Zoltán, aki mellékesen gyorsíró, de főleg Zoltán

- Kata vagyok, óvónő – nyújt kezet a szőkített hölgy, akinek arcán a férfi máris határozottan óvónős arcvonásokat vél feldezni, haja óvónős kontyban, szelíd szemével bájosan ráhunyorog. Talán kellene neki egy félhold alakú, óvónős szemüveg… A legfurcsább az egészben, hogy a férfi hiába pásztázza a szobát, egy megóvandó gyereket sem lát.
- Te pedig…? – a férfi túl régóta rázza Kata, az óvónő kezét.
- Én? Zoli. Vendég.
Mivel Kata, az óvónő meglehetősen kérdőn, méghozzá minden elmúló pillanattal egyre kérdőbben bámul rá, folytatja:
- Zoltán. Tősgyökeres pesti, irodalom szakon végzett agglegény, egy kutyával és pár ősz hajszállal. Nem szeretem a köményt, apámra ütöttem, mármint nem a kömény nem-szeretésének tekintetében, hanem csak úgy alapból. Tudok békát hajtogatni papírból, olyat is, ami ugrik, és még fiatalabb koromban át akartam úszni a Balatont, de végül eltörtem a karom tengózás közben. A szalagavatón velem táncolt az évfolyam második legjobb csaja. Azért csak a második, mert az első az akkori pasijával táncolt, és az akkori pasija erősebbnek tűnt, mint én voltam, ígyhát inkább fel sem kértem. Egyszer elütöttem egy őzet.

Mivel Kata, mostmár nemcsak kérdőn, hanem kissé ijedten is – továbbra is bámul rá, folytatja:
- Túlélte.
Kata, az óvónő egyenes rémülten mered a férfira, aki még mindig szorongatja a kezét, és csak úgy a semmibe, mint aki tudja, hogy szavai úgysem érnek célba, vagy amennyiben mégis, teljesen hatástalanítja őket, az a tény, hogy egyáltalán el kellett hangozzanak, ezt motyogja:
- A foglalkozására gondoltam…
A férfi zavarba jön:
- Ó, hát persze. Zoltán vagyok, és foglalkozásomat tekintve heti négy napon (a péntek szabad), napi 8 órában gyorsíró – feleli összeráncolt homlokkal, értetlenül, mintha kettőjük közül Kata, az óvónő vágott volna le egy kisebb monológot épp az imént, bemutatkozás gyanánt.

“Nyilvánvaló, hogy a foglalkozásomra volt kíváncsi – gondolja a férfi, összeráncolt homlokkal, értetlenül. Mindenki arra kíváncsi, mi vagyok napi nyolc órában, heti négy napon (a péntek szabad), mintha csak ennek az egy szónak: gyorsíró, a hét és a napok további részeiben, tehát három teljes, és négy fél – tulajdonképpen kétharmad – napon át bármi köze is lenne a kilétemhez. Csak nem várja el tőlem Kata, az óvónő, hogy hónom alatt az írógépemmel jöjjek egy baráti összeröffenésre és megfelelve gyorsírói mivoltomnak – heti négy napon, napi nyolc órában (a péntek szabad ) – letelepedjek a szoba sarkában álló, rosszul megvilágított asztalkához és gyorsírjak?! Nem lenne helyénvaló. Főleg, hogy a rosszul megvilágított asztalkánál könnyen elromolhatna a szemem, az pedig hátráltatna azokon a hétvégi délutánokon, amikor éppen hobbi – íjász mivoltomnak felelek meg. Természetesen, ezt is a megfelelő körülmények között, semmi esetre sem például egy olyan szobában, mint ez. Ezért is nem azt mondtam, hogy: Zoltán vagyok, hobbi-íjász.”

Miközben a férfi ezt homlokráncolva és értetlenül végiggondolta, Kata az óvónő, a baráti összeröffenés házigazdája, a férfi gyerekkori barátja, és egyben Kata, az óvónő párja, Peti oldaláról figyelte a furcsa férfit, aki homlokráncolva és értetlenül gondolkodott az ajtóban – mintha csak ő, Kata vágott volna le egy kisebb, és jellegét tekintve meglehetősen furcsa monológot épp az imént, bemutatkozás gyanánt.
- Ki ez a férfi? – kérdezi Kata Petitől, aki épp akkor fejezi be a csevegést egy új, felnőttkori baráttal.
- Ő? Zoli, egy gyerekkori barát.
- Van valami… agykárosodása? – néz rá Kata, mire Peti felnevet, a kérdés természetét figyelembe véve kissé túl hosszan és harsányan, már amennyiben a társadalmi normákat vesszük viszonyítási alapul. Végül összeszedi magát, mosolyogva nézi a férfit, aki homlokráncolva, értetlenül áll az ajtóban és magyarázatképpen ennyit mond:
- Zoltán a Holdról jött. Vagy talán farkasok nevelték… esetleg mindkettő.
Majd otthagyva a zavarodott Katát – az óvónőt - odamegy régi, gyerekkori barátjához és csak úgy, ahogy van, vendég minőségében házi készítésű punccsal kínálja.

Téma: Mindennapi álcánk, avagy hányan laknak benned?

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2018-05-07 06:15 Gitáros

Gitáros képe

Bocsi, de a gyorsírást nem írógéppel, hanem kézzel írva csinálják.
Üdv!

Miki

h, 2018-05-07 07:28 Kentaur

Kentaur képe

Voltam már zsűritag, és ott bevált a módszer, hogy visszafelé kezdem a dolgot, azaz először kihúzom azokat, amelyeket nem jelölnék. Sajnos ez is közéjük esik, pedig nem kéne! Azért nem kéne, mert alapjaiban jó történet, sőt, a megfogalmazásával sincsenek különösebb gondok.
Két hibája van, de mindkettő meglehetősen nagy. Az első a rosszabb: rövid, ámde semmitmondó. Pedig nagyot is mondhatna, igazán erősen kapcsolódik a kiíráshoz (ezt mindig értékeli egy zsűritag), és remekül megoldottad a feladatot. Viszont olyan ez a mű, mint egy szeszélyes lány, aki előbb hitegeti az embert, aztán mikor felbátorodnánk, akkor elhúzodik, hogy "jaj, ne már". Szépen levezeted a gondolatot, aztán nincs katarzis, nincs csúcspont, semmilyen, még negatív sem. Ez lehet, hogy valakinek pont így tetszik, én hiányolom. Ha pofonvág az a csaj, az is jobb. :-D Érdekes lenne Zoli, mert olyan gondolatokat fogalmaz meg, amelyek már sokakban felmerültek. Én is találkoztam már olyan emberekkel, akik a foglalkozásuk alapján határozták meg saját magukat, és másokból is csak erre voltak kíáncsiak. Ilyenkor szépen megmondom, és a továbbiakan ennyi volt a beszélgetés. Aki találkozott ezzel a jelenséggel, az már elgondolkodott rajta. Furcsa, már-már hiteltelen, hogy Zoltán láthatóan találkozott már ezzel a jelenséggel, de mégis most gondlkodik el rajta, mintegy gondolati inas-szobalány párbeszédet hallhatunk. Aztán ez az érdekes Zoli egyszer csak ott van hagyva azzal, hogy hát ő már csak ilyen. És? Úgy értem: mit kezdjünk mi ezzel? Mit ad ez nekünk?
A másik, könnyebben orvosolható probléma a külalak. A párbeszédben gondolatjelet használunk elől is (nem tudod kikapcsolni az automatikus felsorolást? Menj a beszúrás fülre, ott ki tudod venni!), nem kötőjelet, ám a szóösszetételeknél, ahol gondolatjelet használsz, ott meg kötőjelet: "amikor éppen hobbi – íjász mivoltomnak felelek meg" – erre kétszer kellett visszamennem, mire megértettem, mit akarsz mondani, de még most sem vagyok benne biztos. Hobbi mivoltának felel meg a pacák és ijász mivoltának is, ez esetben még jó is lehetne így, csakhogy így semmi értelme. Vagy pedig hobbi-íjász mivoltának felel meg. Ilyenkor egy szóösszetételt alkotsz, és később helyesen is csinálod. Itt miért nem? (Egyébként én mellesleg hobbi-íjász vagyok, bár magamtól nem mondanám így.)
Egyébként van ilyen foglalkozás, hogy gyorsró? Gyors és gépíró, ilyen volt régen, amiből a gyorsírót nem használták külön. Ma már ez sincs, mert munkahalmozási korszakot élünk, aki most a gyors és gépíró munkáját végzi, az titkári feladatot is ellát, meg egy kis szervezést, meg aládolgozik a szállítóknak, néha fordít kicsit, közvetítő a tárgyalásokon, és iseni kávét is főz lehetőleg, a munkaköri beosztása meg valamilyen "manager". Eleget boszankodok azon, hogy grafikus lenne a szakmám (az egyik), de esélyem nem sok, amennyiben nem csinálok egy kis honlapépítést, programozást, 3D tervezést, animációt, szövegírást, látványtervezést, reklámtervezést is. Ezek régen mind külön szakmák voltak, de a "fehérgalléros" munkahelyeken most elvárás, hogy fedjél le egy fizetésért egy munkaidőben legalább három szakmát és beszélj legalább egy idegen nyelven.

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

h, 2018-05-07 08:23 Cs. Pál Orsi

Cs. Pál Orsi képe

A beküldött pályázatok címeit böngészve én ezt a novellát vártam a leginkább. Nagyjából valami olyasmit is kaptam, amit a cím ígér. :) Eszembe juttatta elkészült novelláim soványka sorának legelső példányát, amit általános iskolában írtam (akkor valahogy bátrabb voltam az ilyesmiben), aminek az volt a címe, hogy "Az elefánt", és úgy kezdődött, hogy "Dumbó egy elefánt. Dumbó azért elefánt, mert hasonlít az elefántra." Inkább nem is folytatom, mindenesetre valahogy ezt a kicsit gyermeki hangulatot hoztad vissza nekem, meg a tinédzserkori "ki vagyok?" "mi vagyok?" életérzést. :)
Az írógép nekem is szemet szúrt, merthogy gyorsíráshoz nemigen van rá szükség. A téma tetszett, elgondolkodtatott, de az utolsó mondattal valahogy hiányérzet alakult ki bennem, lehet csak a mondatot nem értem. A vendég minősítés itt Petit vagy Zoltánt jelöli?
Még egy gondolat, a "Holdról jött" "farkasok nevelték" nekem ebben a szövegben klisésen hat. Ilyen jó értelemben vett nyakatekert szövegben jobban esne újféle szókapcsolatot vagy hasonlatot olvasni a különcségére vonatkozóan.
Bennem most még kavarog az érzés, hogy mekkora egy troll vagyok, mert engem nagyon érdekel, ki mivel foglalkozik. :) Szerintem ez inkább csak kíváncsiság, nem annyira perverzió... vagy felszínesség... vagy mindkettő... remélem ... :)
A novelládhoz gratulálok!

"Csak a Puffin ad neked erőt és mindent lebíró akaratot."

sze, 2018-05-16 20:00 Dana

Dana képe

Szervusz!
Nekem sajnos nem jött be ez az ismételgetés, inkább idegesítővé vált egy idő után. Gondolom, a nyomasztó hangulat megteremtése volt a célod -- de nem sikerült igazán jól kivitelezned. Azért csattanóban reménykedtem, de sajnos azt sem találtam. Így a történet és a három szereplő is valahogy céltalanná vált. Megtudtunk pár dolgot egyébként a szereplőkről, de vajon milyennek akartad őket láttatni? Tényleg ilyennek? Katát, szegényt, én tiszta hülyének néztem, de Peti, a párja is kissé annak nézi, sőt: valójában Zoltán sem egy észlény… Ahogy írtam: céltalanok. A humorosnak szánt megjegyzések is megbuknak – például a „megóvandó gyerek” utalással abszolút nem tudtam mit kezdeni.
Összességében véve nem tetszett, pedig ha valami súlyosan nyomasztót teremtesz és egy kis csattanót is összehozol, azzal betalálhattál volna.
Helyesírás, központozás, nyelvhelyesség: akadtak hibák bőséggel. Elsősorban a központozási szabályok tanulmányozására kellene ráfeküdnöd.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen