Vagány és Laza Rt.

A V&L vezetősége még sosem volt ekkora lázban. Izgalmukat nem az okozta, hogy ismét semmiféle profitot nem termeltek; sem az, hogy nem folyt a munka a cégnél, mivel ezek megszokottak voltak errefelé. A baj az volt, hogy valaki olyan közeledett a főhadiszállásuk felé, aki komolyan gondolta azt, amit az univerzumban tulajdonképpen senki más: vásárolni a V&L-től.
A vita már jó ideje folyt az öt tag között.
– Téged ki kérdezett? – tört ki Mr. Aradar, és hatalmasat vágott a nagy tölgyfaasztalra. Valaha békés ember hírében állt, ám az eltelt évek az alkoholizmus és a kiújuló gyomorfekély rögös útjára vezették. Mindkettő komoly nyomokat vésett jellemébe és küllemébe egyaránt.
Mr. Gull, az elnök, még pont elkapta lerepülő poharát.
– Uraim, uraim! – szólt, és felhajtotta a pohárban maradt pár korty vizet. – Vitatkozással nem megyünk semmire, ha…
– Csak idő kérdése volt az egész, hogy rájöjjön valaki… – motyogta Mr. Bagin, a tanács legidősebb tagja, aki társai legnagyobb sajnálatára a korral érkező bölcsességet nem építő jellegű kritikákba, hanem pesszimizmusba ölte.
– Ne motyogj! – üvöltötte Aradar, és megrázta öklét az öreg felé.
– Figyelembe vettük a kockázatokat… – szólt nyugodtan Mr. Bid, és beleszívott vastag, utángyártott szivarjába. Még a cég megalakulása idején rendelt belőle pár ládányit, de pocsék minősége miatt csak kivételes alkalmakkor fogyasztotta: ünnepek és katasztrófák idején.
– …ha nem találunk ki valamit gyorsan, vége a mi kis látszatüzletünknek! Ekkora csalásért viszont évszázadokig fogjuk lapátolni az ércet a bányakolóniákon! – folytatta az elnök túlharsogva a többieket.
Szavait pusztába kiáltotta, senki sem figyelt rá oda… még Mr. Tron sem, pedig ő kivételesen a külső megfigyelő szerepét töltötte be a vitában. Igazából nem önszántából maradt néma. Olyan komolyan megfázott, hogy levegőt is alig bírt venni, nem hogy beszélni.
– A vásárló belépett a rendszerbe. Tizenöt percen belül megérkezik – szólt egy hang a hangszórókból.
Egyszerre mindenki elhallgatott. Tron, látva, hogy itt a remek alkalom megszólalnia, megkísérelte rendbe szedni szétzilálódott hangszálait.
Gull az utolsó pillanatban megelőzte.
– Hol van a reklámarcunk? – kérdezte.
– Túladagolás – válaszolt Bid egy buddhista pap nyugalmával. – Két hónapja.
– Ő valóban tökéletes v&l volt… – reagált halkan Bagin.
– Csudába! – vakarta a fejét Gull. Így utólag már sajnálta, hogy csak egy ilyen embert találtak. Ennyi akkor elég volt, hogy elindítsák az üzletet és bizonyítsák a nevelési módszerük hatásosságát…
„…most viszont jól jönne egy tartalék…” – gondolta magában.

A kis társaság aggódva figyelte a szerszámos állványok között, ahogy a hatalmas járgány némi manőverezés után hangos csattanással a zsilip vasbetonján terem.
– Uraim, profizmust várok el önöktől! – jelentette ki Gull, miután kikapcsoltak a hajtóművek. – Elvégre egyikünk sem most kezdte…
– És ha nem sikerül? – kérdezte Bagin. Válaszként Aradar lekevert neki egy pofont.
Gull ez egyszer hálás volt magas vérmérsékletű társának: a negatív hozzáállás volt a legutolsó, amit most megengedhettek maguknak!
– Mi vagyunk a legnagyobb szélhámosok az univerzumban! – lelkesített tovább. – Egy ilyen egyszerű vásárló nem foghat ki rajtunk!
Tévedett. Az igaz volt ugyan, hogy ők bármely átlagos embernek lyukat tudtak beszélni a hasába, de itt most valami másról volt szó: a hajó oldala lenyílt és a belőle kiömlő füstben egy bundába öltözött, hosszú fekete hajú, csont-bőr férfi alakja rajzolódott ki.
Lerobogott a rámpán és nyílegyenesen az igazgatótanács felé indult.
A mellettük felhalmozott szerszámosládákhoz érve megtorpant.
– Lássuk az árut – hörögte, és átnyújtott egy a noteszt a fém ládáknak. – Ilyesmit keresek.
Tüsszentett egyet. Zsebkendőért nyúlt és bosszúsan letörölte az orrára ragadt fehér port.
Egy pillanatra sem fordult a tanácstagok felé, akik köpni-nyelni sem tudtak a döbbenettől. A vásárló olyan volt, mint a termékeik! Pedig pont azért foglalkoztak ilyesmikkel, mert már rég kihaltak az ismert világegyetemből… és nem is hiányoztak senkinek!
– Üdvözlöm! – szólította meg végül Gull.
A figura ijedtében felkiáltott, megbotlott és hanyatt esett.
– Mi a…? – pislogott. Könyékig elmerült az egyik zsebében és vastag keretes szemüveget húzott elő belőle. Az orrára csíptette. Véreres szemei hatalmasra nőttek a lencsék mögött.
– Igazán saj…
– Hozzák már másra a szívbajt! – vágott közbe ingerülten. Nagy nehezen feltápászkodott. Pár másodpercig csodálkozva bámulta az előtte tornyosuló ládákat, majd felkapta a noteszt és Gull kezébe nyomta. – Az kell, amelyik a legjobban megfelel ennek!
Gull szó nélkül nekiállt olvasni. Részletesen le volt benne írva, hogy egy v&l-nek milyennek kell lennie: kinézet, viselkedés, gondolkodásmód, stb. Gyorsan rájött, hogy még ha lennének az ő módszerük által kinevelt emberek, azok sem tudnának megfelelni a vevő elvárásainak.
Nyílvánvaló volt, hogy egyiküknek fogalma sincs a valódi lazaságról és vagányságról. Gull sejtette, hogy nem a noteszben van a hiba…
Míg olvasott, Aradar vette át tőle a beszélgetés fonalát.
– Pontosan mit szeretne? – kérdezte egy bérgyilkos hidegvérével.
– Hogy mit? – kérdezett vissza a vendég. – Itt képeznek laza embereket, nem?
Aradar határozottan bólintott.
– Unalmassá vált a világ, fel kell rázni egy kicsit! Kellene pár ember, akikkel újralakíthatom a régi rockbandámat – folytatta, és delíriumtól remegő kezével Tronra mutatott. – Valami olyasmik, mint ő!
Tron válaszként csuklott egyet.
– Olvastam a nevelési programjukat. Annak ellenére, hogy az egész egy hülyeség, ő egész bíztatónak tűnik…
– Látom, valami különlegesre vágyik – lépett Gull mosolyogva Tronhoz és megragadta a vállát. Közben a noteszt óvatosan Aradar kezébe csúsztatta, aki ezután szó nélkül elrohant vele a dolgára. – Igazán remek mintát nézett ki magának…
– Minta? Ő talán nem eladó?
Tron hevesen megrázta a fejét.
– Vannak nála sokkal jobb termékeink is! – legyintett Gull, és a komplexum belseje felé mutatott. – Feltételezem, le óhajtja őket tesztelni, mielőtt vásárlásra adná a fejét…
– Természetesen.
– Akkor indulhatunk a laborba?
– Csak egy pillanat. – Gull már ki is találta, hova fog mutatni, hol látta utoljára a noteszt, ám a vevő nem foglalkozott ilyesmivel. Visszafordult a hajója felé és elordította magát. – Marihuána!
Egy zöldre mázolt robot jelent meg a hajó ajtajában. Lerobogott a rámpán és megállt gazdája előtt.
– Nála van az életmentő felszerelésem – mutatott a gépre. A robot erre lepattintotta testéről az egyik dobozkát és megmutatta tartalmát a tanács tagjainak. Hófehér por volt benne. – Részemről most már mehetünk.
Bid és Bagin rögtön közrefogták.
– Pontosan honnan is érkezett ön hozzánk? – kérdezte egyikük. Bevett szokás volt, hogy beszélgetéssel vonták el az áldozat figyelmét olyan apróságokról, mint például, hogy nem a legrövidebb úton vezetik őt az épület belsejébe.
– A Földről. Nemrég olvasztottak ki a hibernálásból.
Megtorpantak. Erre a válaszra egyikük sem számított.
– Aludtam pár száz évet. Tudják, mikor lefagyasztottak, még nem volt gyógyír a betegségeimre – mesélte tovább. – Kivéve a drogmentes életet, ami ugye nem élet… – nevetett.
Így legalább már világos volt néhány dolog. Néha előkerült a hibernálásból pár bolond…

A tesztlabor ajtajában három alak várakozott. Egyikük unottan rágta rágógumiját, a másik csendben cigarettázott, a harmadik pedig egy sörösüveggel bírkózott. Mindhárman fekete bőrkabátba és farmerba voltak öltöztetve.
– Ők a termékeink – mutatott rájuk elégedetten a szintén ott várakozó Aradar. Gull a portást, az egyik takarítót és a fejlesztési tanácsadót vélte felfedezni bennük. – Első osztályú v&l-ek mind.
– És készen állnak a tesztre? – kérdezte a vevő.
– Készen – válaszolt nyugodtan. Intésére mindhárman eltűntek a laborba vezető ajtón keresztül.
– Ő is menjen! – biccentett a vendég Tron felé.
Tronnak egy másodpercnyi ideje sem volt elgondolkodni, társai már léptek is oda mellé, hogy belökjék az ajtón…
A szemben lévő fal oldalra húzódott, és előtűnt mögüle a kamrakezelő komputer.
– Kezdhetjük? – kérdezte Aradar mosolyogva, és belökte a gépbe az adatkazettát, amit az eltelt negyed óra alatt a notesz alapján összetákolt.
A vevő megrázta a fejét. Ismét könyékig elmerült bundája zsebében és egy másik kazettát húzott elő onnan. Aradar arcáról lefagyott a mosoly.
– Ezt szeretném látni – mondta átnyújtva neki. Rikító narancssárga volt, esély sem volt elkeverni azt a fekete színű másikkal.
Szorult a hurok…
Felragyogott a gép képernyője. Az addig üres laborban tágas szobák alakultak ki: az első, „Társkeresés” feliratú helyiségben egy szórakozóhely épült fel, a második, „Hörgés” feliratúban egy színpad. A harmadikba nem lehetett belátni, mert vastagon ömlött ki belőle a füst, a negyedik, „Gitárimitálás” feliratúban pedig egy szék volt néhány seprűvel.
A szobákba androidok léptek, és a paneljeikhez állva nekifogtak letöltölteni az aktuális viselkedési protokolt.
– Hány terméket óhajt vásárolni? – kérdezte hirtelen Bid. Homloka gyöngyözött az izzadtságtól.
– Ötöt viszek azokból, akik megfelelnek – fordult feléje a vendég. Közben Aradar előkapta a noteszt, és hevesen keresni kezdte benne a teszt lehetséges megoldását…
– Annyi nem biztos, hogy van raktáron – húzta az időt Bid. – Most eléggé ki vagyunk fogyva…
A vevő erre mondani akart valamit, de végül mégis csendben maradt: az egyik „termék” lépett az első helyiségbe, őt kezdte figyelni.
A férfi az elvárásoknak megfelelően beszédbe elegyedett a bárpultnál ülő csinos androidnővel, ám fél perccel később akkora pofont kapott tőle, hogy bukfencet vetett a padlón.
Aradar megsemmisülten csúsztatta vissza a zsebébe a noteszt.
– Hmmm… – hömmögött a vendég. Csettintett a robotjának. – Ez még ugye csak tanul?
Nem kapott választ. A gép leakasztotta testéről az egyik dobozt, felnyitotta, majd lapos karjára vékony csíkban fehér port szórt belőle. Az anyagot gazdája orra alá tolta.
A másodpercekig tartó kínos hallgatásban a szipákoláson kívül semmi sem hallattszott.
– Ez sem elég erős cucc – mondta végül a néma robotnak. – Inkább adj egy cigit.
Letörölte az orráról a port. Lopva a képernyőre pillantott, amin éppen az eszméletlen portást vonszolta ki a küzdőtérről két Marihuánatípusú robot.
– Jut eszembe, nincs véletlenül egy robotpszichológusuk? – kérdezte. – A droidom valami „standard programhibás”, ami ugyan nekem csak annyit jelent, hogy nem beszél, de az ilyesmi állítólag nem helyénvaló – magyarázta. A droid cigarettát sodort, majd meggyújtotta az ujjába épített egyik öngyújtóval. A lángnyelvtől eszelős vigyor szökött zöld arcára. – Sajnos még nem volt időm kijavíttatni.
Bid jobbnak látta egy lépéssel eltávolodni a robottól.
– Tudtommal az ilyesmi veszélyes, nem? – kérdezte.
– Nemtom. A hibája valami „tüzes” a gyártó szerint – legyintett és elvette a cigarettát. – Én nem aggódom. Én is szeretem a tü…
Hirtelen mindenki megfeledkezett a robotról és furcsa kapcsolatáról a tűzzel: Tron lépett be a „Társkeresés” feliratú ajtón.
Egy darabig csodálkozva fordult hol az asztalok, hol a nő felé. Úgy tűnt, fogalma sincs, mit kellene csinálnia. Az igazság az volt, hogy tudta, de látta azt is, mi történt az elődjével…
Elnyomott egy káromkodást és leült a hölgy mellé. Első lépésként megpróbálta felhívni magára a figyelmét. Hang híján természetesen semmire sem jutott, csak az arca kezdett el egyre jobban zsibbadni a meg sem kapott pofontól. Végső kétségbeesésében egy kötegnyi pénzt lökött partnere elé.
– Ez a tied, ha ne…
Még be sem fejezte a mondatot, az androidnő már el is tette a pénzt, megragadta a kezét és olyan erővel rántotta a táncparkettre, hogy kis híján a szemben lévő asztalok közé zuhant.
Mikor pár perc múlva a döbbent Tront átlökték a „Hörgés” feliratú ajtón keresztül a következő terembe, a vevő már elégedetten mosolygott.
– Eddig egész jó – bólogatott. – Még a végén pozitívan csalódom a programjukban, uraim…

– Maguk ezt árunak nevezik?
A vendég nagyon ideges volt, bár az igazgatótanács még nála is jobban. Bidből hosszú évek elfojtott érzelmei törtek elő egyszerre, Aradar írtózatos gyomorcsikarások közepette vergődött az egyik fotelben, Bagin pedig elrohant a szívgyógyszeréért.
Gull egyedül maradt, hogy csodát tegyen.
– Milyen töketlen majmokat nevelnek maguk? – mutatott a férfi a három lestrapált „termék”-re. Kikapta a takarító kezéből a seprűt, rámarkolt a nyakára, másik kezét pedig a végébe nyomta. – A seprűt egy vagány és laza embernek így kell fognia! A valódi sepregetés csak a háziasszonyoknak és a takarítóknak való! – kiáltotta, majd a földhöz vágta a takarítóeszközt.
Már Tron ismételt jó szereplése sem tudta jobb kedvre deríteni: a számítógép tanúsága szerint, ő helyesen tartotta a kezében a seprűt. Az persze a képen nem látszódott, hogy valójában csak a nyelén lévő írást olvasgatja…
– Kell valami nyugtató! Most azonnal! – visította. Hűséges robotja kikészítette neki a következő adagot, de ő durván odébbtaszította a karját. A por leszóródott a földre.
– Égesd el az egész szemetet! Semmit sem érnek! – Benyúlt a bundája zsebébe és egy palackot húzott elő onnan. – Valami durvább kell!
Psssszzzttt…
A teljes tartalmát az orrába fújta, hangosan szippantva fel minden apró cseppjét.
Miután végzett, lépett egyet, majd hatalmas csattanással kiterült a padlón
Egy darabig senki sem mozdult, még Bid is lenyugodott a döbbenettől.
A flakon Gull lábához gurult. Lehajolt, felvette.
„Rovarírtó” – olvasta rajta a szavakat. – „Hatásos még pockok, egerek kifüstölésére is…”
– Most mi legyen? – kiáltotta Bid.
– Én már évekkel ezelőtt megmondtam, hogy csúnya vége lesz ennek az egésznek… – sóhajtott Bagin, aki ekkor ért vissza a gyógyszerével.
„…Gyerekektől távol tartandó. Amennyiben szembe kerül, bő vízzel öblítse…”
– Már megint kezded? Te talán nem sikkasztottad lelkesen az alaptőkét? – üvöltötte Aradar.
„…Összetevők: metamorfin, cianid…”
Az ajtó nyikorogva kitárult és Tron lépett be az irodába. Inge gombjai leszaggatva, nadrágja ügyetlenül csüngött vékony derekán. Hóna alatt ide-oda imbolygott a seprű, szájában még mindig füstölgött az elszívott füves cigaretta. Torka rettenetesen sajgott az énekléstől.
Gull eldobta a flakont. Hol Tronra, hol a földön fetrengő vendégre pillantott. Megvonta vállát.
„Nos, nincs más megoldás…” – gondolta magában. – „Kell valamit termelni…”

Mikor a vevő négy órával később felébredt, már úton volt hazafelé. Elégedetten vette tudomásul, hogy Tron ott ül mellette eszméletlenül a földön, vastagon betekerve világoskék csomagolópapírba, kezében a notesszel.
Egy üzenet volt a borítóra ragasztva: „A szerződést továbbítjuk, a terméken már elvégeztük a memóriatörlést. A robotját kölcsönvettük…”
– Uhh, a fejem – nyögte, és a kukába hajította a lapot. – Majd veszek másikat.
Elindult kávét keríteni magának.

– Kész szerencse, hogy az a hülye robot komolyan vette a gazdája utolsó parancsát – szólt elégedetten Bid, és szokásához híven szivarra gyújtott. Ünnepeltek. – A biztosító nem tud mibe belekötni, szó nélkül fizetnie kell!
– Még lebukhatunk… – motyogta Bagin.
– Ne aggódj, öreg! – legyintett Aradar. Sokkal békésebbé vált így, hogy túl voltak már a nehezén. – A vevő elégedetten távozott. Más nem fontos.
Gull felhajtotta az italát, majd összecsapta a tenyerét.
– És most mit kezdünk, hogy porig égett az üzem?
– Új céget kell alapítanunk, természetesen – válaszolt Bid. – De mit fogunk termelni?
– Nem kéne többet dolgozni annál, mint eddig – jegyezte meg Aradar, és évek óta először, ő is enyhén elmosolyodott.
Gull egy darabig elgondolkodva dörzsölgette az állát.
– Mit szólnátok hozzá, ha politikust nevelnénk? – kérdezte végül…

4.333335
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4.3 (6 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2008-05-16 08:27 Blade

Blade képe

11.

---- ----
So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.
----
"Mert zseni csak egy volt, mégpedig Neumann János. Mi, többiek tehetségesek voltunk, de nem voltunk zsenik..." - Wigner Jenő, Nobel díjas fizikus
---- ----

p, 2008-05-16 13:19 bellamaria

bellamaria képe

Érdekes, pörgős novella, jó kis csattanóval a végén. Tetszett :)

p, 2008-05-16 19:00 Soregi

Soregi képe

Az történet jó, csak nem tudom, mennyire illik a pályázatba. A vásárló karaktere ugyan laza, de hol a vagányság, egyszerű problémamegoldó képesség? Emiatt maradt bennem némi hiányérzet. A fickóból inkább a "Félelem és reszketés Las Vegasban" c. film hangulata sugárzott. Azt hiszem abban próbáltak ki Johnny Depp-ék egyre durvább cuccokat.
____________________________
Ki messze száll, elhagyván a földi bánatot, az túléli a mát, és túl a holnapot.

p, 2008-05-16 19:44 Alexei B Fargas

Nem elég egyszerű problémamegoldás, hogy Tront eladják kilóra?:-D
A Depp-es filmet nem láttam. :oops:

p, 2008-05-16 20:35 bellamaria

bellamaria képe

Szélhámosok voltak. Sajnos az életben is találkoztam már egy két ilyen "laza és vagány " alakkal, akik a nagy büdös semmit árulták. Hitelesen ábrázoltad a novellában alkotott karakteret.

p, 2008-05-16 20:55 Soregi

Soregi képe

Hát ez az, hogy a vevő laza, az eladóknak jó a problémamegoldó képességük, de e tulajdonságoknak egy szereplőben kellett volna megjelenniük.
És ki volt a vagány? :D
A Depp-es film igen érdekes, a rovarirtóig ők nem jutottak el, de azért kipróbáltak ezt-azt.
____________________________
Ki messze száll, elhagyván a földi bánatot, az túléli a mát, és túl a holnapot.

p, 2008-05-16 21:05 Alexei B Fargas

Szerintem elég vagány és laza dolog, ha be mered vállalni ugyanazt, amit a V&L vezetősége.
Eleve ahhoz, hogy csaló legyél, kell pofa, problémamegoldó képesség, lazaság és vagányság!
Nem értem a kukacoskodásod...:?:

szo, 2008-05-17 12:35 hazmat

hazmat képe

Ja, ezek a lókötők téleg lazák és pofátlanok. Soreginek csak az a gondja, hogy mindezek az "erények" nem egy karakterben, a főhősödben egyesültek...

szo, 2008-05-17 12:44 Alexei B Fargas

Nem akartam szó szerint venni a kiírást, mert abban nincsen semmi izgalmas és szórakoztató. Han Solo karaktert bárki, akiben minimális írói ambíciók akadnak, tud venni és behajítani egy milliószor eldurrantott helyzetbe. Van is ilyesmire példa itt a pályázaton, nem is egy...

szo, 2008-05-17 12:58 hazmat

hazmat képe

Zaphira tudna erről mesélni... neki, ha jól emlékszem nem jött össze a Han Solo féle karakter megformálása, bár még SW könyvet is olvasgatott. Hidd el, ha vki nincs otthon a témában, nehéz dolga van és ráadásul te még cifráztad is. Szóval a cucc, amit nyomtál ínyemre volt. Egyébként mit értesz milliószor eldurrantott helyzeten?

szo, 2008-05-17 14:06 Alexei B Fargas

Kicsit túloztam. Egyébként arra gondoltam, hogy rengeteg ötletet használtak fel az SW és az Indy filmekből a versenytársak közül néhányan, ami persze nem feltétlenül baj, bár én nem tartom éppenséggel helyes hozzáállásnak. Tulajdonképpen arra akarok kilyukadni, hogy bármennyire is nem annyira tetszetős a novim, mint szeretném, azért a kreatívitást remélem értékelni fogják a zsűriben.

szo, 2008-05-17 19:33 Soregi

Soregi képe

"Nem akartam szó szerint venni a kiírást..." Pedig azért van. Szerintem egyáltalán nem volt könnyű ez a pályázat, pláne, ha minden feltételhez tartani akarta magát a próbálkozó. De kívánom, hogy nyerd meg, és fejet hajtok!
____________________________
Ki messze száll, elhagyván a földi bánatot, az túléli a mát, és túl a holnapot.

szo, 2008-05-17 19:43 Alexei B Fargas

Olvasva a négy öt csillagos pályaművet, erre nem sok esélyt látok...

szo, 2008-05-17 19:52 Soregi

Soregi képe

Tényleg van egy-két igazán remek írás. De amire mi rátesszük az öt csillagot, nem feltétlenül tetszik a szerkesztőknek is! A remény hal meg utoljára!
____________________________
Ki messze száll, elhagyván a földi bánatot, az túléli a mát, és túl a holnapot.

szo, 2008-05-17 20:04 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Én maradok az egészséges pesszimizmusnál. :)
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

szo, 2008-05-17 19:28 Soregi

Soregi képe

A kiírás alapján véleményeztem.
Nem tudom, ez miért kukacoskodás? :?:
____________________________
Ki messze száll, elhagyván a földi bánatot, az túléli a mát, és túl a holnapot.

szo, 2008-05-17 09:02 szegeri

A karaktereket zseniálisan ábrázoltad, nagyon jók a párbeszédek. Mindössze a narkós figura nem jött be nekem, de csak mert a Trainspotting óta nem kedvelem őket (előtte nem találkoztam a témával).
A történet fonalát sajna nehezen találtam, talán hiányzott nekem az egész eleje, az alapja.
Ettől fügetlenül szórakoztató volt.

szo, 2008-05-17 12:08 Alexei B Fargas

Köszi!
Igen, a felvezetés lehetne kicsit hosszabb. Majd lehet, hogy csinálok egy "nem 15k" verziót. :-)

szo, 2008-05-17 21:07 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

No!
A történet kellőképpen egyedi, ez előtt fejet hajtok. A kivitelezés is tökéletes, hibát nem találtam.
A legutolsó sor pedig nagyon jóóóó! :D
A narkózás ad az egésznek egyfajta keserű ízt, bár azt nem sikerült eldöntenem, ez jó vagy rossz... Mondjuk nem hiányolnám, ha kimaradt volna.
Nem nagyon értem, miért is katasztrófa, hogy jött egy vevő. Oké, hogy az ötös sikasztott, az áru silány, és titokban tartják mindenki előtt, de nem lehetett volna egyszerűen elzavarni, "leltár miatt zárva" címén? Úgy kezelték, mintha a közegészségügy főigazgatója lett volna.
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

szo, 2008-05-17 21:14 Alexei B Fargas

Akkor elég gyorsan véget ért volna a novella...:-D
Mellesleg senki az ég világon nem akart tőlük vásárolni, ő volt az első, aki komolyan gondolta. Ha elküldik, visszajön.
Amúgy nincsen áru. :-)

szo, 2008-05-17 21:25 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Jah, azt hittem, van normális konkurrens cég, akik nem sikkasztanak, és akkor ahhoz megy. :)
Tényleg, nincs áru. Pontosabban, egy volt, ha jól értem, aki tökéletes v&l volt. :D
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

szo, 2008-05-17 22:07 Alexei B Fargas

...és ő sem az ő termékük volt. Csak kellett a promócióhoz, meg az engedélyhez.:-D
Amúgy lehet két novival pályázni? Hazmat "Johnny Depp" adott egy ötletet.:-D

v, 2008-05-18 12:30 Csicca

Kellően jól indult a reggelem tőle. Egy kis szarkazmus sosem árt. Szóval csak így tovább! Nekem nagyon tetszett. :)

v, 2008-05-18 13:30 Alexei B Fargas

Tőled nem is várok mást.:-D
A sajátjaidat nem töltöd fel ide?

h, 2008-05-19 18:42 Tade

Tade képe

Jóvolt, jóvolt :) Gratulálok, jó kis darab :)
_________________
L.Thade

h, 2008-05-19 20:24 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Hehe. Bár szerintem politikusra is akadna vevő, egy idő után... elvégre minden lehetséges. :D
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

k, 2008-05-20 15:57 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Azok közvetítő cég nélkül is könnyen eladják, sőt rátukmáljak másokra magukat. ;)
__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!