Vízesés

Téma: Sebek, sebhelyek

A férfi azt mondta, egymagam nem mehetek a hegyre. Nem lenne tanácsos az állapotomban. Felháborodtam. Az én életem, az én döntésem, mondtam. Erre azt javasolta, várjam meg a következő túracsoportot, innen indulnak, hátha ők magukkal visznek. Dühömben toporzékoltam, hiszen reggel úgy keltem fel, hogy mindenképpen elmegyek a vízeséshez. Megígértem Annának. Sosem jutottunk el oda együtt, ahogy annak idején terveztük, utána meg már elkéstünk a közös programokkal – őt tavaly, a látásomat évekkel korábban veszítettem el. Érte bármire képesnek éreztem magam, mit nekem egy hegy megmászása, ha vele lehettem, de megbetegedett. Arra gondoltam, ha beváltom az ígéretemet, talán enyhül a fájdalom.
Kitapogattam egy padot, és helyet foglaltam. A botomat szorosan a lábam mellé helyeztem. Számítógép billentyűinek monoton kattogását hallottam, és tőlem úgy tíz méterre egy kutya lihegését. Kigomboltam az ingem nyakát. Fülledt volt, meglehetett harmincöt fok is. Telt-múlt az idő, és én egyre inkább azon morfondíroztam, hogy amikor felérek a csúcsra, a mélybe vetem magam. Az lenne a tökéletes hely, a mai pedig a tökéletes nap a búcsúhoz. Majd’ két órát ücsörögtem, mire odajött hozzám valaki.
– Jó napot! – Érett, női hang volt. – Azt mondták, szeretne… oh, bocsánat.
– Mi a gond? – kérdeztem.
– Csak most vettem észre…
– Talán problémát jelent? Nem mehetek magukkal?
Eltűnődhetett, mert nem felelt azonnal. Nem használt parfümöt, ami szimpatikus volt. Mindig úgy gondoltam, hogy nem az teszi a nőt.
– Azt hiszem, nem lesz gond – közölte végül.
Nagy kő esett le a szívemről.
Nem kérdeztem meg, hány éves. Nem olyan családban nevelkedtem, ahol a férfiak ilyet kérdeznek a nőktől, ellenben a nevét elárulta. Ibolyának hívták. Bemutatkoztam hát én is. Megfogta a kezem, amitől megrettentem.
– Jöjjön – mondta kedvesen –, nemsokára indulunk! Jó kezekben lesz.
A társai is rendesek voltak. Szóltak, mikor merre menjek, mire figyeljek, nem hagyták, hogy lemaradjak. Miattam meghosszabbodott az útjuk, és még pihenőt is tartottunk.
Ahogy felfelé kapaszkodtunk, úgy lett egyre nehezebb a levegő, de jól esett beleszippantani.
– Itt vagyunk! – kiáltották egyszerre többen is.
Kitapogattam egy sima felületet a fűben, és leültem. Szusszannom kellett. Hátradőltem, és átadtam magam a természetnek. Hallottam a madarakat, a tücsköket, éreztem a bőrömön a szelet és a napot. A nedves földre, mint párnára hajtottam a fejem, és beszippantottam a fű illatát.
Morajlásra lettem figyelmes. Óvatosan elindultam az irányába. Ahogy közelebb értem, rájöttem, hogy a víz csobogása az. Elképzeltem magam előtt a látványt. Leültem, és úgy éreztem, Anna is ott van velem. Fogjuk egymás kezét, átkarolom. Nézzük a lecsapódó zuhatagot és a kicsi tavat, amin megcsillan a napfény, meztelenre vetkőzünk, és megmártózunk vizében, összebújunk a fűben, a bokrok mögött. A nap végén pedig eldöntjük: örökre itt maradunk.
– Jól van? – kérdezte Ibolya. Leült mellém. Hallottam, hogy susog a rövidnadrágja.
– Miért ne lennék? – Letöröltem a könnycseppet az arcomról, és felé fordítottam a fejem.
– Megterhelő lehetett magának – mondta.
– Mint mindenki másnak.
– Szeretné, ha leírnám, milyen a vízesés?
– Köszönöm, nem szükséges.
– Igazán büszke lehet magára, tudja?
– Ebben nem vagyok olyan biztos – feleltem.
Közelebb húzódott. Enyhén megszorította a vállamat.
– Messziről jött? – kérdeztem.
– Csak innen, a faluból. Maga messziről?
– Igen – válaszoltam. – Gondolom, minden nap feljár ide.
– Miből gondolja? – Nevetett.
– Én minden nap feljárnék.
Egy ideig nem szólt.
– Megkérdezhetem, hogy hány éves? – kérdezte végül.
– Nemsokára a hatvanat taposom.
Halkan kuncogott. Nem gúnyolódásból.
– És maga? – Fel sem fogtam, hogy mit kérdeztem.
– Sem a lánya, sem az anyja nem lehetnék… Esetleg a felesége.
Elmosolyodtam. Éreztem, hogy ő is.
– Na, mit gondol – kérdezte –, felmenjünk a csúcsra?
– Mi az, hogy! – mondtam, és belekapaszkodtam a karjába.
Abban a pillanatban eldöntöttem, hogy nem fogok leugrani.

5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 5 (7 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2018-05-06 18:55 Gitáros

Gitáros képe

"Hallottam, hogy susog a rövidnadrágja." - Hát, én azt hiszem, a rövidnadrág az nem susog. Susogni egy hosszúnadrág, különösen egy amolyan "susogós" szabadidőnadrág tud.

Egyébként kedves, hangulatos történet, tetszett.

Miki

k, 2018-05-08 03:57 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Köszi az olvasást, örülök, ha tetszett.
Mi a helyzet az edző rövidgatyákkal? Ha beírom a keresőbe, nekem kidob egy csomó susogósat. Ettől persze még lehet igazad is.

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

v, 2018-05-06 21:19 mandarin

mandarin képe

Szerintem tök jó, hogy egy vak embert választottál főhősnek, és ennek megfelelően a leírások is tetszettek. Örülök, hogy olvashattam! :)

"És veled mi van?"

k, 2018-05-08 03:58 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Köszönöm szépen

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

h, 2018-05-07 16:22 Borika

Borika képe
5

Közönségdíjra jelölöm ezt a novellát, mert egy nagyon nehéz témát dolgoz fel (emberi traumát, kapcsolatokat), közérthető, szép stílusban, hangulatos képeket használva. A főhős karaktere leginkább a párbeszéden keresztül jön át, az elejtett apró utalások a végén teljesen értelmet nyernek. Szinte egy szuszra elolvastam, úgyhogy nem találtam benne nagyobb hibákat. Örültem, hogy nincsenek a dolgok agyonbonyolítva, és hogy ennyire átélhetően érzékelhetünk mindent a főszereplő-narrátor benyomásain keresztül. Tetszett, ahogy a női karakter révén újra „kinyílik” a világ a főhős részére, ahogy lassan újra megtapasztalja az élet örömeit, értelmét, és sikerül felülkerekednie a fájdalmán.
Részemről ez ötös. Gratulálok!

"Járt utat a járatlanért el ne hagyj!"

k, 2018-05-08 04:02 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Nagyon szépen köszönöm az olvasást és a jelölést. Én pedig gratulálok a pályázat megnyeréséhez.

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

k, 2018-05-08 07:12 Bjursta

Bjursta képe
5

Közönségdíjra jelölöm ezt a novellát, mert tetszett. Tetszett hogy a tárgya kemény, a leírás lágy, tetszett hogy olyan témát talált ami kellően súlyos, tetszett hogy vigasztalást ad, a szereplőnek is, másnak is - a hiányosságokat nem vesszük most észre. Van íve, van ritmusa, van dramaturgiája. Lehet félteni szereplőt, és lehet szurkolni neki, és lehet örülni a végén. Mindig kis mosollyal búcsúzz el. Mint írás - nekem - betöltötte azt a szerepet amire egy írás rendelve van.

"Segítsetek a géppuskásnak!"

k, 2018-05-08 22:56 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Köszönöm a jelölést és a pozitív véleményt. Örülök, ha elnyerte a tetszésed.

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

k, 2018-05-08 07:50 Dana

Dana képe

Alfredo, én nem jelölhetek közönségdíjra, de benne voltál az ötösfogatomban ezzel az írással. :-D

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

k, 2018-05-08 23:00 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Köszi, sokat jelent, hogy elmondtad. Őszintén, nem gondoltam volna, hogy akár egyetlen jelölést is érhet ez az írás, így most csak a fejem kapkodom :)

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

k, 2018-05-08 09:17 Cs. Pál Orsi

Cs. Pál Orsi képe

Először is nagyon gratulálok! Ez egy olyan írás, amit kétszer olvastam, de a végén mindkétszer jólesően megborzongtam. Jó sok idő eltelt már a Kártyavető óta, de itt is látszik, hogy nem teltek az évek tétlenül a számodra. ;)
Nagyon hangulatos írás volt, egyedül azt sajnáltam, hogy olyan hamar felértek a vízeséshez. Szívesen olvastam volna arról, hogy mikre gondolt az út közben, mennyi ideig tartott nekik, mennyire volt nehéz, esetleg a bánatát tovább mélyíteni.
Tetszett, hogy nem lehetett sejteni, hogy pozitív lesz a végkicsengése, bár az E/1 elbeszélés miatt sejtettem, hogy nem fog mondjuk az úton felfelé lezuhanni egy szakadékban (már ha volt egyáltalán ilyen), de azért sok negatív dolog megeshetett volna vele. Örülök, hogy mégis az élni akarást választottad a főszereplőd számára.
A susogós naci engem nem zavart. Egy ötven-hatvan év közötti túravezető nőnek pont egy éppen térd fölé érő, bő, drapp rövidnadrágot gondolnék, egy látássérült a súrlódó textilt simán meghallja, még ha nem is a klasszikus susogós anyagból készült. De a rövidnadrág susogása éppenséggel mellékes ebben a történetben.
Nagyon kerek volt, nagyon hihető, nagyon olvasmányos és nagyon szerethető! :)

(UI: Ezúton is köszönöm, hogy kitetted a fészbukra a pályázatot, ezzel nagyban növelve a fészbuk - mint olyan - színvonalát a tartalmas bejegyzések tekintetében, és így nem szalasztottam el ezt a remek pályázatot, és ezt a sok élményt, amit a novellák elolvasása ad. :))

"Csak a Puffin ad neked erőt és mindent lebíró akaratot."

k, 2018-05-08 23:31 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Köszi :) Én is úgy érzem, lehetett volna mélyebb, tartalmasabb. Annyiszor nyirbáltam már meg - az eredetinek körülbelül a 20%-a maradt! -, hogy végül már csak erőlködve tudtam volna hozzátenni, annak meg sosincs jó vége. Örülök, hogy a fészbuk is jó valamire, és hogy indultál ennek köszönhetően. Remélem, látom még a neved más pályázatokon.

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

k, 2018-05-08 20:14 Sednol

Sednol képe
5

Dana nem jelölhet közönségdíjra, de én igen.
Hősiesen csatlakozom a többiekhez.

Pszt!

Huszadik olvasásra is tetszik.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

k, 2018-05-08 23:08 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Köszi szépen. Reméljük, beszámítják az idézetedet is, és akkor megvan az öt mondat :D

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

sze, 2018-05-09 16:46 Roah

Roah képe

Szeretem a vízeséseket - az egyik kedvencem Edessában van (Karanos); varázslatos zuhatag, és be lehet mögé menni, a hatalmas vízfüggöny mögé, szikla-járatokon át, több szinten is. A bátrabbak az aljához egész közelre merészkedhetnek, ha víz ( és pára) álló a teló és a karóra. :D
Sortban csapattam én is, nem susogósban, de többen is azt viseltek. Hogy susogott-e? Azt nem tudom. Ugyanis nem hallani. Nem hallatszik. Azért nem, mert a zuhatag irtó hangos, elnyomja, és nem hallatszik más, csak a víz szakadatlan, erőteljes dübörgése, amint zúdul lefelé a szirten, sziklák előtt, vagy azok éles szélein át, óriási energiával, hogy aztán becsapódjon, ami ugyancsak robajjal jár - meseszép, gigantikus szivárvány csillog a napfényben. Szó szerint olyan szele van, olyan szelet csap, hogy lobog a háré tőle. Hűvös szelet. Friss, párás levegőt kavar. A bőrödön érzed a nyirkos szelet, a vízcseppeket is. Fantasztikus. :)))) Imádom Isten ízlését. :)))
Szóval minél közelebb vagy a vízeséshez, annál kevésbé hallasz más zajt, vagy bármi egyebet. Mutogatsz. Ektivitizel. Esetleg kiabálva kommunikálsz. Ha feljebb vagy, kilátókon, ilyesmiken, vagyis távolabb, ott már persze más hangok is jól hallhatóak, de a háttérben így is egyfolytában hallod a víz megállíthatatlan zubogását. (Még egy távoli folyóét is, egyébként, mondjuk egy erdő mélyén, a víz hangos, de a vízesést is inkább hallod, sokáig, mint látod. Aztán jönnek az illatok, a víz illata, egyéb érzékelések, mondjuk a csúszós talaj - vízesésnél -, az örök párától, a fatörzsek is, amikbe mondjuk kapaszkodnál, az is sikamlós, nyirkos (Olimposzon mozgó híd vezet egy kisebbhez, a Zeusz Fürdőkádja vízeséshez, a talaj is kissé cuppog, süpped, lágy, puha, ahogyan közelebb és közelebb érsz hozzá, vizes növények jellegzetes illatát is érzed, tudod, mint eső után a fákét, vagy pázsitét. Zeusz kádja kisebb, de rendesen dübörög. Közvetlenül mellette szinte csak hangoskodsz, brutál háttérzajt csapat, csak úgy hasítja a levegőt.) Csak érdekességként említem. :)))

Az Edessa-i vízesés az egyik kedvencem, akár csak ez a novella a felhozatalból. ;)

Jókora táv van mögötted, ami a vízeséshez vezetett, és csak azt tudom mondani, pacsi, meg olyan közhelyeket, hogy így tovább, és újra pacsi, és mit is kell mondani? Közönség díjra jelölöm...?
Na, hát ezt én nem fogom mondani! :D (Vicceltem! :D Arra jelölöm. ;) És jelzem, hogy tetszett nagyon, ötösre tetszett. ;)

Pacsi! ;)

Álarcok és egyebek. ;)

https://www.youtube.com/watch?v=dJBUwrnTtAQ

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2018-05-10 02:17 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Köszönöm szépen a jelölést és a véleményt.
A hozzászólásod is rávilágított, hogy lett volna még bőven érzékeltetni való a témában. Majd talán legközelebb. Nem gondoltam volna, hogy valakinek sikerül lebeszélnie a susogós rövidnadrágról, de az érveddel meggyőztél, jogos :D Javítani fogom a többi észrevétellel - ha lesz még - együtt, amint lezajlik a közönség díj szavazása.

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

cs, 2018-05-10 05:41 Roah

Roah képe

A zubogó víz mindig hangos. ;)
Ha kádba engeded, ha zuhanyból jön, szinte elnyom minden más zajt, még a mezei mosogatásnál is gyakran mondjuk: 'Nem hallom!' vagy 'El kell zárnom a vizet!', de ha mégsem, hangosabb a zubogó víz közelében a beszéd, jellemzően megpróbálják túlkiabálni, ilyesmi.
Te, még az eső is, minél jobban zuhog, annál hangosabb.

Hunyd le a szemed vagy kösd be a szemed, és képzeld el, mennyi más érzékelés lehetséges, és milyen erősséggel. ;) Egy vízesésnél a bőség zavara is előállhat, a túltolás, akkora a választék. ;)

Szóval a zubogó víz mindig hangos.
Ez jusson eszedbe! ;)

Nagy voltál ám! :)))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2018-05-12 10:39 Ekibacsi

Ekibacsi képe

Konnyed, olvasmanyos stilus, orulok, hogy a leirasokat nem vitted tulzasba. Gordulekeny az egesz, erdekes a fohos, lenne melysege, de egyszeruen tul rovid. Olyan, mint egy hosszabb iras (novella, regeny?) elso fejezete. Jonak jo, csak varja az ember, hogy hol a tobbi. Tartalmilag szerintem is kicsit jobban megtolthetted volna, mert a temaban es a karakterekben boven akadt volna “alapanyag”.

v, 2018-05-13 21:27 Suana

5

Közönségdíjra jelölöm ezt a novellát, mert a számomra egyik legfontosabb gondolatot jeleníti meg. Az ember emberre való hatását. Az egyik emberért megtennénk a legkegyetlenebb dolgot is, hogy azzal magunkhoz kössük őt. A másik ember viszont, a legkilátástalanabb helyzetben is reményt adhat néhány kedves szóval, gesztussal.
Érezni lehet, hogyan változik a főhős hangulata. És tetszik, hogy nincs sajnáltatva, és saját magát sem sajnálja.

Könnyen olvasható, kellemes hangulatú írás, de (szerintem) egy kicsi "túlzás" itt-ott még belefért volna.

:)

Üdv: Sz

h, 2018-05-14 15:42 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Köszönöm mindkettőtöknek az olvasást és a véleményt. Suana, neked pedig külön hálás vagyok a jelölésért.

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

k, 2018-05-15 19:18 hamarjában

hamarjában képe
5

Szó, mi szó rendben van ez :)
Szépen felépített és végig vitt novella ez, nem mondom, hogy nem lennének vele utómunkálatok, mert lennének, központozásilag mindenképpen, és pár részletet se ártana átgondolni. Gondolok itt a vízeséses részre, meg a susogós gatyára. Vízesésnél nem igazán hihető, hogy nem ismeri fel a hangot, hisz nem tegnap vesztette el a látását, meg amúgy is ide akart jönni, tehát várnia kellett volna, hogy meghallja a hangját annak. A gatya meg susoghat persze, még ha rövid is, de mégis furcsa, hogy arra asszociál egy látását vesztett ember egy hölgynél. Ezt csak egy külső narrátor tudhatná e/3-ban. E/1-ben ő nem tudhatja, amíg nem tapogatta meg. Mivel hatvanas, inkább szoknyára kellene gondolnia, persze az meg egy túravezetőnél lenne furcsa, akinek egy testhez simuló ruci passzolhat. Szóval valami olyasmi lenne jó, hogy a ruhája susogását hallotta, és nem merülnek fel ilyen hülye gondolatok.
Nade hogy valami zseniálisról is szóljak, az a csavar a végén. De nem az, hogy elveti az öngyilkosságot, az csak egy kicsi, vagyis csap icike-picike pluszpont jelen esetben. Hanem mikor megtudjuk, hogy nem fiatal és bohó szerelem vitte fel a hegyre. Hanem ő egy meglett ember. És ezzel már tudok mit kezdeni, tovább gondolni, stb. Na igen, nekem az adta meg az olvasási élményt.
Nem jelölöm, mivel igazságtalan lenne azokkal szemben akiket nem olvastam, Viszont egy öt csillagot itt hagyok :)

na ja (Obb)

sze, 2018-05-16 03:22 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Köszi Obb a véleményt és az értékelést. Újabb helyes érv a rövidgatya ellen, valóban nem tudhatja biztosra. Át kell írni, bár így még mindig ott lesz a susogás problematikája, amit nem igazán hallhatna, szóval vagy el kellene felejteni ezt a részt, vagy arrébb sétáltatni őket egy csendesebb, távolabbi helyre. Átgondolom majd. Ahogy azt a mondatot is át kell, amelyikben nem biztos benne, mit hall, igazad van.
Azt hiszem, az elejét érzed központozásilag átgondolandónak, persze ez nem biztos. Például ez itt, mert nem párbeszédes a forma? "Az én életem, az én döntésem, mondtam" Sokat agyaltam rajta, hogy lenne a legjobb. Megírtam párbeszédesen, de megakasztónak éreztem ott az elején, lassúnak. Lehet, hogy hülyeség. Aztán visszacseréltem ilyenre az egészet, de akkor meg az írás végén hiányoltam a párbeszédet. Hát így lett ilyen keverék :) Úgy emlékszem, volt már szó erről egy novella alatt (meg nem mondom, melyiknél), hogy ilyen szempontból ne lógjon ki sehol, mégis ezt választottam. Egyszerűen így voltam elégedett vele. Ettől még lehet, hogy hibás és maradni kellene a gondolatjeles megoldásnál, elvégre ez az egy sor valóban elüt a többitől.
Örülök, hogy megfogott a vége, és köszi, hogy itt hagytad a csillagokat :)

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

sze, 2018-05-16 07:25 Kentaur

Kentaur képe

"Érte bármire képesnek éreztem magam, mit nekem egy hegy megmászása, ha vele lehettem, de megbetegedett. Arra gondoltam, ha beváltom az ígéretemet, talán enyhül a fájdalom."
Biztosan én vagyok fáradt, de én itt arra gondoltam, hogy ez egy emlék a visszaemlékezésben, amikor még nem veszítette el Annát. De már beteg, és a fájdalom, aminek enyhülnie kell, Annáé. Ez jól összezavart, mert mekkora tapló már, hogy itt csajozik, miközben a szerelme otthon haldoklik. :-D
Várható volt, hogy a témára sok "elveszít valakit a főhős" írás fog érkezni, de ez a jobbak közül való. Nekem azonban túl rövid, vagy nem is tudom. Hiba nincs benne, de számomra az, hogy a főhős vak, még nem tette különlegessé. Ráadásul olyan szegényes is ebben a tekintetben, mert ha már vak, el tudjam képzelni, milyen lehet az: egy kivétellel, amikor megemlíted, hogy a nőn nincs parfűm, kihagytad a szagokat, a tapintásnál pedig nem írod le az érzést, a hangok sincsenek kibontva, pedig ez aztán a remek alkalom, hogy öt érzék helyett négyre írjunk, de azokat borzasztóan részletesen. Kiélesedve ugye. Ez az ő világa, és mivel a látás kiesett, nagyon fontos a maradék világ! A nő hanjából simán meg kéne tudnia tippelni, hogy melyik korosztály, sőt, állítólag valaki hangjából egy vak ember nagyon sokat le tud vonni: személyiségre, életmódra, sokmindenre rájön. De legalábbis benyomásai lehetnének, fontos lenne a részletezés, mert a főhősnek csak ez az eszköze van. Pl: érett női hang volt, tiszta alt, amin hallatszott, hogy gazdája sosem dohányzott. Csengésében éreztem egy csipetnyi keménységet, amit a tapasztalat lop az emberek hangjába, ugyanakkor veleszületett kedvességet is - vagy hasonló.
Érezhetné a nő szappanjának illatát, ami passzolna a nevéhez, amikor megérinti, érezhetné a teste melegét, az ujjai formáját, amikor mennek fel a hegyre, leírhatná az erdő illatát meg hogy valaki kibontott egy mogyorós csokit. Ha viszonylag hátul menne, semmi szükség nem lenne a irányítgatására, hiszen hallaná a csoportot, csak menni kéne utánuk. A vízesést is jóval előbb hallania kéne, mint hogy a többiek tudják: megérkeztek.
Előnye a továbblépés, de talán a rövidsége miatt nem éreztem át a folyamatot.
Tetszetős azért, és úgy látom, te fogod elvinni a közönségdíjat.

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

cs, 2018-05-17 08:47 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Köszönöm, hogy olvastad. Nem tudok vitatkozni azokkal, amiket leírtál. Nem használtam ki a témában rejlő lehetőségeket, én is kevésnek, rövidnek érzem. A két mondat közül az első valóban egy emlék a visszaemlékezésben, a második viszont már nem. Azt hiszem, megoldja a gondot, ha azt új bekezdésbe teszem. Köszi, hogy jelezted és a példákat arra, hogyan lehetne mélyíteni, jobban érzékeltetni az egészet. A közönségdíjjal még várjunk azért, bár jól állok, van bőven idő, és akár egyetlen olvasó is nagyban befolyásolhatja a kimenetelt a három szavazatával.

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"