Jolánka

Pár napja a munkatársnőm porcelánbabának nevezett. Kedves bóknak szánta, nem tudhatta, hogy mit jelent ez a szó számomra.
Porcelánbaba...
Nagymamán legidősebb nővére szólított így. Vénlányként nagymamámékkal lakott együtt a szülőházukban.
Néhányszor kérdezgettem nagymamámat, tőle tudom, hogy Jolánka szülei unszolására nem ment férjhez. A lánytestvérek közül egyedül ő tette le az érettségit. Záhonyban, a vasútállomáson dolgozott, mint irodista és jegypénztáros. De eltért, különbözött a hétköznapi emberektől és a testvéreitől is. Furcsaságát abban az időben nem tudták kezelni.
Születésemkor már nyugdíjba vonult, így mindig jelen volt az életembe. Első emlékeim egyike, hogy leguggol hozzám, magához ölel, arcon csókol, és porcelánbabának nevez.
Kiskoromban sosem láttam porcelánbabát. Rengeteg műanyag és kaucsukfejű babát tulajdonoltam, de porcelánbabát egyet sem. A barátnőimtől kérdezgettem, milyen lehet a porcelánbaba, de ők sem tudták. Nagymamámat is faggattam, szerinte a porcelánbabák a leggyönyörűbb dolgok a világon. Kedvesek, szépek és boldoggá teszik azt, aki csak rájuk néz.
Sok időt töltöttünk együtt, csak ő meg én. Jolánka, játszol velem? – kérdezgettem. Szeretett és figyelt rám. Ezt a figyelmet akkor természetesnek éreztem. Én voltam a világ közepe, Jolánka pedig mindig kéznél volt.
Egyszer valamilyen maharadzsás film hatására eldöntöttem, hogy ezentúl én is mindenhová elefántháton fogok közlekedni. A furikot alakítottam át erre a célra; felpakoltam takarókkal és párnákkal, majd kértem Jolánkát, legyen ő az elefántom. Napokon keresztül ez volt a délutáni programom, és ő órákon át tologatott körbe-körbe az udvaron.
Amikor nagypapám új fészert épített, ott lábatlankodtam végig. Azt gondoltam, ez nekem készül. Első unokaként roppant elkényeztetett gyermek voltam. Amikor nagyapám befejezte a fészert, kértem, adja nekem. Nevetett, látta az örömömet, és nem tudta tőlem megtagadni ezt sem. Kaptam egy szalmazsákot, takarókat, papírdobozból polcos szekrényt, rongyszőnyeget – büszkén beköltöztem.
Ha esett, mindig babaruhát varrtunk Jolánkával. Ott volt velem a fészerben, kuporgott a szalmazsákon, és tanítgatta az öltéseket. Mikor belefáradtam a varrásba, meséket kértem tőle. Hibátlanul olvasott, mély, zengő hangja elaltatott. Néha csak mesélt az életéről, a testvéreiről, a gyermekkoráról. Én csak fél szívvel és fél füllel hallgattam ilyenkor; tele voltam a saját történeteimmel, alig vártam, hogy befejezze a mondókáját, és már kezdtem is bele a magaméba.
Jolánka járt el a határba friss csalánt és füvet szedni a kacsáknak. Emlékszem a sovány öregasszonyra, ahogy a hátán hozza azt a hatalmas, degeszre tömött ponyvát. Csodáltam, hogyan bírja el. Aztán figyeltem, ahogy apróra vagdalja a csalánt. Nem csípi a kezedet? – kérdeztem tőle. Megsirattam a kezét; mondtam, odaadom neki a kedvenc piros kesztyűmet, hátha akkor nem fog fájni neki.
Aztán felnőttem.
Nem kértem mesét, nem vágytam a társaságára.
Vasárnaponként mentem vissza a kollégiumba, indulás előtt mindig elköszöntem nagymamáméktól. Emlékszem, aznap késve indultam otthonról, nem akartam náluk időzni, siettem, kapkodtam, gyorsan köszöntem, és már fordultam is az ajtó felé. Jolánka akkor már elmúlt nyolcvanhárom éves. Az ajtó elé állt, nehogy kiszökjek. Ölelésre tárta karját. Nem akartam se ölelést, se puszit kapni tőle. Bolond öregasszony, gondoltam, miattad fogom lekésni a buszt.
Rohannom kell – mondtam neki, majd kelletlenül lehajoltam hozzá, és hagytam magam megölelni. Arcon csókolt, rám nézett, és mosolygott. Benne volt a lelke abban a mosolyban.
Finom az illatod – mondta. – Szép vagy és illatos, porcelánbaba.
Pár nap múlva telefonhoz hívtak. Anyukám elmondta, hogy Jolánka rosszul lett, kórházba szállították, és meghalt. Nem tudtam sírni, nem tudtam akkor gyászolni.
Most sírtam el a könnyeimet, miközben ezt a pár sort írtam, és rá emlékeztem. Remélem, boldoggá tudtam tenni őt.

Jolánka, játszol velem?

3.666665
Te szavazatod: Nincs Átlag: 3.7 (3 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2016-01-15 20:47 Dana

Dana képe

Milyen furcsa, hogy ami szép, az szomorú is tud egyben lenni. Gyerekként, de sokszor még felnőttként sem mindig fogjuk fel, milyen fontos számunkra valaki, amíg el nem veszítjük.

Jó, tetszik. Egy elgondolkodtató, őszinte vallomás. Nem figyeltem az esetleges hibákra olvasás közben, mert beleéltem magam abba, amit írtál. Eszembe jutott "az én Jolánkám", a dédimamám, aki öreg volt, és akit nem értettem, sőt talán bántottam is, pedig nem érdemelte meg.

Köszönöm ezt a keserédes élményt.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

szo, 2016-01-16 10:11 A. Dixon

A. Dixon képe

Szia Dana,
Köszönöm, hogy elolvastad, és köszönöm, hogy megosztottad velem az emlékedet!

Az otthonka az emberi test fóliasátra. 110% nejlon, minden ellen véd, az atomtámadást is lepergeti. - Bödőcs Tibor

szo, 2016-01-16 09:23 Z. Cz. Domonkos

Szia!
Elég éles váltás az előző, számomra kissé bohóckosának tűnő írásodhoz képest. Nekem ez a vonal sokkal jobban tetszik. Szomorú, de szép. Szép, de szomorú. Talán nem is kell a de...
Persze nem akarom meghatározni, hogy miket írj, ez csak személyes vélemény :)

Minden jót, várom a követező írásod! :)

szo, 2016-01-16 10:18 A. Dixon

A. Dixon képe

Szia,

Köszönöm, hogy elolvastad, és kommenteled is Jolánkát.
Örülök, hogy tetszett, nagy szeretettel írtam.
Ez is én vagyok, és a Kungfumester is. :)
A következő írásomra egy kicsit jobban rá akarok készülni, megvan már a téma, a hangulat. :)
Meglátjuk majd, hogy mi jön ki belőle!
Szép napot neked!

Az otthonka az emberi test fóliasátra. 110% nejlon, minden ellen véd, az atomtámadást is lepergeti. - Bödőcs Tibor

szo, 2016-01-16 09:37 Roah

Roah képe

Tetszik a címe - hm.

Ha gondolod, kiszedhetek pár észrevételt, egyet csak gyorsban:

"Jolánka mindig jelen volt az életemben. Nyugdíjas volt már, mikor én megszülettem."

Sok a voltozás, és az "én", húzd ki, és vizsgáld meg a mondatokat nélkülük; van, hogy nem fogod hiányolni, és lesz, hogy átragozod a szavakat, azokban a mondatokban, ahol kellett. Az "én" is hasonlóképp járhatsz el. Miért? Mert az e per egy eleve ebbe a ragozásba teheti a szavakat.
Hm?

Amúgy a tematika rokonszenves, kedves.
A körülmények kissé másként huzalozhatnak át egy embert - így gondolom. Egy olyasmit, mint én, akinek valamiért állandóan a nyakán van a kés, az már úgy van vele, hogy tesz a büszkeségre! Kimondja, amit érez - mert mit lehet tudni? És ha holnap megint történik velem valami tré? És én úgy hagytam valakit...? Boltos nénit? Barátot? Rokont? Testvért? Szeretőt? Simán kimondom, ha valakit szeretek - nehogy már ilyenek miatt kelljen majd visszajárnom, ebbe a világba? :D Bűntudatodból.

Javítgasd a novellát!
Szerintem megérné. :))))

Ez a dal jutott szembe:

https://www.youtube.com/watch?v=IxjNauWYFfc

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2016-01-16 10:26 A. Dixon

A. Dixon képe

Kedves Roah,
Köszi az olvasást és a segítséget!
Igen, rengeteg sok a hogy, a volt, az én. Sokszor átolvastam, hangosan is, és most találtam benne szóismétlést is.
Ha visszaemlékszem a gyerekkoromra, mindig gyerek vagyok, ezért próbáltam egyszerű mondatokat írni.
Elkezdtem átírni / átdolgozni az egészet, hogy kiszedjem a sok hogyot és voltot, de elkezdtek barokkos körmondatok, stílusidegen kifejezések kijönni belőlem, úgyhogy végül is maradt ebben a formájában.
Sokat kell gyakorolnom, hogy a sok én, hogy, volt eltűnjön, tisztuljon a fejemből és a szövegből is.
Nagyon megköszönném ha itt, vagy akár privátban is tudnál ebben segíteni.

Ezt hallgattam, mialatt visszaemlékeztem Jolánkára, küldöm neked szeretettel:
https://www.youtube.com/watch?v=3AxUoE2k-IQ

Az otthonka az emberi test fóliasátra. 110% nejlon, minden ellen véd, az atomtámadást is lepergeti. - Bödőcs Tibor

szo, 2016-01-16 10:54 Roah

Roah képe

Örömmel! :)))

„Talán csúnya volt? Vagy volt az életében valami tragikus szerelem?”

„Nagymamám szerint Jolánka nem volt csúnya, és a lányok közül egyedül ő tette le az érettségit; a záhonyi vasútállomáson dolgozott mint irodista és jegypénztáros.”

„Azt is mondta, Jolánka mégsem volt normális, mint a hétköznapi emberek, vagy mint a testvérei. Furcsa volt, és ezt abban az időben nem tudták kezelni.”

„Jolánka mindig jelen volt az életemben.”

„Nyugdíjas volt már, mikor én megszülettem.”

…szerintem az otthoni wördödben jelöld ki harsányabb színnel a „volt” „voltak”, „voltam”, „én”, „hogy” szavakat.

Ha ezzel megvagy, fogalmazd át a szavakat, ragozd – de ne mindet ám! :))) Van a lónak az a bizonyos túlsó fele, na, oda sem kell átzuhanni. Néha, azt hiszem, egy combos fogalmazás elnyelheti ezeket a szavakat, az olvasónak fel sem tűnik, ott vannak, mennyi van.
De mialatt fogalmazol, át és oda vissza, rögzülhet ezeknek a szavaknak az elhagyása, úgy, hogy észre sem fogod venni.

Átfogalmazási példának vegyük random ezt a mondatot:

„Azt szerettem a legjobban, amikor felolvasott nekem. Szép mély, zengő hangja volt.”

Javaslatom:

Azt szerettem a legjobban, amikor felolvasott nekem. Mély, zengő hangján.

Ilyesmikben gondolkodj. :))))

Nézzünk egy példát az „én” –re is:

„Én csak fél szívvel és fél füllel hallgattam ilyenkor;…”

Csak fél szívvel és fél füllel hallgattam ilyenkor…

Hm? ;)

Ragozás és húzás – a fogalmazásod egyébként, ott, ahol belemerülsz a mesélésbe, egész olvasmányos, élvezetes.
Ezt (!) használd fel, amikor javítasz és ezáltal gyakorolsz. :))) Engedd szabadjára - elég, ha javításnál nyomod azt a féket, akkor ráérsz takarítani, áthúzni - de addig hadd szóljon. :)))
Nyugodtan kérdezz, ha valamit nem értesz, kérdezz százszor - ha elakadunk, megtalálom a módját, miként haladj tovább, oké? Ha valamivel nem értesz egyet, azt is jelezd, bátran, jól megdumázzuk! :))) ;)

Ó, a zene...hát ez komoly! Nagyon köszönöm! :)))
Azért mondom, hogy ez komoly, mert ezen a nótán vaciláltam eredetileg, ha ilyen téma van, mindig ez a dal jut eszembe:

https://www.youtube.com/watch?v=_Jtpf8N5IDE

Pacsi! :))))

Ui.:
Édesapám elvesztését soha sem fogom feldolgozni, ez van, már így maradok. De tudod mit? Szerencsémre! Ő tudta, hogy meghalnék érte, tőle tanultam magam is, sok mindent a világról, de azért még mindig lóg nekem egy keringővel...

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2016-01-16 10:28 polgarveronika

polgarveronika képe

"Nem akartam puszit kapni tőle. Bolond öregasszony, gondoltam, le fogom késni a buszt.
Rohannom kell – mondtam neki, és hagytam, hogy megöleljen. Arcon csókolt,..."

Így ellentmondásos. Átkötés kellene. (mégis hagytam, hogy megöleljen vagy Bár nem akartam, puszit kapni tőle...stb)

Amúgy pedig: Vannak visszahozhatatlan mulasztások. Ezért érdemes odafigyelni minden - akár jelentéktelennek tűnő - apró gesztusra is.

Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______

v, 2016-01-17 17:59 A. Dixon

A. Dixon képe

Szia,
köszönöm szépen az olvasást és az észrevételedet, bár pontosan nem értem, hogy miért kellene az átkötés, de fogok rajta gondolkodni a javítás során!
Szép estét, jó pihenést!

Az otthonka az emberi test fóliasátra. 110% nejlon, minden ellen véd, az atomtámadást is lepergeti. - Bödőcs Tibor

v, 2016-01-17 19:32 polgarveronika

polgarveronika képe

"Nem akartam puszit kapni tőle. Bolond öregasszony, gondoltam, le fogom késni a buszt.
Rohannom kell – mondtam neki, és hagytam, hogy megöleljen. Arcon csókolt,..."

Azt írod, nem akartál tőle puszit kapni
"és hagytam, hogy megöleljen. Arcon csókolt" (itt érzek egy hiátust: ui: kifejezed, hogy vmiért nem akartad , hogy megcsókoljon, a következő mondatban pedig mindennemű komment nélkül hagyod, hogy mégis megtörténjen.)

Tudom, nem ez az írás fordulópontja, de érdemes figyelni az ilyen apróságokra is. Azért javasoltam betenni egy átkötést, akkor nem billeg.

Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______

szo, 2016-01-16 10:49 Para Celsus

Para Celsus képe

Ahoj!
Érzelemközpontú írás, alapjában véve megvan az íve a gyerekkori harmóniától az elhidegülésen át a késő-bánat eszmélésig. Néhány hibát kiemelnék:

Az elejét megszórod voltokkal, mint süteményt a mazsolával.
"Talán csúnya volt? Vagy volt az életében valami tragikus szerelem?"
"Azt is mondta, Jolánka mégsem volt normális, mint a hétköznapi emberek, vagy mint a testvérei. Furcsa volt, és ezt abban az időben nem tudták kezelni. A szülei javasolták neki, hogy ne menjen férjhez."
Mivel létigére nehéz szinonimát találni, érdemes átfogalmazni az ilyesfajta mondatokat. Pl. "Talán csúnya volt? Vagy egy tragikus szerelem miatt nem ment férjhez?" Vagy valami ilyesmi, te vagy az író, találd ki a neked legmegfelelőbb, volt-fesztivál-mentes változatot :D Arra való egy Karcolat-féle írói műhely, hogy feltöltsd a műved, aztán emésztgesd az itt, nyilvánosan kapott kritikákat.

Azt nem értem, mi volt furcsa Jolánkában - érettségizett, dolgozó nő, szereti a gyerekeket - ez a furcsaság a novellában nem jön át.

A vége - visszacsatolva az elejére - jó. Ahogy a "porcelánbaba" szó hallatán szakad fel a gát, és indul be a lelki folyamat, ami végül a gyászoláshoz vezet.

Off: szerintem nem annyira a szavak számítanak, inkább a tettek, a viselkedés. Pl. hány olyan család van, akik szajkózzák a "szeretlek-szeretlek"-eiket, közben teljesen elhidegültek egymástól. Férj és feleség szeretőt tart, szülő és gyerek semmit nem tud egymásról, unoka nem törődik a nagyszüleivel, a nagyszülő meg többet foglalkozik a leendő sírja megvásárlásával, mint az unokájával. Jó dolog kimondani, hogy "szeretlek", de csak ha van mögötte valós érzelem. (És ha van, akkor meg lehet, hogy ki sem kell mondani, úgyis tudja mindkét fél.)


"The Rainmakeeeer!"

v, 2016-01-17 17:57 A. Dixon

A. Dixon képe

Szia,

Pontosan nem tudom megmondani, hogy mi volt vele a probléma, pszichés eredetű volt, az biztos, ezért sem akartam bővebben fejtegetni, csacsiságot meg nem akartam a történetbe belevinni.
Köszönöm az észrevételeidet, és nagyon tetszenek a hasonlataid! A múltkorin még mindig nevetek.
Teljesen egyetértek az Off észrevételeddel.

Az otthonka az emberi test fóliasátra. 110% nejlon, minden ellen véd, az atomtámadást is lepergeti. - Bödőcs Tibor

h, 2016-01-18 15:41 Para Celsus

Para Celsus képe

Örülök, ha segíthettem.


"The Rainmakeeeer!"

v, 2016-01-17 17:13 Sednol

Sednol képe
4

Sikeresen felidézted szeretett nagyapámat, és egy fájó pillanatot, amire mindig bűntudattal emlékszem.
Szépen összeraktad. Gratulálok.
Gyomláld ki a szóismétléseket és a létigéket. Megérdemli az írás.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

v, 2016-01-17 17:53 A. Dixon

A. Dixon képe

Kedves Sendol,
neked is köszönöm az olvasást, ígérem, hogy hamarosan javítani fogom!

Szép estét!

Az otthonka az emberi test fóliasátra. 110% nejlon, minden ellen véd, az atomtámadást is lepergeti. - Bödőcs Tibor

v, 2016-01-17 18:22 Kyle

4

Szia!

Nekem tetszett, sikerült megérintened! :) A történet jól fel van építve, viszont a sok voltozás nagyon zavaró.

Néha csak mesélt az életéről, a testvéreiről, a gyermekkoráról. Én csak fél szívvel és fél füllel hallgattam ilyenkor; tele voltam a saját történeteimmel, alig vártam, hogy befejezze a mondókáját, és már kezdtem is bele a magaméba.

Ezekért a mondatokért tőlem külön dicséretet kapsz, mert nagyon életszerűek. Valós szituációkban is tényleg sokszor ez van, hogy amíg az egyik fél beszél, addig a másik rá se bagózik, mert már az jár a fejében, ő mit fog mondani, ha rá kerül a sor. :)

Jolánka járt el a határba friss csalánt és füvet szedni a kacsáknak. Emlékszem a sovány öregasszonyra, ahogy a hátán hozta azt a hatalmas, degeszre tömött ponyvát. Csodáltam, hogyan bírja el. Nevetve mondta, hogy ő nagyon erős. Aztán figyeltem, ahogy apróra vagdalja a csalánt. Nem csípi a kezedet? – kérdeztem tőle. Megsirattam a kezét; mondtam, hogy odaadom neki a kedvenc piros kesztyűmet, hátha akkor nem fog fájni neki.

Azt szerettem a legjobban, amikor felolvasott nekem. Szép mély, zengő hangja volt.

Aztán felnőttem.

Itt csak annyi, hogy olyan, mintha ezt a mondatot („Azt szerettem a legjobban, amikor felolvasott nekem. Szép mély, zengő hangja volt.”) utólag írtad volna hozzá, mintegy mellékesen megjegyeznéd. Lehet jobb lenne, ha hamarabb sütnéd el, nem tudom.

Tetszett! ;)

v, 2016-01-17 18:36 A. Dixon

A. Dixon képe

Szia,
már hiányoltalak!
Teljesen igazad van, azt a mondatot utólag írtam bele, vagyis töröltem egy részt, és ennyi maradt belőle.
Örülök, hogy tetszett, köszönöm a dícséretet is.
Remélem, elolvasod majd a javított verziót is, és várom arra is a véleményedet!
Köszi még egyszer!

Az otthonka az emberi test fóliasátra. 110% nejlon, minden ellen véd, az atomtámadást is lepergeti. - Bödőcs Tibor

sze, 2016-01-20 04:06 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Nekem bejött az előző, de ez még jobban. Nagyon sok jó tanácsot kaptál, én annyival egészíteném ki, hogy picit sokszor írod le a nevét. A Jolánkát. Párat elhagyhatnál, mivel nem egyszer az előző mondatban is ő az alany, így fölösleges ismételni.

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

k, 2016-02-02 21:41 Dana

Dana képe

Látom, átdolgoztad. Most olvasás közben a "nagymama" zökkentett ki, mert abból volt három egymás után (fogalmam sincs, mit kezdj vele este háromnegyed tízkor :-) ), illetve a "tulajdonoltam" -- ez nagyon kiugrik.
Szép dolog, hogy foglalkoztál vele! Nekem még mindig tetszik, ha lehet ilyet mondani egy szomorkás történetre.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

k, 2016-02-02 22:10 A. Dixon

A. Dixon képe

Köszi, hogy újra elolvastad! Holnap megint nekimegyek. Ki tud jó szót a nagymamám helyett? (a hogy, volt nem számít!:))

Az otthonka az emberi test fóliasátra. 110% nejlon, minden ellen véd, az atomtámadást is lepergeti. - Bödőcs Tibor

k, 2016-02-02 22:18 Obb

Nem mindig a szinonima keresés a legjobb megoldás, sokszor egy olyan megfogalmazás jobb, ahol nem veszik el fogalmazás közben az akit/amit nem szeretnél ismételgetni lépten-nyomon.