Szakadás

Nem volt különösebben extrém esténk, ami furcsa, mert ha Istivel egyszer elkezdtünk inni, annak sosem volt jó vége. Aznap viszont nem, aznap csak ültünk és kibeszéltük a világ dolgait. Isti a kiürült poharát forgatta, az elnéptelenedett kocsmában csak egy másik asztal volt foglalt. Fene se tudja, talán az olcsó lambéria és a megsavanyodott alkoholszag nem vonzza tömegesen a bulizni vágyókat. Nekünk mégis elég volt. Hova többet? Épp meg akartam kérdezni Istit, hogy hozzak-e neki is egyet, mert az enyémből egy korty maradt, de mielőtt bármit is kérdezhettem volna, ő szólalt meg.
– Van kedved eljönni velem egy buliba?
– Milyen buliba? – vontam vállat, miközben felálltam az asztaltól. Úgy döntöttem, egyszerűen hozok egy újabb kört, nem kérek előzetes engedélyt.
– Néhány volt osztálytársunk lenne ott, még nyolcadikból.
Visszafordultam, Isti mozdulatlanul figyelt, szemét enyhén összehúzta, még csak nem is pislogott, úgy meredt rám.
– Persze – mondtam végül – persze, miért is ne. Az általános iskola már régen volt. Halványan elmosolyodtam, majd beálltam a pulthoz.

A pálinka irritálja az orrnyálkahártyád, könnybe lábad tőle a szemed is, vagy az is lehet, hogy a nevetéstől, esetleg, hogy a kettőtől egyszerre. A nap lassan eltűnik a levelek mögött, véresre festi az eget, lelketlen feketeséggé az erdőt. A fiúk nevetése a hiénákat idézi, és bármit is hittél, ők ma este a húsra jöttek.

A pultnál egy csaj betolakodott elém. – Bocs, de én voltam itt előbb! – teremtettem le. Rám nézett, pontosabban végigmért. Orrkarikáján megcsillant a neonfény, rövid fekete haja kócosan ölelte körbe kerek arcát, ravasz mosollyal bámult rám.
– És innál is valamit, vagy csak úgy itt voltál előbb?
– Innék – vetettem oda, majd a pultos sráchoz fordultam. – Két whiskyt szeretnék kérni.
– Hármat – szólt közbe a csaj, aztán előkapott egy sárga ötezrest.
– Hetero vagyok. – Gondoltam jobb lesz előre lefektetni a szabályokat, még mielőtt valaki csúnyán pofára esik.
A csaj röhögésben tört ki, a fejét is hátravetette, hangosan nevetett, a szeme könnybe lábadt. – Örülök, én is. De azért még megihatunk hárman egy whiskyt, nem?
Vállat vontam, igaza volt, miért ne ihatnánk? Visszamentünk az asztalhoz, ahol Isti a telefonjába bambulva várt rám. Ahogy az asztalhoz léptünk, felkapta a fejét, hunyorogva figyelte a csajt, majd kérdőn rám nézett. Én közben letettem a piákat.
– Ő itt – kezdtem bemutatni, aztán egyből elhallgattam, mert ugye, fogalmam sem volt, amúgy ki ez a csaj.
– Emi – segített ki. – A pultnál találkoztunk.
Egy pillanatra meglepődtem, milyen fura, mert én meg Ami vagyok. Na, mindegy, van ilyen. Nem tudtam, mit fog ehhez az egészhez Isti szólni, de hamar kiderült, hogy semmit. Biccentett, felemelte a poharát, Emi hozzákoccintotta a sajátját.
– Isti. Az általános iskolában találkoztunk.
Emi megint nevetésben tört ki. – És, mi a terv ma estére?
– Buliba megyünk – vont vállat Isti, majd rám sandított. Biztos arra volt kíváncsi, hogy meggondoltam-e már magam, de nem volt mitől félnie. Nem is emlékeztem már, hogy min ment a többiekkel a feszkó, csak arra, hogy valamiért nagyon fasírtban voltam mindenkivel, Istit leszámítva. Egy hirtelen jött ötlettől vezérelve Emire néztem
– Akarsz jönni?
Emi megvonta a vállát, a száját is félrehúzta, mint akinek mindegy volt, hogy végződik a ma estéje. – Miért ne?

Azt hiszed, viccelnek, azt hiszed, poén az egész, túl sokáig tart, mire leesik, hogy tényleg szórakoznak, de nem együtt veled, hanem kizárólag veled. Az első érintések még heccnek tűnnek, az első megjegyzéseken még te is tudsz nevetni. Csak amikor kezek tapadnak rád, akkor olvad le az arcodról a vidámság, csak amikor ujjak mélyednek beléd, akkor jelenik meg a szemedben a félelem. Csak amikor letépik a ruhád, akkor jössz rá, hogy nincs menekvés. A nap lenyugodott, az alkony vörös, az erdő éjsötét, a fájdalom éles, a hideg dermesztő, a remegés végtelen.

A körúton csapattuk hármasban, mellettünk dübörögve haladt el a Combinó, vitte magával a bárokból kitörő visongó röhögést, a járdát hányás és húgyfoltok tarkították. Emi egészen jó fejnek bizonyult, lehetett vele bulizni. Még egy üveg bort is beszereztünk, egymás között passzolgattuk, miközben lefordultunk az Aradi utcán. Erre nem járt senki, kihalt volt az egész, a világítás is gyér. Mintha víz alól szólt volna a körút, tompán zengett a forgalom zaja. Három srác jött velünk szemben. Elkezdtek beugatni.
– Szúrni való kiscsajok vagytok! Lekoccoltathatnátok azt a gyökeret, és akkor mehetnék együtt szórakozni! – kurjongatták, röhögcséltek. Fogalmam sincs, mi volt ebben akkora poén, viszont nekik nagyon tetszett.
– Mi a faszt akartok? – mordult rájuk Emi. A lélegzetem is elakadt. Nem mondom, hogy nem volt igaza, csak nem úgy terveztem, hogy aznap este szétzúzzák a betonon a koponyámat.
– De nagy szája van a kiscsajnak! – Közeledni kezdtek, az árnyékaik megnyúltak, amitől még nagyobbnak tűntek, mint az előbb. Bennem meg egyre jobban felment a pumpa. Be voltam szarva, na. Emi közben utoljára meghúzta a bort, majd a földhöz kúrta az üveget. Az orrom megtelt a savas vörösborszaggal. Emi a szilánkos felét maga elé tartva kezdett üvöltözni
– Gyertek baszod, most legyen nagy a pofátok!
Istire néztem, akin láttam, hogy le sem veszi a szemét a srácokról. Támadó állást vett fel, várta, hogy mi fog történni, hogy mikor kell esetleg határozottan fellépnie, de egyértelműen nem akart kezdeményezni, neki sem hiányzott ez a balhé.
Az egyik srác elindult, de a többiek elkapták a vállát és a karját. – Hagyd, nem ér annyit ez az őrült kurva! – jegyezte meg az egyik, mire Emi ismét éktelen üvöltözésbe kezdett.
– Ki a kurva baszd meg? Ki a kurva?
Isti kapott az alkalmon, megragadta a csaj karját, majd finoman húzni kezdte. – Menjünk innen, ennyi elég volt.
– Hallottad egyáltalán, hogy hogy beszélt velem?
– Igen, te viszont az én bőrömet viszed a vásárra! – Még a hangját is felemelte, úgy oltotta le, azt hiszem Isti fejében is lepergett az elmúlt pár percben az élete, nem csak én illetődtem meg.
– Elfogyott a piánk – meséltem el a tényeket. Isti bólintott, fejével a közeledő Roni felé bökött.
– Menjünk be ide.
Emi úgy tűnt, lehiggadt, gondolom belátta, hogy nem túl jó ötlet egy törött borosüveggel és egy szál Istivel nekiindulni három tagbaszakadt srác ellen. Na meg velem, de én magam nem sokat érek egy ilyen ütközetben.

Még vettünk némi alkoholt, mégse érkezzünk üres kézzel, aztán a buliig már semmi nem történt, felcsengettünk, beengedtek, majd beléptünk a lakásba.

Mit mondanál, mi a rosszabb? A kiszolgáltatottság, a többiek zihálása, vagy a fájdalom? Lásd be, nehéz választani. Pedig az igazi rémálom majd csak most fog következni, és neked itt most még fogalmad sincs, hogy mi az. Fekszel remegve, annak örülsz, hogy vége van, élvezed a hideg, kemény talajt, a szádban a föld ízét, a csöndet, azt, hogy végre egyedül vagy. Lássuk be, bármi is legyen a legrosszabb, az biztos, hogy ez az egyetlen jó pillanat.

Odabent döbbent arcok fogadtak, majd az egyik csaj, valami Anna volt, vagy Panna, a fene sem emlékszik már a nevükre, szóval ő kedvesen elmosolyodott – Örülök, hogy látlak, Ami! – mondta, és valóban úgy szólt a hangja, úgy nézett rám, mint aki tényleg örül. Én meg bezzeg a nevére sem emlékeztem. Azért még megmondtam neki, hogy én is örülök, csak mert tanultam illemet. Beljebb léptünk a sötét lakásba, a plafon messze fölöttünk magasodott, a konyha hófehér bútorokkal volt berendezve, a neonvilágítástól szinte ragyogott. A szobába félhomály uralkodott, csak a monitor kékes fénye tett láthatóvá bármit is. A következő pillanatban három srác került elő. Megtorpantak, úgy néztek rám. Az egyik félrehúzta a száját, elkapta rólam a tekintetét.
– Helló! – kezeltek le Istivel, engem meg mintha nem is láttak volna. Emire sandítottam. Fura, senkit nem érdekelt ki ő, mi ő. Lehet, hogy erre a bulira néha csak úgy beesnek idegenek, itt egyedül rám kellett úgy nézni, mint aki a sírból mászott elő.
Én sem voltam túlságosan érdekes, hamar otthagyott minket mindenki, bementek a nappaliba. Hármasban maradtunk a konyhában, Isti, meg Emi, meg én. Emi húzogatta a fiókokat, hangosan zörgött, gondoltam, biztos dugóhúzót keres. Isti addig szisszentett egy sört. Úgy éreztem egy sör jól hangzik, azt én is innék. A hűtőhöz léptem, vakító fény ömlött ki az ajtaján, kikaptam egyet, aztán szó nélkül ittunk Istivel egymás mellett. Közben Emi elindult a nappali felé. Nem hibáztattam, tényleg nem nyújtottunk valami izgalmas társaságot. Utána mentem, végül is az én egykori osztálytársaim voltak odabent. Lehet, hogy eltelt vagy tizenhárom év, de egyszer azok voltak.

A valódi pokol titka a hurok, a végtelen. Az például, mikor másnap megpróbálod elmesélni, mi történt, de senki nem hisz neked, sőt! Hármuk szava áll veled szemben, a barátnőik állnak veled szemben, és mind egyszerre skandálják, hogy egy kurva vagy. Na, ennek nincs vége. Mindenki egy másik valóságot ismer, csak te tudod az igazat. De mi az igazság? Ha mindenki egy valóságot ismer, akkor az lesz a valóság, ha mindenki egyet hisz, nincs alternatíva. A kollektív tudat szüli a te bűnödet, ami így vált át fikcióból valósággá, akár az ő ártatlanságuk.

Emi a kanapéhoz sétált, ahol az egyik srác ült a háromból. Nem tudom melyik, amúgy mind egyformák, egészen felejthetők. Emi megállt mögötte, senki sem figyelt rá. Aztán megragadta a srác haját, és a nyakához szorított egy konyhakést. Egy bazi nagy kést, akkor esett le, hogy nem is dugóhúzót keresett odakint. Mindenki sikítani kezdett, a srác halkan nyöszörgött, de azt azért nem túl kedvesen. A foga között szűrte, hogy – Mi a fasz ez baszd meg?
Emi arcát alig lehetett látni a sötétben, viszont amit láttam, az sem volt megnyugtató. A csaj jóformán vicsorgott, szeme fehérjén megcsúszott az a kevés monitorfény, ami bevilágította a szobát. – Kussoljál! – üvöltötte, meg hogy: – Nagyon jól tudod, hogy miről van szó!
Én ott álltam, néztem és nem értettem semmit, nem értettem mi baja van Eminek ezzel a gyerekkel, még csak be sem mutatkoztak addig egymásnak, erre meg valamiért mindjárt el akarta metszeni a torkát.
Isti rontott be a szobába, megállt mellettem, meredten bámult Emiékre, a kezét a szája elé kapta, aztán megakadt, meredten bámult, földbegyökerezett lábakkal. Visszafordultam Emi felé, féltem, hogy hülyeséget csinál.
– Ami ne! – Istire néztem. Tisztára, mintha Amit mondott volna. Biztos csak véletlenül, az idegesség miatt. – Ami hagyd abba! – Most már biztos voltam benne, biztos hogy az én nevemet mondta!
– Mi? – tört ki belőlem. A sötétben, mintha valami lett volna előttem. Nem is valami, hanem valaki. Egy kés volt a kezemben, miközben az egyik srác tincseit markoltam, a pengét a nyakához szorítottam.
Nem értettem semmit, Emi helyére kerültem, én álltam ott, én készültem kinyírni valakit.

Szerinted ki vagyok én, és kik ők? Mit gondolsz, a visszatérő rémálmaid honnan jönnek? Itt a lehetőség, hozzuk ki a maxot ebből az estéből, fordítsuk vissza a valóságot és a fikciót, rakjuk helyre az igazságot! Együtt erősebbek vagyunk, együtt bármit el tudunk intézni, előttünk nincs akadály!

Megremegett a kezem, nem értettem, hogy kerültem ide. Én nem akartam megölni ezt a srácot, semmi okom nem volt megtenni, nem is emlékeztem rá. Egyetlen kérdés foglalkoztatott, miközben lassan elkezdtem leengedni a kést. – Hol van Emi?
– Ki? – kérdezett vissza a srác. Egészen irreálisnak hatott ez a párbeszéd.
– Emi – ismételtem meg.
– Ki a faszom az az Emi? – sziszegte vissza. Lassan elkezdet kicsúszni a kezemből a kés.

Viktornak hívják, ha ez ilyen fontos, és attól, hogy valamire nem emlékszel, az még rohadtul megtörtént. Mondjuk a születésedre sem emlékszel, mégis itt vagy. Szóval fogd azt a kést erősen, mert ha te nem fogod, akkor én fogom, nekem kurvára mindegy, végül ki vágja át a nyakát ennek a szargerincűnek. Nekem csak annyi kel, hogy spricceljen a torkából a vér, akkor én már nyugodtan fekszem ma le aludni.

Ujjaim ismét a nyelet szorították, megszűnt a kapcsolatom a saját testemmel. Láttam, ahogy erősebben fogom a kést, de nem éreztem, nem tudtam elengedni. Hallottam azonban Emi dühét, pillanatokra betekintést nyertem a gondolataiba is. Megjelent egy emlék három srácról, köztük volt az, akit valószínűleg Viktornak hívtak, villanások, ahogy a földre nyomták, a ruháját tépték, eggyé váltak vele. Vagy veled?
A kezem megmozdult, azután már semmire sem emlékszem.

Téma: Mindennapi álcánk, avagy hányan laknak benned?

3
Te szavazatod: Nincs Átlag: 3 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2018-05-07 15:14 Angi

Angi képe

Tetszett.
Először nem értettem a dőlt betűs részek funkcióját, de végül leesett és úgy gondolom, hogy ügyes megoldás.
Volt egy pont ahol hangosan felnevettem, itt: „…nem túl jó ötlet egy törött borosüveggel és egy szál Istivel nekiindulni három tagbaszakadt srác ellen.”, de ez nem biztos, hogy jó, mert ez nem egy vicces novella. Végig az járt a fejembe, hogy kell-e ez a megfogalmazás ide?
Volt még egy kifejezés, ahol megakadtam: „Hallottam azonban Emi dühét” mert kiabált? Nem inkább érezte a dühét?
Ezeket leszámítva szerintem jó írás, végig érdekelt, hogy mi fog történni. Köszi az élményt.

p, 2018-05-11 05:29 mandarin

mandarin képe

Szia! Köszönöm, hogy elolvastad és véleményezted. :)
Hogy kell-e ez a stílus, azt nehéz megválaszolni. Én akkor úgy éreztem, hogy igen, kifejezetten. Ettől még nem biztos, hogy megfelelően sikerült, azt fejezi ki, amit én akartam, vagy hogy ahhoz ez volt a megfelelő eszköz.

"És veled mi van?"

k, 2018-05-08 19:45 Sednol

Sednol képe

Megmondom őszintén, hogy zavarban vagyok. Na, nem azért, mert nem értek valamit, hanem a témamegjelölés miatt. Ez a történet sokkal jobban illett volna a sebek/sebhelyek kiírás alá. Sokkal erősebb benne a seb, mint az álca. Azt is mondhatnám, egyértelműen az a domináns.

Összességében tetszett. Nem akartam sehol abbahagyni.

Egyetlen dolgot nehezményeznék csak, ne a huszonnyolcadik mondat után áruld el, hogy egy lány/nő a főszereplőd. Elképzeltem két fazont, ahogy kocsmában múlatják az időt, erre elém csapsz egy hetero vagyok kijelentést, ami újraértelmezésre késztetett. Nem esett jól. Nem egyedi eset. Engem bosszantani szokott. Nem ad semmit a történethez, hogy elhallgatod ezt az infót.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

p, 2018-05-11 05:36 mandarin

mandarin képe

Szia, köszönöm, hogy elolvastad és véleményt is írtál! :)
Hogy miért ez a kategória? Jó kérdés, akkor annyira oda éreztem, de most már a logikai menetet sem tudom felidézni, ami miatt így döntöttem.
A nem kérdése: bár én nem bánom az ilyesmit, itt nem volt célom sokáig titkolni az elbeszélő nemét. Egyszerűen annyira nem jelent meg a szövegben, hogy ezért került bele ez a "heteró vagyok" rész, hogy legkésőbb ott kiderüljön. Eredetileg úgy szólt, hogy "a fiúkat szeretem", de ezt megváltoztattam, mert úgy gondoltam, az még mindig megtévesztő (meleg srácra is gondolhat az olvasó). Szóval igen, ez sajnos oda silerült, ne hari. :/

"És veled mi van?"

p, 2018-05-11 02:02 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe
3

Közepes írásnak érzem. Kiszámítható, de nem annyira, hogy abbahagyja az ember az olvasást, többször megakasztottak a hibák, de ebből a szempontból sem katasztrofális a helyzet. Igen, ez nálam közepes. "Isti rontott be a szobába, megállt mellettem, meredten bámult Emiékre, a kezét a szája elé kapta, aztán megakadt, meredten bámult, földbegyökerezett lábakkal" - az ilyenek és egyéb apróságok miatt nem egyszer megdöccen a szöveg, nem sikerült gördülékenyen a végére érnem. Talán még a dőlt betűs részek sikerültek a legjobban.

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

p, 2018-05-11 05:42 mandarin

mandarin képe

Szia, köszönöm, hogy olvastad, véleményezted és értékelted is! :)
Igen, ilyeneket sajnos szoktam csinálni, és az az idegesítő, hogy többszöri átolvasás után maradnak ilyen hibák a szövegeimben. Nem tudok mit csinálni, ennyire bamba vagyok. Próbálom mindig minél lassabban, figyelmesebben leellenőrizni a szövegeimet, de előre félek mindig, hogy, na, már megint mi fog benne maradni.

"És veled mi van?"

v, 2018-05-20 18:55 bupber 81-Szomb...

Szia!
Néhány dolog, amit másképp írnék:
A csaj röhögésben tört ki, – A csajból röhögés tört fel (ki); A csaj felkacagott (röhögött). Ahogy itt írva van (alany – a csaj; állítmány – tört ki), az azt jelenti, hogy a csaj tör ki, pedig valójában nem. A röhögés az, ami kitör.
Örülök, én is. De azért még megihatunk hárman egy whiskyt, nem? – ezt másképp tagolnám:
Örülök. Én is, de azért még stb.; vagy: Örülök… Én is, de azért
Visszamentünk az asztalhoz, – igazából ő nem visszament, mert nem volt ott azelőtt – Elkísért; Velem jött stb.
nem csak én illetődtem meg. – nem tudom, ha az illetődés lenne a legtalálóbb szó ide.
– Elfogyott a piánk – meséltem el a tényeket. – A szlenges beszédbe sok belefér, és az értelmek is átültethetők, de itt inkább: mondtam a tényeket, (szlenges narrációnál is)
– Ami ne! – Istire néztem. Tisztára, mintha Amit mondott volna. – Ez helytelen. Új bekezdés kell:
– Ami ne!
Istire néztem. Tisztára, mintha Amit mondott volna.
Az utolsó dőlt betűs rész előtti, és az azt követő részen valamit változtatni kéne. Figyelj:
„Én nem akartam megölni ezt a srácot” – múltidőben van a mondat, tehát megölte. De itt még nem, mert a srác később megszólal: „– Ki? – kérdezett vissza a srác.” – ez megzavart.
Valamelyik részt jelenidőbe tenném, vagy mindkettőt.
Én nem akarom megölni ezt a srácot. Semmi okom rá. Stb.
Ujjaim ismét a kés nyelét szorítják. (…) Látom, ahogy erősebben fogom a kést. (…) A kezem megmozdul stb.
Igaz, hogy ráérezni a jelenidőre? „már semmire sem emlékszem.” az utolsó ige jelenbe van téve. – Nem elég, az egész rész jelenidő, vagy ha nem, akkor elmarad a mondat a nem akartam megölni -vel.
„Megjelent egy emlék három srácról, köztük volt az, akit valószínűleg Viktornak hívtak, villanások, ahogy a földre nyomták, a ruháját tépték, eggyé váltak vele.” – ebben alanytévesztés van. Gondolom nem Viktort nyomták a földre.
Az Alfredo által felvetett rész más tagolással és némi kötőszóval megoldható.
Amúgy ügyes. Elismerem a munkát, és többre tartom, mint három csillag.

cs, 2018-05-24 06:52 mandarin

mandarin képe

Szia, köszönöm, hogy olvastad és véleményezted! :)

"És veled mi van?"

sze, 2018-05-23 09:30 Kentaur

Kentaur képe

Nem mondom, adott munkát rendesen a novella. Sok a vesszőhiba, ami egyetlen visszatérő típushibára vezethető, és ha itt most megjegyzed, akkor leszokhatsz róla. Kiszedtem mindet, meg a többi hibát is.
Utána következik a történet maga.

"– Persze – mondtam végül – persze, miért is ne" – Persze – mondtam végül –, persze, miért is ne. Kell az a vessző, ha kiveszed a narrációt, így nézne ki: Pesze, persze, miért is ne.
"Azt hiszed, viccelnek, azt hiszed, poén az egész, túl sokáig tart, mire leesik, hogy tényleg szórakoznak, de nem együtt veled, hanem kizárólag veled." - ez nem kifejezetten hiba, de én értetlenül néztem, mert végül ugyanazt mondja. Úgy lenne rögtön érhető, ha valami olyasmi lenne a vége, hogy "hanem rajtad."
"Bennem meg egyre jobban felment a pumpa. Be voltam szarva, na." - a "felment bennem a pumpa" a pesti szlengben dühöt jelent, a kontrolálatlan fajtából, erre a következő mondat, ami egy pontosító mondat, kijelenti, hogy: tehát féltem.
"Emi közben utoljára meghúzta a bort, majd a földhöz kúrta az üveget." - oké, hogy a szereplőd pesti szlegben beszél, de ez máshol nem jelenik meg ennyire erősen, kifejezetten túlzásnak hat a csúnya beszéd a narrációban.
"Menjünk innen, ennyi elég volt." - felszólító mondat, felkiálltójel a végére.
"azt hiszem Isti fejében is lepergett az elmúlt pár percben az élete" - a második vesszőhiba: azt hiszem, (hogy) Isti fejében is... mondd ki "hogy"-al: ki lehet, kell a vessző, mert ott van az a hogy akkor is, ha nem látszik.
"– Elfogyott a piánk – meséltem el a tényeket. Isti bólintott, fejével a közeledő Roni felé bökött.
– Menjünk be ide."
- Nem értettem, ki az a Roni, aki közeledik. Kiderült, hogy ez egy bolt, ami nem tud közeledni, ők közelednek a bolthoz. Mivel férfinévként is értelmezhető, ezért különösen óvatosnak kell lenni amúgy is, mondjuk "feltűnt a sarkon egy Roni kisközért"
"Emi úgy tűnt, lehiggadt, gondolom belátta..." - harmadik vesszőhiba: gondolom, (hogy) belátta
"A szobába félhomály uralkodott" - szobában - egyszerűen csúnya leharapni a szóvéget, de szlengbe beleférne, ha mindennek leharapná a végét, aminek csak lehet - de nem ez a helyzet.
"Fura, senkit nem érdekelt ki ő" - negyedik vesszőhiba: senkit nem érdekelt, (hogy) ki ő
"Úgy éreztem egy sör jól hangzik" - ötödik vesszőhiba: úgy éreztem, (hogy) egy sör jól hangzik
"A hűtőhöz léptem, vakító fény ömlött ki az ajtaján, kikaptam egyet" - :-D Egy fényt? :-D
"Most már biztos voltam benne, biztos hogy az én nevemet mondta!" - a szósimétlés itt most nem jön ki erősítés gyanánt, egyszerűen egy csúnya szósimétlés. Most jöhetne a szleng, pl:tuti az én nevemet mondta
"meredten bámult, földbegyökerezett lábakkal." - lábbal, páros szervet egyes számban írunk, hacsak nem fontos valamiért, hogy az összes lábával, most pedig nem fontos, a magyar egyesszámkedvelő nyelv.

Egy tininek vagy kevéssé olvasott embernek ez egy meglepő sztori lenne. De azt tanácsolom, felejtsd el az "és átvette a helyét" meg "és kiderült, hogy végig ő volt az" -című dolgokat, mert borzalmasan sablonosak. Amikor az új lányról kiderüt, hogy hasonlít a neve, na, ott tudtam az egészet, kb. szó szerint el tudtam volna mondani a többi részt. Ráadásul kilóg a lóláb, mert a fiú látja az új lányt és beszél a lányhoz. Ha Emi valójában nem létezik, akkor ez hogyan lehetséges? Persze ha nagyon kifacsarjuk, lehet azt mondani arra a párbeszédre, hogy Ami maga adta elő, de furcsa, hogy a srácnak a pillája sem rebben, amikor Ami elmegy piáért, majd visszajőve bemutatja önmagát, mint Emit, és közli, hogy a pultnál találkozott valakivel, aki nincs ott.
Ha mégis kacérkodnál a gondolattal, hogy hozzányúlsz ehhez a sablonhoz, aminek "doppelganger" a hivatalos neve (mert nem tilos az, csak akkor nagyon-nagyon jól kell megcsinálni, merőben új szemszögből), akkor nézd meg a Fekete hattyú című filmet, ha még nem láttad. Na, ott jól csinálták.
A sebhelyekhez sokkal-sokkal jobban illett volna!
A témán kívül azonban ami csak az olvasottabb, tájékozottabb embernek lesz ennyire átlátszó, azt kell mondjam, hogy a hibák ellenére ez egy jól megírt novella. Látszik, hogy sok energiát fektettél bele, a visszaemlékező betétek néhol kifejezetten szépek, már-már költői magasságokba emelkednek.

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

cs, 2018-05-24 07:02 mandarin

mandarin képe

Szia, köszönöm a rám fordított idődet!
Ha most bevallom, hogy ezek a vesszőhasználatra vonatkozó észrevételek nem újak a számomra, mennyire fogok retardáltnak tűnni? Sajnos, az ezredik átolvasás után sem sikerült normálisra alkotni a szöveget, és ez eléggé elgondolkodtató önmagam számára.
"Hanem rajtad"-> köszönöm! Egyszerűen nem jutott eszembe a megfelelő lezárás ehhez a mondathoz. Ezt kerestem végig! Na, mostmár mindegy.
A Roni: na, ez pl eszembe sem jutott, hogy megtévesztő lehet, pedig teljesen igazad van.
Nem térek ki a többire, nagyon hasznos észrevételek voltak. :)

"És veled mi van?"

cs, 2018-05-24 12:58 Kentaur

Kentaur képe

Semennyire nem tűnsz annak. Minden írónak vannak berögzült hibái, amikkel még évek múltán is szenved. Én például nem veszem észre a sajátomban a tök nyilvánvaló elütéseket. Megpróbálom kiküszöbölni, plusz háromszor átnézem (ezt a hozzászólást ötször néztem át), és elolvastatom legalább két emberrel, ha kiadásra megy, ehhez hozzá jön még a szerkesztő, lektor is. Működik, mint a karikacsapás. Nem tudtam, miért csinálom ezt, amikor lassan tíz éve publikálok, gyorsolvasó vagyok, szerkesztősködöm, és jó lektornak tartanak, aztán nemrég kiderült nyelvtanulás alatt, ahol szörnyű méreteket öltött ugyanez, hogy diszgráfia maradványtünete. Szóval fel a fejjel, ha diszgráfiásból lehetett író, akkor te sem vagy retaldált. :-)

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

cs, 2018-05-24 16:58 mandarin

mandarin képe

Ez ismerős, én diszkalkuliával vagyok mérnök. :D
Azt hiszem, a jövőben mindenképp élek a bétáztatás lehetőségével. :)

"És veled mi van?"

sze, 2018-05-23 20:32 Ekibacsi

Ekibacsi képe

Sajnáltam, hogy ezt a sablonos megoldást választottad befejezésnek, de ezt leszámítva tetszett. Olvastatta magát annak ellenére, hogy tele van gyerekcipő-hibákkal. Amikor befejezel egy novellát, ajánlom, hogy menj végig a létigéken, és amiket csak lehet írts ki a szövegből. Töröld, írd át, de ne maradjon az első mondatban két "volt", az kicsit csalódást keltő - mert érződik, hogy van szókincsed. Vesszőhibák is akadnak, de a sok "volt", a pontatlanságok, elütések jobban zavartak.

Ezt leszámítva jól mesélsz, ugyan még túlírsz és felesleges utánvetéseket biggyesztesz oda magyarázatként (been there, done that, szóval no para), de amint ezeket elhagyod sokkal lendületesebbé válik majd a szöveg.

Örültem volna, ha Emi valóban egy harmadik valós személy, és másfajta irányba viszed a dramaturgiát, de egészen a végéig fenntartottad a figyelmet, és olvastatta magát.

Egy picit legyél alaposabb, és bétáztasd az írásaidat mielőtt bárhova beküldöd őket - hidd el sokat segít. És ha lehet ne csak véleményt kérj, hanem külön azt, hogy feküdjön rá a delikvens a helyesírásodra, vesszőhibákra.

cs, 2018-05-24 07:07 mandarin

mandarin képe

Szia, köszönöm, hogy elolvastad, és írtál rá!
Ja, sablon, arra nem is reagáltam, azt gondoltam, a kivitelezés majd ellensúllyozza, de nem, na mindegy.
Bétázás: eddig úgy voltam vele, hogy megoldom magam, de, mint a jelen példa mutatja, a jövőben valóban át kellene ezt fontolni.
Létigék: erre nem is figyeltem, pedig gyakran halmozom.

"És veled mi van?"

cs, 2018-05-31 09:08 E.A.Szandra

E.A.Szandra képe

Az első fele nem kötött le igazán, csak azért olvastam tovább (azon kívül, hogy mindenképp elolvastam volna), mert egyáltalán nem értettem, mi van.
Személy szerint nekem elsőre leesett, hogy milyen nemű a főszereplő, engem inkább az zavart, hogy nem derült ki, milyen kapcsolatban vannak Istivel. Persze elmondják, hogy általános óta ismerik egymást, de ha csak ismerősök, akkor minek ülnek össze, minek tart vele Ami a buliba? Ezzel ellentétben Emi viselkedésének hátterére könnyen rájöttem.
A másik, hogy annyira cselekményközpontú, mintha egy tinédzser írta volna a naplóját. Végig olyan érzésem volt, mintha a lázadó kiscsaj szobájában ülnék a titkos füzetével, közben fel-felpillantanék az ajtóra, mikor buktat le. A feszültségem ebből eredt, pedig a történet többet adhatott volna. A dőlt betűs részek viszont kifejezetten tetszettek, látszik rajtuk, hogy a naplóbejegyzéseken túl jól írsz.
Szóval emiatt le kellett állnom olvasás közben, és kiszámolni, hogy hány éves Ami, és akkor miért beszél úgy, mint egy kamasz, meg miért viselkedik ilyen nyámnyilaként. (Mellette Istiről meg ne is beszéljünk, férfiként annyira semleges... sehol nem találtam a védelmező, avagy nagyzoló férfi egót... Az ő karaktere nagyon idegesített, bocsi.)
Amikor Emi széttöri a boros üveget, sejtettem, milyen irányba viszed a szálat, és mivel nem vagyok benne ebben a témában, nekem nagyon tetszett a megoldás. Emivel szimpatizáltam végig, ezért a csattanó megadta számomra a katarzist.

Összességében nem hogy nem bántam meg, hogy elolvastam, de köszönöm, hogy olvashattam, nagyon tetszett. :)

sze, 2018-06-06 16:18 mandarin

mandarin képe

Szia! Köszönöm, hogy erre jártál, és véleményt írtál! :)
A kritikád egy részéből nekem az jön le, hogy nem egyformán gobdolkodunk szociológiai témában, amivel persze nincs semmi baj. Én egy kicsit máshogy látom az emberi kapcsolatokat (amire az életben folyton megkapom, hogy én rosszul látom). Szóval ez a része ezért ilyen.
Ami beszédstílusát én nem kamaszosnak szántam (azt hiszem, a mai kamaszok már egészen más szlengeket alkalmaznak, hanem szlengesre, ami a 20-as 30-as korosztálynál (nem jellemzően, de) jelen van, és a saját (2000-es évek) kamaszkorukban volt jellemző. Ez persze lehet, hogy annyira nem sikerült sajnos.
Nagyon örülök, ha összességében azért tetszett. :)

"És veled mi van?"

cs, 2018-05-31 21:41 Bloody Dora

Bloody Dora képe

8/6/6/7/5
(Pontozásról lásd a blogbejegyzésemet... valahol a blogok között.)
"Van egyfajta hangulata. Tetszik, hogy új írás (sárga ötös), mondjuk ez nem garancia semmire, csak értékelem, hogy energiát fektettél a pályázatba. Attól ugyan nem leszel sem te, sem a karakter menőbb, hogy káromkodik, a narrációban meg ötletszerűen jön elő, ami zavaró. A kevesebb több lett volna. Plusz sikerült narrátort is váltani, amivel sikeresen agyoncsaptad a pontszámaidat."

Most ettem egy mandarint. (Bocs.)
Meglepően egy húron mozgunk Kentaurral, csak ő 1. megelőzött, 2. jobban kifejtette ezt. Azt mintha nem említette volna külön, hogy a végén valószínűleg valami elírásból fakadóan, de Viktor vált áldozattá, ami legalábbis zárójelbe tenné az egész addigi írást.
Mindenesetre ez egy amolyan egylövéses sztori, ismerjük, tudjuk, világirodalmi szinten is elcsépelték azok a drága németek (is), de természetesen attól, hogy valami közismert toposz, még meg lehet írni klasszis módon is. Ez most nem jött össze, de látszik a munka vele.
Én díjaztam, hogy ebben a kategóriában van, lehetne a sebek között is, akkor talán kapott volna egy ici-pici csavart a gondolat, és pl. a harmadik pontszámod magasabb lett volna, de így is jó. Szó szerint "hányan laknak benned".

_____________________
Dr. Bloody Dora

sze, 2018-06-06 16:26 mandarin

mandarin képe

Köszönöm, hogy elolvastad, illetve az észrevételeket is!
Ööö, elvileg nem váltottam narrációt, szóval valamit nagyon nem egyértelműen fogalmazhattam meg. Majd átnézem újra. Azt mondjuk tudom, hogy valamit elfelejtettem dőlt betűzni, lehet hogy az... nem tudom.
Káromkodás: nem volt célom, hogy ettől "menővé" váljon bármelyik karakter, inkább csak reálisabbnak szántam. Mindegy, a narrációt utólag látom, hogy kusza lett, illetve, valóban nem lett akkora újdonság az egész. Talán majd legközelebb. :)

"És veled mi van?"