Ne játssz a tűzzel!

téma: Mindennapi álcánk, avagy hányan laknak benned?

Ne játssz a tűzzel!

K. Ernő egy 33 éves közepesen vonzó műszakicikk-eladó egy vidéki kisvárosban. Középmagas, sötét hajú, kék szemű. Ruházatára jellemző, hogy hangulatához mérten változtatja. Jobb napokon sportosan elegáns ruhadarabokat ölt magára, és ilyenkor egy felszabadult, víg kedélyű, gondtalan fiatalember látszatát kelti. Amikor kevésbé életvidám, ami legfőképpen hétvégeken jellemző rá, akkor viszont kopott pizsamájában tölti az egész napot lehúzott redőny mögött. Rezignált állapotából ilyenkor semmi és senki nem tudja kizökkenteni: sem a hangosan veszekedő szomszédok lármája nincsen hatással rá, sem az ablaka alatt önfeledten játszó gyerekek ricsaja nem ’ébreszti’ föl a szinte már-már meditatívnak ható állapotából, és ha netalán becsönget hozzá valaki ( egy adománygyűjtő vagy a postás), az sem teszi cselekvőképessé: egész egyszerűen nem nyit ajtót neki. Ha mégis erőt vesz magán, mert a szükség arra kényszeríti, hogy vásároljon magának néhány élelmiszert a legközelebbi nonstop üzletben, akkor pedig csak egy susogós melegítőalsót kap magára egy régi, szürke édesanyjától kapott pulóverrel kiegészítve, és lesütött szemmel surran végig a lakótelepen, ahol él.
K.Ernőnek általában kevésbé jó napjai vannak, de senkinek sincs fogalma arról, hogy ezeket miként éli meg. Munkahelyén kedves, segítőkész figurának ismerik és nem is feltételezik róla, hogy alkalmanként búskomorság gyötri, mint ahogyan azt sem, hogy bármi a megszokottnál különösebb dologgal töltené szabad perceit. Ismerősei úgy gondolják, hogy ő egy átlagos agglegény, aki szívesen udvarolgat, tulajdonképpen bárkinek:18 éves fruskáknak, 30 év alatti hajadonoknak, 30 év fölötti kisgyerekes férjes asszonyoknak, középkorú egyedülálló vagy elvált nőknek, időként 50 év fölöttieknek is.
Bármily furcsa, K.Ernő általában célt ér és számos alkalommal látják őt hölgyek társaságában, de ezek a legtöbb esetben szalmaláng életű viszonyok. Mindig heves udvarlással közeledik a nőkhöz és notórius ígérgetésekkel szédíti el őket: hol örök szerelmet, hol anyagi felvirágozást ígér a potenciális áldozatoknak, de ezekről a légyott után, igaz nem szándékosan, egész egyszerűen megfeledkezik. Az oka ennek egyáltalán nem bonyolult: amilyen gyorsan fellángol, olyan gyorsan el is veszíti érdeklődését az adott hölgy iránt. Elég számára egy félreérthető mondat vagy egy kevésbé vonzó gesztus az illető részéről, egyből kihátrál az egyébként bimbózónak induló kapcsolatból. Ezt a jellemvonást valószínűleg korán eltávozott édesapjától örökölte.
Az eredménytelen keresgélésbe egy napon azonban végleg megcsömörlik, és kiábrándulván a gyengébbik nemből elhatározza: soha többé nem ismerkedik nőkkel. Ez önmagában még áthidalható is lenne, ha találna valami pótcselekvést, ami felvillanyozza kicsit, amiben örömét leli, de innentől kezdve semmi olyan kompenzáló tevékenység nem kerül a látókörébe, amivel betölthetné az űrt az életében.
Így létezik K. Ernő céltalanul a magatehetetlenség béklyójában hónapokon át. Éjszakánként már aludni sem képes, álmatlanul forgolódik az ágyában, és egy idő után minden éjjel, úgy hajnali három tájékán, suttogó hangokra üti föl a fejét: Ne játssz a tűzzel! Ne játssz a tűzzel!
Az egyik késő őszi éjjelen ezt megelégelvén, úgy dönt: már csak azért is játszani fog vele.

K.Ernő mindig is makacs ember volt. Már tizenévesen is rendelkezett ezzel a tulajdonsággal, amikor éjjelenként édesanyja tiltása ellenére a közeli erdőbe járt ki baglyokat figyelni: füles kuvikokat, uhu baglyokat, uráli baglyokat, macskabaglyokat, erdei fülesbaglyokat, de később a puszta figyelgetéssel már nem érte be: elkezdte befogni őket és bizony nem egyet ki is tömött. Édesanyja, amikor felfedezte a ritkán használt pincehelyiségben a sok tetemet, éjjelenként kulcsra zárta fia szobáját, de ő mindig talált módot arra, hogy kijusson és új hobbijának szentelje az idejét. Fél év után azonban elveszítette érdeklődését e különleges madarak iránt, és figyelmét a hűtőgépalkatrészek keltették fel: felhalmozott belőlük hat zsáknyira valót és megpróbálta a lehető legprecízebben lerajzolni őket jegyzettömbjébe. Pár hónap elteltével az ezekkel való foglalatosságba is belefásult, és a tolószékek felépítésének rejtelmeibe vetette bele magát. A cél érdekében, nem egyet el is tulajdonított, de ez sem tudta túl sokáig fenn tartani a kíváncsiságát.
És így talált újabb és újabb szokatlanabbnál szokatlanabb kedvtelést magának, megunván az előzőt, amikor is fiatal férfiként, természetes módon, a nők irányába terelődött.

Azon a bizonyos késő őszi éjjelen, hónapok óta tartó hasztalan várakozás után legutóbbi passzióját is végképp feladván, K. Ernő fölös energiái levezetésére újabb szenvedélyre lel : piromániás lesz. Először csak kisebb tárgyakat gyújt föl, pl. a kisebb otthoni berendezési és használati tárgyait (papucs, mappatartó, lexikonok, szőnyeg), majd a tévéjére és mikrohullámos sütőjére is sor kerül. Persze arra mindig ügyel, hogy ezt senki ne vegye észre.
Lassanként függővé válva, megszokott, biztonságos környezetét is elhagyja és egyre nagyobb kihívások elé állítja magát. A városban egyre több pad, kuka, közlekedési eszköz ill. lakóépület válik a tűz martalékévá általa. Ilyenkor bizsergető megelégedettség tölti el, de csillapíthatatlan gyújtogatási kényszere, új hóbortja iránti kedve, tőle rendhagyó módon, nem szűnik meg, hanem egyre fokozódik.
K.Ernő 33 éves műszakicikk-eladó felismerhetetlenségig megégett holttestére a város mögötti erdő egyik árkában találnak rá egy verőfényes, májusi reggelen. Fogazatáról sikerül beazonosítani. Szándékos emberölésre gyanakszanak. A város lakosai értetlenül állnak az eset előtt. A tettest azóta is keresik.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2018-05-06 18:25 Gitáros

Gitáros képe

"egy régi, szürke édesanyjától kapott pulóverrel kiegészítve" - szórend! Ugyanis nem az édesanya szürke, hanem a tőle kapott pulóver.
Helyesen:
"egy régi, édesanyjától kapott, szürke pulóverrel kiegészítve"

Egy picit fura volt az idősíkok váltogatása, szerintem az egészet megírhattad volna múlt időben is.

Egyébként nem volt rossz, elég jól sikerült ábrázolnod egy ember fokozatos, szinte észrevétlenül végbemenő mentális és erkölcsi leépülését, ami törvényszerűen vezetett a poénig, a tragikus végkifejletig, de számomra az egész történet - talán a megszólalások, párbeszédek teljes hiánya miatt - egy picit szürke, egysíkú maradt, miközben a leírásaid jól sikerültek.
Igazából nem szeretem azokat a történeteket, amelyek kizárólag narrációból állnak, de persze, ez az én hibám.
Várom a következőt. (A régebbi írásaid jobban tetszettek...:)
Üdv!

Miki

h, 2018-05-07 18:48 Kentaur

Kentaur képe

Két dolog szúrt azonnal szemet, a régi és szürke anyuka, és a számok. A határozót a jelzők elé vagy mögé kell tenni, de utóbbi esetben másképp. Elé: anyjától kapott régi, szürke... mögé: régi, szürke pulóverét, melyet az anyjától kapott. Ami a számokat illeti, ahogy mondani szoktuk itt a Karcon: nem matekfüzet ez! Számokat ritka esetekben (dátum, cím, ilyesmi) lehet csak számmal írni, más esetben meg betűvel.
Ami a karaktert és a történetet illeti, egyetlen gondolat fogalmazódik meg bennünk, és nem bántásból, csak nem tudom szebben mondani: és ezt most minek olvastam el?
Van egy pacák, aki sose volt százas, végül aztán olyannyira nem százas, hogy belhal a saját elmebetegségébe (mániákus depesszió tipikus és unalmas képviselője amúgy kis szociopatikus felhanggal). Megérdemelete. Egyel kevesebb. De miért jó nekem erről tudnom? Szórakoztatott? Nem, egy kicsit sem. Még csak nem is bosszantott. Egyszerűen teljesen érdektelen: volt egy hülye, meghalt. Pont. Nincs sem fordulat, sem katarzis, sem árnyalás, de még csak mesélés sincs a jó értelemben. Közlöd az ötleted, de ez még sajna nem egy mű, nincs benne semmi, ami megfogjon, egy rejtély, egy konfliktus, nem félek, nem érdekel és viccesnek sem vicces. Olyan semmilyen.

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

v, 2018-05-13 22:29 Cs. Pál Orsi

Cs. Pál Orsi képe

Hát... igen. Az első, ami nekem is beugrott, hogy ez a mániákus depresszió típusos esete. Ez így önmagában annyira nem izgi, én is gyakorta megélem finomabb fokozatban. Vártam volna valami csavart a fokozás helyett, de ez elmaradt. A dokumentarista megfogalmazás miatt kirekesztettnek éreztem magam, erre a "K. Ernő" elnevezés csak ráerősített, hírekben szokták így használni a neveket. Ami feltűnt, hogy ha a depressziós periódusa főleg hétvégére esik, akkor mondjuk nem gondolnám, hogy olyan gyakorta csenget be hozzá a postás. Nem mondom, hogy soha, hozzánk is jött már szombaton. Egyszer.
Apróság, de előfordult, hogy a "K. Ernő"-ben kimaradt a szóköz. Engem a rövidítések is zavartak kicsit, mint a "pl." és az "ill.", ilyet jegyzetek készítésekor ír az ember, nem egy novellában. :)

"Csak a Puffin ad neked erőt és mindent lebíró akaratot."

cs, 2018-05-17 07:49 Dana

Dana képe

Sajnos a hibák megölik a stílust. Soknak találtam az ismételgetést, túlírással is találkoztam. Sok-sok olvasással és gyakorlással ezen lehetne javítani.
Egy kicsit játszhatál volna az érzelmekkel, talányokkal jobban. Direktben elmondtál mindent, holott több érzelemmel és utalással esetleg jobban hatottál volna az olvasóra.
A karaktert túl direktbne jellemzed. Utalások, emlékek, látványok és gondolatok révén szerintem jobbán tudnál árnyalni. Elég, ha sejtek -- nem kell a számba adni.
Logikai ellentmondásokon akadtam fenn olvasás közben, illetve a vége szerintem abszolút nem illet – ebben a formában – a történethez. Az elején is volt pár – kifejezések helytelen használatából eredő – ellentmondás, de szerintem a végével rontottad el igazán.
Jó lett volna, ha látunk egy szellemi-lelki-testi leépülést, vagyis elindítja a karaktert egy középszerű, enyhén depresszív életből a lejtőn, aminek az alján az önmaga felgyújtása szerepel? De igazán ez sem jön át, hogy mi történt.
A központozás nem jó, szóközök használata sem, plusz számokat használsz, pedig szerintem erre már figyelmeztettünk.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen