Ghosteus

Fehér bőre fénylett, mint egy angyalé. Fehér haját átvilágította a trónterem falain ásítozó ablakokon keresztül bevillanó fénnyaláb. Ruhája is fehér volt: egyszerű köpeny, középen hétrétű övvel átfogva, alul szoknyaszerűen kiszélesedve. A mellkasánál vérpiros gomb díszelgett - piros, akár a szeme.
Vékony férfi volt, úgy tetszett, nem is anyagból való lény. Időtlen testén alig észrevehető izmok húzódtak, időtlen lelke kívül rekedt a valóságon, és a hívek tudatában rekedt, milliárdfelé osztva.
Távolról, mint egy kút mélyéről ütemes dübörgés hangzott.
Ghosteus bekapcsolta fehér bőrcsizmája fémcsatját, és sietős léptekkel kisuhant a teremből.
Odakint, a folyosón már várta elmaradhatatlan testőrsége. Nyolc hórihorgas alak, ugyanolyan ruhában, mint ő, csak vörös övvel, és arcukon hegyes csőrben végződő álarccal; leborotvált hajukat, és tarkójukat kelme fedte, kesztyűs kezükben hosszú, fehér sétabotot tartottak, melynek felső végén kifaragva Ghosteus jele állott.
Ahogy a kompánia hangtalanul masírozott, a dübörgés hangosabbá vált, és most már beszűrődött közé valami tompa, ritmikus susogás. Ghosteus önkéntelenül elmosolyodott, amint azt találgatta, mennyi híve várhatja őt.
"Háromszázezren jöttek ma el" -gondolta -"Vagy annál is többen. Türelmetlenek vagytok...tudom én. Ne féljetek, nem kell soká várnotok."
Egy nagyobb, kiszélesedő részhez értek, s a folyosó végén hatalmas, kétszárnyú ajtó várta, hogy erős kezek kitárják.
Ghosteus kinyújtotta vékony, inas kezét, és lökött egyet az ajtón.
A tömeg zaja hirtelen a százszorosára erősödött. Még nem lehetett látni a stadion népét, és ők sem láthatták a vezérüket: egy nagy, fehér mészkőből épült lépcső vezetett fel az emelvényre, ez még elválasztotta őket. A groteszk madárra emlékeztető testőrök - a jelhordozók, azaz az ő nyelvükön sankitsh- ek - kettéváltak, és elhelyezkedtek az alacsonyabb szinten.
A vezér elindult felfelé a lépcsőn. Jól tudta már, igen, jól ismerte már a híveket: amint felér, amint meglátják, azonnal felüvöltenek, és köszöntik őt.
Még két lépcsőfok. Még egy. Még két lépés. Még egy...
A tömeg, több száz méterrel Ghosteus talpa alatt egy pillanatra elnémult.
Aztán irtózatos hangorkán töltötte be a teret. Rengett a lelátó, tombolt az alant összegyűlt többszázezres közönség. Zászlókat lobogtattak, döngtek csizmáikkal; az eleddig artikulátlan bömbölés félelmetes skandálássá állt össze - Ohrtum Aare! Ohrtum Aare! -, hogy az emelvényről, és az amögötti erődről lelógó hófehér transzparensek is lengedeztek tőle. A zászlók is Ghosteus jelét ábrázolták: földi szem talán egy torz G -betűnek vélheti, melynek közepét piros pont tűzi át.
Az ováció folytatódott, mígnem Ghosteus megelégelte kedvtelve szemlélni népét, s megálljt intett. Azonnali némaság söpört végig odalent, mely némaság bántóbban csengett a fülnek, mint az eufória féktelen vihara.
-Híveim!- szólott ekkor Ghosteus, és a tömeg itta, itta magába szavainak, hangjának minden egyes cseppjét.
-Eljöttetek sokan, és tudom, nem hiába jöttetek el! Gyűlölöm az üres szavakat, gyűlölöm, ha semmi mondanivalóm nincs számotokra. Átkozom a napot, mely világunk kiürült, sivár oldalát tükrözi vissza néktek. Ez nem egy ilyen nap! Átkozom azt, ki bátortalan népe előtt, és midőn szólna, szavak helyett értéktelen szenny szakad fel torkából! Én nem ez a szónok vagyok!-
Szünet állt be, és az egybegyűltek testén bizsergés futott végig.
-Bejelentenivalóm van a számotokra- folytatta Ghosteus halkabban, aztán ijesztő erővel újra felharsant –A történelem nem nekünk íródott, a történelmet ÉN írom! Holnap reggel tehát haddal vonulunk egy távoli világ, és összes lakója ellen!-
A tömeg lassan kezdte felfogni az elhangzottak súlyát. Először bátortalanul tapsolni kezdtek, végül, alig fél perc elteltével ismét felhangzott a rettenetes dübörgés, és a kántálás. Komorabban, de büszkébben, mint először: érezték mind, – és Ghosteus is érezte odafent, a toronymagas emelvény tetején, amint végignézett a patkó alakú stadionon, és az előtte elterülő téren -, hogy ezt a háborút megnyerik.
-Kellett elutasítanotok.- suttogta a vezér, és gondolatai elkalandoztak.

A kulcs kattant a zárban, és ahogy kinyílt az ajtó, egy egészen más tér volt mögötte.
A világok közti utazásnak ezt az ősi módját ötszáz éve fedezte fel egy tudós bölcs a távoli Camea földjén. Azóta már majd’ mindenkivel kapcsolatot teremtettek, és a kulcsokat, amelyek áthidalják a távolságot, szétosztották a világok vezetői közt. Voltak, akik szövetségre léptek, voltak, akik esküdt ellenségei lettek egymásnak. Voltak, amik nagy népszerűségnek örvendtek – és voltak ismeretlen, jól elrejtett világok is.
Az elegáns fogadószobában már várták: egy alacsony, fekete öltönybe, és nyakkendőbe öltözött figura állt remegve, tekintetét a hófehér leples albínó arcára függesztette.
-Ü...üdvözlöm...- dadogta, és meghajolt –Ön bizonyára Ghosteus.-
-Eltalálta.- felelte az jéghidegen –Kevés az időm, beszédem van az elnökeikkel.-
-Ho...hogyne...erre parancsoljon.-
Átvezette egy rakás szűk sikátoron, és irodán. Végül elértek egy kör alakú, fotelekkel kirakott folyosóhoz. Kissé jobbra egy üvegajtó nyílt. Az öltönyös megállt, és zavartan megtörölte verejtékező homlokát.
-Idáig kísérhettem.- mondta –Fáradjon be azon az ajtón, kérem...odabent...lesz a tárgyalás.-
-Köszönöm.- biccentett Ghosteus fanyar mosollyal az arcán, és faképnél hagyta a hivatalnokot.
Belökte a kétszárnyú ajtót...ez az otthoni nagygyűlésekre emlékeztette...ebből energiát merített, és megközelítette a nagy, kerek terem közepén álldogáló elnököket.
-Ghosteus vagyok- vágott bele minden köntörfalazás nélkül –Az Aarian Birodalom vezetője, és teljhatalmú diktátora, az Aaria nevű világ örökös kormányzója.-
Némi formális beszélgetés után megálltak, és Ghosteus előhozakodott kérésével.
-Amit kívánok az az, hogy rövid időre berendezkedhessek az önök síkjain.-
-Miben állna ez a „berendezkedés”?- kérdezett rá Émile Hawthorne, a Föld elnöke.
-Csapataimmal ideiglenesen állomásoznánk a Földön, és a Gemion Krellán. Szeretnék ezenkívül hajókat küldeni az önök légterébe. Nem kizárt, hogy kutatócsoportokkal át kell fésülnöm a világuk teljes területét, tudják, keresek valamit. Hogy pontosan fogalmazzunk: valamiket. És nem tartom kizártnak, hogy éppen az önök Uniójának a területén találnám meg.-
Csend. Ghosteus szavai visszhangot vertek az üres tárgyalóteremben.
-Ha jól értem,- próbálta összefoglalni az imént hallottakat Harn Aunaunden, a youbonok vezetője -, ön meg akarja szállni az Uniót?-
-Harn, erre semmi szükség...- próbálta lenyugtatni Hawthorne a társát. Ghosteus összeszűkült szemmel fürkészte őket.
-Nem értem pontosan a kérdést- sziszegte –Ha jól értem, ön az imént megvádolt engem.-
-Miért, mit gondolt?!- csattant fel Aunaunden –Ez nem ilyen egyszerű! Van róla fogalma, mekkora felfordulást okozna, ha a hadseregével végigmasírozna a városokban?-
-Honnan veszi, hogy felfordulást okoznék?- vágott vissza Ghosteus –Nekem csupán arra van szükségem, hogy átvizsgálhassam a terepet.-
Hawthorne idegesen piszkálta a haját.
-Nézze, ez valóban nem egy könnyen kivitelezhető dolog.- mondta –Szándékosan nem hívtam össze a teljes vezérkart, mert úgy éreztem, ezt először velünk kell megtárgyalnia.-
-Méltányolom a döntést- biccentett az uralkodó.
-Mindazonáltal úgy véljük, ha ön – még ha ideiglenesen is – de letelepszik az Unióban, folyamatos megfigyelés alatt kell tartanunk.-
Ghosteus piros szeme megvillant.
-Mit ért ez alatt...?- kérdezte fenyegető-lassan.
- Ön a számunkra idegen. Tehát nem bízhatunk feltétlenül a szavaiban, amíg ki nem ismertük egymást. Felteszem, ha mi itt helyben igent mondanánk, megfordulna a fejében, hogy esetlen átverhetjük önt. És kérem, ne vegye sértésnek az imént elhangzottakat.-
-Igaz ami igaz. Úgy látom, jó ismerője az elmének. De tudja, nem hajlok elfogadni különböző feltételeket. Otthon, a hazámban én vagyok az, aki feltételeket szab.-
Aunaunden gúnyosan felhorkant.
-Ideje hozzászoknia az ellenkezőjéhez.-
Hawthorne vette át a szót.
-A feltételünk, hogy kutatócsoportok tagjai között kell lennie egy ember, vagy egy youbon képviselőnek is.-
A terem légköre fojtogatóvá vált. Ismét csend borult a hármasra.
-Sajnálom, ebbe nem egyezhetem bele. A kutatásaim teljesen privát ügyek, önöknek nincs hozzá közük.-
Aunaunden mérgesen az asztalra csapott.
-Arcátlanság!- harsogta –Mégis mit képzel?! Elkéri a kulcsot, aztán mégis feltöri a zárat?! Ahogy a mondás tartja...Nem tudom, miféle neveltetést kapott, de túllő a célon! A feltételeket egyelőre mi szabjuk.-
Ghosteus kifejezéstelen tekintettel bámulta a jelenetet.
-Engem nem nevelt senki- susogta lágyan –mert én nem szülőktől származom. Önök el sem tudják képzelni, milyen fontos lenne nekem, amit kértem. Csakhogy nem kenyerem a rimánkodás, és a könyörgés. Ha megtagadják a kérésemet, amit azt hiszem a lehető legkorrektebb formában közöltem önökkel, akkor nincs miről beszélnünk a továbbiakban.-
Felegyenesedett, és az ajtó felé indult.
-Most hová megy...?- kiáltott utána elkeseredetten Hawthorne. Ghosteus meg sem fordult, és úgy válaszolt:
-Feltöröm a zárat.-

Zárt, kínosan egyenes oszlopokban meneteltek a katonák. Fehér overalljukat vörös öv fogta át. Rengetegen voltak...százezer fanatikus harcos dübörgött be a térre...seregszemle volt a támadás hajnalán.
Egy vörös turbános tiszt hangja harsant fel a sorok elején.
-Nahre Ohrte Aare?!-
-Rhevanna Mei Chore!- felelte a tömeg.
Ghosteus a magaslaton állt, és hátratett kézzel figyelte a lépéseket. „Győzni fogunk.”- ismételgette magában.
És azon a reggelen elindult az invázió.

A Föld megszállás alá került. Mindenütt katonák – tartachorr- ok - randalíroztak, és a hajóik keresztül-kasul átszelték a sztratoszférát.
Tíz központos ült a saját kis kabinjában. Négy fal, négy képernyő, és percenként huszonöt hívás – jobbára a világ különböző pontjain tartózkodó jelhordozóktól, akik ugyanazt jelentik már hónapok óta: hogy semmit sem találtak.
Hirtelen döngve kitárult az ajtó, és Ghosteus suhant be rajta. Dühös volt: ki kellett végeztetnie egy tisztjét, amiért az nem teljesített egy parancsot, nevezetesen hogy nem három percen belül készítette fel az osztagát a sivatagi körülményekre, hanem öt perc alatt.
-Van valami?- kérdezte türelmetlenül. Érezte, hogy nem sokáig bírja.
A kabinokból sorra érkeztek a feleletek: -Nincs, uram!-
Ghosteus arca eltorzult, és lesöpört egy csomó tárgyat a legközelebbi asztalról.
-Semmirekellő, ostoba banda!- üvöltötte –Képtelenek vagytok egy ilyen banális feladat elvégzésére is! Ha nem kapok egy földi napon belül pozitív jelentést, az összes jelhordozót megölöm...saját kezűleg fojtom meg őket, EGYENKÉNT!-
Ekkor bátortalanul felszólalt egy technikus.
-Uram, most érkezett egy jelentés, miszerint bizonyos jelek...azokhoz a síremlékekhez vezetnek, amik innen csak párszáz mérföldnyire vannak.-
Ghosteus odafordult.
-Mennyire biztos ez? Megerősítést várok.-
Egy perc telt el néma csendben. Egyszercsak kigyúlt egy kis képernyő, és egy jelhordozó csőrös maszkja jelent meg rajta.
-Jelentsd a Vezérnek, hogy itt van. Semmi kétség.-
A monitor elsötétült.
-No lám!- kiáltott fel gúnyosan, de izgatottan Ghosteus –Hogy felgyorsultak az események...elég csak látatlanban megfenyegetnem őket, és máris megtalálják...!- fehér ajka széles vigyorba húzódott...”Hát most megvan végre...”
-Azonnal izzítsátok a hajómat...személyesen kell látnom!-
Nem telt bele három perc, és már száguldottak is.

A Nagy Piramis büszkén magasodott a sivatag kék ege fölé. A mellette lévők mintha csak azért volnának ott, hogy jelenlétükkel, és alacsonyabb termetükkel bizonyítsák: Kheopsz nagyobb úr volt, mint ők.
De most nem nyüzsögtek turisták a Szfinx lábánál, most katonák nyüzsögtek ott, fehér hangyaként; szétváltak, ástak, nagy gépezeteket kezeltek, és őrjáratoztak.
Ghosteus hajója szinte némán landolt a sárgásvörös homokon, kissebfajta porvihart kavarva.
A vezér kilépdelt belőle, egy tiszt sietett elé.
-U...uram...- nyögte, és meghajolt.
-Kelj fel!- hadarta lázasan Ghosteus –Hol van? Tényleg láttátok? Vezess oda!-
-Uram, cs...csak...igazából nem...-
-Elég volt! Vezess oda, most azonnal!-
Egy jókora rés tátongott a Nagy Piramis téglákból épült falán. Sötét folyosó kezdődött itt. A tiszt előzékenyen behajított egy toll alakú tárgyat a bejáraton, mire az alagút fénybe borult.
Hieroglifák övezték a falait. Ghosteus előregörnyedt, és sietve elindult a szent hely felé.
„Jövök, jövök...!”
Nagy helyiségbe ért. Itt már lámpák sorakoztak, és megvilágították a középen álló egyszerű kis oltárt. A levegőben dohos szag terjengett.
A vezér alig bírt uralkodni magán, és közelebb ment. „Ott lesz, a közepén!”
Lenézett.
A kis emelvényen semmi nem volt, csak vastag porréteg.
Ghosteus tekintete elkomorult. Kapkodva végigsimított az oltáron. Aztán fokozódó dühvel benézett az ősi terem minden kis zugába. A tartóoszlopok nyugodtan álltak, és a rajtuk lévő kicsiny képek soktízezer éves történetet meséltek el.
-Nincs itt!- sikoltotta Ghosteus –Nincs itt semmi! Mi ez...? Mi ez az egész?!-
És némaságba burkolózott Kheopsz Piramisa.

-Híveim! Most kudarcot vallottunk. Minek áltassam magam...? Miért hazudjak nektek? Megszálltam egy dimenziót, hogy megtaláljam az Erő Napszemüvegét. Kiirtottam rengeteg embert. Tönkretettem milliónyi otthont. Feldúltam minden létező, felbecsülhetetlen értékű műkincset.
De nem találtam semmit. Hiábavalóan belesodortalak titeket egy interdimenzionális háborúba...teljesen hiábavalóan. Üres kézzel távoztam a Földről, és az első vereséget is rámmérte egy partizáncsoport.
De megvívjuk a háborúnkat! Most még gyengék vagyunk, satnyák, és erőtlenek, de ha kell együtt vérzek el veletek az első rohamnál!
Éljen a Birodalom!!!-
És a tömeg ugyanúgy kántált, és éljenzett, mint annak előtte.

3
Te szavazatod: Nincs Átlag: 3 (3 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

sze, 2007-02-21 08:13 Blade

Blade képe

Az Erő Napszemüvegét?? :)

Az ötlet nem rossz, de a stíluson és a kivitelezésen sokat lehetne javítani. Nem derül ki, mire való a napszemcsi, ezért nem világos teljesen, mi motiválja a gonoszt. Hatalma már van, mit akar még elérni? Persze sejthető, hogy még hatalmasabb szeretne lenni, de ez nincs kimondva/leírva.

Ahogy írtad, nem teljesen egyértelmű, hogy ez scifi vagy fantasy...de ez nem nagy probléma.

Erősen emlékeztet egyébként a Csillagkapura.

Hibák:

"fénnyaláb" - jajj de csúúúnya
"lelke kívül rekedt a valóságon, és a hívek tudatában rekedt" - reked itt minden :)
"Távolról, mint egy kút mélyéről ütemes dübörgés hangzott." - vesszőhiba
"leborotvált hajukat, és tarkójukat kelme fedte" - itt is
"aztán ijesztő erővel újra felharsant " - és pont.
"érezték mind, – és Ghosteus is érezte" - nem kell a vessző
"Kellett elutasítanotok.- suttogta a vezér" - pont nem kell
"Voltak, amik" - melyek...de előtte "akik"-ot használsz, itt miért nem?
"fekete öltönybe, és nyakkendőbe" - nem kell a vessző
"Eltalálta.- felelte az jéghidegen" - helyesen: Eltalálta - felelte az jéghidegen.
"-Ho...hogyne...erre parancsoljon.-" - a párbeszédekben a mondatok végére nem kell kötőjel...hol láttál ilyet?
"Némi formális beszélgetés után megálltak," - hogy kell ezt érteni? nem világos a megfogalmazás
"Amit kívánok az az" - vesszőhiba
"-Ha jól értem,- próbálta összefoglalni " - vesszőhiba
"Azonnal izzítsátok a hajómat" - izzítsák? ez vmi helyi tiniszleng? :)

Nem sorolom fel az összes hibát, rengeteg van, helyesírási, központozási és megfogalmazási, a fentiekből is látszik. Sokkal többször át kellett volna nézned, ha nem a pályázatra küldenéd, nem is tenném fel. Légy sokkal igényesebb ezen a téren.

----

So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.

sze, 2007-02-21 16:00 Ghosteus

Jaaaa...azt hittem, amikor azt írtad: rengeteg hiba van benne (megállt a szívem egy öt másodpercre:-D), hogy a sztori nem jó. Remélem, azzal olyan TÚL NAGY gond nem volt...
A rengeteg vessző-, és ponthiba a hülye word miatt van (mindig kijavított, amikor leírtam egy normális párbeszédet, vagy mondatot) - ahogy Ghosteusnak, nekem sem szokásom a szabadkozás, de mindenesetre ezt azért elmondom. Leírtam ahogy elképzeltem, igen, sok benne az ismétlés - amikor ezt észrevettem, legszívesebben lefejeztem volna magam, de visszavonni már késő volt a művet (utána többször átolvastam, ahaaa, szóval felcseréltem az időrendet...:-)ELŐBB kellett volna elolvasnom, és UTÁNA elküldenem...:-)).
Az egész egy hosszú saga része, és igazából sci-fi, ilyen csillagkapus-dimenzióutazós csak azután lett, miután közöltétek velem, hogy inkább fantasy-jellegű írást vártok. Szóval amúgy van célja a Napszemüvegeknek, és itt TÉNYLEG nem derül ki, mi az, úgyhogy ezért elnézést kérek (nemmintha érdekelne bárkit is:-)).
Az ötlet évek alatt fogant (hát ennyire ostoba volnék?:-D), ez a "novella" (szenny) pedig körülbelül húsz földi perc alatt...ezért van összecsapva pl a vége (meg úgy egyáltalán).
Még egyszer, ne haragudjatok, hogy az időtöket egy ilyen félkész, ostoba, értéktelen szeméttel elraboltam...tényleg megbántam, és a minimum az, hogy belátom, lehet abban valami, amit már egy hónapja ismételgetek magamnak: nevezetesen, hogy filmen sokkal jobban el tudnék mesélni egy történetet, mint (szemlátomást...) egy novella alakjában.
Rendezőnek készülök ugyanis.
Mély bűntudattal:

GHGH

sze, 2007-02-21 16:49 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Apááám... rendezőnek? Wow. Megvannak a "kapcsolatim", már csak be kell fejeznem a novellámat, amit némi segítséggel sikerült "filmre álmondom"... ;) És irány Hálivód! :D Megnyíltak a lehetőségek a Fantasy story előtt. ;>
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

p, 2007-02-23 07:15 Brother T

Brother T képe

Akarod mondani Etyekvúúd? :D
________________________________________________________________
Igen, a képen én vagyok. Igen, az a kezemben egy AK :D

p, 2007-02-23 08:09 Blade

Blade képe

Múltkor láttam egy filmet etyekről, ott még akár lehet is valami...

----

So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.

p, 2007-02-23 13:46 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Mindegy, csak vásznon legyen, és nekem ne kellejn kimozdulnom itthonról. :D
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

sze, 2007-02-21 17:27 Blade

Blade képe

Néha én is elképzelem a jeleneteket, amiket leírok, mintha egy filmet néznék...és sokkal könnyebb így egy-egy novellát megalkotni. Nem rossz dolog ez, de az írásra akkor is oda kell figyelni ;)

----

So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.

sze, 2007-02-21 17:52 S. L. Cornelius

S. L. Cornelius képe

Pláne ha az ember egy pályázatot ír... arra húsz földi perc marha kevés :!:
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Senki sem tekinti magát a legkevésbé is adósnak, ha időt kap, holott ez az egyetlen, amit még az sem tud visszafizetni, aki hálás érte.
(Seneca)

sze, 2007-02-21 19:16 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Blade kikeresett mindent, én csak az elején íogattam ki néhány részt.
"leborotvált hajukat" - Öcsém kedvenc kifejezése. A leborotvált haj a fodrász padlóján, vagy a szemetesben csücsül, azt már nem viseli az egykori tulajdonos. ;)
"...kétszárnyú ajtó várta, hogy erős kezek kitárják.
Ghosteus kinyújtotta vékony, inas kezét, és lökött egyet az ajtón." - Szegény ajtó, ezt megszívta. Gondolom csalódott.
"ez még elválasztotta őket" - Tudom, hogy mit akartál kifejezni, de a többemeletnyi magasság aztán is elválasztja majd őket...
"sankitsh- ek - kettéváltak" - Töritanárom mondta volt: "Óra vége, mindenki induljon oszlásnak!"
Ez kicsit humoros lehet, de én is jót nevettem rajta. A végére az a Napszemüveg komikus hatást kelt, a cél banalitását hangsúlyozza. ;)
És gondolom most háborúzni kezdenek a földiek szövetségeseivel, az Unió többi tagjával, főleg azzal az y-os néppel, aminek olyan paprikás hangulatú vezetője volt (csak nem nézek utána). De akkor a kutatás alatt miért nem támadták meg a buzgón keresgélő Ghosteust és társait? ;)
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

sze, 2007-02-21 23:06 Ghosteus

Szándékos volt a leírásom az ajtóról, amely szemlátomást tényleg másmilyen kezet várt.
A "leborotvált koponya" jobb lett volna, csak ez később jutott eszembe.
Ghosteus megszállta a Földet, azaz némi időbeli ugrást követően már az ő totális ellenőrzése alatt lévő világot látjuk. Tehát győzött a földi seregek fölött.
Ismételt ugrást követően (nincs meg a Szemüveg) halljuk (tchö...olvassuk) a beszédét, amelyben kifejti, hogy mennyire elcseszte ezt az egészet, és hogy mennyire rossz, hogy egy lázadozó banda már neki is állt bomlasztani az okkupált terepet.
És itt tényleg majd lesz háború. (csak nem a Karcolaton... hanem majd csak úgy magamnak...
...mint régen.)

cs, 2007-02-22 18:41 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Aha! Már értem. Vagyis megmagyaráztad azt, amit tudtam, értettem, felfogtam. De rájöttem a megoldásra. Gyorsan megszállta a Földet, keresgélt, rohant haza, elmondta a beszédét - mindezt olyan sebességgel, hogy a többiek épp csak megnyomták azt a bizonyos piros gombot, a háború csak most jön. ;)
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

szo, 2007-03-31 16:34 Styra

Styra képe

Nincs eléggé kifejtve, kicsit kapkodsz, túl gyorsan pörögnek az események, de persze láttam, 20 perc alatt írtad, ahhoz képest jó:). Amúgy jó ötlet, kicsit csillagkapus, ettől kicsit kevésbé fantasys.
__________________________________________________
Csillagból születtünk, s csillag leszünk újra
Ha életünk lángját egy széllökés elfújja.

szo, 2007-03-31 16:42 S. L. Cornelius

S. L. Cornelius képe

20 perc??? Gyors- és gépíró a srác? :)
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Senki sem tekinti magát a legkevésbé is adósnak, ha időt kap, holott ez az egyetlen, amit még az sem tud visszafizetni, aki hálás érte.
(Seneca)