Az élet áldozata

1. Sebek, sebhelyek

Az áldozat próbált írni valamit, miközben haldoklott. A gondolatai között káosz uralkodott, túl sok lehetőség volt előtte, de egyiket sem tudta papírra vetni.
A klubra gondolt, ahol megismerkedett a fia édesanyjával.
Az egyetem mögötti udvarra, ahol először próbálta ki a drog hullámvasútját.
A virágárusra, aki szomorú tekintettel nyújtotta át a liliomcsokrot.
Minden odaégett vacsorára.
Az apjára.
A dolgokra, amik nem tartanak örökké.
Sóhajtva a sárga VW Bogár miniatűrjére nézett, amit még a felesége készített közös életük el-ső lekicsinyített képkockájaként. Nem akarta tekintetével követni a kibontakozó eseményeket, de úgy tűnt nem tud elszakadni tőle, ezért fájó szívvel jobbra fordította a fejét, ahol két apró alak állt. Majd még arrébb egy csodásan kidolgozott kis kávézó épülete, egy kutya, egy csecsemő…
Visszakapta a fejét az előtte heverő papírlaphoz, ami mintha az elmúlt percekben nagyobbra nőtt volna, szinte fenyegetőnek tűnt. Egy papírlap. Fenyegetőnek. Nevetséges.
Szedd már össze magad, gondolta dühösen a férfi. Így sehova sem jutsz.
Elszántan a kezébe vette a golyóstollat. Listát fog írni, döntötte el, úgy könnyebb lesz.
1) Virágot vinni a sírra
2) Útban hazafelé beugrani édesanyámhoz, hátha a gyógyszerek most az egyszer működtek, és felismer
3) Beíratni a fiamat iskolába, később kitaníttatni valami szép mesterségre
4) Harcolni a késztetéssel, hogy eladjam a miniatűröket a pénzhiány miatt
5) Összekapni magam, mielőtt elveszem a saját életem, mint apám, vagy beleőrülök a fájda-lomba, mint anyám
6) Minél tovább túlélni a fiam kedvéért, mielőtt végül az élet áldozata leszek
Igen, ez így egész jó lesz. Nem is tud hirtelen mást kitalálni, amivel elterelhetné a gondolatait élete megrövidüléséről. De előbb-utóbb kénytelen lesz bővíteni a listát, mert a nyár végeztével rövidülnek a nappalok, ami elkerülhetetlenül búskomorabbá szokta tenni. Felesége halála óta ez már csak így megy.
Megigézve bámulta a fehér lapon táncoló betűket. Ó, nem is a betűk táncoltak, jött rá. Csak a szeme kezdett el jojózni. Ez egyre gyakrabban esett meg vele mostanában, de szerencsére talált egy módszert, ami segített a problémán.
Felállt a székéről, és az ódon szekrényhez ment, ami apja fapipája és anyja gyöngyei mellett többek között egy borostyán itallal félig telt üveget is tartalmazott. Mohón az üveg után nyúlt, és pohárral nem törődve letekerte a kupakot, és röviden kortyolt belőle. Szemét becsukva élvezte, ahogy az ital végigszáguld a testén megmelegítve azt. Ivott még egy jókora kortyot, mielőtt megálljt parancsolt volna magának, és gyorsan elzárta az üveget. Sosem érezte magát büszkének, amikor italhoz kellett nyúlnia, hogy koncentrálni tudjon.
Lassan megfordult, tekintetét öntudatlanul a miniatűrök felé fordította. Mintha hirtelen át-kapcsolt volna valami az agyában, düh borította el. Remegve a figurákhoz ment, és egy karmozdu-lattal lesöpörte a kollekció felét. Buta szobrok! Csak a múlt kísérteteit juttatják eszébe. Minek van-nak még egyáltalán itt?
Alkoholtól elködösült tudattal szaggatta le a polcot a falról, miközben magában átkozódott. Az is lehet, hogy hangosan tette. Valószínűleg így volt, mert a fia váratlanul megjelent az ajtókeret-ben, és így szólt:
- Apu, hogy beszélsz?
Szegény kicsi fiú. Tágra nyílt szemekkel sétált térdre boruló apjához. Két apró kezével köz-refogta a férfi arcát, és enyhén elnyílt szájjal igyekezett letörölni onnan a könnyeket.
Azt mondják, van abban valami varázslatos, amikor egy felnőtt férfi sír. Hiszen olyan ritka az érzékeny férfi! Mégis… Ahogy az apa könnyei a fiú pólójára hullottak, abban nem volt semmi varázslatos. Szívszorító volt.
Két ember egy életre elegendő mementó között omlott össze.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

k, 2018-05-08 21:52 Kentaur

Kentaur képe

Jelzem, hogy elolvastam, de olyan hibák vannak benne, amelyek arra utalnak, hogy nem vetted a fáratságot, hogy legkésőbb beküldéskor átnézd. Így aztán én sem fogom venni a fáradtságot, hogy kielemezzem.
Amit valószínűleg amúgy sem köszönnél meg, mert majdnem minden mondatot kétszer olyan hosszan lehetne javítani, mint az adott mondat maga.

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

sze, 2018-05-09 02:08 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Nem sikerült megfognod a történettel. A kis apróságok, amik felett elsiklottál nagyban rontják az élvezhetőséget, és valóban arra következtet belőlük az ember, hogy nem voltál elég alapos. Én szeretek tőmondatokban mesélni, nagyon jól lehet játszani a dinamikával a segítségükkel, de az elején túl soknak éreztem, ráadásul indokolatlanul új sorokba rendezted ezeket. Akadt más is, például névelők lehagyása vagy szavaknak a mondat közepén történő, teljesen értelmetlen elválasztása, melyek ugyan nem jelentenek tragédiát, mindent lehet javítani, de összeadva igenis zavaróak lehetnek.

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

sze, 2018-05-09 18:26 Dana

Dana képe

Nem tetszett a stílus, nem is találtam igazán stílust. Nem tudtam eldönteni, hogy verset vagy prózát akartál-e írni, amiből aztán a végén egyik sem jött össze.
A túl sok hiba élvezhetetlenné tette a számomra a történetet: rengeteg felesleges információ, ki nem bontott adalék, sallang, törekvés a drámaiságra, amit elrontottak a hibák és az, hogy nem igazán tudtad kifejezni, amit akartál.
Szerintem rövidet csak nagyon ütősen lehet jól megírni.
Nem igazán voltak leírások, inkább csak random információk összedobálása, amik a drámaiságot akarták fokozni.
Szerintem logikailag sem állta meg a helyét. Áldozat? Az életé? Haldokló? Ugyan – éppen célokat tűz ki maga elé, ráadásul hosszútávú célokat, közben meg arról beszél, hogy ez kevés, mert ha vége a nyárnak, új tervek kellenek (egy mesterség kitaníttatása nem egy-két hónap, főleg, ha kisgyerekről van szó). Nem állt össze a történet.
Sok volt a helyesírási hiba, váltogattad az igeidőket stb.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

k, 2018-05-29 12:45 Chris Cage

Komolynak, drámainak szánt írás, de nincs benne elég dráma. A cím önsajnálatot vetít előre, és meg is kapjuk, de sokkal inkább illene egy ironikus történethez, már csak azért is, mert az apa legalább annyira saját életmódjának és önsajnálatának áldozata, mint a körülményeké. Az elhallgatás általában jól áll a novelláknak, szeretem az enigmát, nagyon helyesen nem taglalod a nő halálának körülményeit, hisz nem ez a lényeg. Tetszenek továbbá a listaszerűen odavetett gondolatok, hiszen segítenek kapcsolatot teremteni az olvasóval és tükrözik a szereplő lelkiállapotát és gondolkozásának kuszaságát is. Ezzel kapcsolatos formai javaslatom a folyamatos írás. A listázás akkor működik még jobban, ha egymás utáni rövid mondatokat írsz, semmi szükség a sortörésekre. Amikor a papírra írja a listát, akkor is ugyanígy. Még egy dolog. Ne írj olyasmit, hogy "Szívszorító volt." Ábrázolj, ne minősíts! Az olvasó dolga eldönteni, a jelenet szívszorító-e. Ne spórold meg a munkát. Röviden ennyit.

sze, 2018-05-30 18:22 Ekibacsi

Ekibacsi képe

"el-ső"
"át-kapcsolt"
"fájda-lomba"

Ezek mik?

Ne haragudj, hogy ezt mondom, de igénytelen az egész, a történet majdnem nulla. Van benne két jó mondat. Tényleg, legalább annyit tegyél meg, hogy átolvasod, mielőtt beküldöd!

k, 2018-06-12 16:26 mandarin

mandarin képe

"Apu, hogy beszélsz"-> nekem ez nagyon életszerűtlennek hangzik.
"enyhén elnyílt szájjal igyekezett letörölni onnan a könnyeket"-> értem, hogy lecsókolta onnan, de ezt így képzeld el. Csak képzeld el, mert nagyon komikus. :D
Jó, még nyilván rengeteg dolgot lehetne írni, de bennem ezek ragadtak meg a legjobban (azokon felül, amit a többiek már írtak). Annyira keveset tudunk meg bármiről, hogy emiatt az olvasó nagyon kint marad. Ha az érzelmi leírás több lenne... vagy bármi, ami közelebb hoz ehhez a hapsihoz, esetleg a fiához.

"És veled mi van?"