A KECSKÉK HÁZA

1. SEBEK, SEBHELYEK

HUGO SAULUS: A KECSKÉK HÁZA

Kinyújtottam a karom, hogy megfogjam a kezét, az ágyamban feküdtem és ő mellettem ült, de anyám üres tekintetétől elfogott a tériszony, ahogy estéink csöndjétől és egyformaságától. Ne ismételgesd, szűrte a foga között, és nézett rám megszokhatatlan, haragvó pillantásokkal, attól nem lesz jobb, sem könnyebb. A dolgok úgy jók, ahogy vannak, kislányom.
Mit akarsz még, nézd, mennyi mindened van, plüssjátékok, építőkockák, és a babáid, miért játszod meg a gyávát?
Közelebb hajolt és hozzátette:
- A gyerekek ereje a játékaikban rejlik.
Felállt, a szekrényemhez lépett, ekkor kényszerűen behunytam a szemem, elismerve, hogy ismét legyőzött, ő úgy mondta, hogy jobb belátásra bírt. Kivette a szekrényből a jelmezt – az ajtókat sosem zárta vissza teljesen -, saját maga készítette hosszú éjjeleken, fáradságos munkával, a székre tette, leült és mindig ugyanabból a könyvből mesélni kezdett. Az asztali lámpa fényében láttam a vércseppek nyomát, anyám ujjából hullottak a jelmezemre. Ez a tiéd, ezt fogod viselni, vigyázz, el ne szakítsd! Hiába húzott gyűszűt az ujjára, varrás közben mindig ugyanott bökte meg, a mutatóujj külső részén fájdalmasan lüktető pontok emlékeztették a magányos alkotás óráira.
Hol volt, hol nem volt.
Hol volt, hol nem volt, suttogtam és behunytam a szemem. A takaró alatt kínzott a meleg, de ha kibújtam alóla, akkor biztos lehettem benne, hogy álmomban egy titokzatos erő behúz az ágy alá.
Hét kecskegida éldegélt az erdőben, akiket boldogan nevelt Kecskebak és Kecskemama. Egyformák voltak, selymes és hófehér a szőrük, csillogó barna a szemük és meggypiros a szájuk.
Egy napon Kecskebak hazajött, és szokatlanul szomorúnak látszott. Kecskemama kiküldte a kicsiket játszani, és úgy kérdezgette, hogy mi a baj. Az egyik gida nem tágított, hanem felkapaszkodott az ablakba és hallgatózott, de bent olyan halkan beszélgettek, hogy inkább elbaktatott a többiek után.
A család a szokott időben megvacsorázott és lefeküdt aludni. A gidák megbeszélték, hogy aznap mi történt velük, de amelyik délután kíváncsiskodott, csak hallgatott. A többiek azt hitték, már alszik.
Anyám ennél a résznél mindig kilopózott a szobából, azt hitte, nem veszem észre. Résnyire nyitottam a szemem. A szívem a torkomban dobogott, és még órákig ébren feküdtem. Hiába kértem, nem hagyta égve ágyam felett a kis hold alakú lámpát.
Ott álltam a kecskék házában.
Átláttam a falon, velem együtt nyolcan voltunk gidák, de a többlet senkinek nem tűnt fel. Kecskebak a konyhaasztalnál ült és magyarázott, a világ nem fekete és fehér, mondta, és erőltette a nevetést, ó, bárcsak az lenne, és patájával megsimogatta a többieket. Ügyes fiaim és lányaim vagytok, hallgassatok szépen rám.
Nem mertünk előtte sírni. Kecskemama elfújta a gyertyákat, halotti csönd borult a házra, testvéreim a párnába nyüszítették fájdalmukat.
A farsang napján anyám bekísért az iskolába a tanítónő lelkére kötötte, hogy ügyeljen a jelmezemre. Akkor sem nyúltam volna hozzá, ha megkérnek. A fogas melletti padok egyikében ültem, éreztem, hogy a szőrruha kitartóan figyelt.
A szülők kora délután érkeztek, addigra átöltöztünk. Senki nem ismert föl, pedig anyám jól varrt, s ezt a jelmezemet különös gondossággal készítette el. Egy szülő megkérdezte, kinek a gúnyáját öltöttem magamra. Nem szívesen feleltem, utána le is hajtottam a fejem. Anyám mesélni kezdett neki a félelmeimről, az ismerős szülő fülébe kellett súgnom az okát. Amikor elmondtam neki, teljesen elképedt, száraz ujjait az arcomhoz érintette, és a fejem fölött biztosította anyámat arról, hogy téveszméimből hamarosan kigyógyulok.
Eltűnt az egyik testvérem, Kecskemamát feldühítették a kérdéseink. Elfújta a gyertyát, és fülsiketítően tapsolt. Ijedten bújtunk az ágyunkba, szavak helyett állkapcsunk koccanása jelezte lelkiállapotunkat.
Szeles idő érkezett, ketten voltunk otthon, futkároztam a lakásban és nekiszaladtam anyámnak. Megvágta az ujját. Ültünk a konyhában, bámultam a vágódeszkán a nyers húst. Később kiabálni kezdtem, magam sem tudtam volna megmondani, miért. Volt egy homokóra alakú székünk, amit dühében hozzám dobott – addig többnyire csak megtépte a hajamat -, az erős mozdulatoktól elestem, a szék az ablaknak repült. Sírva a kád fölé hajoltam, anyám zuhannyal mosta a fejem, a víz véresen kavargott a lefolyóban. Apám nem tudhatott minderről, mert estétől hajnalig dolgozott, és a biztonság kedvéért másnap reggel – vasárnap volt – anyám adott nekem egy gyöngyfűző készletet. Kicsi, fából készült golyók voltak benne, és ami lenyűgözött, egy bagoly formájú medál. Senkinek nem beszélhettem az előző este történtekről.
Az egyik bátyám beadta a derekát, a többieket a szobába küldték és rájuk zárták az ajtót. Vacsora után a bátyám kint aludt a ház előtt, és mintha nem lélegzett volna, mozdulatlanul hevert. Órákig figyeltük. Szüleink gyakran és hosszú időre eltűntek.
Vendégeink jöttek, anyám feladta rám a jelmezemet. A barátaik tapsoltak és elváltozott az arcuk. Orrukat a plafon felé emelték, mekegtek, és hogy ne halljam, betapasztottam a fülem. Anyám a szobámba küldött.
Mikor mindenki elment, nem akartam fürdeni. Anyám olyan erősen meghúzta a hajam, hogy a töveknél kiserkent a vérem. Kiabált, megmosta a hajamat, a sampon csípte a sebet. Elhatároztam, hogy nem fogok elaludni.
Legkisebb testvéremmel maradtam otthon, aki Kecskebak hintaszékén hajtotta magát előre-hátra, előre-hátra. Hirtelen megállt, rám nézett, óriásira tátotta a száját, ami plafontól a padlóig ért, nevetett, és a pofája faltól falig nyúlt. Az utolsó gyertyát is megettük.
Anyám megfenyegetett, hogy ha engedetlen vagyok, bezár a lakásba. Kényszerített, hogy a jelmezben aludjam. Nem mesélt. Beléptem, és egyedül voltam a házban, amikor kezek az asztal alá rántottak. A testvéreim elmondták, hogy szüleink napok óta nem jöttek haza. A legidősebb testvérem a két középsőt próbálta meg rávenni, hogy hozzá hasonlóan farkast egyen. Különben elpusztítanak, magyarázta félig a saját, félig kecskepapa hangján, szájából bomló vérszag áradt.
A szülőnek a farsangon igaza lett, hamarosan jó idő érkezett, napsütésre ébredtünk. Kopogtattak, mi jól nevelten ajtót nyitottunk. Szüleink beléptek, farkasokká változtak és a gidákra vetették magukat. Engem a falnak löktek, mert nem vettek észre. Szőrruhámban a földön feküdtem, fejemből szivárgott a vér.

4
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

sze, 2018-05-09 14:34 Angi

Angi képe

Tömény, ez a szó jutott eszembe.
Fel vannak sorolva információk, de valahogy nem állnak össze egy történetté. Nem világos, hogy mi a mese rész és mi a valóság. Érzem, hogy baromi nagy traumát próbálsz meg leírni, a jelmeznek is központi jelentősége lehet, de nem jön át, hogy pontosan mi is az...

sze, 2018-05-09 15:23 Bjursta

Bjursta képe
4

Ez nyilván a megőrülés maga. Vagy annak képzete, vagy az őrült hadakozása saját képzetével ami nem segít rajta , hiszen őrült. Aki őrült az nem tudja megírni, - esetleg lerajzolni - aki nem őrült az nem tudja megírni, mert nem tudja elképzelni milyen lehet, amikor a világról látható képünk vagy nem színes, vagy nem összetartó és széttartó vonalakat mutat, hanem gomolygó drótgombócokat, ami lehet szék, lehet az apám. De lehet, hogy tévedek. Tömény és nagyon durva, mint egy seb. A nyelvezete érdekes, olyan mintha valamiféle ritmusra mondanád, mintha valami mantrát mondanál. Viszont ma este már nem nagyon megyek ki itthonról. Azt hiszem.

"Segítsetek a géppuskásnak!"

h, 2018-05-14 16:35 mandarin

mandarin képe

Azt hiszem, itt több értelmezési lehetőség is van, de én most csak eggyel tudok előállni: A kecske ugye a sátán szimbóluma, az abuzáló anya, aki maga a kecskemama, mind az elbeszélő gyerek a valóságban, mind a kiskecskék az álomban ki vannak neki szolgáltatva. Azonban az anyának is megvan a maga tragédiája, a magányosság miatt telepszik rá a lányára, illetve azért csapong ki szélsőségekbe (túl gondoskodó, vagy túl agresszív). A sátáni kecske szimbólum keveredik a kecskés mesével, de itt a végén a farkasok maguk a szülők, akiket az idősebb gida szerint meg kell enni (az agresszió agressziót szül/kitörés az elnyomás alól). Szeretem az ilyen kirakós történeteket, ez nekem nagyon tetszett! Örülök, hogy olvashattam! :)

"És veled mi van?"