Karl specialitása (Vérben áztatott nő, ponyva módra)

Egy igazán kellemes estém volt Alizzal. Hangulatos bárban üldögéltünk, mely pár hete nyitott lakásom közelében. Bőrkárpit ülőhelyei még bűzlöttek a frissességtől.
Rendelt magának pár drágább koktélt. Az árukat már akkor meg tudtam becsülni, mikor kimondta a nevüket. Semmi jellegzetes szó, mint vodka, szex, vagy extázis; Jimmy Reed-féle eperjeges robbanás. Borzalmasan hangzott, hát még az összeg.
A szomszéd asztalnál ült pár fiatalabb srác, az egyikőjük az itallapot forgatta. Tudtam, hogy rá fog keresni, miféle koktélok is dívnak a hozzánk hasonló, felvágós párocskáknál. A kölyök elfintorodott, majd az itallap mögül rámpislantott. Gyorsan elkapta a tekintetét, én meg tenyérbemászó vigyort vágtam. Az ő korában én is undorodtam a magamfajtáktól. De hát az ember változik; a pénz folyamatosan rohasztja.
Én csak egy kávét fogyasztottam. Gőzölgött, mikor kihozták, a tetején pedig őrölt kávészemek úszkáltak, ahogyan illik. Aliz valami kimondhatatlan nevű ital után egyre többet kuncogott, és jól lefárasztott.
Eljött a romantika ideje. Számolgatás nélkül, hanyagul az asztalra dobtam három friss bankót, amelyeken olyasvalaki szerepelt, akit a középosztály is leginkább csak a történelemkönyvek lapjain szokott látni. Megfogtam Aliz kezét, és finoman húztam magam után.
Beszálltunk az autóba. Ahogy beindítottam, az ablakok védőburkai hangtalanul lesiklottak. Igazán elégedett voltam a legújabb Aston Martin modellel. Már az előző is csúcsjárgány volt, de annak egy nap bekrepált az elektronikája. Az ajtónyitó gombra nem reagált semmit. Megkerestem a feszítővasat, és nekiestem a motorháztetőnek, lökhárítónak, szélvédőnek, annak amit értem. Persze már az azelőtti autóm is ütésálló illetve karcbiztos volt. Ettől még inkább bepöccentem. Felhívtam a gyártó céget, és a telefon túloldalán levő udvarias hanggal ordítani kezdtem. Egy óra múlva esküt tettek Mr. Martin sírjára, hogy azonnal intézkednek. Még aznap megérkezett a regionális igazgató, egy kivert kutya tekintetével. Mélységes sajnálat, részvét, miegymás, a végén már kezdtem úgy érezni magam, mintha a nemlétező családom halt volna meg balesetben. Elszégyelltem magam, de hamar elmúlt. Ha a munkám során állandó hidegvér kell, valahol le kell vezetni a feszültséget. Végül is kárpótlásul kicserélték az autót, az újonnan kifutott modellre. Tulajdonképp fél év után ideje volt már a cserének.
Kihajtottunk a városból, megnéztük egy közeli dombról a naplementét. Aliz mellkasomra hajtotta fejét. Hajának kellemes illata volt, de túl tömény ahhoz, hogy hosszabb ideig elviseljem.
- Tudod tényleg igazán tetszik az új barna frizurád, de nem lehetne hogy otthon folytassam a csodálását? – suttogtam fülébe. Maradni akart még, valószínűleg nem vette a lapot. Számolni kezdtem magamban, mikor hagyhatjuk végre itt ezt a szmoggal telített látképet. Elnézve a várost, már nem is akartam annyira sietni. Viszolyogni kezdtem a gondolattól, hogy ilyen füstfelhőbe kell hazatérnem.

Klassz járgány, duzzadó pénztárca, méregdrága koktélok, a szennyes város naplementéje: tuti recept a nőkhöz. Mikor hazaérünk, az már csak hab a tortán.
Halvány, narancsszínű megvilágítás, lágy női hang, amelyet lassú, játékos zongoradallam kísér. Pár szenvedélyes, alkohol itatta csók, aztán a finom símogatások közepette húzódó cipzár hangja, a ruha suhogása ahogy lecsúszik a testről, és tompán földet ér. Ágyban vagyunk, átadjuk magunkat az érzékeknek, a klímaberendezés pedig kellemes meleget, és trópusi illatot áraszt.
És ekkor a kedvenc szertartásom közepén megcsörrent a "munkafon". Sietve ledobtam magamról Alizt, és a fürdő felé elszórt nadrágomhoz rohantam. A zsebéből előkotortam a telefont.
- Karl a vonalnál. - szóltam bele hűvösen, habár legszívesebben kihajítottam volna a készüléket az ablakon. Mesterien találták el a legrosszabb pillanatot.
- Fél óra múlva, pontban tízkor. Szokásos helyszín.
Azzal le is tette. Így megy ez már évek óta. Ha menni kell, hát menni kell, ritkán van olyan, hogy napokkal előre értesítenek.
Aliz ideges volt, szitkozódott, és elszavalta a mondókát, amely a nőknek lett megírva, mikor a férfit szex közepén szólítja a kötelesség. "Ha most itt hagysz, többet a büdös életben nem látsz; stb." Persze általában vulgárisabb formában hangzik el. Az igazat megvallva egyénfüggő. Aliz eléggé mocskosszájú.
A gardróbhoz mentem. Kihajigáltam a felakasztott öltönyöket, míg végül hozzáfértem a számzárhoz. Beütöttem a kombinációt, és egy rejtett ajtó siklott félre. Ott várt a munkaruhám, és változatos munkaeszközeim.
Felvettem a pisztolyt, betáraztam. Gyors mozdulattal felcsavartam a hangtompítót. Visszamentem a hálóba, ahol Aliz már félig felöltözött, és még mindig mondta a magáét. Aztán hirtelen elhallgatott, és elkerekedett szemekkel bámulta, ahogyan rászegeztem a fegyvert. Szíven lőttem a kitörő sikoly előtt. Nem esett nehezemre. A munkám fontos része a veszélyforrások kiiktatása, és a nők elsőbbséget élveznek e szempontból.
Gyors zuhanyt vettem, hogy megszabaduljak a fölösleges testnedvektől. Az út nem tart tovább öt percnél, úgyhogy nem kellett kapkodnom.
Fürdés után felöltöttem a ruhámat. Fekete öltöny - elegáns, de nem kirívó, legalábbis látszatra. A vízálló külső és a bélés között elektromos szálak futnak. Ez a ruha mindent tud. Az elrejtett gombok megnyomásával egy pillanat alatt letisztítja magát, golyóállóvá keményedik, vagy a zakója ejtőernyővé alakul. Valami különleges, és szupertitkos anyagból készült, de ennél többet még én, a viselője se tudhattam meg.
A játékszereiemet elhelyeztem az aktatáskámban, majd mint egy hétköznapi polgár, lekapcsoltam a villanyokat, bezártam az ajtót, és elmentem dolgozni.

Szokás szerint gyalog mentem, sietős léptekkel. Direkt költöztettek a közelbe, mert ragaszkodtam a kirívó autóhoz, amely vonzza a tekinteteket.
Az óvatosság lételem, de van egy hátránya; paranoid lesz tőle az ember. Éjszaka a néptelen, csendes utcákon mindig a tarkómon érzem egy figyelő tekintetét, aki a lámpák sárga körívén kívül bújik meg.
Komolyabban eddig nem hibáztunk. Túl titkosan működünk. Talán csak Istent érzem néha. Hallani vélem, ahogy morgolódik. Megint írhatja át mélyebb bugyorra a pokolba szóló helyjegyemet.

A munkahelyem titkos ajtaja az aluljáró egyik folyosóján található. Zsákutca, tele graffitivel, szeméttel, és tömény húgyszaggal. Ezt az otthonos hangulatot a munkatársaim teremtették meg. Úgy hallottam, van aki rendszeresen ellenőrzi, nem takarították-e ki, és hogy nem-e kezd elmúlni a bűz. Amint egy fokkal kevésbé visszataszító az összhatás, rögtön kompenzálják. Így kerülik el, hogy az éjszaka kellős közepén itt álljon meg egy pénzes aktakukac az út közben felszedett lotyójával. Ha pont ilyen pillanatban érkeznék, le kéne lőnöm őket. Az aluljáró pedig visszahangzik. Igaz, hogy ha eljön a nulladik perc, már nem számít semmi, de addig is bárki meghiúsíthatja az akciónkat. Akkor pedig mindennek vége.

Az ajtó mögötti fülkében sötét volt, de könnyedén rátapintottam a térdmagasságban elrejtett „csengőre”. Rányomtam a hüvelykujjam, mire az leolvasta a lenyomatot, és odabent jelezte érkezésem.
Hirtelen felgyúltak a reflektorok. Ezen a helyen találtam ki a vakfényesség fogalmát. Nem a legszebb szó, viszont találó. Már az első alkalommal –bár fene tudja mikor volt az - szóltam, hogy ekkora díszkivilágítás finoman szólva túlzás, de ezidáig nem cserélték ki. Javasoltam az infrás megvilágítást, de meg se hallották. Ezek a fickók napi két-három szó erejénél nem töltenek több időt a normális dimenzióban. Körmeimet pattogtattam, míg meg nem szólalt Owen:
- Üdv Karl! Odakinn maradsz még egy percig, vagy felhagysz a pontos érkezéssel?
- Nyiss ajtót! – mordultam. Hülye érzés volt a mennyei fényfürdőben Isten dörgő basszusa helyett Owen nyomott orrhangját hallanom, amint humorbelezett szellemességekkel teszi a jópofát.
Az előttem levő fal hangtalanul elgördült. Közben hallottam, ahogy mögöttem visszalakatolták az ajtót. Fura dolgaik vannak, de az ilyen apróságok semmik ahhoz képest, amit a fal mögött, harminc méter mélyen rejtettek el.

Erősen fintorogva néztem végig a teremben. A kábelek kuszán tekeregtek a vezérlőberendezések, és a középen elhelyezett üvegfalú kabin között.
Ahogy telnek a hónapok, egyre több teret hódítanak maguknak. Elveszett fölöttük az irányítás, és a technodzsungel átveszi a hatalmat. Kigobozni lehetetlenség volna. Megvárják amíg már használhatatlanná rohad minden, és méteres machetékkel, Nagy Sándorhoz hasonlóan oldják fel a csomókat.
A szemetesek is nyakig voltak. Az ember már nem tudott semmit se beléjük erőltetni; nyomban kiokádták. A külső biztonság, és a belső tisztaság fordított arányosságban áll egymással. Lehet hogy észre sem veszik. Majd talán akkor, amikor már nem látják a szeméttől a képernyőket. Amúgy se az én problémám, nem takarítani jöttem – legalábbis nem ebben az időben.

Sietve letudtam a kollégák üdvözlését.
- Be is ugorhatok? – kérdeztem a kabin körül matató Tomot.
- Ó hogyne, hogyne! Most sem vagy valami beszédes hangulatban, nemde? De hát persze minél előbb eltűnsz innen, annál jobb!– Az „eltűnsz” szónál ujjaival idézőjelet mutatott, majd a szellemes szövegét a vesztesnek született egyénekre oly jellemző bárgyú nevetéssel zárta.
- Hogyne – mondtam hideg megvetéssel fűszerezett hangon. Tehetnek-e a Tom-félék róla vagy sem, én csak a ranglétra kapaszkodóit látom bennük. Az ember először megragadja őket, felhúzza magát a segítségükkel, majd halad tovább, míg még egyszer meg nem tapossa, hogy végleg elrugaszkodjon tőlük. Tom persze nem az én versenytársam, hanem a monitorok előtt görnyedő szőrös majmoké.
- El is végzem az utolsó ellenőrzéseket! – már régen elvégezte őket, de valamivel magyaráznia kellett gyors odébbállását. Lehet hogy egy fizika lexikont önmagától tudna összeállítani, dehát kedves kis családunk nem épülhet gyenge elemekre. Ha egy közönséges zsebtolvaj a tökeihez tart egy pillangókést, annak is egyből kisírja a titkainkat. „Egyelőre őt találtuk csak, aki alkalmas lenne. Ő van, őt kell szeretni.” Rossz vicc.
Persze a telefonban megszólaló hangtól én is néha jogosan kapom meg a magamét, az antiszocialitásomból eredő panaszokért. „Te is csak egy eszköz vagy, az alkotásért pedig nem az eszköz, hanem az azt forgató kéz felel.” – Ezt elfogadtam, és meg is békéltem Tommal; a korábbi időkhöz képest.
Beléptem a szűk kabinba, öltönyben, aktatáskával. Rogers sietve átadta a borítékot, mely a feladatom leírását tartalmazta. Szív- és fejlövést kívánt, majd elindította a programot.
Először a kabin légmentesen lezáródott. Fütyörésztem, miközben a kintieket néztem, akik elképesztő gyorsasággal zongoráztak a vezérlőpultokon, és olyan szavakat váltottak egymással, amelyeket én már nem hallhattam. Fél percen belül már a lábamnál levő széles csövön keresztül folyt az általam ismeretlen, zselészerű anyag. Dúdolgattam a végsőkig, hogy úrrá legyek ösztönös félelmemen.
Borzasztó egy folyamat, és lefogadom, hogy az általam oly nagyra becsült kollégák kiélvezik minden egyes másodpercét.
Mikor az államat elérte az anyag, befejeztem a dúdolást. Elfogott a pánikérzet. Bármennyire is tudtam hogy fölösleges, de addig nyújtózkodtam, míg végül már a kabin tetejét csókolgattam. Aztán szippantottam egy utolsót. Kinyitottam a szemem, de csak elmosódott vonalakat láttam. Mikor már úgy éreztem hogy kidurranok a szén-dioxidtól, kifújtam ami bennem volt. Még egy másodperc, és utána mintha belülről a tüdőm marna levegőért. Ez az az érzés amit senkinek sem kívánok. Soha nem is fojtottam meg senkit. Legalább is nem hiszem, hogy képes lettem volna rá. Az ember kigúvadt szemekkel kapálódzik, míg végül nem bírja tovább, és be nem lélegzi a folyadékot. Kiköhögné az ember, de a tüdőben már nincs semmi, ami ki tudná préselni az anyagot. Azután már nem harcol tovább, elernyednek tagjai, és elveszti az eszméletét.

Egy ládákkal megrakott 40-es Ford Pick Up döcögött el mellettem, gyenge szellőt kavarva maga után.
Azután kopogtattam egy ajtón. Valaki kinyitotta, de hogy ki, arra már nem emlékszem. Akár az ördög is lehetett, jól öltözött bankár képében.

Ez a két kép maradt meg a fejemben, mikor felriadtam a fotelomban.
- Elmegyek bekeverni két koktélt, és már el is alszol? Pedig hosszabb terveim voltak ma éjszakára. – Aliz jött elő a konyhából, kezében két pohárral, nyakig valami méregzöld keverékkel. Magassarkúinak koppanásai még a bekapcsolt tévé mellett is visszhangoztak fejemben.
- Minden rendben? – nézett rám kérdő tekintettel.
- Persze. – vágtam rá reflexszerűen. Nem sokat tudok a munkámról, de mikor ilyen furcsán magamhoz térek álmomból, tudom hogy történt valami. Gyakran bevillan valami különös dolog.
- Csak nem hagy nyugodni az Alapítvány-trilógia. – révedt rá tekintetem a könyvespolcra.
Aliz felvonta szemöldökét. Még mindig furcsának talált, de kezdte játékosra venni a dolgot.
- Én nem olvastam. – vonta meg vállát, és átnyújtotta az egyik poharat.
- De valamit csak tudsz róla!
- Hát valamennyit persze! Az az amerikai elnök írta, akinek olyan vicces neve volt. Az első megválasztása előtt jelentek meg az írásai. Sokak szerint ennek köszönhette a sikerét, mert állítólag a logika terén nagy előrelátó-képességről tett tanúbizonyságot, vagy mi. Lehet benne igazság, mert ha négerként sikerült két elnökválasztást is megnyernie Amerikában, akkor biztos tudhatott valamit. De most könyvismeretből akarsz vizsgáztatni, vagy hogy jön ez ide?
- Ez egy jó kérdés. – válaszoltam halkan.
Belekortyoltam az italba, melyen alig lehetett érezni az alkoholt. Lúdbőrös lettem, olyan jól esett. Klassz kis recept volt, mégha kicsit nőies is.
Mosolyra húztam a számat, és egyenesen Aliz mogyoróbarna szemeibe néztem. Ártatlan tekintetével senkit sem tudott volna megtéveszteni; dús, vadítóan vörös haja elárulta valódi természetét.
- Új a frizurád? – kérdeztem. Pár másodpercig csak fanyarul nézett rám.
- Ne aggódj, ma már megdícsérted egyszer.
- Nahát, még csak egyszer?! – egy vigyor keretében megvillantottam fogaimat, miközben letettem a poharat. – Túl jól néz ki ahhoz, hogy csak egyszer dícsérjem!
Nem bírta megállni, hogy el ne mosolyodjon. Felvettem a hangulatvetítő távirányítóját, és megnyomtam a 2-es programot.
- Bár egy kis igazítás ráférne.
A szenvedélyes alkalmakra tartogatott sármos tekintettemel odaléptem hozzá, és mélyen beletúrtam hajába, miközben elmerültem tekintetében. Eközben fokozatosan elindult a 2-es összeállítás.
Halvány, narancsszínű megvilágítás, lágy női hang, amelyet lassú, játékos zongoradallam kísér. Pár szenvedélyes, alkohol itatta csók, aztán a finom simogatások közepette húzódó cipzár hangja, a ruha suhogása ahogy lecsúszik a testről, és tompán földet ér. Ágyban vagyunk, átadjuk magunkat az érzékeknek, a klímaberendezés pedig kellemes meleget, és trópusi illatot áraszt.
Ezek azok a pillanatok, amelyekért érdemes élni. Elfelejted a napi stresszt, a világ összes éhezőjét, terroristáját, politikusát. Néha azért megzavar egy futó gondolat, két heves csók között; „Csak meg ne szólaljon a telefon.”

4
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

szo, 2008-05-17 21:55 Styra

Styra képe

16.
__________________________________________________
Csillagból születtünk, s csillag leszünk újra
Ha életünk lángját egy széllökés elfújja.

szo, 2008-05-17 22:00 miyoku

miyoku képe

hahó! hol maradnak a szóközök a gondolatjelek után?
csak vizuálisan fogtam még be, de megakadt a szemem a néger szón. nem lehetne azt feketére cserélni?
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

szo, 2008-05-17 22:37 Sanzi

Szóközök: bocsi, még új vagyok, nem tudtam hogy szokás. De átszerkesztettem, remélhetőleg nem hagytam ki egy szóközt sem...
Néger szó: nem értem, mi a probléma vele? Rasszista tartalma nincs, a beszédhelyzetben pedig szerintem kevésbé passzolna a "feketeként".

h, 2008-05-19 18:11 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Négerként is zavaró, hidd el. ;)
Amit én találtam még:
"lekéne lőnöm őket" - Az igekötő a saját igéjéhez tartozzon, ne máshoz!
"Hogyne. – mondtam" - Ilyenkor nincs pont.
"Tom félék" - Mondjuk kötőjellel.
"Szív- és fejlövést kívánt" - Ez tetszett. :)
"Akár az ördög is lehetett, jól öltözött bankár képében." - Bogumilnak volt egy ilyen írása, ahol az ördög valóban jól öltözött bankár képében jelent meg. :)
Ennyi. És a gondolatjelek melletti szóközhöz: lehet, hogy új vagy itt, de nem itt szokás így írni, ez a szabály. Gondolatjel elé-mögé szóköz. És örömteli, hogy Te legalább használsz gondolatjelet, nem ragadtál le a kötőjeleknél. :)
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

h, 2008-05-19 21:38 Sanzi

Hát őszintén szólva nem értem ezt a négeres problémát. Magyar Értelmező Kéziszótár: "Tömegében Afrikában, a Szaharától délre élő, ill. onnan származó, nagyon sötét bőrű nép(ek vmelyike)..."
Bogumil - apró utalásként tettem bele, bár nekem egy filmből derengett. Lehet abban is ellőték, mert a könyvet nem olvastam.
Nyelvtani hibákért bocsi. Bár én még büszke is vagyok magamra, hogy egész kevés lett :D

k, 2008-05-20 12:31 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Tudom, mi a néger szó jelentése!
Bogumil egy itteni író nickneve volt. Egyébként miféle filmből kölcsönözted?
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

k, 2008-05-20 20:01 Sanzi

Nem kötekedés, de akkor tényleg nem értem ezt a néger szón való fennakadást.

Bogumil: hát LOL^^ Azt hittem van önálló könyve, valami külföldi író, stb. Egyébként fogalmam sincs honnan szedtem. Mikor írtam azt gondoltam hogy jól hangzik, bár azt éreztem, hogy mintha derengne valahonnan. Az is lehet hogy valami viccben volt benne...

sze, 2008-05-21 09:35 miyoku

miyoku képe

pedig érezned kéne, sehol sem írják már azt, h néger.
egyszerűen feketét használunk helyette és kész.
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

sze, 2008-05-21 12:12 Sanzi

Fúha, próbaként beírtam google-be a szót, és olyan találatok voltak, hogy csak néztem :D
Oké, ezzel is kalkulálni fogok a későbbiekben, annyit azért felhoznék magam mentségére, hogy párbeszéd része volt.

h, 2008-05-19 18:46 Blade

Blade képe

Mo-n annyira nem zavaró, tényleg. Azért sehol máshol ne használd ;)

---- ----
So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.
----
"Mert zseni csak egy volt, mégpedig Neumann János. Mi, többiek tehetségesek voltunk, de nem voltunk zsenik..." - Wigner Jenő, Nobel díjas fizikus
---- ----

h, 2008-05-19 20:05 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Az elején a romantikus résznél csak a vállam vonogattam, no amikor akcióba lendült, ott kaptam fel a fejem, hogy ez igen! Jó lesz ez!
A helyesírási hibáktól eltekintve szinte végig remek, olvasmányos, és szintén plusz pont az E/1, illik a novellához.
"Megkerestem a feszítővasat, és nekiestem a motorháztetőnek, lökhárítónak, szélvédőnek, annak amit értem." - Hmm... Előbb feszítővas, asztán a gyártónak telefonálás? :)
Kicsit értetlenkedtem, hogy a nőt otthagyta a szobában? Végülis nem hiba (bár nem tudom, mi ilyenkor egy profi bérgyilkos feladata), csak megemlíthetted volna, mit csinált a testtel.
A végén viszont csalódtam. Nem értem. Most akkor mégsem ölte meg a nőt? Memóriamódosítás után vannak, bérgyilkosakció megvolt, a nő is felkel, és megy minden tovább? Akkor mennyi idő telt el? Nem tűnt fel a nőnek? "Nem sokat tudok a munkámról, de mikor ilyen furcsán magamhoz térek álmomból, tudom hogy történt valami." - így nehéz profivá válni, nincs miből tanulni.
Avagy időutazott egyet?
(Abba bele se merek gondolni, hogy az a vége, hogy csak álmodta. Mondd, hogy nem.)
Szóval ködös számomra a vége...
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

h, 2008-05-19 21:59 Sanzi

Hát igen, nehéz megtalálni azt az egyensúlyt, amikor érthető a mű, viszont nem sejthető a vége. Akinek van ideje és türelme, azt megkérném hogy olvassa el kétszer, és egy kicsit gondolkodjon a történeten. Nem tudom hogy többszöri olvasásra lesz-e csak világos, vagy tényleg nehezen értelmezhetőre sikerült. Aki ezt megtenné, annak nagyon köszönöm, és ne olvassa el az alábbi magyarázatot.

A feszítővas problémára: "Persze már az azelőtti autóm is ütésálló illetve karcbiztos volt. Ettől még inkább bepöccentem." Miután nem tudott mit kezdeni az autóval, valakiken le kellett vezetnie a feszültséget.

Magyarázat (féltem is tőle, hogy ehhez kell folyamodnom^^): Természetesen nem álmodta :) Időutazott. A múltra a negyvenes Forddal utaltam, illetve az alternatív jelenre, az Alapítvány - trilógiával.

A történet röviden: Karl profi bérgyilkos (hogy kiképzett, vagy már tapasztalt és úgy hívták be - ezzel a kérdéssel nem foglalkoztam). Néha kap egy megbízást, hogy a múltban intézzen el valamit. A jelenlegi az volt, hogy intézze el Asimovot, és oldja meg, hogy az Alapítvány - trilógiát egy korábbi elnök publikálja, ami aztán a választások sikeréhez vezetheti.
Abba a pillanatba tér vissza, mielőtt elindult volna. A jelen persze megváltozott (a trilógiát a néger elnök írta meg, aki két választást is nyert, illetve apró poén még Aliz hajának a színe). A múltból visszatérve nem emlékszik a múltbéli dolgokra, csak pár amolyan "flashback" - je van. Ez ugye alternatív valóságokat feltételez, de inkább a hangulatra próbáltam helyezni a hangsúlyt, mint az időutazás filozófiájára.
A lány testét ott hagyta ahol volt. Nem volt feladata lelőni, egyszerűen csak biztonsági óvintézkedéseket tett akcióba lépés előtt (vagy csak szimplán nem volt kedve hallgatni a szövegelését:) ).

k, 2008-05-20 13:02 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Háááááááát... Nem ismerem az Alapítvány-trilógiát (annyit tudok róla, hogy Asimov, és ennyi), szerintem nem ezen keresztül kellett volna elmagyarázni a végepoént.
A 40-es Ford Pick nem tűnt fel. Az is lehet, hogy valaki muzeális darabként tartja magánál. Ha időutazás, egy falinaptárral sugallt dátum jobb lett volna.
Így már persze érthető, mért lőtte le/hagyta ott a nőt (úgyse számít), de a magyarázat akkor is roppantul ködös a végén. Ha ismerném az Alapítványt, szerintem még akkor is.
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

k, 2008-05-20 13:04 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Kár, mert egyébként remek, és amikor lelövi a nőt, na én ott tényleg felkaptam a fejem, hogy hű, mik lesznek itt... És az ötlet is jó, csak hát igen, a sejtetés-poénvég egyensúly nem az igazi.
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

k, 2008-05-20 20:14 Sanzi

"Igaz, hogy ha eljön a nulladik perc, már nem számít semmi"
"minél előbb eltűnsz innen, annál jobb!– Az „eltűnsz” szónál ujjaival idézőjelet mutatott,"
"Amúgy se az én problémám, nem takarítani jöttem – legalábbis nem ebben az időben."

Ezeket az apró utalásokat tettem bele. A harmadikat még direkt utólag, hogy valamennyire érthető legyen^^
Alaptványt meg azért tettem bele, mert sci-fi fanoknál alapmű. Azt viszont nem kalkuláltam bele, hogy hiába sci-fi pályázatról van szó, itt inkább a fantasy megy (persze nyílván vannak kivételek).
Sebaj, Intergalaktikán örülni fognak neki. Remélem azért itt is voltak olyanok akiknek tetszett. Köszönöm az építő véleményeket.

k, 2008-05-20 20:22 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Bocsi, hogy még kicsit kötekedem, de a három utalás mindegyike teljesen másra is utalhat.
Az első semmitmondó, pl nulladik perctől (akció kezdete) már csak a feladatra koncentrál, azért nem számít semmi.
A második bármire, akár teleportálásra is, vagy egy korábbi viccre gyermekkorukból, akármi. Fel se tűnt, hogy ez utalás lenne.
A harmadik hogy majd később jön takarítani, vagy már takarított pl délelőtt. Én itt speciel arra gondoltam, hogy volt már, hogy "bérgyilkos akció" miatt jött, tehát takarítás, de most speciel nem.
De bocsi, tényleg csak egy kis kötekedés. :)
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

k, 2008-05-20 21:47 Sanzi

Nyugi, nem veszem kötekedésnek :)
Ezek hasznos megjegyzések, hisz a jövőben jobban oda fogok figyelni az ilyen utalásokra.

k, 2008-05-20 12:53 szegeri

Nehezen értettem meg a történet lényegét, aztán többszöri átolvasást követően egy izgalmas világ hangulata maradt meg bennem.

cs, 2008-05-22 14:18 Sanzi

Huhh, most felvidítottál :D Hantos Norbert kicsit megijesztett, de ezek szerint nem annyira kritikus a helyzet mint feltételeztem.
Sejtettem hogy megkíván többszöri elolvasást, bár bele kellett volna kalkulálni, hogy a zsűri igen elfoglalt, és nincs ideje leragadni hosszan egy pályaműnél sem.
Köszönöm a türelmed!

cs, 2008-05-22 15:32 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Bocsánat. :oops:
Bár én csak egyszer olvastam el. Hmm, lehet, hogy itt a baj? :)
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

cs, 2008-05-22 16:35 Sanzi

Hát nagyon remélem :D :D
Szerintem az Alapítványnál az alternatív jelen szaga erősen érződik. Neked is felötlött hogy időutazásról van szó, mint azt az első reagodban írtad. Gondolom ami homályosabbá tette a dolgokat, az a relatíve egyedinek mondható itőutazás-folyamat (legalábbis én nem találkoztam hasonlóval), illetve annak magyarázatának mellőzése volt.

cs, 2008-05-22 17:43 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

A sci-fi önmagában "alternatív". Szóval ha te pl azt írod, hogy 2000-ben lila volt a fű és a kutyáknak két fenekük volt :D, nekem eszembe nem jutna az, hogy akkor most valaki visszautazott az időben, és megváltoztatta a dolgokat.
Igen, de az is eszembe jutott, hogy csak álmodta az egészet. :roll: Annak sajna nagyobb volt a valószínűsége, és csak reméltem, hogy mégsem az.
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

p, 2008-05-23 00:10 Sanzi

Álmodta, és amikor felébredt nem Asimov írta az Alapítványt? Ez így viszont nem áll össze.
Szerintem nem agyaltál rajta annyit amennyit megkíván, illetve nem vagy akkora sci-fi fogyasztó (feltételezem, hogyha az Alapítványt nem olvastad, de javíts ki ha nincs igazam) hogy ezt egyből kikövetkeztesd.

Nos, eddig 1-1 az állás értelmezhetőség szempontjából (az eredmény feltételezi hogy szegeri nem csak vigasznak szánta hozzászólását :D ).
Egy tényt eddig biztosra veszek; nem lett szájbarágós. Persze a ló másik oldala sem jó, hiszen ha zagyvaságnak tűnik, akkor az ember hamarabb elfelejti, mintha oldalakkal előre érezni a történet végét. Talán kevés olvasónak van ideje/türelme elgondolkodni egy-egy íráson, különösen ha amatőr íróról van szó (én legalábbis ilyen vagyok). Bár a zsűri valószínűleg a türelmesebb kategóriába tartozik, hiszen amatőrökkel foglalkoznak, és ezen felül építően véleményezik őket.
Egyelőre nem vonok le messzemenő következtetést. Majd meglátjuk a zsűri hogyan értékel, utána még felteszem InterGalaktikára - hiszen az ottaniakról biztosan tudom hogy sci-fi falók - és ha ők sem értik, no akkor már tényleg komolyan fogom kezelni a dolgot.

Most pedig elolvasom a novellátokat, és véleményezem, hiszen ti is megtiszteltetek ennyivel. (Közben látom hogy szegeriét olvastam, viszont a vélemény lemaradt)

k, 2008-06-03 19:37 Sanzi

Szerkesztettem a novellán, remélem ez a pályázat lezárultával nem probléma (amennyiben az, természetesen visszarontom :) ). A következő korrekciókat végeztem el (elöl a régi, utána a javított verzió):

folytottam – fojtottam
Tom félék – Tom-félék
- Hogyne. -... - -Hogyne -...
lekéne lőnöm – le kéne lőnöm (Utólag nem is értem, ezt hogy nem vettem észre?)

Köszönet Bloody Dora-nak és Harmatos Molnár Tamásnak (InterGalaktika), akik felhívták ezekre a figyelmemet.