A koszmó - 18+

- Ugye nem gondolod komolyan, hogy anyád ide akar járni hozzánk! Nincs szükségem se rá, se a segítségére!
- Életem, hidd el, nekem se könnyű! – A férfi mentegetőzve hátrált asszonya villámló tekintete elől, pajzsként maga elé tartva két hetes kisbabájukat. – Anyám már öreg...
- Igen, öreg és bolond!
- Már megint túlzol. Lehetnél kicsit megértőbb! Kamilla az első lányunokája, és szeretné látni, szeretné gondozni úgy, mint bátyámék gyerekeit!
- Anyáddal nem lehet kijönni, főleg, mert gyűlöl engem! Azt ne felejtsd el, hogy majdnem elvetéltem miatta! Ne hátrálj, nem rád haragszom! Emlékszel, akkor azt mondta, öcsémtől van a gyerek?! És ez nem az első ilyen rágalom tőle! Hogyan tud ilyeneket kitalálni, ilyen fájdalmat okozni? Egyszerűen nem tudja megemészteni, hogy tizenöt éve élünk probléma nélkül! Hogy lehet ilyen egy anya?! Ahelyett, hogy örülne a boldogságunknak! Értsd meg, nem akarom, hogy idejárjon! Félek tőle...
Tekintetük összekapcsolódott, a férfi látta a könnyeket asszonykája arcán alácsorogni. A lelkiismeretfurdalás nőtt benne, de eldöntötte, hogy végigviszi az akaratát, elvégre az anyjáról van szó, az ő édesanyjáról, szeretett mamikájáról. Igen, voltak konfliktusok a két nő között, és valóban, nem kétséges, mindig mamika gerjesztette a feszültséget, de hát ilyen az élet, nem? Minden anyós utálja a menyét.
Nézi babucikát, egyetlen gyermeküket. Mennyi ideig vártak rá, két éve már feladták a küzdelmet, aztán megdöbbenve bámulták a pozitív teszteredményt. Igen, majdnem vetélés lett a dologból, de a doktoroknak hála, a kisbaba egészségesen megszületett.
- Talán, ha akkor jönne át, ha én is itthon vagyok, hetente egyszer, csak egy órácskára – próbálkozott tovább. Babucikát befektette a kiságyba, és gyengéden simogatni kezdte a felesége hátát.
- Te sem tudsz anyáddal egy órát eltölteni, miért várod ezt el tőlem? Félek, annyira felidegesít majd, hogy elapad a tejem. – Az asszony arca megfeszült, nem akart engedni az álláspontjából.
Itt az ideje a mélyütésnek, gondolta a férfi, ezért elővette az adu ászt:
- Nincs már sok idő neki hátra. Tudod, hogy rákos, a fél tüdejét kivették három éve. A nővére most halt meg. Ez az utolsó kérése... Nem lehetünk ennyire gonoszok, te pedig nem lehetsz ennyire önző! Ismerlek, életed végéig emésztenéd magad amiatt, mert megtagadtad az utolsó kívánságát! Itt leszek veled végig, amíg itt van. Az első jelre el fogom küldeni! Kérlek szépen, ez nagyon fontos nekem! Ő az anyám!

Az első négy látogatás alkalmával minden a lehető legnagyobb rendben ment. „Anyuka” maga volt a bűbáj: dicsérte a gyereket, az asszonykát, a rendet, a fiát, elégedettnek látszott.
Igaz, a harmadik látogatás során megjegyzést tett a kislány koszmós fejbőrére, és a menye magyarázatára, miszerint elmulasztja nemsokára a gyermekorvostól kapott sampon, nem szólt semmit, csak összeszorította a száját.
Az ötödik látogatásra már fesztelen lett a hangulat, Sanyi magára merte hagyni a két nőt, látszólag a legnagyobb egyetértésben beszélgettek a nedves popsitörlő előnyeiről.
Távozása után anyja rögvest friss kávét és vizet kért a menyétől, aki rövid gondolkodás után elindult a konyha felé. Mivel a természet már egy ideje szólongatta, és a mosógép is jelezte, hogy végzett, gondolta, mindent gyorsan elintéz.
- Ne aggódj, elüldögélünk itt a fotelban – szólt utána anyósa, a legszélesebb mosolyát villantva felé. – Ráérsz, ha van dolgod, csináld csak nyugodtan.

Aztán csak üldögélt a kényelmes fotelban, nézegette a gyereket.
Tiszta nagybátyja, engem aztán nem csapnak be, gondolta. Az a ribanc, hogy merte ezt is megcsinálni! A fiam, az a bamba, meg elhisz neki mindent, amit csak mond! Az ujjára tekerte, nagy marha ez a gyerek, a legmarhább a fiaim közül.
Ez a ház, ezt se érdemli meg ez a felkapaszkodott ordas kurva! Nekem kellene itt laknom a fiammal, ahelyett, hogy a panelban élek, egyedül. Én tudnám csak igazán a gondját viselni! És hogy vigyorog rám a szajha azzal a beképzelt fejével, hát mit gondol ez magáról?! Attól, hogy van két diplomája, nem okosabb, mint én! Mindig mindenbe beleszól, állandóan okoskodik! Hát mit tud ez a nő a gerekekről? Én megszültem és felneveltem három fiút, elvetéltem egy kislányt, és elvetettem másik kettőt, ez meg alig bírt teherbe esni, akkor is az öccsétől! Ez a kis korcs is hogy néz ki... Be kellene mennem a hivatalba, vagy jobb lenne egy névtelen telefon... Tiszta koszmó a feje... nem szóltam, nem szabad ennek a ribancnak semmit se mondani, mert rögtön rikácsol, meg óbégat! A bamba fiam, meg egyből hőbörög... Mikor neki volt koszmós a feje, leszedtem, le én. Szépen, óvatosan, lassan.

Odanyúlt a bébiőrhöz, kikapcsolta, aztán nekilátott. Először szépen, óvatosan, lassan kezdte a kisbaba fejbőrét simogatni, majd enyhén kapargatta, aztán dörzsölgette. A kicsi sírni és kapálózni kezdett a karjában.
- Csitt te fattyú, csitt, ne bömbölj, nem fáj ez! Hisztis picsa leszel te is, mint anyád!
A baba fejbőre kipirosodott, de a koszmó szépen lejött, ez örömmel töltötte el a vénasszonyt. Már előre élvezte a helyzetet, elképzelte menye arcát, mikor majd megmutatja neki.
Mutató és hüvelykujjával folytatta a műveletet, egyre nagyobb erővel nyomta a kis fejet.
Aztán valami roppant, és az asszony ujjai hirtelen belemélyedtek a baba fejecskéjébe. A kicsi rándult néhányat, de ő nem törődött vele, nem hagyta abba. Tovább munkálkodott még akkor is, amikor a menye visszatérve elejtette a tálcát, rajta a vízzel és kávéval, és sikoltozni kezdett. Folytatta akkor is, amikor a fia megpróbálta a kis - immáron élettelen - testet kicsavarni a kezéből.
Aztán még sokáig dörzsölgette a zártosztályon a karjában tartott rongybaba fejét. Arról nem akart lejönni a koszmó.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2016-03-24 13:22 Blade

Blade képe

Csúnya végű sztori, régi, jól ismert elemekkel. Nincs magyarázat, az nagyon hiányzik.

cs, 2016-03-24 18:25 A. Dixon

A. Dixon képe

Köszönöm, hogy kiraktad, és a kommentet is!

Az otthonka az emberi test fóliasátra. 110% nejlon, minden ellen véd, az atomtámadást is lepergeti. - Bödőcs Tibor

cs, 2016-03-24 13:51 polgarveronika

polgarveronika képe

Valóban, ahogy Blade is megjegyzi, ismert elemekkel operál a szerző egy sokszorosoan lerágott csontnak, mégis azt mondom, jól megszerkesztett írás. Vannak benne korrekcióra szoruló részek ( majd a türelmesebbek kiszedegetik:)), de összességében jól olvasható, és még hitelesenek is tűnhet.
"Ez a ház, ezt se érdemli meg ez a felkapaszkodott ordas kurva" vs

Ezt a szép házat nem érdemli meg ez a felkapaszkodott ordas kurva

Magyarázat nem szükséges szerintem, hiszen végig ott feszül az anyós paranoiás indulata a menye ellen, és a megháborodott tisztogatás. És a vég helyszíne megoldja a történetet. (ahogy az lenni szok az ilyen történetekben)

Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______

cs, 2016-03-24 14:55 Niszel

Szia!
A női, és anyaiféltékenységgel megáldott anyós, aminek áldozatul esik egy kisgyerek.
A paranoia népbetegség, szerintem ezért még sokan fognak írni róla.
A végére már teljesen eltorzul.

cs, 2016-03-24 18:27 A. Dixon

A. Dixon képe

Köszönöm az olvasást! Ha jól emlékszem, te írtad, hogy nem szeretsz +18-as történeteket olvasni, ezért is örülök, remélem, hogy tetszett.

Az otthonka az emberi test fóliasátra. 110% nejlon, minden ellen véd, az atomtámadást is lepergeti. - Bödőcs Tibor

cs, 2016-03-24 18:34 Niszel

Szia!
Tartok tőle, de igyekszem felkészülni rá(18+ at időnként nem bírom, de bepróbálom magam)
Jól írtad le a folyamatot.
Igen, van tartalma. A mi országunkban ez még egy darabig téma lesz.

cs, 2016-03-24 18:39 A. Dixon

A. Dixon képe

Szia Veronika,
köszönöm a hozzászólást és az olvasást! Anyuka gonoszságát, bolondságát szerettem volna a döcögősebb mondatokkal alátámasztani, úgy éreztem, a szépen szerkesztett mondatok ezt ütötték volna. Köszönöm még egyszer!

Az otthonka az emberi test fóliasátra. 110% nejlon, minden ellen véd, az atomtámadást is lepergeti. - Bödőcs Tibor

cs, 2016-03-24 21:36 Sednol

Sednol képe

Olvastatta magát.

Nekem a párbeszédek néhol furcsán hatottak. Talán picit finomkodó.
„- Ugye nem gondolod komolyan, hogy anyád ide akar járni hozzánk!” Az akar szót lecserélném fog-ra, az sokkal nyomatékosabb, és egy olyan öreglányhoz, mint akit leírsz jobban illik.
„– Anyám már öreg...
- Igen, öreg és bolond!”
A nő zaklatottságát jobban jellemezné, ha a csak annyit mondana: és bolond!

Szerintem így sokkal több érzelmet közvetítene a párbeszéd. Erre értettem, hogy olyan finomkodó.
A másik nagy bajom az volt, hogy a férfi olyan férfiatlan. Nem tudtam vele azonosulni. Ezt azért ne vedd alapul, nagyon furcsán gondolkodom. A feleségemet előrébb valónak tartom, vele akarom leélni az életem. A családban van két nagymama elég jó példák a banyára. Igaz, ők nem akartak megölni. :D

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

p, 2016-03-25 15:06 A. Dixon

A. Dixon képe

Szia,
Köszi az olvasást és a javaslatokat is!
Akar vagy fog: nekem az akar az erősebb ige.
- Fiam, látni akarom az unokámat!
vagy
- Fiam, látni fogom az unokámat!

Ezen még gondolkoznom kell.

A modorosság ebben az esetben rossz? Szeretik ők egymást, és próbálnak zaklatott állapotukban is finoman kommunikálni. Lehet, ez a saját egyéniségemből ered, ezen is gondolkodnom kell.

Nagyon sok férfit ismerek, akiken az anyukájuk uralkodik, félnek tőle, ezért aztán az van, amit mamika akar.

Az otthonka az emberi test fóliasátra. 110% nejlon, minden ellen véd, az atomtámadást is lepergeti. - Bödőcs Tibor

p, 2016-03-25 16:11 Sednol

Sednol képe

Akkor én leszek a kivétel, én magamon uralkodom. :D
Néha megkérdezem asszonykát is, amire mindig az a válasz: minek kérdezed, ha már eldöntötted. :D

Az akar-ban benne van a visszautasítás lehetősége. A fogok-ban meg csak a tény, hogy ha akarod, ha nem, én ott leszek.

Most hogy így megindokoltad a dolgokat, itt a férfi nyámnyila, amit jobban tükröz a te verziód.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

p, 2016-03-25 03:05 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Sok hasonló történettel találkoztam már, de attól még jó volt. A szöveggel sem akadt különösebb gondom, csak egy dolgot észrevételeznék: "dörzsögette" - ezt kétszer is így írtad. Nem dörzsölgette?
Egyébként szívesen olvasnék még novellát tőled hasonló témában, kicsit jobban kibontva. Hihető volt, hitelesen írtad meg, de talán jobban hatott volna rám, ha kikerekíted a sztorit, részletesebben ábrázolod a karaktereket. Így annyit tudok mondani, hogy jó volt, elvoltam vele, de sokáig valószínűleg nem marad meg bennem.

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

p, 2016-03-25 14:58 A. Dixon

A. Dixon képe

Szia!
Nagyon köszönöm az olvasást és az észrevételeidet! Az elütést rögtön javítom!
Érzem, hogy fejlődnöm kellene az általad írt irányba, de nem megy. Ha elkezdem kibontani a történeteimet, azonnal katyvasz lesz belőle. Túlírt, túlcizellált katyvasz. De gyakorolni fogok, ígérem, és számítok az éles szemedre és az őszinte kritikádra!

Az otthonka az emberi test fóliasátra. 110% nejlon, minden ellen véd, az atomtámadást is lepergeti. - Bödőcs Tibor

cs, 2016-03-31 14:07 Kyle

„- Ugye nem gondolod komolyan, hogy anyád ide akar járni hozzánk!” – ! helyett inkább ?!, de itt bőven elég a ? is, mert felkiáltójelet (túl) sokat használsz az írásban, ráadásul a mondatból is érezhető az ingerültség. ;)

„A férfi mentegetőzve hátrált asszonya villámló tekintete elől, pajzsként maga elé tartva két hetes kisbabájukat.” – Szerintem ez a pajzsos dolog elképzelve nagyon vicces, nem illik a feszült légkörhöz, de lehet, rosszul látom magam előtt. :)

„és szeretné látni, szeretné gondozni úgy” – Apróság, szórend: inkább „szeretné úgy gondozni”. Így jobban hangzik szerintem.

„Anyáddal nem lehet kijönni, főleg, mert gyűlöl engem!” – Én csak ennyit írnék: „Anyád gyűlöl engem!” Szerintem hatásosabb, erősebb az érzelmi töltete, a gyűlölésből pedig így is lehet tudni, hogy nem jönnek ki jól.

„Ne hátrálj, nem rád haragszom!” – Ez tényleg szubjektív: én utálom, ha az egyik karakter narrálja, hogy mit csinál a másik. Jobban szeretem, ha az író mutatja meg. :)

„Emlékszel, akkor azt mondta, öcsémtől van a gyerek?!” – Itt is megspórolhatsz egy felkiáltójelet, mert a jelenetből tudjuk, hogy a nő ingerült.

„És ez nem az első ilyen rágalom tőle!” – Itt pl. pont is bőven elég. Ha belegondolsz, a veszekedéseknek is van egy hulláma, nem egyfolytában szidják egymást „felkiáltójelekkel” az emberek. És a sok felkiáltójel szerintem még csúnya is egy írásban.

„És ez nem az első ilyen rágalom tőle! Hogyan tud ilyeneket kitalálni, ilyen fájdalmat okozni?” – Szerintem ez a két mondat felesleges, eltávolítható, hiszen az eddigiekből már érezhető, hogy nagy a gebasz.

„Tekintetük összekapcsolódott” – Inkább találkozott. ;) Tudomásom szerint a tekintetek nem szoktak összekapcsolódni. :)

„a férfi látta a könnyeket asszonykája arcán alácsorogni” – Mindig asszony(ka)? Néha lehetne pl. feleség is. + Bőven elég akár, ha azt írod: az asszonyka arcán könnyek csorogtak, vagy valami ilyesmi. (Mert nyilván a férfi látta.)

„A lelkiismeretfurdalás nőtt benne, de eldöntötte, hogy végigviszi az akaratát, elvégre az anyjáról van szó, az ő édesanyjáról, szeretett mamikájáról.” – Gondolom, ezzel szeretted volna megmutatni, hogy a férfi önmagával is mekkora konfliktusban van, mert szereti a feleségét is, és az anyját is. Szerintem ennyi kevés megmutatni az anyja iránt érzett szeretetet. Talán kifejteném kicsit bővebben.

„- Te sem tudsz anyáddal egy órát eltölteni, miért várod ezt el tőlem? Félek, annyira felidegesít majd, hogy elapad a tejem. – Az asszony arca megfeszült, nem akart engedni az álláspontjából.” – Én így írnám: „- Te sem tudsz anyáddal egy órát eltölteni, miért várod ezt el tőlem? – Az asszony arca megfeszült. – Félek, annyira felidegesít majd, hogy elapad a tejem.” – Így az utolsó infó, ami az olvasó fülében cseng, az az, hogy az anya fél az anyósától, elapadhat a teje, nem pedig az, hogy nem akar engedni az álláspontjából. Az álláspontosdit amúgy is érzékeltetted már, felesleges újra leírni.

„Itt az ideje a mélyütésnek, gondolta a férfi, ezért elővette az adu ászt:” – Az adu ász itt nekem furcsán hangzik.

„Ismerlek, életed végéig emésztenéd magad amiatt, mert megtagadtad az utolsó kívánságát!” – Elég a pont.

„Az első jelre el fogom küldeni! Kérlek szépen, ez nagyon fontos nekem! Ő az anyám!” – „Az első jelre el fogom küldeni. Kérlek szépen, ez nagyon fontos nekem, ő az anyám!” És máris eltüntettünk pár felkiáltójelet. ;)

„„Anyuka” maga volt a bűbáj” – Nem kell idézőjelbe az anyuka, tudjuk, kiről van szó.

„Az első négy látogatás alkalmával minden a lehető legnagyobb rendben ment.” + „Igaz, a harmadik látogatás során megjegyzést tett a kislány koszmós fejbőrére” + „Az ötödik látogatásra már fesztelen lett a hangulat” – Nekem ezek alapján úgy tűnik, hogy fokozatosan romlott el a hangulat, mivel az ötödik látogatásra lett fesztelen a légkör, de ez esetben nem lehetne azt mondani, hogy az első négy látogatáson minden rendben volt. (Szerintem!)

„Nekem kellene itt laknom a fiammal, ahelyett, hogy a panelban élek, egyedül.” – Miért pont ezzel a fiával szeretne lakni, miért nem a másikkal?

„- Ne aggódj, elüldögélünk itt a fotelban” + „Odanyúlt a bébiőrhöz, kikapcsolta, aztán nekilátott.” – Eddig azt hittem, hogy az anyós ölében volt a baba, és úgy ültek a fotelben.

„A kicsi sírni és kapálózni kezdett a karjában.
- Csitt te fattyú, csitt, ne bömbölj, nem fáj ez!” – Szerintem az anyák a babájuk első nyöszörgésére ugranának, nemhogy a bömbölésre.

A felkiáltójeleket nyesd meg nagyon, zavaróak, ráadásul az összes karakter rengeteg felkiáltójellel beszél, így még érezhetőbb, hogy mindegyikőjük mögött te állsz.

„Folytatta akkor is, amikor a fia megpróbálta a kis - immáron élettelen - testet kicsavarni a kezéből.
Aztán még sokáig dörzsölgette a zártosztályon a karjában tartott rongybaba fejét. Arról nem akart lejönni a koszmó.” – A befejezés ötös. :) Ha jobban felépítenéd az egész történet dinamikáját, ebből lehetne szerintem egy ötös novella.

cs, 2016-03-31 19:47 A. Dixon

A. Dixon képe

Szia Kyle,

Nagyon szépen köszönöm a fentieket!
Most kicsit le vagyok lassulva, de ahogy magamhoz térek, azonnal át fogom fésülni az írást az észrevételeid alapján.
Mire gondolsz a történet dinamikájának jobb felépítésén? Bontsam ki jobban a történetet? Vagy menjek mélyebbre, és mutassam meg jobban az anya - fia hátterét, történetét?

Köszönöm még egyszer, hogy ennyi időt és energiát fordítottál rám!
Jó pihenést!

Az otthonka az emberi test fóliasátra. 110% nejlon, minden ellen véd, az atomtámadást is lepergeti. - Bödőcs Tibor