Várakozás

Az öregasszony hétfőn fejezte be a szemfedelét. Felállt, bólintott, majd kiterítette a heverőre, és alaposan megcsodálta remekművét. A nyers vásznat halványzöld fonallal hímezte, a hagyományos keresztszemes minta virágokat és kacsokat formált, szarvasok és madarak kukucskáltak ki a tömött babarózsák közül. A vastag, szegfűs szegély egyszerűsége kiemelte a benne burjánzó életet.
A szemfedéllel együtt visszaült kopott foteljába, kényelembe helyezte magát. A hímzést eligazította az ölében: művészi redőket formált, egy részen kisimította, hogy a babarózsa fonata tökéletesen látszódjon. Az ollót az előzőleg kiszemelt helyre pottyantotta a lába mellé, a szőnyegre. A tűt mutató- és hüvelykujja közé csippentette, a benne levő cérnamaradék a kézfejére lógott. Lekapcsolta az állólámpát, és mosolyogva, méltóságteljesen nekilátott élete utolsó tevékenységének: várta a halálát.
Utólag visszagondolva a darabka cérnát okolta a kudarcért: az átkozott mindjobban ficánkozott, egyre csak csiklandozta kézfejét, állandóan kizökkentette a meghitt várakozás hangulatából. Nem akart kimozdulni a tökéletes pózból, és a vakarózást is illetlennek találta jelen helyzetében, úgyhogy összeszorított szájjal tűrt. Közben lábujjait mozgatta prémes papucsában.
Úgy két óra megfeszített várakozás után felállt, belevágta az egész hóbelevancot a sarokba, és kiment a konyhába vacsorázni.
Rossz hangulata másnap ébredés után sem enyhült. A reggeli tennivalók végeztével felszedte a padlóról a szemfedelet, összehajtotta, és betette a szekrénybe a többi mellé. A stafirungja – így gondolt az évek alatt önmagának készített hímzésekre – a következőkből állt: egy hosszú futó a karzatra, egy rövid futó a szószékre, egy kerek terítő az úrasztalára, egy négyzet alakú terítő a ravatalozó kisasztalára, egy kispárna a feje alá, egy vékony futó a koporsóra, a csokor alá. Minden darab illett egymáshoz, a nyersvászon anyagban a zöld fonal kölönleges fénnyel csillogott. Lassan haladt; sokan jöttek hozzá üres anyagokkal, ötletekkel, és a kérések teljesítése miatt folyton megszakította saját munkáját.
Elkeseredetten csukta be a szekrényt, a terve meghiúsult, de nincs több tennivalója az életben.
Lánya elé csak odacsapta a reggeli kávét.
– Anyu, rosszul vagy? Sápadt az arcod! Mérjünk vérnyomást? – aggodalmaskodott Mari.
– Alig aludtam – morogta. Ha nem jön közbe az a fiaskó, most találnál rám, gondolta. – Mesélj inkább valamit... rossz a kedvem.
– Pócsiknéval találkoztam idefele jövet – kezdett gyorsan beszélni lánya. – Tudod, a Tibi felesége. A kisunokájának szeretne a keresztelőjére rózsás ruhácskát. Nagyon dicsért, anyu, azt mondta, le a kalappal előtted, nyolcvannégy évesen ilyen erőben lenni! És a kézimunkáid! A terítőket elküldte a menyének! Tudod, a Zoli fia vette el azt a zsurki lányt. Na, Debrecenben vannak most a terítőid, mindet kirakták a vitrinbe! – ömlött belőle a szó, közben anyja öreg arcát figyelte, melybe lassan visszatért a szín. – Szerdán jön meg az a szép, hófehér anyag, nem szóltam neked róla, még múlt hónapban rendeltem, holnap meg hozok Záhonyból fehér gyöngyperlét, láttam, már alig van. Nézzél szerdára valami mintát, anyu!
Mikor újra magára maradt, az öregasszony duzzogva vette elő régi mintakönyveit. Unottan lapozgatott, majd fél óra múlva, már csillogó szemmel bökött rá a tökéletes, keresztelőre illő rózsamintára.

4
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4 (2 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2016-02-05 09:47 Blade

Blade képe

Érdekes szösszenet, bár nem teljesen érthető, miért is várta a halált - amellett, hogy 84 éves.

p, 2016-02-05 10:19 Dana

Dana képe

Nekem tetszik. Az jutott eszembe, hogy mamámnak is volt egy fekete francia bársony anyaga, amit nem akart odaadni a lányainak, mert hogy majd az lesz a szemfedője.
Amúgy gondolom, való életből táplálkozó történet -- tisztára láttam magam előtt a nénit, ahogy motoszkál-motyog a szobájában, aztán leül, várakozik. Kíváncsi lennék, hogy a lánya tudatosan szerez-e újra meg újra munkát a néninek, hogy "életben tartsa", meghozza az életkedvét.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

p, 2016-02-05 13:29 Newschool

Newschool képe

Szabályosan éreztem a fonalak illatát :D. Jó volt, átütött a hangulata, megsejtettem, hogy mi az a kötésből/hímzésből származó báj, ami magával ragadta a nénit. Én ilyen unalmas témákról nem tudok ilyen érdekesen írni, irigyellek most már ezért is :). Az nekem sem volt világos, hogy miért akar annyira meghalni. Gondolom, unta már az életet, ezt is át tudom érezni valamennyire :D.

p, 2016-02-05 15:44 Gitáros

Gitáros képe

A hangulata tetszett, a néni szándékának a mozgatórugója azonban nem nagyon derült ki a novellából. Jó, meg akar halni, de, hogy miért, azt nem tudjuk meg.
Még, ha halálos beteg lenne, vagy teljesen egyedül tengődne a világban, rokonok, támasz, mindenki nélkül, akkor még érteném.
De a korához képest egészséges, jön a lánya is, aki szereti, mindenki megbecsüli a munkáját, szükség van a hímzéseire, tehát nem nagyon világos a dolog.
Egy konkrét kérdésem is lenne, ami olvasás közben feltűnt.
A "stafírung" - emlékeim szerint - hozományt, kelengyét jelent, amit a házasságra készülő lányok varrtak, hímeztek maguknak - sokszor édesanyjuk, és nőrokonaik segítségével - itt viszont úgy néz ki, hogy temetési kellékekről van szó, legalábbis az öregasszony így gondol a hímzéseire.
Lehet, hogy ironikusan nevezi ezeket a ravatalozáshoz szükséges holmikat "stafírungnak" de ennek egy nagyon picit egyértelműbbnek kellene lennie - legalábbis szerintem.

Kedves, hangulatos pillanatkép, az pedig kiderült, hogy nagyon otthonosan mozogsz a varrások, hímzések világában...:)

Miki

p, 2016-02-05 18:09 Pyrrhusz

Pyrrhusz képe

Á a vén trottyok nem ilyenek. Úgy kapaszkodnak az életükbe, mint cowboy a lasszójába. Nem akarnak ők meghalódni. Ez így van rendjén.
Ennek ellenére, volt egyfajta morbid hangulata az írásodnak, csak nem szeretjük olvasni az ilyesmit.
A helyzetet amit elképzeltél azt jól megoldottad, de azért némi információt elhinthettél volna, hogy miért is akar másvilágra szenderülni a vénlány.

- "Az örökkévalóság nagyon hosszú. Különösen a vége felé." -Woody Allen

p, 2016-02-05 18:55 mészégető

mészégető képe

Szerintem nem akart a néni igazán meghalni, ez valami olyasmi mint amikor valaki színesen elképzeli a saját temetését nem ? Erdekes ahogyan bibelődik a himzéssel, minden pillanat egy évszázad, majd jó odavágja az egészet, ez se sikerült , felkialtással. Érdekes, de csakugyan kicsit morbid.Mert végül is nem hal meg, ha meghalna akkor más.

p, 2016-02-05 19:28 polgarveronika

polgarveronika képe

Az ötlet tetszik, a kivitel kevésbé. nem jött át a dolog szarkasztikus-morbid érzése. pedig megvolt a lehetőség.
Saját tapasztalat: 94 éves egykori nénikém, felkötötte az állát minden esti lefekvéskor, oszt mégsem álmában vitte el a kaszás...

Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______

p, 2016-02-05 19:32 A. Dixon

A. Dixon képe

Szia,
nem volt ez szarkasztikus-morbid írás, egy bolondos nénkike nem sikerült terve volt ez, rossz kivitelezésben. :)
Köszi szépen az olvasást és a hozzászólást!

Az otthonka az emberi test fóliasátra. 110% nejlon, minden ellen véd, az atomtámadást is lepergeti. - Bödőcs Tibor

p, 2016-02-05 19:40 Dana

Dana képe

Azért ne húzd le magad. Nekem tetszik :).

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

p, 2016-02-05 19:30 A. Dixon

A. Dixon képe

Sziasztok,

Köszönöm szépen, hogy kikerült, a sok olvasást és a sok hozzászólást is!
Ha nem gond, egyszerre válaszolok minden kédésre:
Az a rész, amit hiányoltok, benne volt az eredeti verzióban, de kitöröltem, mert túl szájbarágósnak éreztem. Ez akkor hiba volt.
Szóval a néni olyan tevékeny fajta, és az az elképzelése, hogy elkészíti a temetésére a kelléket, valamint a templom és a ravatalozó számára is a hímzéseket, hogy így is nyomot hagyjon maga után. Mikor befelyezi ezt a hatalmas munkát, úgy érzi, hogy nincs már több teendője az életben (elveszíti az életcélját), és végzett mindennel, nincs már mit csinálnia. Saját maga hatása alá esik, elképzeli, hogy abban a pillanatban kellene meghalnia, amikor elkészül, és elvágja a cérnát, kvázi élete fonalát. Talán még legenda is lesz így belőle...... :)
Nagyon rossz lett?

Az otthonka az emberi test fóliasátra. 110% nejlon, minden ellen véd, az atomtámadást is lepergeti. - Bödőcs Tibor

p, 2016-02-05 19:40 Sednol

Sednol képe

Nekem tetszett.
Engem nem zavart az öreglány halálvágya. Szerintem előrehaladott figyelem hiányban szenvedett. Ha meghalna, legalább foglalkoznának vele.

Az első mondatban teljesen felesleges, hogy hétfőn fejezte be, anélkül is megállja a helyét. A hétfő az írás végig sem kap jelentőséget.

„A szemfedéllel együtt visszaült kopott foteljába” egy kis szőrszálhasogatás: A szemfedéllel a kezében visszaült… Így nekem tisztább a mondanivaló, de majd mások megmondják, hogy jól gondolom-e.

„Az ollót az előzőleg kiszemelt helyre pottyantotta a lába mellé, a szőnyegre.” Itt nem hiányzik egy vessző a lába mellé előtt? De az is lehet, hogy csak a szórend miatt ilyen fura.

„Úgy két óra megfeszített várakozás után felállt, belevágta” bevágta.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

p, 2016-02-05 19:47 A. Dixon

A. Dixon képe

Szia,

Köszi az olvasást és a javaslatokat!
A hétfő azért fontos szerintem, mert a végén mondja a lánya, hogy szerdán jön az új anyag, és kezdhet az új feladatba.
Átnézem majd a javaslataid alapján!

Az otthonka az emberi test fóliasátra. 110% nejlon, minden ellen véd, az atomtámadást is lepergeti. - Bödőcs Tibor

cs, 2016-02-11 09:15 Sren

Sren képe
4

Bocsi, hogy kicsit későn… Mindenképp szerettem volna reagálni ehhez az íráshoz, csak elég szépen kivoltam, na. Ültem itt, kezem a billeken, és néztem ki a fejemből rongyfáradtan – tudtam, mit akarok mondani, csak azt nem, hogyan is írjam le. Most talán sikerül.

Kicsit hökkenten olvastam a kollegák kommentjeit, azokét, akik nem értették a nénit. Tényleg meglepődtem: nem csak a nagy büdös élet, de az irodalom sokunk által kedvelt remekei is tele vannak aranyos idősekkel, akiknek a halálra készülés a heppje. Aztán az írók ezt hol morbid, hol humoros, hol méltóságteljes, hol szomorú, hol mindez egyben stílusban tálalták, de igen sokan: Fekete István, Krúdy Gyula, Weöres Sándor, de még Faulkner is eszembe jutott. :D Szóval egyáltalán nem egyedi jelenségről beszélünk. Így vagy úgy, a kisöregek készülnek (igyekeznek felkészülni) a távozásra – mi, fiatalabbak még nem tudjuk ezt ennyire, de nekik már a mindennapjaik része…

Nekem nagyon tetszett, tényleg életszagú írás, és pont ettől, mivel egy létező, mindennapi jelenséggel foglalkozik. Ráadásul hitelesen írtad meg, nekem teljesen átjön a néni, és a gyengéd humor, amivel kezeled. Kapsz is rá egy biztató négyest, és legközelebb írástechnikázunk is.:)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

cs, 2016-02-11 09:25 Blade

Blade képe

Az rendben van, h az öregek 'általában' várják a halált, de ott, abban a pillanatban miért várta? Nem volt beteg, nem volt rosszul, nem volt a halálán.

cs, 2016-02-11 20:33 A. Dixon

A. Dixon képe

Szia Blade,

Hosszú ideje tervezgette halála pillanatát, az volt az elképzelése, hogy akkor fog meghalni, mikor elkészül a hímzéssel, és úgy is találnak rá, kedvenc foteljában.

Az otthonka az emberi test fóliasátra. 110% nejlon, minden ellen véd, az atomtámadást is lepergeti. - Bödőcs Tibor

cs, 2016-02-11 20:31 A. Dixon

A. Dixon képe

Szia,
nagyon szépen köszönöm, megtisztelsz! :)
Várlak majd!

Az otthonka az emberi test fóliasátra. 110% nejlon, minden ellen véd, az atomtámadást is lepergeti. - Bödőcs Tibor