Angyaltrombita

2016. július 12.
Ma töltöttem be a huszonhármat, és úgy éreztem, ez a tökéletes alkalom, hogy belevágjak.
Három éve mentünk szét Viviennel.
Akkor hibát követtem el – de talán még nincs túl késő.
Három év alatt rengetegszer lejátszottam magamban a történteket, és ráeszméltem, hogy nem tudnék úgy tovább élni, hogy meg sem próbáltam. Vivien egészen mást jelentett számomra, mint a többi lány: az ember életében egyvalakit szeret csak igazán, akihez visszavágyik, akit nem tud elengedni, aki fontosabb még saját magánál is. Ezért elhatároztam, felkutatom hová költözött, miként alakult az élete, és visszaszerzem – ha a sors is úgy akarja.

Szeretnék megkérni mindenkit, aki bármilyen információval rendelkezik Fehér Vivienről, az ne habozzon, és keressen fel! Bízom benne, hogy néhány lájkkal és megosztással ti is támogattok, hogy sikerrel járjak!

2016. július 14.
Először is szerettem volna megköszönni a rengeteg jókívánságot és bíztatást, amit kaptam tőletek. Nagyon sokat jelentettek számomra a kedves szavak.
Jó híreket kaptam. Vivient ugyan nem sikerült megtalálnom semelyik közösségi oldalon – pedig becenévvel is próbálkoztam –, de az egykori közös évfolyamtársunkkal, Katával felvettem a kapcsolatot. Megbeszéltünk egy találkozót, holnap utazom Pécsre, és amint sikerült többet kiderítenem, azonnal beszámolok a fejleményekről. A megérzéseim eddig csak jót súgtak, úgyhogy szorítsatok!

2016. július 15.
Ezt nem fogjátok elhinni! Kata mesélte, hogy Vivien pár hónapja szakított a barátjával. Bejött a megérzésem. Azonban azt is elárulta, hogy három évvel ezelőtt megromlott a kapcsolata Viviennel, és az óta alig beszéltek egymással.
– Nemcsak a férfinak, de a nőnek is tudnia kell, hol a határ – mondta Kata, amikor megemlítettem a szakításunk okát. – Ha kurvásan öltözünk és viselkedünk, azzal olyan érzéseket provokálhatunk ki, amelyek bizonyos indulatokat vonnak maguk után.
Jól esett az együttérzés, de azt feleltem, már máshogy cselekednék.
Megváltoztam.
A szavak sokszor többet érnek, mint gondolnánk.
Katától hihetetlenül rendes és önzetlen gesztus volt, hogy a három kutyája mellett, akikkel egy garzonlakásban él, szakított rám időt és támogatott. Ezt mindenképp szerettem volna megköszönni!

2016. július 17.
Ma Vivien szüleinek házánál jártam, amely meglehetősen elhagyatottnak tűnt: az eresz rozsdásodott, a verandán szemétkupacok, csikkek és borosüvegek hevertek szanaszét, az ablakkeretekről lepattogzott a zománc. Bent sötétség és üresség uralkodott. Úgy látszik, nemcsak Vivi, de a családja is elköltözött a városból.
A ház előtt álldogálva eszembe jutott, ahogy lopva megpillantottam őt a szobájában, amint az asztalnál ült, és elmélyülten rajzolt. Észre sem vett, annyira elmerült az alkotásban.
Amikor először jártam náluk, az apja mélyen a szemembe nézett, kezet ráztunk, és a szívem kalapált az izgalomtól. Akkor még egyáltalán nem sejtette, hogy a lánya legnagyobb rajongója áll előtte.

2016. július 20.
Katának köszönhetően sikerült megszereznem Vivi öccsének telefonszámát. Amikor felhívtam Danit, dühösnek tűnt, és nem repesett az örömtől a hangom hallatán.
– Honnan tudod ezt a számot? Minek hívtál fel?
– Szeretném, ha segítenél felvenni a kapcsolatot a nővéreddel.
Néma csönd ereszkedett a vonal másik végére.
– Nem hinném, hogy ez jó ötlet. Felejtsd el őt!
Ezt követően próbáltam jobb belátásra bírni, amely sikertelen erőfeszítésnek bizonyult. Eltelt három év, de Dani ugyanaz az éretlen kis szarjankó maradt, akinek a videojátékon kívül nem létezett a világ. Nem várhattam el tőle, hogy megértse mit érzek. Mindig voltak és lesznek is rosszakaró emberek, akik keresztbe akarnak tenni bármi áron – sajnáltam, hogy Vivien öccse közéjük tartozik. Ez megnehezítette a dolgomat, de nem foglalkoztam vele, egyszerűen tovább kellett keresnem.

2016. július 27.
A szobámban ültem és tehetetlennek éreztem magam. Fojtogatott az elkeseredettség.
Eltelt két hét.
Rengeteget telefonáltam, felkerestem rokonokat, barátokat, ismerősöket, főiskolákat és egyetemeket, de csak süket fülekre és elutasításokra találtam. „Sajnálom, de nem adhatunk ki információt a diákokról.” „Soha többé ne hívd ezt a számot!” „Segítenék, de évek óta nem láttam Vivient.”
Órákig csöngő telefonhangok és hangposták, hasztalan email váltások és üzenetek – szemetek, ítélkezők, rosszakarók, tudatlanok. Olyan régóta nem éreztek semmit a sivár és unalmas életükben, hogy el sem tudták képzelni, milyen lehet a helyemben lenni. Egy cél mit sem ér szenvedély és akarat nélkül. Talán cserbenhagytak a megérzéseim, és a sors azt akarta, lépjek tovább. Elbizonytalanodtam.
Talán elértem az út végéhez – nincs tovább.
Köszönöm mindenkinek a rengeteg támogatást!

2016. július 29.
Hihetetlen, ami történt! Soha nem gondoltam volna, hogy pont a művészet fog elvezetni hozzá. Facebookon felkeresett egy ismerős – megkért, hogy ne fedjem fel a nevét –, és némi hezitálás után megosztotta velem a Szegedi Egyetem cikkét egy rajzversenyről. Soha nem jönnétek rá, ki nyerte meg!
Úgy bizony!
A sors egy rohadt mókamester, egy bohóc, aki imád játszani, az biztos.
Szegedi Tudományegyetem, rajz-művtöri szak.
Már megtankoltam az autót, holnap reggel indulok.
Örökké hálás leszek.

2016. július. 30.
Az egyetemmel szembeni kávézóban vártam, hogy Vivien felbukkanjon. A hátizsákomat a kocsiban hagytam, és egy szál angyaltrombitát szorongattam. Minden nap vettem egyet – ez a harmadik. Diákok szállingóztak kifelé az épületből kisebb-nagyobb csoportokban, amikor megpillantottam egy göndör, szőke hajú lányt.
Felpattantam.
Vaklárma.
Szinte már beletörődtem: még egy éjszakát a kocsimban kell töltenem.
Aztán a bejáratnál kiszúrtam valakit. Máshogy nézett ki. Hosszú, göndör szőke haját rövidre vágatta, amitől sápadt arca egyszerre kivirult, élettelivé változott.
Átvágtam az úttesten, egyenesen a kapu felé siettem, amelyen Vivien kisétált.
A válla felett hátrapillantott, és egy pillanatra lefagytam, azt hittem, elkapta a tekintetemet, de tévedtem. Nem állt meg, nem reagált, csak átsietett a zebrán.
Megkerültem egy háztömböt, elé vágtam, hogy szemtől szemben meglephessem.
Sikerült.
Kikerekedett szemmel nézett rám, sokkolta a látványom, kereste a szavakat, de nem hagytam megszólalni – szorosan átöleltem és befogtam a száját, aztán finoman a nyakába szúrtam a tűt.
Pár perccel később a kocsim hátsó ülésén gyengéden megérintettem a kezét.
– Az elmúlt három évben egyetlen nap sem telt el anélkül, hogy ne gondoltam volna rád – mondtam. – Minden áldott nap.
Az anyósülésről magamhoz vettem a táskámat, beletettem az üres fecskendőt, és előkerestem a barna ragasztószalagot. Három éve hibát követtem el, amikor hagytam beszélni. De ebben a pillanatban csak azt akartam, hogy meghallgasson, amihez bőven elég, ha öntudatánál van.
Bevallottam, még mindig szeretem, mire kábán a kilincs felé fordította a tekintetét.
Nem, ezúttal nem hagytam, hogy csak úgy kisétáljon az életemből.
Egy darabig csak ültem ott és bámultam, ahogy nagyokat pislog, majd a szeme lecsukódik.
Kiszálltam, és bepattantam a volán mögé.
Kopogtak az ablakon.
Dani úgy meredt rám, mint aki meg akar ölni.
Kinyitottam az ajtót, hogy megköszönhessem neki, amiért mégis segített, de nem kért a hálámból. Az ökle elsüvített a fejem mellett, ahogy kitértem előle, majd a feje fájdalmasat csattant a szélvédőn, amikor odavágtam. Visszahuppantam a kocsiba és elhajtottam.
Sajnáltam, hogy nem sikerült zöldágra vergődnünk egymással.
Hazafelé félúton hátrapillantottam: Vivi kiütve hevert az ülésen.
Ahogy végignéztem ernyedt testén, eszembe jutott egy idézet, amit a minap olvastam:
„Csak a szerelem adhat értelmet annak, akinek nincsen semmije.”
Nekem ebben a pillanatban mindenem megvolt.

2016. augusztus. 20.
Drága Anya!

Azért írok, hogy megnyugtassalak, minden rendben. Sajnálom, hogy így alakult és el kellett jönnöm, de ha minden jól megy, akkor egy, legfeljebb két év múlva hazaköltözöm, attól függően, hogy haladnak itt a dolgok. Szeretnélek megkérni, hogy a következő sorokat posztold ki a Facebookomra, amint csak tudod, mert itt sajnos nem engedik, hogy használjam. Köszönöm és puszillak!

Kedves, Vivien!
Remélem, eljut hozzád ez az üzenet. Még mindig nem értem, hogy pontosan mi történt, miért választottak el minket egymástól, de abban biztos lehetsz, hogy most sem adtam fel, ahogy eddig soha, ha rólad volt szó. Egy ideig nem kell attól tartanod, hogy újra a kocsim hátsó ülésén heversz majd, ahol egymásra találtunk annyi idő után – tudom, te mást mondanál, de ismerlek, mindig kéreted magad. Remélem, minél előbb eljössz meglátogatni, és hogy a szerelmünk kibírja ezt a megpróbáltatást, akárcsak a korábbiakat. Szeretném, ha tudnád, hogy halálosan szeretlek és örökké szeretni foglak.

A legnagyobb rajongód

Téma: Mindennapi álcánk, avagy hányan laknak benned?

5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 5 (6 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2018-05-07 16:35 Borika

Borika képe
5

Közönségdíjra jelölöm ezt a novellát, mert jó stílusban, nagyobb hibák nélkül kapunk egy izgalmas történetet, amelyről, bevallom őszintén, egészen a közepéig, nem gondoltam volna, hogy milyen irányba fog elmozdulni. Tetszett a facebook/naplóbejegyzés-stílus, és maga az ötlet, bár eléggé sablonosnak hathat, itt most egészen korrekt módon került feldolgozásra. A feszültséget a lassanként elejtett információmorzsák adagolják, a végkifejlet előrevetítéseként működő viselkedésminták, a rögeszme fokozódása. Kritikaként talán annyit fogalmaznék meg, hogy 1. az angyaltrombita szimbólumára még erőteljesebben lehetett volna építeni, és 2. én az utolsó naplóbejegyzést/levelet lehet, hogy kihagytam volna, valamilyen sötétebb, nyitottabb vég kedvéért, de hát ez csak az én saját ízlésbeli dolgom, az az igazság, hogy így is működik a mondanivaló és a hangulat is.
Egyszóval: gratulálok, és további sok sikert kívánok!

"Járt utat a járatlanért el ne hagyj!"

k, 2018-05-08 00:24 Ekibacsi

Ekibacsi képe

Nagyon köszönöm a jelölést, Borika! :)

k, 2018-05-08 06:33 Gitáros

Gitáros képe
5

Közönségdíjra jelölöm ezt a novellát, mert nagyon tetszett.
Érdekes az alaptörténet, a feszültség az első mondatoktól kezdve folyamatosan végig fennmarad, a stílus gördülékeny, sehol nem döccennek meg a mondatok.
Helyesírási hibát nem tudtam benne felfedezni - ami nálam egy nagyon fontos szempont -, teljesen át tudtam magam adni a történetnek, egy szuszra, egy lendülettel el is olvastam.
A fordulat a közepe felé nagyon kellemesen lepett meg, eszembe nem jutott volna, hogy ilyen irányba megy el a sztori, de a jó novelláknak ez - is - az egyik ismertetőjelük, hogy képesek meghökkenteni az olvasókat.
Ez az írás mindenképpen kiemelkedik a többiek közül, szerintem joggal számíthat az olvasók tetszésére, és a közönség-díj valamelyik előkelő helyezésére.
Remélem, így lesz!
Üdv!

Miki

k, 2018-05-08 11:39 Ekibacsi

Ekibacsi képe

Köszi, Miki! Örülök, hogy működött, mert bevallom, itt valóban a feszültség és a meglepetés erejére építettem az alapötletet. Ezt próbáltam folyamatosan kiélezni.

k, 2018-05-08 18:35 Sednol

Sednol képe

A minap volt szerencsém feleségem társaságában megélni Bereczki Zoltán és Ágoston Katalin előadásában a Lepkegyűjtőt. Olvasás közben felsejlett pár pillanat belőle. :D

Az ember várta a csodálatos találkozást, az egymásra találást, amit aztán nem egyszerűen átfordítottál, hanem lenyúltál a torkán, és kifordítottad. Ami kifejezetten megfogott, hogy nem lett ott vége a bejegyzésnek, hanem a maga természetességében folytatódott.

Mi mást mondhatnék: Tetszett!

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

k, 2018-05-08 19:53 Ekibacsi

Ekibacsi képe

Örülök!

Most talán egy fokkal kevésbé utálsz az ominózus novellám után :D

k, 2018-05-08 20:17 Sednol

Sednol képe

Sohasem utáltalak érte.
Mindig a művet értékelem, és nem az embert mögötte.
Az úgy sikerült. Van nekem is olyanom, de nem kötöm más orrára.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

p, 2018-05-11 03:22 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe
5

Közönségdíjra jelölöm ezt a novellát, mert jobban tetszett, mint azok, amelyeknek odaadhattam volna az utolsó jelölésemet. Elképzelhető, hogy a saját síromat ásom ezzel, de nem akarok taktikázni. Az írásod végig fenntartotta az érdeklődésemet, nekem is nagyon tetszett a közepén a csavar és az, hogy nem arra építettél. Még azt is megjegyezném, amit egy másik általam jelölt novellánál, hogy bár az alapötlet kicsit sablonos, a kivitelezés nem hagy kívánnivalót maga után. Sok sikert!

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

p, 2018-05-11 11:03 Ekibacsi

Ekibacsi képe

Koszontem a jelolest! Orulok, hogy tetszett! Sok sikert neked is! :)

v, 2018-05-13 19:35 Suana

5

Közönségdíjra jelölöm ezt a novellát, mert azt adta nekem, amit minden alkotásban keresek. Érzéseket, érzelmeket. Ezen kívül látom a főhős arcát, pupilláinak szűkülését, majd tágulását. Hallom ki nem mondott gondolatait. ...

Maga a téma - talán - lerágott csont, viszont a feldolgozása nagyszerűen sikerült. Az elején más véget képzeltem el, aztán fokozatosan jön a fordulat. ami nincs túldramatizálva, mégis erősen utal a közelgő tragédiára.

Könnyen olvasódik, és aki elkezdi, minden bizonnyal végig is olvassa.

Tetszik. :)))

Üdv: Sz

v, 2018-05-13 19:57 Ekibacsi

Ekibacsi képe

Nagyon köszönöm a jelölést, Szilvi! :)

Örülök, hogy tetszett.

h, 2018-05-14 17:05 mandarin

mandarin képe

Engem legjobban a groteksz humora fogott meg ("sajnáltam, hogy nem sikerült zöldágra vergődnünk egymással"). Többször elmosolyodtam olvasás közben, és ettől most rossz embernek érzem maga, és ezért te vagy a felelős! :D
Én már az elején gondoltam, hogy ez a gyerek egy zaklató, de azért arra nem számítottam, hogy egyből ilyen drasztikus megoldáshoz folyamodik. Örülök, hogy olvashattam! :)

"És veled mi van?"

h, 2018-05-14 17:56 Ekibacsi

Ekibacsi képe

Gondolj bele, én hogy éreztem magam, amikor írtam :D

Naná, hogy élveztem, gonosz vigyorral az arcomon.

Köszönöm, hogy olvastad, és az meg még nagyszerűbb, hogy ennyire tetszett ;)

k, 2018-05-15 11:17 Angi

Angi képe

Előttem már elmondták páran, hogy ez egy jól megírt novella, stb. Engem mégis megakaszt valami. Mivel ez az én véleményen, ez nem is egy kritika, csak egy kérdés: ha ez egy naplóbejegyzés stílusban megírt történet, kellenek a párbeszédek? Főleg ez zavar : „Néma csönd ereszkedett a vonal másik végére.” itt:
– Honnan tudod ezt a számot? Minek hívtál fel?
– Szeretném, ha segítenél felvenni a kapcsolatot a nővéreddel.
Néma csönd ereszkedett a vonal másik végére.
– Nem hinném, hogy ez jó ötlet. Felejtsd el őt!

k, 2018-05-15 20:46 Ekibacsi

Ekibacsi képe

Szia, Angi!

Az a helyzet, hogy abszolút igazad van. A forma, amelyben írtam valóban egy "napló/beszámoló"-szerű stílus akart lenni, és amit kiemeltél, az kilóg belőle. Azért tettem bele párbeszédet, mert az szellősebbé, könnyebben olvashatóvá teszi a szöveget. Illetve szerettem volna feldobni az írástechnikát, vagy ha úgy tetszik a dramaturgiát, hogy színesebb legyen a történet. De valóban igazad van azzal a mondattal, amelyet kiválasztottál, mert nem szövegkörnyezet hű.

v, 2018-05-20 09:15 Bjursta

Bjursta képe

Azt gondolom, klasszikus értelemben nem egy novella ez, talán inkább film. Kicsit nagy léptekkel halad a történet, főleg a végén. Győz a rossz, majd győz a jó, de hogyan? És győz?

"Segítsetek a géppuskásnak!"

p, 2018-05-25 09:02 Kentaur

Kentaur képe

Van benne három vagy négy vesszőhiba (hiány, te sem érzed, hol a rejtett "hogy"), meg ahogy a levélváltást, úgy szerintem az emailváltást is egybe kéne írni, de ez minden hiba tekintetében.
Ami nálam ritka: sikerült meglepned a hirtelen váltással. Hitelesen ábrázoltad a mániákus pszichopatát, amikor valakinek annyira normális az egész, hogy nem is érti, mások mit hőbörögnek, és annyira ártatlannak hiszi magát, hogy a felületes szemlélő azt gondolja róla: milyen kedves! - ez tényleg ilyen (sajna volt hozzá szerencsém).
Szerintem lehet, hogy te leszel az egyik közönségdíjasom, csak mindet el akarom olvasni, mielőtt döntök.

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

p, 2018-05-25 15:30 Ekibacsi

Ekibacsi képe

Köszi az olvasást és az észrevételeket, Kenta!

Azokat a vesszőhibákat ki tudnád nekem szedni? Mert általában figyelek erre, a rejtett "hogy"-okra is, és jó lenne, ha látnám, hol maradtak el.

Annak meg kifejezetten örülök, hogy egy ilyen rutinos olvasónál is működött a történet.

p, 2018-05-25 18:19 Kentaur

Kentaur képe

"Ezért elhatároztam, felkutatom hová költözött" - ebben nem vagyok biztos, de szerintem: felkutatom, (azt hogy) hová költözött.
"szakított rám időt és támogatott" ez szvsz két tagmondat
"Nem várhattam el tőle, hogy megértse mit érzek." - ez viszont tuti: Nem várhattam el tőle, hogy megértse, (hogy) mit érzek
Volt még valahol egy, de most az istennek se találom, úgyhogy biztos nem olyan szemet szúró.

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

p, 2018-05-25 18:29 Ekibacsi

Ekibacsi képe

Köszi! Nagy vagy!

cs, 2018-05-31 13:14 Chris Cage

Stephen Kingnek van egy novellája, a címe: Aki a virágot szereti. Nagyon hasonló, bár erre csak most jöttem rá, nem menet közben, úgyhogy sikerült meglepned. Örülök, hogy nem valami darabolós gyilkossággal ér véget. Egy jól előkészített tűszúrás is tud annyira meglepő és sokkoló lenni, mint egy szétloccsanó fej. A július 30-i bejegyzés utolsó mondata tökéletes lezárás, ott kellett volna abbahagyni.

cs, 2018-05-31 14:04 Ekibacsi

Ekibacsi képe

Koszi az olvasast es a kommentet! Orulok, ha bejott.

p, 2018-06-01 18:09 Kentaur

Kentaur képe
5

Közönségdíjra jelölöm ezt a novellát.
A többi elolvasása után is az élmezőnyben van.

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

szo, 2018-06-02 09:37 Ekibacsi

Ekibacsi képe

Köszönöm a jelölést! :)

k, 2018-06-05 18:42 Sren

Sren képe

Közönségdíjra jelölöm ezt az írást.

Szabad ezt nekem? Hangyafülnyi szabadidőmben nem volt érkezésem utánajárni, hogy szerkesztőnek szabad-e jelölni? Örülök, ha egy-két írást elolvasni akad időm.

Kábé azt tudnám mondani, mint Borikánk, de minek ismételném más szavakkal?

Minek is? Tán hogy kicakkozzam a szerző fülét: kapja már össze magát. Mert oké a közönségdíj, de az isten óvjon attól minden tehetséges fiatal szerzőt, hogy bekajálja: ez már valami; és kipipálja az írását, hogy ez is megvolt.

Ákos! Ez az írás jó - amivel az "öregek" azt mondják Neked: elég jó. Az ilyen írás üssön, mint Mike Tyson!

Ez nem üt. De érzem, hogy ütni akar, és nagyra értékelem. Ezért megy az öt csillag és a jelölés - de ember, ne csiklandozz, üss.

Ne legyen elég az "elég jó". Szorítok ezerrel, csak üss, érezzem! :)

Update: az öt csillagot a mentés után nyomtam rá, azért nem látszik, bocs. :(

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

k, 2018-06-05 20:30 Ekibacsi

Ekibacsi képe

Nem hiszem, hogy szabad (jelölnöd), de azért megköszönöm.

Jogos. Vettem a lapot.

A következő novellám úgy fog ütni, mint egy herointúladagolás Irvine Welsh-styleban. Vagy nem.
De mindenképp törekedni fogok rá az összes írói vénámmal.

Köszi a csillagokat!