A Willnacht küldetés

A Willnacht kastély nem éppen építészeti, szelíd bájai miatt lett a környékbeli nemesség kedvelt helye, masszív erődje évszázadokkal ezelőtt a vándorló nomád behatások ellen nyújtott védelmet, mostanság pedig az olykor zsarnokságba belefáradt népesség forrongása szorítja bevehetetlen bástyái közé a címereseket, s bizony még az uralkodónak is könyörögnie kell, hogy kényes ízlésének fittyet hányva betelepedhessen rejtekébe. A rideg kőfalak mellett a busásan fizetett, képzett zsoldosok is megbízható lendülettel végeznek az illetéktelen behatolókkal, s az emberiség által nem őrzött pontokon felejtett vérebeknek sem kell megismételt parancs a vérengzéshez. Még a cselédek, inasok, szolgálók is szerencsésebbnek érezhették magukat a falakon kívül kiszipolyozottakhoz képest, igaz, ki egyszer bekerült oda bármely szegmensbe vagy hivatalba, valószínűleg már csak hullaként döcöghetett ki onnan közönyösen vontatott szekéren, mert a helyi póroknak ott nem engedélyeztek temetői helyet. A kétszárnyú, gigantikus kaput marcona, érzéketlen arcú katonák vigyázzák, s bizony hatalmuk korlátozatlan, még a legfőbb méltóságokat is megmotozhatnák testüregeikben büntetlen, s kinek igazoló ismerőse ottan vagy hosszas bürökratikus úton szerzett pecsétes irata nincsen, jobb ha látótávolságig sem merészkedik, mert panasszal az erőszak ellen semmilyen fórumon nem élhet. Tekintélyes és okos család a Willnacht, évezredek kegyetlen logikájával fejlesztették ki a településüket, s bár okirat szerint birtokuk csak a falakon belülre terjed, de jóval ősibb dinasztia a városállam uralkodójáénál, s eszesebb, semhogy egy ilyen bábot céltáblának ne tartana meg. S ide kellett bejutnia a szőkének, hogy a "mestervizsga" utáni első küldetést teljesítse, a fél-elf közvetítte a feladatot, de az igaz megbízó személye számára örök ismeretlen maradt...

Minden évben, a dinasztia ünnepén a kegyelmetes Celemthina méltóságos asszony, az erőd úrnője, kiemelt egyet a nép fiai vagy lányai közül, hogy törődését a pórok felé igazolja mintha a hatalmas sarcok az uralkodó vétkei lennének. Ezen kiszemeltek többsége aligha élt meg egy-két évnél többet a kőrengeteg szigorú hiearchiájában, legfeljebb a tehetséges ágyasokat kerülték el a véletlen szerencsétlenségek, súlyos kórok, s az öngyilkossági hajlam. Olykor delíriummal fakasztott mosolygó, ábrándos arccal kissé húsosabban egykori családjuknál megjelentek, hogy az úrnő kegyéről híreket terjesszenek, haláluk hírét a rokonok könnyesen ugyan, de a legalábbi boldog élet tévhitével fogadták, s mivel a temetés is meghatóan gyászos ceremóniával hajtatott végre, nem gondoltak arra soha, hogy a történteknek mélyebben utánaáskálódjanak.
Szerencsétlenek, szánalomra méltóak, jóképű egyedek és nyomorékok bőségesen akadtak a városban, így a vadásznak igen egyedi álcát kellett kitalálnia, hogy a szigorú rostájú hálón fennakadhasson. Két hónapig tartott a kiválasztott helyszín felkészítése, s mindezt egy gyanútlan házaspár pincéjében kellett berendeznie, mintha évek óta tartogattak volna ott egy elkorcsosult szörnyet, féltve a világ szánkódó vagy kinevető tekintetétől. Téli dermesztő hidegben kellett a falat nesztelen karcolgatnia, mintha egy szenvedő test tíz körömnyi kapaszkodása lenne, több holdtöltényiben szikkadt ürülékkel a lakot teleszórnia, s az utolsó hetet már önnön mocskában eltöltenie, s mindezt úgy, hogy a páros a settenkedőt sose fedezze fel, majd pediglen a kellő időben kötelességtudóan áldozzák életüket légiméreg következtében a cél érdekében. A szomszédok értetlenül álltak a tetemek felett, fintort arcukra nem csak a hullaszag, de a pincéből áradó bűz és groteszk hörgés is csikart, s mikor kiszabadították a sötétségben vaksin gunnyadó szerencsétlent, egy jobb érzésű asszonyság aléltan esett össze. Csimbókos, koszos fekete hajgubancok, ápolatlan, hosszú körmök, melyek véresre szántották az aránytalanul nagy füleket, s az előreálló fogsorú, szinte állcsúcsba harapó, duzzadt nyelvtől dagadt arcot. Hosszútávra kialakított részletes álca, de minden lepelszemért érzékszervtompulással kellett fizetnie, iszonyatos akarattal saját piszkában henteregnie, de a legizzasztóbb feladatot mégis a bőrfelületre szétszórtan, tartósan felragasztott kígyó és halpikkelyek precíz rögzítése jelentette, mintha valódi, kóros mutációk lennének...
Az időzítés megfelelőre sikeredett, nem volt kései, hogy az újonnan felfedezett szörnyeteg híre a palotába eljuthasson, hamar kélt szárnyra a szóbeszéd a városban, főképp, hogy végre önnön nyomorukon kívül máson is csámcsoghattak a népek. S nem volt korai, hogy végül a nagy lángolás után a füst fojtsa meg a vadászt, mikor a csőcselék már nem sajnálja és hátborzongva csodálja a szerencsétlent, hanem rettegni kezd tőle. S valóban, nem volt soha ennyire szívbőljövő az éljenzés egyik kiszemelt kiragadásánál sem, mint mikor a púpos, pikkelyes alakot kérette magához a zsírpárnákkal már igencsak ellepett tekintetes asszony, s fintor nélkül fogadta a hatlovas hintóba. S eme rezzenetlen arcban, mi több enyhe élvezetes mosolyban nincsen semmi meglepő sem, hiszen a nemesek punnyadt körei sokkal több groteszk elmét préselnek ki önmagukból, lévén, hogy csak a gazdagoknak van idejük a megőrülésre. Így került be a vadász a falak mögé, mit lopva megmászni aligha lehetett volna, s ha igen, a célszemély felbukkanására kockázatosan sokat kellett volna várakoznia.
A sejtés beigazolódott, hogy a külső ellenségre irányuló szigorú figyelem belül már enyhülni fog, bár a szolganépség és a begyűjtött látványosságok elég szűkre szabott területen mozoghattak, de a félkegyelmű álca arra is megfelelő volt, hogy a tiltott helyekre tévelygést csak buzgó veréssel torolják meg az illetékesek s ne azonnali halállal. Egy holdtölte, s a birtokon belül már nem maradt ismeretlen terep vagy zug a vadász számára, vastag, koszos darócruhája s az időben feszített izmok elegendő védelmet nyújtottak, hogy a fájdalmon kívül, rúgás, ütés következtében bordatörést, szervi károsodást ne szenvedjen. Később már csak legyintettek, mikor a palotán belül kószált a szarusodott kripli, a mentalisták is csak a felszínre ültetett álemlékeket a rideg pincei magányról találhatták meg, s finnyás gőgjük nem szívesen merészkedett szellemmerítően mélyebbre, legyintve címkézték veszélytelennek. Celemthina méltóságos asszony amúgy is szívesen láncoltatta úri mulatságokon székéhez a szörnyeteget, víg kedéllyel élvezte, ahogy az majomként ugrál a lerágott csontok vagy földre vetett falatok után, így mintha kényeztetett házikedvenc lenne szerzett egyre nagyobb járhatósági területet. Persze nyílvánvaló volt, hogy hamarosan elérkezik majd az idő, mikor a szeszélyes úrnő megunja majd szerzeményét, s még egy örömteli szolgálatra kényszeríti csupán, hogy az arénában valamely ritkán etetett bestia eledele legyen a púpos félkegyelmű szerzet. A véres gladiátorjátékokon kívül a nemességnek a bajvívás nyújtotta a szórakozás örömeit, szinte minden bálon előcsusszant hüvelyéből a penge, s gyakorta vettek halálos revansot a sérelmeken, s a vadász feladata pont ennek a műfajnak egy igen képzett mesterének likvidálása volt éppen. Tucatnyi alkalommal volt lehetősége szegecselt nyakláncon őrizve az ilyen összejöveteleket megfigyelni, s mindkét célpont stílusát elméjében rögzíthette, s ha létezik olyan, hogy szerencse, akkor védőszárnyai alá vette a leplezett bélyegest, még egy hónapnyi haladékot, hogy a tekintetes asszonyság egy igen fontos rangú külhoninak is megmutathassa szerzeményét.
Mire a nagy bál időpontja elérkezett, már minden zugot ismert a birtokon a szőke, s mivel a szörnyeteget sem őrízték már vehemensen, már nappal is szinte mindenhova eljuthatott, s mivel a fél-elf mester igen nagy hangsúlyt fektetett az érzékelés fejlesztésére, megtalált jónéhány titkolt járatot. Cselszövések, intrikák fültanúja lett szellőzőkben szorongva, szinte kibogozhatatlan szerelmi szálak fonódmányai gubancolták össze elméjét, de őrületbe nem kergették, mert csak a feladathoz szükséges információkat elemezte az elme, a többi csupán figyelnivaló köret volt. A ház boszorkánymesterének lakrészébe behatolni meg kihívást nem jelentett, zárt ajtó vagy érdekes méregpárlatok nem zavarták meg benne, hiszen a tulajnak már a szakma hírnevét ölelő babona is elegendő védelmet jelentett, hogy véletlen se kószáljon arra senki sem, de félelem a vadászt soha nem gátolta a cselekedetben. Azon az ezüstfénnyel spórázott esten minden készen állt a cselekvésre...

Dialton con Deriadmon a délvidék legnevesebb vívójának számított ezernyinél több megnyert párbajával melynek mennyiségével a híresztelések szerint csak a meghódított asszonyok tömege vetekedhet, tarka ménjén léptetett be a vaskos boltív alatt. Pecsétes engedélyt vagy címert nem kellett lengetnie, mélybarna íriszei előtt nem csak a hölgyek omlottak össze engedelmesen, de még ezek a jól képzett, szigorú zsoldosok is szájtátva tisztelegtek a fekete hajzatát varkocsba fogó alaknak. Gondosan nyírt körszakálla gyűrűjében lekezelő mégis lehengerlő mosoly honolt folytonost, mely csak bájosabb hölgyek hatására enyhült huncutan kedvesbe. S zokon ezt a fennhéjázást senki nem vette soha, még a szőke vadász is elfogadta, ez a férfi valóban vezetőnek termett, s a déli ország egy jelentős hadvezért veszített vele, hogy Dialton inkább az egyéni boldogulásban és felelőtlenkedésben találta meg az élvezeteket. Szokatlanul sok szolgálólánynak akadt ilyen késő délutáni órán a kapu közelében valami fontosabb dolga, de a fátyollal takart arcú nemesasszonyhoz nem közelíthettek, ki már estélyi ruhájában telepedett meg éjszín hátasának nyergében mindkét lábát jobbra lógatva le. Illendően sok kelme bugyolálta az alakot, kacsóit is finom, fehér kesztyű könyékig nyúlva takarta, csupán a kecses boka villanása, a karcsú alkat vélelmezése, no meg a jól ismert rózsaillat adhatott alkalmat az igazolásra. Szótlan fogadta a hős ajkaitól a kézcsókot, mely közben finom keszkenőt engedtek a férfi ölébe az ujjak, benne az epekedős kérelemmel egy rövidke raktárházi légyottra, mert a szerelemben nem a helyszín a lényeg. S hogy ekkor a valódi nemesasszony még mindig az igazat álmát aludta, még saját szolgálólányai sem tudhatták, s még az egykori félkegyelmű kutyák által szagatott, véres ruházata sem találtatott meg.
Kényelmes, magabiztos tempóban koppanak a csizmatalpak a kövezeten, jól tudja pediglen a ficsúr, hogy késve érkezett, de öntelt mosolyát emiatt nem törli el az aggodalom, még így is majdnem egy órányi estszelet adatik meg az élvezetekre, mielőtt a rakodók és szállítók az épületbe furakodnának, még a lakomából csippentenek el falatokat. Őrség nem őrzi a szekérnyi széles bejáratot, példa nem történt még itt a lopásra, elvégre ki kívánkozna koporsóként funkcionáló ládák között turkálni, hasztalan kutatva értékek után, s helyiség gondnoka egy aranytallérért szívesen tért nyugovóra kissé korábban. Romantikusan pislákoló gyertyafény, ezüstfonalas báliruha kikandikáló szegélye a kissé dohszagú bálakötegek mögül erősíti a gőgös mosolyt ragadozóvigyorrá, mely a célszemélyre fordulva tűnik el hirtelen. Szalmabábra csinosított kosztüm, sárga szálak a vágyott aranyhajzat zuhataga helyett, s egyszeri embernek már szinte követhetetlen gyors a mozdulat, ahogy a rapír halálosan kecses valója a tokjából kiröppen. De a tudat már soha nem foghatta fel a génbetáplált hibát, hiába volt a sebes a kardrántó mozdulat egy fél lépés bármely irányba már életmentő lehetett volna, a gerendáról térdekkel szorítva kapaszkodó alálendülő vadász akkor már nem igazíthatott volna hurok ívén. De így a nyakra csavarodó kötél, s az immáron felfelé lendülő energia könnyed reccsentéssel törti el a nyakcsigolyát, majd szikár izomzatú karok vezetik óvatosan a földre az élettelen testet, nehogy zúzott foltok keletkezzenek rajta, melyek szakavatottaknak árulkodók lehetnek a későbbiekben. Kapkodnia nem kell a vadásznak míg a néhai ficsúrt az egyik karcolással jelölt koporsóba fekteti lemeztelenetíve, s a kissé bő ruházatot magára igazítja, kedvező körülmény, hogy magasabb és nem kisebb volt az áldozat. A távolabb posztoló őrök nem igazán foglalkoztak a raktárból valamely csomaggal kilépő bajvívóval, főképpen, hogy egyenest az úri lakok felé vette útját, s hogy egy fertályórányi késéssel érkezett a strázsák elé csupán, nem derült fény rá sosem, a gondosan ápolt kert, az embermagas díszsövény s az éj jótékony leple takarták míg az estélyit a kisasszonyka lakjába visszavitte.
Az ámulatnyi csend volt az álca méltó dícsérete, de önhittség vétségébe nem eshetett a vadász, s a bekövetkezendő párbajig oly ügyesen kellett sürgölődnie, hogy mindenhol ott lehessen, de igazából sehol sem. Gyorsváltású mosolyok, cinkos hunyorgások, pergő beszéd s már libbent is tova mintha házigazda lenne, de felismerésnyi időt senkinek nem engedélyezhetett, annál kapkodób volt a maszkírozás, hogy a tüzetesebb vizsgálat súlya alatt ne roppanjon össze. Ezernyi buktató a báli kavalkádban, bizonyára sokszor piszkolt bele az etikett finomfehér szövetébe, de sárosra nem gyűrte össze, s apróbb tévedéseit a színek jelképezte rangokban betudhatták délvidéki műveletlenségének. S hogy az asztali felszólalás sem az elme találékonyságát hirdette, hanem egy évtizeddel korábban memorizált bukott darab szüleménye, rosszalló észrevételként szisszenően ránduló arccal nem tudatta senki sem. A színdarab zenekari kíséretre sodródott tova, végül a kijelölt időben a háziasszony ügyesen terelte egymáshoz a déli ficsúrt s szintúgy ünnepelt vívó kuzinját, Rodriann von Willnachtot, az est fénypontját remélve. Természetesen a rejtett folyosókon kémkedő vadásznak meglepetést nem okozott a gerjesztett viszály, a kitervelt indokokat is kihallgatta már a képzett fül párosa, így felkészülhetett az indulatos, csipkelődős, sértett szerepre, s még örökéber mestere sem talált volna benne hibát. A finnyás felső körökben a sérelmet csupán a párbaj torolhatta meg, s a legjobbaknak tartottaktól is a legnehezebb vállfaja volt elvárható, igazi ínyencség még a gyakorlott vívóknak is, párbaj dalvesztésig...
Talán szerencseistenasszony kebelére ölelte ennél a küldetésnél a vadászt, de jobb a felkészültséggel magyarázni a fejleményeket, hiszen egy hét ált még kripliként rendelkezésére, hogy minden szót és mozdulatot eltervezzen. De néhány szívdobbanásra összeomlani látszott minden, midőn a szavalandó művet sértettként bejelentette, kerekszemű döbbenet telepedett a bortól már pozsgás arcokra, drámát vártak az egybegyűltek, szomorú történetet, de végül biccentős rivalgás fogadta a humorosabb ötletet. Sianto: A sánta című komikus balladájának egyetlen vétke csupán a művészi szabadelvűség, s egy-két rejtett fricska a rangosok orra alá, s bizony az összes nemest nem vádolhatjuk a butaság bűnével. Végül Rodriann sármos tenorja is hahotába robban, elfogadva a bizarr választást, ezzel lefejtve a vadász nyaka köré tekert kötelet, mert minden egyéb szösszenettel kudarcot vallott volna, a héttölte csak ennyit engedélyezett. Nyeszlett hang, komikus tartás, ügyetlen szeletelő mozdulatok, tévesztett döfések, s lám a közönség mégis milyen jól mulat önnön karikatúráján, csattan a tenyér, milyen remek est sóhajok hangzanak el. A hármasvágás sora a főasszonyság kedvelt kuzinjára esett, a szőke aligha lett volna képes eme műveletre, így az előadás szórakoztató tempójában haladhatott tova. Majd hirtelen szakadt le a csend, ezrnyi néma sikoly rikkant a szellemi térben, mikor az ál Dialton durva hibát vétett, vért serkentve akkor, mikor beheggedt szívről zengett a történet. Rodriannt is meglepte a váratlan amatőr döfet, így kitéréssel a becsületet nem menthette meg, percnyi mozdulatlan bénultság után sápatag szégyenben távozott a déli ficsúr, remegő tagokkal inalva köszönetlen. Akadályt az őrök a kapunál nem gördítettek eléje, gyorsabban viharzott el a hírek terjedésénél, a viaszfehér álca csak a romosabb városban vedlett elégedett mosollyá, a feladat teljesítve. Széttépett rongyok a kutyák által őrzött területen, elásott csontokat majd senki nem keres, s mire Rodriann két nap múlva bekövetkező halálának okát a méregmester talán megfejti, a vadásznak már hétnyi előnye lesz, s az üldözőknek még Dialton rejtélyes öngyilkosságával is meg kell küzdenie...

Hogy a felgyújtott épületekben hányan vesztek oda, figyelemelterelés csupán, hogy a déli élettelen testét észrevétlen elhurcolhassa s felköthesse a fogadóban, nem törődött vele, ekkor még csak a feladat teljesítése érdekelte. Félévvel később hírmorzsák szóródtak szét a világban, miszerint messziről érkezett armada eltörölte a Willnacht dinasztiát, de a szőke nem rágódott a következményeken. A törvény egyszerű, belevésetett a zsigerekbe, mindig duruzsol az elmében a fél-elf mester hangja: Vannak, akik tudják, kinek, mikor, miért kell meghallnia, neked csak azt kell tudnod, hogyan...*

2.25
Te szavazatod: Nincs Átlag: 2.3 (4 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2007-01-19 10:29 Blade

Blade képe

No csak megjött az első pályamű!

Nagyon tudod csűrni-csavarni a mondatokat, szavakat, sokszor azonban túlságosan is: ilyenkor átcsap az egész nehezen érthető gondolatoksorba. Emiatt nem könnyen emészthető a mű, nagyfokú odafigyelést, koncentrációt igényel. Van, akinek ez tetszik, van, akinek nem. A stílus mindenestre semmiképpen nem szokványos, nagyon is eredeti és tartható, emiatt becsülendő.

Észrevételek:

"marcona, érzéketlen arcú katonák vigyázzák" - inkább merev arcó, vagy csak simán érzéketlen. Az érzéketlen arcú azt sugallja, hogy le vannak bénulva szó szerint.

"de az igaz megbízó személye" - igazi

"Olykor delíriummal fakasztott mosolygó, ábrándos arccal kissé húsosabban egykori családjuknál megjelentek" - Ezt a mondatot nem értem: kissé húsosabban jelentek meg egykori családjuknál, vagy egykori családjuknál kissé húsosabban jelentek meg, de akkor hol? A magyarban szabad szórend van, de nem ennyire. Vesszőt sem tettél.

"kóros mutációk lennének..." - A mutáció szó nem illik ebbe a környezetbe.

"s a vadász feladata pont ennek a műfajnak egy igen képzett mesterének likvidálása volt éppen" - "...pont ezen múfaj egy igen képzett mesterének...", az "éppen" sztem nem kell a végére.

"s ha létezik olyan, hogy szerencse, akkor védőszárnyai alá vette a leplezett bélyegest, még egy hónapnyi haladékot, " - mi van a haladékkal?

"Dialton con Deriadmon a délvidék legnevesebb vívójának számított ezernyinél több megnyert párbajával melynek mennyiségével a híresztelések szerint csak a meghódított asszonyok tömege vetekedhet, tarka ménjén léptetett be a vaskos boltív alatt." - Ebben több vesszőhiba is van.

"mosoly honolt folytonost" - ez tetszik ;) de ebben a mondatodban is van vesszőhiba, meg még sok helyen; kár, mert nagyon nehezíti az olvasást

"ezüstfonalas báliruha kikandikáló szegélye a kissé dohszagú bálakötegek mögül csillogva kikandikálva erősítő a gőgös mosolyt ragadozóvigyorrá" - Ez a mondat is érthetetlen kissé...

----

So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.

szo, 2007-01-20 22:02 china1421

Köszönöm a hasznos kritikát!
Igen, jellemző a műre a csavart mondat. Ami valóban nehézkessé teszi az olvasást. De sajnos az iromány célja éppen ez is volt, hogy ne lehessen könnyen értelmezni. Ez egy hosszas folyamat és egy online játék következménye. Tehát nem díjnyertes szándékkal született, hiszen már a pályázat kiírása előtt készen volt:) Csupán a rossz, gonosz egyfajta ábrázolásaképpen tettem ide: Bár ítéletet mondani nehézkes, mivel nincsenek pozitív figurák.
Az észrevételekhez, melyek helyénvalóságát nem kételyezem meg:
"de az igaz megbízó személye" - igazi Talán, de akkor úgy éreztem jobbnak, s nagy torzulást így sem fedezek fel. A való és a valóst éppúgy el tudnám képzelni.
"Olykor delíriummal fakasztott mosolygó, ábrándos arccal kissé húsosabban egykori családjuknál megjelentek" Szintúgy nem a véletlen műve:) A lényege ez lenne: Önmaguknál és családtagjaiknál is húsosabban jelentek meg otthonukban.
"kóros mutációk lennének..." - A mutáció szó nem illik ebbe a környezetbe. Megeshet. De akkor a likvidálás sem...
"s ha létezik olyan, hogy szerencse, akkor védőszárnyai alá vette a leplezett bélyegest, még egy hónapnyi haladékot, " - mi van a haladékkal? Valóban súlyos hiba, az "adott" szó kimaradt a mondatból...
"Dialton con Deriadmon a délvidék legnevesebb vívójának számított ezernyinél több megnyert párbajával melynek mennyiségével a híresztelések szerint csak a meghódított asszonyok tömege vetekedhet, tarka ménjén léptetett be a vaskos boltív alatt." Szerintem csak egy vessző maradt ki:)

Lenyűgöző, hogy ilyen bonyolult mondatok közepette a történetre is figyelni tudsz s még szellemi kapacitásod is marad, hogy a nyelv és stilisztikai helytelenséget is felfedezd. Bizonyára finomabb írást küldtem volna be, ha az előtte olvasók is felhívják ezekre a figyelmem. De őket kifárasztotta addigra a csűrés-csavarás:D

v, 2007-01-21 11:51 Blade

Blade képe

"De sajnos az iromány célja éppen ez is volt," - sajnos? :)

"hiszen már a pályázat kiírása előtt készen volt:)" - valahogy lehetett érezni

"A mutáció szó nem illik ebbe a környezetbe. Megeshet. De akkor a likvidálás sem..." - az sem, csak nem akartam annyit fontoskodni :)

"Lenyűgöző, hogy ilyen bonyolult mondatok közepette a történetre is figyelni tudsz" - azért annyira nem volt nehéz ;) leginkább a történetre figyeltem, a többi hiba csak véletlenül tűnt fel; számomra a történet a legfontosabb

----

So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.

h, 2007-01-22 23:23 china1421

"ezüstfonalas báliruha kikandikáló szegélye a kissé dohszagú bálakötegek mögül csillogva kikandikálva erősítő a gőgös mosolyt ragadozóvigyorrá" átszerkesztettem ezt a valóban rusnya mondatot... pfuj...
Sajnos, mivel a bonyolult mondatszerkezetekért kissé fel lett áldozva a történet. Valamint így megírni is sokkal fárasztóbb volt. Látszik, hogy én is csak felületesen olvastam vissza, ezért maradhattak benne ezeka bakik és vétkek.

p, 2007-02-02 18:49 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Írott-íratlan szabály, hogy amikor valaki véleményt fogalmaz egy műről, először a pozitívumokra hívja fel a figyelmet, csak azután térjen ki a hibákra, javítanivalókra.
Sokáig törtem a fejem, de nem tudok pozitívummal indítani. Hacsak azzal nem, hogy időt szántál a műre, fáradoztál vele - valószínűleg örömet is okozott.
Sajnálom, de nekem ezek a barokkosan túlcizellált mondatok egyáltalán nem tetszenek.
.
"A kétszárnyú, gigantikus kaput marcona, érzéketlen arcú katonák vigyáztzák, s bizony hatalmuk korlátozatlan, még a legfőbb méltóságokat is megmotozhatnák testüregeikben büntetlen, s kinek igazoló ismerőse ottan vagy hosszas bürökratikus úton szerzett pecsétes irata nincsen, jobb ha látótávolságig sem merészkedik, mert panasszal az erőszak ellen semmilyen fórumon nem élhet."
.
Ne haragudj, de ez a mondatod a középkori paradigmákra emlékeztet, azoknak is egy gyengébb utánzatára. (arról nem beszélve, hogy ez valójában három mondat)
.
Zavaró a történet tagolatlansága. Összefolynak a mondatok, a novellának nincs "képe".
A cselekmény nem fogott meg, alig bírtam követni a bonyolult szöveg miatt.
.
"Sajnos, mivel a bonyolult mondatszerkezetekért kissé fel lett áldozva a történet."
Kár volt.
"Valamint így megírni is sokkal fárasztóbb volt."
Jelen esetben a kevesebb, több lett volna.
.
Az a benyomásom, hogy valami nagyot akartál alkotni, valami újat hozni, de a legtöbb olvasónak ez a stílus nem jön be.
Néhol túlzásokba esel:
"A rideg kőfalak mellett a busásan fizetett, képzett zsoldosok is megbízható lendülettel végeznek az illetéktelen behatolókkal, s az emberiség által nem őrzött pontokon felejtett vérebeknek sem kell megismételt parancs a vérengzéshez."
Vagyis: a zsoldosok mellett, kutyák is őrizték a cuccot. Pont.
Aztán nem hinném, hogy a teljes "emberiség" azokat a pontokat (nem) őrizte.
.
Nem megyek végig monatról mondatra, mert annak nem sok értelme lenne.
Összegzés:
Dicséretes, hogy ilyen bonyolult, lovecrafti mondatokat képes vagy létrehozni, és nagyjából összefűzni egy egységes egésszé, de ezzel rengeteget rontasz a történet élvezhetőségén.
Viszont, ha egy kicsit vissza tudnál fogni a nagy lendületeden, később egészen jó műveket hozhatsz létre.

p, 2007-02-16 12:48 Mikagura

WOW
A Thrill es reagpistikék betörtek a fantasyirodalmi piacra.
Fene. Kéne ötödik genes kari meg egy jó leírás.
Az még legalább egy év.

sze, 2007-02-21 18:27 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Nem megyek bele. Nálam is sokkal bonyolultabb mondatokat kanyarítasz az olvasó nyakára.
Nehezen követhető. Tényleg. Azt hiszem a többiek elég jól felkoncolboncolták a szöveget, ha találtam is azokon kívül hibát, elírást, bakugrást, értelmetlenséget, az már nem oszt, nem szoroz. Sokat amúgy sem érne.
Egy kérdés: a szőke minek vesz fel fekete tincseket a nyomorék alakjához? Vagy a déli úr is fekete, és hogy könnyebb legyen átöltözni?
Meg még valami: mutáció, génbetáplált... nem illenek a szövegkörnyezetbe. Oké, a narrátor ismeri ezeket a szavakat. De egy fantasy hangulatú műbe minek? Csak ront. Kiugrik az amúgy is szövevényes mondatszerkezetből, megrémít, megakaszt, és már el is felejtettem az elejét. Kezdhetem előröl. ;)
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

p, 2007-02-23 16:18 china1421

Reagpisti... Kissé lekicsinylőnek tetszik, de nosza.
Barokkos: Nem szándékos stílus, mert annyira művelt azért nem vagyok, de legalább az a középkori hangulatot idézi meg.
Az anakronizmust komoly művészek is felhasználták már. Na de végre egy a történethez kapcsolódó kérdés is felmerült: "a szőke minek vesz fel fekete tincseket a nyomorék alakjához?" Nincs köze a földesúrhoz és az öltözködéshez. Egyszerűen ezt a személyiséget találta ki álcának. Lehetett volna vörös is vagy kopasz. De lényegében azért lett fekete, mert a család is hasonló hajszínnel büszkélkedett, akiknek a pincéjét kölcsönözte.
Minden megbecsülésem azoké, akik képesek voltak átrágni magukat az irományon!

szo, 2007-03-31 16:08 Styra

Styra képe

Kár, hogy pont az a hibája, amiért annyit fáradoztál, de igen, sajnos a túl hosszú mondatok könnyen összezavarják az olvasót.
A punnyadt szó amúgy is frucsa egy ilyen műben, meg a már előttem is kiemelt illúzióromboló tudományosság. A hétnyi előgy helyett is egy hetit írnék, de mindegy, most nem akarom kiemelni a hibákat, mert nem olvastam végig, hogy a többiek miket hoztak, és ismételni nem akarom őket.
__________________________________________________
Csillagból születtünk, s csillag leszünk újra
Ha életünk lángját egy széllökés elfújja.