Archívum

„2007. augusztus 15. 12:15, Szerda - Balázs Richárd
Egy új szimuláció szerint az elektromos töltéssel rendelkező por DNS-szerű kettős spirálba tudja rendezni önmagát, ami több tekintetben is viselkedhet úgy, mint egy élő organizmus, képes a reprodukcióra és az információátadásra. A szimuláció azt modellezte, hogy mi történik egy ionizált gáznak, más néven plazmának kitett porral.
A porszemcsék a plazma elektronjainak elnyelésével negatív töltést vesznek fel, majd ez a töltéssel bíró "mag" pozitív ionokat vonz magához, melyekkel egy burkot képez maga körül. Azt már eddig is tudták, hogy ez a rendszer képes szabályos portömböket, úgynevezett plazmakristályokat létrehozni, és több kísérlet utalt már a spirális szerkezetre is. Ezekhez az ismeretekhez adódtak most hozzá a Max Planck Intézet Földönkívüli Fizika részlegének tudósa, Gregor Morfill szimulációjának eredményei, melyek szerint a por időnként kettős spirálba rendeződik.
A dolog érdekessége, hogy akárcsak a DNS, a porspirálok is képesek információtárolására. Mivel két stabil állapotuk létezik - az egyik nagy átmérővel, a másik kicsivel rendelkezik - ezért egy spirál képes magában hordozni széles és keskeny szakaszok sorozatát. Ezeknek a szakaszoknak a sorrendje átmásolható egyik spirálból a másikba, akárcsak a genetikai kód. Hogy ez hogyan megy végbe, abban még a kutatók sem biztosak. Véleményük szerint minden egyes keskeny spirálszakasz egy permanens mozgó porörvényt hoz létre a külsején, ezek csenhetik el egy másik spirál szakaszainak hosszait, amikor egymás mellé sodródnak.
A spirálok bizonyos értelemben táplálkoznak is, mivel friss plazmára van szükségük a túléléshez és a növekedéshez, amiből arra lehet következtetni, hogy versenyezhetnek egymással az "élelem" megszerzésében. Mivel képesek genetikai kódjuk átadására, ezért elvileg képesek lehetnek összetettebb szerkezetekké is fejlődni.
A finom porszerkezetek legnagyobb ellensége viszont maga a gravitáció, mely hajlamos tönkretenni azokat. Ez azonban bizonyos fokig kikerülhető a poros plazma sűrítésével, megnövelve benne az elektromos erőket. A további lépésekhez azonban valahogy mindenképpen ellensúlyozni kell majd a gravitációt - például mágneses mezők alkalmazásával, vagy a kísérletet a súlytalanság állapotában elvégezve.
Elvileg jó esély van rá, hogy ezek a porszerkezetek létezzenek a természetben. A világűrben számtalan hely van, ahol apró anyagszemcsék mártóznak folyamatosan a plazmában. Naprendszerünkben erre a legalkalmasabb környezet a bolygók gyűrűiben található, különös tekintettel a Szaturnuszra és az Uránuszra. Ott a "port" valójában rendkívül finom jégszemcsék alkotják, a tápláló plazmát pedig a napszél adja.
Egy a Szaturnusz gyűrűiben barangoló jégszemcse-lény élete igen komótos lenne. A plazmakristály folyamat százezerszer lassabban zajlik, mint a földi biokémia, tehát ha élnek is, nem kell félni, hogy valami veszedelmes idegen intelligencia birtokában lennének, ugyanis még nem lehetett elég idejük, hogy odáig fejlődjenek.”

Na persze! Szaturnuszi, meg Uránuszi jégszemcse-lények, mi? Már miért is kellene tartanunk tőlük? Hiszen olyan lassúak. Csakhogy az senkinek nem jutott eszébe, hogy néhány fényévvel odébb esetleg nem ilyen áldatlan plazmaállapotok vannak, mint idehaza. A múlt nagy tudósai. Megoldják a csillagközi utazást, felkészülnek az idegenekkel való találkozásra, az viszont eszükbe sem jut, hogy az az idegen élet egy kicsit más, mint otthon.
De legalább a túlnépesedés, és a kolonizálás problémája pár évtized alatt megoldódott. Már azt sem tudom, mióta vagyok ezen a rohadt bolygón. Csak arra emlékszem, hogy rögtön a harmadik hullámmal érkeztem. Katonaként, lézerfegyverekkel, plazmorgok ellen. Esélyes. Pedig itt van. Ez az átkozott archívum a bizonyíték rá. 180 éve tisztában vannak vele, hogy esetleg összefuthatunk valakikkel, akik egy csöppet különböznek tőlünk. 180 évük volt rá, hogy felkészítsenek minket ellenük. Erre ők kezünkbe adják ezeket a kőkorszaki fegyvereket. Komolyan mondom, mintha kőbaltákkal küldenének csillagrombolók ellen.
Tudósok. Ők tehetnek mindenről. Ülnek a laborjaikban, és onnan papolnak. Mondjuk mostanában már inkább fekszenek. Hehe. Mégiscsak van igazság e földön. A tudósok voltak az elsők, akiket szénné égettek. Ők jelentettek rájuk veszélyt egyedül. Hihetetlen. Hogy voltak képesek ezek a villogó istennyilák rájönni, hogy előbb azokat kellene elintézni, akik nem hatástalan fegyverekkel rohanják meg őket, hanem visszahúzódnak vizsgálgatni a fajtájukat. Esélyünk sincs ellenük. Az emberi fajt ki fogják irtani. Egyetlen hülye hiba miatt.
Az is csoda, hogy én még élek. Bár inkább ne élnék. Több embert láttam hamuvá égni, mint ahányat dobbant a szívem, mióta elsőnek a frontra küldtek. A lelkem már nekem is kiégett. Nem is tudom, mi hajt még mindig a túlélés felé.
A remény? Na persze. Ugyanis az hal meg utoljára, mi? Hát akkor kedves remény, készülhetsz, nincs már sok időd hátra. Még utoljára megkísérthettél, mondván:
Van még esélyünk, ne menekülj, harcolj! De ezzel most végleg mindent tönkre tettél. Minden erőfeszítés felesleges volt. Az archívum semmit sem ér. Nincs semmilyen fegyverünk a plazmorgok ellen. Én meg csak ezért belevetettem magam a sistergőktől hemzsegő…

Mi? Hogyaza! Elgondolkodtam! Ez a hang! El innen! El azonnal! Az ajtó! Gyorsan! Megvan! Tovább! Át a csarnokon! Ó ne, ó ne, ó ne! Egyre hangosabb! Mindjárt utolér! Az ablak! Ki kell ugranom. Mielőtt észrevenne. Ez az egyetlen esélyem. Gyerünk! De hát vagy 50 méter! Na és? Minek költöttél annyit a lábaidra, ha nem akarod használni? Ugorj már! Mire vársz?! Itt van!! Ááá! Ez fájt. Ó, hogy éget! Ne figyelj rá! De a kín! Elég! Ugorj! Uff… Ez az! Uh, azért kemény volt. Most ne add fel! A lebegő itt van közel! Csak végig kell érnem az utcán. Aztán a másikon. Meg még egy kicsit. Mi az nekem? Mi? Ne! Ne nézz hátra! Előre! Még. Ne figyelj a hangra! Fuss már, te idióta! Mit számít egy ócska lábimplant? A plazmasugár már így is kikészítette. Majd szerzek újat. De ahhoz túl kell élnem! Áh! Ez mellé ment. Ó, de rohadt közel volt! Az oszlopból semmi sem maradt.
Oda! A komp mögé. Az nyújthat némi fedezéket. Kitartás! Meglesz ez. Gyerünk! Nem szabad megállni! Mindjárt ott vagyok. Sikerülni fog! Azt hiszem sikerülni fog! Mintha kezdene lemaradni. Már csak egy háztömb. A romokon túl.
Mi az a fény ott a sikátor falán? Ó, ne! Még egy? Végem! Nem fog sikerülni! Pedig már olyan közel volt…
Közeledik. Pont ki fog vágódni elém, mire odaérek. Nem tudok elsurranni mellette. Az lehetetlen. Áh! Hagyd már a siránkozást! Küzdj! Érdemeld ki az életed!
Égek-égek-égek-égek. Ez nem lehet igaz! Itt van a nyomomban. Érzem a lángoló leheletét! Ez már a halál! Esélyem sincs…
Nem! Az álvány! Kapd el! Húzd! Ez az! Micsoda ugrás! Uff. Ez azért fájt. Lemaradt! Na de akkor most már futás. A sarkon túl!
Chad? Az ott Chad! Hé! Várj meg! Fedezz! Mindjárt ott vagyok!
Ne! Egy harmadik?! A lebegő felől! Épp szembe jön! És a másik kettő is itt van a mögöttem. Hányan vannak még ezek? Minden lépésnél újabb jelenik meg! Elvesztem. De Chad-ék még nem. Nem mehetek tovább! Nekik túl kell élniük. Ez az. Már indul is. Hé!
Neem! Tűnj el! Hagyj a fenébe! Különben mind meghalunk. Mit csinálsz? Neee!

Te nem vagy normális. Ennek most mi értelme volt? Kis híján feláldoztad az utolsó lebegőnket csak miattam. Információ? Hah. Jobb lett volna, ha meg sem tudjuk. A gép tényleg ott volt, ahol mondtátok, és hihetetlen, de még mindig működött. Amikor megláttam, még azt hittem nem volt felesleges ez az öngyilkos akció. Még reméltem, hogy a Menetu bázisbeli figyelemelterelés nem volt értelmetlen. Aztán rákerestem, és találtam egy 2007-es cikket. Igen! 2007! Azóta tudták! Nem. Gyengepont, ellenszer sehol. Ez a cikk pedig azt is elárulja miért. Mert egyszerűen nem vették komolyan. Senki sem hitte, hogy létezhetnek, azt meg még kevésbé, hogy veszélyt is jelenthetnek ránk. Tessék, lementettem a PODomba. De úgysem találsz benne semmit. A francba, most miért engem vádolsz? Átkozd a tudósaidat, akiknek a porait már rég szétfújta a szél! Hagyd már! Annak a lábnak már úgyis mindegy. Majd a doki csinál vele valamit. Inkább azt mondd, mik a hírek! Közben persze segíthetnél lebányászni rólam ezt a szkafandert. Kösz.

Mi? Tudtam! Ó, a fenébe, hogy tudtam. Ez az egész hősködés totál felesleges volt. Fel tudod fogni? Újabb 1200 áldozat! A túlélők csaknem negyede! Csak miattam, meg a hülye ötleteim miatt. Ne nyugtatgass! Ahelyett, hogy azon dolgoznánk, hogyan lógjunk meg innen a galaxis túlsó szegletébe, én itt ellentámadást fontolgatok.
Várj! Te nem hallottad? Áh! Kezdek begolyózni.
Tarou hol van? Akkor inkább nem zaklatom. Neki legalább még jut némi élvezet e haldokló faj utolsó napjain.
Egyébként röhej. Hogy képesek ezek még ilyenkor erre gondolni? Miközben odaki…
Már megint! Affenébe! Tudom, hogy hallottam. Tudom! Tudom, hogy nem juthattak fel, de én akkor is hallottam. Tudom, hogy őrültség. De mintha… itt lenne a fedélze…
Ez Elin hangja volt! Ne! A fenébe! Ne itt! Ne őket! Mondtam már, hogy ne törődj a lábammal. Nem! Én megyek. Te tűnj el innen! Van még szabad menekülőkapszula. Menj már! Majd utánad megyünk!

Ó, ne! Ez a sikoly… Vége van, ugye? Most tényleg vége van. Ezek az utolsó perceink.
Hagyd már békén azt a szegény lányt! Miért kínozod még mindig? Áh! Úgysem hallja. Úgysem érti. Még két folyosó. Már mindjárt ott vagyok. És akkor mit teszek? Egyáltalán minek jöttem én ide? Rajtuk már nem segíthetek.

Ne! Tarou, kérlek, ne hívj! Te is tudod, hogy nem mehetek, nem segíthetek rajtatok. Már nem. S ha most rögtön nem lépek le én is, akkor már magamon sem. Ó, anyám, mit tegyek. Tarou! Elin! Bocsássatok meg!
El innen! Még van esélyem. Gyorsan, a kapszulákhoz! Tarou? Ez Tarou hangja volt? Még mindig él? Ez hogy lehet? Még mindig engem hív! Nem. Ez nem lehet igaz. Az a szörnyeteg. Érti! Tudja, hogy itt vagyok. Tudja, hogy a közelben vagyok. Hogy Tarou-nak van kit hívnia. Végem.
Nem! Futás! Oly közel a cél! Csak ezt a napot éld túl! Aztán ki tudja, mit hoz a holnap. Gyerünk!

Chad!! Mit keresel te itt? Barom! Takarodj innen! Takarodj a szemem elől! Ne! Hagyj békén! Kétszer nem kockáztatsz miattam! Csak lelassítalak! Hagyj már! Menj!
Chaaad!! Neeem! Megöllek te szörnyeteg! Megdöglesz! Pusztuuussshhh…

- Ezek a Talon nevezetű szén alapú élőlény utolsó gondolatai. Tisztán látszik belőlük, hogy nem ártó szándékkal léptek bolygónk felszínére. Ez egy óriási félreértés csupán. Egy háború, mely a galaxis két értelmes faja között azért robbant ki, mert képtelenek voltunk megértetni magunkat, és mert félreértelmeztük a másik faj közeledését. Úgy véltük, csak ártó szándékkal közeledhetnek, és ők is ezt gondolták rólunk.
Ám most már túl késő. Kis híján kiirtottunk egy egész fajt, az élet egy számunkra mindeddig ismeretlen formáját. Óriási hibát követtünk el, melyet már nem tehetünk jóvá. Az a maréknyi lény, mely magát embernek nevezi, képtelen lesz újra benépesíteni hazáját, ez kétségtelen. Segíteni pedig nem tudunk rajtuk, mert még mindig alig értjük létezésük lényegét. Ez csak akkor változna meg, ha maradnánk, ám azzal csak tovább rontanánk a helyzeten. Ez az ember is azért pusztult el, mert felmerészkedtem a járművükre, hogy tanulmányozhassam őket. A Talon nevezetű által Tarou-nak és Elinnek nevezett emberlények ugyanis épp valami olyan kapcsolatot létesítettek egymással, mely talán lehetőséget adott volna számunkra, hogy végre közelebb jussunk fajuk titkához, az életük értelméhez. Ám az általuk kibocsátott gázok, melyektől az őket odakint beborító kemény héj mindeddig megvédett, sosem tapasztalt kínokat okoztak nekem, és ennek muszáj voltam hangot adni. Menekülni kezdtem, ám szembetalálkoztam az emlékek tulajdonosával és annak fajtársával. Akkor még azt hittem támadnak. Mégsem támadtam vissza, csak megpróbáltam könyörögni nekik, megpróbáltam megértetni magam. Egészen eddig ugyanis azt hittük, az általuk fegyvereknek nevezett eszközökkel próbálnak velünk szót érteni. Most már persze tudjuk, miért nem volt sikeres a dekódolás. Ám a mód, mellyel egymás közt beszéltek, sosem érzett kínt okozott nekünk, ezt mindannyian tudjuk jól. A gáz, mellyel telve volt a jármű, és a lények magukon viselt burka, számunkra majdhogynem halálos. Csupán fájdalmunkat fejeztük ki, nem ártani akartunk egymásnak. Ám az én életenergiám erősebb volt. A számunkra oly érthetetlen élet viszont kihunyt, és csupán a Talon nevezetű gondolatai maradtak fenn tanulmányozásra.
A fentiek alapján azt hiszem egyértelmű, hogy meg kell szüntetnünk mindenféle kapcsolatot eme izgalmas, ám miattunk a kihalás szélén álló élőlényekkel, s vissza kell húzódnunk a peremvidéki hazánkba. Talán majd egyszer visszatérhetünk, ha eszközeink fejlettsége lehetővé teszi majd, hogy plazmasugár alapú kommunikációs módszereink ne okozzák a másik faj halálát.

4
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2007-10-07 13:19 Blade

Blade képe

Újabb pályázati írás. Kár, hogy az ötlet nem teljesen saját, de annyi baj legyen.

---- ----
So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.
----
"Mert zseni csak egy volt, mégpedig Neumann János. Mi, többiek tehetségesek voltunk, de nem voltunk zsenik..." - Wigner Jenő, Nobel díjas fizikus
---- ----

h, 2007-10-22 13:42 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Pár kijelentőmondatot felkiáltójellel, pár felkiáltást pedig kijelentőmondatként írtam volna, de annyi baj legyen. Meg volt valahol egy vesszőhiba.
A gondolatok kicsit zavarosak... nem egészen világos a helyzet, amiből indul, de talán ajd sikerül dekódolnom.
A vége viszont kifejezetten ügyes, tudom, hogy csúnya dolog most ilyet mondani, de én szívem szerint ebből a helyzetből megírva jobban élveztem volna. Persze így megvan a horror, úgy elveszne. Az csak az én szívem vágya, hogy végre elolvashassam a "másik fél" szemszögéből is. És még egy pozitívum: a cikk, meg az alapötlet. IIIgen! :) Mikor először láttam a kiírst, én is erre gondoltam. :) Mert pont illik hozzá. Más kérdés, hogy Te teljesen máshogy bontottad ki a történetet, mint én szerettem volna. ;)
Azonban - pályázati anyag, nem változtathatsz rajta! - a cikk szerzőjét nem kellett volna a műben megjegyezni. Lehet, hogy szerzői jogi vitákat okozhatott volna, de felesleges ott. Mert nem egy noname kis ország noname kis cikkét fogja tanulmányozni egy katona X évvel később a világegyetem egy másik pontjában (180 év múlva már lesz új bolygó felfedezés? áh, a mai tudósok szerint túl lassan halad ahhoz a fejlődés, bár a NASA most beindított egy kreativitási programot) - ha lehagyod a nevet, akkor általánosabb érvényű a cikk (mivel mostani a felfedezés meg a nyilvánosságrahozása is, más is írhatott ilyet).
Ez a Földönkívüli Fizika részleg... miért nem lehet Földöntúli Fizika? Az olyan jól hangzik! :D A Max Planck Intézethez lehet ilyen kérelemmel fordulni, vagy kiröhögnek? :)
Összefoglalás: teszett... és tömör. A történethez mérten megfelelően, de a lehetőségekhez mérten talán túlságosan is.
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

sze, 2007-10-24 11:46 Alkotó

Alkotó képe

Köszi. Megtettem, ami tőlem telt.

cs, 2007-10-25 20:51 MaaTT

MaaTT képe

Kicsit elvont nekem ez a majdnem 100%ig gondolatban játszódó történet (ha mondhatom így), nem nagyon tudtam beleélni magam, és itt-ott azért bukdácsol is a hangulata.
De ez a plazmasugár alapú kommunikáció nagy ötlet! :)

cs, 2007-10-25 22:31 Alkotó

Alkotó képe

Hehe, köszi, nekem is tetszik.