Tökéletes tévedés

- Ő az, Matson! - mondta Ricco. - Most elcsípjük a kis rohadékot!
A két fejvadász feszülten figyelte az előttük haladó nyurga kis emberkét. Közben igyekeztek feltűnés mentesen utat törni maguknak a délutáni tömegben. Mondjuk ez nem volt túl nehéz, mert Matson hatalmas termete igencsak nagy előnyt jelentett. Az emberek inkább félreálltak, nehogy megtapossák őket. Ricconak már nehezebb dolga volt a társánál, de azért tartotta vele az iramot.
Alig két napja szálltak le a bolygón és viszonylag elég gyorsan rátaláltak a célszemélyre. Persze nem volt nehéz dolguk, mert eleve egy füles végett jöttek pont ide. Avram Delacroix. Könyvelő volt a Ranska bolygón egy tehetős üzletembernél, akinek azért rendesen benne van a keze nem éppen törvényes dolgokban is. Delacroix pedig egy idő után úgy gondolta neki is jár abból a tetemes haszonból és elsikkasztott néhány millió kreditet. Aztán le is lépett gyorsan, még mielőtt felelősségre vonhatta volna bárki. A csalás kiderült. A megkárosított Morden pedig őrjöngött, majd hatalmas vérdíjat tűzött ki a sikkasztó fejére. Így kerültek Riccoék az elég eldugott helyen lévő Ranska bolygóra.
Az üldözött még nem sejtette, hogy a nyomában vannak, bár határozott, sietős léptekkel haladt előre. Egy harsogó neonreklámokkal teli épület előtt hirtelen befordult és bement az ajtaján.
- Egy kocsma! - vigyorgott Ricco. - Bemegyünk. Beinvitáljuk a WC-be. Összecsomagoljuk és már húzunk is innen. Sima ügy!
Matson nem szólt semmit, csak bólogatott egy sort és megindult a társa után. Hatalmas lendülettel csörtettek be az ajtón, aztán rögtön meg is torpantak.
- Mi a..? - kezdte volna Ricco, de inkább jobbnak látta elharapni a mondat végét. GÁRDISTA BÁL. ZÁRTKÖRŰ RENDEZVÉNY. Hirdette előttük egy tábla. Rögtön oda is lépett hozzájuk egy szmokingos ajtónálló.
- Láthatnám a belépőiket, uraim? - kérdezte.
- A belépőket? Persze! - tapogatta gyorsan át magát Ricco, majd Matsonhoz fordult. - Nem nálad vannak?
- Mi? Nálam?
- Hát persze! Biztosan kint hagytuk. Mindjárt jövünk, csak gyorsan megkeressük őket.
Ricco kisasszézott az ajtón és maga után vonta a döbbenten álló társát is.
- Gárdisták! - sercintett egyet a földre Ricco, mikor már jókora távolságra voltak a bejárati ajtótól. - Gyűlölöm őket!
- Most mi a fenét fogunk csinálni?
- Hogy mit? Bemegyünk hátul, lehetőleg feltűnés mentesen.
Hamar megtalálták a személyzet által használt hátsó ajtót és sikerült is bemenniük. Odabent találomra elindultak az egyik irányba, míg bele nem botlottak egy egyenruhás alakba.
- Maguk meg kik?
- Ööö... A zenészek vagyunk! - vágta rá Ricco.
- A zenészek? Ilyen ruhában nem léphetnek a tábornok úr elé! Azonnal öltözzenek át!
- Igen! Pont az öltözőt keressük. Tudja olyan nagy ez az épület és hát...
- Egy sarokkal vissza és balra a második ajtó. Siessenek!
- Már itt sem vagyunk, uram! - mondta Ricco és amilyen gyorsan csak lehetett eltűntek szem elől.
- Remélem az a tábornok nem az a tábornok, akire gondolok. - morogta Ricco. - Talán jobb lenne...
Egyszerre torpantak meg mindketten, mert egy sarok mögül Avram Delacroix tűnt fel és egy ajtóhoz lépve belépett rajta. A fejvadászok egymásra néztek, majd szó nélkül megindultak utána. Odabent egy öltöző és valamilyen raktár fura keveréke fogadta őket, tele szekrénnyel és különféle nagyságú ládákkal, dobozokkal. A nyurga kis emberke épp egy dobozt készült felnyitni és kérdőn nézett a belépőkre.
- Hello, Avram! Morden üdvözletét küldi. - mondta Ricco.
- Elnézést, de itt valami...
- Kuss legyen! - szakította félbe Ricco és egy jól irányzott ütéssel leterítette. Csendre intette Matsont és az ajtóra mutatott. A folyosóról lépések zaja hallatszott be, mely erősödött, aztán meg halkulni kezdett. Szerencsére nem ebbe a szobába akartak bejönni.
- Hogyan visszük ki? - kérdezte Matson. - Nem sétálhatunk csak úgy ki vele!
- Berakjuk az egyik ládába. Mondjuk abba ott! - mutatott Ricco az egyik nagyobb ládára. Matson bólintott és elindult, hogy kiürítse a ládát. Ricco közben felpöckölte az áldozat száját, majd jó erősen megkötözte. Hamarosan már kifele tartottak az épületből. Zökkenő mentesen jutottak el a kijáratig és onnan a hajójukig is. Néhány óra múlva megkapták az engedélyt és felszálltak. A Ranska bolygó elmaradt mögöttük. Néhány fényévnyi távolságban a bolygótól már megnyugodhattak, senki sem üldözi őket. Ricco ekkor odaszólt Matsonnak.
- Szedd ki a csomagot a ládából, nemhogy nekem idő előtt elpatkol. Én meg addig átszólok Mordennek, hogy érkezünk.
Mire létrejött a kapcsolat, az áldozat már egy székben pihent, bár még továbbra is meg volt kötözve. Szökni ugyan nem volt hova, de legalább semmi ostobaságot nem művelt ki az út alatt.
- Mi van, te hitvány gazember? Mi a fenét akarsz tőlem? - recsegte Morden, amint megjelent a képernyőn.
- Nyugi, főnök! Ezúttal tiszta munkát végeztünk. Semmi zűr sincs benne. Szereztünk neked egy érdekes kis csomagot. - vigyorgott Ricco.
- Mi lenne az? Nincs sok időm veled hülyéskedni, úgyhogy csipkedd magad!
- Csak annyit mondok: Avram Delacroix.
Morden arca elborult a név hallatán, aztán viszont jelentősen megenyhült.
- Mikor értek ide?
- Holnapra. Készítheted a kreditkártyádat!
- Várlak! - mondta Morden, aztán megszakította a vonalat.
Ricco kéjsóváran dörzsölte össze a kezeit és még Matson is jókedvűen mosolygott.
- Lesz miből felújítanunk a hajót és még másra is jut belőle. - mondta Ricco.
- Elnézést, de szerintem...- kezdte volna a kis emberke.
- Kussolj! - rivallt rá Ricco és megint leütötte. - Ragaszd be újra a száját. Semmi kedvem ezt hallgatni egész úton.

Riccoék másnap meg is érkeztek Morden főhadiszállására, egy űrállomásra. Morden nem sokáig váratta őket, hamar beiktatta a fogadásukat.
- Avram Delacroix. Őt kerested, ugye? - mondta Ricco, miután belökte a szobába a még mindig megkötözve tartott kis emberkét. Matson árnyékként követte őket, figyelmesen pásztázva a környéket. A szobában Mordenen kívül még hárman tartózkodtak. Valószinűleg a testőrei és személyes emberei lehettek.
- Talán most mégsem fogok csalódni benned. - mondta Morden. - Ránézésre tényleg ő az. A DNS-tesztet is megcsináltad rajta?
- Hát... azt még nem. - hökkent meg Ricco. - Éppen bedöglött a mérőm és...
- Majd mi megcsináljuk. Josh! - fordult a mellette álló emberéhez Morden. A nagy darab, kigyúrt testőr benyúlt egy fiókba és előhúzott egy alig tenyérnyi kis szerkezetet, majd odalépett a fogolyhoz. Apró tű csúszott ki a szerkezetből, mely egy kis szúrást vétett az emberke kezén és vissza is húzódott. Pillanatokkal később megjelentek az adatok a kijelzőn.
- Nem egyezik a DNS. - mondta Josh fahangon.
- Mi? - képedt el Ricco. - Add csak ide!
Kitépte a készüléket a testőr kezéből és ő is elvégezte a vizsgálatot, de az eredmények ugyanazt mutatták. Mérgében földhöz csapta a készüléket és galléron ragadta a kis emberkét.
- Ki a fene vagy te? - üvöltött rá.
A fogoly szemei kikerekedtek a félelemtől, de egy szót se bírt kinyögni.
- Le van ragasztva a szája. - jegyezte meg Matson hideg nyugalommal.
Ricco letépte a ragasztót és újra ráüvöltött a halálravált emberkére.
- Anton Rodak hegedűművész. - hebegte az.
- Ezt eddig miért nem mondtad? - tajtékzott tovább Ricco.
- Mert nem hagyott szóhoz jutni.
Ricco majd szétrobbant a méregtől. Legszivesebben ütötte-vágta volna a kis emberkét, amiért nem ő Avram Delacroix, de tudta nem teheti. Ebből már így is baj lesz.
- Talán majd legközelebb. - mondta Morden színtelen hangon.
- Engem is átvertek! Biztos tippnek tűnt! - védekezett Ricco.
A Morden melletti asztalon csipogni kezdett a komlink kijelzője.
- Shyni. Egy másik csirkefogó. - jegyezte meg Morden és automatikusan bekapcsolta a vételt.
- Hello, Morden. Elkaptuk Avram Delacroix-t. - recsegte egy hang a mikrofonból. - Útban vagyunk hozzád.
Morden épp válaszolni akart, de meggondolta magát és előtte kérdőn ránézett Riccora. Az értette a célzást.
- Már itt sem vagyunk. Bocs, hogy zavartunk. - morogta Ricco és kihátrált az ajtón. Matson, magával vonva a kis emberkét, követte őt.
- Mit csinálunk? Visszavisszük Antont? - kérdezte Matson útban a hajó felé. Ricco agyában kezdett egyre jobban alakot ölteni egy terv.
- Megkeressük Shyniékat! - mondta vigyorogva. - Ismerem őket. Sokkal lassabb a hajójuk, mint a miénk.
- El akarod lopni tőlük az igazi Avramot? - kérdezte Matson. - Abból baj lesz, ha észreveszik.
- Nem lopjuk el. Csak kicseréljük! - mosolyodott el Ricco.
A kis emberke megtorpant a hallottaktól és tiltakozni próbált, de Ricco ökle újra lesújtott rá és elsötétült előtte a világ.

3
Te szavazatod: Nincs Átlag: 3 (2 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

k, 2008-05-13 13:40 Blade

Blade képe

Íme a 10.

Ja és elég egyszer beküldeni ;)

---- ----
So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.
----
"Mert zseni csak egy volt, mégpedig Neumann János. Mi, többiek tehetségesek voltunk, de nem voltunk zsenik..." - Wigner Jenő, Nobel díjas fizikus
---- ----

k, 2008-05-13 13:50 Darion

Sorry, hogy kétszer is elküldtem, de nem voltam biztos benne, hogy megérkezett-e. Most már látom, hogy igen. :)

k, 2008-05-13 15:17 miyoku

miyoku képe

"megtapossák őket." eltapossák
"egy füles végett jöttek pont ide." egy füles miatt.
"nemhogy nekem idő előtt elpatkol." ne h idő előtt elpatkoljon
"...de legalább semmi ostobaságot nem művelt ki az út alatt." az a "ki" nem kell
"kis szúrást vétett" ejtett szvsz jobb mint a vétett
ügyes történet!
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

sze, 2008-05-14 11:22 szegeri

Egyszerűen vicces :)

sze, 2008-05-14 16:17 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Ez a mondat így értelmetlen: "Szedd ki a csomagot a ládából, nemhogy nekem idő előtt elpatkol."
Inkább nehogy és elpatkoljon.
__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

szo, 2008-05-17 19:58 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Hát a főhős valahogy nem fogott meg, és lehetett sejteni, hogy nem ő az akit keresnek.
De a legvége ötlet tetszik. :)
A helyesírási hibák kicsit zavaróak.
Elég könnyen bejutottak a hátsó ajtón, bár ez még elnézhető.
Amikor odaszóltak Mordannak, hogy megvan a könyvelő, én megmutattam volna a fogoly képét. Két okból is: egyrészt a cselekményben így logikus, hogy lássák, tényleg megvan, másrészt, mivel hasonlóképp nézett ki, elaltatta volna a gyanakvást. Én ugyanis itt keztem gyanakodni, hogy nem jó embert kaptak el.
Jah, és ha megnézzük: a címből is ki lehet találni. És ez bizony rossz pont...
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

szo, 2008-05-17 21:55 Darion

A hátsó ajtón azért jutottak be könnyedén, mert ez elvégre csak egy vendéglő volt, ahol a Gárdisták épp összejövetelt tartottak, nem pedig egy szigorúan őrzött erőd.
Mordan egy üzletember, aki alapból mindenkire gyanakszik, főleg az olyanokra, akikkel már egyszer pórul járt. Viszont ha üzletről van szó, kész bármire. Másrészt a "rosszfiúk" nagyon nem szokták mutogatni nyilvánosan az "árut".
Címnek azért választottam ezt, mert szerintem átfogja a történetet, mely végülis egy tévedésről szól.
A helyesírási hibákért pedig elnézést.

h, 2008-05-19 20:07 Bloody Dora

Bloody Dora képe

A vége aranyos. :)
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.