Vox populi, vox dei

- Rapidus morte! - intett nagyvonalúan a cicomás kelméket viselő episcopus, és a jobbjában tartott pásztorbot, a velencei arannyal futtatott patérissza kétszer koppant a földhöz. A fríz falu főterén ácsolt dobogó tompán visszhangzott az ütések nyomán. A díszes ébenfa bot keresztjén egymással szemben ágaskodó kígyók beleremegtek a mozdulatba, megbabonázva a szájukat tátó falusiakat, akik az ordaliumra gyűltek össze. Két fehérbe öltözött diaconus feladta az utolsó kenetet a bűnös léleknek, aki oly messzire kóborolt a nyáj biztonságától, hogy nem átallotta enkezével fellapozni a falu egyetlen Bibliáját, és enszavával tolmácsolta minden vasárnap annak tartalmát. Se sacredos, se diaconus nem lévén, példás büntetésre számíthatott az egyszerű közember, még a második millenniumot követően is. Azonban az episcopus sietős intése gyors halált rendelt el, így a rangidős presbiter egy ostyát erőltetett az összezárt ajkak közé.
- Volenti Deo. corpus Cristi.
- In aeternum Amen – sóhajtotta Németalföld püspöke, nagyot kortyolva a vérveres borból. Íze feledtette vele az ítélkezés unalmas procedúráját, és mellesleg az idő is jobban telt, ha Jézus vérével múlatta. Addig ízlelgette, forgatta a clunyi apátság tradicionális eljárással készült borát, amíg a bűnös kiszenvedett, és miután utolsót rándult, a püspök is lenyelte a testes vöröset. Unott, disznószerű pofájára az ital vörös pírt lopott, ahogy a presbiterre emelte a tekintetét.
- Ez volt az utolsó bűn a mai napra? – kérdezte az episcopus az idős papot, akinek a közvetlen megszólítástól elfelhősödött a tekintete, de tartotta magát a ceremóniához, és a Biblia idevágó passzusával felelt.
- Az emberiség bűneiért engesztelni kell, hiszen minden bűnnel megsértitek a Szentháromságot és hatalmat adtok a Sátán kezébe, hogy uralkodjon fölöttetek és a világ fölött.
- Igen, ezt én is tudom – horkantott fel türelmetlenül, tisztségéhez méltatlan hangnemben az apát, és tekintete a falu presbiterére szegeződött – Van még más is, vagy rátérhetünk végre a lényegre?
Mindeközben a harmadik bűnös evilági testét a diakónusok az önjáró kordéra helyezték. A szerkezet mélyén életre keltek a fogaskerekek és áttétek, ahogy terhét befogadván megindult a gazos, macskaköves úton, hogy csatlakozzon az érsek villám-hajtotta batárjához.
- Szentséges Atyám, még egy dolog maradt. Az egyik bűnös megszentségtelenítette a kápolna ajtaját és falát, frízül írta ki a Nagy Könyv egyes mondatait, az Ön által felszentelt oltárt pedig alsó nedveivel gyalázta. Természetesen mindent elkövettünk, hogy lemossuk ezt a gyalázatot… – a presbiter hangja suttogássá halkult, és egy lépessel közelebb lépett a dobogón trónoló püspökhöz, hogy mondanivalóját csak ő hallja – …de mintha mindez nem lett volna elég, a tettes egy rovátkolt viaszhengert hagyott maga után. Mivel az eklézsiának nincs alkalmas eszköze, hogy lejátssza, ezért az egyik bizalmasomat szalajtottam vele püspök uram utrechti klastromába. Biztos voltam benne, hogy fontos, csakúgy, mint az eltévelygők igaz útra vezetése.
- Igen, valóban fontos volt! - Bernard von Eberhard Németalföld püspöke maga mellé támasztotta hatalma jelképét és hümmögve mélyedt gondolataiba.
- Vox populi, vox Dei. – köpte megvetéssel a szavakat az episcopus. Még hogy a nép hangja az az Isten hangja!? Azon a bizonyos viaszhengeren így kezdődött az üzenet, mely két héttel ezelőtt elindította a lavinát az Atyaszentegyház kebelén, minek következtében Németalföld püspöke itt, Drachten falujában kötött ki. A henger felkavaró tartalma nem egy álmatlan éjszakát okozott a püspöknek, és meghallgatása után haladéktalanul értesítette a nála vendégeskedő inkvizítort. A savmarta arcú férfi ragaszkodott az ügy azonnali kivizsgálásához. Az epicosus próbált a lelkére beszélni, hogy ez túlnő egyházi feladatain, de a viaszhenger olyan istenkáromlást tartalmazott, ami avatatlan kezekbe kerülve nemcsak Európa Istenbe vetett hitét kérdőjelezi meg, de a Biblia bizonyos passzusait is új, más értelemmel tölti meg. Az ismertelen férfihang olyan természetességgel és orgánummal taglalta a Szent Könyv evangéliumait, hogy az akaratlanul is magával ragadta a hallgatót. Nem facsarta ki, és nem is magyarázta túl, csak olyan szemszögből közelítette meg, amit az eddig eltelt kétezer évben ilyen nyíltan senki sem mert kimondani. Egyértelműen az Atyaszentház által kiépített rendszer ellen szólt; a nép hangján kimondott igék szabad akaratot, szabad gondolkodást hirdettek. Ez pedig nagyon nem volt ínyére sem a püspöknek, sem a Vatikán elöljáróinak. Magának a Pápának is a fülébe jutott a pletyka és a következő héten személyesen kereste fel az episcopust. Arról, hogy milyen beszélgetés zajlott le a sekrestyében, von Eberhard nem beszélt senkinek, de a kegyelmes Atya távozása után két hű presbiterének kellett életet lehelni sápadt, láztól remegő testébe. Miután magához tért, egész este imádkozott, a kelő nap fénye pedig már a hatalmas villámbatárban érte. Az utazásra négy milites Christi, a Hit felkent bajnoka és a barna csuhás inkvizítor szegődött mellé. Közel két napos zötykölődés után egy ködös reggelen az ormótlan gépszörny begördült Drachten falujába, nagy riadalmat keltve a hétköznapjaikat élő falusiak közt.
Bernard püspök érkezését követően egy fertályórányit beszélgetett a presbiterrel, mielőtt elrendelte volna az Ordaliumot. Mint kiderült, három elveszett, bűnös lelket gyanúsítanak a szörnyű tett elkövetésével. Azonban se tűz-, se vízpróbát nem tervezett a püspök, hisz minek is? Pénz nem vándorolt az egyházi alamizsnaperselybe, így szó sem lehetet bűnbocsánatról. Az ítélet már jóval a kihirdetés előtt eldöntetett. Egy kivételével minden gyarló lélek megbánást tanúsított – a rabló ugyanúgy, mint a sírgyalázó –, de mégis bűnösnek bizonyultak Isten, a Pápa, és Bernard püspök szemében. Az utolsó, a renitens tanító azonban rezzenéstelenül állta a presbiter által előcitált bűnöket, csakúgy, mint a villámszekerén utazó salétromsav-marta inkvizítor csontig hatoló pillantását. A püspök hosszú kínhalált tervezett neki, de időközben meggondolta magát, mert biztos volt benne, hogy a tanár polgári vértanúvá kíván válni, úgy, mint elődei a történelem során. Ez pedig megengedhetetlen volt az egyház számára, hisz nem hiányzott még egy lázadás, pláne nem a bíborosi választások előtt.

*
- Episcopus?
- ... - Németalföld püspöke felriadt gondolataiból, majd zavartan nézett a falu papjára.
- A templom...
- Igen, presbiter, kérlek mutasd az utat – intett a kezével, és lenyomott egy rózsafüzérrel becsavart kallantyút. Hangos morgás hallatszott az ülőalkalmatosságból. Fogaskerekek keltek birokra a gőzmotolla hajtotta erővel, és a trón harminc centire felemelkedett a levegőbe.
A csalódott tömeg java már elszállingózott az esemény végével, de az ottmaradtak közül páran megrémültek a püspök lebegését látván. Von Eberhard elfojtott egy félmosolyt az önkéntelen polgári megnyilvánulásra. Nem csoda, hogy ez a nyáj akkor is farkast kiált, hacsak egy nagyobb fa árnyéka vetül rájuk. Tudatlan, elmaradott népek ezek a frízek, távol a civilizációtól és az egyház igaz kebelétől.
*
A templom Drachten közepén állt, harangtornya magasan az égbe nyúlt. A cudar időjárás, a gyakori fagyok és a metsző északi szél megpróbáltatásai nyomán az épület megrogyott, és már-már félő volt, hogy magába roskad. A habarcs néhol mállott, a templom alapjául szolgáló kőtömbök foghíjas mosollyal üdvözölték az egyházi vezetőt és kíséretét. Hangos ropogás kíséretében feltárult a hatalmas tölgyfaajtó. A sokat látott faerezeten megkopott latin szavak: az úrházát meggyalázó tettes festéke nehezen kopott, hiába mosták és vakarták naphosszat a diakónusok.
Krisztus felkent bajnokai a bejárat előtt álltak meg, hogy eleven, ám annál veszélyesebb szoborként vigyázzák a bejáratot, míg uruk a templomban teszi a dolgát. Az ajtó nehéz sóhajjal bezáródott, és bent a hirtelen levegőmozgásra a falikarokba ágyazott, örökké égő mécsesek lángja megrebbent. A presbiter a templomban esett gyalázatot ecsetelte, míg eljutottak az oltárig. A trónus épp csak elfért a padok között.
- Agnus Dei. – a püspök fennhangon olvasta a sekrestyét csúfító megkopott feliratot.
- Jámbor légy, mint a ma született bárány – mondta a pap, ám hangja mondat közben megváltozott. Sokkal erőteljesebbé és határozottabbá vált, mint odakint a dobogón.
Von Eberhard leereszkedett trónjával és a székében dohogó szerkezet apró füttyjelekkel kompenzálta a nyomást. Az inkvizítor savmarta arca ráncba szaladt, ahogy az episcopus sem maradt közömbös a presbiter hangszínének változására.
- Nem jó fa az, amely rossz gyümölcsöt terem, és viszont nem rossz fa az, amely jó gyümölcsöt terem.
- Fiam, nem értelek. Hogy merészeled gyalázni a hitet, és az egyház szentségét?
- A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, és a gonosz ember a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj – lehajtotta a fejét, és kezével megálljt parancsolt a felé lendülő csuhásnak. Mikor felnézett, már nem a presbiter volt, hanem valami más, több, mint ember. A püspök és az inkvizítor előtt lényegült át, és a kiteljesedés végén a Szeráfok Hercege megrázta magát. Arca - kőből metszett szoborél -, szemöldöke és orra vonalát magába olvasztotta a fenséges fény, ami két szeméből áradt. A hangja pedig - mikor a száját újra szólásra nyitotta -, végigsöpört a termen. Az elementáris erő az inkvizítort ledöntötte lábáról, a püspök pedig kizuhant trónjából.
- Mit képzeltek magatokról, ti szánalmas pondrók!? Több száz éve mérgezitek az igaz emberek szívét és lelkét a dölyf, és a gőg bűnébe esve! Atyám megelégelte a szenvedők kimondatlan panaszait és sirámait, mik az égbe szálltak meghallgatatlanul. Türelme a második ezredfordulóval végére jutott, és döntött. A világot meg kell menteni tőletek, és a hozzátok hasonlóktól! Ha kell, tüzes vassal égetem ki a mételyt, mert én vagyok a nép hangja és a nép hangja az …
- Isten hangja – suttogta szinte egyszerre a padlón szűkölő püspök és inkvizítor, életük utolsó percében.

A novellát a "Mindennapi álcánk, avagy hányan laknak benned?" témára jelölném.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

k, 2018-05-08 20:07 Sednol

Sednol képe

Egy régebbi írásodnál tett hozzászólásomat másolnám ide:

A bevezetővel beszippantottál, ezért külön dicséret.
A történet legnagyobb előnye szerintem, hogy egy pillanatra sem hat hiteltelennek.

Mindvégig az volt az érzésem, hogy ezt nem kitaláltad. Ott voltál, ott vagy, és tolmácsolod a történéseket.
Egyedül a latin szavak, mondatok, idézetek jelentésének fordítását hiányoltam. Utána tudok nézni, de úgy volna illendő, hogy Isten szegény földi szolgálója, aki a Megváltó iránti tiszteletből (és nem ősei késztetésére) lett asztalossá is megértse.

Simán olvastam volna tovább. Van tovább? Előrébb? :D

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

k, 2018-05-08 21:37 Rawbone

Rawbone képe

Köszönöm Sednol!

Bevallom őszintén ez a novella az 500 éves a reformáció pályázatra készült (utópia írása,olyan feltétellel mintha nem lett volna reformáció), nyilván ott nem értem el vele érdemben semmit, mert nem fényeztem eléggé a keresztet. :)
Idő hiányában nem írtam újat a Karcos pályázatra, így csak ezt tudtam második anyagnak beküldeni.
Hozzáteszem ebben a sztoriban benne van egy hét gugli, és két egyeztetés egy teológus ismerőssel, aki persze nem volt elájulva az ötletemtől, de nagyon készségesen segített a sötét középkorú Európa újra élesztésében, modernizálásában. Remélem sikerült átadnom azt az érzést milyen lehet abban a világban élni.
Folytatás egy ideig volt terveben, de a majdfoglakozomvele mappában végezte.

Kérésednek megfelelően alább találhatóak a szövegben olvasott latin kifejezések :
Rapidus morte! - Gyors halál
episcopus - felszentelt püspök v. megyés püspök
diaconus - segédlelkész/pap
sacredos - pap
ordalium - Istenítélet (Ált. tűz v. vízpróba)
Volenti Deo, corpus Cristi - Isten akaratából, Jézus teste
In aeternum Amen - Mindörökké Ámen
milites Christi - a hit felszentelt katonája v Jézus katonája
Agnus Dei - Isten báránya

Még talán annyit felejtettem el, hoyg a végén szereplő szövegben szerepelnek idézetek külöböző példabeszédekből, és a Bibliából. Ezeket nem tüntettem fel, amiért utólagosan is elnézést kérek minden kedves olvasótól. Itt már nem, de a saját blogomon böcsülettel feltüntettem majd a forrásokat, persze ha megtalálom újra honnan szedtem. :)

h, 2018-05-14 21:32 Suana

Aprólékosan kidolgozott munka.

A történet jó, a korábrázolás kiváló. A mondanivaló szintén ütős.

A latin szavak zavartak. Megakasztottak az olvasásban, nem csupán azért, mert nem mindegyiket értettem, hanem azért is, mert nem tudtam őket helyes elolvasni.

Összességében tetszik.

Üdv: Sz

p, 2018-05-18 21:30 Rawbone

Rawbone képe

Köszönöm szépen, hogy elolvastad Suana, és örülök, hogy tetszett. :)

sze, 2018-05-16 06:57 mandarin

mandarin képe

Elég precízen kidolgozott novella ez, látszik, hogy szépen utánajártál a témának. A latin szavakkal nekem is akadtak problémáim, a diaconus még megvolt, illetve sokat ki lehetett következtetni, csak könnyű volt belezavarodni, na :)
Érdekes világot vázoltál fel, ami épp csak egy kicsit fejlődött azóta, hogy elvált a történelem valós menetétől. Örülök, hogy olvashattam! :)

"És veled mi van?"

p, 2018-05-18 21:33 Rawbone

Rawbone képe

Hát az elején én is gondban voltam a latin kifejezésekkel, de később egész jól hozzászoktam. :)
Köszi az olvasást. Az külön jó, hogy tetszett is :)

h, 2018-05-21 20:38 Kentaur

Kentaur képe

Gndolatjel - keresd ki és alkalmazd, mert egyetlen páyázaton sem fogsz a dobogó közelébe sem jutni, amíg kötőjellel párbeszédezel és közbevetéseknél is azt használod.
Volenti Deo. corpus Cristi. - Vagy a pont nem kell, vagy a nagybetű hiányzik.
"és a Biblia idevágó passzusával felelt.
- Az emberiség bűneiért engesztelni kell, hiszen minden bűnnel megsértitek a Szentháromságot és hatalmat adtok a Sátán kezébe, hogy uralkodjon fölöttetek és a világ fölött." - a szentháromság nem szerepel a Bibliában, sem mint fogalom, sem maga a szó. 325-ig, a nikaiai zsinatig a hitvallásban sem. A Szentírás beszél az Atyáról, a Fiúról, és a Szentlélekről, de ezek egymáshoz való viszonya csak a negyedik századra kristályosodott ki annyira, hogy a Szentháromság hittételnek (dogma) tekinthető. Látom, hogy ez valamiféle alternatív világ, amolyan steam vagy tesla punk beütéssel. De a Bibila az a Biblia kell legyen, és abban nincs ilyesmi.
"- Agnus Dei. – a püspök fennhangon olvasta a sekrestyét csúfító megkopott feliratot" - ide nagybetű a pont után.

Ha már Isten hangja, akkor miért Uriel az (a szeráfok hercege), és miért nem Metarton?
Olyan az egész, mintha úgy ollóztad volna ki egy hosszabb műből. Az alternatív világnak a novella szintjén belül nincsen szerepe, csak fölös kérdéseket vet fel. A kiíráshoz nem sok köze van. Úgy már oké lett volna, ha kiderül, hogy a pap mindig is a szerfáok hercege volt, emberként élt és végezte dolgát, míg el nem jött az idő. Csakhogy ez nem derül ki, mint ahogy sokminden nem derül ki.
A latin szöveg stimmel, meg az egyházi rendszer is, de a Bibliasimeret már nem.

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

h, 2018-05-28 20:17 Rawbone

Rawbone képe

Köszi Kentaur a véleményt!

cs, 2018-05-31 13:59 Chris Cage

Nincs bajom a(z) (ál)történelmi regénnyel/novellával, sőt, de ebből bántóan hiányzik valami, ami ránk, mai emberekre érvényes. Karakterek sincsenek, akikhez kötődni lehetne. Háromszor említed az inkvizítor savmarta arcát, de ennek a jellemzőnek sincs funkciója. A latin szöveg, a clunyi bor, de még az egyházkritika is csak körítés, elvesztél a körítésben. Biztató jelek vannak, itt és a másik novelládban is. Mindenképp írj tovább!

cs, 2018-05-31 21:04 Bloody Dora

Bloody Dora képe

8/6/6/6/4
(Pontozásról lásd a blogbejegyzésemet.)
"Imádom a Hozsánna néked, Leibowitz! c. regényt, és erősen reménykedtem, hogy nem az lesz. Nyertél, ezért a 6/6/6. :) Sajnos viszont következetlen a stílusod. Hol a latin, hol a magyar szavakat használod, egyes karakterek ide-oda tűnnek (az inkvizítor pl. elég nehezen követhető, hol van, pedig elvileg meg sem mozdul), gyakran nehézkes a szöveg emiatt. De a "második millenium" résznél kaptál egy vigyort, az tetszett. Ellenben a poén nagyon olcsó, azért kár."
Nem kell ide szótár, teljesen érthető az egész. A központozás nem a barátod. Az alternatív világ jó lehetne (mint említettem, volt már rá példa, hogy jól valósították meg), de kissé felszínes. Plusz ez a sztori sovány ahhoz, amit itt ki szerettél volna mondani. A Szeráfok Hercege olyan mellékesen alakul át önmagává és teremti le a püspököt és a haverját, mintha unná. Nem érződik benne, hogy ez lenne a hú-de-nagy katarzis.
Engem nem különösebben zavart, miért ő van itt, gondolom, mindenki más szabin volt (az arkangyaloknak is jár az ilyen, nem?), könnyű melónak tűnt. A nagyágyúk valószínűleg úgyis a pápára utaznak.
Ez az írásod sokkal de sokkal jobban tetszett, mint a másik. Konkrétan fel sem ismertem, hogy ugyanaz a szerző (mondjuk a Hamu lehet a csend címűt az elején olvastam, ez meg az utolsó előtti volt). Valahogy ez sokkal jobban áll neked. A világ elég érdekesnek ígérkezik ahhoz, hogy ne hagyd el egy darabig, kicsit alaposabb kidolgozás - Kentaurt kérdezd, én vallásban hülye vagyok -, és lesz ebből még valami.

_____________________
Dr. Bloody Dora

p, 2018-06-01 14:11 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Kevesebb pozitívumot tudok mondani, mint az előttem szólók, és ezt három motívum okozta:
- Latin kifejezések használata. Kicsit olyan érzésem volt, mintha meg akarnád mutatni, milyen sok egyházi titulusnak és latin kifejezésnek néztél utána (vagy ismered őket alapműveltségből), mert ha valaki nem tudja, mi például az episcopus, akkor ezek használata nem igazán emeli az olvasás élményét, mert a műből viszont csak hellyel-közzel lehet rájönni.
- Jelzőhalmozás. Az ilyen mondatokra gondolok: "csakúgy, mint a villámszekerén utazó salétromsav-marta inkvizítor csontig hatoló pillantását". Kevés az új infó, sok a korábban már leírt jelző.
- Szerzői véleményalkotás, pl itt.: "Unott, disznószerű pofájára az ital vörös pírt lopott", feleslegesek a negatív jelzők, enélkül is utáltam a figurát.
Ami viszont tetszett, az a háttérben lebegtetett technológiai vívmányok, örültem volna, ha ezek nagyobb szerepet kapnak, és többet tudok meg, milyen járműveket használnak.

sze, 2018-06-13 17:13 Roah

Roah képe

"Az ördög szereti a tétlen hívőt, azt sem bánja, ha nem csinál semmi rosszat, csak jót ne tegyen!"

(C. H. Spurgeon)

Őszinte leszek, rendben? Az első gondolatom ez volt olvasás közben: "Hurrá! A szerző ismeri a latint!"
Reménykedtem benne, hogy funkciója is lesz ennek és nem fog öncélúnak tűnni a latinozás.

Figyelj csak, te ismered Kentaurtól ezt az alábbi novellát?

http://karcolat.hu/irasok/egyeb/kentaur/megvaltas

Ha még nem volt meg, bátorkodom udvariasan ajánlani. :)))

"- Igen, valóban fontos volt! - Bernard von Eberhard Németalföld püspöke maga mellé támasztotta hatalma jelképét és hümmögve mélyedt gondolataiba.
- Vox populi, vox Dei. – köpte megvetéssel a szavakat az episcopus..."

Külalak bakik. ;)

Aztán van ilyen is:

"Az egyik bűnös megszentségtelenítette a kápolna ajtaját és falát, frízül írta ki a Nagy Könyv egyes mondatait, az Ön által felszentelt oltárt pedig alsó nedveivel gyalázta. Természetesen mindent elkövettünk, hogy lemossuk ezt a gyalázatot… – a presbiter..."

Szerintem nem indokolt a nagybetű, és duplikázol is.

"...a presbiter hangja suttogássá halkult, és egy lépessel közelebb lépett a dobogón trónoló püspökhöz,..."

Egy lépéssel közelebb 'ment'?

Ezen kívül egyet értek Dórival és Dommal.
Elvetemült Karcosként annyit tennék csupán csak hozzá, hogy van az írásban kakaó, csak az energia arányának elosztását nem érzem megfelelőnek, arányososnak. Abban érzek erőt, amiben nem kellene annyi - latin nyelv -, és abban keveset, amiben pedig kellene.

Jöhet a következő. ;)
Ha van még.
Van még írásod? :)))

"A Szent nem erkölcsi példakép. A Szent életet ad."

(Mendóza Atya)

https://www.youtube.com/watch?v=_5-tjEE7z5M

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2018-06-16 22:29 Rawbone

Rawbone képe

Köszi mindenkinek a hozzászólást, és a véleményt. Igazából a 10k-nyi anyagba csak egy ilyen hangulatkeltő novella fért bele. Valóban túl van tolva benne a latin, mert nagyon tetszett, és helyénvalónak is éreztem egy olyan világban, ahol azt használják főnyelvként. Abba már kevésbé gondoltam bele, hogy ez milyen zavaró lehet olvasás közben. Bocs érte mindenkitől.

Igen, szeretek jelzőt halmozni, és sok apróságot beletenni a novellákba, amik nem sok embert érdekelnek, mégis kicsit közelebbinek érzi az ember magát tőle. Vagy csak én.. :)
Nem mostanában fogok visszamenni ebbe a korszakba, bár volt tervben folytatás.. Dóra jól mondta, hogy a menő angyalok a főbb egyházi vezetőkre mennek.. :)

Még egyszer köszi mindenkinek az olvasást, és a korrekciós javaslatokat. Javítom a doksimban.

@Roah:
Igen, van még pár elfekvő novella a tarsolyomban. :) De némelyik marha hosszú, a többit meg javítani kell, szóval közel se készek. Pláne ide nem.