Így álmodnak a normális lányok?

Így álmodnak a normális lányok?

(Mindennapi álcánk, avagy hányan laknak benned?)

Már nem hiszek abban, hogy az álmok valamiféle földöntúli csatornaként szolgálnának köztem és az Univerzum között. Nincs különleges jelentésük. Azért vannak, hogy a napközben létrejött érthetetlen érzelmek éjszaka képek formájában kisüljenek, aztán távozzanak.

Mindezek ellenére vannak olyan időszakok, amikor egész egyszerűen félek lehunyni a szemem. Ezekben a napokban ugyanis annyira abszurd az, amit éjszaka látok, hogy sokszor pont a saját fantáziámtól rettenek meg a legjobban.

Elaludni könnyű, de aztán…

„… egyedüli nőként bicikli túrán vagyok kizárólag fiatal pasikkal. Egy pillanatra megállunk egy nagyobb élelmiszerbolt parkolójában egyeztetni az útirányt. A fiúk már suhannak is tovább és én is folytatnám az utat, amikor egy mindenféle korú gyerekekből álló csoport a tanárukkal mellém keveredik. A gyerekek csacsognak, nevetgélnek, vidáman beszélgetnek. Mindez szép és jó is lenne, ha ezt a színes zsivajt nem hatná át egy folyamatosan keservesen síró, vékony kis hang.

A hang egészen lentről jön, szinte a földről. Azt panaszolja, hogy fáradt és nem tud tovább menni. A gyerekek és a tanár rá sem hederít, pedig láthatóan hallják, amit mond.

Ami sír, az a földön egy rongyokba csavart gömb alakú valami. Amikor lehajolok, hogy megnézzem és segítsek neki, azt látom, hogy a gömb tulajdonképpen egy fej. Csak egy fej, ami karok, lábak és test nélkül mégis önálló életet él. Nem gyerekfej, inkább egy meghatározhatatlan lényé, aminek három szeme van.

Felkapom az iszapot, hogy hogy lehet egy egész csapat gyerek és egy tanár ennyire szívtelen! Miért nem segít senki a „Fejnek”? De hiába kelek ki magamból, szinte fáj a torkom a kiabálástól: rám sem figyel senki.

A „Fejet” a karomba veszem, mint egy csecsemőt. Jó! Akkor majd ÉN vigyázom rá, ha senkije sincs! Bemegyek vele a boltba és pelenkázót keresek, hogy lemossam és a rongy helyett valami tisztességes göncöt vegyek neki. De a boltban is balhéznom kell, mert ott meg nincs pelenkázó. A „Fej” pedig tovább nyafog… Kezdem egy kicsit érteni, miért nem figyelt már rá senki...

Hirtelen ezután egy strandon találom magam. Fiatal vagyok, vonzó és érzem, ahogy sistereg a levegő körülöttem. Ritka jó pasimmal múlatnám az időt…, de a „Fej”, akit valahogy egyik pillanatról a másikra felneveltem, folyamatosan a nyomomban van. De már nem csak egy fejből áll: kifejezetten jóképű fickó lett belőle, már nincs három szeme, de valami nagyon furcsa dolog van a tekintetében és nyaktól felfelé szürke a bőre. És állandóan a sarkamban van, nem hagy békén, le akarja koptatni a ritka jó pasimat. A „Fej” azt akarja, hogy én járjak vele. Én ezt nem akarom. Hiába küldöm el melegebb éghajlatra, nem száll le rólam.

A medence vize sötétbarna. Szeretnék úszni, de nem merek belemenni. A ritka jó pasim közben bemegy a vízbe, de persze fuldokolni kezd. Szólok a „Fejnek”: Mentsd már ki! Tudom, hogy kivételesen jól úszol! Kérlek, ha már itt vagy, mentsd ki a szerelmemet! A "Fej" bemegy a vízbe és megmenti a számomra sokat jelentő ritka jó pasit.

Megint egy éles váltás. Ismét ott vagyok a bolt parkolójában, ahol a „Fejet” megtaláltam. Körülöttem rengeteg ember van, de mindenki néma. Éjszaka van. Az égen villódzó fények jelennek meg, és egyre lejjebb ereszkedik egy űrhajó. Mindenki rám néz. Tudom, hogy értem jöttek. Az általam nevelt, „Fejből” lett férfi megjelenik mellettem és közli, hogy el akar vinni az űrhajóval. Kiakadok, de nem félelemből, hanem felháborodásból. Én nem akarok menni. Eszem ágában sincs! A saját kis normális életemet akarom élni munkával, szabadidővel, miegymással. Nem megyek és kész! Takarodjon el innen az az űrhajó és szálljon le már rólam mindenki!! De látom, hogy ide kevés a hiszti. El fognak vinni, ha nem teszek sürgősen valamit.

Végül megkérdezem a Fejtől, hogy mi kell ahhoz, hogy itt hagyjanak. Nem mozdítja a száját, de hallom, ahogy ezt mondja:

Fogadj el engem úgy, ahogy vagyok!"

És itt felébredek. A férjem ott alszik mellettem. Az éjszaka legsötétebb óráiban járunk. Hiába látom, hogy rajtunk kívül nincs senki a lakásban, érzem, hogy valami most illant el a sötétben. Tele van a levegő furcsa energiákkal.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2018-05-10 08:58 Angi

Angi képe

A címe tetszik, érdekes, figyelemfelkeltő.

De szerintem az írásod csak egy álom leírása (ami nem félelmetes, csak fura), ahhoz hogy elhiggyem az első soraid kijelentéseit, sokkal jobban meg kellene ismernem a főhősnőt, például egy napját, majd jöhet az éjjel a borzalmas álommal.
Így csak egy álom, amit az álomfejtésben jártasok biztos élvezettel megfejtenének…

h, 2018-05-14 21:53 Suana

Így álmodnak a normális lányok?

Ezt eddig se tudtuk, és ezután se fogjuk tudni. :)

Az viszont biztos, hogy az álmok, különösen a rémálmok, csordultig vannak érzelmekkel. Olyannyira, hogy ezek az érzelmek képesek az ember minden energiáját elégetni reggelre.

Ebben az írásban én ilyet nem találtam.
Kissé olyan, mint az üres edény. Burok van, de tartalom nincs.

:) Biztosan lesz valaki, aki majd pozitívabban értékeli a munkádat. Bocsi. :)

Üdv: Sz

sze, 2018-05-16 18:35 mandarin

mandarin képe

Úgy indultunk, hogy a főhős az álmok jelentésében már rég nem hisz. Ennel ellenére, van, hogy értelmezhetetlenül abszurd dolgokat álmodik.
Szerintem, vagy ki kellett volna hagyni az elejét, és csak az álmot leírni, elalvás, vagy ébredés nélkül, vagy az álom végén azt valahogy összekötni a valósággal (tehát, hiába nem hiszi a főhős, hogy az álmoknak jelentésük lenne, lám, ennek a furcsa álomnal mégis van némi köze a valósághoz). Én úgy lehet, hogy kerekebbnek éreztem volna. De maga az álom bizarr, hangulatos. Örülök, hogy olvashattam! :)

"És veled mi van?"

szo, 2018-05-19 19:02 Kentaur

Kentaur képe

A címre a válasz: nem, hacsak a jól fejlett szorongás némi poszttraumatikus stresszel nem számít normálisnak.
Ha azt kérdezed, van-e köze a kiíráshoz, a válasz szintén nem.
Én sem látom, hogy egy akármilyen érdekes álom (egy pszichológus a tíz ujját megnyalná utána) leírása miért lenne önmagában oké. Ha csak kiatláltad, akkor remek a fantáziád, de ennél többre kéne használni. De annyira tipikus kötelességmulasztás miatti szorongásos álom szexuális elfojtással vegyest, hogy hacsak te magad nem vagy pszichológus, szerintem nem tudsz kitalálni ilyet. Namost ebben az esetben álomnapló vagy terápiás írás, ami remek, minden pszichológus bíztatna rá, de nem irodalmi mű. Az olvasód nem tud vele mit kezdeni. Legfeljebb azt tudja mondani, hogy ha ezt tényéleg álmodod, itt lenne az ideje segítséget kérni hozzá. Ha meg kitaláltad, találj ki egy igazi művet (eleje, közepe, vége, konfliktus, karakter, feloldás, ilyesmi) ugyanilyen tudatalatti szimbolikával megszórva, és nyert ügyed van.

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."