A Próba

A Próba

„Csak az legyőzhetetlen, aki már rég halott”
(Zfender Koll ezredes)

Betöltés...
(...akták megnyitása...)

Név: Zfender Koll
Faj: ember
Nem: férfi
Kor: 21
Otthona: megsemmisült
Osztag/rang: Winrae I. Farkas, 3. felderítőszakasz/ közlegény

Státusz: árulás, parancsmegtagadás, többszöri vétség a birodalom ellen
Elrendelve: Alany felderítése. A birtokában lévő adattömb, kristálykód visszaszerzése. Lehetőség esetén alany kimenekítése.

(...akták bezárása...)
Felkészülés...

1.

...Az alacsony, virágzó, rovarfelhőkkel körülvett bokrok fedezékéből egy tisztás látszott. Alig két órával korábban rövid, de heves harc folyt ezen a helyen. A földet felperzselték, a fák törzsét megégették a lövedékek. Mindenhol füstölgő tetemek hevertek.
A halottak ismeretlen harcosok voltak. Valamennyien komoly fegyverekkel rendelkeztek, és sárgára festett, vagy acélosan csillogó páncélokat viseltek. Sisakjaikra undorító jeleket és ábrákat festettek, amelyek láttán Kollnak ismét hányingere támadt. Valahol belül, tudata legmélyén sejtette: ezek az alakok nem azért jöttek, hogy dicsérő szavak közepette, mosolyogva veregessék meg a vállát. Viszont a szitkok áradatát ordítva, vicsorogva vállszétveregetős verzió sem derítette igazán örömre. Megfordult, és halkan visszakúszott az erdő rejtekébe, majd intett társainak, hogy irány a tábor.

Már két hete ette őket a fene ebben a büdös, párás, kitraszagú dzsungelben. Zfendernek ez volt ez első igazi bevetése. És abszolút nem így képzelte el a kezdeteket. Mindig arról álmodott, hogy egy hatalmas bolyvárost kell megvédenie a szentségtelen támadóktól, és miközben azok eszüket vesztve szaladgálnak a fal tövében, ő egyedül leszedi az összeset. Természetesen fejlövéssel. Ezek után pedig hősként tisztelik majd, ezredesi rangot kap, és napi három-négy örömlány áll majd rendelkezésére. De minimum kettő.
Ehelyett mi van? Itt rohad egy csapat barommal, egy tuskó gyógyítóval, élelem, ital és lőszer nélkül, egy halott ezreddel a háta mögött. És miért él még egyáltalán? Mert hősiesen küzdött? ...nem éppen. Bár ha az „éppen királyi dolgomat végeztem egy eldugott fa tövében, miközben az ellenség lemészárolta a bajtársaimat” című önhasznú tevékenységet hősiességnek titulálnák...

Zfender megállj-t intett. A tizennégy felderítő azonnal szétszóródott, mindenki egy-egy vaskosabb fa mögé húzódott be. Lélegzetvisszafojtva vártak, és ki-ki pillantottak fedezékük mögül, hogy a középen haladó Koll mit láthatott, amit a jóval előttük lévő felderítők nem vettek észre.

Halk reccsenés hallatszott, majd még egy. Majd egyszerre több száz. Az erdő megmozdult, a fák mozogni kezdtek, sustorogni, sóhajtozni...
Koll egyre jobban a törzshöz lapult, lassan már úgy érezte, mintha gerince elfásulna, eggyé válna a természet oszlopával.
Ám a csodálatos egyesülés előtt Frohlen komisszár nem túl szívmelengető arca úszott be a képbe.
- Áh, Zfender Koll közlegény örülök, hogy látom. Ugye tudja, hogy elő szeretném léptetni ezredessé, mivel folyton CSAK AZT A NAGY SEGGÉT HŰSÖLTETI MAGA BAROM!!! Amúgy készüljön, emelünk...
Alig hitt a szemének és a fülének. A komisszár kedveskedő hangja igaz átváltott hideg számító stílusába, ám ő maga már rég élőként beszámíthatatlan és tényleg elég hideg volt. Vagyis inkább egy sáros húsmassza valahol egyheti gyaloglásra innen. Legalábbis ezt kellett hogy érezze.

- Jó’vagy Fend, he? – kúszott oda hozzá Bromaur, a egyetlen túlélő orvos – elég furán néző ki, ne vizsgáljalak meg? Höhö, amint látom összetűzésbe keveretté a fáva, he? Amugy semmi gond, Bred és Frost má’ előre mentek, semmi nem á’ a zutunkban.
- ’csába... Mi volt a ... a fákkal, hallottam hogy mozognak!
- Biztos képzelődté’. Előfordú velem is níha – vigyorgott a nagydarab doktor.
Koll megtapogatta fájós hátát. Tényleg nagyon beverhette, mert alig tudott mozogni a fájdalomtól. Minden esetere azért összeszedte magát, és továbbot intett a körülötte ácsorgóknak.

2.

Helyi időszámítás szerint dél körül járhatott az idő. A nap már legalább tizenhárom ágra sütött, és a forróságot még elviselhetetlenebbé tette a levegőben kavargó por, szinte lehetetlenné téve a lélegzést.
Viszont úgy tűnt, ez abszolút nem zavarta a mocsaras, barnás, legyek ezrével körüldongott erdőszéli helyőrségen röhögő, épp „A te anyádnak nagyobb a töke” című szolid erőfitogtató játékot űző orkokat. Ám a fergeteges hangulat és az elfajulni készülő játék hevében is szinte azonnal felugrottak, ahogy a fák közül egy köhögő, dülöngélő, rongyos alak bukkant elő.
- A’ né’ má’ te há’ é’ vaok a vakbaromállat, va’ téleg e’ baromarcú embe’ dülöggé’ ottan é! – kérdezte szép, tájszavak ezrét alkalmazó ékes kiejtéssel az egyik nagydarab, csatapáncélba csomagolt őrszem.

Az elhalt, elmocsarasodott erdőrész bűzétől már a levegővétel is nehezére esett. Ennek ellenére vérben forgó szemmel haladt tovább látatlanban betájolt célja felé. Az útjába kerülő fadarabok, állattetemek, és egyéb beazonosíthatatlan, valaha élő dolgok recsegve, szüsszögve porladtak szét lépései nyomán. Szétrepedt, laffogó bakancsában, lerongyolódott nadrágjában, tépett, mindkét vállára felcsatolt, ám már csupán fél mellkasát védő birodalmi védőmellényében szörnyű jelenés volt. Megperzselődött haja és szakálla irtózatos bűzt árasztott magából. Baljában egy betárazott, ám elgörbült csövű füstölgő lézerkarabélyt cipelt, míg övén 4-5 energiagránát fityegett. Fene tudja honnan.
Zfender Koll. A birodalmi sereg közkatonája, a Rhod 3 planétán végrehajtott offenzíva egyetlen túlélője. (Legalábbis ő ezt hitte. De tőle 3-4 kilométerenként hasonló felszerelésű társai indultak meg egy képzeletbeli szállítóhajó felé hasonló gondolatokkal) Fogalma sem volt hogy került ilyen állapotba. Ő csupán ment az erdőben csapata élén, aztán egyszer csak... egyszer csak... itt volt. Ilyen borzalmas állapotban. Egyedül.
Mindenesetre azért összeszedte magát, és elindult egy irányba, amerre az emlékezetébe vésett térkép szerint egy szállítóhajó várt rá.

Ő csodálkozott a legjobban, de kicsit sem ijedt meg, mikor egy vadul üvöltöző, baltákat, lézerpuskákat, és egyéb idétlenségeket lóbáló felé rohanó ork bandát vett észre. Csupán lemondóan sóhajtott, maximumra állította rozoga fegyverén a lézererősség szabályozóját, meghúzkodta párszor a ravaszt, és a hangoskodók irányába hajította. Aztán már ment is tovább.

A földön heverő fegyver kijelzője betöredezett, csöve megolvadt, borítása felhólyagosodott, majd hatalmas robbanás és szemkápráztató fényeffektek kíséretében megadta magát a fizika törvényeinek.
Az ugrásra kész horda egy szempillantás alatt enyészett semmivé. Testük és fegyvereik egyszerűen elpárologtak az óriási energiagomba belsejében.

Zfender hanyagul elvigyorodott séta közben. Hátra sem pillantott, de tudta mi történt. És azt is tudta, hogy ezek után mi fog történni. Legalábbis sejtette. Főleg a felháborodott hangokból.
Övéről leakasztotta az egyik gránátot, és ordítva rugaszkodott el hátrafelé. Irtózatos erővel vágta fejbe a mögötte sunnyogó zöldbőrűt alkalmi fegyverével. Aztán mégegyszer. És mégegyszer. Míg annak ki nem loccsant rózsaszínes agyveleje. Aztán feltápászkodott róla, kikapta a biztosítékot, és a többi rohamozó halálraítélt közé vágta.
- ’csába... nesztek!! Dögöljetek meg!!
A kisebb csapat jó pár tagja engedelmeskedett a felszólításnak, ám a makacsabbak, vagyis azok, akik kikerültek a robbanás hatóköréből, tovább futottak a szinte fegyvertelen birodalmi felé.
Koll gyomron térdelte a legelöl haladót, kitépte mancsából az energiabaltát, és ugyanazzal a mozdulattal a mögötte lévőbe dobta. Érzékeny füle tisztán hallotta a koponya reccsenését, amint az eldobott halál belehasított.

Majd kellemes remegés futott végig a testén, kislábujjtól felfelé egyenesen a nyakáig, szeme előtt vörös fények táncoltak, és egy sziréna is felbőgött valahol a közelben. Ő pedig csodálkozva nézett le a gyomrából kiálló valamire... Teste szabályosan kocsonyásodni kezdett, élete utolsó sikolyát elnyomta a körülötte röhögő világoszöld hústornyok hangja, majd egy hirtelen rántással a fekete világűrben termett... hát ilyen a halál...

Epilógus

A hatalmas teremben felkapcsolódtak a lámpák, és kivehetővé vált a többszáz, székekhez kapcsolt gép. Mindegyikben emberek ültek, fejükhöz huzalok, fémcsövek csatlakoztak. A masinák halk zümmögését egy plafonra szerelt hangosító zavarta meg:
-A szimulációnak vége. A piros csapat utolsó katonája is elesett. Vesztettek. Tizenhét óra harminc perc múlva kezdjük meg az offenzívát. Húsz perc pihenő, majd gyülekező a Parancsnoki Híd mögötti hármas eligazító teremben.
Vége.

L. Thade

3.5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 3.5 (2 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2008-05-09 20:18 Blade

Blade képe

...és még egy...

---- ----
So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.
----
"Mert zseni csak egy volt, mégpedig Neumann János. Mi, többiek tehetségesek voltunk, de nem voltunk zsenik..." - Wigner Jenő, Nobel díjas fizikus
---- ----

szo, 2008-05-10 07:09 miyoku

miyoku képe

"tisztást látszott." ?
"egyhétnyi" egyheti
"elindult egy irányba, amerre az emlékezetébe vésett térkép szerint egy szállítóhajó várt rá."
abba az irányba/elindult arrafelé
"Ő csodálkozott el a legjobban," az "el" nem kell
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

szo, 2008-05-10 08:27 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Találtam egy számonmra zavaró logikai hibának tűnő dolgot. Szóval: az orkokkal folytatott csetepeaté elején többet úgy öl meg, hogy közéjük dobja a túlterhelt lézerpuskát, ami persze felrobban. Ez rendben van, de mint köztudott, a puskák nem éppen dobófegyverek, tehát bármilyen legyen is a tömege, a röpképessége nem valami ideális, így komoly távolságra nem lehet eldobni. Ezzel még nincs is baj, a robbanás azért nem volt akkora, hogy a főszereplőt is elérje, de néhány rosszfiút elintézett, akik közvetlenül a fegyver mellett voltak. Viszont, ha már megállapítottuk, hogy nem voltak olyan messze, akkor a gránát használata már nagyon meredek. Ha ott vannak 15-20 méterre a nyakán, nem használhat bűntetlenül kézigránátot. Azt ajánlatos minél messzebbre juttatni, s még akkor is illik fedezékbe vonulni, de minimum lehasalni. Az csak a tv-ben van, hogy 2 méterre valakitől felrobban a gránát és megússza sérülés nélkül. A valóságban ilyen nincs. Meg aztán az, hogy mielőtt eldobta volna a grátnátot, utolérte őt az egyik delikvens, az is azt támasztja alá, hogy már nagyon közel voltak. Tehát ez a gránátos dolog meredek egy kicsit.
Ettől eltekintve nem rossz írás, csak még egy kis finomításra szorult volna.
__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

szo, 2008-05-10 09:25 Tade

Tade képe

Köszönöm az építő jellegű véleményeket, és a helyessirassi hibák észrevételezését is. Pedig többször is átnéztem :)

És Sütiszörnynek teljesen igaza van. Azt kicsit elrontottam. Mármint nem rosszul gondoltam, csak pár dolgot elfelejtettem megemlíteni. Utólag is elnézést érte, és irom is:
-A fegyvert nem dobta messzire, csak később robbant. Szóval neki még volt ideje kisétálni a hatóköréből, míg az orkok bont akkor értek oda, mire robbant.(persze nem mind)
-Elfelejtettem emliteni, hogy közben az orkok mégtöbben jönnek, folyamatosan rohannak felé, és igy lehetséges, hogy a gránátot a még csak közeledők közé hajítsa, miközben jópáran már elérték őt is. Csak elfelejtettem odairni, mert ugyebár én tudtam :) És nemesett le hogy más csodálkozni fog rajta
Elnézést, és tényleg minden kritikát köszönök.
Ez a legelső írásom, de gondoltam azért megpróbálkozok ezzel a pályázattal :)
_________________
L.Thade

szo, 2008-05-10 11:46 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Igen, ha később érkezik még egy csapat, s azok kapják a tüzijátékot, már mindjárt más. Viszont ezt bizony tényleg bele kellett volna írni.
__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

szo, 2008-05-10 12:16 Tade

Tade képe

Hát igen. De szerintem nem lenne korrekt e többiekkel szemben ha belejavítanék, meg nemtudom hogy szabad-e egyáltalán.
_________________
L.Thade

szo, 2008-05-10 18:34 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Szerintem a pályázati írásokba nem lehet belejavítani.
__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

szo, 2008-05-10 19:21 Tade

Tade képe

Szerintem sem :)
_________________
L.Thade

szo, 2008-05-10 10:43 hazmat

hazmat képe

Nos, elolvastam. Humort azt nem sokat találtam benne, sem Han Solo féle megmozdulást. Tömegmészárlást azt igen. Elég véresre sikeredett a sztorid, ami végül is nem baj, csak ide, erre a pályázatra sztem egy könnyedebb hangvételű írás jobban megfelelt volna.
*
Lehet, hogy én vagyok a hülye, de a dokis résznél elvesztettem a fonalat, nem tudtam összerakni a történetet, talán újra kellene olvasnom.

szo, 2008-05-10 11:02 hazmat

hazmat képe

Elolvastam még egyszer, tisztult a kép, mivel tudtam mi a vége.
Ez a virtuális világ amit leirtál hajmeresztő.

v, 2008-05-11 08:53 Tade

Tade képe

Hát igen. Gondolj csak bele, milyen durva lehet egy olyan szimulátor, ami az emlékeidet, érzékeidet,érzéseidet úgy tudja formálni, hogy észre sem veszed. És amikor benne vagy, totál ugy érzed,hogy az a valós világ.
Itt is ez van, csak hadgyakorlatképpen.
_________________
L.Thade

v, 2008-05-11 09:45 szegeri

Valahogy nem tudtam egymáshoz fűzni az események lánculatát, aztán a vége mindent helyre tett. Végre egy kis véres dulakodás! 8-)

p, 2008-05-16 22:53 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Hiányoltam a humort és sajátos problémamegoldásokat. Volt pár helyesírási hiba is.
De a csattanója nagyon jó, attól fogtam a fejem, hogy neeeee! :D
___________

"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

h, 2008-05-19 16:05 Bloody Dora

Bloody Dora képe

A "mottót" egy dőlt betűs szedéssel elválaszthattad volna, mert így végig azon töprengtem, hogy a fenébe lesz a novella végére ezredes egy két sorral lejjeb már közkatonaként megnevezett emberből.
Ja, még ezt: "Legalábbis ő ezt hitte. De tőle 3-4 kilométerenként hasonló felszerelésű társai indultak meg egy képzeletbeli szállítóhajó felé hasonló gondolatokkal" - Kilóméterenként egy vonal mentén tudnak csak elhelyezkedni, egy ponttól legfeljebb kilóméterRE lehet lenni. És a végére a pont. :)
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.