Az üzenet

Többszáz éve várunk erre a pillanatra. Egész pontosan a „Nagy Rendrakás” óta. Korábban a világon a szervezetlenség, a Káosz uralkodott, beláthatatlan, tervezhetetlen volt a jövő, kiszámíthatatlanok, megoldhatatlanok a problémák. De amikor John Stahleen került uralomra, bocsánat, kiterjesztette bölcsessége sugarait a Földre, minden megváltozott.
John, a nagy, a rettegett, az imádott egy-kettő ráncbaszedte ezt az emberiségnek nevezett csürhét. Először is azzal kezdte, hogy elfoglalta Kolumbia kulcspozíciójú részeit, majd egy virtuóz technikai megoldással kábítószerfüstöt bombázott a levegőből, pontosan meghatározott célterületek fölött. Néhány millióan meghaltak ugyan, de az életben maradottakat ez cseppet sem érdekelte, mert ők baromi boldogok voltak. Álmodtak és repültek, néhányan lezuhantak, ezeket gyorsan elföldelték, hogy ne rontsák az összképet, és azért így is éppen elegen voltak.
Az életben maradtak imádták Johnt, az elnököt, a legfőbb urat, aki elhozta nekik a színes álmokat. Azt a néhány másképp gondolkodót gyorsan agyonverték, hogy ne zavarják az eszmék terjedését, nem volt ebben semmi újság. John, a nagy, kijelölte a tudósok számára is a követendő utat, és bár a fejlődés kissé lelassult, mert a nagy elmék kábítószeres bódulatban lassabban forogtak, de hát nem űzte őket a tatár, legalábbis azt hitték. Így is sikerült egy csomó újdonságot föltalálniuk, de a legnagyobb dolgot, az emberek boldoggá tételének titkát mégiscsak John Stahleen találta fel.
Johnnak már a negyedik generációja uralkodott (bár a népek ebből semmit sem vettek észre) amikor a tudósok arra a meghökkentő felfedezésre bukkantak, hogy a föld a pusztulás felé halad. Az előrejelzések szerint körülbelül 600 év múlva érkezik a bolygó a galaxisnak egy olyan pontjára, ahol a sugárzási viszonyok elpusztítják a szerves életet, majd újabb cirka 500 évre rá szétrobban. Megkezdték hát a kivonulási terv kidolgozását, hogy az emberiséget módszeres, lassú munkával átköltöztessék egy másik galaxisba. Persze itt is akadtak kisebb-nagyobb zökkenők. Az út túl hosszúnak ígérkezett, félő volt, hogy az idősebbek nagy tömegben halnak meg útközben. Ezen a ponton parázs viták törtek ki a mérnökök, a gerontológusok és az idea-makerek (ez az állást is John Stahleen vezette be a Kivándorlási Minisztériumban) között.
A mérnökök úgy vélték, ha alacsony halálozási arányt kalkulálnak az élelmiszer-tartalékok mennyiségébe, akkor egy esetleges időcsúszásnál az életben maradottak esélyei megnőnek (P.H.Hungry, a Stahleen-díjas főmérnök megfogalmazása szerint: az éhenhalás százalékos valószínűsége a tűrhetőségi küszöb alá csökken).
A gerontológusok véleménye szerint az űrutazás hatása az öregedési sejtekre, tekintettel arra a vitathatatlan tényre, hogy még soha senki se próbálta ki, váratlan, és akár szenzációs felfedezéseket is hozhat. Vagy nem.
Az idea-makerek reagáltak a legagresszívebben (szokás szerint) ők azt az álláspontot képviselték, hogy egy új világban csak fiatal telepesekre van szükség, mire odaérnek, bizonyos mértékben úgyis öregszenek (ezt sajnos senki se tudta vitatni), és legalább itt hagyják a Földön a régi, rossz beidegződéseket. A gerontológusok vértelen tiltakozását, hogy a mérhetetlen tapasztalatot is itt hagyják, félresöpörték azzal, hogy nagy teljesítményű kristálymemóriákban szállítják át az emberiség teljes tudásarzenálját, ennél többre nincs is szükség. Persze a szemléleti hovatartozást nagymértékben definiálta, hogy az idea-makerek átlagéletkora 32 év, míg a gerontológusoké 67 év volt. A mérnököknél nagyobb szórás alakult ki, ők 30-50 év közötti tudósokból álltak.
Végül aztán ismét az elnök döntötte el a vitát a tőle megszokott bölcsességgel, kiadott rendelete szerint minden régióegység népszavazással döntse el, hogy a kapott kivándorlási kvótákat melyik egyedekkel tölti föl. A szavazási procedúra kidolgozásával matematikusokból álló teamet bízott meg, zártkörű pipázáson vázolva számukra jól körülhatárolt elképzeléseit a várható eredményről. A tudósok homályos tekintettel bólogattak, s biztosították az elnököt arról, hogy a feladat nem jelent számukra problémát. A program, amit végül kidolgoztak, párját ritkította a demokrácia intézményei között.
Alapmegfogalmazás volt, hogy minden személynek joga és egyúttal kötelessége is szavazni a kivándorlásról, ezért, aki nem adja le a szavazatát, alapból törlik az utazólistából. (Az „önhibáján kívül” kifejezés valahogy kimaradt a programból, ezért aztán a megvalósítás később nagymértékben az erősebb kutya elvén ismert ősi törvény utalásait követte.)
A team vezetőjének – aki mellesleg kétszeres nagymama volt – még időben eszébe jutott, hogy a kiskorúak szavazatáról is gondoskodni kell, hacsak nem akarják szándékosan elöregíteni a kivándorlók listáját, ezért figyelmeztették az elnököt egy rendkívüli törvénymódosítás szükségességéről, amelyben a gyermekek szavazóképességét (a szülők által helyettesítve) teljes értékűnek fogadja el a törvény. Sajnos a nagy kapkodásban itt is kimaradt egy apróság, nevezetesen az, hogy egy gyermeket csak egy szülő helyettesíthet, így aztán a többgyermekes, de jó üzleti érzékkel rendelkező szülők nagymértékben profitáltak a leszármazottak kivándorlási helyeiből.
Némi villongás itt is adódott régiónként, de a módszer már ismert volt, jól bevált, John, a nagy, (az első, aki már rég nem élt, de ezt a nép nem sejtette) szelíd, emberbarát természet lévén, nem tűrte a kegyetlenséget. A katonáknak, rendőröknek és egyéb rendfenntartóknak minden évben személyesen tartott eligazítást, ahol hangsúlyozta, hogy senkit sem szabad kínozni, bántani, megalázni. Akire nincs szükség, azt el kell távolítani (ilyen szolídan fogalmazott) gyorsan, kíméletesen, fájdalommentesen, és lehetőleg észrevétlenül.
De ez már mind történelem. Részletesen megtalálható a John Stahleen Történelmi Lexikon 235. oldalán képekkel, videóval, zenével együtt. És van ott még egy mondat az oldal alján, ami némi magyarázatot igényel.
40 esztendővel ezelőtt indult útjára a Felfedező, az űrhajó, amely a kivándorlók első csoportját szállította, élükön az Elnökkel. Megelőzendő a sietség miatti kritikákat (az ő esze mindig előbbre járt, mint az alattvalóké) úgy fogalmazott, hogy a jó hadvezér a csatában is mindig az első sorban megy. De az utolsó pillanatban, mielőtt belépett volna az űrhajóba, egy lezárt kazettát adott át a Kivándorlási Biztosnak (élőben közvetítette a világ valamennyi televíziója) azzal az utasítással, hogy akkor nyissák ki, amikor az utolsó hajó indulásra kész, ezt a megtisztelő feladatot a hajó kapitányára bízva.
„Ebben a kazettában – mondta John, a nagy – üzenetet küldök nektek az új hazából, fogadjátok meg a szavaimat!”
Most hát itt a nagy pillanat. Ez a negyvenedik hajó (évente ment el egy), az utolsó.
Minden és mindenki a helyén, a csomagok a raktérben, az utasok a lakótérben, a jelzőcsengő megszólalt. Minden képernyő kivilágosodik, az emberek arcán izgatott várakozás.
Senki sem szól egy szót sem, de minden pillantásban ott van a kérdés:
- Mi van a kazettában? - Mit üzent nekünk, hátramaradottaknak John, a nagy, az ő mérhetetlen bölcsességével?
A képernyő közelről mutatja a kapitányt, ahogy izgatottan matat a kazetta zárján. Végre kinyílik. A kapitány kiemeli az összehajtogatott papírlapot, jól látni a keze remegését, ahogy szétnyitja, aztán a szeme akkorára nyílik, hogy betölti az egész képernyőt. Zavar, és döbbenet van a tekintetében. Kinyitja a száját, hogy felolvassa a szöveget, aztán becsukja, és egyszerűen odafordítja az üzenetet a kamera felé, hogy olvassuk el mi magunk.
A papíron egyetlen mondat: - „Az utolsó csukja be az ajtót!”

Fortune Brana

3
Te szavazatod: Nincs Átlag: 3 (2 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

szo, 2008-05-17 21:56 Styra

Styra képe

17.
__________________________________________________
Csillagból születtünk, s csillag leszünk újra
Ha életünk lángját egy széllökés elfújja.

h, 2008-05-19 16:38 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Hát, őszinte leszek, nekem nem annyira tetszett. Olyan, mint egy nagyon hosszú bevezető.
Pár érdekesség még:
"De amikor John Stahleen került uralomra, bocsánat, kiterjesztette bölcsessége sugarait a Földre, minden megváltozott." - mit keres ott a "bocsánat"?
Illetve:
"Az előrejelzések szerint körülbelül 600 év múlva érkezik a bolygó a galaxisnak egy olyan pontjára, ahol a sugárzási viszonyok elpusztítják a szerves életet" - A sugárzás egy helyben áll, amíg a galaxis naprendszerestül, mindenestül forog tovább?
A végepoén mosolygós, kár, hogy mint önálló vicc, már ismertem.
Ki a főszereplő? John? (Most tekintsünk el attól, hogy több van belőle, ez kifejezetten jó ötlet volt ;) ) Nem nagyon szerepelt, csak a legelején meg a legvégén.
Volt még pár homlokráncolós rész. Inkább egy közepessel osztályoznám.
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

h, 2008-05-19 16:43 Demetria Blacksmith

Demetria Blacksmith képe

A bocsánat valami köztes, "javítom magam, ez a kifejezés nem ide illő" akar lenni sztem.

h, 2008-05-19 16:47 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Áh, igaz, tényleg. Most hogy mondod, így már stimmel. Ebben az esetben én kérek elnézést. :roll: :)
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

h, 2008-05-19 17:01 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Van benne egy időkavar (múlt-jelen), de nem feltűnő. :)
"öregedési sejtekre" - Azok meg mik? 8O (Oh, az előző műben nem említettem meg az erodáló szén-dioxidot... ezt pótolnom kell.)
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

k, 2008-05-20 08:51 szegeri

Összességében jó volt, az idea-maker külön tetszett. :) A végét izgatottan vártam én is, hát, nem ezt vártam.