Virágszirom a mogyorós tálkában

Téma: 1. Sebek, sebhelyek.

Péntek este, tíz óra múlt pár perccel, általában ilyenkor szokott a lány beleszeretni a fiúba.
Laura az asztalon könyökölt és figyelt, mint általában. Lóri egy darabig mesélt, aztán már egyre nagyobbak lettek a csendek, és a lány feje fölött elnézett: a többi lányt fürkészte. A táncparketton csak egy pár kapaszkodott egymásba és dülöngélt egy elcsépelt slágerre. Esőillat áradt szét a kocsmában.
A lány egy pillanatra elkapta tekintetét a fiúról, mintha bármi más érdekest is láthatna itt, a sármos mosolyú Lórin kívül. Új zene szólt, kísértetiesen ismerős: erre táncoltak először. Kinyújtotta a kezét a fiú felé, hívogatva. Lóri megértette, és táncolni mentek.
Amikor egymás mellett haladtak, a friss eső illata arcul csapta Laurát, és kényszert érzett, hogy visszanézzen az asztalukhoz, ahol János most már egyedül ült. Miért zavarja őket jelenlétével?
A zene és Lóri közelsége elterelte a gondolatait, és úgy tűnt nincs más élő ember a világon rajtuk kívül. A testek ide-oda rángatóztak és követték az egyre hangosabb dallamot. Laurának sohasem volt még ennyire jó táncpartnere, és már előre sajnálta, hogy mindjárt vége is a dalnak.
Visszatérvén az asztalukhoz, Lóri felkapta a cigijét és kiment. Laura leült, és elfogta az a kényelmetlen érzés, hogy beszélni kellene valakivel, akivel nem szeretne. Utálta a semmitmondó beszélgetéseket, mert nincs mondanivalója Lóri legjobb haverjának; egyébként sem értette miért van itt.
– Ezek a szürkészöld falak nem lehetnek igaziak – kezdte a társalgást János.
Bárcsak kiment volna Lórival cigizni. Ki a hideg, eső illatú éjszakába. Nagymamájánál volt ilyen illat mindig akkor, amikor több napnyi esőzést követően elindultak gombászni. Akkor még lehetett találni csiperkegombát, rókagombát.
– Voltál valaha gombászni? – próbálta kitölteni a csendet a lány. János a fejét rázta, ezért Laura folytatta: – Gyerekkoromban sokszor mentünk eső után a nagyival gombát szedni. Tudod mi az érdekes? Így visszagondolva sohasem féltünk farkasoktól, vagy rókáktól, vagy medvéktől. Nagyi egy görbebottal, mi a húgommal csak úgy kosarakkal…
Az ajtó kicsapódott, és nagy ricsajjal, a zenét is túlharsogva betódult egy kisebb társaság. Egy lány örömteli sikolya, a vizes kabátok játéka a fényben, kizökkentették a gondolatmenetből. Megrázta a fejét, és már feszülten figyelte az ajtót, hogy mikor tér vissza szerelme. Pechére egy hanyagul fogasra akasztott esernyő éppen az ő fejére esett. A ráborult esőcseppek azt az érzést kelttették benne, hogy mennyire nyomorult helyzetben van. A sminkje szét fog folyni. Az esernyő megemelkedett, és egy idiótán vigyorgó pofa bámult bele az arcába.
– Bocs, haver – mondta. – Nem figyeltem és melléakasztottam.
Nyújtotta a kezét, hogy a vizet letörölje a lány arcáról. Ez csak egy borzalmas álom lehet, hasít belé, és még időben sikerült megragadnia a vigyorgó kezét. Ráadásul még le is haverozta!
– Jól vagy? – kérdezi az esernyős. – Ugye nem tettem tönkre a frizurád?
Látszott rajta, hogy nagy igyekezetébe került, hogy ne törjön elő belőle a röhögés, társaiból azonban már kibukott egy-két nevetés foszlány.
Laura, hogy elkerülje a további inzultust, felállt, ledobta magáról az esernyőt, és kirohant a mellékhelyiségbe.
Miután kellően sikerült lenyugodnia, és a sminkjét is megigazította, visszament Jánoshoz.
– Ne aggódj, nemsokára megszokod.
– Micsodát? – kapta fel a fejét a lány.
– Hát azt, hogy az élet nem csak mese. Azt hiszed, hogy ma randevúd van Lórival, pedig nem is.
– Hogy mi van? – nézett rá értetlenül a lány.
– Kíváncsi vagyok, mikor esik le, hogy én miért is vagyok itt. Biztos vagyok benne, hogy gondolkodtál ezen, de csak akkor hiszed el a valóságot, ha az arcodba tolják. Én lennék a rémisztő valóság. – Jelentőségteljesen előrébb hajolt.
– Én tényleg nem értem mit akarsz mondani.
János megértően bólintott, majd intett, hogy Lóri közeledik.
– Mindjárt megértesz mindent – mosolygott –, de ígérd meg, hogy nem rám fogsz haragudni.
Lóri egy szó nélkül leült, de nem az előbbi helyére Laura mellé, hanem egy széket kihagyva úgy, hogy a bejáratot szemmel tudja tartani. Most akkor üljek mellé? Tanakodott magában Laura. Vagy maradjak a fenekemen? Lóri viselkedése normálisnak tűnt, túl normálisnak. Laura megpróbált gondolkodni az előbb történteken. Lóri már nem mellé ült, és feltűnően figyelte a bejövőket, igazából nem most kezdte, egész este ezt csinálta. Vár valakit? Ez megmagyarázná azt, hogy elhozta a legjobb haverját is az állítólagos randevújukra. A történet annyira sablonos, hogy menten rosszul leszek tőle, gondolta. Nem lenne egyszerűbb azt mondani, hogy ne találkozzunk többet? Miért akar bántani, nézni, ahogy szenvedek?
Gondolataiba merülve észre sem vette, hogy a mogyorós tálka, ami az asztalukon árválkodott, már félig üres. Idegességében falta a mogyorószemeket, a só már csípte a szájpadlását.
Ekkor egy virágszirom pottyant a mogyorók közé.
Nem ez lenne a legfurcsább dolog, amit egy tálkában felszolgálnak, de jelen esetben elég oda nem illőnek tűnt. Először a tálkát bámulták, majd mindnyájan felfelé néztek, de sehol sem láttak egy virágot sem. Laura kivette a virágszirmot és az ujjai közt forgatta. Értetlenül nézett, mert nem tudott mit kezdeni az esettel, mint ahogy az egész mai estével sem. Lórira sandított, ő azonban úgy tett, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.
– Kaptál egy plusz feltétet. – Szavai hidegen csengtek. Ez lenne az a fiú, akivel az imént még összebújva táncoltak? Ennek nincs semmi értelme. – Megnézhetem? – nyújtotta kezét a virágsziromért Lóri.
Amint közeledett az alkarja, a pólója kissé felcsúszott és előtűnnek a hegek. Ha szerelmi csalódás éri megvágja magát. Mintha ez ilyen természetes lenne. Laura nem értette ennek az öncsonkításnak a lényegét, de az járt a fejében, hogy őmiatta Lóri biztos nem fogja megvágni magát. Hiszen nem szerelmes belé.
– Minden hegről tudod, hogy ki okozta? – tette fel a kérdést Laura, és nem érdekelte, hogy talán tapintatlan volt.
– Aha, ja. – Feljebb húzta a pólóját, ahonnan előtűnt egy egészen friss seb is. – Ezt miattad csináltam, mert meg foglak bántani.
Laura tahó alaknak érezte magát, pláne, hogy az imént még azért kesergett, hogy nem marad nyoma a fiú alkarján. Ráadásul Lóri különös válaszára legszívesebben kiabált volna, hogy ennek rohadtul semmi értelme, de ekkor János nyugtázta, hogy itt van, akire vártak.
Laurában egyre erősebb lett a vágy, hogy minél hamarabb eltűnhessen innen. Könnyek gyűltek a szemében, felpattant, és amilyen gyorsan csak tudta felkapta a kabátját, kirohant. Útközben szándékosan nem nézett fel, nem akarta látni a lányt, akit Lóri várt.
Kint furcsa hang tört elő belőle, olyan mintha nevetés, köhögés és zokogás egyvelege lett volna. Megszaporázta lépteit.
Az esőillat arcul csapta, mélyet lélegzett, és hagyta, hogy a cseppek ráessenek a hajára, onnan végigcsorognak az arcán, összekeveredve a könnyeivel.
Nagymamájánál volt ilyen illat mindig akkor, amikor több napnyi esőzést követően elindultak gombászni.
Miért jut eszébe mindig ez a gombászás ma este? Valahonnan az agya egy eldugott szögletéből felrémlett egy emlék és hirtelen egy éles kép villant elő. Sohasem találkoztak vadakkal az erdőben. Túl közel volt a falu, az állatok nem merészkedtek az emberhez közel. Mégis egyszer egy őz állta útjukat, és nagymamája a háta mögé terelte őket a húgával. Álltak ledermedve a kicsit sem hétköznapi elvarázsolt őzzel szemben. Az őz pedig nem mozdult, farkasszemet nézett velük, izgatottságát csak az orrcimpája rángatózása jelezte.
Az első pánik után Laura jobban szemügyre vette a szőrös jószágot. Volt benne valami királyi, ahogy semmitől sem félve állt az emberek előtt. Annál is inkább, mert a bőrén begyógyult vágás és szúrásnyomok látszottak. A nyakánál például egy elég csúnya heg éktelenkedett. Hogyan élhette túl ezeket?
Az őz pedig egyáltalán nem hátrált, mintha várt volna valamire, ezért a nagymama kezdett hátrafelé lépkedni, tolva maga mögött az unokákat.
Talán veszett volt, mondták később a falubeliek. Laura mégsem tudta elhessegetni azt a gondolatot, hogy az állat azért nem mozdult, mert várta a támadásukat, hogy újra megsebezzék őt. Rohadtul még mindig ott ácsorogsz az őz előtt, gondolta Laura, és mint akkor az őzzel, most sem érted, hogy Lóri miért keresi a fájdalmat.
A kihalt utcán zene türemkedett ki egy rosszul záródó ablak résein. Eső és rohadt falevelek illatát hozta a szél. Mindig ez volt a kedvenc illata. Olyan valószerűtlen szürkészöld színe van, mint az imént a kocsma falának.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

k, 2018-05-08 08:59 Cs. Pál Orsi

Cs. Pál Orsi képe

A címe alapján egy filozofikus írást vártam, vagy egy abszurd humorral megspékelt novellát. Persze, ne ítéljek sose a cím alapján. Nekem annyi jött át, hogy van ez a lány, akinek igen nyomorultul sikerül az estéje: csak egy érdemleges dolog van az esőillatú (???) kocsmában, méghozzá Lóri, aki láthatóan kevéssé érdeklődik a lány iránt, mint fordítva, majd jön egy társaság, a fejére zuttyan egy vizes esernyő, lekezelően beszélnek vele, megkapja hogy egy naiv kislány, aki semmit sem ért a világból, és tévúton jár, majd otthagyja az összevagdalt karú fiúját, aki szó nélkül dobta valakiért, nem tudjuk kiért, majd kilép az esőbe, és rettenet dühös. Ilyen nap után én is dühös lennék. Ennek ellenére nem szippantott be a történet, nagyon zavarosnak találtam, annak ellenére, hogy többszöri olvasással is próbáltam megfejteni. Sajnálom, hogy nem derült ki a történetből, hogyan is esett meg a címadó jelenség, azaz miként és honnan került a virágszirom a mogyoróstálkába, és főleg, mi volt ennek a jelentősége?
A novella legvégén ismét előjön a szürkészöld szín, tetszik hogy így egyfajta visszatérő motívumként keretet ad, de a motivációt sajnos itt sem érzem, hol az alany? Minek van valószínűtlenül szürkészöld színe?
Pedig lett volna lehetőség a novellában, én olvasás közben végig a misztériumot vártam, talán hogy az őz sebei megegyeztek a fiúéval, vagy valami párhuzamot kettejük között, de a kényszeresség a fájdalom megélésére nekem párhuzam gyanánt kevés volt.

"Csak a Puffin ad neked erőt és mindent lebíró akaratot."

k, 2018-05-08 14:04 Angi

Angi képe

Köszönöm az olvasást és a hozzászólást! :)
A virágszirom a mogyoróstálkában azt szimbolizálja (de durva ez a szó), hogy semmi értelme a lány jelenlétének, mint a virágsziromnak, ami csak úgy odapottyant.

cs, 2018-05-10 01:42 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Nem bilincseltél le a történettel, pedig éreztem benne lehetőséget. Olvasás után arra gondoltam, hogy nem adott túl sokat, és nem sokáig fog megmaradni bennem. Egyes motívumok tényleg céltalannak hatottak, és akadtak apróbb hibák, igeidőt is tévesztettél.

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

cs, 2018-05-10 08:26 Angi

Angi képe

Már más novellámnál is megkaptam az „éreztem benne lehetőséget de…” kezdetűt. Úgy látszik még nem sikerült valamit megtanulnom/megéreznem.
Köszi az észrevételt. :)

cs, 2018-05-10 13:17 Ovidius

Ovidius képe

Egyébként az írásod címe egy olyan keleti szimbólumrendszerre utal, amit ismerünk, de nem eléggé:
"Csin Ping Mej = Szilvavirágok egy aranyvázában"...☺
Kiadták magyarul, elég provokáló címmel...

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

cs, 2018-05-10 14:28 Angi

Angi képe

Rákerestem.
Van még mit fejlődnöm szimbólumokból is, fogalmam sem volt arról, hogy micsoda áthallások lehetnek itt :)

sze, 2018-05-16 17:03 Kentaur

Kentaur képe

Ami az alapszintet érinti, nem irodalmi a stílusod. Ilyenekre gondolok:"és a lány feje fölött elnézett" - és elnézett a lány feje felett, "táncparketton" - táncparketten, "érdekest" - érdekeset, "Kinyújtotta a kezét a fiú felé, hívogatva" - Kezét hívogatva nyújtotta a fiú felé. - A zenére meg rángatóznak, ahelyett, hogy ringatóznának - nem sorolom őket tovább, szinte minden mondat ilyen. Nem kifejezett nyelvtani hibák, a magyartanár nem feltétlenül húzná alá, de már-már szlengesek, átgondolatlanok, rossz a mondatzenéjük, elharapottak, nem szépek, na.
Konkrétabb hibák is akadnak, nem érzed a mondataidat, ezért sok a vesszőhiba. Egyet kiemelek, mert látom, hogy szeretnél fejlődni:
"egyébként sem értette miért van itt" - egyébként sem értette, (itt egy rejtett "hogy") miért van itt. Tipikus kezdő hiba, egyszerűen megelőzhető: mondd ki az összetett mondatot "hogy"-al (haladóknak "akkor"-al, "tehát"-al és társaival): ha lehet, kell a vessző, ha nem lehet, nem kell.
Alanytévesztés: "– Ezek a szürkészöld falak nem lehetnek igaziak – kezdte a társalgást János.
Bárcsak kiment volna Lórival cigizni." Narrátorod van, tehát nem E/1, márpedig a narrátor egy képzeletbeli kamerával mutatja szereplőket. Jánost látjuk, ahogy elkezdi a társalgást (mesterkéltnek hat ez a narrálás egyébként), majd halljuk valakinek a gondolatát, ahogy kíván valamit. Nyilván Jánosét, hiszen őt mutatja most a kamera. De nem, a lányét halljuk, és ez nagy baj.
Itt is:"Nyújtotta a kezét, hogy a vizet letörölje a lány arcáról. Ez csak egy borzalmas álom lehet, hasít belé" - abba, aki nyújtotta a kezét.
Egybe és különírás:"több napnyi" - többnapnyi.
Itt az igeidőkeveredésed, múltból jelenbe váltasz: "Az esőillat arcul csapta, mélyet lélegzett, és hagyta, hogy a cseppek ráessenek a hajára, onnan végigcsorognak az arcán..."
Ami a törtnetet illeti, látunk egy lányt, akit szerelmi csalódás ér, mert még fiatal, és nem tudja, hogy az ilyen neurotikus alakokat, mint Lóri, a lehető legnagyobb ívben kell kikerülni. Szar ügy, de miért érdekeljen bennünket? A te fejedben a lány marha érdekes, valószínűleg egy komplett kis világa van, pontosan tudod, milyen is ő, azt is meg tudnád mondani, hova járt általánosba. De nem tudod érdekessé tenni a számunkra is. Még nem. Tudod, mi fog meg egy olvasót? A rejtély. Vagy a történetben kell legyen, vagy a karakterben. Gondold el, amikor neked tetszik egy írás, az első amit érzel, hogy ez nagyon érdekel téged. Miért? 1. variáció: Mert közel áll hozzád, bele tudod magad élni a szereplő helyébe, esetleg nagyon szívesen lennél te magad az a szereplő. Az elsőt nehezebb elérni, mert a szereplőnek szimpatikusnak kell lennie egy széles réteg számára, és ez nehéz. A kettes már könnyebb, de hamar tévútra vihet, és jönnek a világmegváltó hősök, a szupeszexi természetfeletti lények és társaik. 2. az elején van valami utalás arra, hogy a végén ki fog derülni valami. Lehet, hogy csak a hangulatban, de érzed minden porcikáddal, hogy tudnod kell! Ezek lesznek az érdekes történetek: deteketívsztorik, misztikus történetek és társaik. A legtöbb író (és sorozat) ezek keverékével operál, van karakter, annak vannak konfliktusai, fejlődése, érzései, titkai, és van valami alapötlet, valami, ami ki fog derülni: voálá, készen van a mű, amire senki nem fogja azt mondani, hogy "de". Minél rövidebb a történet, annál nehezebb a kellő mennyiséget ezekből valahogyan, nem szájbarágósan belepakolni. Ezért nehéz novellát írni, olyan, mintha pipettával és szikével kéne főznöd.

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

cs, 2018-05-17 13:03 Angi

Angi képe

A hely hangulata miatt direkt rángatózást akartam írni, a ringatózást nem éreztem ideillőnek. A többire nincs mentségem…
A visszatérő esőmotívummal akartam érdekessé tenni a történetet, felkészíteni a végét, ahol kiderül, hogy a lány miért vonzódik mégis a neurotikus Lórihoz. De nem magyarázkodom :)
Köszönöm, hogy időt szántál rám, igyekszem tanulni a hibáimból.

p, 2018-05-18 07:58 Kentaur

Kentaur képe

Sajna azt csak te gondolod, hogy kiderül.
Hogy egyszer látott egy misztikus őzet, olyat, amilyen a valóságban nem létezhet (itt arra gondoltam, hogy ez mégis fantasy, és ki fog derülni, hogy Lóri valami őzember-alakváltó-elvarázsolt modern királyfi), egyáltalán nem magyarázza meg, miért vonzódik később Lórihoz. Őszintén szólva, ha én látnék egy ilyen kattant, mazochista őzet, az inkább egy traumatikus élmény lenne számomra, és fóbiás viselkedést, undort, vagy más negatív asszociációt váltana ki azzal kapcsolatban, ami erre emlékeztet, nem pedig vonzódást. Az egészséges pszichéjű reakció ez lenne. Lehet, hogy a csaj sem százas? Minden esetre számunkra érthetetlen.
(Egyébként a nagymama reakciója is az, az egy méter hosszú, 15-20 kilós növényevő, amelyik ha veszett is és nekem jönne, tutitra a lábát törné, enyhén szólva nem olyan ijesztő, hogy ennyire be kelljen tőle parázni. Ez a rész, ahogy védi a gyerekeket a "szörnyű bestiától" nekem inkább komikus volt, ami elrontotta a drámai hatást.)

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

p, 2018-05-18 14:25 Angi

Angi képe

Oké, az őzzel való találkozás az én gyerekkori esetem, és eléggé ijesztő volt egy sebhelyes őzzel találkozni ott, ahol meg voltunk győződve róla, hogy vadak nem bukkanhatnak fel. Nagymamám első reakciója tényleg az volt, hogy hátráljunk innen. De mi lett volna a normális? Elhessegetni?
Nem akartam az őzből misztikus lényt csinálni – bár az „elvarázsolt őz” kifejezést kihagyhattam volna -, csak a sebhelyek miatt érdekes ez a vonal. Lóri sebei ismerősek a lánynak (maga sem tudja honnan, és vonzódik hozzá), aztán egyszer csak eszébe jut a régi, traumatikus találkozás.
Lehet, hogy túlbonyolítottam és a sok minden, amit el akartam mondani, végül egy hatalmas zagyvaság lett.
Még egy gondolat: az egészet a lány szemszögéből kezdtem el írni, jelen időben, aztán az utolsó pillanatban meggondoltam magam. Úgy éreztem jót tenne a történetnek egy távolságtartó szemszög. Nem volt túl jó ötlet, mert amellett, hogy nagy meló volt, a nagy átfogalmazásban pár alany elbújt előlem, ezzel magyarázom a borzalmas alanytévesztéseimet, és a hirtelen jelenbe váltásokat.

p, 2018-05-18 15:14 Ovidius

Ovidius képe

Talán a régi magyar mese gondolatai bújtak elő...:

Mátraalján, falu szélén
lakik az én öreg néném,
melegszívű, dolgos, derék,
tőle tudom ezt a mesét.

Őzgidácska, sete-suta,
rátévedt az országútra,
megbotlott egy kidőlt fába,
eltörött a gida lába.

Sérült vad mindenhol közel mehet az emberhez...☺

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

p, 2018-05-18 21:39 Kentaur

Kentaur képe

Hát, ha megijednék egy őztől, mármint miután rájöttem, hogy nem egy zombi rontott rám az erdőből vagy mit tudom én, amit még mindig nehezen tudok elképzelni (már az őztől való megijedést, nem a zombit, azt nagyon is könnyen el tudnám képzelni egyedül egy erdei úton :-D) akkor igen, tapsolnék vagy kiabálnék. Vadkan esetében a kabátot kell szétnyitni, táskát fejre emelni, hogy nagynak lásson. De egy őznél elég kb. közepes hangerővel megszólalni vagy toppantani egyet. Az esetek 99, 99%-ban azért áll megkövülve az az őz, mert meglepték, zavart, vagy rohadtul nem tudja, mi a görcs is vagy, mert idei és nem látott még embert. Legutóbbi őzes esetem Szlovákiában volt, erdei úton hajnaltájt a szerpentinen a kanyarból felbukkant egy csapat őz, az úton álldogálltak, és rohadtul csak álldogálltak tovább, azután is, hogy fél méterre megálltunk előttük. Néztek, mint őz a skodára, hogy stíszerű legyek. :-D - Párom megkérdezte: dudáljak? Mondtam neki, elég, ha villantasz a reflektorral, nem kell, hogy túlságosan megijedjenek. - Egy pillanat alatt szétspicceltek.
Offról visszatérve: igen, az lehetett a baj, hogy túlbonyolítottad.

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

szo, 2018-05-19 14:32 Angi

Angi képe

Nekem is volt ilyen kocsival éjszaka, és egyszer csak ott állt egy őz sztorim. Hatalmasat fékeztem, de csak ácsorgott tovább. Az én reakcióm: rükverc, hátra, hogy kényelmesen ki tudjam kerülni, majd amikor már a fényszóró nem világított a szemébe, akkor mozdult, és tűnt el a fák között. Jól elvakíthattam. Eddig még nem is gondoltam bele, de nagymamám öröksége lehet, hogy nem megzavarni az állatot. :)

cs, 2018-05-17 08:08 mandarin

mandarin képe

Arra számítottam, hogy meleg lesz a srác, de a várttal ellentétben... nem történt semmi. Nem derült ki, hogy mennyire fontos a lány számára ez a fiú, mert bár elhangzott, hogy nagyon, de ez mégis olyan súlytalan maradt.
Maga a szimbólum jó, a hangulat is, a seb hétköznapi, mindenkivel megesett már, ettől átélhető. Egyedül a történet hiányzik, ami elmélyítené ezt az egész kamaszdrámát.
Egy észrevétel: az esernyő. A leírás alapján vagy az évszázad vihara tombol odakint, és az esernyőből ömlik a víz, vagy egyenesen szemből csapódott a lány arcába, aki indokolatlanul soká szedi le magáról, és közben egy esernyővel az arcában beszélget (nem hibáztatom a többieket, ezen én is nevetnék).
Egyébként szépek a leírások, engem beszippantott a történet, az utolsó pillanatig vártam a csattanót, nem is tudtam abbahagyni. Örülök, hogy olvashattam! :)

"És veled mi van?"

cs, 2018-05-17 13:10 Angi

Angi képe

Örülök, hogy olvastad, köszi az észrevételt.
Az én fejemben az esernyő egy pillanatig volt rajta, de igazad van, a vigyorgó két mondatot is mondott közben. :)

sze, 2018-05-30 16:57 Roah

Roah képe

Vou, na mi hiányzik számomra az írásból? A sztori. Vicceltem. ;) Szóval kezdem elölről, hm? :)))

Ej, mit gondolok? Hogy többet kellene olvasnod, sokkal, sokkal többet. És még annál is többet - szerintem szeretsz írni. Szerintem tudnál (sokkal jobban!) írni; reálban, sőt, ha a reált pipáltad, akár misztikumban is. Szerintem van hozzá szemed, hogy megtaláld a tálkában egy virág szirmát.
Azt érzem, hogy látnod kellene több fogalmazást, szüksége lenne az írásnak, írásaidnak szókincsre, nem-nem, nem arra, amit élő beszédben csapatsz, hanem az irodalmira, fel kellene ismerned, mi a különbség a kettő között.
Az összes hibát, amit pillanatnyilag érzek az írásból, ennek tudom be: olvasás hiányának.

Tudod, mit jelent, amikor a lehetőség és a tehetség találkoznak? Sokak szerint szerencsét, szerencsés alkalmat. Én azt mondom, ragadd meg, és olvass annyit, amennyit csak bírsz!

A történetben egyébként a lány megrajzolása tetszett. Hogy esendő, hogy ha bukdácsolva is, de árnyaltnak tartom, amit nem azzal mutat, hogy van egy sebhely a jobb vállán, vagy káromkodik, nem azzal, hogy tudálékos, nem azzal, hogy csóró, és nagyon kell az olvasónak sajnálni, nem süket, nem sánta, és még sorolhatnám háromezer-nyolcvannyolcig az ősi sablonokat - számomra a lány valahogy őszintének tűnik. Társaságban is magányosnak. Olyasvalakinek, aki keresi, de még nem találja a helyét és nagyon szeretheti az esőt. Aki gyépés forma után fordul, mert azt hiszi, ez a frankó, ez a menő, hisz a többiek is az ilyesféle formákra buknak. Vállalja a kudarcot. Akinek csaponganak valami szép emlék felé a gondolatai, szóval nincs is ott a kocsmában, el-el kalandozik jó messzire, térben és időben. Bájosnak vélem, még akkor is, ha kissé Piroska és a farkas jellege volt számomra ez a kalandozás Laurától.

Szóval olyan nekem, mintha a lány maga lenne a virágszirom a sok mogyoró között.
És ez tetszik nekem. Ez a fajta ábrázolás.
Reál. Ríl. ;)

Nos ezeket megéri fejleszteni, szerintem, hogy ezt a sajátos, őszinte látásmódot magasabb szintre vidd az írásnál, hogy tudj vele bánni, hogy tanulj, urald, és tiéd a pálya a reál-világában.
Szóval szerintem az olvasás az irodalom örök érvényű C vitaminja, mindenre jótékony hatással van, mindenre, egyszerre: szókincsre, dinamikára, fogalmazásra, szerkezetre, helyesírásra, leírásokra, vesszőkre, írásjelekre, központozásra, tényleg átmozgathatja és erősítheti is az írókádat.
A hozzáállásod töretlen, mindig is tanulni szerettél volna, szóval a szorgalmaddal sosem volt gond, tehát ezeket a részeket át is ugrom, mert te már tudod, nem kell elmagyaráznom, hogy a hóembernek miért nem jó a kályhán. ;)

Szerintem menj rá az olvasásra! ;)

Pacsi! ;)

Ehhez mit szólsz? ;)

https://www.youtube.com/watch?v=rdpBZ5_b48g

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

k, 2018-06-05 08:50 Angi

Angi képe

Szia Roah!
Már nagyon vártam, hogy itt járj, és elmondd a véleményed.
Tudom, hogy többet kellene olvasnom, kedvem lenne hozzá, no de időm, az nincs. Bár szokták azt mondani, hogy arra van időnk, amire akarunk időt szánni.
Valahogy az írással is úgy vagyok, hogy kedvem lenne sokkal többet foglalkozni vele... Talán csak arra vártam, hogy valaki azt mondja, hogy érdemes, mert lát benne valamit.
Köszi a tanácsokat, a zenét is, imádom! :)