Falak, csontok és egy hős

Falak mindenütt. Égig nyúló, homályba vesző folyosók. Itt tengetem életemet egyedül, magányosan. De senki ne higgye, hogy nem élvezem. Az édes egyedüllét tart életben. Amint visszhangot verve járom a végtelen kőbirodalmamat, fáklyák tompa fénye kíséri utamat most is. Halkan ropogva égnek, mikor elhaladok mellettünk. Még ezeknek a világossága is bántja szemem világát. Eddig egyetlenegy nagyobb csillogást láttam életemben: a páncél fényét. A páncélét, mely nagy csörömpöléssel hull a kövezetre, mikor megölöm viselőjét. Hogy miért? Ne kérdezd. Egyetlen örömöm sanyarú sorsomban a gyilkolás. Nem sűrűn adatik meg, hogy emberrel találkozzak birodalmamban, de nekem éppen elég.
Pontosan nem tudom, de bizonyos időközönként ifjakat találok kószálni útjaimon. Amint szembetalálják magukat velem, reszketve rogynak össze előttem. Már félelmükből is meg tudnék élni, de ha jobban kiélvezhetem szenvedésüket, miért ne használnám ki az alkalmat?
Néhányan szánalmas páncélöltözetbe vannak bugyolálva. Nevetséges. Csak megkönnyítik a dolgomat. Az édes öröm, mikor hatalmas bárdommal lesújtok gyenge testükre. Az a bizsergés, ami végigfut a karomon, mikor érzem vékony csontjaik törését. Fájdalmas kiáltásuk simogatja füleimet. Halálhörgésük dallam nekem. Kicsorduló vérük kristálypatak. Amint feltépem lágy bőrüket és belemélyesztem fogaimat zsenge húsukba… leírhatatlan. Érzem, ahogy kiéhezett testemen végigáramlik az elégedettség.
Élettelen testüket végigvonszolom a néma folyosókon. Megfeketedett vércsíkok jelzik utamat. Bedobom őket egy zsákutcába és hagyom őket szétfoszlani. Az isteni dögszag körbelengi őket, mikor újra visszatérek csontjaikért.
Itt állok. A sarokban tizenegy halott fekszik. Szétrugdosva régmúlt idők hamvait lépek oda az ifjakhoz. Maradványaikat még egyben tartja ropogósra száradt húsuk. Keményen megragadom egyiküket. Zörögve rogy vissza porhüvelye a kőre, mikor leszakad jobb karja. Nekem ez éppen elég, tartalékolnom kell az étellel. De már nem sokáig. Érzem. Közeleg a nap, mikor újabb ifjú lelkek lépnek otthonom falai közé. Talán éppen ma.
Tompa motozás üti meg a fülemet. Testem minden szálán bizsergés fut végig – megérzéseim nem csaltak! Szinte már számban érzem meleg vérük ízét. Megragadom bárdomat és halkan visszafordulok. Csendben végigsétálok a folyosón és befordulok a sarkon. Majd egy újabb sarkon. És egy újabbon. Már érzem az ember szagát. Egyedül van. Férfi. Több hús van rajta, mint a nőkön. Furcsák. Miért nem lehetnek egyformák?
Hangos zörgést hallok a hátam mögül. Villámgyorsan megfordulok; egy talpig páncélba öltözött kardot szorongató ifjonc. Legszívesebben felnevetnék, de nem tudok nevetni. Ehelyett inkább hangosan felmordulok, és nekirontok prédámnak. Mi sem lesz egyszerűbb, mint megölnöm ezt a szerencsétlent. A magasba emelem bárdomat és lecsapok az emberre, de az elugrik előle, így a penge a falba csapódik nagy porfelhőt szítva. Mielőtt kiránthatnám, érzem, hogy a férfi kardja elmetszi a vádlimat. Fekete vérem lecsordul a bokámig. Hogy merészeli egy halandó lélek ezt tenni?
Újabb lendületet veszek, de ez az eretnek újra kikerüli csapásomat. Eltűnt. Tehetetlenül nézek körbe a folyosón. Nem látok mást, csak vérrel kimeszelt kőfalakat. Majd mielőtt megfordulhatnék, éles fájdalmat érzek a mellkasomban. Lenézek: egy penge mered ki bordáim közül. Hangos zúgás támad körülöttem és minden fehér lesz. Szememet égeti a világosság. Messziről, nagyon messziről hallom gyilkosom gúnyos kacaját, majd végül hozzáteszi:
- Én, Aigeusz fia, Tézeusz, ezennel végleg megsemmisítettem a rettenetes Minotauroszt.
Hangja a távolba veszik, majd mindent beborít a vak és néma sötétség.

2.8
Te szavazatod: Nincs Átlag: 2.8 (5 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

sze, 2007-02-28 15:46 Blade

Blade képe

Inkább mitológiának tűnik, mint fantasynak...kicsit egyszerűre sikeredett, hiányolom a saját magad által kitalált történetet. Egy pályázati anyagtól többet várna az ember. ;)

----

So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.

sze, 2007-02-28 16:06 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Írsz másfél sort, mikor én megint hosszabban véleményeztem, mint maga a mű?! Pofátlanság. ;) Egy kicsit védem a szerzőt: a mitológia is fantasy, elvégre fantázia... :D Egyszerűnek egyszerű, nem tett hozzá többet, csak más szemszögből nézte az ismert sztorit. Azért ez is valami. ;)
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

sze, 2007-02-28 16:11 Blade

Blade képe

Ez alapján a vallás is fantázia...nem igaz? ;)

----

So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.

sze, 2007-02-28 17:11 Bloody Dora

Bloody Dora képe

De. :)
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

sze, 2007-02-28 18:46 S. L. Cornelius

S. L. Cornelius képe

Nem.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Senki sem tekinti magát a legkevésbé is adósnak, ha időt kap, holott ez az egyetlen, amit még az sem tud visszafizetni, aki hálás érte.
(Seneca)

sze, 2007-02-28 19:12 Blade

Blade képe

Kinek hogy...a katolikusoknak Allah szimpla fantázia és viszont. Ez csak nézőpont kérdése ;) De ezen ne itt vitatkozzunk, ha lesz egyáltalán vita, hanem vmi fórumban.

----

So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.

sze, 2007-02-28 22:06 S. L. Cornelius

S. L. Cornelius képe

Ok!
:)
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Senki sem tekinti magát a legkevésbé is adósnak, ha időt kap, holott ez az egyetlen, amit még az sem tud visszafizetni, aki hálás érte.
(Seneca)

sze, 2007-02-28 16:04 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Rövid, és megfelel a kiírásnak. A megírás...közepesen gyenge. Mutatom a hibákat.
"Égig nyúló, homályba vesző folyosók." - Mutass egy folyosót, ami az égig nyúl (nem, nem a fal, a folyosó!), és homályba veszik, és meghajlok a szavid súlya alatt.
"De senki ne higgye, hogy nem élvezem." - Felkiáltójel. (És senki nem hiszi.)
"Az édes egyedüllét tart életben." - Nem, az emberhús. ;) Amúgy nem szórakozásbol ölt, bár ezt akarod érzékeltetni, hanem mert ennie kellett, és nem akarta, hogy a prédája nyisszantsa el a torkát. De jó, legyen. Legyen meg ez az öröme. ;)
"fáklyák tompa fénye kíséri utamat most is" - Egy vesszővel talán el kellett volna választani a "most is"-t (nem tudom, Blade?).
"Halkan ropogva égnek, mikor elhaladok mellettünk." - Nem csak akkor, különben Daidalosz akár fotocellás ajtókat is építhetett volna, ha már ezt megalkotta.
"Még ezeknek a világossága is bántja szemem világát." - És aztán a pajzsról visszaverődő nagyobb fényről beszélsz, ami az "egyetlen nagyobb csillogás", amit lát. (Khm.) Ezek szerint Te azt a megoldást fogadtad el, hogy a labirintus egy fedett folyosó volt? (Akkor: Daidalosz feltalálta a légkondit, mert oxigén mégiscsak kell, és ki tudja, hogy reppent ki a fiával az ég felé... De furmányos volt az öreg, az tuti.) ;)
"Eddig egyetlenegy nagyobb csillogást láttam életemben: a páncél fényét." - Ezzel azt akarod mondani, hogy egy páncél fényét látta, mint nagyobb csillogást (??), pedig aztán mondod, hogy nem...
"Hogy miért?" - De kérdezem! Miért hull nagy csörömpöléssel a kövezetre?
"Pontosan nem tudom, de bizonyos időközönként ifjakat találok kószálni útjaimon." - Nem találok... inkább látok.
"páncélöltözetbe vannak bugyolálva" - Hehe, ez tetszik. :D Komolyan. Nem, én is tudom, hogy bőröltözetre varrt vértek voltak csak a korban (méghozzá bronzvértek), és abba tényleg be lehet bugyolálni valakit, nem úgy, mint pl. páncélba, nem ezért írtam ki. Nem hiba. Egyszerűen tetszik a szó.
"Az édes öröm, mikor hatalmas bárdommal lesújtok gyenge testükre." - Felkiáltójel? És a következőknél is.
"Amint feltépem lágy bőrüket és belemélyesztem" - Vessző.
"Bedobom őket egy zsákutcába és hagyom őket szétfoszlani." - Vessző. Amúgy túl rövid mondatokat kezdtél írni. Egy hosszú rész, egy rövid. Hosszú-rövid. :)
"isteni dögszag körbelengi őket" - Nem csak őket, az egész folyosót!
"mikor újra visszatérek csontjaikért" - Mondom én azt a légkondit! Megint, mint a fáklyák. Nem csak akkor!
"Itt állok." - Hol? Mert én itt ülök, ha idejössz, megbeszélhetjük a dolgot. ;>
"A sarokban tizenegy halott fekszik." - Athén adója évi hét ifjú és hét leány volt. Az tizennégy. És egy év után azokból a hullákból már nem sok maradt... legfeljebb csontok.
"tartalékolnom kell az étellel" - Takerákoskodnom, vagy tartalékolnom az ételt.
"Közeleg a nap, mikor újabb ifjú lelkek lépnek otthonom falai közé." - Szeretem az ilyent... egy lélek, ami lép. És ehető.
"Megragadom bárdomat és halkan visszafordulok." - Vessző. És minek fordul vissza? Nem írtad, hogy a háta mögött hallott volna hangot...
"Csendben végigsétálok a folyosón és befordulok a sarkon. Majd egy újabb sarkon. És egy újabbon." - Vessző. És komikus. És egy újabbon, meg egy újabbon, és egy újabbon... Ja, túl rövidek a mondataid, már megint.
"Több hús van rajta, mint a nőkön." - De a nőknek zsírosabb, puhább a húsa! ;)
"Villámgyorsan megfordulok; egy talpig páncélba öltözött kardot szorongató ifjonc." - Kettőspont, és egy ige. Az nagyon hiányzik. Meg egy felkiáltójel.
"nem tudok nevetni" - Elgondolkodtató... Nevetés-szerű hangot ki tud adni magából.
"Mi sem lesz egyszerűbb, mint megölnöm ezt a szerencsétlent." - Megölni. Vagy "mint, hogy megölöm"
"így a penge a falba csapódik nagy porfelhőt szítva" - Vessző a csapódik után, és az a szítva... tűzzel szokás ilyet emlegetni.
"vádlimat" - Inamat. Inkább. Anakronisztikus.
"Hogy merészeli egy halandó lélek ezt tenni?" - Miért lélek? Miért?
"eretnek" - Hülye, idióta, vadbarom, őrült lélek (hulló angyal, tört szív, vert hadak, vakmerő remények), nekem mindegy, de miért eretnek :?: Miért? Miért?
Thézi monológja mögé tehetnél egy felkiáltójelet, az embert ezt nem csak úgy hozzáteszi, hanem kiáltja! (Ja, és elvesztette a fonalat... :D )
Ennyi. Rövidségéhez képest nem túl jó. De megfelel a kiírásnak.
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

sze, 2007-02-28 16:56 Tatjana

Tatjana képe

Köszönöm a velős kritikát! :D
Az a csontos dolog a sarokban... azért volt csak tizenegy, mert abban a nagy-nagy labirintusban nem mindegyik emberkét találta meg a gonosz.
Egy nőnek zsírosabb, puhább a húsa. Mondjuk ma. De ki tudja, hogy i.e. milyen volt a gyengébbik nem? Ismerek egy történetet: egy ókori olimpiára egyszer beszökött egy fiáért izguló asszony. Persze akkor még csak férfiak járhattak a játékokra. Aztán csak akkor vették észre a nőt, amikor odaszaladt a gyerekéhez. Ez azért gyanús, nem? :D
Eretnek: olyan személy, aki szembeszéll az egyház tanításaival, megtagadja azokat. Itt az emberke a Minót tagadja meg, aki azt hiszi magáról, hogy ő valami isten (legalábbis ebben a novellában :P).
Bevallom katonásan, nem sok energiát fektettem ebbe a műbe, ami meg is látszik silányságán. De lesz ez még jobb is, megígérem! :D

sze, 2007-02-28 17:10 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Eternek: tudom mit jelent! (Ja, nem írtam oda, nem kell válaszolni a költői-írói kérdéseimre). ;) De anakronisztikus. És szegény olvasó nem tudhatja, hogy Minó istenni képzeli magát, mivel nem írod le.
És a nőknek mindig több zsír volt az izomzatukban, mióta csak világ a világ. Az emlősökre ez jellemző. Hogy kívülről mennyi látszik (igen, jártas vagyok a történelemben, ismerem a történetecskét), az nem számít. ;) És az olimpiákon csak a versenyzők voltak meztelenek, a nézők/edzők nem... úgy meg nem nehéz elrejtőzni. ;)
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

sze, 2007-02-28 17:15 Tatjana

Tatjana képe

Igazad van, te győztél :D
Most már tudom, veled nem éri meg szembeszállnom. ^^°

szo, 2007-03-31 16:25 Styra

Styra képe

Kicsit sok a hiba, és túl... hogy is mondjam. Nem jó ha egy történet tele van zsúfolva kilométeres mondatokkal, de azt se szeretem, ha rövidek hemzsegnek benne. Túl drabos, szagatott. Bár lehet nem kéne túl hosszú és szépen fogalmazott gondolatokat várnom egy minotaurusztól :) És amúgy gonosz? Végülis azért öl, hogy legyen kajája, vagy legalábbis nekem ez jött le.
__________________________________________________
Csillagból születtünk, s csillag leszünk újra
Ha életünk lángját egy széllökés elfújja.