A belsőbb rétegek

Prológus

A 278. galaktikus fényhosszban megfordult a világegyetem tágulásának folyamata. Az addig alacsony sűrűségűnek mondható űr elkezdett a középpont felől sűrűsödni. Most a 311. galaktikus fényhosszban járunk. Középről haladva a 2. gyűrű C magasságú galaxisában vagyunk. Megdöbbentőnek tartjuk, hogy 50 fényhosszal ezelőtt, az élőlények a sűrű részeket keresték, hogy ott éljenek. Bolygóknak hívták ezeket a helyeket. Fogalmuk sem volt arról, mennyire egyszerű helyzetben vannak. A galaxisok, helyesebben galaxison belül lévő kisebb egységek között egyszerű volt haladni, hisz a kitöltő anyag rendkívül ritka volt. Jelen állapotban azt mondhatjuk, hogy a kiépített pályákon kívül a közlekedés lehetetlen. A sűrűség-távolság aránya, a kisebb egységek közötti úton, kezdi elérni azt a határt, amely felett kijelenthető, hogy a haladás lehetetlen. Bergmann professzor előrelátásának hála idejében bevontuk lakóterületeinket magas sűrűségű anyaggal, mellyel megakadályozható, hogy a retének nevezett nagy sűrűségű anyag betörjön oda is. Kérdés, hogy mikor éri el a reté sűrűsége, a bevonó anyagét.
A táguláshoz hasonlóan a sűrűsödés is robbanásszerűen kezdődött. Ez az oka a ténynek, hogy a legtöbb adathordozónk, amelyek a 178. galaktikus fényhossz előtti időkről tartalmazott információt, eltűnt. Így most adathiány áll fenn néhány tudományból, főleg bölcsésztudományokból melyek eredményeit nem használjuk a mindennapi életben. Néhány tudományt lehetőség van helyreállítani, mint a társadalomtudományokat vagy filozófiát, viszont a történelem tudománya helyreállíthatatlan károkat szenvedett. Így csak találgatni tudunk, hogy mi módon élhettek az emberek a fordulás előtt.
Napvilágot láttak olyan tudományosnak nem mondható feltételezések, melyek szerint a fordulás alapvető fizikai törvényeket is módosított. Ezt a következtetést abból a tényből vonták le, hogy a matematikánkat a fordulás utáni kezdetekben nehezebb volt alkalmazni, mint az elvárható lenne. Ugyanis ezt a tudomány a kezdetektől fogva az ember építette fel néhány alapkőre, vagyis úgy formálta, ahogy az a legkedvezőbb és leghasználhatóbb volt. A fordulás után érezhetően megrepedeztek az alapkövek, vagyis lehetséges, hogy nem azért vált használhatatlanná a matematika, mert a többi természettudomány rohamosan fejlődött hanem, mert az alapjai nem létező természeti törvényekhez voltak igazítva. Mindazonáltal ez az álláspont nem elfogadott és nem is bizonyított.
Egyes szélsőségesebb nézet szerint az elmélet kiterjedhet a biológiára is, ami azt jelenti, hogy az élőlények teljesen más felépítést kaptak, ami nem is lenne oly meglepő, hiszen ez általánosan jellemző, ha változik a környezet. Viszont ezek szerint a szélsőséges nézetek szerint a biológiai órája is teljesen más volt a humanoidoknak. Mindenesetre elég merész elképzelés, hogy valaha az élet úgy kezdődött, hogy az emberek elszakadtak egymástól majd visszaépültek folyamatosan az önellátás szintjére. A társadalomtudomány is cáfolja ezt a tézist, hiszen mi értelme lenne az életnek, ha egyre csak nehezedne és egyre több teher szakadna az élőlényre. Ráadásul a biológiai óra megfordulásával, ésszerűen gondolkodva, akár le is lehetne rövidíteni a folyamatot, hiszen mindig szeretnénk megszabadulni a szenvedéstől, de ezt az elgondolást még a fanatikus szélsőség tudósok is nehezen fogadják el.
A világűr nagy részén még nem kezdődött el a sűrűsödés, ennek okából kérdéses, hogy a világűr külsőbb gyűrűjeiben található galaxisok lakói tudnak e róla. Mivel eddig elektromágneses hullámokkal történt a kommunikáció, és ez jelen állapotok között lehetetlen, főleg a belsőbb rétegekbe, ezért a kapcsolat ideiglenesen megszűnt a távolabbi galaxisokkal. Az Elmének hála a közlekedéshálózattal együtt, a kommunikációs csatornák is épülnek. Eredetileg üvegszálakkal tervezték a kommunikációt, de végül, megjegyzem nagyon ésszerűen, úgy döntöttek, hogy helyesebb lesz üvegszálak helyett egyenes csatornákat kiépíteni, mivel olyan távolságokról beszélünk, ahol számít, hogy a hullámnak mekkora távolságot kell megtenni. Természetesen a kisebb távon használt kommunikációs vonalak továbbra is üvegcsövekből készülnek.
Azzal kapcsolatban, hogy fel kell-e vennünk a kapcsolatot a retén kívüli világgal, nagy viták folynak. Egyesek szerint csak megosztanák a világot. A világ, pedig az egyesülésről szól. Valószínűleg viszont ezek a viták is hamar befejeződnek, hiszen ha viták vannak az csak tovább osztja a társadalmat, megakadályozva a végső cél elérésében: a teljes egyesülésben!

(Részlet Soulda Luxyeh professzor ,,A múlt és a jelen” című cikkéből)

Pánik

A tárgyalás már az ötödik órája folyt, de még mindig nem sikerült minden részletet tisztázni. Fontos ügy, nem lehet fél vállról venni. A vita már csak a megfelelő egyedek kiválasztásáról szólt. Tipikus emberekre van szükség, nehogy tévképzet alakuljon ki a belsőbb rétegekben. Mindenképp figyelembe kell venni a foglalkozást. Egyértelmű, hogy szükség lesz pszichológusra az út során. A többi négy embernek pedig, olyan foglalkozásút kell választani, ami hűen bemutatja a különböző életstílusokat a Földön. Azt már sikerült eldönteni a bizottságnak, hogy hatan mennek. Ugyanis ez a legmegfelelőbb létszám a hosszú együttlétre. Kevés embert lehet csak küldeni, különben a belső ellentétek olyan mértékűekké válhatnak, ami csapatos megoszláshoz vezet, ezt, pedig muszáj elkerülni, mivel azt a látszatot kell kelteni, hogy az emberiség egységes, nem pedig egyre kisebb egységekre bomlik. A hatnál kisebb létszám viszont problémás. Egy, nem csapat, kettőnél őrjítő, hogy nincs változatosság, háromnál, ketten kiszorítják a harmadikat, négynél kialakulhat két kétfős csoport, ötnél és egyéb páratlan számoknál nem egyenlő a nemek aránya, ami a feministák tiltakozását váltaná ki. A hat már megfelelő, mert ilyen kis létszámnál három csoport kialakulására kicsi az esély, két csapat meg nem tud kialakulni, mivel háromfős csapat lenne, az pedig nem működik.
- Mindenképp szükség lesz egy gazdasági szakemberre, valamint egy szociológusra.
- Bizony. Be kell mutatni milyen semmirekellő nép vagyunk.
- Ne legyen cinikus Locker!
- Elnézést. Nem tudom komolyan venni ezt a tárgyalást. Ennek az expedíciónak semmi értelme. Bizonyára csak bezavart egy elektron kitörés, miközben pásztázták a belsőbb rétegeket.
- Ennyivel nem lehet magyarázni a hatalmas gömböt, a világűr közepén. Ráadásul mi történik, ha már régóta ott van. Ilyen távolságba nehéz eljutnia fénynek. Hát még embernek.
- Meddő vita. A cél elérésére kicsi az esély.
- Azért csak folytassuk. Még válogatót is kell tartani.
- Ugyan már, majd holnap eldöntjük. Az a gömb már ott van jó ideje. Holnap is ott lesz. A kutatók, pedig még amúgy se fejezték be a szén-nanocsövek önrekonstruáló programját. Minden lényegeset eldöntöttünk. Az embereket, pedig nem lesz nehéz kiválasztani. Pár száz ember jöhet csak szóba.
- Locker, ebben az egyben igaza volt! Holnap befejezzük. Mindenki menjen haza és pihenje ki magát. Javaslok egy nyugtatót is. Főleg magának, Shaniqua. Maga még újonc és a női lélek egyébként is nehezen viseli a kormány ügyeit.
A kutatók, emberekhez méltatlan módon, két hét alatt, határidőre befejezték a programot. A programra a résztvevőket is gyorsan kellett kiválasztani. A szóba jövő személyek kétharmada kiesett a pszichiátriai vizsgálat miatt. Ennek ellenére hosszú órákba telt, míg kiválasztották a résztvevőket. Mint rendesen, most is bemutatták az elnöknek a résztvevőket. 5 különböző államból jöttek, soha nem látták egymást.
- 32286 lépjen előre! – Egy magas, világosbarna hajú, sápadt fehér bőrű ember állt meg, fekete overalljában a hatalmas asztal előtt. – George Mansky – Kezdte meg a bemutatást Locker – 32 éves, történész, 3 éve része a programnak, nős, 2 gyermeke van.
Az elnök egy erőtlen mosollyal jelezte jóváhagyását, majd intett Lockernek, hogy folytassa.
- 72553! Julia Amaya Escobar, 27 éves, foglalkozása bankár, másfél éve van a programban, özvegy, gyermeke nincs. – A kreol nő ugyanolyan fekete overallt viselt, szúrós tekintetével pedig az elnököt vizsgálta.
A lány fekete szemeitől kissé megbabonázott elnök pislogott párat majd, kérte a következő embert a sorból, egy alacsony, göndör, szőke hajú nőt.
- 35304! Dr. Nicola McMillan, 28 éves, jogász, 4 éve tagja a programnak, hajadon, gyermeke nincs. – Az első ránézésre kissé elesettnek tűnő hölgy, meglepően határozottan és mondhatni kecsesen lépett az elnök elé. Félig mosolyogva felnézett rá és várta a bólintást, amit az elnök most sem mulasztott el. Locker várt egy kicsit, de aztán jelzés nélkül hívta a következő résztvevőt.
- 78105 lépjen előre! Michael Williams, középiskolai irodalom tanár, 2 éve van a programban, elvált, gyermeke nincs. – Nagydarab fekete férfi állt az eddig szólítottak mellé. Az elnök elismerően nézett Lockerra, hogy még arra is gondolt, hogy ha kitudódik ez a vállalkozás, akkor a sajtó elégedett legyen. A bőrszín most se számít. Ez persze mindig durva hazugság a kormány részéről. Igenis számít. Mindig kell egy fekete, hogy ne legyen tiltakozás.
- 71332! Leroy Warrer, 30 éves, alkalmazott matematikus, 1 éve tagja a programnak, nőtlen, gyermeke nincs. – Matematikushoz képest meglepően jóvágású fiatalember állt az elnök elé ötödikként. Barna körszakálla alatt, somolygott, de nem nézett a jóval magasabban ülő emberre. Már csak egy ember volt hátra.
- 46664! Kathleen Giggs, 34 éves, pszichológus, 4 éve tag, elvált, 1 gyermeke van. – Az utolsó utazó is beállt a sorba. Az bemutatást befejező tag kicsit idegesebbnek látszott a többinél. Ő is fekete overallban volt. Sötét haja össze volt fogva, fekete keretes szemüvege pedig kihangsúlyozta kék szemeit. Az elnök őt vizsgálta meg legkevésbé. Szinte egyből elkezdett Lockerhoz beszélni, nem is utalt az utolsó tagra. Tudatta az emberével, hogy bízik benne, és nem kíván hosszan beszélni a felfedezőkkel, csupán jó szerencsét kíván nekik. Locker ennek megfelelően elvezette a 6 embert. Mindannyian a földet bámultak miközben átvonultak a Fehér-termen. Nem tudták, hogy mi vár rájuk és, hogy visszatérnek-e. De nem is volt fontos nekik.
Locker az irodájában ült, amikor csörgött a telefonja. Megnyomta az asztalán lévő gombot, mire egy szemüveges férfi hologramja jelent meg a szoba közepén.
- Hello, Dr. Simps, nem számítottam magára ilyen korán, hogy lehet, hogy ilyen gyorsan végeztek? – Kezdte meg a beszélgetést fel se nézve a papírmunkából.
- Hello, Mr. Locker. Majdnem minden rendben volt az űrrepülővel. A programba is csak pár dolgot kellett átírni, hogy kompatibilis legyen.
- Tönkre fog menni a rendszer félúton?
- Teljesen kizárt.
- Ha mégis?
- Mivel folyamatosan ideiglenes pályákat épít, ezért nyomon tudjuk követni, és utána mehetünk. De kizártnak tartom, hogy erre sor kerüljön. Az ajtókat pedig csak azután lehet majd kinyitni, ha elérték a belsőbb rétegeket. Mint mondta, nem hagyjuk, hogy más, már ismert galaxisban megálljanak. 2 évig fog tartani az oda út, ebből 21 hónapot hibernálásban töltenek. Az utolsó három hónapban lesznek ébren, mivel azzal a résszel nincs kapcsolatunk, így nem lenne, aki jelentse az ,,eltévedt” űrhajót. A utolsó időtartam csak becslés. Lehet több is és kevesebb is. Elégedett?
- Meglepő módon, igen!

A ,,felfedezők” nem érdeklődtek különösebben az út megtételének mikéntjéről, így a felkészítőknek nem kellett ecsetelniük milyen kellemetlen vége is lehet az útnak. Igazából felesleges is lett volna elmondani, hiszen egy kisebb levegőszivárgástól eltekintve BX-265-ös bolygórendszer körül, nem történt semmi probléma, a hibernálás ideje alatt. Amikor felébredtek még három hónap volt hátra az útból. Ugyanazon a napon ért véget mindnyájuknak a hibernálás, de az első napon még nem találkoztak. Mindegyikük részt kellett venni a regeneráló szakaszon. Újra működésbe kellett hozni szerveiket, agyukat speciális terhelésnek alávetni, hogy ellássa feladatait. A legnagyobb probléma ilyenkor a légzéssel van. Gyakorlatilag újra meg kell tanulniuk lélegezni. A tüdő izmai teljesen lemerevednek, ami az első héten megnehezíti a boldogulást.
Amint elvégezték az újjáélesztő gyakorlatokat, megpróbálták megismerni egymást. Kathleen feladata volt összefogni őket. Előre kidolgozta, hogy milyen gyakorlatokkal, játékokkal próbálja összekovácsolni a résztvevőket. Nagyon kellet vigyáznia. Ő volt az egyetlen, aki tudta, mekkora kockázattal jár az utazás. Hatan össze vannak zárva, nem tudnak sehova menekülni, csak az ismeretlenbe, ha valakit kiközösítenek, azt felfalják, hacsaknem a magány emészti fel. Azon kívül, hogy csapatjátékokat szervezett maguknak külön-külön is elbeszélgetett mindegyikőjükkel, megbizonyosodva a pszichikai állapotukról.
Egy héttel a dehibernálás után nem meglepő, mégis meglehetősen furcsa esemény történt. Megérkeztek a belső rétegekhez. Eddig kevésbé volt szembetűnő, hogy a világegyetem, ahogy haladtak egyre sűrűbb volt és lassabban tudtak csak haladni. Viszont egyszer csak olyan közegellenállást észleltek, ami már a levegőéhez mérhető volt. A mérnökök természetesen számoltak ezzel, így amikor a gép észlelte a jelentős mennyiségű anyagot, átállt a hagyományos haladási technikára, kihasználva a súrlódást. Ez még csak kisebb feszültséget váltott ki az utazókból, viszont a két hét múlva bekövetkezett események, melyek teljesen ellentmondtak kialakult világképüknek, már nagyobb felbolydulást okoztak.
- Mik azok szerintetek? – Kérdezte George.
- Elképzelni se tudom, de alakjukból ítélve sűrűbb anyagfoltok. – Válaszolta Leroy, a matematikus.
- Nem hiszem, hogy nekünk ezzel törődni kellene. Ez legyen a tudósok gondja.
- Hát persze Nicola, szerinted semmivel sem kell törődnünk, csak legyünk már túl rajta. Észre se veszed, hogy ezeken a rendellenes dolgokon múlik az életünk.
A Nicola és Leroy közt történő szóváltás után, kínos csend következett. Kathleent már régóta aggasztotta a kettőjük közt kialakuló feszültség, amiről szerinte Leroy tehetett, hiszen ő támadta folyamatosan Nicolát. Elhatározta, hogy a következő terápián megkérdezi mi a problémája Nicolával. A többiekkel nem volt probléma. Nyilvánvalóan mindegyiküket frusztrálttá tette valamilyen szintig a bizonytalanság és az állandó összezártság, de úgy látszott elfogadják helyzetüket. A legmeglepőbb George viselkedése volt. Kathleen az ő beszámíthatóságában kételkedett leginkább. Ennek ellenére semmi tünetét nem mutatta neurózisnak. Sőt, ő volt a legvidámabb, legnyitottabb a többiek felé. Michaellel annyira összebarátkozott, hogy egybenyitották a szobájukat. Órákon át beszélgettek a tanításról és az irodalomról. George nyitottsága pozitív hatást gyakorolt Michaelra is. Ők ketten nem cinkosok voltak, ami veszélyessé tette volna őket, hanem csak szerették egymás társaságát. Michael is barátságosabbá vált George hatására, így jobban összekovácsolták a csapatot. Amayával nem volt probléma, ő könnyen elegyedett beszélgetésbe az emberekkel. Nicolával a nőkre jellemző összetartásban éltek a miniatűr társadalomban, a férfiakkal, pedig kis flörtölés segítségével könnyen megkedveltette magát. Leroy és Nicola viszont nem jött ki jól egymással. A köztük levő feszültséget, Kathleen próbálta oldani, aki mindenkivel ugyanolyan viszonyban volt. Tudta, hogy nem szabad túl közel kerülnie egyik felfedezőhöz sem. Semmilyen érzelmi kötöttséget nem alakíthatott ki, mert a megzavarta volna felügyelő szerepét.
Az utazás körülményei kezdtek nagyon megváltozni, amikor már csak egy hét volt az utazásból. Helyesebben a tervezett út tartott még egy hétig. Mivel igazi célja nem volt az expedíciónak, ezért nem is lehetett meghatározni a pontos időtartamát. A körülöttük lévő anyag, egyre sűrűbb és sűrűbb lett. Az igazi aggodalmat az váltotta ki, amikor észrevették, hogy az anyag, amiben haladnak a víz sűrűségéhez hasonló. Ugyan Leroyon kívül, senkinek nem volt köze a természettudományokhoz, mindannyian érzékelték, hogy utazásukról, ha valaki még tudomást szerez, a Naprendszerben, az hatalmas felbolydulást fog okozni. Az ismeretlentől valami félelem, vagy jobban monda fenntartás, meglátszott a csoporton. Leroy és Nicola közötti ellentét állandósult, bár voltak jobb időszakok. Amaya néhányszor ordibált, különböző okok miatt. Legtöbbször az emberek hiánya miatt, de előfordult, hogy Kathleen viselkedését kifogásolta. Hangoztatta, hogy nagyon nem tetszik neki, hogy Kathleen kivonja magát minden vita alól, és csak bámulja őket, valamint, hogy neki mindent kell tudni, ami itt történik. A kitörés után megfogadta, hogy ő aztán semmit nem fog a ,,kis ringyó” orrára kötni. Persze aztán a többieknek sikerült lenyugtatniuk és jobb belátásra bírni. Bár nem mondták ki, mégis tudta mindegyikük, hogy Kathleen nélkül elszabadulna a pokol. Ezzel leginkább Leroy volt tisztában.
Az űrhajót körülvevő sűrű anyag Michaelra és Georgera is rossz hatással volt. Az eddigi állandó vidámságuk el-eltűnedezett. Michaelt a tény, hogy sose látnak semmit az ablakokon keresztül csak a fémes anyagot, gyakran hallgataggá tette. A magányt, amit a bezártság, vagy jobban mondva az elzártság érzete keltett nehéz volt elviselni. Egyik éjjel Michael rosszul aludt és észrevette, hogy George sem tud aludni. Nem akarta még nappali fáradtsággal nehezíteni a helyzetet, tudta, hogy egyébként is elég zsémbes mostanában, úgyhogy megpróbált visszaaludni. Még így feküdt az ágyában, hanyatt jó ideig, amikor észrevette, hogy George felkel és kimegy a helyiségből. Úgy döntött, hogy utána megy, megnézi, hogy mit csinál ilyen időpontban. George elég messze elment az űrrepülőben, mondhatni a lehető legjobban eltávolodott a hálóhelyiségektől. Michael megpróbált olyan halkan utánamenni amilyen halkan csak tudott. George az egyik pihenőhelyiségben állt meg. Egy kicsi zsámolyon ült és a fejét fogta. Michael nem akart megszólalni, látni szerette volna mit fog George csinálni. Egyszer csak egy hatalmas ordítással kísérve elkezdte a földhöz verni a kezét. Michael ezt már nem akarta végignézni, ezért elkezdett kiabálni.
- Mit csinálsz George? Mi történik veled? – üvöltötte amilyen hangosan csak tudta, de George nem akarta abbahagyni.
- George most azonnal meg kell állnod – folytatta és rávetette magát a férfira. George hirtelen abbahagyott minden mozgást, csak lihegett.
- Te jó ég mit csináltál te?
- Te utánam jöttél?
- Igen, láttam, hogy nem alszol. Jól érzed magad?
- Jobban, mint egy perce. Nem tudtam aludni. Sose tudok.
- Valami baj van?
- Lehet. El kellene mondanom valamit. De nem tudom, hogy megértenétek-e.
- Nekem elmondhatod, tudom, hogy nehéz egyedül küzdeni a problémákkal.
- Az.
Fél órán keresztül ültek, némán. A csend a csontokig hatolt. Az űrrepülő közben a fémszínű anyagban haladt előre, az ismeretlen felé.

A következő két napban Michael megpróbált jobban figyelni Georgera, aki még nem volt hajlandó beszélni az éjszakai bolyongásairól Kathleennek, amikből, mint ahogy azt Michaelnak elmesélte, nem egy volt. Mindenesetre George annyit elmondott Kathleennek, hogy állandó álmatlanságban szenved. A pszichológusnő nem próbálkozott a szokásos módszerekkel, úgy gondolta, hogy most nem lesz probléma, ha George nyugtatókat fog szedni ezért rendelkezésére bocsátott néhányat. A problémák ellenére elmondható, hogy az utazás eddig jól alakult. Persze voltak összetűzések, a fémes anyag is eléggé meglepő volt, viszont amikor elindultak, már akkor is tudták, hogy nem a szomszéd a galaxisba mennek egy röpke kis diplomáciai találkozóra.
Leroy, Nicola iránt érzett utálata nem enyhült. Katheen a beszélgetések folyamán először finoman és burkoltan, később egyértelműen és erőszakosabban próbálta megtudni az okát. Leroy egyszer, amikor Kathleen feltette a kérdést kifakadt.
- Hát nem érted? Felismertem!
- Mi az, hogy felismerted?
- Körülbelül öt évvel ezelőtt, az Illinois-i egyetem voltam vendégprofesszor. 2 hétig tartott az egész. Egy barátomnál laktam.
- És?
- Láttam az újságban!
- Bizonyára tévedsz és összekevered valakivel. Egyébként sem értem mi baj lenne abból, hogy Kathleen szerepelt volna egy újságban.
- Ne nézz hülyének! Az embereken nem nehéz átlátni. Túl sok dolog vág össze. Az arca, az, hogy jogász és persze az, hogy ismerem a saját múltam.
- Nem tudom, mire gondolsz.
- Már hogyne tudnád. Amayának igaza van. Te vagy itt az egyetlen, aki tudja, mi történik. Nagyon kilógsz a sorból. Mindannyian olyanok, ugye?
- Nem hiszem, hogy ezzel kellene ámítanod magad.
- Nem mondhatsz semmit. Hát persze.

Sokan állítják, hogy a félelem összekovácsolja az embereket. Az űrrepülő (és a csillogó anyag) foglyaira ez a megállapítás nem volt igaz. Az őket körülvevő anyag sűrűségének már-már exponenciálisnak mondható növekedése, nem összetartást váltott ki belőlük, hanem inkább frusztráltságot, paranoiát és irracionális viselkedést. George éjszakai zarándoklatai állandósultak, Michael mélabúja és magányérzete sehogy sem múlt és mivel ők voltak a társaság vidám összetartói, ezért hangulatuk kihatott mindenkire. Nicolának voltak periódusai, amikor egyszerűen nem volt hajlandó megszólalni, ekkor Amaya üvöltözött helyette. Kathleen úgy érezte, hogy lassan kicsúsznak a kezei közül a dolgok. Míg a körülöttük levő világegyetem egyesült, ők egyre távolabb kerültek egymástól. A csapatjátékok is kezdtek ellaposodni. A pszichológusnő próbálta őket elfoglalni valami munkával, hogy addig se egymást marják. A főzés volt a legnépszerűbb tevékenység, hiszen ezt, amíg a Naprendszerben voltak nem nagyon gyakorolták, valamint a végeredményt ki lehetett élvezni. Ezt a tevékenységet egyedül Amaya kifogásolta, mivel ő tipikusan nem volt egy háziasszony alkat, de mivel ő lassacskán mindent kifogásolt, Leroy éjszakai társaságán kívül, ezért nem kerestek új szórakozást. Már két napja meg kellett volna érkezniük a helyre, ahol feltételezések szerint civilizáció van, amikor az egyik közös főzésük közben az irányító hang (,,az anyahang”) a fő pihenőszobába szólította őket. Bár nem képezték ki őket, annyit elmondtak nekik, hogy az anyahang akkor fogja őket oda szólítani maradéktalanul, ha valami nem lesz rendben a haladással. Így mindannyian leültek egy-egy kanapéra és várták, hogy mi fog történni. A szoba közepén lévő fal egyszer csak átalakult és a külső állapotokat mutatta. Ekkor szólalt meg az anyahang is:
- Mint azt valószínűleg már megállapították, problémáink akadtak a haladással. Nevezetesen a haladás mostantól lehetetlenné vált a középpont felé. Az anyag sűrűsége és keménysége túl magas, nem tudunk előre haladni.
- Miért nem kezdünk el befelé fúrni? – kérdezte Leroy.
- Valószínűleg a sűrűsödés folytatódik az anyagon belül. Ha mi sem tudunk bejutni a belsejében, minden bizonnyal más civilizációk sem tudtak. Ezért az utunkat a kritikus sűrűségű perem mentén folytatjuk és megpróbálunk minél nagyobb területet pásztázni, annak érdekében, hogy rábukkanjunk egy társadalomra és elérjük a kutatás célját.
- Miért nem fordulunk vissza egyszerűen? Ilyen körülmények között nem lehet életforma.
- Tévedés, bármilyen körülmények között lehet.
- Ne térjen ki a válasz elől!
- Rendben. Mióta az anyag sűrűsége, mint ahogy bejelentettük a vízéhez hasonló, nem tudjuk építeni az ideiglenes pályát, és túl kockázatos lenne megkeresni a legutolsót. Nem tudunk pontosan visszafelé haladni. Néhány nanoradián eltérés is hatalmas eltérést eredményezne, nem biztos, hogy megtalálnánk az utolsó pályát, anélkül pedig nehezen lehetne visszajutni.
- Menjünk hát a halálba – fejezte be a beszélgetést Leroy. Ránézett Kathleenre és elhagyta a szobát.

Az űrrepülő ezek után véletlenszerűen haladt, de a rendszer megtartása miatt, ugyanabba az irányba, mindig. Nem tudták hol vannak, igazából azt se látták, hogy haladnának bármerre is, ugyanis az anyag már jó ideje teljesen homogénné vált. Bolyongtak a semmiben és nem tudták, hogy találnak-e valaha is segítséget, irányadást.
Az anyahang bejelentésének napján nem voltak képesek semmit csinálni. Órákig ültek még a pihenőszobában. Michael hanyattfeküdve szuszogott, rajta kívül mindenki, Kathleent is beleértve, összegörnyedve ült és felváltva hol a szemét takarta, hol pedig üres tekintettel bámult a semmibe. Jobban mondva nem a semmibe. Hiszen aminek ezüstös színe az nem lehet a semmi. Egyikük sem mert, vagy tudott megszólalni. Szíven ütötték őket Leroy szavai. A legszörnyűbb az volt, hogy ők is így gondolták. Amikor elindultak tudták, hogy veszélyes dologba vágtak bele. De nem volt más választásuk. Az életben az egyetlen esélyük ez az utazás volt.
Az őrjítő csendet George törte meg.
- Menjünk, fejezzük be a főzést! Keljünk fel és folytassuk! – mondta mosolyogva.
- Te nem hallottad, amit az anyahang mondott? – kérdezte megdöbbenve Michael.
- De hallottam! Nem tehetünk semmit, várnunk kell. Miért ülnénk itt?!
Michael lassan felült. Csodálkozva nézett egy ideig George-ra aztán így szólt.
- Menjél. Mi itt maradunk.
George egy ideig olyan arckifejezést vágott, mint aki nem is érti mi történt az előbb és, hogy Michael miért furcsállja, amit az előbb mondott. Egy kevés ideig még várt, aztán elhagyta a szobát. Senki nem ment utána. A többiek inkább tovább ültek a fülledt szobában, Michael is visszafeküdt. Nem telt el kevés idő és Amayának ismét kitörése volt. Michaelt teremtette le, hogy miért lélegzik ilyen hangosan. Kathleen megpróbálta lenyugtatni, de nem volt sikeres. Amaya kiviharzott a szobából és Leroy nevét kiáltozta. Nicola nem akarta, hogy bármi ostobaságot csináljon ezért utánament. Michael egyedül maradt a pszichológusnővel a szobában. Egy ideig csak nézte aztán megszólalt.
- Maga miért jött ide? – de Kathleen nem válaszolt. – Maga is azért jött, amiért én? – Kathleen legalább fél percig nem felelt, csak nézte Michaelt.
- Nem!

Öt napot töltöttek ebben a bizonytalanságban. Az első nap után úgy döntöttek, hogy mégis az egyre furcsábban viselkedő George-nak van igaza, és el kell tölteniük ezt az időt is. Folytatták a tevékenységeket, mintha mi sem történt volna. Kathleen most hibázott először nagyobbat. Hagyta őket, hogy elnyomják a félelmeiket. De nem tehetett mást, hiszen ő is félt. A hatodik napon, az elképesztő mennyiségű terület vizsgálata eredménnyel járt. Megtalálták a belsőbb rétegek lakóit. A csodálatos találkozó előtt egy órával észrevették, hogy az anyag hideg színe, fokozatosan pirosassá válik. Végül az érzékelők egyértelmű mozgást véltek felfedezni, valamint anyagmentes területet. Az anyahang megpróbálta felvenni a kapcsolatot az ott lévőkkel. Meglepő módon ez nem ment nehezen. Ők is nagyon hasonló módon használták a hanghullámokat. Az első üzenetre az egyezményes nyelv egy korábbi változatát használva válaszoltak és kérték a vezérlőt, hogy azt használja. A szokásos információcsere történt meg a két fél között. Ez elengedhetetlen volt, mielőtt a két faj tagjai találkoztak volna. De miután mindkét fél békés szándékú volt, ezért az első találkozót még aznap megtették. Az űrmasina lakói némi izgalommal várták a találkozást, de természetesen fenntartásaik voltak. Valójában nem ők akarták megismerni a belsőbb rétegek lakóit, hanem azok ismerték meg az emberiséget általuk.
A találkozón két tag vett részt az új faj egyedei közül. Nem meglepő módon, ők is emberszabásúak voltak. A világegyetemben ez a forma volt a legkevesebb energiát pazarló, ezért az élet hasonlóan alakult ki mindenhol. Persze voltak különbségek. Érdekes módon nem egy régebbi embertípus mintapéldái voltak, mint az általuk használt nyelv, hanem épphogy csökevényesebb orruk és nagyobb szemük volt, ami az evolúciós előrehaladottságot jellemezte. Valamint nem látszott, hogy bármiféle behelyezhető műszert hasznának a közös nyelv használatához. A fejlettségi szintjük hasonlónak tűnt a naprendszeri szinthez. A találkozón nehezen tudtak beszédbe elegyedni. A csapat szószólója természetesen Kathleen volt, a többiek meg se szólaltak egész idő alatt, kivéve Leroyt. Ő érdeklődött a tudományos fejlettségük iránt és kérdéseket tett fel. Valamivel a Naprendszerbeli tudás előtt jártak, viszont ez csak néhány területre volt igaz, sok felfedezésről még nem hallottak, amik a világegyetem többi részén már elterjedtek voltak. A találkozó körülbelül egy óráig tartott, ezután közös megegyezéssel visszavonultak. Úgy döntöttek, hogy az ismertető meghallgatása használhatóbb információkat fog tartalmazni. Ők ugyanis nem tudják, mi számít a másik félnek új információnak. A csoport a pihenőszobába vonult, ahol az anyahang bemutatta nekik az új civilizációt. Legalábbis ezt gondolták.
- Az új civilizáció szerkezete nagyban hasonlít a mienkhez, – kezdte az anyahang – de találtam jelentős eltéréseket, amiket nem értek. Ezeket a végére hagynám. Kezdem a furcsa anyaggal, ami körülveszi mindent. Kutatásaik szerint a világegyetem tágulása megfordult. Az a középponttól haladva sűrűsödik. A folyamat nagyon gyors. Az evolúciónál gyorsabb ugyanis nekik folyamatosan közbe kell avatkozni, hogy ne olvassza őket is magába ez a rengeteg anyag. Járatokat fúrtak az anyagban, valamint nagy méretű lyukakat, ahol tudnak élni. Nem valószínű, hogy sokáig fenn tudják tartani a fajt e körülmények között. Az anyag azért ilyen színű, mert nagyrészt vasatomokból áll. A kötési energia minimumával magyarázzák ezt. Feltételezéseik szerint az anyag, a jövőben össze fog esni és egyáltalán nem lesznek atomok, sem kisebb molekulák, hanem csak egy massza. A folyamat nem egyenletes, minél előrehaladottabb, annál gyorsabban halad.
- Nem hiszem, hogy mi ebből a tudományos maszlagból sok mindent értünk, úgyhogy rátérhetnél a civilizációs különbségekre, hiszen ha jól gondolom egy ideig, itt kell élnünk. – Szólt bele Nicola a monológba.
- Jól gondolod. Akkor rátérek a lényegre. Ez a változás, a fordulat, kihatott a filozófiára és a vallásra is. Úgy gondolják, hogy ami a fordulat előtt volt, az egy negatív folyamat és az egyedek eltávolodásához vezetett, a mostani folyamat, pedig az egyesüléshez. A megdöbbentő, hogy ez az evolúcióra is igaz, bármennyire is úgy gondolják, hogy az nem tudott egyszerre haladni a sűrűsödés folyamatával. Viszont a tények, amiket lejegyeztek értelmezhetetlenek.
- Miért értelmezhetetlenek? – kérdezte rosszallóan Leroy.
- Elképzelhetetlenek, és minden fordítva van, de ez mégsem igaz. Valahogy irreális.
- Ezért nem szeretem a gépeket.

A következő napon a vezérlőrendszer az új civilizáció vezérlőjével kommunikált, a csapat kiengedéséről. A hosszú összezártság mindig problémákat okoz, főleg ha ilyen emberekről van szó. Az új faj pozitívan állt hozzá a csapathoz és beleegyeztek abban, hogy másnap fogadják őket és megmutatják a határállomást.
A csapat másnap el is hagyta a gépezetet. Ez persze csak azt jelentette, hogy átmennek egy másik építménybe, hiszen ezen helyen szabad levegő, mint olyan nem létezett. Belépve a főépületben megláthatták a faj saját építészeti stílusát, ami olyan volt, mint a környezetük. Teljes mértékben az életüket tükrözte. Nem voltak különálló részek. Az egész épület egy összefüggő anyagból állt, amiből kialakították a formákat, amikre szükségük volt. Ülőhelyet, asztalt, számítógépet, díszítést. Minden egységet alkotott. Az épület egyszínű volt, világoskék. Mesteri munka, figyelembe véve azt, hogy az anyag kiszorításával kellett létrehozni.
Az épület majdnem teljesen üres volt. Csupán három középkorú férfi tartózkodott ott, akik azért jöttek, hogy találkozzanak a számukra új civilizáció tagjaival. Most is nagyon kínos volt az egész beszélgetés. Nem ismerik egymást, a kommunikáció is nehézkes, hiszen hiába a fordítógép, egy gép nem tudja kifejezni a mögöttes jelentését a szavaknak. A beszélgetést, kínos csöndek sorozata jellemezte. Leroy (valószínűleg) úgy döntött, hogy nem kerülgeti tovább a témát.
- Hogy működik nálatok az élet? – kérdezte, mindenkit meghökkentve.
A három férfi csak nézett egymásra, majd egyikük válaszolt.
- Még a nagy filozófusok sem tudják ezt megmondani.
- Nem kérek bonyolult választ. Csak mondjátok meg, hogy egy egyed élete, hogy zajlik általában.
- Kérlek, mondj példát, mert ez nekem nem világos.
Leroy nem nézte le az új típusú embereket, sejtette, hogy nekik is, vagy legalábbis a gépeiknek feltűnt, az a jelentős különbség, amit a földi számítógép nem tudott értelmezni.
- Rendben. – Mondta sóhajtva egy nagyot. – Ha leegyszerűsítem a dolgot, akkor a következő képen zajlik: két egyed párzása után, megfogan az új egyed, amit a nő világra hoz. Ezután a fiatal egyed folyamatosan nő és fejlődik, szellemileg és fizikailag is. A testi fejlődés az első periódusban gyors, később lelassul, majd a pubertás korban ismét lesz egy gyorsabb időszak. A szellemi fejlődés, a tudás elsajátítása mondhatni, exponenciálisan növekszik. A fizikai növekedés, körülbelül a teljes élet negyedéig tart, innentől kezdve a test fokozatosan leépül, mígnem teljesen elpusztul. A ,,leépülés” fokozatos, lassú, csak az élet végén gyorsul fel. A teljes élettartam egyedenként változó. A szellemi fejlődés, jobb esetben egész életen át tart, elmondható hogy az élet utolsó hetedében ez is visszafejlődik, néhányszor jelentős mértékben. Ha társadalmilag nézzük, akkor a következőképp történik. A fizikai fejlődés során a szülők felelősek a fiatal egyedért, segítik minden téren a fejlődését. Ahogy idősödik a társadalomban egyre befolyásosabb szerephez jut, élete kétötöd része körül utódot nemz. Élete végén visszavonul és néhány évet nyugalomban tölt, általában egyre betegesebb, majd meghal. Vagyonától, személyétől és vallásától függően emlékhelyet állítanak neki. Ez persze csak az átlagos értékrend szerint élő emberekre igaz. Az átlag, pedig többnyire fikció, pont ugyanannyi az esélye, mint egy átlagtól teljesen eltérő életnek. A szórás mégis kicsi. Körülbelül így működik a Föld.
- Hasonlót szűrtünk le mi is az adatbázisotokból. De továbbra sem érthető számunkra pár dolog. Nálatok minden fordítva történik.
- Ez nézőpont kérdése.

A következő éjszakát, mint azt tisztázták, megint az űrhajóban töltötték a felfedező csapat tagjai. A reggel viszont, nem a megszokott menetben zajlott. Az anyahang ébresztette őket. Kissé álmosan a közös szobába mentek, hogy megtudják, mi ilyen sürgős.
- Jó reggelt mindenkinek!
Halk köszöntések érkeztek a csapat tagjaitól.
- Nem várt fejleményekről kaptam hírt, az új faj képviselőitől. Mint azt a nekünk elküldött adatokból is kiszűrődik, ez az embercsoport nagyon ügyel a társadalmára. Nagyon jól működőnek tartják az életüket és mindenféleképpen meg akarj óvni a ,,rendszert” a káros hatásoktól. Leroy tegnapi tájékoztató beszédéből, filozófusaik a következőket szűrték le:
,,Fajotok életvitele teljesen ellentmond mindenféle racionalitásnak. Sőt, a fizika törvényeinek is. A könnyebb érthetőség kedvéért prezentálni szeretnénk, hogy miként működik az élet a belsőbb rétegekben. Az élet kezdete, a galaxisotokon való lét végéhez hasonlít. Minden egyed kiválik a földből és önálló lény lesz. Testi állapota nem túl jó, de egész élete folyamán javul. Amint a munkára képessé válik, elkezd dolgozni. Hatalmas tudással rendelkezik, ami az idő folyamán majd fokozatosan csökken, különböző tréningek által, amik segítik levenni a terhet az egyedek válláról, a tudás elfeledésével. Mikor elkezd dolgozni, először a legmagasabb pozícióban, nagy felelősséget vállalva végzi teendőit, majd egyre alacsonyabb beosztásba kerül, ezzel is könnyebbé téve életét. Amint könnyebbedik az élete, felbukkannak a végegyedei. Ezekkel az egyedekkel fog élete végén egyesülni. Életének a második harmadában az alapegyedit befogadja testébe, így egyesítve végül az egész fajt. Visszatérve a testi állapotára elmondható, hogy létének végéhez közeledve, egyre egészségesebb lesz, egyre jobban rá lesz utalva végegyedeire, akik segítik útját, amíg velük végleg egyesül. Mint az látható, a mi társadalmunk az egységről szól, a harmóniáról. A ti életetek, pedig a faj szétmorzsolódását hozza magával. Nem engedhetjük, hogy ezt a példát, a belsőbb rétegek nemzetségei lássák. Hatalmas terhelés lenne a számukra. A másik aggasztó tény életviteletekben, az úgy nevezett öngyilkosság. Bár nem teljesen sikerült értelmeznünk ezt a jelenséget, úgy gondoljuk, hogy ez a társadalmi teendők alóli menekülést jelenti. Ezt teljességgel elfogadhatatlannak tartjuk. Bár egyelőre úgy gondoljuk, hogy a mi biológiai szabályaink mellett kivitelezhetetlen, mégis úgy döntöttünk, hogy nem engedünk titeket érintkezni a belsőbb rétegek lakóival. Amíg nem sikerül értelmeznünk mindent, a filozófiátokkal kapcsolatban addig nem engedhetjük az érintkezést. Kérjük, várjatok türelemmel a döntésbe a hajón. Bizonytalan ideig karanténba helyezzük, gépezeteteket.”
Az űrhajó hat lakosa tátott szájjal bámult a képernyőre, olvasva a szöveget. Sokként hatott rájuk a belsőbb rétegek üzenete. Bizonytalan időre bezárták őket.
- Ez egy életfogytiglannal felérő büntetés. – Szólalt meg végül Leroy.

A csapat nem tudta, hogy meddig marad bezárva. A belsőbb rétegek lakói nem kommunikáltak velük. Bár még csak egy hét telt el, a karantén kezdete óta, a felfedezők mindegyike nagyon rossz idegállapotban volt, kivétel nélkül. Hosszú ideje éltek bizonytalanságban. Amikor megérkeztek, mindenki fellélegzett, hogy megérkeztek a végállomáshoz, innentől már minden jobb lesz, és belátható időn belül vissza is térhetnék a Földre. Újra szabadon élhetnek. Régóta nem érezte egyikük sem a szabadság ízét. Az utolsó hétre veszekedések sorozata volt jellemző. A legnagyobb összetűzésbe Nicola és Leroy került. A férfi megállás nélkül szidalmazta társát. Amikor összegyűltek a heti gyűlésre, még nem tudták, hogy útjuk végéhez érkeztek.
A pszichológusnőnek továbbra is össze kellett volna tartani a csapatot, de az események őt is nagyon megviselték. Nem tudta beszédre bírni, magát se, nem, hogy a többieket. A gyűlés alatt csak Michael és George váltott néhány szót. Amaya és Leroy meredten bámult maga elé, Nicola szokásos holdkóros tekintetével kémlelte a falakat. Ekkor már felborult az életrendjük is, teljesen változó időpontban aludtak, a nappalt pedig egymástól külön töltötték.
A gyűlés után mindenki elvonult egy-egy külön szobába, ugyanis mindegyiknek megvolt a saját helye, ahol az idejét eltöltötte. Persze amikor egyedül voltak, nem csináltak semmit. Feküdtek, ha pedig elmerevedett a testük járkáltak egy kicsit. Leroy aznap nem maradt a szobájában. Felállt és átment Nicolához. Belépett az ajtón de nem szólt egy szót se. Nicola nem nézett rá.
- Miért nem mersz rám nézni? – kérdezte Leroy, de a nő nem válaszolt.
- Tudom ki vagy. – Folytatta Leroy. – Felismertelek. Öt évvel ezelőtt még én is Illinoisban laktam. Láttam a képed az újságban.
Nicola továbbra sem reagált.
- Mondj már valamit! Védd meg magad valamivel! – Nicola továbbra sem nézett fel, úgy tűnt nem is hallja, amit Leroy mond.
- Jogász vagy ugye? Helyesebben ügyész, nem? Jól van. Én ezt nem bírom tovább. Te is csak egy nyamvadt börtöntöltelék vagy. Pont, mint mindenki más ezen a tetves hajón. De te mégsem vagy olyan, mint én, vagy mi. – Szünetet tartott, hátha mondd valamit a nő. De az továbbra is hallgatott.
- Te embereket kínoztál és öltél. Mi az én kaszinós ügyem a tiédhez képest?! Nicky az igazságosztó. Azzal védekeztél, hogy csak az igazságot véded! Ugye?
Nicola ekkor felnézett Leroy. A szeme düht és agressziót sugárzott
- És most mit akarsz tenni? – kérdezte a nő.
- Igazságot! – Üvöltötte Leroy és rávetette magát Nicolára, aki nem tudott védekezni a sokkal erősebb férfi ellen. Gyorsan hallt meg és csendben. Csak néhány hangot nyögött, miközben a férfi megfojtotta.

A gyilkos szobában halálos csönd volt. Csak Leroy halk lihegését lehetett hallani. Miután rájött, mit tett elkerekedett szemmel engedte el, a fiatal nő nyakát. Sírás és pánik uralkodott el rajta. Ebben az állapotban ült még egy darabig, de egyszer csak megszólalt. – Gyilkos lettem! – A felismerés miatt, hirtelen undorodni kezdett magától. Felállt, kiment a szobából és folyamatosan ezt az egy mondatot suttogta magának. Már egy ideje sétált, amikor hirtelen megállt és kiabálni kezdett. – Gyilkos vagyok! – Nem tudta, hogy éppen Michael szobája előtt áll. Többször elismételte a mondatot. Egyszer csak nyílott az ajtó. Michael állt az ajtóban és kérdőn nézett Leroyra. Leroynak hirtelen elkezdett működni az agya. Már régen tudta, hogy itt mindenki bűnös. Valószínűleg Michaelben is realizálódott az igazság. Leroy elkezdett futni. Michael rögtön reagált és utána eredt. Most már Michael kiabált. – Gyilkos, gyilkos! – Nicolát kivéve mindenki a folyosóra sietett, hallva a rohanó lépteket és Michael kiáltozását. Leroy, mikor látta, hogy mindenki őt üldözi, földre vetette magát és rángatózni kezdett. A többiek, Kathleent kivéve lefogták és ütni kezdték. A pszichológusnő ordítozott.
- Hagyjátok abba! Egyikőtök sem különb! George nyugodj meg és hagyd békén. Bizonyítsd be, hogy nem vagy bűnös, hogy csak elmezavar volt, amit a családoddal műveltél!
Hiába valók voltak szavai.
- Amaya eddig szeretted ezt a férfit, ahogy a férjeidet is! Miért csinálod ezt megint? Én nem értelek titeket. George állítsd le őket legalább te. Nem válhatsz te is gyilkossá.
A félelemtől és pániktól zihálva próbálta megállítani a lincselést, de esélye sem volt a három elborult agyú ember ellen. Kath felállt és hátrébb ment.
-Elég volt! – kiáltotta.
Ezután három lövés dörrent el. Kathleen ott állt, a halálra vert Leroy és három golyó általi halált halt ember felett. Ahogy, a pisztolya abba hagyta a füstölgést, így szólt.
- Egyedül maradtam.
A tárban már csak egy golyó volt. Ezt magának hagyta meg.

4
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

szo, 2007-12-01 21:03 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Nagy munka, de olvasd el mégyegyszer... a vesszőhibákat, az elsírásokat, a kihagyott szavakat és az önellentmondásokat biztosan megtalálod. ;) (Pl. egy mindjárt az elején: először 5 embert, majd hatot emlegetsz.)
A legelső része kicsit Dűnés (nekem), ott vannak ilyen "szövegek". :)
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

szo, 2007-12-01 22:26 G. B. Sastre

Még át lesz javítja, ugyanis találtam egy humánlelket aki képes jó helyre rakni a vesszőket. Ma lettem kész vele így még nem tudta kijavítani. Átolvastam az elejét de nem találom hol írok öt embert. Csak azt találtam, hogy öt különböző államból jöttek de ez így is van. Mi az a Dűne? (Bocsánat nem szoktam scifit olvasni.)

________________________________
Those that claim that they're not showing off are drowning in denial.

szo, 2007-12-01 22:32 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Sajnos nincs javítási lehetőség, sorry. Beküldted, így marad. Más pályázatoknál sem lehet javítani.
Ott írsz öt embert, ahol mondod, hogy kell egy pszichopata (izé, pszichológus), és a másik 4 meg legyen random. (Ja, a feketés beszolásod a rasszizmusról jó, tetszett.)
A Dűnét nem olvasni bűn. :D Nem sci-fi, hanem "űrfanatsy"-ként aposztrofálják, mint az SW-t. Olvasd el. Bármelyik részét. De azért ne a folytatásokkal kezdd... ( ~ gyermekei, ~istencsászára, ~eretnekei, ~ káptalanház).
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

szo, 2007-12-01 23:03 Switch

Switch képe

A Messiást ki tetszett hagyni. :)
--------------------------
Eget rengető a feszültség!

v, 2007-12-02 22:03 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Valóban, pedig az itt sorakozik a polcomon, mindjárt jobbkézről, gondoltam, azt biztos nem hagyom ki.
És előjátékból (de hülye neve van, áh!) egyedül A Butleri Dzsihadot olvasd el, azt az angoltanárom fordította. :D Megvan a fordítói példányom belőle.
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

szo, 2007-12-01 23:13 G. B. Sastre

Bocs nem tudtam. Csak hirtelen megláttam a szerkesztés részt és gondoltam ott lehet. És tényleg igazad ott van, hogy négy ember. Emlékszem, hogy amikor átnéztem akkor oda volt írva, hogy kell egy picopata (...) meg egy orvos. Aztán rájöttem, hogy nem raktam bele orvost. Szóval azt kitöröltem. A négy meg négy maradt.
Majd ráveszem magam és elolvasok egyet. Egyébként remélem nem félreérthető, nem vagyok rasszista egyáltalán. De ez annyira tipikus, hogy bele kellett írni.
TOKEN

________________________________
Those that claim that they're not showing off are drowning in denial.

v, 2007-12-02 16:56 Lucifer

Lucifer képe

(egy herbertista megjegyzése: "s a Dűnét ne is a Brian Herbert s Kevin J. Anderson szerzőpáros tollából fakasztott előzményekkel kezd...Frank Herbert, e becses nevet keresd a borítón :) Bi-la kaifa! )

v, 2007-12-02 14:20 Anumerol

Őszintén szólva se a történet, se a stílus nem tetszik igazán. Valószínűleg nem éli meg a második olvasást részemről. De azért egynek elment. Sok elírásos hiba van, ami ilyen terjedelmnél fogható a nagyszámokra, szal még elviselhető:)
________________________________________
Vita nihil aliud quam ad mortem iter est

h, 2007-12-03 10:17 Szantorina

Szantorina képe

Az alapötlet tetszett, felkeltetted vele az érdeklődésem. A szöveg kicsit nehezen olvasható, mivel az akciójelenetek belesimulnak a leírásokba. Talán a horror részén még dolgozhattál volna (bár magam sem szeretem a véres jeleneteket).

h, 2007-12-03 13:06 SzabadMedve

SzabadMedve képe

Az én meglátásom a következő: egy technokrata és egy szociológiai ötlet-magot próbáltál kibontani párhuzamosan, úgy, hogy e kettő némiképp egymásba fonódjon és szerves egészt alkosson, de ez nem sikerült, mert ez a két szál nem igazán illik össze. Tökéletesen nyomon követhető, hogy a narrátor, mikor csap át csillagászból szociológusba, sőt, a narratíva néhol egészen tanáruras-felvilágosító jelleget ölt, ami kifejezetten szárazzá teszi és hosszú időre feleslegesen megakasztja a cselekményt (ez regénynél lehet a szerzői stratégia része, de novellánál szerintem nem, hiszen a keretek itt szűkösebbek).
Túlzottan széttartó a novella, túl sok elemet próbáltál beilleszteni és ez szerintem a végeredmény rovására ment. El kellett volna döntened, hogy melyik ötlet-magot, melyik elemet teszed az írás központi elemévé. Néhol olyan érzésem támadt (mikor a szereplők egymáshoz való viszonyának alakulását ecsetelted, igencsak tudósi, percíz jelleggel), hogy a műsormagazinok bárgyú Tv sorozatokról szóló rövid összefoglalóját olvasgatom.
A fogalmazást döcögősnek éreztem, nem igazán olvastatta magát a szöveg, bizonyos mondatok pedig értelmezhetetlenre vagy erőltetettre/túlbonyolítottra sikerültek. Pl.:

"Ők ketten nem cinkosok voltak..."
Itt a cinkos szakzsargon?

"Az űrrepülő ezek után véletlenszerűen haladt, de a rendszer megtartása miatt, ugyanabba az irányba, mindig."
Hogy lehet véletlenszerűen ugyanabba az irányba haladni?

"A szokásos információcsere történt meg a két fél között."
Előtte sehol sem utaltál rá, hogyan zajlottak az eddigi (esetleges) kapcsolatfelvételek ember és idegen faj között.

"Valamint nem látszott, hogy bármiféle behelyezhető műszert hasznának a közös nyelv használatához."
Rájöttem ám, hogy itt olyasmire gondolsz, mint a Bábel-hal, de ez a mondat szerintem nagyon csikorog.

"- Elképzelhetetlenek, és minden fordítva van, de ez mégsem igaz. Valahogy irreális."
Szintén olyan, ami tökön rúgja a gyanútlan olvasót.

"Ez persze csak az átlagos értékrend szerint élő emberekre igaz. Az átlag, pedig többnyire fikció, pont ugyanannyi az esélye, mint egy átlagtól teljesen eltérő életnek."
A helyedben ezt is gördülékenyebbre faragnám.

Ami még szúrta a szemem, hogy több helyen is számokat írtál a szövegbe (pl.: "Mint mondta, nem hagyjuk, hogy más, már ismert galaxisban megálljanak. 2 évig fog tartani az oda út, ebből 21 hónapot hibernálásban töltenek.")

A felvezető cikk túl hosszú, száraz, pozitivista, én legalábbis elveszítettem a lendületet. Úgy értem egyszerűen nem csigázza föl az olvasót, hanem inkább eltántorítja a továbbolvasástól (mert felvillantja a rá váró retteneteket). Huxley-t ettől függetlenül értékeltem, az jó pont:)

A feketés beszólás nekem is tetszett, és nyugodj meg, nem foglak elkönyvelni rasszístának.

Amit még találtam és javításra ajánlanám:

"...ahogy haladtak egyre sűrűbb volt és lassabban tudtak csak haladni."
Bántó szóismétlés.

"Leroy (valószínűleg) úgy döntött, hogy nem kerülgeti tovább a témát."
A mindenttudó elbeszélő miért válik ilyen bizonytalanná?

"...Nicolát kivéve mindenki a folyosóra sietett,..."
Fölösleges, mert Nicola fél perce halt meg, tehát nem siethet a folyosóra.

"Ahogy, a pisztolya abba hagyta a füstölgést, így szólt."
A pisztoly nem abbahagyja a füstölgést (gombnyomásra), és nem szokott megszólalni. És nem kell az első vessző.

A helyesírási hibákat nem mazsoláztam ki külön, remélem lesz más, aki összegyűjti őket számodra, ne haragudj ezért, menthetetlenül lusta vagyok!

h, 2007-12-03 15:38 G. B. Sastre

Köszönöm, ezt a hosszú elemzést. Igazatok van, tényleg száraz, nem tudom jobban megírni. A(z) (ál)tudományos vonal, egy részről azért került bele, hogy sci-fi legyen, más részről pedig azért, mert rá akartam világítani, hogy mivel alkalmazkodunk ezért a természettudomány összefügg a filozófiával (vagy szociológiával). Az elején még úgy gondoltam hosszabb lesz, de nem volt időm, illetve energiakedvem megcsinálni hosszabbra, végül jobban lefoglalt az érettségi, mint gondoltam. Viszont mindenképp be akartam küldeni, mert a fordítva működő élet már régen egy ötletem volt és ez egy jó alkalom volt, hogy megírjam. Kösz, hogy elolvastátok (ha elolvastátok és nem estetek össze a felénél). A helyesírási hibákat ne gyűjtsd ki, ha csak nem élvezed, engem különösebben nem izgat. Legközelebb, korlátok nélkül próbálok majd gondolatokat közölni. Hátha akkor nem lesz unalmas és nem veszik el a lényeg.

cs, 2007-12-13 09:06 dexpunk (nem ellenőrzött)

Először nem esett le, mi az a fényhossz, aztán perszer kigyulladt a kis villanykörte a fejem felett :)
Gondolom úgy gondoltad, hogy ha a fényév távolságot jelöl, a fényhossz legyen időmértékegység :)
Érdekes, bár nem tudom, tudományos alapon van-e értelme (ezt nálam okosabbak majd megmondják)

cs, 2007-12-13 14:04 G. B. Sastre

Úgy gondoltam, ahogy mondod, a fényhossz az annyi idő amennyi alatt a galaxison keresztülmegy a fény. Akartam, hogy legyenek benne olyan dolgok, amiket a belsőbb rétegekben máshogy határoznak meg, mint a Földön.

h, 2007-12-17 10:12 dexpunk (nem ellenőrzött)

Aha. Mondjuk a galaxis folyamatos tágulása (majd összehúzódása) miatt a fényhossz nem lenne standard mértékegység, asszem. Bár nem tudom. A fizikát az utóbbi években hanyagoltam... :)

h, 2007-12-17 21:18 G. B. Sastre

Hát ott pont. Most összevissza szégyellem magam. Kicsit elszomorodtam.