Púder

– Téged meg honnan szalajtottak? – A raktárvezető szemöldöke felszaladt, aztán hunyorított, mintha nem látna jól. A borostás fickó zsebre tett kézzel állt a pult előtt.
– Dolgozni jöttem. Itt van a személyi chipem.
A raktárvezető közel hajolt a monitorhoz. Ó, a reggeli bab! Felfújódott tőle, mint egy tehén. Úgy is érezte magát.
– John Smart. Aszongya: anyagmozgató.
– Így van.
– És mihez értesz, haver?
– Raktározáshoz. A helyére rakom a dolgokat.
A kövér férfi göcögött egy kicsit, főleg azért, hogy elrejtsen egyéb hangokat.
– Keveset eszel ahhoz, haver!
Smart mögött szervomotorok zümmögtek fel, ahogy döngő léptekkel egy két és fél méter magas robot tornyosult föléjük. A raktárvezető nyomban elhallgatott, ádámcsutkája fel-le szaladgált. Kis híján megszabadult minden alhasi gondjától.
Smart megigazította napellenzős sapkáját, aztán előhalászott egy cigarettát a kezeslábasa zsebéből.
– Ő a társam, Cimbi. – Rágyújtott, kifújta a füstöt. – DUD-3-as modell. Köszönj szépen!
– Üdv, uram! – Dörgő, fémes hang töltötte ki a termet.
A raktárvezető megnyalta az ajkát; még mindig nem tudott megszólalni. Pötyögött a konzolon, aztán visszaadta a chipet.
– Andrew vagyok. Én is üdvözöllek titeket a DIS 111 raktárában. Érkezett néhány tonna széntömb. Pakoljátok el őket…
Smart megérintette a sapkája ellenzőjét, karikát fújt a raktárvezető arcába, és intett a rakodórobotnak, hogy kövesse.
Andrew meg hátradőlt a székén, és végre elengedte magát…

***

Wolfgang a tükör előtt ült, és azon morfondírozott, vajon hova rajzolja ma reggel a szépségpöttyöt. A sötétkékkel kihúzott szeme alá? Vagy inkább az orra és a halványpiros szája közé? Csókot lehelt magának, és a púderezett orcáját választotta.
– Főnök! – szólt Alex kintről.
– Mi van?
– Siffrain-Blanc ezredes, a DIS 111 parancsnoka fogad minket.
– Mármint engem!
– Bocsánat, főnök! Természetesen téged…
– Patkányok – morogta Wolfgang. Megigazította rizsporos parókáját, az övébe tűzte pisztolyát, és felállt. Még egyszer megnézte magát a tükörben, aztán kiment a hídra.
Maga mellé hívta négy testőrét – mindnek fekete, tükörsima maszk fedte az arcát –, és úgy felügyelte a dokkolást, miközben Beethoven 9. szimfóniája bömbölt a hangszórókból.
A csatlakozás gond nélkül lezajlott.
Wolfgang intett az embereinek, hogy indulhatnak. Egy tucat állig felfegyverkezett fickó indult a DIS 111-re, hogy tegye a dolgát. A Naprendszer legpitibb bűnözői. Wolfgang elvigyorodott. Hónapok óta toborozta maga köré a söpredéket, hogy a világegyetem legnagyobb rablását ejtsék meg.
Nem azért szabadult a Plútó 2 börtöntelepről, hogy nincstelen senkiként tengődjön a Holdon, és azt mesélje az unokáinak, hogy bár fiatal korában volt egy-két dobása, de a sitten vége szakadt mindennek. Csak egyetlen történetet akart, de olyat, amin megható, és a végén a lemenő Nap előtt látszik a távozó főhős körvonala. Az mindegy, melyik bolygón…
A monitorokon látta, ahogy az emberei tűzharcba keveredtek az űrállomás őrségével. Volt vesztesége, de ezt is számításba vette.
Kinézett az űrhajó ablakán: a Mars vöröses felszíne tükrözte feltüzelt hangulatát.
– Megvagyunk, főnök! – reccsent Alex hangja.
Wolfgang megigazította fehér ingét, intett a testőröknek, és peckes léptekkel átsétált a DIS 111-re. Siffrain-Blanc parancsnok a vezérlőteremben fogadta. Igen szívélyesnek tűnt, bár valószínűleg közrejátszott az is, hogy Alex egy sorozatvetőt tartott a fejéhez, és néhány katona kilyuggatott teteme feküdt a padlón.
Wolfgang átlépett egy terjedő vértócsát, kesztyűs ujjait összefűzte.
– Helló, parancsnok. Gondolom, tudja, hogy miért vagyok itt.
Siffrain-Blanc ezredes összeszorította a fogát, és szúrós szemmel nézett rá.
– Tulajdonképpen mindegy, úgyis elviszem a gyémántokat.
A parancsnok továbbra is faarcot vágott. Ó, hogy megjátssza a kemény fiút! – húzta el a száját Wolfgang, aztán Alexhez fordult:
– Az embereid kutassák át a raktárat.
Hamarosan az övé lesz minden csillogó kövecske! Van előnye is a sittnek: az ember kaphat egy-két tuti tippet. Még akkor is, ha a forrás egy rusnya, gyíkember. Szegény Philipe. Életfogytiglant kapott, ami nagy kínszenvedés egy háromszáz évig élő gdoralnak. Nem csoda, hogy elmondta, amit tudott.
– Zenét! – csettintett Wolgang. Hamarosan felcsendült a Für Elise.

***

Smart a kezében tartott kijelzőre pillantott. Még három tétel, és mehetnek a következő munkáért. A DUD-3-as rakodórobot motorjai felnyögtek, ahogy felemelte a raklapot. Fémesen döndülő léptekkel állt a mini lifthez. Smart megnyomta a gombot: a robot felemelkedett a megfelelő rekeszhez, ahol a helyére tolta a ládát raklapostul.
– Következő? – kérdezte színtelen hangon, amint leérkezett.
– Unod, mi? – vigyorgott Smart.
– Meglehetősen…
– Nem tudom, mit keresnek! – harsant fel Andrew kétségbeesett hangja. Smart kikukucskált a ládák mögül. Állig felfegyverzett, szedett-vedett társaság érkezett. Pisztolyok, gépfegyverek, gránátok lógtak tarka ruháikról. Az egyikük, egy félszemű fickó, a raktárvezető torkát szorongatta.
– A gyémántot, te dagadék!
Szegény fickó képtelen volt megszólalni. Az arca elvörösödött, majd kékülni kezdett. A raktárosok hátrébb húzódtak – egyrészt a szag miatt, másrészt nem kívántak beleszólni a főnök ügyeibe
– Cikkszám nélkül bajos lesz megtalálni – lépett ki Smart a ládák fedezékéből. Cigit vett a szájába.
A félszemű a földre lökte a raktárvezetőt. Megmarkolta a puskáját.
– Te tudod talán, hol a gyémánt?
Smart rágyújtott, aztán kiköpte a nyelvére került dohányt.
– Attól függ…
– Mitől?
– Hogy van-e anyagigénylő lapotok?
– Anyáddal szórakozz…– A félszemű elvörösödött. Felemelte a fegyverét; a többiek is hasonlóképpen cselekedtek.
A súlyos láda szinte a semmiből érkezett. Úgy vágódott a kalózokhoz, mint egy elszabadult kisbusz. Hármat szétpasszírozott, egyet a raktár falához préselt. A félszemű felkiáltott rémületében.
DUD-3 rontott elő a polcok takarásából, és néhány szökkenéssel a rablók között termett. A fegyverek fülsértő hangon ugattak fel, a robot mellkasáról szikrázva csapódtak le a lövedékek. Acélökle lesújtott, és újabb kalóz rogyott össze. Aztán szétroppantotta a félszemű fegyverét, aki úgy állt ott, mint aki gyökeret eresztett.
DUD-3 megragadta a torkát, és felemelte a padlóról. A kapálózó fickó csak hörögni tudott.
– Nincs nála semmiféle papír – A robot a gazdájára emelte sárga lámpaszemeit.
– Sejtettem.
– Mi legyen vele?
Smart kifújt egy adag füstöt, aztán eldobta a csikket.
– Selejtezd le.

***

Wolfgang hátrafont kézzel sétált fel-alá. Kezdett kijönni a sodrából, és az átkozott paróka is folyton félrecsúszott.
– Semmi válasz, főnök – nyögte Alex. Elsápadt. Remegő kézzel tartotta a sorozatvetőt a parancsnok fejéhez. A koponyájába épített adóvevő csak sistergett.
– Ki vezeti a csapatot?
– Popeye…
Wolfgang közelebb lépett, az orra szinte hozzáért az alvezér verejtékező homlokához.
– Annak a fickónak be van kötve a bal szeme…
– Igen, főnök, tudom.
– És mi van, ha balról érkezik a támadás?! – Wolfgang üvöltött, nyála a férfi arcába fröccsent. Nem érkezett válasz.
– Hunyd be a bal szemed.
Alex nem gondolkodott, megtette. Wolgang odatartotta a tenyerét az embere bal füléhez.
– Látod a kezem, nagyokos?
– Nem, főnök.
A pofon inkább volt megalázó, mint fájdalmas, de Wolfgang úgy tartotta, sosem késő tanulni. Tanítani meg pláne. És ritkán elegendő, ha csak elmagyarázod.
– Meséljen csak nekem, miféle elit csapatok rejtőznek a raktárban – fordult a parancsnokhoz, aki pislantott néhányan.
– Nincsenek elit csapataim.
Ezt mondta Philipe is. Senki nem őrzi a gyémántokat, mivel senki nem tud arról, hogy itt tárolják a kisbolygókon kitermelt csiszolatlan köveket.
– Nem is érdekel! – A testőreihez fordult. A sötét maszkokon nem látszott érzelem. – Menjetek, és intézzetek el mindenkit, aki ellenáll. Aztán szóljatok, ha tiszta a terep.
A fekete ruhás fickók egyszerre rántották elő különféle fegyvereiket, és tűntek el a folyosón.
– Látja, parancsnok úr, az űrgyilkosaim előtt nincs akadály.
– Űrgyilkosok? – hebegte Siffrain-Blanc.
– A Titánon képezték ki őket. Csak nekem engedelmeskednek.
– Az űrgyilkos kiképzést a kemolupsai egyezmény szigorúan tiltja…
– Most mondja meg! Hogy mik vannak?
Wolfgang felkacagott; erőtlen hangja ellenére igyekezett egy kis sátáni élt is belecsempészni.

***

A liftajtó kinyílt, és a négy sötét ruhás gyilkos hangtalanul lépett ki a raktárokhoz vezető folyosóra. Maszkjukon fehéren tükröződött a lámpák fénye. Szó nélkül osontak előre libasorban.
John Smart és DUD-3 feltartott kezekkel engedték el maguk mellett az űrgyilkosokat, akik csak egy pillantást vetettek rájuk. Mikor eltűntek a raktárban, Smart megvakarta borostás állát.
– Láttad mi volt náluk?
– Borsszóró, fésű, tűzőgép és egy kiskanál. Belezéshez.
– Ezekkel gond lehet majd, Cimbi. Az űrgyilkosok bármivel képesek ölni. És ezt szeretik fitogtatni.
– Rám bízhatod őket – dörmögte a robot.
Beszálltak a liftbe – a fülke nyikorgott DUD-3 súlya alatt –, és felszáguldottak a parancsnoki hídhoz.
Smart pisztollyal a kézben lépett ki a felvonóból. Megnyomta a vezérlőterem ajtónyitó gombját; a panel sziszegve csúszott félre.
Az állomás parancsnoka egy forgószékben ült az irányítópult előtt. A fejéhez egy alacsony homlokú fickó tartott sorozatvetőt. A Marsot láttató panorámaablak előtt egy vékony fickó bámészkodott: rizsporos parókája félig lecsúszott, így jól látszott, hogy erősen kopaszodik. Buggyos nadrágját hegyes orrú cipőbe bújtatta; hosszú ujjaival inge fodros ujjait babrálta.
– Nocsak, nocsak… – morogta. Szemében meglepettség és zavar tükröződött. Főleg, mikor az ajtóban feltűnt a rakodórobot. – Új játékos a színen. Hadd mutatkozzam be: Wolfgang vagyok, ő pedig a társam, Alex.
Smart nem foglalkozott vele, pisztolyát a fegyveres kalózra szegezte.
– Én eldobnám a helyedben.
Az alacsony homlokú fickó szeme ide-oda járt a ficsúr és Smart között. A sorozatvető csöve megremegett.
– Te dobd el! – nyögte végül. – Ha nem dobod el, megölöm a túszt!
A parancsnok merev arccal bámult maga elé. DUD-3 sem mozdult. A parókás fickó kaján vigyor kíséretében széttárta a karját. Alex a parancsnok halántékához nyomta a fegyver csövét.
– Sokkal szorosabban kéne a túsz mögé állnod – mondta Smart. – Így teljesen szabadon vagy. Oda lövök, ahova akarok.
– Igen? – hebegte a kalóz.
– Igen.
Smart fejbe lőtte. A fickó nyikkanás nélkül zuhant a padlóra. A ficsúr csak tátogott, a szája elé kapta az egyik kezét, a másikkal az övébe tűzött pisztoly felé nyúlt.
DUD-3 szervo motorjai felzúgtak.
– Én nem tenném – szólt fémes hangján.
A parókás megállt a mozdulat közepén, aztán lehunyta a szemét: – Itt Wolfgang. Vissza a vezérlőterembe.
Pislantott néhányat, és elkezdte egyenként meglazítani a kesztyű ujjait.
– Szép volt, srácok, de most már vége. Az űrgyilkosaim mindjárt itt vannak.
Smart a robotra pillantott, aki zümmögve fordult meg, és indult a lift irányába. Siffrain-Blanc fel akart kelni a helyéről, de a raktáros leintette:
– Üljön csak vissza. Ne ugráljon, míg nem végeztünk.
– De…
Smart szúrós szemmel nézett rá. A parancsnok nyelt egyet, és visszarogyott a székbe.
Kintről fémes pendülés hallatszott, aztán néhány másodperc múlva tompa morajlás. Wolfgang eldobta a kesztyűket, és a körmét kezdte rágni. Smart hátrasandított: a folyosón DUD-3 közeledett.
– Mi újság, Cimbi?
– Elvágtam a lift kábeleit. Az űrgyilkosok tíz emeletet zuhantak.
Smart a ficsúr felé fordult, aki immár a parókáját gyűrögette remegő kezében.
– Uraim – nyöszörögte –, nem játszanák le nekem az 5. szimfóniát? Az nagyon megnyugtatna…
Smart intett, a rakodórobot pedig megragadta a kapálózó ficsúrt, és az egyik székbe ültette. Fémujjából tű pattant ki, amit a fehér nyakba szúrt. Wolfgang mozdulatai lelassultak, a feje előrebukott, a szájából vékony nyálcsík indult a padló felé.
– A zsaruk majd tudják, hova vigyék, hogy ne lássuk többet – vigyorgott Smart.
– Nagyon hálás vagyok, uram – emelkedett fel a székéből Siffrain-Blanc. – Nem is tudom, miféle jutalmat érdemel…
– Én tudom – Smart biccentett a robotnak, aki visszanyomta a parancsnokot a székébe.
– Mi folyik itt? – Siffrain-Blanc elsápadt.
– Gyémántrablás.
Smart eltette a pisztolyát, és előhalászott egy szál cigarettát.
– És szükségünk lesz egy segítő kézre…

***

A parancsnok letépett karja elegendő volt a raktár széfjének aktiválásához. A biztonsági ajtó félrecsúszott. Smart véres ujjait a kezeslábasába törölte. A rekesz mélyén fekete dobozok sorakoztak, mind tele csiszolatlan gyémántokkal.
– Na, mit szólsz, Cimbi? – vigyorgott.
– Most már befejezheted ezt a cimbizést – morogta a robot. Megnyomott egy gombot a mellkasán. A fémes test zümmögni kezdett, gőz csapott ki az izületeiből. Végül a robot teste kettényílt, mint egy űrruha.
Egy gyíktestű gdoral lépett ki a héjból. Hegyes fogai örök vigyort rajzoltak pikkelyes képére. Megmozgatta a vállait, ugrott néhányat a levegőbe.
– Ez rosszabb volt, mint a Plútó 2-n – sziszegte.
Smart felröhögött.
– De itt legalább nem kellett megosztanod a celládat ezzel a ficsúrral, Philipe.
– Még szerencse.
– A sitten is ennyire… furcsán öltözött?
– Ott lett ilyen – merengett a gdoral, majd átkarolta Smartot. – Pakoljunk, aztán irány a Vénusz. Ma éjjel a kaszinókban akarok mulatni!
Smart megnyalta a száját.
– Bocs, Philipe, de visszabújnál abba a fémvázba? Gyorsabban végeznénk a pakolással.
A gdoral sárga szemei összeszűkültek. Smart széttárta a karját:
– Már ha nem gond, Cimbi…

4
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4 (7 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2008-05-16 08:27 Blade

Blade képe

12.

---- ----
So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.
----
"Mert zseni csak egy volt, mégpedig Neumann János. Mi, többiek tehetségesek voltunk, de nem voltunk zsenik..." - Wigner Jenő, Nobel díjas fizikus
---- ----

p, 2008-05-16 18:33 Soregi

Soregi képe

Nem rossz. (El is képzeltem Han Solo-t, ahogy Luke-ot lelövi, Leila hercegnőt pedig rabszolgájává teszi.) Ha Smart a "jó" oldalon marad, nem is lett volna olyan érdekes. A "segítő kéz" epizód tetszett!
A fingós karakterek lassan klubot alapíthatnak a Karcolaton. :)
____________________________
Ki messze száll, elhagyván a földi bánatot, az túléli a mát, és túl a holnapot.

p, 2008-05-16 18:40 miyoku

miyoku képe

kicsit uncsi a sok fingó karakter.
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

p, 2008-05-16 19:02 Soregi

Soregi képe

Ami gondolom nem azt jelenti, hogy jöjjenek a böfögők. :)
____________________________
Ki messze száll, elhagyván a földi bánatot, az túléli a mát, és túl a holnapot.

p, 2008-05-16 21:31 raves domar

raves domar képe

Pedig csak egy karakternek voltak emésztési gondjai, és az is az utólagos szerkesztésben került bele. Ezek szerint kár volt. Pedig mellékszereplő. Most már mindegy.

p, 2008-05-16 22:18 miyoku

miyoku képe

elsőre nyilván ok lenne olvasni, de mintha a kiírásban szerepelne, h fingania kell, sokan írták bele.
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

szo, 2008-05-17 09:06 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Sok írásban van a fingás? Hol még? Az enyémben, de én direkt ilyen gusztustalan disznóra vettem a figurát. Oda kellett. Felbukkan még ebben is egy kis "pú", de a többiekében hol?
__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

p, 2008-05-16 22:38 Alexei B Fargas

Szia!
Tényleg nem rossz, de különösebben semmiről sem szól. Se egy nagy csattanás, se remek humor.
DUD-3 tetszetős, viszonylag egyedi karakter. Smart, a főhős (?) viszont teljesen egyszerű, jelentéktelennek megalkotott figura, akire ráfért volna pár tökös beszólás vagy hasonló.
A történet egész jó, bár nem túl mély. Némi humorral igazán felpezsdíthetted volna.
A "segítő kéz" nekem egy kicsit elcsépelt volt.

szo, 2008-05-17 21:12 raves domar

raves domar képe

Kösz, Brezsnyew.

szo, 2008-05-17 14:42 SirTelen

Az írástechnika 5-ös, a történet viszont csak 3-as. Egyetértek az előttem szólókkal.

szo, 2008-05-17 15:55 szegeri

A vége azért szerintem jó volt.

szo, 2008-05-17 17:37 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Hmmm. A főhös nem fogott meg, DUD-3 viszont nagyon jó karakter. A történet elmegy, a végepoén feldobja, nem is annyira a gyémántok, hanem a gdoral miatt.
Jah, amúgy a kivitelezés ötös, hibát nem találtam. A cím viszont nem tetszik.
"– Mi legyen vele?
Smart kifújt egy adag füstöt, aztán eldobta a csikket.
– Selejtezd le." - Ez jó beszólás. :D
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

h, 2008-05-19 18:25 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Tetszett, bár egyetértek a többiekkel.
"Borsszóró, fésű, tűzőgép és egy kiskanál. Belezéshez." - Ha már máshol a fura álmokról volt szó... én is tudok ilyenekkel ölni. Bár csak elméletben. Gyakorlatban csak álmomban működik. :)
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

cs, 2008-05-22 13:44 SzabadMedve

SzabadMedve képe

Nagy balhé jellegű történet, de az ilyenhez nagyobb mozgalmasság szükséges (és tizenötezernél több karakter:).
A megvalósítás jó, olvastatja magát, bár néha döccen. Sajna nem sikerült szimpatikussá tenned a hőst. Elég flegma (üres?) és öncélúan erőszakos. Ráadásul semmit sem old meg magától, csak ugráltatja a tökit (akinek a neve egyébként remek szójáték). Nem éreztem, hogy a hősnek bárhonnan is ki kellene vágnia magát, nem volt veszélyben.
Ami tetszett: utalások a háttérvilágra. Nem légüres térben mozog a történet, ez kétségtelenül jó pont, ugyanakkor ez a háttér valahogy nem áll össze, nem koherens. Inkább csak fantasztikus elemek halmának tűnik.

p, 2008-05-23 10:20 raves domar

raves domar képe

Így igaz.
Valójában Wolfgang az egyik főszereplő, Smartól nem tudunk meg semmit, és ez nagy hiba - persze lehet hivatkozni, hogy 15 ezer karakterben vagy sztorit fejtek ki, vagy személyiséget, de egyrészt csak 13 ezer karakter lett, másrészt meg ha más meg tudta oldani, nekem is illett volna. Nem szimpatikus a főhős, nem is akart az lenni. És erőszakos, mivel bűnöző :-)
A lényeg, hogy sokat tanultam ebből a pályázatból és ebből a sztoriból, úgy látszik a karcolatos pályázatok már csak ilyenek.
Várom a következőt, remélem arra már felvértezem magam :-)

___A hasamra ütök és...