete-fehér minden és mindenki, de lehet írni olyan novellát, amely maradéktalanul megfelel a kiírásnak.

----

So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.

k, 2007-02-13 16:35 Eldor

Eldor képe

Sauront nem is mondhatja jónak senki, mert nem az ő szemszögéből írta meg Tolkien a művet. Ha az ő szemszögéből írta volna meg, akkor lett volna valami jó tulajdonsága is.
_______________________________________________________
"A siker nem végleges, a kudarc nem végzetes; a bátorság, hogy folytasd, ez az ami számít." (Churchill)

k, 2007-02-13 16:40 Blade

Blade képe

Tényleg? És mi? Esélytelen...;)

----

So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.

k, 2007-02-13 16:43 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Ha Szauronba cak egy csipet jó tulajdonságot viszünk, az egész történet értelmetlenné válik.

k, 2007-02-13 17:42 Eldor

Eldor képe

Akkor felmerül a kérdés, hogy Sauron, miként vált ilyenné. Amikor megszületett ő sem volt rossz. Valami indoka kell legyen annak, hogy ilyenné vált. Ki tudja lehet, hogy ő is csak éhezett...;)
_______________________________________________________
"A siker nem végleges, a kudarc nem végzetes; a bátorság, hogy folytasd, ez az ami számít." (Churchill)

k, 2007-02-13 18:46 Cartwright

Cartwright képe

Nem lőttek neki gyűrűt a megyei búcsúban...
---------------------------------------------------------------
"Ma is holnap fekszek, akár csak tegnap!"

k, 2007-02-13 20:02 S. L. Cornelius

S. L. Cornelius képe

Dehogynem volt rossz!
Vannak emberek, akik kifejezetten így születnek, nem lehet mindent megmagyarázni a szülőkkel és a háttérrel.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Senki sem tekinti magát a legkevésbé is adósnak, ha időt kap, holott ez az egyetlen, amit még az sem tud visszafizetni, aki hálás érte.
(Seneca)

k, 2007-02-13 21:14 Blade

Blade képe

Ki volt Szauron anyja? :)

----

So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.

k, 2007-02-13 21:14 Blade

Blade képe

Nem merül fel, mert a kiírás nem arról szól, hogy miért lett ilyen, hanem hogy épp most mit miért tesz.

De ötletet adtál a köv. pályázat témájához ;)

----

So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.

k, 2007-02-13 22:09 Fishbone

Fishbone képe

Hé, hé, ezt gondold át mégegyszer! :D
__________________
Egyszer élünk, egyszer élünk,
Egy gyalogot lecserélünk.

k, 2007-02-13 22:08 Fishbone

Fishbone képe

Szauronnak a születéséről sem tudunk semmit. Lehet, hogy eleve rossz szellemekből szűrődött össze.
__________________
Egyszer élünk, egyszer élünk,
Egy gyalogot lecserélünk.

k, 2007-02-13 20:01 S. L. Cornelius

S. L. Cornelius képe

Háááát...
Ha nem is vagy meggyőződve arról, hogy te vagy a jó, azért minden cselekedeted igazolni tudod valahogy. Szerintem.
De attól is függ, melyik kultúrkörben mi a jó és mi a rossz. A fejvadászoknál dicsőség volt gyilkolni, és levágni a másik fejét. Ma ezért halálig tartó börtön jár.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Senki sem tekinti magát a legkevésbé is adósnak, ha időt kap, holott ez az egyetlen, amit még az sem tud visszafizetni, aki hálás érte.
(Seneca)

k, 2007-02-13 18:48 Cartwright

Cartwright képe

No én ilyet akartam. A gonosz szemszögéből megírva úgy, hogy végig azt lehessen hínni, hogy ő a jó... de a végén lelőttem volna... a poén!
---------------------------------------------------------------
"Ma is holnap fekszek, akár csak tegnap!"

k, 2007-02-13 20:55 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Poén lelőve, Andrew Field: A féreg nyomában, karcolaton is olvasható mű. Na az megfelelne a kiírásnak, azt hiszem (vagy a terjedelmi megkötésben nem, de témában igen). ;)
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

sze, 2007-02-14 16:40 Ghosteus

Szeretnék kérdezni valamit.
Tudom, hogy nem itt a helye az efféle hozzászólásoknak, de nem nagy hiba, ha a gonosz karaktert mi mint külső szemlélő látjuk, de alapjában véve mégiscsak az ő gondolatain keresztül megy a sztori?
Sz'al, példamondat: "...bekapcsolta fehér bőrcsizmája fémcsatját, és sietős léptekkel kisuhant a teremből."
Efféle.
Szóval...?

sze, 2007-02-14 16:45 Blade

Blade képe

Nem hiba...a lényeg inkább az, hogy ő legyen a középpontban és ismerjük meg tettei mozgatórugóit.

----

So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.

sze, 2007-02-14 17:07 Ghosteus

Nos, és még valamit szeretnék kérdezni (köszönöm a választ, igyekszem észben tartani): amennyiben tartalmaz - mondom tartalmaz! - sci-fi vonásokat (pl. Világűr, űrhajók, Föld távolról való szemlélése) az nagyon nagy baj? Merthogy most már nem biztos, hogy át tudom írni úgy, hogy megfeleljen egy teljes egészében fantasy jellegű írás követelményeinek...

sze, 2007-02-14 20:16 Blade

Blade képe

Fantasy kellene...a scifi majd legközelebb lesz aktuális.
----

So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.

sze, 2007-02-14 20:22 Ghosteus

Akkor lehet, hogy átírom.
Másfelől viszont pont most készültem el, és messze nem lett olyan jó, hogy érdemes lett volna emiatt ennyit nyafognom.
Úgyhogy senki se haragudjon, és lehet, hogy átírom, és beküldöm.

cs, 2007-02-15 07:58 Blade

Blade képe

Az önkritika nagy erény ;)

----

So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.

cs, 2007-02-15 08:45 Ghosteus

Az önkritika erény, a szarkazmus hatalom.
Nekem szerencsére mindkettőből kijutott.

szo, 2007-03-31 16:43 Styra

Styra képe

Az éhség nem igazi gonosz-motiváló tényező, egyszerűen egy sárkánynak enni kell. Te magad is írod: tök mindegy neki, hogy brkát, kutyát, vagy embert kap be aznap. Nem a gonoszság vezérli. Ha élvezné az ölést... vagy szórakozásból, unalmában rátámadna falvakra, akkor már más lenne a helyzet.
De így nem az.
__________________________________________________
Csillagból születtünk, s csillag leszünk újra
Ha életünk lángját egy széllökés elfújja.

h, 2007-04-02 21:36 onsai

onsai képe

Haj, bennem semmiféle érzést sem keltett ez a sárkány...:(
Az első mondat rögvest kiütött...ööö..úgy dobolt, ahogy én a körmeimmel az asztalon? :P
Az első bekezdés is fölösleges, gyengítette a történetet. Sőt, érzelmileg takarékos novella lett, mert ha időrendben írod meg, akkor mélyebben bele kellett volna menned a karakter lelki életébe.
Felszínen maradtál. Így sok hálás, érintetlen papírzsepi áld. :D
________________
Aki tud, alkot, aki nem tud, kritizál. :p