A fogalmazás

Bánki Erzsébet Katalinnak hívnak, nyolc éves vagyok. Endespusztán élek a falu melletti villában anyukámmal, a három cicámmal és a két nyulammal. Nagyon szeretek itt lakni.
Sok barátom van, de a legjobb barátnőm a Varga Kitti, ő is nyolc éves. A faluban lakik a szüleivel és a két bátyjával, az apukája juhász, az anyukája a háztartást vezeti.
Kitti régebben irigykedett rám, azt tervezgette, ha felnő, pontosan ilyen csodaszép villában fog lakni, mint a miénk. Azt feleltem erre, hogy én meg őt irigylem, mert neki mindkét karja egyforma hosszú.
Az anyukája szerint egy kis angyalka vagyok, és gyakran mondogatja, amikor náluk játszunk, bárcsak az ő lánya is ilyen kedves és jól nevelt lenne, mint én.
Kitti ilyenkor sírni szokott, nekem meg gombóc van a torkomban, de megvigasztalom, és mondom neki, ha olyan lenne mint én, nem is szeretném, ő így az én tökéletes barátnőm!
Anyukám nekem sosem mond gonosz dolgokat. Nagyon szeretem őt, és ő is nagyon szeret engem. Mindig türelmes hozzám, sokat játszunk, hagyja, hogy fésülgessem a hosszú, barna haját.
Nem ismertem apukámat, meghalt autóbalesetben, mielőtt én megszülettem, de szokszor nézegetjük a régi képeket, és anyukám ilyenkor mesél is róla. Szerintem nagyon hasonlítok rá, az ő zöld szemét és sötétszőke haját örököltem.
Magántanuló vagyok, nagyon figyelek az órákon, gyermekorvos szeretnék lenni! Apukám két diplomáját a polcomon tartom, a fényképe mellett, szeretnék ebben is rá hasonlítani, és olyan okos lenni, mint ő!
Néha elfáradok vagy nyűgös leszek tanulás közben. Sok vitamint és gyógyszert szedek, az orvosok azt mondják, hogy gyenge a szervezetem.
Ma fogalmazást kellett írnom a tavaszról. Nem volt hozzá kedvem, én inkább a nyuszikkal akartam játszani. Anyukám elmagyarázta, ha leírjuk a gondolatainkat, akkor azt később el tudjuk olvasni, ezért nem fogjuk elfelejteni. Arra gondoltam, hogy a fogalmazás olyan, mint a bevásárlólista: azt is azért írjuk, nehogy elfelejtsünk valami fontosat megvenni a boltban.
Később mégis megírtam a fogalmazást a tavaszról, és ezt a másikat is.
Ezt nem fogom megmutatni se anyukámnak, se a tanáraimnak, senkinek. El fogom dugni a titkos helyemre, megőrzöm csak magamnak. Ezek az én emlékeim, amikre már alig emlékszem, és amiket nem akarok elfelejteni.
Amikor nagyon kicsi voltam, az akkori anyukám bántott. Sokszor megrázott, kiabált, pofont adott, sírtam.
Megszorította a karomat, nagyon fájt. A szomszéd bácsi mondta, be kellene gipszelni, mert eltörött. Az akkori anyukám ezen nevetett. Utána nagyon beteg lettem, csak feküdtem a helyemen. Az akkori anyukám mondta, hogy megsétáltat, mert friss levegőre van szükségem. Ahogy szokta, a nyakamba rakta a Blöki pórázát, és húzott maga után, meg így csalogatott: gyere, Blöki, gyere kiskutyám! Odakötött a kocsma előtti biciklitárolóhoz. Ültem a földön, fogtam a rossz karomat. Egyszer csak egy fekete ruhás néni jött oda hozzám, leguggolt elém. Emlékszem, a hosszú, barna haja be volt fonva.
A néni sokáig nézett, megsimogatta a fejem, megkérdezte a nevem. Mondtam, nem tudom, talán Blöki.
Sírni kezdett, és én féltem, hogy ő is bántani fog.
Levette rólam a nyakörvet, aztán felemelt a földről, és óvatosan magához szorított. A fülembe súgta, hogy már régóta keres, a nevem nem Blöki, hanem Erzsike, az ő igazi kislánya vagyok, és ő az én igazi anyukám. Elhittem, amit mondott. Lassan elindult velem egy nagy, poros, fekete autó felé.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2016-02-14 08:17 Dana

Dana képe

Nehéz úgy megírni, hogy csak egy nyolc éves kislány szókincsét, kifejezéseit használhatod. Biztosan lehetne tökéletesíteni, illetve más szemszögből elmesélni, de te ezt a megoldást választottad -- hogy mennyire sikeresen, az kiderül majd a hozzászólásokból.
A "villa" szó nekem idegen, de nyilván azt fejezed ki vele, hogy a környékhez képest tehetős családról írsz.
Elsőre, mikor olvastam, nem értettem amúgy, mert hogy átugrottam egy szót: "akkori". Szóval sokat segített, amikor második olvasásra rábukkantam erre a szóra. :-)
Én amúgy a kislány helyében inkább el akarnám felejteni a rossz emlékeket.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

v, 2016-02-14 08:54 A. Dixon

A. Dixon képe

Szia Dana,
Először kastélyban éltek, ez csökkent villára, de igen, ezzel szerettem volna kifejezni, hogy az anya nagyon gazdag.
Köszönöm szépen, hogy kiraktad.
Nálam úgy van, hogy a nagyon rossz emlékeket nem tudom elfelejteni, előjönnek, meglepnek, kínoznak. A kislány legalább megpróbálja kiírni magából.
D.

Az otthonka az emberi test fóliasátra. 110% nejlon, minden ellen véd, az atomtámadást is lepergeti. - Bödőcs Tibor

v, 2016-02-14 09:03 Dana

Dana képe

Végül is sokan ezt csináljuk, igazad van, hogy kiírjuk a rossz emlékeket! :-)

A kastély szó ugyanaz, de lehet, mégis jobb, mint a villa. Arról a Balaton jut eszembe - tudom, hülyeség :-)! Nem is akarok egyetlen szón lovagolni. Talán a falusias környezet miatt érzem ezt, holott tudom, hogy Magyarországon régen a kastélyok közelében voltak falvak is... Például a Kincskereső Pipitérben is, amit most olvasok újra.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

v, 2016-02-14 09:39 Sednol

Sednol képe

Aranyos történet.

Szerintem jól sikerült a gyereknyelv.

Szeretném megkérdezni, hogy mikor játszódik a történeted, mert én XIX. századba helyeztem.

Végig olvastatta magát, de volt egy pont, ahol annyira kihajítottál, hogy többször újraolvastam.

„Az akkori anyukám mondta, hogy megsétáltat, mert friss levegőre van szükségem. Ahogy szokta, a nyakamba rakta a Blöki pórázát, és húzott maga után, meg így csalogatott: gyere, Blöki, gyere kiskutyám! Odakötött a kocsma előtti biciklitárolóhoz.”
Ez miatt érdekelne, mikor játszódik a történeted.

Nem vagyok valami jó történelemből, de a huszadik században már nem tudok elképzelni egy ilyen gyerekrablást, de a kocsmában iszogató nemesasszonyt igen.
Ha korábban játszódik, akkor el tudom képzelni a gyerekrablást, de a nemesek neveltetéséből adódóan képtelen vagyok elképzelni egy úrinőt, ahogy a kocsmában, a rangján aluliakkal iszogat.

A Blöki is olyan modernnek hat, ahogy a póráz is. Természetesen ezek csak akkor, ha a történet a XIX. század környékén játszódik. Akkoriban inkább kötél járt a kutyának, a póráz modern szóhasználatnak hat. Tudom, hogy régi szó, és sok mindenre használták, használják, de nekem kilóg.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

v, 2016-02-14 09:51 Dana

Dana képe

Én simán be tudom tenni a háború (II. VH) utáni időkre, falusias környezetbe. A rangosabb hölgy, a fekete autójával, lehet átutazóban is: meglátja a gyermeket, kimenti nyomorúságából. Persze halljuk a szerzőt is :-)!

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

v, 2016-02-14 10:31 Sednol

Sednol képe

Igaz, a háború alatti, utáni kaotikus időszakban még elképzelhető egy ilyen gyerekrablás.
Azért is írtam, hogy ez a rész hagyott bennem kételyeket .
A történet továbbra is tetszik. :D

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

v, 2016-02-14 09:55 A. Dixon

A. Dixon képe

Szia, először azt gondoltam, hogy az 1940-es években fog játszódni a történet. 2000 után történik. A szülőanya (rá használja a kislány az akkori anyukám kifejezést) tettei bármikor és bárhol előfordulhatnának (sajnos), a gazdag nő meg elrabolja ezt a megnyomorított gyermeket.
Örülök, ha tetszett, ha van még észrevételed, javaslatod, örömmel várom!
Köszönöm az olvasást és a hozzászólást!:)

Az otthonka az emberi test fóliasátra. 110% nejlon, minden ellen véd, az atomtámadást is lepergeti. - Bödőcs Tibor

v, 2016-02-14 09:57 mészégető

mészégető képe

Huh.Hideglelős.Az a borzasztó, hogy simán lehetnek ilyen sorsok, akármikor, most is.És ahogy "elő van adva " ,hogy úgy mondjam, az hideglelős. A gyerek mindent kibír, menti elvisel mindenhez alkalmazkodik, de figyel, és súlyosan sebződik. Hideglelős, na. Jó.

v, 2016-02-14 10:02 A. Dixon

A. Dixon képe

Szian
Nagyon köszönöm, sokat jelent, hogy olvastad, és adtál visszajelzést!

Az otthonka az emberi test fóliasátra. 110% nejlon, minden ellen véd, az atomtámadást is lepergeti. - Bödőcs Tibor

v, 2016-02-14 10:24 Roah

Roah képe

Adnék egy ötöst a tematikádra. Végre egy olyan történet, ahol az anya bűne kerül felszínre, végre, ahol megcsillan valami abból, hogy teljesen mindegy a családon belüli erőszak elkövetőinek neme, az erőszak, a megalázás, bántalmazás...
Nekem is van egy hasonló sztorim; csak nem ilyen szép, az enyém ennél sokkal csúnyább. Annyira csúnya, hogy be sem mertem küldeni. Megírtam, Para átment rajta egy szigorú író szemű úthengerrel. Jelenleg a vinyon hibernálom - nem tudom, mihez kezdjek vele.

Ami viszont nálam hármas, az az, hogy a gyerekszáj nem az igazi, sőt, valahol átcsúszik direktbe, tudod, olyan túlzóba. Mint például a Blökizés, vagy a póráz az utcán, a kikötés a kocsma előtt - ezt ebben a formában életszerütlennek találom. Ha ilyeneket tennének ezek a...mocskok, előbb kiderülhetne a négy fal közötti kínzás. Ezekkel pont az a baj, hogy rejtve marad, sőt, a gyerekek el sem merik mondani. Egyrészt szégyenlik, másrészt attól tartanak, úgysem hiszi el nekik senki, harmadrészt abban a hitben élnek, hogy meg is érdemlik, biztosan rosszak voltak, még magukat hibáztatják, negyedrészt be vannak fenyítve, jókora lakatot erősítenek a szájukra - tudod, mi a legszörnyűbb?
A gyerekek nagy része azt képzeli, ez a norma. És felnővén össze is köthetik az életüket egy ilyen "anyuval", vagy ilyen "apuval", aki ezt az ál, hamis normát tölti be egész életükben. Hisz' számukra ezt jelenti a család.
Keveseknek sikerül kilépni ebből a huszonkettes csapdából, ebből az ördögi körből - de ismerek olyat, aki megcsinálta, és elhagyta az "anyját". ;)

És akkor most kissé megcáfolom magam: igen, vannak azok a történetek, amik annyira elborzasztanak minket egy újságban, hogy hüledezünk, és alig tudjuk épp ésszel felfogni, hogyan lehet ilyesmi - ilyenkor, amikor egy-egy ilyen hírrel összefutok, azt gondolom, hogyha ezt a Karcon olvastam volna, biztosan megjegyzem a szerzőnek, hogy az írása túlzó.
Azt az életnek mit mondjak? Tán vonjam felelősségre?
Borzalmas...

Csak szerettem volna tisztességes kommentet írni neked, hogy lásd, milyen olvasói aspektusok lehetnek. :))) Ezért írtam neked két félét is. :)))

Ami az irodalmat illeti, feltétlen meg kell jegyeznem, hogy eltűntek azok a szavak, amik eddig jellemzőek voltak az írásaidra. ;) :))) Ezt nagyon szeretem - ha valaki figyel, és valóban ennek fényében dolgozik, törekszik valami jóra. :))) Jobbra. :)))

Szóval adok egy ötöst a kényes témára, a szorgalmadra, a hangulata is kellemes, az nálam egy erős négyes, a többi pedig még hármas - de szépen haladsz. :)))

És a végére egy ilyen, a Paradicsomról:

https://www.youtube.com/watch?v=bJ2w9PuIipc

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2016-02-14 10:35 A. Dixon

A. Dixon képe

Szia,
Nagyon köszönöm az olvasást, és hogy komolyan veszel engem és a történeteimet. Igyekszek én nagyon. A legelső verzió volt a leggyerekesebb, legártatlanabb szerintem, sokat solgoztam rajta, lehet, hogy ezért lett felnőttesebb.
Köszi még egyszer!

Az otthonka az emberi test fóliasátra. 110% nejlon, minden ellen véd, az atomtámadást is lepergeti. - Bödőcs Tibor

v, 2016-02-14 10:39 Roah

Roah képe

Nehéz egy gyermek szívének Hirosimáját bemutatni - de azért éreztem a füst szagát és kerülgettem a törmelékeket.

Pacsi! :)))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2016-02-14 16:30 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

"sötétszőke haját örökltem" - itt volt egy elütés.

Szerintem nagy jó volt. A téma szimpatikus, és szerintem jól hoztad a gyerek szemszögét. Mindig érdekesnek találtam, ha valaki megpróbál a választott karakter szavaival mesélni, nem csak a fejével gondolkodni, mégha ez nem is vezet egy irodalmi remekműhöz. De legalább életszerű.

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

v, 2016-02-14 16:48 A. Dixon

A. Dixon képe

Szia Alfredo,
Köszönöm az olvasást és az észrevételt, javítom nemsokára!

Az otthonka az emberi test fóliasátra. 110% nejlon, minden ellen véd, az atomtámadást is lepergeti. - Bödőcs Tibor

h, 2016-02-15 13:10 Newschool

Newschool képe

Szia,

jó az ötlet, a megoldás pedig, hogy egy pár éves kislány szemszögéből (tehát az ő szókészletével) írsz, kettős hatást ért el nálam. Egyrészről sikerült egészen hitelesen átadnod :D, másrészt nem szeretem a túl puritán írásokat, ezért nem találom a legszerencsésebbnek a megoldásodat. Szerintem ugyanezt az érzelmi hatást legalább ilyen jól átlehetett volna adni máshogyan is, színesebb leírásokkal, de ez csak az én szubjektív véleményem.

Amúgy jól felépítetted, először azt hittem, itt van egy logikai hiba: "Nem ismertem apukámat, meghalt autóbalesetben, mielőtt én megszülettem, de szokszor nézegetjük a régi képeket, és anyukám ilyenkor mesél is róla. Szerintem nagyon hasonlítok rá, az ő zöld szemét és sötétszőke haját örököltem."

Arra gondoltam, hogy ha ez az első anyuka férje, akkor honnan voltak a fényképek? Ha viszont meg a második anyuka férje, akkor meg nem is az ő apja... aztán ráeszméltem, hogy a gazdag hölgy azt mondta, hogy ő az igazi anyukája... gondolom csak hazudott, hogy megmentse, ütős ötlet. Ugyanakkor a pórázt nem találtam realisztikusnak. Ha folyton pórázon sétáltatta, már régen lecsukták volna.

De összességében véve jól haladsz! Irigy vagyok rád, mint az állat. :D

h, 2016-02-15 17:51 A. Dixon

A. Dixon képe

Szia,

Köszi szépen az olvasást és a hozzászólást!

Szerencsés egybeesés, igen, a kislány véletlenül hasonlít a gazdag anyuka halott férjéhez.

Nehogy azt hidd, hogy nem történhetnek meg ilyen szörnyűségek. A poros autóval azt szerettem volna láttatni, hogy a gazdag hölgy eléggé messze utazott, hogy találjon egy kisgyermeket. (tudom, örökbefogadni egyszerűbb lett volna). Ha kissé kutakodsz a neten, elég sok megrázó gyermeksorsról olvashatsz.
Volt egy orosz kislány, akit apja elhagyott, alkoholista anyja pedig nem tudott, nem akart róla gondoskodni. A kislány a kutyákkal élt, amíg meg nem találták a szociális munkások. A környezete ott sem segített rajta. Innen a kislány eredeti sorsa a történetemben.

Örülök, hogy tetszett! Irígykednek nem kell, neked megvan a kellő önbizalmad! :) Most épp pánikba vagyok esve, mert szeretnék hosszabbat, bonyolultabbat, ahogy te fogalmazol, színesebbet írni, de nem megy. :(

Az otthonka az emberi test fóliasátra. 110% nejlon, minden ellen véd, az atomtámadást is lepergeti. - Bödőcs Tibor

k, 2016-02-16 10:34 Newschool

Newschool képe

Én most egy novellasorozaton töröm a fejem, ami az iskolai erőszak körül forogna. Most azzal szenvedek, úgyhogy nyugi, én sem rázom őket kisujjból :D.

Hangulatokat már tudsz festeni, ha gyakorlod, rájössz majd, hogyan kombináld az elemeket. Amikor olvasol regényeket, elbeszéléseket, vagy nézel filmeket, mindig vizsgáld a dramaturgia felépítését. Nekem az sokat segített.

Sok sikert!

cs, 2016-02-18 10:24 Kyle

Szia!

Egyrészt az ötlet tetszett nagyon, másrészt nem vagyok benne biztos, hogy kihoztad volna belőle a maximumot. Mivel én sem tudom, hogyan lehetne ezt jobban megírni, ezért csak annyit tudok mondani, hogy szerintem egy nyolc éves gyerek nem egészen így beszél. Nekem legalábbis ez sántított. Lehet érdemes lett volna ennek egy kicsit jobban utánajárni - mondom, én sem tudom, hogyan lehetne jobbá tenni, de a gyerekszáj nekem valamiért nem tűnt annyira hitelesnek. :)

Az előző írásod, a Várakozás nekem jobban bejött! ;)

cs, 2016-02-18 18:27 A. Dixon

A. Dixon képe

Helló Kyle,
Köszi szépen az olvasást és a visszajelzést!
Túl választékosnak találod a kislányt, vagy mire gondolsz?
Két unokaöcsém van, kicsit idősebbek, na nekik akkora dumájuk van, a kisebbik múltkor másfél órán keresztül mesélt a szerelmi életéről, :) roppant tanulságos volt.

Az otthonka az emberi test fóliasátra. 110% nejlon, minden ellen véd, az atomtámadást is lepergeti. - Bödőcs Tibor

p, 2016-02-19 16:10 Kyle

Nagyon erőltetettnek éreztem. Túlságosan is gyerek akart lenni a karakter, érezni, hogy áll valaki mögötte, aki már nem gyerek, de nagyon igyekszik, hogy gyereknek tűnjön. :)

p, 2016-02-19 16:20 A. Dixon

A. Dixon képe

:(
Nagyon igyekeztem, nagyon akartam, és bele is éltem magam, talán legközelebb jobban eltalálom a karaktert.
Hány csillagot adnál rá? Nem csillagot akarok gyűjteni, de jó lenne számszerűen is látni, és a Zsákutcánál nagyon jól megindokoltad....

Az otthonka az emberi test fóliasátra. 110% nejlon, minden ellen véd, az atomtámadást is lepergeti. - Bödőcs Tibor

cs, 2016-02-25 18:53 Kyle

Nincs miért elkeseredned, ne hülyéskedj! ;) Szerintem irtó nehéz lehet gyerekül írni, nekem még ennyire sem sikerült volna.

Egyébként olyan 3-4 csillagot adnék rá, mert a sztori engem annyira nem mozgatott meg, meg ugye a gyerekszáj. De a rövidebb írásokkal bajban vagyok, legalábbis a hosszabbakat szeretem, azokat egyszerűbb szerintem értékelni. :)

Ez közben eszembe jutott:

"A fülembe súgta, hogy már régóta keres, a nevem nem Blöki, hanem Erzsike, az ő igazi kislánya vagyok, és ő az én igazi anyukám. Elhittem, amit mondott. Lassan elindult velem egy nagy, poros, fekete autó felé."

Itt szerintem jobb lenne az "Elhittem, amit mondott" nélkül. Nekem hatásosabb befejezésnek tűnne, mert a lezárást nem akasztaná meg a kislány gondolata, és még jobban el is gondolkodtatná az olvasót. Szerintem. ;)

cs, 2016-02-25 19:29 A. Dixon

A. Dixon képe

Szia Kyle,

köszi szépen!
Átgondolom a javaslatodat! :)

Az otthonka az emberi test fóliasátra. 110% nejlon, minden ellen véd, az atomtámadást is lepergeti. - Bödőcs Tibor