Az élőholt szerelme

Egyszer esett meg Trustanban, hogy az élőhalottnak érzelme legyen… akkor is a végzetéhez vezetett.
Az egész Zenmai-al, a fekete mágusnővel kezdődött. Évtizedekkel ezelőtt párharcba került Gorennel, a legnagyobb tündével. Mindenki lehetetlennek hitte, hogy Gorent legyőzzék… pedig így történt. A küzdelemben Zenmai egy mérgezett ezüsttőrt szúrt a hátába, ami a tündét azonnal megsemmisítette. A sárkánya már nem tudott rajta segíteni, a férfi halott volt mire odaért és a gyilkosa sem volt már ott. De ez már rég volt. Zenmai ebben az évben, a Kolosszus időszakában halt meg és szerelme, Olias bosszút esküdött haláláért.
*
Eljött a nap amikor bosszút állhatok szerelmemért. Ma sok lélek jut az Etherbe. Már érzem a halál bűzét és érzem a vér…
Épp a gondolatsor közepén lépett be a sátorba a hárpiák kéme, Talim.
- Híreket hoztam, Olias.
- Jókat vagy rosszakat?
- Mind kettőt egyaránt.
- Akkor hadd halljam!
- Több ezres túlerőben vagyunk, uram a tündék ellen, viszont kikelt náluk egy új sárkány.
- A harcosa milyen?
- A harcosa nő és ember, de fiatal még: nem kell tartanunk tőle. Csak a fegyverével a Mithrillel kell vigyázni mester.
- Veszélytelen… könnyű lesz legyőzni. És hol esedékes a csata?
- Fahranurnál, uram.
- Köszönöm Talim. A csapataiddal a sárkányokat fogjátok támadni, és persze a tünde íjászokat.
- Igenis, uram.
- Elmehetsz.
A hárpia elment felkészíteni a csapatait a csatára. Öt perc múlva Olias is kilépett a sátorból. Igaz, hogy a nap még nem kelt föl, de a láva fénye így is betöltötte a teret. Balthazar ma velünk lesz. Gondolta. Fölszállt egy muranra és a Fahranur melletti sziklaperemre vezette a lényt, ahol a hadserege készülődött. Miután odaért és leszállt a lényről mindenki ráfigyelt és egy pillanat múlva megszólalt:
- Ma vérfürdő lesz Fahranurnál!
E mondat után vad éljenzés hallatszott. De hamar csönd lett.
- Talim csapatának már kiadtam a parancsot, most ti következtek! Minden démon a djinneket fogja tizedelni, a hekettek és a szalamandrák pedig a kentaurokat fogják támadni! Az új harcossal majd én elbánok! Értették a parancsot?
- Igen, mester! –ordította a tömeg.
- Akkor roham!
Olias a sziklaperemről figyelte az eseményeket. Szó szerint vér esett az égből. A hárpiák néhány sárkányt már úgy megcsonkítottak, hogy a csontjuk is kilátszott. A Démonok sorban küldték vissza a djinneket az Etherbe. A kentaurok visszaverték a hekettek támadásait, viszont a szalamandrák egyre csak pusztították őket. Az átkozott tündék nyilazták a hárpiákat a fákról. Amelyik tünde viszont nem tudott idejében visszahúzódni az a hárpiák vacsorája lett. Az órák gyorsan pörögtek így.
Egy észrevehetetlenül halk neszre Olias hátra fordult és szemben találta magát Tahlkorával. A lány szólalt meg először:
- Meghalsz, még mielőtt észre vennéd!
- Nagy szavak egy kislánytól! –vágott vissza az élőholt.
Szikrák pattogtak a földre a vöröses fényben. A két kard összecsapott. Tahlkora Mithrill kardját alig lehetett látni, ezzel szemben Olias tündecsont kardja szinte világított. Olias a lány csapásait sorra hárította. Tahlkora testén sok vágás volt és már teljesen kimerült, de Olias még csak meg sem izzadt. A pillanatnyi szünetet kihasználva Olias kicsavarta a lány kezéből a kardot és a földre rúgta. Erre a pillanatra várt régóta, a bosszú pillanatára. Kardja már készen állt a lány mellkasának átdöfésére, amikor megszólalt:
- Édes a bosszú, ha beteljesül!
Tahlkora vigyorogva mondta:
- De ha nem, akkor meg is ölhet!
E mondat után Olias fejében elviselhetetlen fájdalom futott végig. Arca teljesen eltorzult a fájdalomtól. A homlokából egy nyílhegy állt ki. Igaz, nem vérzett, de már félig az Etherben volt. Emberfölötti üvöltést hallatott. Fülsüketítő volt, de hirtelen véget ért és Olias egy hatalmas robbanás közepette fekete köddé vált s a lelke örökre az Etherbe került. A nap végén az élőholtak seregét leverték a tündék. Véres alkonyat volt.

2
Te szavazatod: Nincs Átlag: 2 (3 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2007-02-09 11:09 Blade

Blade képe

Nos, - az én szempontomból nézve - nem a gonosz karakteren keresztül mondtad el a történetet, hanem harmadik személyként...pedig ez volt az egyik pontja a kiírásnak. A történet maga egyszerű, nincs benne semmi különleges, semmi fordulat...ez ugyan nem volt feltétel, de sokat lendített volna a dolgon. A stílusod és túl egyszerű.

Hibák:

"a férfi halott volt mire odaért " - vesszőhiba

"...sem volt már ott. De ez már rég volt." - volt, volt, már, már

"Zenmai ebben az évben, a Kolosszus időszakában halt meg és szerelme, Olias bosszút esküdött haláláért." - ezt nem értettem...előtte Goren haláláról írsz, akit épp Zenmai ölt meg...és utána hogy halt meg Zenmai?

"Eljött a nap amikor bosszút állhatok szerelmemért." - vesszőhiba

"- Mind kettőt egyaránt." - mindkettőt

"Több ezres túlerőben vagyunk, uram a tündék ellen,..." - vesszőhiba

"Csak a fegyverével a Mithrillel kell vigyázni mester." - vesszőhibák

"- Köszönöm Talim." - vesszőhiba

"Balthazar ma velünk lesz. Gondolta." - ez kicsit széttördelt így

"...és leszállt a lényről mindenki ráfigyelt..." - vesszőhiba

"Amelyik tünde viszont nem tudott idejében visszahúzódni az a hárpiák vacsorája lett." - vesszőhiba

"- Meghalsz, még mielőtt észre vennéd!" - észrevennéd

"...kicsavarta a lány kezéből a kardot és a földre rúgta. " - rúgta? lábbal csavarta ki a kezéből vagy hogyan...ezt nem értem

Ezt az írást még sokszor át kellett volna nézned és szerkesztened.

----

So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.

p, 2007-02-09 14:40 Fishbone

Fishbone képe

Hmm, Varesh, ezek a nevek... :D
__________________
Egyszer élünk, egyszer élünk,
Egy gyalogot lecserélünk.

p, 2007-02-09 19:32 Varesh Ossa

Varesh Ossa képe

Meg ne kérdezd honnan szereztem őket...Am nagyrészét a GW Nigthfall-ból...

p, 2007-02-09 21:53 Fishbone

Fishbone képe

Tudom, azért mondom. :)
__________________
Egyszer élünk, egyszer élünk,
Egy gyalogot lecserélünk.

sze, 2007-02-21 18:49 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Blade alapos volt. A Mithrillnél elmosolyodtam, a nyílvesszőnél csodálkoztam. Még mindig nem tudom, hogy került a fejébe, de majd filózom rajta.
A csillag előtti részt nem értem. Bosszút esküdött. De ezt elmondja maga is. Akkor minek? Nevesíted a szerelmét, és mondasz róla egy régi történetet. Ami senkit sem érdekel. Mert a tündéket minek öli, az nekem még így sem világos... bosszút áll. Hogy kin, minek az nem lényeg. Bosszú. Konkrétan itt a szerelméért, a tündéken.
Az új harcos - vajh miért lány? - és a le nem győzése... Valamibe csak bele kell halni! ;)
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

szo, 2007-03-31 16:14 Styra

Styra képe

A legnagyobb bajom az ezzel a művel, hogy semmi leírás leírás nincs benne, és kapkodsz. Megemlítesz egy lényt (muran), de semmi támpontot nem adzs, hogy hogy is képzeljük el. Nincs kifejtve rendesen az indok se.
Hm. Most így erről ennyit.
__________________________________________________
Csillagból születtünk, s csillag leszünk újra
Ha életünk lángját egy széllökés elfújja.