Virtuális Valóság

Virtuális valóság

A fekete öltönyös férfi belépett a makulátlan tisztaságú terembe. A fehér mennyezet és fehér padló határolta térben kifejezetten olyan benyomást keltett, mint egy hómezőn vadászó fekete párduc. Nagyjából ennyire is illett oda, de ő erről láthatólag nem tudott, és ezért nem is zavartatta magát. Megkerülte a szabályos időközönként elhelyezett számítógépes munkaállomásokat, és ráérős léptekkel a helyiség távoli végében húzódó plexifalhoz sétált. A fal túloldalán, kényelmes high-tech fotelekben révedő alakok látszottak, fejükön túlméretezett (vagy nagyon ódivatú) napszemüvegre emlékeztető tárggyal.
- Melyikük Jimenez? - látszólag a plexiről visszatükröződő képmásának szólt a kérdés, mindenesetre a válasz nem onnan érkezett, hanem az egyik monitor mögül, ahol egy fehér köpenyes, borostás, elhízott alak terpeszkedett, valószerűtlenül nagy méretű szendvicset majszolva.
- Az a zsíros hajú, pattanásos, vézna gyerek. Éppen valami saját maga fejlesztette álomvilágban éli ki magát. Miért?
- Látni akartam, hogy néz ki a cég legzseniálisabb koponyája, akinek a piacvezető VR-masinánkat köszönhetjük, és aki - fájdalom - ma mindörökké elveszik a maga kreálta világban.
- Aha. Szóval így döntöttek a fejesek. Sejtettem, hogy ez lesz. Nehogy átcsábítsa valamelyik konkurens konglomerátum, mi? Arra nem gondoltak, hogy még mennyi mindent fejleszthetett volna nekünk?
- A lefülelt kommunikációjából arra következtettünk, hogy dobbantani akar máshová - az öltönyös undorodva figyelte, ahogy a szendvics-gigász pillanatok alatt eltűnik a kövér ember szájában.
- Értem. Mekkora barom. Itt mindene megvolt. Na mindegy. Jöjjön ide, megmutatom, hogy kell
csinálni. Én ilyesmivel nem piszkolom be a kezem - megvárta, míg az öltönyös odaáll mögé, majd az imént felfalt szendvicstől zsíros ujjal mutogatni kezdett a képernyőn, minden újabb mozdulattal tekintélyes réteg szendvicsmaradványt felhordva a monitorra.
- Itt a neve látja? Ramón A. Jimenez. Ez a felirat mutatja, hogy online van. Ráklikkel a szétkapcsolás ikonra, akkor a rendszer majd figyelmezteti, hogy ez így nem szabályos, biztos-e benne. Maga megerősíti, hogy naná. Persze akkor kérni fogja egy első szintű technikus hozzáférési kódját. Na az lennék én, ideírom magának a kódomat. Így. De utána elfelejtse ám!
Aztán ez sem elég, mert egy igazgatótanácsi kód is kell neki. Gondolom azt adtak magának. Utána már csak még egyszer ráklikkel a megerősítés ikonjára, és a mi kis zseninkből pillanatok alatt zöldség lesz. Csak egy klikk és vége! Héé...
- Néha még annyi se kell - dünnyögte az öltönyös, miközben lecsavarta a hangtompítót 0,32-eséről. Egy darabig elmélyülten szemlélte a monitoron lefelé csordogáló, és a szendvicsdarabkákat komótosan körbefolyó vörös folyadékot, majd némi nehézség árán odébb gördítette a kövér ember maradványait, hogy odaférjen a billentyűzethez.

Ray Jamesonnak hívnak. Zsoldos vagyok. Az egyik legjobb. De mindenképpen a legdrágább. Jó pénzért bármilyen munkát elvállalok. Információszerzés, testőrködés, védett személy kimenekítése, szabotázs, fejvadászat. Házi kedvenc mentése. Persze, nem csak a pénz miatt teszem, fontos az izgalom is.
Ez a mostani munkám nem indult különösebben izgalmasan. Ki kell hoznom valami nagyfejű cabront egy szigorúan őrzött épületből. A külső kerítés, meg a riasztórendszer rutinmunka volt, mint mindig. Nem mondom a kutyákkal meggyűlt a bajom, mert véletlenül a szúnyogriasztót pakoltam a bevetési cuccok közé. Mierda occure, szétszórt vagyok, na.
Próbáltam velük szót érteni, de rosszul beszélek kutyául, ők meg még csapnivalóbban ugattak emberül. Mivel az idő sürgetett, áttértem a testbeszédre és nemes egyszerűséggel leütöttem őket. Az épületbe a hátsó bejáraton jutottam be. A tévhittel, és a hülye James Bond filmekkel ellentétben ezeket mindig jobban őrzik, mint a főbejáratot. Nem tehetek róla, de ha egy ajtó felett meglátok egy exit feliratot, akkor ott be kell mennem. Azt hiszem, ezt hívják foglalkozási ártalomnak... Mindenesetre a két őrrel, akik itt teljesítettek szolgálatot jól elcsevegtem. Persze non-verbálisan. A biztonság kedvéért szúnyogriasztóval is lefújtam őket; nem venném a szívemre, ha összecsipkednék őket a moszkitók, amíg ájultan hevernek...
A ház alaprajza természetesen a fejemben van, nem okozott gondot megtalálni az utat a célomhoz. Érdekes módon több őrrel nem találkoztam, így volt módom szemügyre venni az épületet belülről is. Hát ritka ronda, mondhatom. Sehol egy kedves gömbölyű forma, sehol egy otthonos sarok, egy léleknyugtató meleg szín. Felháborító, hogy nekem és a szakmabelieknek milyen mostoha körülmények között kell dolgoznunk. El is határoztam, hogyha itt végzek, megalapítom a szakszervezetünket.
Sajnos, miközben az érdekképviseleti szerepvállalásommal kapcsolatos jövőt tervezgettem, kicsit elméláztam, úgyhogy nem vettem észre azt a pár marcona srácot, akik valahogy körbe vettek. Mierda, mindenkivel megesik az ilyesmi.
Most épp körben áll egy kislánykát játszom ezekkel az állig felfegyverzett biztonságiakkal. Morcosnak és idegesnek tűnnek. Nyerő kombináció, mondhatom. Megnyugtató lenne, ha nem én lennék középen, sok egyéb dolog mellett azért is, mert meglehetősen rosszul látok hátrafelé. Valahogy ki kéne dumálnom magam ebből. Mondom nekik ez valami félreértés, én az új belső építész vagyok. Hombre, ezeknek semmi humorérzékük. Akkor marad a C-terv. Füstbomba, vaktában lövöldözés, a füst leple alatt a balfenék betájolása. Mindezidő alatt reménykedés, hogy egy kósza lövedékkel sem metsszük egy időben egymás pályáját. A B-terv amúgy a "két gépfegyverrel négy irányba tüzelek, majd a hullahegy közepén füstölgő mordályokkal elmosolyodok" címet viseli, de még soha nem alkalmaztam. Szóval C-terv indul: Nagy levegő, füstbomba, rohanás... Valami nem stimmel. Jé, lehet, hogy véletlenül altatógázt pakoltam? Csórikáim úgy horkolnak, még fellármázzák a többi őrt. Mondom kicsit szétszórt vagyok.
A lényeg, hogy nincs előttem több akadály, a folyosó végén lévő teremben, az ajtó túloldalán pedig vár a célszemély. Nos ne várassuk! Óvatosan megközelítem az ajtót, ki tudja milyen csapda lehet még előttem. Csak körültekintően Ray, csak finoman.

A fekete öltönyös ember mutatóujja az egér gombján időzött, miközben a képernyőn vibráló feliratra meredt: "Igazgatósági kód elfogadva. Megerősíti a lecsatlakoztatást? Igen. Nem." Egy pillanatra eljátszott a gondolattal, hogy sokkal stílusosabb lenne, ha az igen-re klikkelés helyett egyszerűen beleürítené a tárat a plexifal túloldalán ülő vézna alakba, de aztán elhessegette magától a gondolatot. Ebben a pillanatban az ajtó - melyen keresztül pár perce ő is érkezett -hangos csattanással kicsapódott. A két ajtónyitás között annyi különbség volt, hogy ő a kilincset használta, míg az újonnan érkező idegen vasalt bakancsát találta legalkalmasabbnak erre a célra.
- Elkésett, akárki is maga. – szólt az öltönyös, azzal lenyomta a gombot. A monitoron közömbösen villogott az új felirat: "Alany lecsatlakoztatva." - A kis zseninek annyi. Csak egy agyhalott. - Közönyös tekintettel a szomszédos teremben lévő fotelok felé bökött, majd valószínűleg megdöntötte a fennálló világcsúcsot az "arckifejezés leggyorsabb átrendezése közönyösből mélységes döbbenetet tükrözővé" kategóriában.
- Nincs senki a fotelben! Hova tűnt! Az előbb még ott ült! - az öltönyös férfi meglepetésében még a fölött az amúgy nem mindennapos jelenség fölött is átsiklott, ami egy halántékának szegezett nagy kaliberű kézifegyver képében jelentkezett.
- Igen tudom, hombre. Engedd meg, hogy bemutatkozzam: Raymond A. Jameson vagyok. Viszont az előbb említette az agyhalált. Erről nekem is eszembe jutott valami...
A nagydarab idegen egy ideig elgondolkodva nézte a sanyarú sorsú monitorra fröccsent valamit, ami az imént még a fekete öltönyös ember feje volt, majd kajánul elmosolyodott.
- Carramba Ramón, ezt ügyesen megcsináltuk.

3.5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 3.5 (2 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

sze, 2008-05-21 06:16 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Hopp! Találtam még egyet. A szerző nem kapkodta el a beküldést :D

sze, 2008-05-21 07:50 Creideiki

Creideiki képe

Csak semmi kapkodás. Én ennek a híve vagyok...:)
-
Frappáns de tömör aláírás helye.

sze, 2008-05-21 18:55 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Tömör, de nagyon jó, tetszett!
"mint egy hómezőn vadászó fekete párduc" - poénból utánanéztem, asszongya: fekete párduc élőhelye: fűves szavannáktól a trópusi esőerdőkig. Egyik sem az a kimondott hómező. Tehát tényleg nem illett oda a fickó. :D
"Házi kedvenc mentése." - ez tetszett! Még a falról is lehozza a macskát! :lol:
Nagyon jól eltalált karakter, tetszik, hogy munka közben a meleg barátságos színek hiánya miatt panaszkodik.
Hátránynak talán a pár helyesírási hibát említeném, meg a rövidséget. Sajnos utóbbi felerősíti az előbbit. Pl:
"- Elkésett, akárki is maga. – szólt az öltönyös" - nem kell pont.
Valahol egy kötőjel után nem volt szóköz, illetve volt egy felesleges Enter is.
De összeségében élveztem, a humora is jó. ;)

___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

sze, 2008-05-21 20:30 Creideiki

Creideiki képe

Az idézett hibát én is észrevettem...

Köszönöm a véleményed!
-
Frappáns de tömör aláírás helye.

v, 2008-05-25 16:46 Bloody Dora

Bloody Dora képe

A párducos nekem is tetszett. :D
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

sze, 2008-05-28 19:38 ColemanV

ColemanV képe

Hmm... Nézzük csak a listát. 8)
laza főhős : Megvan
sci-fi környezet :Megvan
humor: alighanem a lazaságból fakadóan - Megvan
fordulat:hááát, ha az öltönyös meglepődését annak vesszük - Megvan.
csattanó: ezen még agyalok pontozás előtt... :)
.
Összességében William Gibson írásaira emlékeztet és ez önmagában is dicséretes tulajdonság :D
Sokat agyalni nem kellett rajta, de mondjuk 15 000 karakteren belül nem vártam el ;)
Ez így frappáns, laza - mint a főhős - és teljesen rendben van. :)
.
Drakulálok!
.
(esetleg egy bonyolultabb Gibson stílusú történetben kiváló "részletet" képezhetne ;) Írj köré egy teljes történetet és ígérem, egy lelkes olvasód már biztosan lesz :D )
.
---------------------------------
Minden hozzászólásod segítség,
Minden értékelésed öröm,
Minden örömöd megtiszteltetés. ;)
---------------------------------

sze, 2008-05-28 22:07 Creideiki

Creideiki képe

Köszönöm.
Azért szegény Gibson ha halott lenne forogna a sírjában...;)

-
Frappáns de tömör aláírás helye.

sze, 2008-05-28 20:00 Alexei B Fargas

Hello!
Először nem esett le, ki kivel van. A "két főszereplő" futtatása egy időben ilyen rövid terjedelemben elég zavarónak tetszik nekem.
Pár dolgot viszont nem értek. Például, hogy a dagadtnak miért kellett meghalnia, ha egyszer tökéletesen tisztában volt mindennel? Vagy mi volt azzal a "lecsatlakoztatva" dologgal?
A másik, amit nem értettem, hogy minek belekeverni a spanyol vonalat. Nincs semmi súlya és oka az egésznek, csak az, hogy jól hangzik... ami szerintem kevés. Beletehettél volna pár valódi spanyol jellegzetességet, ha már úgy érezted, muszáj volt behozni!
Amúgy tetszett, csak a fél fogamra se volt elég. Mire belemelegedtem volna az olvasásba, vége lett. Kár érte.

sze, 2008-05-28 22:06 Creideiki

Creideiki képe

A dagadtnak azért kellett meghalnia, mert ellenszenves...:D Azért mert tökéletesen tisztában volt mindennel...
lecsatlakoztatás --> zöldségállapot
spanyol vonal --> a srác spanyol volt...ezzel próbáltam jelezni, hogy Raymond talán egyenlő Ramón. Talán...:)

Tényleg rövid lett.
-
Frappáns de tömör aláírás helye.

sze, 2008-05-28 22:07 Alexei B Fargas

Ki zöldült be??? :-D

sze, 2008-05-28 22:15 Creideiki

Creideiki képe

Háát senki. De bezöldülhetett volna, ha nem lett volna olyan oltári nagy király...
-
Frappáns de tömör aláírás helye.